Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-01 / 34. szám
üiaUsidva, l»y±t iWUí -l. Ar& 30 fillér LI1. eviolvani,_a_4. s/.a.ii 1954. Májusi. PAVOL HOROV: A május elsejoi Napfény ragyog minden zászlón, virágon; hullámzó nép: körök a víz színén. Nézd, milyen büszkén lépdel kislányom: felvonul május elsején. Csupa öröm, erő a pionírsereg. Közöttük a helye. Velük ő is ott jön. Rózsák az énekek, a jelszók feqyverek: szabad világunkért tüntet most ő. Tüntet, kiderüljön ismét sok gvermekare, szemekből eltűnjön félelem, rémület távoli frontokon, ahol dúl ádáz harc s gyilkosok ellen védik hősök a földjüket. Tüntet, hogy New Yorkban, Párizsban, Londonban a overmekek szeme ne legyen beesett, ne éljenek többet szennyben és nyomorban, ■ ki pddig éhezett, ehessen eleget. V______________________ ______________________________ megtörjön hatalma végre az aranynak, ne jelentsen börtönt az a szó, hogy „béke”. S mert ki nem mondhatják, százával akadnak gyermekek, kik írják falak közepébe gyenge gyermekkézzel, dülöngő írással. Megvert apjukért csak ennyit tehetnek, de reményt ad e szó annak, aki látja. Kibontott zászlói ők egy kis seregnek, zászlók, amelyeket Lenin emelt égnek a sötétség ellen, boldog gyermekkorért, boldog “gyermekkoráért minden nemzedéknek s minden elnyomottért, álmainkért, melyek zászlón, virágon tündökölnek, mint napfénv a víz színén. Boldoo népek felé vele lépdel kislányom, felvonul máius elsején. Fordította: FÜGEDI ELEK ll]ájusi utcák Ladislav Mnacko, államdíjas író. Elindult a fiatal ember, hogy Május elsejére szétvigye minden utcába nyugtalan szívét A munkát ment ünnepelni, mindennek alkotóját, ami csak az emberé lehet . de ő munka nélkül volt, neki nem volt ünnepe — őt az ünnep inkább elkeserítette, semhogy vidám lett volna. Nem létezhet nagyobb összefogás, mint amilven ezen a napon született A világ minden városának százmilliói hordozzák ezt a dicsőséget, százmillió tiszta kéz és százmillió tisztáncsen- gő szív hangosabban dobban a forradalmi indulók harcias ütemére. Nincs határ! Minden akadály porbahullott! A gondolatot nem lehet bebörtönözni, nem némíthatják el gumibottal, nem tudják eltaposni, sempedig határsorompókkal elszigetelni! Ezen a napon egy és ugyanaz a gondolat egyesít bennünket, Üdvöz- légy alkotó munka! Üdvözlünk benneteket kérges kezek! Szégyen és átok azokra, akik annyira kihasználtak benneteket! Az emberiség már döntött és nagy döntés volt ez. hisz a szebb és igazságosabb világ felépítésének alapja lett. Május 1. ennek az összefogásnak az ünnepe és tanúja. Az ember előre tör és elég ereje van hozzá! Az ember jobban akar élni és ismeri az utakat! Az utcákon itt-ott még állnak kételkedők és kishitűek de az úttest közepén a haladás, az alkotó emberiség összpontosított ereje ujjongva előtör A kételkedők és a kishitűek is világosan látnak és ez a nap az ő ünnepük is. A rosszakarók is elnémulnak ezen a napon. Az évnek egy napján se nyugodnak annyira, mint ezen a napon és sosem járnak-kel- nek olvan feltűnés nélkül és szerényen, mint Május elsején' A világ kétrészre szakadt Gyönvörű szép lesz a Máius elseje Moszkvában, de nehéz lesz a Május elseje New Yorkban. Ürömteli lesz a Május elseje Prágában, de újból ha» cos lesz a Május elseje Párizsban A szín ugyanaz — vérvörös. A cél is egy a haladás. A lépések ugyanúgy hangzanak Itt is, ott is. A dolgozók szíve egyformán dobog. Csak az arcok, az utcák arculata más Nevető Budapest, búskomor Róma. És a parancsok szintén mások. Elhangzik a parancs a bratislavai kaszárnyában: „Üdvözöllek benneteket Május elsején!” így hangzik a parancs a hamburgi kaszárnyákban: „Teljes készültséq máius elsejére!” Prága utcáin a katona kezében harmonika van. A párizsi rendőr puskát szorongat robogó zászlóerdőben menetel Oszt- rava. Rendőrsorfal között vonul fel Essen. A Vencel-téren egy apa a hátán viszi hároméves fiacskáját . . . Honnan kapunk ismét olyan hírt, hogv menőitek eov hároméves gyermeket? Mások a parancsok, de az ember, a mai ember mindenütt egy! Apáinkkal együtt menetelünk. Ilvenek a »ni szüléink! Verekedtek, lazítottak. lázadoztak és harcoltak ükölbeszorJtott kézzel harsányhannon indultak a gvalázaí ellen. Eltűrték az ütle- geket és kihírták a fájdalmakat. „A gyermekeinkért, hogy jobban éljenek!” — Igen. — milyen gyermekekért? A gyermekek melyik nemzedékére vonatkozik ez? Apáinkkal együtt megyünk, mi harcosok fiai, akik jobban élünk, mint ahogy azt ők valaha is elképzelték volna. Az út világos, tettek építették — a harcosok, az alkotók tettei. Az út kitaposott és egyenes A tévhitek, a hazugságok és az igazsáq- talanságok homálvosították el. Olyan sokan megtorpantak, elestek, olvan sokan áldozták fel életüket, nehéz ez az út, sokba került, de felépült. Díszítsük fel az utat' Koszorúzzuk újabb tettekkel, hatalmas virágzó termőföldjeinkkel, büszke üzemeink magas kéményeivel és vízierőmúveink világító fénvével. A mi apáink más lapátokat adnak kezünkbe, m;nt amilyeneket ők kaptak. Mindent megteremtettek, amire az életben szükségünk lehet! És mi vájjon jól felkészültünk 9 Tudtrnk már mindent, amire szükségünk van és szükségünk lehet? Olyan erős akaratúak vagyunk-e mint apáink voltak? Joggal kérdezhetik, amibor velük együtt megtekintjük a hatalmas örökséget. Azt mondják: „A viláq felénk tekintett és most mi nézünk a világ felé!” A feladat nagy, de van elég erőnk. Az ember ereje mérhetetlen energia-forrás. Nem szabad elfecsérelni, de kímélni sem szabad az erőt. ott ahol arra szükség van. Mi gyerekek könnvpbb helyzetben vagyunk, mint apáink Minket semmi sem riaszt vissza Nagy feladat előtt állunk. És kevés az időnk Gyorsabb lépésekkel akar»»nk haladni a kommunizmus felé. Nem lassítunk! Ne álljunk meg! Egyenesen törjünk előre, hadd gyulladjanak ki a fények! Ne prédáijuk el a drága örökséget! Ugyanúgy, mint ahogy apáink számot adnak nekünk, ugvan- úgv fonunk a jövőben mi is elszámolni Bátran, kieovenesedve, °melt fővel, fogunk egykor számot adni! És a mi elszámolásunk oontos lesz, a mi mérlegünk kedvező lesz, mosolyunk eléaedett és elszámolásunk igaz és való lesz! Mert apáink felnevelik unokáikat és regéket mesélnek a harcról és a munkáról M» is készüljünk fel unokáink szá»nára regékkel, melyek hasonlókeopen tele lesznek büszkeséggel, bátorsággal és beszélni fognak a munka és az élet harcáról És azon kevéshbé szerencsés elv- kársaink számára akik méocsak keresik az utat, akik a tévhitek rengetegében és a haz»igsáook mocsarában téufereonek mutassuk meg az utat, amely adva van! Segítsünk rajtuk, hiszen az embernek, a mai embernek, a határok és a parancsok ellenére mindenütt ernbernek kell lennie. Ti, ünneplő városok, május utcái, harcok szintére és a munka kalanácsai halloassátok meg a dicső nap parancsát! Vörös zászló' Harcba, előre! Győzelmi dalok! Örvendezzetek! Kezek ökölbe esküre fel! Lebegjen előttetek a cél! Szívek, szóljatok a szívekhez! Ez a dicső nap oarancsa Ezt parancsolja a Május, Május elseje, a munka ünnepe, az erő seregszemléje, a harci riadó a szeretet. Előre ember! Bal, bal'
