Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-15 / 38. szám

\

UJ IFJÚSÁG

Bratislava. 1945. május 15.

Are SO fillér

III. évfolyam. 36. szám.

Almaink, vágyaink valóraváltóira szavazunk

Az ország sorsába, életébe beleszólni rendkívül felelősségteljes dolog. Jól tudták ezt évszázadokon keresztül az ország volt urai. Féltve őrizték ezt a jogukat az uralom mindenkori bitorlói, a zsarnok királyok, a parádés nemesek, a marcona tőkések és az ájtatos papok. Csakis nekik volt joguk dönteni a nép sorsa, az ország jövője felett. Törvényt próbáltak szabni az emberek életének s a „földtúró” jobbágyot, parasztot, a verejtékező munkást, iparost kirekesztették az alkotmány sáncai közül. Se vért, se pénzt, se fegyvert nem kíméltek, ha valaki veszélyeztette ezt a joguka,., ha valaki részt kért az ország vezetéséből. A nép csak véres lázadások árán, mindent megtisztító forradalom árán szólt és szólhatott bele hosszú évszázadokon keresztül saját sorsába. Budai Nagy Antal, Dózsa György, Esze Tamás jobbágyai, Zsizska huszitái, Jánosík legényei, 1848 harcosai, 1919 katonái megpróbáltak maguknak vér és könny árán törvényt szabni, megpróbáltak törvényt ülni az urak felett. Nem sikerült. Az urak külső cinkosai, belső poroszlóik segítségével hosszú időn keresztül mindig gátat tudtak vetni minden igaz megmozdulásnak, a nép törekvésének, amely az ország birtokbavételére irányult.

De a történelem évszázados zivatarai nem múltak el nyomtalanul. A néD, az egyszerű emberek. a Szovjetunió oldalán. Pártunk vezetésével megtanult győzni. Az urak „örök joga” mind kisebbre zsugorodott, eljátszották csúfos történelmi szerepüket, elherdálták jogaikat s az ország birtoklása egyetlen jogos tulajdonosának, a dolgozó népnek a kezébe került. Elszállt, az urak táltos ereje, elsöpörte a nép döbbenetes. törhetetlen akarata.

Ma ebben az országban egyetlen jogos úr létezik: a nép. Az a nép, amely kiállta a történelem sorsfordulóinak nagy próbáit, az a nép. amely a harcokból egyre edzettebben, erőseb- hen került ki. az a nép, amely győzelemre tudta vinni saját üoyét. Az ország uralásának kérdése ma is az erő kérdése, a nép ereiének kérdése. Ezt az erőt egyre gyarapítani kell. Erősíteni a nép hatalmát, a nép államát, hogy megdöntőé tétlenné, törhetetlenné váljon, hogy országunk békében tovább virágozzék.

Erről lesz holnap szó. amikor országunk polgárai, dolgozóink és fiataljaink a szavazóurnák elé járulnak. Mindenki a szavazatával az ország sorsáról dönt. abba szól bele. Nagy és megtisztelő feladat ez, de naav a felelősség is. Törvényes vezetőket választunk, akiknek munkájától sok minden függ majd ebben az országban. Nyugodt élet, békés munka, tanulás, öröm vagy bánat.

Valamikor a becsületes ember és különösen az ifjúság, tele aggodalommal nézett a jövőbe és a nyomott élet láncaiból nem tudta magát kitépni. Aggodalmát sok minden felidézte: ki- látástalanság, munkanélküliség, a családalapítás nehézségei és sok ehhez hasonló nyűg. A szellemi élet sivársága nem zavarta a gazdagokat, sőt elősegítette esztelen törekvésük megvalósulását. a meggazdagodást.

Ma az iparilag elmaradt Szlovákia ipari ország. Mennyi ásványt tárunk fel, mennyi ház, gyár épült, mennyi örömöt szerzett államunk, pártunk az ifjúságnak, a gyermekeknek: mindezt csak az nem látja, akit elvakított piszkos egyéni érdeke, aki lusta látni. Feltalálók százai, köztük ezer és ezer fiatal került felszínre a dolgozó nép tömegéből. A tömegek előtt, egész ifjúságunk előtt megnyíltak az iskolák, a kultúra kapui. Fiatal tehetséges mérnökök, írók, művészek tették gazdaggá hazánk kulturális életét. A nők ma egyenrangú dolgozói társadalmunknak, egyenrangú vezetői politikai, gazdasági és kulturális életünknek. Törvényeink a dolgozó nép mindennapi gyakorlati tapasztalatából nőnek ki és ezt fogalmazzák meg állami vezetőink, szerveink. Gúnyos játékukban az urak a tömeg butítására, a brutalitásra építették tervüket. Ebben az országban ma minden a dolgozók kulturális és szociális iaénveinek kielégítéseire irányul. Fejlődik népünkben és ifjúságunkban a felelősség hazánk iránt és minden iránt, am* ebben az országban történik.

Fiatal vagy, tele tervekkel, álmokkal. Holnap szavazni fogsz. Élj bátran jogoddal, szavazz a nép jelöltjeire, azokra, akik egyengetni fogják további útadat. segíteni életedet. Szavazz azokra, akik eddig is segítettek, bátorítottak: a nép legjobbjaiia Bizalmad nem fecsérled el, ha az elszánt békeharcosokra, a legjobb építőkre, a gondos gazdákra szavazol.

A oép jelöltje — nagy megtiszteltetés ez a név Benne testesül meg a nép ereje, a nemzet vörek ' e. Talán egvütt dolgozol, tervezel vele. de ő bátrabb a munkában, merészebb a tervezésben. Ajkára buggyan az, amit mások csak sejdítenek. harcba visz azért, amiről álmodozik

a nép.

Rá szavazz •— nem fogsz csalódni!

lllllllll/IIIIIIIIIIIIHIIIMIHIMIMIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIMlnillllllllllllllllllllllllllUIIIIIMIIIIlllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIMIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHUIIIIIIIIIIIIIIimillllllllWIIIIIIIIMIUMIIIIKIIIIUI

A munkám majd többet mond, mind én...

Korcos Péter először szavaz

Ruhája Ünnepi, --íve is az, szemében lánggal lobba- a tavasz,

Korcos Péter ifjú-munkás életéber először szavaz.

Megy az utcán, mint annyian mások, ráköszönnek a lengő zászlók, feléje intnek fák, virágok és üdvözlik az ifjúságot.

Korcos Péternek könnyű a szive, ő már tudja: mit é9 hogyan, ujjongni szeretne, átölelni az egész földet boldogan.

Átölelni hazáját, népét, viruló mezők zöld vetését, gyárat, bányát, várost és falut, ahová vezet minden út.

Ahol a munka orró üstje eggyé forraszt mindén erőt és milliók építik hittel a bátor és igaz jövő*

Korcos Péter szavazni készül, s a legjobbra adja szavát, aki megvédi tűzön-vízen által a népe igazát.

Aki munkában, békeharcban mining elől járt rendületlen és viszi a Párt loboo^’á- büszkén, magara emelten.

DÉNES GYÖRGY

Huszonhat évvel ezelőtt, amikor Valak Anna született, szomorú, sápadt, beesett arcú emberek tízezrei szédelegtek az éhségtől, koptatták bakancsukat, egy kis batyuval a Hátukon, hogy valahol munkát keressenek. Kajáitól Pozsonyig, Nagyszombatig kóboroltak — sokszor hetekig, távol a" családtól, az éhes gyermekektől — annak a reményében, hátha sikerül legalább egy pár hétre munkád ■szerezni. S ha nem sikerült, újra kezdték.

így volt ez Szabóéknál is, illetve Valak Annáéknál, (a férje után Valak). Szabó bácsi kőműves volt. azokra meg bizony akkoriban nagyon rájárt a rúd. Ezt az apámtól tudom, mert ö is kőműves voh és hiába biciklizett, ö fel Leleszről Homonnára. vagy Gál- szécsra munka után, egy hét múlva üres tarisznyával munka nélkül, lapos pénztárcával jött haza. Abban az időben először megkérdezték, hogy milyen nemzetiségű ha magyar, német vagy ukrán volt. nem volt munka. Ha kommunista volt, akkor meg szóba sem álltak véle*

Ilyen kommunista volt Szabó bácsi is, az Anna apja. akinek még Annán kívül három éhes gyereke volt. Anna volt a legkisebb.

Arra a kérdésemre, hogy mikor lépett avia a kommunista vártba. Anna

ezt válaszolta:

— Még 1918-ban. Apám vörös katona volt és a várt tagja. Bizony sokat szenvedett szeqény. A gazdagok gyűlölték de a szegények szerettek A gazdagok becsukatták, megverették ■i szegények tüntettek hogy kiszabadítsák. Volt úgy bizony hogy egnsz nyáron nem dolgozott, ilyenkor az anyám keresetéből éltünk Ugyanis ő varrónő, dehát mi volt az a hat éhes embernek amit 0 keresett? Semmi‘ Csak éppen, hogy éhen nem haltunk.

S e szavaknál Anna szeme hirtelen könnybelábadt és fájó zokogásba töri ki. Csak később tudtam meg, hoQy miért sírt és mi, volt az, ami forró könnyeket csalt a szemébe, ami még jobban felszaggatta szívében a mull fájó sebeit. S e percben úgy éreztem hogy én is elsírom magam. Kimondhatatlan fájdalom mart bele ifjú szívembe ..

De nem! Nem sírok! ■. Annát bíztattam. hogy ne sírjon,

— Nem elvtárs, te nem értesz meg engem. Nekem van miért sírnom. Az apám egészségét és végül az életét vették el az urak. Az ö áldozatuk lett, mert addig szívták a vérét, ütötték, verték, éheztették velünk együtt míg szegény ki nem lehelte utolsó leheletét. S amikor meghalt, utolsó szava az volt „Legyetek becsületes emberek és szeressétek a pártot, mert egyszer a végső győzelem s már nem is olyan sokára, a miénk lesz.”

— Ez az én életrajzom röviden, a felszabadulásig. így éltünk mi, proletárok, hazátlanul. éhen munka nélkül. meggyalázva,

A szobára ahol Anna dolgozik, méh: séges csend borul. Mind a ketten hallgattunk De szívünkben egy érzés volt. ő is. és én is, a jövőnkrp gondoltunk S a csendet ismét Anno törte meg.

— Mén azt elfelejtettem, megmondani, hogy mindig ?ó tanuló vobtam, fogott" az agyam és tanulni szerettem volna. Apám beíratott a galántai polgári iskolába. Nagynehezen elvégeztem a négy polgárit, de tovább nem tanulhattam, pedig szerettem volna. A négy év alatt télen-nyáron, esőben, sárban, szélben, viharban jártam be gyalog az iskolába.

Anna a felszabadulás után nyolc hónapig a bratislavai selyemgyárban dolgozott. Majd két évi betegsége után, 1949-től 1953-ig a galántai állami szénkereskedő vállalatnál dolgozott. Munkáját mindig szeretettel és becsületesen végezte.

— Ha dolgoztam, úgy éreztem ,ól magam, ha mindig az elsők között voltam — mondja. Már gyerekkorom óta szerettem a munkát, apánk mindig arra tanított bennünket, hogy a munkát ne csak szeressük, de becsű - iük is meg.

Annát jó munkájáért, nyílt és becsületes helytállásáért, páratlan szorgalmáért a kajali dolgozók a helyi és a járási nemzeti bizottságba is jelölték.

— Ez számomra nagy me gtisztelte- tés. Anya vagyok, van egy bogárszemű kislánykám, egy ősz megtört öreg anyám, szabad boldog hazám, millió és millió munkástestvérem és én most minden erőmmel és tudásommal ezeket akarom szolgálni Ha a falum népe megbízott* bennem, én megbízom magamban, hogy nem fognak bennem csalódni. A munkám majd sokkal többet mond, mint én.

TÖRÖK ELEMÉR