Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-04-24 / 32. szám

ŰJIFIÖSÄG 1954. április 24. Új kultiirházat építenek a nagvdaróci fiatalok Már- tietek óta munkalázban ég a község A fiatalok arcáról eltűnt a sá­padt szomorúsáp s helyette az élet öröme a vboldog megelégedés ragyog. A CsIS/.-szervezet megalakulása óta sok minden történt a falubz.n. A fiata­lok sok olyan nehézséget és feladatot oldottak meg, amelyek ezid®'g qátolták és akadályozták az ifjúság jó munka­i jának, a kibontakozását. — Én már nem vagyok legény, de azért fiatal vagyok és az ifjúság ügye 8 cn ügyem is — mondja Mázik Fe­renc éívtárs az elért sikerek elérésé­nek egyik részese. Falunkban a legne- gvnbh fr az v 't, hogy fveken keresz­tül nem volt helviség. ahol a fiatalság .gyűlésekre, vagy egyéb mer beszél ések- re összejöhetett volna Nem volt kul- túrházunk sem. Az igaz, hogy a kul- tOrház megéníté'ér.ek a gondolata már a múlt bürzsoa köztársaságban felve­tődött, de a gondolat csak gondolat maradt.. S az*hogy a Joj’túrház hosszú é/eken keresztül nem épült fel. első­sorban a falu vezető embereinek a ha- nyaosígs és bűne volt. A szegények, a kis- és közóDqazdák hi ba sürgették a kultúrház felépítését, hiába jöttek elő javaslatokkal, hiába ajánlottak fel önkéntes brigádórákat, de a vezetőség nyakassága. nemtörődömsége következ­tében semmibe mentek a kezdeménye­zések F.zek a falu volt kisistenei azt mondták, hogy „a proliknak ők bíz* nem építenek kultúrházat”. Az 'dö haladt, sok év telt el azóta. Jött az 1945-ös felszabadulás, amely gyökeres változást hozott a falu éle­tébe. Az ifjúság nevelése is más lett. Szervezetekbe tömörült, • a CslSz-be, Cseímdokba. Sokolba, - Hadsereggel Együttműködő Szövetségbe és nem utolsósorban az önkéntes tűzoltószer­vezetbe. A szervezetek megkezdik a munkájukat, de a régi „átok”, a helyi- ségbiány, akadályozta az ifjúság jó munkáját. S amikor már megoldottnak látszott az ügy. rájöttek, hogy újra ott vannak, ahol voltak. Vájjon miért? . . A faluban van egy kastély. A kastély mi az állam tulajdona, amelynek egyik nagyobb helyiségét az ifjúság rendelke­zésére bocsájtották. De sajnos nem sokáig. Jött az ősz és az RSD lefoglal­ta raktárnak így az ifjúság újra terem nekiül maradt. De mégsem csüggedt el. Kaptak egy másik helyiséget is, de három hét múlva azt is elvették. Ezek- után két évig nem volt kultúrhelylsé- gük. (.minek következtében a munka is csak pangott. la’oár néha-néha fel- I rigolt az akarat, tatt’-pkész vágy. de nagy eredményeket méqsem értek el. jzíndarabokat, műsoros esteket, gyű­léseket, hasznos megbeszéléseket nem tárhattak, probl6” áiket nem beszél­hették meg, mert nem ' olt ho! Dohát tarthat e ígv örökké? Nem! Mit csi­náljunk tehát ? \ Minő eg v, megkíséreljük újra azt, ami a agyondícsért burzsoa köztársaságban nem sikerült. Elhatá­rozásunkat tett követte. A falu mun­kásai, kis- és középparesztjai s az if­júság örömmel ajánlották fel szabad ideí;'k arra. hogy építsenek egy új kultúrházat, de természetesen az állam segítségével. S a kormányunk készsé­gesen segít ifjúságunknak eme nagy kezdeményező munkájában. Államunk­tól 20 ezer koronát kaptunk a kultúr­ház felépítésére. A Tinkából a párt helyi szervezete is, valamint a párttagok aktívan kive­■ szik a részüket. Sok párttag fgyelem- reméltó és követe,ivaló példát mutat a pártonkívült munkásoknak és az ifjú­ságnak. így például idősebb Szálai Béla, a helyi pártszervezet elnöke, a kőmű­ves- és az ácsmunka "nagyobb részét magára vállalta. — Üjra megrajzoltam a kultúrház a'_pra.izát — mondja, de ezúttal a rajz nem marad rajz, mint a múltban, ha­nem a rajz alapján mancsba emelkedik kultúrházunk négy fala. amely szintén azt bizonyítja, hogy pártunk és kor­mányunk a legmesszebbmenőkig gon­doskodik dolgozóink kulturális életéről. De nemcsak a párttagok, heném a fiatalok is kötelezettségeket vállalnak hogy ők is kivehessék részüket a kul­túrház felépítéséből. Ifj. Szalai Béla vállalta, hogy a kőművesmunkán kívül 50 órát dolgozik le. Daneriay elviére 14 apót és Kovács Béla pedig 105 órát ajánlott fel, hogy előbb felépüljön a kultúrház. Az ifjúság ’ - rr , a kezdet kez­detén is megmutatja a áldozat é'ősé­gét. A nehéz nappali munka után fél éjszakákat dolgozik a kultúrház építé­sén. A lelkes fiatalok közül meg kell említenünk Jacsmenyik Frigyes tanító elvtárs nevét is, aki fáradságot nem ismerve segít a fiatalok munkájában. A kultúrház felépítését már elkezd­ték. Az elapkiásáson már túl vannak, már a köveket is kiszállították, amivel megkezdhetik az alap lelakását. — Én bízom abban, hogy őszre fel­épül a kultúrház — mondja, Mázik elv­társ. És ekkor egész biztosan falunk­ban is fellendül a kultúráiét. Nem ma­radunk le a szomszéd községek, mö­gött. MARKOTÄN PÁL, ¥ Az Ifj Ifjúság pályázati hird^té-e Mennyit vállozott falunk a felszabadulás óta? Az Üj Ifjúság szerkesztősége irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton minden fiatal részt vehet. Pályázatunk tárgyát és témáját: „Mennyit változott fa­lunk a felszabadulás óta”, amit 3-tól 6 oldalig terjedő irodalmi riportban vagy cikkben lehet feldolgozni. A riportban írjatok arról, hogy milyen volt a falu­tok képe a múltban, kik voltak a falu vezető emberei, milyen volt az ifjúság élete. És írjatok arról, hogy ma milyen a falutok képe, mennyit változott a fel- szabadulás óta, kik irányítják ma a falu életét és kiknek kö­szönhető az, hogy ma szép eredményeket érnek e munká­jukban falutok dolgozói és fia­taljai. A beküldött riport-írásokat szerkesztőségünk közösen meg­vitatja, kiértékeli. A legjobb írásokat lapunkban közölni fog­juk. \\. közölt írásokért a szerző honoráriumot kap s értékes könyvjutalomban részesül. Az írások beküldő i határide­je május 10. Cím: Üj ifjúság zerkesztő- sége, Bratislava, Prazská 9. A borítékra kérjük feltűnően ráírni: Pályázat. Az Üj Ifjúság szerkesztősége Helyreigazítás Lapunk 30. számában Bábi Tibor verseskönyvéről meg­jelent cikk ■ utolsó bekezdé­sében sajtóhiba történt. A „fiatal szlovák nyelvű új szo­cialista magyar nemzedék..” helyett a „fiatal csehszlová­kiai új szocialista magyar nemzedék” a helyes. Lapunk 29. számában a „Borisz Godunov” című cikk­ben tévedés történt, Az „Igor herceg”-et „Chovanszky her­ceg”-re helyesbítjük. Szerkesztőség MAJAKOVSZKIJ: ^0iadimii Tudom, hogy nem a hősö'k zúdítják lávádat, forradalom. Könyvmolyok meséje mind, ami balgán hősöket dicsért! De hogy ne zendüljön dalom / Érette I! jicsért ? Agy nélkül mit sem ér a láb. Agy nélkül a kéz tehetetlen. Hol erre, hol arra dobálta magát a világ teste fejetlen. Minket eladtak, hogy leöljenek, zord harci zaj harsant az égre fel, ~ de íme, kinőtt már a világ felett Lenin, mini óriási fej. Tengelyek köré gyűlt a föld, megosztva. És minden kérdés egyszerű. Mert megmutatkozott hogy a káoszban csak két világ van. bár roppant méretű. Az egyik — nem egyéb, mint has, csupa has. A másik — milliókká nőt ezerek — szilárdak, mint a szikla, a vas. Föl — tornyosodó izomtömegek. Most már látjuk .. célt. Rajta, tovább! Tudjuk, hol van — elsöpörni — szemét! Tudja a láb, kinek / tiporja meg rút tetemét. Félre, aki haboz és nyafog! „Várjunk?” Csiga-szó meg ne rontson! Tudja á kéz, kire fog fegyvert, s hogy ’ alált kire ontson. Füstölög a föld, tüze lobban, s végig a nép börtönein, mint bomba, kirobban a név: Lenini Lenin! Lenin! S a versem nem holmi legyező, nem az ünnepeltet legyezgetem. Én Leninben a világ s a magam egyező hitét dicsőítem. Költő másként nem is lehetnék, Hisz' nincsen méltóbb — dalra — tárgy ötágú csillagokkal fényes egednél, Oroszországi Kommunista Párt. 7/ asámap reggel, félnyolc. ügy ' hosszú folyosón körülbelül száz ember várakozik. Több ismerősre is rábukkanok a fel-alá járó sorok kö­zött. Az egyik mellém csatlakozik, s röyid üdvözlés után megkérdezi, hol szeretnék most lenni: Gondolkodás nélkül feleltem: a Práter-stadionban. Tévednek azonban óhazáink ha azt gondol iák hogy Becsben, ve1 amelyik jegyelővételi iroda előtt. a nyitásra várunk és a ,98-ík osztrák-magyarra akarunk legyét venni. Á, nem. csak itt vagyunk Pozsonyban, az Óváros­háza folyosóján. Az ittlévők kisebbfajta közlekedési kihágásokat követtek el s most arra várnak, hogy megtanítsák ükét arra, amit már amúgyis tudnak, vagy leg­alább is tudniok illene Sokan például ,,nem tudták” hogy menetközben nem szabad a villamosról leugrani és u villám v ra felugrani, mások 'pedig nem akarják tudomásul venni, hogy az út­testen csak egyenes vonalban, n^m , pedig keresztben szabad átmenni, me­gint másoknak arról nincs tudomásuk hogy a kerékpárt csak a kellő felsze­relésekkel ellátva szabad használni. Amint később kiderült, barátom sem úgy gondolta a kérdést, mint ahogy feltette. Módosított is rajta, s úgy k" Tezett, hogy mit csinálnék most ha nem kellene itt lennem. Mert ö — amipt panaszolta — jól kifogta a mai iskolázással- Kilenckor érkezik a mennyasszonya, s itt kell lennie. Közben teljesen megtelik az előadó terem. Körülbelül háromszázan lehe­tünk. Feltűnő, hogy a jelenlévők túl­nyomó része fiatal, nagyon is fiatal. ■ vo/c 14—15 éves fiú vesz részt ezen Vasárnapi iskolázás az iskolázáson. Ha statisztikai kimuta­tást készítenénk az iskolázás hallga­tóiról, körülbelül ilyen lenne: Felső- iskolások és más tanulók 75 százalék, felnőtt férfiak 10 százalék, nölc 15 százalék. Ez érthető is, hisz a fiatalok között sokkal több a könnyelmű ember, mint a felnőttek között. Ők már meggon­doltak, s jobban féltik az életüket. Másrészt pedig a dolgozó felnőttek in­kább megfizetik a pénzbüntetést s^nmint a vasárnapjukat rontsák cl Alig múlt el nyolc óra és megkez­dődik az előadás. Egy altiszt adott elő, s oly lebilincselöen beszélt, hogy még azok is kénytelenek voltak ráfi­gyelni, akik üyenféle szavakkal men­tek az előadóterembe: „No, nekem aztán beszélhetsz, az egyik fülemen be, a másikon, ki.” zlz előadó bevezetőjében először azt magyarázta el. hogy népi demokráciánk meggyőzni és nem büntetni akarja a dolgozókat. Ezért lehetővé tette, hogy mindazok, akik közlekedési kihágást követnek el, iskolázáson vehessenek részt. A rendbontó 2 000 Kcs-iq tér jedő pénzbírságot válthat meg iskolá­zással. Ez persze nagy szó, s meg is volt a hatása a hallgatók között. A közlekedési szabályok be nem tar tása miatt, gyakran történnek súlyos balesetek, sőt halálesetek is. A közel múltban például Pozsonyban egy au­tóbusz elgázolt egy munkába siet”, apát fiával együtt. A szerencsétlenség oka az volt, hogy át akartak sietni az úttest túlsó oldalára. De nem sike­rült. .. Félperc időveszteségért mind­kettőjüknek életükkel kellett fizetniük Egy másik katasztrófa, amely szintén vigyázatlanságból történt. Éjfél után egy katona mennyasszonyával jó han­gulatban hazafelé tartott. Ködös idő volt és az úttesten mentek. Nem vet­ték észre, hogy utánuk autó jön. Az autóvezető sem látta őket (gyengén, világítottak a lámpái) s a katonát el­gázolta, a mennyasszonyát pedig -,z árokba vetette. Ö életben maradt, s amikor feleszmélt, első kérdése a, volt, hol van a vőlegénye. Mikii megtudta,, hogy meghalt, megösziiit. majd szörnyethalt. Vigyázatlanságból tehát két emberélet ment tönkre s mennyi könny és bánat a hozzátarto­zók szemében.. .. Számos ehhez hasonló szerencsét­lenség történt vigyázatlanságból. Az előadó több ehhez hasonló esetet so­rolt el, s minden egyes esetben rámu­tatott arra, hogy milyen nagy veszte, ség az így elpusztult ember az állam a család és a hozzátartozók számára Népi demokráciánknak érdeke, hogy. ilyen módon ne pusztuljanak el <:z emberek, ezért bünteti a csekélynek látszó közlekedési kihágásokat is. re- Qyük fel például, hogy szerencsétlen ség következtében meghal,- egy szövet kezeti elnök Most gondoljuk el. hogi ezáltal milyen veszteség éri a. szövet kezet t. amely «gyeidre nem tudja po tolni a tapasztalt jó munkaerőt, a családot, amelyet fenntartott, és az egész dolgozó társadalmat, melynek igen hasznos tagia volt. Ha jól meggondoljuk, könnyen be. láthatjuk, hogy nagyon fontos dolog, a közlekedési szabályok betartása. Ne ugráljunk ezért fel vagy le a mozgó villamosról. Az ilyen könnyelműség nagyon megbosszulhatja magát. A gyalogos. birodalma a járda. \z úttesten nem szívesen látott vendég. Ezért csak a kijelölt helyeken keljünk át az úttesten. Az előadó elmagyarázta hogy milyen következményei lehetnek annak, ha valaki nem a kijelölt- helye­ken kel át. Ha valakit például a ki­jelölt átjárón éri baleset, ezért a bal­eset okozója a felelős. Nincs semmi mentsége. Az átjárókon a gyalogost a törvény védi. Ennek értelmében, ha valakit itt baleset ér és munkakép­telenné válik, akkor a baleset előidé­zője nemcsak a -gyógyítási költségeket kell, hogy fedezze, hanem törvénye, sen megítélt összeget kell fizetnie, hogy a sérült megélhetését biztosítsa. Ha a kijelölt átjárókon kívül ér baleset va­lakit, akkor mindennél elsősorban ma­ga felel. Ezért érdemes meggondolni, hogy hol menjünk át az utca egyik oldaláról a másikra. A kétórai előadás után az előadó visszakérdezte a hallgatóktól az anya­got. Érdekes,, hogy alig volt olyan, aki n kérdé re nem tudott felelni. Az elő­adó néhány oluan dolgot is mondott amit sokan nem tudnak. Például azt hogy mit kell tennie az embernek, ha átmegy az úttesten olyan helyen, ahol nincs kijelölt átjáró. Először balra kell nézni, aztán pedig jobbra s ha nem jön semmi, akkor egyenes vo­nalban gyorsított lépéssel átmehetüny. Azért kell először balra nézni, mart ha először jobbra néznénk, akkor, míg balra nézünk, a jobbról jövő autók az úttesten elüthetnek. Az előadást vita követte. Igen sokan szólaltak fel. Az egyik hallgató pél. dául azzal indokolta meg a közleke­dési kihágások gyakoriságát, hogy az emberek sietnek. A meggyorsult élet­tempónak nem felelnek meg a régi közlekedési szabályok. Sokat kell vár­ni az egyes átjáróknál, míg felgyullad a zöld lámpa. Egy másik elvtárs meg­jegyezte, hogy a rendőröknek példát kellene ádnioíc a járókelőknek. Sze­rinte gyakori jelenség, hogy a rendőr' keresztben szeli át az utat és le-fel- ugrál a villamosokrá. Az előadó meg­magyarázta, hogy a rendőrök kivételt képeznek a közlekedési szabályok alól. Például, ha egy kártevőt üldöz egy rendőr, nem várhatja meg, míg az át­járóhoz ér, hanem kötelessége a leg­rövidebb időn belül elfogni. A vita során még sok más kérdést is tisz­táztak. Tíz óra volt, mikor az előadásról kijöttünk s Németh elvtárssal, akit üzért hívtak az iskolázásra, mert nem a kijelölt helyen ment át az úttesten, hazafelé indultunk. Mikor a „Nővé Pol’sko” előtt át akartunk menni az úttest túlsó oldalára, ő figyelmezte­tett: „Erre barátom, itt véd a tör­vény”, s pontosan a kijelölt útszakasz közepén vágott át a túlsó oldalra. Ügy látszik, használt neki az iskolázás. B. T.

Next

/
Thumbnails
Contents