Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-04-17 / 30. szám
TfH>4. ávHtis 17. 8 üJIFJMs Üw& f rzi A. P CSEHOV: felélénkült országszerte most a kultúrmunka, énekkarok, tánccsoportok alakulnak sorba. Mindenfelé készülnek már a „Dal ünnepére”, Fiatalok örömére, idősek kedvére. Aki legény nem üli otthon anyámasszony módra, lányok, fiúk sereglenek a kultúrotthonba. Frázis Andor is elnézett oda egyik este, a többiek tudományát, FRÁZIS AN POR !A4M hogy csöndben ellesse. Nézte, nézte barátait s bátran eltökélte, hogy neki, mint jó CsISz-tagnak közöttük a helye. ]j e bizony az ének terén nagy haszna nem lenne, mivel hogy a nagy természet botfüllel megverte. De azért a színjátszóknál megállná a helyét, bizonyságul elszavalta egy-két saját versét. Igaz, hogy a vers pocsék volt, de hogy jól szavalta, a színjátszók tág körében senki sem vitatta. Megtapsolták Andorunkat, pirult büszke arca, s meg is hívták azon nyomban a legújabb darabba. NEUMANN JÄNOS: ^Jinden bajban büszkesége az átkozott motor, ismerjük már önteltségét, s hogy ki Frázis Andor. Szombat este meg is jelent a szereposztáson, s tüzelte a nemes vágy már, hogy színpadon játszón. De a vágy csak addig égett, amíg meg nem tudta, hogy bizony a főszerepet, nem őkelme kapta. S amikor e „durva tettnek” tudatára ébredt: felbőszültén, sértetten a rendezőnek esett. ]yj it képzeltek, mi vagyok én, hogy velem így bántok, piszlicsári kis szereppel, csak úgy pofon vágtok. Egyetlenegy csak egy ember jó a főszerepre — dehát ti a tehetséget nem veszitek észre. Majd meglátjuk mire mentek Frázis Andor nélkül, itt a szerep s kiderül majd, hogy ki nevet végül. Persze, hogy a színdarabot szépen megtanulták, nem hiányzott Frázis Andor, él-e, azt sem tudták. Pedig hát a büszke hősünk rájött hibájára, hogy esténként a sötétből a darabot látta. Czeretem a típuscipőt Bevallom én bátran, kérem! Hogyha ilyen cipőt látok, Szinte megpezsdül a vérem! Crős, csinos, — és ami fő — Csodálatosan praktikus! He elromlik nem kell hozzá, Sem professzor, sem patikus! Legalább is szobatársam Mindig e véleményt vallja. Ö ugyanis sohse busul, Ha lukas cipője talpa. A múltkor is, mikor egyik Cipőjén a talp elvásott, Nem töprengett, hanem éjjel, Lopva ágyam alá mászott. Én bellábas jó cipőmet Elcserélve lopva, halkan, Még sajnált is másnap reggel, Hogy mily rongyos cipőtalpam! Én arra fel, nagybátyámnál pihentem, meg másnap éjjel, S- elcseréltem lukas cipőm Az ő tipuscipőjével! Hanem azért a napokban, Megjártam ám én is, kérem! Az ifjúság falujában Szakadt ream a nagy szégyen! Ugyanis -mivel a vonat Csak hajnalban induL onnan, Éjtszakára ott maradtam Az egyik Iegényottho.,ban! Reggel pedig, hogy az alvók Édesálmát nt- verjem fel. Sötétségben öltözködtem. S lábujjhegyen . költöztem el. Fájt a szíve, de nagyon fájt, hogy nélküle játsznak, ment volna már a darabba akár statisztának. f gyík este aztán ott bent zajos lárma támadt, hogy a darab már jól megy, csak súgót nem találnak. Nem lesett már tovább Andor egyszerre bent termett, — megpróbálom én a súgást, talán megfelelek. így ezután, mikor végre Kijutottam lassan, szépen, Bizony már szaladnom kellett, Hogy vpnatom el ne késsem! Mikor aztán a vonatban Jobban megnéztem a lábam, Majdnem sóbálvánnyá váltam, Olyan furcsa dolgot láttam! Ugyanis egyik cipőmet A sötétben nagy serényen, Valamelyik szomszédomnak Cipőjével elcseréltem! No de ez még nem lett volna ba,i Hisz a típus mind egyfajta! Az volt csupán a bosszúság, Hogy gumi volt a talp rajta! Mivel pedig esetemet Megtudta már minden rokon. Az a gyanúm, hogy a cipő Rajta marad a nyakamon! Dubovsky Richard rajza MIKULKA GYULA rajzai Segítik az pllenHrzé'it A minap az egyik, CslSz- járási titkárságán jártam. - - Gyűlés volt, az elnökség ülésezett. Gondoltam bemegyek, hátha hallok valami érdekeset, újságba valót. Befelé indultam, de elém toppant egy csicsergő, kedves ids „titkárnő". Honnan van az elvtárs? — az Új Ifjúságtól — moncünn és tovább indultam. De a leány besurrant előttem, bezárta az ajtót. Hallottam, hogy odabenn beszélnek. — Egyszer csak kilépett az ajtón egy tagbaszakadt, afféle birkózó alak. — Tudó vagyok, a kerületi instruktor. Én is mondom, hogy — Kóbor vagyok. Kóbor? — kérdezte csodálkozva. — igen — feleltem rá finom hangon. — Lz itt nem a rendőrség. Mi kóborokkal nem foglalkozunk — s alig hagyta megmagyarázni, hogy én nem olyan kóbor vagyok, hanem becsületes nevem Kóbor. — Akkor se jöhet be az elv- társ. Az elvtárs nem választott funkcionárius, hanem hogy is mondjam csak afféle hivatalnok a választott szer. vek ülésére nem jöhet oe. Szóhoz sem tudtam jutni s az ajtó felé pislogtam, hogyan lehetne innen meglépni, még mielőtt csendőrségre adnának. — Kiléptem szégyenkezve az utcára. Tétlenül róttam az utcát. Csak lassan tért vissza önbizalmam. S ekkor — visszarohantam a járásra. Egyenesen az ülésterembe rontottam. - Csodálkozó tekintetek (afféle kidobó tekintetek) fogadtak, alig fért ki torkomon a kérdés: — azt szeretném megkérdezni, hogy hol választják az instruktorokat. Mert szeretném, ha engem is megválasztanának. hogy mindenhová bejussak. . ■. illetve bejuthassak. KÓBOR JÓZSEF 1 izénkét óra volt éjjel. Mitya Kuldarov izgatottan, borzasán röpült be a szülei lakására, járt föl-alá gyorsan a szobákban. A szülei már ekkor lefeküdtek aludni. A testvére feküdt az ágyban, a regénye utolsó lapjait olvasta. Az öccsei, a gimnazisták is aludtak. — Honnan jössz? — csodálkoztak a szülök. — Mi van veled ? — Jaj, ne is kérdezzétek! Nahát, ezt nem vártam. Mindent vártam, de ezt nem! Hallatlan, szinte hihetetlen! Mitya hangosan nevetett, leült a székbe, a boldogságtól nem tudott megállni a lábán. — Hallatlan! Nem, ezt nem képzelitek! Majd olvassátok! A testvére kiugrott az ágyból és magára kapva a takarót, odament a bátyjához. A gimnazisták felébredtek. — Mi történt? Mi van veled? Nem lehet rád ismerni! — Az örömtől, memácska az örömtől! Egész Oroszország tud rólam! Egész Oroszország! Azelőtt ti tudtátok, más nem, hogy van a világon Dimitrij Kuldarov, kollégiumi regisztrátor — most egész Oroszország tudja! Mamuska! Jaj istenem! Mitya megint fölugrott — futott végig a szobákon, megint leült. — Mi történt hát? Mondd el már értelmesen! — Itt éltek mint a vadak, újságot nem olvastok, a közügy nem érdekel, pedig az újságban annyi minden van, érdekes... Történik valami — mindjárt mindenki tudja, nem marad titokban semmi... Hogy örülök! Jaj istenem! Az újságok csak a nagy emberekről írnak és rólam itt most mennyit írtak! — Mit te? Hol? Papácska belesápadt, Mamácska nézett föl a szentképre és keresztet vetett. A gimnazisták is kiugrottak az ágyból és ahogy voltak, egy rövid hálóingben, körülvették a bátyjukat. — Itt van! írnak rólam! Most egész Oroszország ismer! Mamácska, tegye el ezt a lapot emlékbe. Majd fogják vélem együtt oivasni. Nézzétek! Kivett a zsebéből egy újságlapot, átadta ez apjának és mutatott újjal a kékkel karikázott helyre. — Olvassátok! A papa föltette a pápaszemét. — Tessék olvasni! A mama megint fölnézett a képre és keresztet vetett. A papa köszörülte a torkát, aztán olvasta: J) ecember 29-én, 11 órakor este, Dimitrij Kuldarov, kol- légiumu regisztrátor a Malaja Bronnaján, a Kozichin- házben levő vendéglőből jövet és valószínűleg nem józanon... — Szemjon Petroviccsal egy kicsit... Pontosan le van írva minden. Tessék olvasni! Tessék tovább... Hogy van tovább?... — És valószínűleg nem józanon megcsúszott és az ott állomásozó fiákeres, Iván Drotov (Duri'kina falu, juchnovi járás) szánja alá került. A megbokrosodott paripa keresztülgázolt a regisztrátoron, a szán a benne ülő Sztyepán Lukow moszkvai kereskedővel keresztülment a testén, a ló aztán szánostúl vágtatott az úton tovább: a szomszéd házakból elősiető házmesterek fogták le. Kuldarovot eszméletlen állapotban vitték a rendőrségre, ahol az ott tartózkodó rendőrorvos látleletet vett fel. Az ütés, melyet a nyakszirtjén kapott . . . A rúdtól, papa. Tovább! Hogy van tovább? ... az ütés, melyet a nyakszirtjére kapott, nem. súlyos. Az esetről a rendőrség jegyzőkönyvet vett föl, A sebesült elsősegélyben a rendőrségen részesült. — Hideg vízzel, mondták, borogassam a nyakamat. Olvasták? Mit szólnak!? Egész Oroszország tudni fogja! Add ide a lapot! — Vette a lapot,, összehajtotta, beledugta a zsebébe. — Szaladok még most Makárovékhoz, megmutatom. Iva- niczkyéknak is meg kell mutatni, Natalja Ivanovnának, Anészim Vaszilicsnek. Sietek tovább! Jó éjszakát! Vette a kokárdás sapkáját és diadalmasan, boldogan futott ki az utcára. MIKULKA GYULA rajza Az Oj Ifjúság április 10-i, 28-ik számában megjelent A. P. Gajdar szovjet író című keresztrejtvény helyes megfejtése: Vízszintes 1. A dobos története. 11. Távoli vidékek. F“99Öleges 1: A hadi titok. 15. Elektromos. Kérjük olvasóinkat, hogy a megfejtett keresztrejtvények beküldésénél a borítékra feltűnően írják rá „Rejtvény megfejtés”. ÜJ IFJÚSÁG — a CsIS? Szlovákiai Központi Bizottságának «apja Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiái K^ponn » •"«ajanak t. < .<h»h v 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Fős/erke-/ió S/oUp József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazska 9 Telefon 227-17, 237-01 — Nvomia Merk mil nyomdája. — Előfizetés egy évre 50.- Kés. félévre 15 - Kés - SB^S Bratislava száma 419-2110617 - Hírlap bélyeg engedek^,ve Bratislava 2. Kerület. Postahivatal Feladó es postahivatal Bratislava 2. — Terjeszti r Pőstai Ujságszolgálat Megrendeléseket elfogad minden postahivatal és póstai kézbesítő. — Irányító szám 1400-1. 0-50831 Brat i-Java. Pr./ska n v.
