Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-05 / 35. szám

— új iFJMe Antonín Zápotocky köztársasági elnök május 1-én mondott beszéde Folytatás az 1. oldalról) és biztosan vezet bennünket a Szo­cializmus felé. Minden irányban meg kell javí­tanunk munkánkat, gyorsan ki kell küszöbölnünk a legnagyobb hiá­nyosságokat, hogy még gyorsab­ban haladhassunk előre. Ez viszont megköveteli, hogy minél szélesebb körben bevonjuk és érdekeltekké tegyük a dolgo­zók tömegeit. Ebben az irányban legnagyobb tömegszervezetünk. a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Cseh­szlovákiai Ifjúsági Szövetség és pionírszervezete, Egységes Föld­művesszövetkezeteink és a nemzeti bizottságok nagy feladatok előtt állanak. Át kell nevelnünk az öre­geket és nevelnünk kell a fiata­lokat. Támadásba kell lendülnünk gaz­daságunk gyönge pontjain: fokoz­nunk kell a szénfejtést és a vil­lanyáramfejlesztést, földtani kuta­tómunkát kell végeznünk, meg kell javítanunk mezőgazdasági termelé­sünket. összpontosítsuk figyelműn, két a szűk keresztmetszetekre és törekedjünk kiküszöbölésükre. A szénfejtés szakaszán a legutóbbi időben elért sikereink azt bizo­nyítják, hogy ez sikerülni fog. Va­lamennyi szakaszon ilyen sikere­ket kell elérnünk. Jelenleg rendkívül nagy figyel­met kell fordítanunk mezőgazda- sági termelésünkre, helyes meg­szervezésére és irányítására Kü­lönösen szövetkezeti gazdálkodá­sunk segítségével kell elemünk, hogy célszerűbben és előnyöseb­ben gazdálkodjunk A talajnak és az állattenyésztési termelésnek jobb és nagyobb hozamokat kell nyújtania, hogy a szövetkezetek tagjai jobban éljenek, mint amikor még egyénileg gazdálkodtak. Az egységes földművesszövetkezeteink egész sorában már eddig elért gyönyörű eredmények azt bizo­nyítják, hogy ezt megvalósíthatjuk. Ezek az EFSz-ek a mezőgazdasági termelés új formáinak propagáto- rai és megtanulják a technika, a gépesítés és a tudomány vívmá­nyainak felhasználását a növényi és állattenyésztési termelésben. Minden ipari üzemünkre, EFSz- ünkre és állami gadaságunk- ra, minden vállalkozásunkra vo­natkozik az alapelv, hogy min­denki munkahelyén jó és lelkiis­meretes gazda legyen, ha sikereket akar elérni a saját és a közösség érdekében. Elvtársak, testvérek! Ha tovább akarjuk szilárdítani népi demokratikus rendszerünket, nagyobb, tevékenyebb részvételre kell késztetnünk népünk széles tömegeit köztársaságunk irányítá­sában és igazgatásában. Ezért tartjuk meg a választáso­kat a nemzeti bizottságokba. Különösen nagy jelentősége van a Nemzeti Arcvonal, a munkások, pa­rasztok és dolgozó értelmiségiek szö­vetsége további megszilárdulásának Csehszlovákia Kommunista Pártja ve­zetésével. Ezért mindenekelőtt a Kommunistáknak kell megnyerniük a Nemzeti Arcvonal más szervezeteinek tagjait és a pártonkívülieket a párt és a kormány politikájának. Fontos, hogy a nemzeti bizottságok valóban lelkiismeretesen töltsék be a köz. és gazdasági életünket szervező és irányító államhatalmi szervek funkcióját, hogy ezzel biztosítsák né­pünk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maxima'is kielégítését. A nemzeti bizottságok- ba való sikeres választások megte­remtik e feladatok teljesítésének elő­feltételeit. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának júniusban összeülő X. ’ kon­gresszusa elért sikereinek örömteljes és büszke mérlege hazánk szocialis­ta építésében végzendő további mun­kánk Irányvonala lesz. Azoknak a felajánlásoknak ezrei,, melyeket vá­rosaink és falvaink dolgozói Csehszlo­vákia Kommunista Pártja X. kon­gresszusának tiszteletére tesznek., bi­zonyítják a dolgozó nép nagy szere- tetét és tiszteletét a kommun ;sta párt iránt és igazolják a szocializmus épí­tésébe vetett rendíthetetlen hitét. Az idei május elsejénk a pártunk és a Nemzeti Arcvonal kormánya ál­tal kitűzött feladatok teljesítésére irá­nyuló manifesztációs felsorakozás A Nemzeti Arcvonal Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével ma egységét és győzniakarását hirdetve sorakozik fel nemzeti és forradalmi zászlaínk alatt. A munkások, oarasztok. a dolgozó értelmiség, fegyveres erőink tagjai, az úttörők és CsISz-tagok. a sporto lók. tudományunk és kultúránk dol­gozói egységes csatarendben állnak. Fontos, hogy a dolgozó nép. bár melyik szakmában is dolgozik, egysé­ges a-rcvonalban álljon és az plért si­kerek fölött érzett egységes meggyő­ződéssel az előrehaladás szilárd aka­ratával kapcsolatos lelkesedés és öröm hassa öt át. A csehek és szlovákok testvéri egységében. a \úlágbéketáborral együtt, felszabadítónk és szövetsé gesűnk — a nagy Szovjetunió pél­dáját követve ha'adiunk előre Kle- men-t Gottwald örökének és az !dei központi májusi jelszónak- „Szilárd Nemzeti Arcvonalban tömörülve a Szovjetunió oldalán előre hazánk to­vábbi felvirágzásáért, a békéért!” 1 teljesítéséért. Elien máius elseje CSURILLÁ JÖZSEF szádudvarnoki tudósítónktól: Munkában a szádudvarnoki fiatalok Vasárnap agitációs csoportok jártak fal nkban. Mindenkit felkerestek. El­beszélgettek az emberekkel, a válasz­tásról, a jelöltekről. Megkérdezték vé­leményüket,; mit szólnak hozzá, nem-e akarnak másokat jelölni? A választók a jelöltekkel meg vannak elégedve. Is­merik őket. Becsületes, jó dolgozók. Van köztük iparos, üzletvezető, kis- paraszt, tanító és sok példás CsISz- tag. Az agitációs csoportok munkája valóságos ünnepnapot jelentett a falu számára. Este kultúrműsorral egybe­kötött táncmulatságot rendeztünk. Ott volt a falu apraja-nagyja. Nem feled­keztünk meg a régi választásról sem. Erről legtöbbet az idősebbek tudnak beszélni. Nagyapám meséli, hogy régen két párt volt, a jobb és a bal párt. A jobb párt vízvezetéket és villanyt ígért a falunak. A bal párt földreformmal bíztatott. Egyszer az egyik, másszor a másik oldal nyert. A szegény dolgozó sohasem. Ma már falunkban van villany és vízvezeték is. A föld a népé, aki meg­dolgozza azt. És még valamit. Köze­lebb kerültünk a városhoz. A Torna— Rozsnyó vasútvonal itt halad keresztül falunk határán. Úgy tekintünk rá, mint a parasztság s a városi munkásság egyik kapcsára. A vasútvonal építésénél dol­goznak legjobbjaink, a jelöltek és a szavazók is.-Szépen keresnek. A kere­setből nem csak élelemre jut, mint valamikor, hanem ebből telik majd a piroscserepes családi házak alapjaira is. Füleken a múltban és ma Tavasz volt, 1936 tavasza. A nap meleg sugara új életre keltette a fá­kat, a mezőt, a rétet. Sok tavasz, nyár és tél váltotta már fel egymást Füle­ken évtizedeken keresztül. Nyár után jött az ősz, utána a tél és így tovább. Teltek múltak a napok, az évek. Vál­tozott ez idő, a természet, csak a munkások sorsa nem akart jobbra for­dulni. Nincs munkám, nincs lakásom, nem bírok megélni ebből a keresetből, ezt lehetett hallani úton-útfélen a munkások szájából. Bizony sok csalá­dos apa állt munka nélkül abban az időben és elkeseredve nézte síró gyer­mekeit, akik nem akarták megérteni a „nincs” szót. A vár tövében meghúzódó apró, gör- nyedező házikók szintén a múltra em­lékeztetnek bennünket. Sok családnak még ilyen sem jutott. Sokan beérték egy kis „lyukkal” is. Ott főztek, ettek, aludtak, szóval nem emberi módon él­tek. Bezzeg volt az uraknak Füleken is, amit csak szemük, szájuk megkí­vánt. A grófnak hatalmas 99 szobás kastélya volt, jobbnál jobb ételeket és italokat szolgálták fel. Egyre kevesebb volt a munkalehető­ség, a pénz és az élelem. A füleki zo­máncgyár munkásai pedig élni akartak, találtak. Egy óra múlva, már fúvós­zenekarral vonultak végig Fülek ut­cáin. Mire a futlballpályára értek, már jóval felszaporodott a számuk. Megkezdődött a sztrájk. Az üzemben nagy lett a felfordulás. Az igazgató urék azzal fenyegették a munkásokat, hogy csendőrséggel veretik őket szét, ha nem látnak hozzá a munkához. A sz*-'jkolók ettől sem ijedtek meg. Amikor a csendőrszázad rájukrontott, újabb gyülekező helyet választottak maguknak. Mégpedig a Fülek melletti „Vöröskő” hegységet, ahová még a csendőrök sem mertek felmenni az el­keseredett munkásokhoz. A sztrájk hat hétig tartott. Végül is a csendőrök kudarcával és az igazgatóság engedé­kenységével végződött. A kemény harcok árán elért csekély béremelés azonban még nem hozta meg a füleki zománcgyár dolgozói szá­mára a tavaszt. Sok-sok szenvedést, nélkülözést kellett megérniök, míg végre kezükbe vehették sorsukat és a szabad hazában boldogan építhetik a szocializmust. A sztrájkolok emlékét természetesen még ma is becsben tartják a fülekiek. A bátor, harcos munkások fényképei most az agitációs központban vannak elhelyezve, hogy eszükbe juttassák a s A sztrájkolok egy csoportja 1936 tavaszán Füleken. Május elsejének reggele Szlovákia fő­városának, Bratislavának utcáit ünnepi díszben találta. A városháza órája félkilencet üt.. . A zászlók és virágok tömegével díszí­tett Sztálin-téren ez ünnepi harsonák hangjai zengenek és a menet, élén a csehszlovák és szovjet államzászlókkal megindul. A menet fölött messziről látni Marx, Engels, Lenin és Sztálin, a marxizmus-leninizmus klasszikusai­nak portréit. . kékinges CsISz-tagok a nap borús égbolton áttörő sugarai­ban ragyogó zászlókat visznek. A zász­lók mögött, melyek üde reggeli szél­ben lobognak, az ifjúság viszi a CsKP KB politikai titkársága tagjainak por­tréit — Antonin Zápotocky, szeretett köztársasági elnökünk képe a közepén van. A CsISz-tagok további csoportja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksége tagjainak képeit viszi. A Sztálin-téren a csehszlovák és a szovjet himnusz hangjai szállnak. A menet megáll ez ünnepi smelvény előtt. Az emelvényen mep' 'lennek a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonalánek képviselői: Karol Bacílek, az SzlKP KB első titkára, Bruno Köhler, a CsKP KB A nap sugarai lassan áttörték a fel­hőket, behintették az ébredő várost. A főúton végig megindul a forgalom. A szövetkezetek, üzemek, állami gazda­ságok, a falu szorgalmas, dolgos népe lassan húzódik elő a mellékutcákból. A főtéren sorakoznak. Rövid időn belül ott hullámzik a zás^'ók erdeje alatt a járás népe. Ahogy felhangzik a himnusz, meg­merevednek a sörök. Feszesen álló tö­meget látsz magad előtt. Egy pillanat­ra eszünkbe jutnak az első köztársa­ságban eltöltött májusok. A némán felemelt ököllel menetelő rongyos munkássereg. Nélkülözés, éhség, még az emlék is keserűséget áraszt szí­vünkben. Azokra a régi harcosokra gondolunk, akik vérükkel pecsételték meg a legszebb hónapot. Vörös májusok prolet '-hősei, mi élvezzük harcos mun­kátok gyümölcsét. És becsüljük azt. Pirosnyakkendős pionírok. Kékinges CsISz-tagok, zászlókat magasbaemelő dolgozók izmos karjai biztosíték arra: sosem lesz többé szomorú május. Az ünnepi beszéd után megmozdul a tömeg. Kezdődik a felvonulás, dolgo­zóink megelégedésének, hálájának, hű kifejezője. Szemünk fénye, a legkiseb­bek, a pionírok csapata halad az élen. Magasra nyújtják a nagy táblát „Pio­titkára, az SzlKP KP elnökségének tagjai. A Szlovák Nemzeti Tanács tag­jai, a Megbízottak Testületének tag­jai és a Szovjetunió bratislavai főkon- zula, V. D. Kerjakin, a konzuli testület tagjai, a rendjelek és kitüntetések viselői, az államdíjasok és az üze­mek, valamint hivatalok legjobb dol­gozói, a hadsereg és a biztonsági tes­tületek képviselői. „Elvtársak, polgárok, drága barátaim, — hangzik Karol Becíleknek, az SzlKP első titkárának hangja az ünnepi emel­vényről és hangszórókból. A tízezrekre menő tömeg élteti a CsKP-t, amely dolgozó népünket győ­zelemre vezeti és lelkesen élteti a test­véri Szovjetuniót, a világbéke és békés építésünk védőpajzsát. Karol BacíleJ a SzlKP KB első tit­kára beszéde bevezető részében a nemzetközi helyzetről beszélt. Hangsú­lyozta a genfi értekezlet fontosságát, a- melyen résztvesz a több m” t ötszázmil­liós nagyhatalom - népi Kína is. Beszé­de további részében dolgozó népünk elért eredményeivel foglalkozott. „,Az árleszállítások és népünk életszínvona­la emelésének eredményei — folytatta Bacílek elvtárs — még nagyobbak le­hetnének, ha kiKúszöbölné gazdálko­nírok védi a békét”. A nagyobbak, a kékingesek serege kemény lépésekkel hosszú sorokban pattogós nótaszólam mellett vonul el előttünk. Utánuk a Szokol tagjai, csupa fiatal fiú, életerő, öröm. Lassan változik a kép. Feltűn­nek a gép- ás traktorállomás dolgozói. Ez a csoport alkotta a felvonulók egyik legszebb részét. Pártunk és kormá­nyunk vezetőinek ktpeit, zászlók s fel­iratok erdeje kisérte. A legjobb dolgo­zók magasra emelték munkájuk ered­ményét 1 rdető táblájukat. Tervünket 109.80/Q-ra teljesítettük. Ezzel köszön­tik a traktorállomás dolgozói a május elsejét. Az állami gazdaságok dolgozói sze­retettel őrzik a földművelésügyi megbízotti hivatal zászlaját. A leg­jobb dolgozók viszik a menet elején. A szenei malom dolgozói a felvásárlási megbízotti hivatal versenyzászlajának birtokosai. Három hónapja őrzik a zászlót. Üzemek, falvak lakosai, vasu­tasok csoportjai követik egymást a menetben. Az „ 'Sz dolgozói büszkén nyújtják magasra a beadási kötelezett­ség teljesítését hí ető táblákat. A d'e- d'iinkai dolgoz'»! ,<ét képet hoznak. — így laktunk — olvassuk a felírást, a horpadt tetejű, nádfedeles kis kunyhót ábrázoló kép fölött. — így lakunk ma dásunkból főként a mezőgazdaságban mutatkozó hiányosságokat. Ezért a munkások feladata, hogv ezen a fon­tos szakaszon segítséget nyújtsanak. A gép- és traktorálloimásokra jó mér­nököket kell küldeni, mezőgazdaságunk számára még több és még jobb minő­ségű gépet és mütráovát kell készíte­nünk, hogy ki tudjuk elégíteni a nö­vekvő élelmiszerfogyas .tás igényeit, például a hústfooyasztásét, melynél az egy lakosra eső fogyasztás a München- előtti kapitalista közt t aság tizenhat kilogrammjáról, 1953-ban huszonhét kilogrammra emelkedett. „Nemzeteink egysége, — folytatta Bacílek elvtárs — az a ^elsző, amely- lyel május 16-én a választási urnákhoz járulunk, hogy megválasszuk a köztár­saság legjobb polgárait az államhatal­mi szervekbe, a nemzeti bizottságokba.” Karol Bacíleknek, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága első titkárának beszédét a manifesztálók gyakori, hosszantartó tapssal és drága kommunista pártunk, a kormány, Anto­nín Zápotocky köztársasági elnök és a Szovjetunió éltetésével szakították fél­be. A Sztálin-téren lezajlott május el­sejei ünnepségek az Internacionálé el- énekléséveí értek véget. — hirdeti a baráts^oos, szép házat áb­rázoló másik kép. így sorolhatnám tovább a többieket, a keményen menetelő tűzoltókat, a vö­rös zászlókat magasra emelő ősz har­cosokat, a járás legjavát. Eljöttek mindannyian, hogy kifejezést adjanak örömüknek, hálájuknak. A menet ré­gén megindul a néo a park felé. A parkban szól# zene, a kuitúrcso- portok bemutatót tartanak. A járás legjobbjait látjuk itt. A 11 éves szlo­vák, a ö éves magyar iskola tanulóinak ének- és zenekara, tánccsoportjánek fellépése nemcsak szórakoztatta a dol­gozókat, hanem komoly fejlődésről is tanúskodik. A magyarbéli 8 éves ma­gyar iskola tanulói táncbemutatójukkal szép sikert arattak. A Csemadok nagy- födémesi hel-i csoportja népdalokkal, a kulákokat kigúnyolő választási nó­tákkal lépett fel. Felsorolhatnám még a zenekarok, iskolák. CsISz-csoportok fellépéseit. Igazi örömteljes nap volt ez a szenei- járás dolgozói számára. A pionírok, a kékingeo CsISz-tagok, kultúrcsoportok, a dolgozók éljenző sorai, a magasan lobogó zászlók, boldog megelégedést, jólétet hirdettek a világ dolgozóinak nagy ünnepén. mégpedig emberhez méltóan. A maga­sabb életszínvonalhoz kereseti lehető­ségre ven szükség. Hulite, a gyár igazgatója erről azonban hallani sem akart. Ha valaki jobban kinyitotta a száját, másnap már eltűnt az üzemiből. Ez a kínos embertelen élet az üzem dolgozóit arra késztette, hogy ha szé­pen nem lehet elérni valamit, hét jöj­jön az erőszak. Ehhez azonban egysé­ges erőre yolt szükség, amely egy kö­zös célt tűz ki maga elé és nem en­ged addiy, amíg azt el nem éri. A munkások átlátták a h' lyzetet és szer­vezkedni kezdtek. Megalakították az illegális pártszerv zetet, melynek élére Lakos elvtársat állították. Lakos elv- társ, aki szívügyének tekintette a mun­kások sorsát, a többi elvtárssal együtt egy erős, semmitől vissza nem rette­nő csoportót 'kovácsolt az üzemben. A csoport napről-napra erősödött. Végül is 1936 tavaszán, amikor már a munkások sorsa szinte kibírhatatlan lett, elhatározták, hogy mindent elkö­vetnek a helyzetük javítása érdekében. Egy verőfényes májusi reggel minden­ki szótlanul közeledett az üzem bejá­ratához. Itt gyülekeztek. A pontos időre, mint ahogy munkába szoktak járni, most is eljöttek mindannyian. Megkezdődött a jól megszervezett Programm. Küldöttség ment az üzem vezetőségéhez azzal az elhatározással, hogy a munkások addig nem lépnek munkába, amíg nem javítanak a kere­seti lehetőségen. Kint a tömeg már izgatottan yárta az eredményt. Nem is volt csoda, hiszen az életükről volt szó. Lakos élvtát... aki természeténél fogva erélyes hangú, a küldöttség töb­bi tagjaival végre megjelent az udva­ron, de minden eredmény nélkül. Ezt az üzem előtt várakozó munkások is azonnal észrevették. Rövid beszélgetés után Lakos elvtárs sztrájkra szólította fel a tömeget a szavak megértésre múlt keserű emlékeit. Bizony a múlt már csak keserű eimilék Füleken. Ná­lunk nincs többé munkanélküliség és becsületes munkájával mindenki bizto­síthatja megélhetését. Azon az út men­tén, amelyen annak idején a sztrájko- lők tüntettek, a nedves omladozó há­zak helyén emelkedik a kultúrház és emeletes iskolaépület és egymásután nőnek ki a földből modern, egészsé­ges munkáslakások. Ácsok, kőművesek kopácsolásától hangos a futballpálya környéke. A lakások ablakaiból vidám zene és boldog gyermekek kacaja hal­latszik. Egy ilyen új lakásban éli Stefamik bácsi is boldog családi életét. Milyen lakása volt valamikor és milyen most. Feleségével együtt ő is részt vett a sztrájkban. Sokat tudna beszélni. Ma, 24 év után kétszoba-konyhás lakást kapott. A szépen berendezett szobában, rádió mellett töltheti el szabad idejét, családja körében. Ilonka néni a fele­sége már nem rabszolgája senkiinek. Most új tűzhelyén kényelmesen keveri a rántást a család számára. A 31 éves Hanzlik elvtárs is érté­kelni tudja mai rendszerünket, hiszen ő is átélte a burzsoe köztársaság ne­héz éveit és most a saját bőrén ta­pasztalja, hogy mit jelent az emberről való gondoskodás. Hanzlikot, mint újí­tót jól ismerik a Kovosmaltban, ahoi mint géplakatos dolgozik. Az utóbbi időben két újítási javaslatával 132 ezer koronát takarított meg az üzemnek. Hanzlik Istvánt, a Kovosmalt újítóját a 19. választási kerület dolgozói a ke­rületi nemzeti bizottságba jelölték. Újítanak, többet, ' hbet termelnek a füleki dolgozók. Bizony csak így ér­hetjük el, hogy minden munkásnak, akinek a múltban nem volt lakása, most újat, modernet adjunk, hogy népi demokratikus államunkban boldogan élhessék családi életüket. BÁN ZOLTÁN A dolgozók ünnepe Szencen /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents