Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-19 / 39. szám
1954 mSius 19. ttí IFJÚSÁG \b •(, io. A kürti szavazók jól választottak eles, borús reggel v 't május 16-án. Mégis talpon volt már kora reggel az egész falu. A népi zenészek zenével ébresztették a kürtieket a negyvenosz- tagú zenekar muzsikával járta végig a falu utcáit. Mindenki gyönyörködött bennük. Egy lakodalomban, vagy tánc- mulatság alkalmával nem muzsikáltak még úgy, mint május 16-a reggelén. Az ébresztő után megkezdődött a nagy készülődés, két választóhelyiség várta a választó polgárokat. Az egyik e helyi nemzeti bizottság épületében, a másik pedig a kultúrházban. Mind a két helyiséget szépen feldíszítették. Hét óra tájban megkezdődött a szavazás. A választók egymásután járultak az urnák álé, hogy leadják szavazatukat a Nemzeti Arc vonal jelöltjeire. Egységesen, testületileg vonultak fel a tömegszervezetek a választási helyiségek elé, hiszen így szebb volt és hasznosabb is, mivel gyorsabban ment a szavazás. Legelőször az önkéntes tűzoltótestület vonult fel a helyi nemzeti bizottság épülete elé. A választási helyiségben egyenként léptek be, komoly arccal, megfontoltak voltak. A CsISz-tagok is kitettek magukért. Ők az udvaron gyülekeztek, ünnepi díszbe öltözve, zászlókkal. A pionírok kíséretében elindultak a faluba, nótaszóval jártákaz utcádat és utoljára megálltak a választási helyiség előtt. Ügyszólván mindannyian először szavaztak életükben. Örömmel léptek az urnák elé, mert tudták, hogy szavazatukkal beleszólnak államunk irányításába. Kürtről legalább ötszázan dolgoznak a postánál, mint telefonszerelők. A telefonszerelők sem maradtak le. Fekete egyenruhában, zene kíséretében, ünnepélyesen vonultak fel. Kürtön elfogadták a Nemzeti Arcvonal jelöltjeit és beválasztották őket a helyi nemzeti bizottságba. B. I. 'I Választ a Zsizska utca népe 0| (fí'sVS. Pillanatképek Kassáról ájus 16-án reggel, a kassai helyi hangszóró ébresztője harsogott. Az utca megélénkült. Katonazenekar menetelt a Sztálingrádi utcán s balra fordult a Le- nin-utcábe, ahol embercsoportok álltak s 1 y tűnt fel, mintha valamin tanácskoznának. Az Imperial szálloda mellett egy kisleány jött ki, úgy hívták, hogy Zsuzsika. Elbámészkodó szemekei figyelte a katonákat. — Hát t meg mit csavarogsz az utcán? — kérdezte egy aramenő polgár. — Mert még csak hét óra van. — Apuka és anyuka elmentek választani. És engem is fel- költöttek. — És mit fognak választani? — folytatja a beszélgetést a polgár. — A nyemzeti ajcvonalj jejölő listáját. — ejtette ki kis száján a lányka. A polgár elnevette megát és elvegyült az emberáradatban, akik a 45. számú kassai választókörzet felé igyekeztek. A központ közelében megá U a katonezenekar mellett, körülnézett s aztán bement a választási terembe. Közvetlenül • előtte ment be az egyik agitátor és jelentette a választöbizott- ság elnökének, hogy még ma reggel meglátogatta a választókat, és még utoljára meghívta őket. Az idő múlik, Kassa utcáit elárasztja a tömeg. Vidám nevető- arcok, gyerekek örömteljes csevegése, fiatal és idősebb polgárok beszélgetése, ez mind ott keveredik Kassa utcáinak légkörében. Mindenki ünnepelt, az asszonyok, akik gyermekeikkel sétáltak, a férfiak, akik komolyan elgohdolkodtak az egykori választások fölött, a gyerekek, akik nem ismerték még és nem is fdgják megismerni az élettől való félelmet. A Zsdanov utcából meneteltek a magyar gépipari iskola tanulói, vidám népdalaiktól visszhangzottak Kassa utcái, a Sztálingrád utcában meneteltek a pionírház felé a választóhelyiséghez. Közeledik a dél. A falvakból staféták érkeznek, melyek jelentik, hogy náluk már a választás befejeződött. A Nemzeti Színház előtt játszik a kato- nazeneker és körülöttük ezer és ezer ember. A falvak legújabb eredményeiről a helyi hangszóró számol be. Tizenegy óra. Éppen most jelenti a helyi hangszóró, hogy Teplicany, Slancik és Be- nakovce 100%-re szavazott. K. L. Ünnepre ébredt a város órán ébredt a város. Nem csoda, hisz. a hangos zeneszó még a legédesebben alvókat is felkölti hajnali szendergé- sükfoől. No meg aztán jó megfigyelők az emberek Hisz a szombat esti víg zene még a fülükben -senqett. Nagyon megkapó volt, amikor a bratislavei ÍV. járás fiataljai pattogó indulók ütemei mellett végigvonultak a városon, hogy aztán az orvosegyetem kertjében ünnepeljék és köszöntsék azt a napot, amelyen először szavaznak. Az utcán a járókelők mind megnézték őket és a fiatalok közül sokan hozzájuk csatlakoztak. Ez természetes. Ahol a vígsá ott a fiatalság. És ki ne várta volna, hogy a fiatalok a választások napján is oly vidámak, legyenek. Hisz sokan közülük a legjobb barátjukra, vagy ismerősükre szavaztak. A szevazóhelyiségek előtt a legtöbb helyen víg fiatalok táncoltak, vagy énekeltek. Az idősebbek meg is nézték őket és bizonyára el is tűnődtek azon, hogy az ö fiatal éveik bizony nem mindig voltak ilyen vidámak. A Szlovák Tervhivatal előtt nagy tömeg gyülekezett. A járókelők közül egyre többen megálltak. Egy 20 év körüli fiatal beszélt. A hangja nem nagyon volt hallható, mert elnyelte a villamosok csengése és a kíváncsiskodók beszéde. Csak akkor sejtettük, hogy miről is folyhat a szó, amikor egy fiatal harmoni- kás vidám melódiába kezdett. A hallgatók nagy tapssal jutalmazták és senki sem tágított. Egy idősebb pár igyekezett fel a lépcsőn. Meg is kérték a körülállókat. hogy engedjék őket előre, mert sietős a dolguk és szavazni akarnak. De, amikor a fiatal harmonikás újból rázendített, ők is állva maradtak. A- körülállók meg is mosolyogták őket. Biztosan arra gondoltak, hogy az öregedő pár meggondolta magát. Én is azt hiszem. Mert a nóta végén mosolyogva súgtak egymásnak valamit, biztos elmúlt éveik, a f-atolságuk jutott eszükbe. SÁRKÁNY ÁRPÁD gy kezdődött, hogy kora reg gél zeneszóval megérkeztek a közeli laktanya katonái. Hegedű cincogott, saxofon ri- valgott, harmonika szuszogott, trombita harsogott végig az utcán. Énekeltek a fiatal, pirosarcú katonák, fújták a díszindulót. A szűk utca _kopott házainak kapui egyszerre nyíltak, kócos, fiatal lányok, álmos gyermekek tekintettel ki a réseken. Pár perc múlva már lányok, asszonyok, legények vették körül a katonák vidám egységeit Megkezdődött a nagy nap, megkezdődött a szavazás. Elöl a példás katonák, feszülő uniformisban a tisztek léptek az urnához. Megtelt az utca kiváncsi, vidám néppel. Fönn az utca túlsó végén csengőhangé pionírok gyújtottak nótára, idelenn a katonák zenéjét hallgatta az utca. A kisded katonazenekar egyre bővült, hpzzájuk álltak a környék zenészei, zenekedvelői. Mert itt, a Zsizska utca évszázados kopott házaiban sok a zenész, itt élnek a főváros kedvenc hegedűsei, cigányzenekarának tagjai, a szűk utcában. Ma már ők is emberek, egyenrangú bátor emberek Semmi félsjzegség, semmi hajbókolás sincs az arcukon. Ugylátszik ma nemcsak másoknak, hanem maguknak is zenélnek, ezért cifrázzák, ezért topog lábuk a zene ütemére. Tíz óra. A katonák már leszavaztak s köztük sok civil. Aki végzett, nem ment haza. Megkezdődik a tánc az utca közepén. Körbeállnak katonák, lányok, legények s rakjak a karikást, szól a járdán a zene. Itt-ott nóta csendül a táncolok aikán s mosolyognak a nézelődök, a tűzhelytől idefutott kötényes öreg énik. Egyszerre csak — s ezt sohasem felejtem el — a csupasz kör közepére „begurult” egy töpörödött, hetven felé járó néni. Gurult, mert aszott teste oly kicsi volt a délceg katonák mellett, s lába bő szoknyája alól alig látszott. Amint beperdült a körbe, elrikkantotta magát szárnyaló, csengő hangján s csárdást kért. A zenekar rázendített. Járni kezdte. Két keze szoknyába vesző csípőjén pihent s arca — nem, ezt nem lehet elmondani, hogy mit árult el. Ha festő lennék, róla mintáznám a felszabadult ember végtelenül nyugodt, lágy vagy nyájas s mégis büszkeségtől kemény arcát. A kiváncsiak előre furakodtak, lesték a néni lábát, aki úgy röpült be a körbe, mint a nyűgeitől szabadult ember a szabad világba. Szólt a zene s a kipirultarcú néni lába versenyre kelt a csárdás a gyors pattogó ütemétől. Kemény volt ez a verseny a zenészek ügyes ujja és a néni táncos kedve közt. De a néni még cifrázni is kezdte, pedig a zenészek már Izzadtak. így ment ez néhány percig. Egyszerre azonban egy fürgejábu katona ugrott a körbe nagyot füttyentve. Most már ketten járták, ropták a csárdást, míg csak a zenészek Mrták a szusszal. Aztán megálltak. A néni nagyot lélekzett, diadalmasan körülnézett, megigazította kendőjét, aztán huncutul felkiáltott: — Hű, a rántás! — s’nyomban el is tűnt, mint ahogy jött. Sok mindent ,el kéne még itt mondani a Zsizska utcáról, a régi Vödricröl, hogy a régi házak közt hogyan változtak meg az emberek. El kéne mondani a pionírok karikását, a lányok, katonák közös táncát, a félszeg legénykék sunyi kullo- gasát s azt, hogj hogyan kívánkozott egy csöppnyi kislány a katona karjára s hogyan ropták együtt a táncot: a katona járta s karján a kislány gyerekes közvetlenséggel fecsegett. Talán bókokat mondott, nem tudom, de annyi mindent láttam itt, hogy csöppet sem csodálkoznék, ha a csöppnyi kislány tényleg bókolt volna a katonának. Még csak annyit mondok el, hogy délfelé. amikor a hivatásos zenészek (szülök) oda voltak szavazni, a gyerekek kihozták apjuk zeneszer- számait s most már ök csaptak bált a szavazó helyiség előtti emelvényen. Voltak vagy tizen s szabályos zenekart alkottak „prímással” az élen. A zenére pionírok, kislányok és fiúk járták a táncot. De ezt már nem részletezem. Figyeltem őket. Egyszerre csak a „prímás” ez az ügyes kis legényke odaszólt az egyik táncoló párnak: — Mit jársz te, hiszen ez targó !... SZŐKE JÖZSEF Szilárdan állunk, egységünk megbonthatatlan Felvenni a tollat s leírni mindazt, ami ezen a májusi napon körülöttem történt, a fényt ami az emberek arcán tündökölt, a lágy mosolyt, amely bo- gárszemü édesanyák, életük hajnalán élő fiatal leányok ajkán játszadozott, az agyamon percenként át cikkázó gondolatok tömegét, számomra nehéz, szinte lehetetlen feladat. De mégis megpróbálom. 1954 május 16 Borongás, szürke májusi hajnal köszöntött bennünket. Sebes szél hordta az út porát, rázta a virágdíszbe borult gyümölcsfák ágait, tarajos hullámokkal gazdagította az öreg tó vizét. A nap sugaraival végigsimította a magasan úszó felhők szélét, de ide l'e, a földre csak ritkán, egy-egy percre futottak el sugarai. Nagyabony, a csallóközi kis falu hajnali édes álmát alussza. A csendet dohogó mozdony éles füttye szakítja meg s ez a fütty életet keltett a lapos házak között Kopogás, beszéd, ajtónyikorgás jelei: felébredt a falu népe. Szól a hangszóró, a zene hangja betölti a falut, kicsalogatja az embereket az utcára. Feketekabátos bácsik, ünneplőbe öltözött idős nénikék, mosolygó fiatal lányok csoportjai lassan húzódnak a gyülekező helyek felé. A falu széléről is elindul két ember. Mire a szoroshoz érnek, már egy kis csoport közepén lépegetnek. A lassú köszönések kimért kézfogások mögül kibújik az ünneplő hangulat. Ünnepel a nép. Az első körzet lakói az agitációs központban gyülekeztek. Ott voltak mindannyian. Közinél Zsigmond elvtárs, az agitációs központ vezetője egyszerű forró szavakkal rövid beszédet mondott. Hangjában ott bujkál az eltitkolt öröm, amely részben büszkeséggel töltötte el, hogy az ő körzetének minden tagja megjelent, szavazni fog. Elindul a menet. Nagyabony utcáin ünnepélyesen felvonulnak az első választókörzet lakói, a nemzeti bizottság épülete elé. Átlépik a szoba küszöbéi szavaznak. Ne kérdezd, hogy kire. Ezt leolvasod arcukról, kiviláglik a fiatalok nevető szeméből: a jelöltekre, a boldogabb jövőre. A nagyabonyi >lg«zók első csoportja ünnepi díszben vemül a szavazóhelyiség elé. karöltve Az agy szeri! jólismert munkás- és parasztarcok különösek ezen a napon. Talán a ruha teszi azt? Nem. Egészen más. Az emberek szemében felcsillanó fény, a jövőbe vetett hit, a boldog bizakodás, a remény sugara az, ami mássá teszi ma az embereket. Körzetek szerint, i csoportokban lassan egymásután jönnek a nagyabonyi dolgozók az urna elé. Fiatal, kékinges CsISz-tagok, meleg kabátban is didergő idős bácsikák, kerekarcú fiatal édesanyák, töpörödött anyókák egymást váltják a szauazóurnák előtt. Mindany- nyiukat egy gondolat hozta ide: biztosítani továbbra is a nyugalmat, a békét, a jobb jövőt. Ügy érzik, a kis fehér lapok segítenek ebben. Lassan múlnak az órák, jönnek sorba a körzetek lakói. Kint az ajtó előtt türelmesen várakoznak az emberek. Az agitátorok ott vannak közöttük, beszélgetnek velük. Két idős nénike egymásba karolva, lassan jön az ajtó felé. Utat engednek nekik. Bemennek, szavaznak. Alig pár perc múlva, már jönnek is kifelé. Hangosan tanácskoznak, ügyet sem vetnek a kiváncsiak seregére. — Alig láttam elolvasni — mondja az egyik (nyílván a szavazólapra gondolt.) — Én elhoztam a ,,pápaszemem’’ — mondja a másik. Látni akartam. ■. ■ engem nem lehet becsapni... de nem hazudtak a gyerekek (ez nyílván az agitátoroknak szól)... ott van bizony, hogy Pósa Móric „úgy van odanyomtatva”,. ■ . nagyon jól ismerem Jól nevelt gyerek ... Megbecsüli az öregeket. így beszélgetett a két nénike. így osztályozta a jelölteket. Az emberek kicsit mosolyogva nevetve néztek utánuk Nagyon sokat mondott ez a két íonnyadtarcú megtört idős néni. Pósa elvtárs, a fiatal vasúti munkás örülhet választói szeretik, megbecsülik öt. Felvonulnak az utolsó körzetek. Lassan elcsendesedik a választóhelyiség környéke. Lezárul a nevezetes nap. Benn a A CsISz-tagok mosolyogva távoznak a szavazóhelyiségből. szavazóhelyiségben lázas munka folyik. Végre elkészül a jelentés: Nagyabony község minden becsületes polgára teljesítette állampolgári kötelességét. Alkonyodik. Mire kigyúlnak a sziporkázó villanyfények, már ott tolong a falu apraja-nagyfa a cigánybanda körül. A fiatalok megkezdik a táncot. Az idősebbek sem húzódnak messzire. Ilyen nagy napon meg lehet engedni egy egy kerülőt még akkor is, ha már deresedik az ember. S nemcsak itt Nagyabonyban s hazánk minden falujában, de még a kicsi tanyákon is szól ’na este a zene, ropják a táncot, csendülnek a poharak a választó és a \ választott egészségére énekre nyílnák az ajkak, csengő ded tölti be a termeket, örül, vigad, győzelmet ünnepel a dolgozó nép. CSETÖ JÁNOS (Prandl Sándor felvételei) J", A kisunolca elintézte | Május második felének reggelén' 5 valahogy elkeseredett, szomor- , í kás reggel volt. A duzzadt fel- t I hOk majd hogy ki nem huliat- 5 ták terhüket. így történt az- S után. hogy Berek nagvanyónak 5 alaposan a lábába állt a fájás 5 Alig-alig bírt végigtipegni a kis 5 konvhán. Egész déleif’tt egyedül q ült otthon s bizony még a főzés q is terhére esett. Fia a feleség -- q vei már 7 óra előtt elment ott- 5 honról s meghagyták neki. hogy 3 majd dé'elütt, sétáljon el az ísÍ kólába szavazni. Annus, a kis unoka is felkötötte a pionír nyakkendőt és úgy elviharzott mint a szél. Berek nagyanvó egy ideig bánkódott hogy olyan hirtelen lábába állt a fájás és nem mehet el szavaz- V ni. i Ebédre farkaséhesen haza- q jött Annuska. a kisunoka. Kicsit y fátyolos volt a hangja a sok i énektő1 mikor megkérdezte: 2 — Mit láttál az iskolában .1 nagymama? * Berek nagyanyó egy ideig x hallgatott, azután bevallotta, X hogy a lábfájás miatt nem m: gv jn el szavazni. A kisleány felpat- £ tant az asztaltól és az ajtóból X kiáltott vissza: — Dehogy ne:n. * mindenkinek el kell menni. £ Egv negyedóra sem telt be'e, x autó állt meg Berekék háza E előtt. Annuskávai két jókedvű % fiatal jött és hozták a szavazó- urnát. Bizony kicsit remegett £ Berek anyó keze mikor bele- x dobta a szavazólapot az urnába E és e'Oször érezte életében, hogy E a munkában elnyűtt öregasszony i szavazatára is szükség van, £ hogy tőle is megkérdezik akar E e szép. békés jövíft. x Hát már hogyne akarna. Fá- ® jós lábával a kapuig tipegett » a vendégek után és maga sem
