Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-05 / 35. szám
1954. május 5. 3 0! inŰS&G Az agronómus Szerkesztőségünk megkérte a verebélyi gép- és traktor- állomás szakaszagronómusát, Ferenczy Máriát, hogy írjon nTunkájáról olvasóinknak. ■ - Válaszát itt közöljük: Faltaink, szocialista nagytermelésre berendezett falvaink jövője csodaszép. Ezeket a falvakat ellátják majd a kultúra és tudomány minden vívmányával. gazdag mézelik, termékeny szántóföldjeik, rétjeik és nagyméretű sertéshizlaldáik lesznek. Parasztjaink boldogságának ma helyezzük le az alapkövét■ A középiskola elvégzése után elhatároztam, hogy én is hozzájárulok derék parasztjaink boldogságának megalapozásához. Amikor tavaly kijöttem a mezőgazdasági mesteriskola padjaiból, vágyaim küszöbén álltam. Az iskola a nagymá- nyai gépállomáshoz osztott be mint szakaszagronómust. Beosztásomnak igen örültem, bár még el sem tudtam képzelni, hogy müyen feladat vár rám... Bevallom, egy kissé féltem is, amikor az állomásra mentem. Én voltam a gépállomás első lány-agronómusa. Amikor azonban a fűagronómus megmagyarázta küldetésemet és bevezetett a munkába, félelmem már meg is szűnt. Mindjárt itt az elején meg kell mondanom, hogy ez a munka valósággal a /szívemhez nőtt, és hogy semilyen más munkával fel nem cserélném. A verebélyi járás három szövetkezetét osztották be'.hozzám: Babindoit, Kishindet és Zsitvaújfalut. Ezer hektár földterületről gondoskodom, melyen nagyrészt gabonát termelnek, ugyanis ez a föld erre a legmegfelelőbb Ez nem jelenti azt, hogy más növényeket nem vetnek, különösen sok ipari növényt termelnek. A három szövetkezet között 15 kilométer távolság van. Rendszerint egy nap alatt mind a hármat bejárom. Megjegjmunkája nrhéz < zem, amikor először. jöttem a szövetkezeti tagok közé, sokan bizalmatlanul néztek rám., Tudtam, hogy a pa- rasztleíket csakis jó munkával nyerhetem meg, ezért mindent meglettem, hogy munkámat a lehető legjobban végezzem el. Már kora reggel sietek a szövetkezetekbe. Állandó figyelemmel kísérem, hogy a traktoros brigádok és a szövetkezeti tagok között helyesen oszlík-e meg a munka. Az én feladatom megállapítani azt is, hogy vájjon Ia mezőn elvégzik-e a szükséges munkálatokat, és betartják-e az agrotechnikai határidőket- Tanácsokat adok a szövetkezeti tagoknak az egyes mezei munkáknál. Büszkén elmondhatom, hogy az „én szövetkezeteimben" tömegesen alkalmazzák a szovjet haladó módszereket, főleg a sű- rüsoros vetést és, ez által sikerjíl fokoznunk a hektárhozamot, ügyelek arra is, hogy a szövetkezeti tagok idejében megkapják tőlünk — a gépállomás dolgozóitól — a szükséges gépeket és felszereléseket. Gondoskodom róla, hogy minden munkát, amit csak lehetséges, géppel végezzenek. Mindez hozzájárul a magas termés eléréséhez és a munkát is megkönnyebbíti, A szövetkezeti tagok gyakran kikérik tanácsomat a föld megművelésére vonatkozó különböző kérdésekben. Mindent megteszek, hogy segítségükre legyek, is hasznos tanácsokkal lássam el őket. Sokat tanulok szakkönyvekből és a szövetkezeti tagoktól is. Naponta tartunk központi megbeszéléseket. amelyeken megbeszéljük az egyes EFSz- ekben előforduló nehézségeket és megvitatjuk a hibák kiküszöbölésének módját. Már a tavaszi gabonavetés helyes végrehajtási módját is biztosítottuk. A, legközelebbi napokban pedig gondoskodunk a rétek kellő trágyázásáról és megmunkálásáról. Különösen nagy gondot fordítunk a takarmány le nagyon szép biztosítására, hiszen ez jelenti az állattenyésztés fokozásának alapját. Mit mondjak még a munkámról'! Talán azt, hogy bár ez a munka nagyon érdekes, de korántsem könnyű? Dehogy, azok a fiatalok is megtudják, akik még ma is lenézik a parasztmunkát, kijelentem, hogy ez a munka valóban gyönyörű. Az agro- nómusnak nem áll módjában naponta kiértékelni elvégzett munkáját, mint példáid az esztergályosnak, aki mondjuk, 60 darab alkatrészt készít el egy nap alatt, vagy a traktorosnak, aki 15 hektár földet szánt fel naponta. Az agronómus állandóan figyelemmel kíséri munkájának eredményét, fejlődését, növekedését, de emellett nem tudja, hogy milyen lesz a végleges eredmény? Vitathatatlan azonban, hogy munkája rendkívül értékes és elkerillehetetienül szükséges. Mindenről tudnia kell, ami a szántóföldeken történik. Kell, hogy minden gazt és kártevőt ismerjen, mert csak így tud harcolni ellenük. Önállóan kell dolgoznia és gyakran előfordul, hogy fontos kérdésekben gyorsan kell döntenie. Nem utolsósorban szükséges, hogy fel tudja használni az idősebb parasztok tapasztalatait. Büszke vagyok a munkámra. Felemelő érzés a zöldéig földeken, friss szélben, vagy meleg napsütésben járkálni. A szél és a nap a mi segítőtársunk. A természet egyrészt segítőtársunk, másrészt pedig ellenségünk. Segítőtársunk, amennyiben a természet éltet minket és ellenségünk is, mert állandó harcban állunk vele. hogy több kenyerünk, gyümölcsünk, tejünk, stb. legyen. És ha ebben a harcban a fiatalok is részt vesznek, ■ ez azt jelenti, hogy megtalálták a helyes útját annak, hogy hasznára váljanak a társadalomnak. A mi gépes traktorállomásunkon ma már három agronómus-lány dolgozik. Hány fiatal lány követ minket? Mi így készülünk Közeledik a választás napja. Mi 's kötelességünknek tartottuk, hogy tegyünk valamit a választás sikerének érdekében. Iskolánk kultúrtermében alakult meg a kettes számú agitációs központ. CsISz szervezetünk 24 agitátort bocsátott ennek az agitációs központnak a rendelkezésére. Az agitátorok jó! dolgoznak. Április 25-én is házjról házra jártunk, elbeszélgettünk az emberekkel a választásról. Meghívtuk őket estére ez agitációs központba összejövetelre. ^zen az estén a szokottnál több ember jelent meg a gyűlésen és ez is bizonyítja, hogy agitátoraink jól végezték munkájukat. Az ágit ciós munkán túl kulturális munkával is segítünk. Az agitációs, központban ének-, tánc- és más számokkal szórakoztatjuk a jelenlévőket. Különösen tetszett az embereknek, amikor Melicher Katika .magyar, szlovák és orosz népdalokat énekelt harmonika és hegedű kísérete mellett. Nagy tetszést keltett az első b. osztályos leányok tánca is. Mi, akik már betöltöttük 18 életévünket, tehát szavazni fogunk, szintén készülünk május 16-ára. Járunk ez összejövetelekre, hogy megismerkedjünk fizetünk jelöltjeivel, életükkel és munkájukkal. Minket tanulókat is érint a választás és szavazatunkat olyan Emberekre akarjuk leadni, akik majd a nép' érdekét szolgálják. sípos Béla Magyar Pedagógiai Iskola, Rozsnyó A kézsmárki határban megmunkálják a parlagon heverő földeket. Stefan Slejzák traktoros és Michal Lipták, a nagylomnici állami gazdaság igazgatóhelyettese a szántás előrehaladásáról beszélgetnek. A szőíőskei szőlészeti iskola életéből Iskolánk alapszervezetén bélül kul- túrbrigádot alakítottunk, ez évben már tevékeny kultúrmunkával is foglalkozunk. Már eddig is több kultúrműsorral léptünk fel, kétszer Szőlőskén, egyszer pedig Nagykövesden. Három egy- felvonásos színdarabot, adtunk elő, két orosz népi táncot mutattunk be, valamint több énekszámmal szerepeltünk. Kultúrbrigádúnk a kerületi versenyen is fellépett. Alapszervezetünk minden \ 18 éven felüli tagja a választásra készül. %A közeli falvakban kultúrműsorral akarunk fellépni. Szőlőskén április 14-én léptünk fel, a „Kétféle közigazgatás” című színdarabot adtuk elő. Ugyanakkor a község dolgozóival ismertettük, hogy milyenek voltak valamikor a választások. ^ KASKÓ JÁNOS Szőlőske CJTRAVALÓUL Itt született, ezen a tájon és most útnak indul. Bányász József, a csordás- rverek. Viharvert ember. Huszonkét éves, sokat próbált Kegyetlen, vad, sunyi nézésű. Tegnap láttam először. A járáson. Kopott, zsíros, sokéves kabátban. A nevével kínlódott. Nehéz, esetlen kezében szótfogadatlanul ugrált a toll. Hol ide, hol oda. Véare sikerült; Bányász József. Feljebb nyomtatottal: ezennel jelentkezem a CsISz-be való j felvételre. , — Éppen kapóra gyütt — mondja. — Mer maur szégyenkeznék is kimenni arra a hataur-szélre így minden nékül. Taun még ki is nevetnének, hogy még ebbe' se vautom benne azon a Rozsnyón. — Halkan, mélyhangon beszél, tájszó- iással, kicsit szégyenkezve. * * * Hosszú éveken keresztül Gömör egyik eldugott, .z-aény zugában, Kis- kovácsvágáson pásztorkodtak a szülei. Maga is ebben a „senki sem tudja hol van” faluban látta meg a napvilágot. Milyen élete volt kicsi korában? Ne kérdezzétek. Kilencen voltak testvérek. Ez talán elég felébtként. Iskolába? „Falnivaló kell, nem oskola”. Hajtogatta az öreg Bányász. így hát Jóskának is csak a 'öpüskúti legelő jutott, Az erdő, a karikás ostor, meg a csorda. Néhány évvel ezelőtt végkép elhatározta, tiogy véget vet ennek az istentelen, sivár, sótalan életnek. Az öregek is elhagyták a falut. Csetnekre mentek. Ma iS ott élnek, a szövetkezetben tehenészek. Jóska brigádra ment, a dobsinai vízierőmű építéséhez. Nemsokára katonának. De megbetegedett, idő előtt leszerelt. Utána Rozsnyón dolgozott És most itt van. A határmenti területre akar menni gazdálkodni. Ért hozzá, szereti az állatokat, megpróbálja. * * * „Amék kő sokat gurul nem nyő azon mohotka. Gömöri síólás-mondás ez, Bányász József szájából ragadtam ki. Hog; mit ért ez alatt Bányász József? Pontosan nem mondta, de érzem, sejtem. Meg kell állapodni már valahol. Dolgozni, venni egyet-mást és megnősülni. És természetesen élni már végre, élni. ElmondtJ, hogy már intéződik a dolga. A jövő héten, ingyenes vasútjegyen, elutazik megtekinteni az új munkahelyét. Beszélt a kedveséről is, Margitról. Ö is Csehországban dolgozik. Bányász József tanulatlan ember, a politikához sem nagyon ért, az ifjúsági szervezet az, amelybe életében először jelentkezett, — de mindettől függetlenül egy biztos, hogy becsületes, tiszta szándékkal megy határmenti területre. Gazdálkodni akar. Végre gazdálkodni. Hiszen sokat gondolt ő már erre n ' annak idején, *«tt valahol a Kö- püskútnál, a csorda nyomában. Akkor még bolondos, álom volt. Még valamit. Bányász József talán még nem tudja, — de tudnia kell! — hogy a batármenti területen más felelősségteljes feladat is vár rá. Számítunk a Bányász Józsefek szorgos munkáján tű. éberségükre is! KARDOS ISTVÁN Antonín Dvorak — az „egyszerű cseh muzsikus44 Május 1-én volt 50. évfordulója, hogy Prágában meghalt Antonín Dvorák, a legnagyobb muzsikusok egyike. Bed- rich Smetenável együtt, Antonin Dvorak tette világhírüv' a cseh zenét és ugyancsak ők ketten alapozták meg a- cseh nemzeti zenét. Művészetüket az egész nemzet élvezhette, zenéjük csodaszép dallamai a legkisebb falukba is eljutottak. Smetana és Dvorák népük tolmácsaivá váltak, mivel realista művészek voltak *a sző szoros értelmében és minden alkotásukban magához a cseh néphez fordultak. Smetana politikai szerepet is játszott a cseh nemzet életében, a nemzeti. függetlenségért harcoló hazafiak között is elsőrangú helyet töltött be, így az ö művei főképpen ezekre a harcokra irányulnak. Ezzel szemben Dvorák egyenesen a cseh nép felé fordult, úgyszólván „benézett a belsejébe”, átérezte és átélte érzelmeit, gondolatait és mindazt, amivel az élet a népet megajándékozta és mindezt zenéjében fejezte ki. Dvorák fejezte ki legszebben a cvseh nép egyszerűségét és érzésvilágát. Dvorak alkotásaiban az opera felé hajlott, az operában is, mint mindenütt az emberek érzését, főleg lírai lelkületét kereste. Ma, amikor minden vágyunk és minden igyekezetünk arra irányul, hogy az életet a lehető legszebbé tegyük. Dvorák zenéje közelebb áll hozzánk, mint bármikor ezelőtt és mondhatjuk, hogy tulajdonképpen csak ma tudjuk teljesen és kellő megértéssel élvezni. Antonín Dvorák értékes, gazdag, a zenei műfajok majdnem minden ágát felölelő alkotásaiban a legfontosabb helyet, a híres kilenc szimfóniája, a szimfonikus zene foglalja el. Ez bizony a XIX. század második felében, amikor Dvorák művei keletkeztek, egyáltalán nem volt magától értetődő. Éppen ellenkezőleg, a szimfonikus művek alkotójának nemcsak, hogy kiváló zeneszerzői tehetséggel kellett rendelkeznie, hanem szükséges volt, hogy korlátlanul, bátran alkossa darabjait. Ugyanis a cseh nemzeti zenében meg kellett adni a szimfonikus zene alapvonalát, világméretben olyan nagy művészekkel kellett felvenni a versenyt, mint Csajkovszkij, Borodin és Brahms. Dvorák alkotó egyéniségének erejével, az emberbe vetett hitével, valamint nemzete iránti szeretetével nemcsak, hogy megfelelt ezeknek a követelményeknek, hanem a cseh zenét olyan magas színvonalra emelte, hogy zenéje valóban ez egész nemzet zenéje lett. Nemzetközi méretben is kiváló alkotásait a mély és őszinte emberi érzések megnyilvánulásai jellemzik, amelyekhez az emberek mindig mint az igazi gyönyör forrásaihoz fordulnak és mindig megtalálják bennük a nemes, emberszerető embert. Dvorák legértékesebb műveihez tar.óznak az „Üj világ” szimfónia, a csodaszép, lírikus largóval, amelyben valóban az emberi szeretet legnemesebb érzéseiről énekelnek, továbbá a „Sellő” és a „Jakobinus” című operák, a két női hangra és zongora- kíséretre írt „Mór d kettős énekek”, a szimfonikus zenekar számára írt „Szláv táncok”, valamint a „Bibliai énekek” és a már teljesen népszerűvé vált szerzeménye, a „Hurrforeszk”. Ezeket a müveket Dvorák valóságos ajándékként hagyta' a jövő nemzedék számára, művészete mindannyiunk és még a jövő nemzedék számára is értékes hagyatékot jelent. Antonín Dvoráknak kemény fiatalkora volt, borzasztó nehéz körülmények között élt, míg hírnevet nem szerzett. Dvorákot nemcsak hazájában kedvelték, hanem külföldön is, az egész világon. Zenéjében nemcsak a tiszta cseh zene megnyilvánulását látták, hanem valami új, friss egyéniség megnyilvánulásának tekintették, ami \kelle- mes érzéssel töltötte el a hallgató közönséget. Dvorak zenéje mindenekelőtt szeretetet, gyönyört fejez ki, továbbá megtaláljuk benne mindazt, ami az életet széppé teszi, gondolatokat, amelyek egy cseh ember érzésvilágából fakadtak. Dvorák mondogatta is magáról: „Egyszerű cseh muzsikus vagyok és az is maradok”. Smetana zenéje, főleg a cseh nemzet történelmére irányult, harcosabb volt, politikai aláfestése ' is volt, nehezen jutott túl hazája hátárain, ahol akkoriban a cieh nemzetnek több ellensége, mint barátja volt. Tehát tulajdonképpen külföldön Dvorák képviselte a cseh nemzeti művészetet, Smetanát, Fibichet -és másokat. Dvorák dicsősége akkor érte el tetőpontját, amikor felajánlották neki a newyorki konzervatórium igazgatói tisztségét. 1892—95-ig ott működött, majd 1895-ben a prágai konzervatórium tanára és később pedig igazgatója lett. 1901-ben Jaroslev Vrchliokyvel együtt, a bécsi parlament tagja lett. Dvoráknak fiatal korában rengeteg nehézséggel kellet megküzdenie, s ha nem lett volna olyan Harcos természete. és rendkívüli belső ereje, sohasem ért volna el ilyen óriási sikereket. Harci sikereit véletlen kapcsolatainak és a külföldön aratott sikereinek köszönhette, nem pedig a haza- iában uralkodó burzsoáziának. Dvorák liatalkurában különösen nehéz viszo nyok között élt. Apja mészáros volt egy Nelahozeves nevű cseh falucskában, Lobkovíc herceg birtokán, és bizony nem is gondolhatott arra, hogy rendkívül tehetséges fiát zeneiskolába járathassa. A kis Antonín Dvorák <sak a templomban, és a szülőfalujában, vagv a környéken rendezett mulatságokon mutathatta be tehetségét.' Miután kitanulta a mészáros mesterséget, mégis alkalma nyílt, hogy Prágába kerüljön és a zeneiskolán képezhesse magát. De ott is, az „Orgona >s- kolában — mint ahogy saját maga megjegyzi — „minden penészszagú volt” és aki valamit meg akartAanulni, elsősorban az volt fontos, hogy jel tudjon németül. Dvorák ezt így fejezte ki: „Aki jól tudott németül, a legjobb diák válhatott belőle, aki nem tudott jói németül, nem lehetett a legjobb diák.” S. miután Dvorák. nem tudott jól németül, tanulmányait úgy végezte el, mint egy olyan diák. „akin ugyan látszik, hogy gyakorlati ismeretekben igyekszik, de elméletben elég gyenge”. Dvorak néhány évig a prágai Nemzeti Színház zenekarának tagja volt. de kilépett állásából, hogy teljesen a zeneszerzésnek szentelhesse magát. Magánzeneórákat adott, hogy a legszükségesebbeket megkeresse, de anyagi helyzete annyira rosszabbodott hogy barátai gyűjtést rendeztek egymás között és az összegyűjtött 250 aranyat átadták Dvorák feleségének a legszükségesebb életszükségletek fedezésére. Dvorák később a prágai „S.. Vojtech” templom organistája lett, 96 arany évi fizetéssel. így, mint szegény prágai orgonista kezdte meg a világhírig vezető zeneszerzői pályafutását. Tulajdonképpen Johannes Brahms segítette a világhírhez. Ugyanis Dvorak állami ösztöndíjat kért és ebből az alkalomból Brahms kezébe jutottam Dvorák „Moravai kettős énekek”-!ei. Amint Bahms átnézte a dalokat, rögtön felismerte a szerző rendkívüli zenei tehetségét. Ugyanakkor felhívta Dvorákra. Simrocknak, az ismert nemet kiadónak a figyelmét, aki arról volt híres, hogy kikereste a tehetséges zeneszerzőket, és szerződéssel biztosította be, hogy csak ü adhatja ki az illető muzsikus szerzeményeit.. Brahms a többi között ezeket írta Dvofákról Simrocknak: „Ha ezeket a dalokat eljátssza, öröm tölti el. és mint kiadó különösen fog örülni a különlegességeknek. Dvorák mindenfélét komponált. Kétségenkívül igen tehetséges é„ ezenkívül még szegény is. A kettősök jók, amint láthatja, és egész biztosan nagy sikerük lesz. Ilyen és hasonló utakon jutott el a múltban egy zeneszerző a sikerig és az elismerésig. — Képzeljük csak el, hogy Dvorák alkotásai azért kerültek a világ zenei piacára és azért lettek világhírűek, mert Simrocknak megtetszettek Dvorák szerzeményei. Érdekes, és a burzsoá kiadókra igen jellegzetes, hogy például Dvorak semmi tiszteletdíjat nem kapott Simrocktól a „Moravai kettős énekek”-ért, hiszen örült, hogy szerzeményét ez a híres kiadó adta ki. A szerzeményt először „Klänge aus Mähren” cím alatt adták, s miután nagy sikert aratott, és mint várható volt, nagy volt az érdeklődés, Simrock új szerzeményt rendelt meg Dvoráknál. Ekkor írta meg Dvorak a „Szláv tán- cok”-at, amelyért már 300 márka tiszteletdíjat kapott. Hogy életének utolsó percéig mennyire szerette népét, arról tanúskodik az a beszélgetés, amelyet 1904 márciusában, tehát kevéssel halála előtt folytatott a „Die Reichwehr” nevű német folyóirat szerkesztőjével és kijelentette, hogy teljesen az operai alkotásiak akarja szentelni magát, „mert a né» legszélesebb rétegei ezt a műfajt hallgatják és ezért tartja a legmegfelp-» lőbbnek népe számára.” Dvorak a prágai konzervatórium ■ zeneszerzői szakának kiváló tanítója volt. Tulajdonképpen ő nevelte fel az utána következő egész zeneszerzői nemzedéket Vítézlev Novákkal és Jozef Sukkal az élén. Suk rokoni kapcsolatban is volt Dvofákkal. mert feleségül vette Dvorak lányát. Otíliát. Dvorak zenei nyelvének mély emberiességével és nemzetiességével nagy hatást gyakorolt a szlovák zeneszerzőkre is, különösen Mikulás Schneider Trnavskyra és Mikulás Moyzesra. Ezenkívül az egész mostani szlovák zeneszerzői nemzedék — amelynek ugyanaz a küldetése ' a szlovák zene terén, mint a Smetanáé és Dvoráké volt a cseh zenében — Dvorak zenéjéből /neríti tudását. Dvorák zenéjén keresztül tanulja szeretni népét, rajta keresztül tanulja megtalálni az emberhez való viszonyát és mindenekelőtt Dvorák zenéjén keresztül ‘tanulja megalkotni a saját, zenei nyelvét. Ezért olyan közelálló hozzánk Dvorák és ezért egész népünké az ő zenéje. Zd. BOKESOV \
