Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-01 / 34. szám

2 UJ IFJÚSÁG 1954. mái us 1. ■«•iiiaiai iHiiuaiii Hétfőn reggel Genfben olyan hírek terjedtek, hogy az értekez­letet nem kezdik meg. A rémhíreket néhány buzgó amerikai újságíró terjesztette, akiket jelentések szerint Dulles hivatott magához röviddel előtte és utasításokat adott számukra, hogy „lélektanilag dolgozzák meg" a közvéleményt. Ezenkívül a hiva­talos nyugati körök is olyan húrokat pengettek, hogy az érte­kezlet már a kezdetén „zsákutcába” fog Jutni és „megoldha­tatlan” ügyrendi bonyodalmakba ütközik. Annál nagyobb volt ezekbén a körökben a meglepődés, amikor Molotov elvtárs, hétfőn dél lőtt javaslatot tett a legkényesebb ügyrendi kérdés megoldására, az elnökök személyére vonatkozólag. Mint isme­retes, Thaiföld, a Szovjetunió és Anglia külügyminiszterei fel­váltva elnökölnek. ♦ „^egnap megnyílt — de ma kezdődik” — ezzel a mondattal szálltak fel ked­den Genfben az újságírók, abba az autóbuszba, amely az Egyesült Ne 'zetek Szervezeté­nek palotájából a genfi konfe­rencia színhelyére szállítja a sajtó képviselőit. Valóban, hét­főn megvolt a megnyitó ülés és a 19 ország képviselői meg­egyeztek az ügyrendi kérdések­ben. A tulajdonképpeni tárgya­lás, a genfi konferencia érdemi része azonban csak kedden kez­dődött. Az egységes és függet­len Korea megteremtése — ez a kérdés szerepel a napirend élén, ennek a megvitatásába kezdtek a legközelebbről érde­kelt és a háborúba, résztvett or­szágok küldöttei. Alig félórával a kezdet után már angol nyelven ott osztogatták az épület folyo­sóin ez első szónok, a délkoreai külügyminiszter beszédének sok­szorosított szövegét. Nem sok­kai később a sajtó kezébe kap­ta a második felszólaló, Nam ír külügyminiszter beszédének 4 nyelvre fordított példányait is. Az újságírók egymás után ol­vasták a két beszédet, mint ahogy odabent a teremben is egymásután hallgatták végig a beszédeket a küldöttek. És- ve- Jamennyiüket meghökkentette a különbség a két beszéd közt. A koreai félszigetről jött mind a két szónok és mé­gis, két nyelven beszéltek. És ezen nemcsak azt kell érteni, hogy Nam ír anyanyelvén, ko­reaiul beszélt, a délkoreai Pjun Jung Teo pedig angolul, vagy pedig pontosabb, ha azt mond­juk, hogy amerikaiul, de azt is, hogy Nam ír a béke nyelvén szólt, a délkoreai beszélő bábu pedig a háború nyelvén. Talán nem szükséges itt a két beszéd részleteibe belemenni. Elég any- nyi, Nam ír beszédének hangja igaz volt és tárgyilagos, a dél-, koreai Pjun Jung Tao rágalmak- . kai és durvaságokkal teli. Nam ír konkrét javaslatokat tett a koreai kérdés megoldására. A délkoreai külügyminiszter egyet­len javaslattal sem hozakodott elő. Nam Ír azt javasolta, hogy egész Koreában tartsanak sza­bad választásokat, alakítsanak összkoreai bizottságot a válasz­tások előkészítésére, az Észak- és Dél-Korea közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok meg- teremtéslre. volt. 'Nam ír javaslatait feszült csendben hallgatták végig a küldöttek. Ugyanakkor az ame­rikai hivatalos szóvivő beszámolt arról, hogy a délkoreai külügy­miniszter beszéde teljes rész­vétlenségbe hullt.. Eden angol külügyminiszter például a be­széde alatt a cigarettatárcájával játszadozott. Az amerikai szóvi­vő hozzátette, hogy az egyes delegátusok feltűnő mélyen me­rültek gondolataikba. Ennél fi­nomabban aligha tudja egy dip­lomata az alvás fogalmát meg­határozni. Az ülés utolsó szónoka Columbia __küldöttségének vezetője volt._______ Olyan választásokat javasolt Ko­reáiban, amelyeket az ENSz el­lenőrizne. Duties amerikai kül­ügyminiszter is feliratkozott a szónokok listájára. Beszédét azonban nem mondotta el, mára halasztotta. Miért, nem tudni. Egyébként rendkívül feltűnő volt, hogy az ülés végeztével Dulles mennyire dühösen és mo­gorva képpel hagyta el a kon­ferencia épületét. És annál fel­tűnőbb volt ez, mert néhány perc múlva Eden és Bidault szé­les mosollyal lépett ki a kapun. Egyes nyugati újságírók, azonnal megjegyezték, úgylátszik, hogy az angol és francia külügymi­niszter bíztató tárgyalási alap­nak tekinti Narr) ír javaslatait. És talán éppen ez az, ami Mr. Dullest felbőszítette. Lehetséges, hogy ez a következtetés túlzott, mégis érdemes felfigyelni rá és érdemes megemlíteni. Annyi bi­zonyosra vehető, hogy a követ­kező napokban Nem ír javasla­tai központi szerepet fognak játszani Szerdán két tőeseménye volt a genfi értekezletnek. Az egyik az, hogy a délutáni ülésen fel­szólalt Csou En la.i, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tere, és Dulles amerikai kül­ügyminiszter. A másik az, hogy déielütt megbeszélések folytak Molotov elvtárs és Bidault fran­cia külügyminiszter között, az indokínai kérdés tárgyalásának ügyrendjéről és a Dien Bien Phu francia sebesültjei elszállításá­ról. Szerdán már jóval keve­sebb újságíró leste a delegátu­sok érkezését az ENSz palotája előtt, mint az első két napon, de persze ak érdeklődés a tár­gyalások iránt nem csökkent, hanem még növekedett. Minden ülés megkezdése előtt sok a ta­lálgatás. hogy mi lesz. Egy amerikai újságíró ko­A délkoreai külügyminisz­ter kézzel-lábbal tiltako­zott az allen, hogy Dél- Koreában szabad válasz- tásokra kerüljön a sor. Ez di6zkreditálná az eddigi vá­lasztásokét — mondotta — azaz: ez a Liszinman-féle terrorura­lom végét jelentené. Nam ír azt javasolté, hogy 6 hónap alatt vonjanak ki minden idegen csa­patot Korea egész területéről. A délkoreai külügyminiszter köve­telte a kínai csapatok kivoná­sát, de kézzel-lábbal emellett kardoskodott, hogy ez amerikai csapatok maradjanak továbbra is Koreában. Bizony Pjun Jung Tao- vérmes demokrata és igazi ha­zafi! Nem fél mástól, mint a koreai nép szabad véleménynyil­vánításától és nem akar mást, mint országa idegen megszállá­sát. A hírek szerint az üléste- . remben a delegátusok a két ko- I reei beszédet épp olyan külön­bözőképpen fogadták, amilyen különböző maga a két beszéd i ra délután azt mondotta, hogy Dulles szörnyű be­szédet fog tartani,________ Értesülése helyesnek bizo­nyult. Délután 3 óra 2 perckor kezdődött az ülés, amelyen Eden angol külügyminiszter el­nökölt. Az első felszólaló Dul­les volt. Alaposan kitett magá­ért. Még agresszívebben beszélt, mint kedden, a délkoreai kül­ügyminiszter Pjung Jun Sao. Felszólalása egyrészt a régóta ismert általános' szovjetellenes kirohanások megismétlése volt, megtoldva a Népi Kína elleni kirohanásokkal és kiegészítve a koreai háborúval kapcsolatos évek óta hangoztatott amerikai rágalmakkal. Egyszer-kétszer DúHes elszólta magát. Ismertette a koreai háború történetét és be­szélt 1950 őszéről. Me Arthur Kínát fenyegető oífenzívájáról is. Ügy látszott akkor — mon­dotta Dulles, — hogy ez az a nillanat, amikor egyesíteni le­het Koreát. Dullesnek ez a megállapítása önmagáért beszél így képzelték el Korea egyesí­Hruecsov elvtárs beszédéből tését erőszakkal, fegyverrel, hó­dítással. Feltűnő volt Dulles be­szédében az is. hogy majdnem annyit foglalkozott világnézeti kérdésekkel, mint külpolitiká­val. Ez a Dulles-féle világnézet agresszív, embertelen. Minden túlzás nélkül nevezhetjük az amerikai parancsuralom és vi­láguralom világnézetének Mi volt Dulles beszédének konkrét tartalma azonkí­vül, hogy visszautasította Nam ír elvtárs keddi ja­vaslatait?________________ Lényegében az, hogy Észak- Korea népe adja fel mindazt amiért felszabadulása óta dől gozott és harcolt, hajtsa fejét a liszinmanisták és az amerikai megszállók igája alá, akkor le­het Koreát egyesíteni, Önkény­telenül . is arra kell gondolnunk amikor Dulles beszédét olvas­suk: elfelejtették volna már az amerikaiak, hogy a beszédben foglalt agresszív programmot már megpróbálták az Egyesült Államok és 16 más állam kato­nai erejének bevetésével meg­valósítani. de vereséget szen­vedtek. Ha elfelejtették volna, emlékeztette ükét Csou En Isi elvtárs beszéde. A népi Kína külügyminisztere beszédének elején aláhúzta annak jelentő­ségét. hogy az ( 5 nagyhatalon képviselői először vesznek részt együtt ilyen nemzetközi konferencián, ____________ majd szembeállította Dulles rá­galmaival és torzításaival a va­lóságot.. A beszédnek csak né­hány pontját szeretném ki­emelni. Csou En laj nagyon alá húzta Kína erejét és hangsú­lyozta, hogy bármit tesz az USA, semmi sem tartóztathat! a fel Kína fejlődését. — Meleg szavakkal beszélt a szovjet-kí­nai barátságról, a béke megszi- . lárdításának e nagyfontosságú tényezőjéről. Kijelentette, hogy teljesen és mindenben támogat­ja. azokat a javaslatokat, ame­lyeket Nam ír elvtárs Korea békés egyesítésére tett. Az össz­koreai szabad választások meg: tartását, a külföldi csapatok ki vonását. Ö maga fontos javas­latokat tett arra vonatkozóan, hogy meg kell szűnnie az ame­rikai beavatkozásnak az ázsiai országok belügyeibe, meg kell szűntetni az amerikai támasz­pontokat, ki kell vonni az ame­rikai csapatokat Ázsiából és ab­ba kell hagyni Japán újrafel- fegyverzését. Az új, a szabad vagv szabadságáért harcoló A- zsia beszélt az ülésteremben. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy Csou^En laj sajnálkozását nyílvánította amiatt, hogy In­dia, Indonézia, Burma nincse­nek jelen a konferencián. És abban is, hogy hangsúlyozta az ázsiai országok tanácskozásának szükségességét a jelenlegi hely­zetben. Csou En laj elvtárs az­zal zárta beszédét, hogy Dulles felszólalásával határozottan nem ért egyet s hogy a genfi érte­kezlet feladata a napirenden szereplő kérdések megoldásának módját megtalálni. Az értekez let csütörtöki ülését igen nagy érdeklődés várja, mert felszólal Molotov elvtárs. De rendkívüli az érdeklődés az üléstermen kí­vüli tárgyalások iránt is, külö­nösen az indokínai kérdés miatt Mint a Le Monde egyik tudósítója mondotta, még azok is, akik Koreáról be- szélnek, Indokinára gon- dolnak. Ez az óriási érdeklődés a ma­gyarázata annak, hogy szeraa délután félkettükor a szó szoros értelmében az újságírók százai tolongtak a szovjet sajtófogadá. son, ahol Iljicsov elvtárs, a szov jet szóvivő beszámolt Molotov elvtárs és Bidault francia kül­ügyminiszter délelőtti tárgyaié, sáiról. Bidault ezen a megbe­szélésen felvetette, hogy a fraii cia sebesülteket el kellene szél. Utáni Dien Bien Phu-ból. Molo­tov elvtárs azt mondotta, hogy a szovjet küldöttség rokonszen­vezik azzal a törekvéssel, hogy a sebesültek kérdését megold­ják, hogy az érdekelt felek, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság és Franciaország képvise­lői, szükség esetén üljenek ös/.- sze Genfben a módozatokat megtárgyalni. Szó volt arról is hogy kik vegyenek majd részt az indokínai kérdés megvitatá­sában. Bidault azt javasolta, hogy az 5 nagyhatalom, az SSSR, USA, Anglia, Kína es Franciaország képviselőin kí­vül, a Bao Dai-féle Vietnam. Lao és Kambodzsa képviselői te­gyenek jelen. Molotov elvtárs. nak ez ellen nem volt kifogása, de hozzátette, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kép­viselőit meg kell hívni. Bidault erre nem adott végleges választ, mondván, hogv még tanácskoz- rvs kell. Ismeretes, hogy az ameri­kaiak Genfben nem a hi­vatalos, hanem az úgyne­vezett párhuzamos tár­gyalásra fektetik a fősúlyt a délkeletázsiai paktum kikényszerítésére, a közös katonai akcióra. A dol­gok azonban nem úgy alakul­nak. ahogy Dulles tervezte. -- Churchill keddi nyilatkozatában szokatlanul határozottan jelen­tette ki, hogy Anglia a genfi értekezlet befejezéséig semmi­féle akcióról nem tárgyal, sem­miféle akcióban nem vesz részt. Hruscsov elvtárs, az SZKP központi bizottságának első tit­kára felszólalt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának április 26-i ülésén. Beszéde jelentős részé­ben a szovjet népet legközvet­lenebbül érintő kérdésekről, az ipar és a mezőgazdaság helyze­téről, valamint a vezető állami szervek munkájáról szólott, s az eredmények felsői olása mel­lett keményen bírálta a meglé­vő hibákat. Bevezető szavaiban méltatta a szovjet népnek a kommunista párt vezetésével elért sikereit, majd áttért az ipar fő kérdé­seinek elemzésére. A termelékenység emelése nélkül nem lehet megolda­ni a további nagy feladato­kat. Elsőnek az ügy fontosságát is hangsúlyozva, a munka terme­lékenységének emelésével fog­lalkozott. Elmondta, hogy 1953- ban az ipari munka termelé­kenysége hetvenegy százalékkal szárnyalta túl az 1940-es szín­vonalat, azonban még mindig komoly fogyatékosságok vannak ezen a téren. Hruscsov elvtárs hangoztatta: „Itt volna az ideje végre, hogy megértsük: a mun­ka termelékenységének jelentős és szakadatlan emelése nélkül nem lehet eredményesen megol­dani az ipar további fejlesztésé­nek, a mezőgazdaság, a könnyű- és élelmiszeripar rohamos fel­lendítésének feladatait. Ez a legfőbb láncszem, amelyet meg kell ragadnunk, hogy biztosítsuk a népgazdaság valamennyi ága­zatának még nagyobb arányú fellendítését. Az ötödik ötéves Ifjúságunkat egyre jobban a májusi elsejei ünnepségek előkészületei foglalkoztatják, Módomban volt meglátogatni hazánk legszebb és a szocializ­must építő versenyben mindig kitűnt ipari tanulóotthont. Beszélgetek a DISz-titkár elvtárssal. Hogyan is készülnek fel a május elsejei ünnepünkre. A kérdés nem lepte meg. — Már az év elején kezdtünk ké­szülődni. Díszszázad fogja in­tézetünket képviselni a felvo­nuláson. Először arról beszél­gettünk hogv világszerte miért is lett május elseje a dolgozók millióinak nagy ünnepe. Mit is A francia kormány betiltotta a hagyományos május 1-i pári­zsi felvonulást, amelynek során a párizsi dolgozók a Place de la Nationtól a Place de la Bastil­le vonultak fel. Ezt a fel­vonulást eddig — a hitleri meg­szállás éveinek kivételével — terv keretében az ipari termelés egész növekedésének mintegy háromnegyedét a munkaterme­lékenység emelése révén kell elérnünk”. A mezőgazdaság felvirág­zásért. Ezután Hruscsov elvtárs a párt központi bizottságának a mezőgaz. aság fejlesztésére ho­zott ha.ározatainak végrehajtá­sát vizsgálta meg. Közölte: Két hónap leforgása alatt több mint félmillió szovjfet hazafi kérte, hogy állítsák munkába az új földek megmunkálásánál. Több mint 80.000 agronómust, mér­nököt. gépkezelőt és egyéb szak­munkást irányítottak arra a megtisztelő es felelősségteljes munkára. A mezőgazdaság nagy­arányú fellendítéséhez minden lehetőség megvan, csak okosan kell kihasználr' ezeket a lehető­ségeket s a legfőbb figyelmet a vezetés megerősítésére kell irá­nyítani. A vezetés helyes mód­szereit elemezve, a részvevőkhöz intézett kérdésben felvetette — mi az, ami sok vezető káderből hiányzik - majd így válaszolt: „Azt mondanám, hogy a konk­rétság, munkában az a képesség, hogy idejében észre tudják ven­ni és ki tudják küszöbölni a fo­gyatékosságokat. Nem kevés olyan elvtárs van, aki egyre csak a párt központi bizottsága által felvetett hibákat sorolgatja, vi­szont saját magánál a kolhoz­ban, vagy a kerületben, a terü­leten, vagy a köztársaságban i konkrét hibákat nem veszi ész­re, nem törekszik azok kiküszö­bölésére, lanyhán végzi szervező munkáját”. ünnepiünk? Tanulóink aztán még lelkesebben hozzáfogtak az előkészületekhez. Az idei ün­nepünk más lesz. Szebben akar­juk megünnepelni. Felvonuló, sunkon — a díszszázadban az vehet részt, aki valóban megér­demli ezt a megtiszteltetést. So. kan szeretnének a díszszázadban ott lenni. Ezért nagy verseny folyik a tanulás terén a -jó eredményért. Sokat adunk ez:* idén majd a felvonulás „minő­ségére”. erre már hónapok óta készülünk. Kultúrcsoporturtk pedig gyönyörű műsorszámokkal akarja gazdagítani a dolgozók vidám szórakozását. minden esztendőben megren­dezték. A kormány azzal az ürüggyel tiltotta be a felvonu­lást, hogy „el kívánja kerülni a rendzavarást”. A kormány csu­pán a májusi 1-i vincennesi gyűlést engedélyezte. KANDIKÖ OTTÖ, budapesti tudósítónk írja: Par nappal a nagy ünnep előtt A francia kormány betiltotta a hagyományos május l-l párizsi felvonulást A hidrogénbombu veszélye Frédéric Joliot — Curie Az atom- és a hicbrogénbom- bának különböző hatása lehet A robbanás pillanatában a bom­ba tartalma a reakció folytán azonna, a yan hőmérsékletre emelkedik, amely több mint millió fokot tesz ki. Hatalmas sugárzás fejlődik, amely óriási gyorsasággal távolodik a robba­nás helyéről és olyan förgeteg kerekedik, amely mindent el­hamvaszt, amit megérint. Ha a sugarak a föld felületét érik el, akkor a föld felszívja a sugara­kat és rendkívül sok rádium - elemet tartalmaz. Minden élő szervezetet, melyet a sugárzás érint, a borzalmas szenvedéstől csak a halál vált meg. A robba­nás után a rádióaktív téridét, még mindig rendkívüli veszé­lyeket rejteget magában. A kü­lönböző bombatípusok szerint ma már ki tudjuk számítani, hogy a robbanásnak milyen ha. tóköre lehet és milyen távolság már veszélymentes. 2.) Ma még nem tudjuk fel­mérni a hidrogénbomba kihatá­sát. A robbanás következtében keletkezett örvényszerü forga­tagban hatalmas porfelhők ke­letkeznek s a magasba emelked­nek. Tudniillik a bombaanyag egyik rádióaktív része összeke­veredik a rádióaktivvá vált . földterület hamu- és poranya­gával. A föld felülete legalább 20—25 kilométernyi távolságra lesz rádióaktív. A por- és ha­muszemcsék nagyságúak szerint közelebbre vagy távolabbra ns- nek. A legapróbb szemcsék, melyek sokszor atomnagyságúak több ezer kilométernyi utat ?s megtehetnek. Majdnem, lehetet­len előre kiszámítani, hogy ho­vá esnek. A japán halászok többszáz kilométernyi távol­ságban tartózkodtak a robbanás helyétől és mégis áldozatául es. tek. A borzalmas veszélyt fenye­gető felhőzet még sokáig lebeg, hét a magasban. A porfelhő rá­dióaktivitása idővel kisebbedik; az első időben borzalmas a ki­hatása, de a porfelhőzet még hónapok múlva, sőt évekig ve. szélyes lehet. Mindenesetre sok függ attól, hogy milyen erősségű bombákról van szó. Tudjuk, hogy a Szahara fi­nom homokszemcséi sokszor Pá­rizsig is eljutnak. Ifépzeljük el, milyen veszélyes lenne, ha rá­dióaktív szemcsékről volna szó. Emlékezzünk csak vissza a Krakatoa tűzhányóra, melynek tölcséres nyílásán hegyi kőzet­törmelék és hamu tört elő a föld mélyéből. A tűzhányó vi­dékén éveken keresztül porfelhő borította a láthatárt. Hasonló­képpen megtörténhetne, hogy egy hidrogén-bomba robbanó* által keletkezett rádióaktív por- felhőzet hosszú ideig keringene a légben és hová esne, azt tel­jesen lehetetlen kiszámítani. - Tény hogy semmiképpen se le­hetne védekezni ellene. Megállapíthatjuk, hogy a Bi­kini-szigeteken történt robbanás óta a legborzalmasabb tömeg- gyilkolásra irányuló fegyverne­mek gyártásában nagy fejlődés észlelhető. Tudósaink évek óta vésztjósló riadót fújnak. Ki ké­telkedik bennük? Nagyon ko­moly a helyzet, az emberiség jövője forog veszélyben. A jelenlegi helyzet tűrhetet­len; a leggyorsabban el kellene érni, hogy az államok ünnepé, lyesen kötelezzék magukat, hogy végképpen beszüntetik az atom­bomba használatát és így ter­mészetesen véget vetnek az atombombakisérleteknek is. A megállapodás, mely szerint a vi­lág nemzetei elismerik az atom­fegyverek használatának betil­tását, hasonló lehetne ahhoz a genfi egyezményhez, amely be­tiltja a vegyi és biológiai fegy­verek használatát. A megállapodás után termé­szetesen egy szigorú, nemzet, közi ellenőrző rendszert kellene életbe léptetni. Már jelenleg is vannak olyan műszereink, me­lyek segítségével megállapít­hatjuk. hogy hol,és mikor iö' ténnek próbarobbanások. Mű­szereink már nagy távolságukn is nagyon érzékenyek. A mosta ni robbanásoknál is pontosan működtek. Általában elmondhatjuk, hogy manapság már technikailag könnyen ellenőrizhetjük az atomfegyver kísérteteket. Nincs értelme annak, hogy ez az el­lenőrzés az ENSz keretein be­lül legyen összpontosítva. Az Egyesült Államok ellenőrzésre vonatkozó javaslata szerint az a nemzet kerülne előnyösebb helyzetbe, amely az ENSz-ben számszerűen többséget képvi­selne. ^ A valóságban tehát az tör­ténne. hogy azok a nemzetek, amelyek számszerűen többségbe kerülnének, egyben kizárólagos jogot szereznének az atomfegy­verek gyártására. A Szovjetunió már többször javasolta, hogy az ellenőrzéssel megbízott nemzetközi bizottság az egyes államok területeik el­lenőrizze a már említett ellen, őrző műszerberendezéseket és keresse fel azokat a helyeket, amelyekről a műszerek jelzést adnak. Az ilyen ellenőrzés csak akkor elfogadható, ha az állo­mok már előzőleg kötelezték magukat, hogy elfogadják az atomfegyverek használatának betiltását. Ha a nemzetek elfogadnák a Szovjetunió javaslatát, lényege­sen enyhülne a nemzetközi fe­szültség és a népek jogos nyug. talansága. Akkor aztán valóban létre lehetne hozni egy olyan nemzetközi tudományos együtt­működést, amely elősegítené, hogy azokat a felfedezéseket amelyeket a pusztításhoz lehet felhasználni — az emberiség ja­vára , fordítsák.

Next

/
Thumbnails
Contents