Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-04-14 / 29. szám

Ül IFJÚSÁG

őmlíkezés . /Il(i j(ikái>szki{7(i

Ali ajakovszkija lángolószavú szcv- let költő életét, költői munkásságai a népbe, a pártba s a lövőbe vetett rendíthetetlen hit, az optimizmus, a szeretet, a gyűlölet jellemzi. Versének minden sora tűz és robbanó puskapor. Gyújt, lelkesít, dicsőit és gyűlöl. Versei tömegeket mozgósítottak és mozgósítanak, dübörgő soréi nemcsak a szívre, az érzésre, hanem a tudatra is hatnak:

„Nagrágzsebedbül húzd ki a kezűd és fogd a követ, a kést a bombát s ha kezed nincs, akkor is itt a helyed,

a homlokoddal verekedj hát!”

így szól a költő a néphez, nyíltan forradalmi hévvel. Nem édeskés, szentimentális szavakkal hívja a tömegeket az utcára.

A forradalom előtti verseit a düh, a gyűlölet hatja át a burzsoa társadalom iránt; ,

„Egyél ananászt, császármadarat, pfuj,

utolsó napod közeledik burzsujl”

Ezekkel a szavakkal rohamozta meg a kisemmizett orosz proletariátus az elnyomott parasztság a Téli Palotát, a cári Oroszország rozoga pilléreit, hogy végleg elsöpörje a föld színéről a kizsákmányolásnak még a csíráit is.

Majakovszkij tudta azt, hogy a fáradalom új költészetet, új eszközöket is kíván; tudta és hitte, hogy az orosz nyelv roppant gazdag ahhoz, hogy a költők ezt valóra is váltsák;

„Minden utca a mi ecsetünk, s a palotáinkba terek.

Elég. felejtsetek és köpjetek a rímekre, az áriákra, és a rózsabokrokra.

Mesterek kellenek most nem hoaszúfürtű prédikátorok!”

Zámorovecen, egy Trencsén melletti kis faluban a 15. számú új házikóban él Adasková Éve elvtársnő, aki ma 54 éves. Egy szép vasárnap délelőtt felkerestük, hogy elbeszélgessünk vele e falu ' s e szövetkezet problémáiról. Miközben belemerültünk a beszélge. tésbe és megvitattuk a falu mai problémáit, Adasková elvtársnő gondolatai elkalandoztak a múltba és a saját gyermekkorára terelődött a szó. Milyen is volt az elvtátenő gyermekkora?

— Amikor kicsi voltam — így kezdi — nem egyszer mondta édesanyám: „Lányom, lányom ilyen az élet. Az isten úgy teremtette a világot, hogy egyeseknek jó dolguk van. semmiben sem szenvednek hiányt, a többiek meg húzzák az igát és a legnagyobb nyomorban élnek. Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa. Ránk már csak halálunk után vár jobb élet”. Ilyenkor mit tehettem mást, mint szépen kisírtam magam valamelyik sarokban. Különösen akkor 6Írtam keservesen, amikor egy krajcárt sem tudtak előteremteni és nekem füzetekre, könyvekre volt szükségem. Mennyire szerettem iskolába járni! Természetesen az én időmben nem volt az olyan egyszerű. Akkoriban Zemorovcérő! Trencsénbe még nem vezetett aszfaltozott út. Autóbuszról meg még álmodni sem mertünk. Télvíz idején alig tudtunk járni, olyan rosszak voltak az utak.

Egyszer emlékszem, nagyon szeles hideg idő volt, a gyerekeknek nem ekaródzott iskolába menni. De én nem akartam mulasztani, egymagám nekivágtam az útnak. A vihar egyre erősödött. az árokba estem és hiába kiáltoztam, csak a szél süvitése válaszolt.

gy önti szavakba gondolatait a költő, így állítja nagy feladatok ett nemcsak önmagát, hanem a többi művészt is. Parancs és szigorú követelmény ez a művészektől, melyet Majakovszkij utolsó leheletéig betartott.

Majakovszkij költészete egész erejét annak a forradalmi harcnak a szolgálatába állította, amely az újat igyekezett erősíteni, az új életet, a szocialista rendet igyekezett felépíteni a Szovjetunióban. A forradalom után is azokat a kérdéseket vetette fel cs döntötte el, amelyeket a forradalom tűzött ki napirendre. Majakovszkij, a költő néptribün volt, harcos és építő, egyesítette magában a versmondó te kétségét, az állandóan megfeszített harci tevékenységgel. Szüntelenül harcolt, a harc volt mindennapi élete. A harci vágy mozgatta és ezért az élet legsűrűbb forgatagába vetette bt magát: plakátokat, röplapokat, feliratokat írt, folyóiratokat adott ki, dolgozott a napilapok számára, jelmondatokat szerkesztett, agitációs és reklámverseket írt minden módon, minden eszközzel segített építeni az új, szocialista szovjet hazát.

Amikor az egyik napilapban ezt a száraz cikket olvassa, hogy: Itt lesz a kohászat, a nehézipar gigásza, és egy tízezer lakosú város ... Szívét nyugtalan érzés, alkotó hév, tűz önti el. Mindenáron írni akar, verssorok, emberek és az új város képei motoszkálnak az agyában. S íme megírja egyik legszebb versét: „Hrenor elbeszélése Kuznyecksztrojról és Kuz- nyec emberéről:

Hidegtől kékül a száj. de szívünk együtt dalol:

„Négy év múlva már szép kert lesz itt valahol.

Én tudom — város épül,

én tudom — nyílni fognak a kertek.

mert tárt az út

nálunk minden szovjet embernek"

Majdnem elmerültem a hóba, de már nem kiabáltam. Elvesztettem az eszméletemet. Csak otthon tértem magamhoz, amikor körülnéztem, akkor láttam, hogy apám subájába burkoltak be. Véletlenül bukkantak rám az erdőből hazatérő favágók.

Tizenkétéves koromban már a tren- cséni kefegyárban dolgoztam. Mennyire irigyeltek a lányok, hogy mi ipár öt koronát keresünk hetenként. Mert sok lány bizony műnké nélkül állt. Tizenötéves koromban az Alföldre mentem dolgozni, azután meg a téglagyárban egy trencséni építésznél küszködtem. 1922-ben férjhez mentem. Egymásután jöttek a gyerekek és velük együtt a nyomor. A megboldogult i'iam kőműves volt. Nyáron még-még akadt munka, de télen már soha sem volt munkája. Magamra maradtam, tizedmagammal. Tollat fosztottam és szőttem a gazdagok számára. Az úgynevezett szlovák állam alatt, az én Mariskám is tapasztalta, hogy mit jelent a szegény ember számára a fasiszta szabadság. Rengeteget gürcöltem. De, ami volt az elmúlt és nem jön vissza soha sem”.

Adasková Éva, ez 54 éves szövetkezeti tag elgondolkodik. Valószínűleg összehasonlítja öt gyermeke életét e felszabadulás utáni élettel.

* * *

1949-ben alapították meg Zamorov- cén az Egységes Földműves Szövetkezetét. Adasková elvtársnő ez elsők között volt, akik jelentkeztek. Hét ölnyi földdel lépett be. Ez a kis sovány föl- decske sohase adta meg neki azt, amit belefektetett. Már kora tavasszal kénytelen volt lisztet vásárolni, vagy pedig

z a pár sor a forradalom utáni nehézségekre, de ugyanakkor a munkásság optimista, bizakodó erejére is rámutat.

Majakovszkij felbecsülhetetlen értékkel gazdagította a szocialista realizmus művészetét: Vladimir lljics Lenin című költeményében, a költészetben elsőnek formálta meg leffmeg- kapóbban Lenin alakját.

„Az idd most már a lenini jelszót

adja át a szélnek!

Hát bennünk — a könnytócsa mindent elnyel?

Lenin ma élőbb,

mint azok, kik élnek.

ö nekünk a tudás.

erő és fegyver.”

Megénekelte a kommunista pártot, a szovjet államot, a szovjet népet: a „Csudajó” című hazafias költménvé- ben és verseinek egész sorában. Tucat- jával írt verset a Komszomolról, amelyekben hol dicséri, hol buzdítja a szovjet ifjúságot.

Majakovszkij nagy és őserejű költői tehetségével teljes egészében visszatükrözte a szovjet nép hatalmas és ragyogó tehetségét.

„Majakovszkij szovjet korszakunk legjobb, legtehetségesebb költője volt és marad. Közömbösnek lenni emlékéhez és munkáival szemben — ,,bűn” — mondotta Sztálin elvtárs.

Sztálin elvtárs eme szavai arra köteleznek bennünket, hogy használjuk fel Majakovszkij alkotásának ható erejét új és virágzó életünk megvalósításához. Mélyreható munkássága költőink számára is lelkesítő példa, mert Majakovszkij költészetében Metet, ábrázolást kap az élet a maga egész teljességében.

TÖRÖK ELEMÉR

éhezett. És ma? Az Egységes Földműves Szövetkezetben egymaga annyit keres, hogy jól eltartja a családot. Ezenkívül még nyugdijat is kap. Ond- rásek, a postás már nem egyszer csodálkozott azon, hogy hány újság és folyóirat jár Adaskoékhoz. A Pravda, a Smena két példányban, a Práva mla- dych, a Propagandista, a Tartós Békéért és Népi Demokráciáért című lap. De a legnagyobb örömet az szerzi a postásnak, hogyha meghívót hoz Adas- k jvá elvtársnő számára valami konferenciára, iskolázásba és az utóbbi időben egyszer évente rekreációra. Gyakran hoz könyvet is a postás. Adasková elvtérsnő már sok 6zép könyvet olvasott.

Fiatal olvasó .1-, te már megszerezted a Fucsík-jelvényt? Ha nem, végy példát a zamarovcei Egységes Földműves Szövetkezet munkacsoport vezetőjétől, az 54 éves Adasková Éva elvtársnőtől, ő a legjobb dolgozó' a növényi termelés terén, népbírő és jelenleg szorgalmason készül a Fucsík- jelvény megszerzésére. Mariska a leánya elmondhatja, hopy anyukája már majdnem az összes szükséges könyvet elolvasta, míg ő mega a fiatal CsISz- tag csak a mama után kullog.

— Amikor fiatal voltam, nagyon szerettem volna tanulni — mondja Adasková elvtársnő. Sajnos nem volt rá alkalmam. Idő előtt megöregedtem, a gyermekeim már felnőttek és elhelyezkedtek az életben, hát csak nem maradhatok el a gyermekeim mögött? Most, amikor látom, hogy mennyire megváltozik körülöttem a világ, én is megfiatalodom és olyan fiatalnak érzem magam, mint a Mariska lányom.

J. BELES

Adasková elvtársnő új élete

Népművészeti verseny Modoron

Március 20-án és 21-én Modorban a bratislavai kerületi mezőgazdasági iskolák népművészeti versenyt tartottak. Ezen a versenyen mi, a bősi mezőgazdasági számviteli iskola tanulói is résztvettiink.

Iskolánk tanulói már napokkal a verseny előtt alaposan felkészültek a népművészeti fellépésre. Iskolánk 20 tagból álló tánccsoportja már reggel 5 órakor készen állt az útra. Autóbuszunk reggel 4 órakor gördült ki a faluból, melyen örömteli szívvel és víg énekszóval érkeztünk meg a Dunaszer- dahelyi vasútállomásra. Mindannyiunkat az öröm boldog érzése töltötte el, amikor arra gondoltunk, hogy mi is hozzájárulunk a kerületi népművészeti verseny bemutatójához, ahol a tudásunk legjavát akatjuk nyújtani.

Modorba úgy 10 óra körül érkeztünk meg. A többi iskola tanulói már ott voltak és vártak bennünket. A verseny délután 4 órakor kezdődött meg, ahol Modor község dolgozói szemtanúi lehettek a szebbnél-szebb népi táncnak, daloknak és rövid jeleneteknek. Bátran mondhatom, hogy ezen a kultúrfellé- pésen nemcsak sok szépet láthattunk, hanem sokat is tanulhattunk. Ezen a fellépésen, Uletve versenyen sok olyan dolgot láthattunk és tapasztalhattunk, amelyeket kultúregyüttesünk további fejlesztésére mi is felhasználhatunk. S a jövőben azon leszünk, hogy olyan kultúregyüttest szervezzünk, amely sok szép ét kedves percet szerezhet majd fellépésével a dolgozóknak.

KARÁCSONYI MÁRIA

Ünnepelifik meg a fasisztaellenes harcosok nemzetközi szolidaritását

Hazánk dolgozói április 11-én ünnepelték a fasisztaellenes harcosok nemzetközi szolidaritásának napját. Azért nyilvánították április 11-ét a nemzetközi szolidaritás napjának, mert 1945- ben ezen a napon szabadultak meg a buchenwaldi koncentrációs táborból a politikai foglyok. Élből az alkalomból a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének szlovákiai bizottsága IV. 11—17-ig terjedő napokban a kerületi városokban és Szlovákia egyes járási székhelyein manifeszt^ciókat rendez, melyeknek keretében a polgárok kifejezésre juttatják az egész világ fasisztaellenes harcosaival és békeharcosaival való szolidaritásukat. ,

Az ünnepi manifesztáeiók megrendezéséné! vegyék ki részüket a CsISz- i tagok is.

............................

NAZIM Hl KM ET VERSE

§ r

ifjúságunk még keveset hallott Nazim Hikmetröl, a béke- |

= harcos nagy török költőről, akinek a neve összeforrt az el- |

nyomott népeknek a szabadságért, a társadalmi igazságért, az | emberhez méltó életért folyó harcával. Hikmetet a török reak- i dós kormány börtönbe vetette, ahol több mint tíz évet sinylö- } dcit. Hikmet a börtönbe sem szűnt meg működni, innen is | f ontotta lángoló szavú verseit.

| A török kormány a világ közvéleményének nyomására 19ó0 |

T’Uius 17-én szabadon bocsátotta a költőt. Nazim Hikmet azóta I I a Szovjetunióban él és verseivel tevékenyen résztvesz a világ- |

| nevének békeharcában.

A költő néhány napja hazánkba érkezett, most Szlovákiában 1 | ran, ahol meglátogatta Trencsén üzemi dolgozóit. Ennek a tisz- |

\ teleiére közöljük a költő eme versét.

SZÜLETÉS

| |

| Az anyja kisfiút hozott nekem világra.

| Szőke a haja s még nincs szempillája } A kék pólyák közt fényes kis golyó.

| Alig három kiló.

= 5

1 Mikor a kisfiam megszületett,

I Koreában is születtek gyermekek,

| akiket Mac Arthur megöletett.

1 S úgy hagyták itt az életet,

| hogy meg se ízlelhették az anyatejet.

i i

| Mikor a kisfiam megszületett,

| a görög börtönökben is születtek gyermekek.

{ Az apjukat megölték.

I S az első, amit megláttak e földön,

| a vasrács volt s a börtön.

i z

1 Mikor a kisfiam megszületett,

| Anatóliában is születtek gyermekek,

| nagy kék, fekete, barna szeműek.

| S alighogy megszülettek,

| már ellepték őket a tetvek,

| s ki tudja, hány marad életben csudamód ? j,,

| Mikor a kisfiam megszületett,

| a föld legnagyobb országában is születtek gyermekek,

I kik születéstől fogva boldogok.

I .. I

Muszorgszkij: Borisz Godunov című operájának első felvonásából latunk ut egy jelenetet. Grigorij — Dr. Papp G usztáv alakítása — mint szökött pap. Dimitrij cárevicsnek adja ki magát és a litván határon egy határszéli korcs- márosnonél (Dita Gabajová alakítása) az iránt érdeklődik, hogy melyik úton szökhetne át legkönnyebben a hatá ron.

BORISZ GODUNOV

bemutatója a bratielarai Nemzeti Srf»há»ba«

Pénteken, április 9-én mutatták be a bratislavai Nemzeti Színházban az „rósz klasszikus zeneművészet egyik legkiválóbb alkotását, Muszorgszkij: Borisz Godunov című operáját.

Muszorgszkij a XIX. század közepén Pétervárott kialakult ötök csoportjának volt egyik legtehetségesebb tagja, amely társaság az irodalmi megújhó- dással párhuzamosan a zenében is új, forradalmi eszmét, változást hozott be. A romantikus dagályossággel szemben azt hirdették, hogy a zenének ez igazságot kell keresnie s ennek legfőbb forrása az orosz népdal. „Legfontosabb, hogy ne hazudj — mondd meg az igazat” — írje Muszorgszkij s zenéjében sikerült is az igazi ember ábrázolását megvalósítani. Leghatalmasabb műve két zenés népdráma az orosz történelemből: a Borisi Godunov és Igor herceg zenei nyelvének legfőbt forrása az orosz népdal. Muszorgszkij átülteti a hagyományos népszínmű tömegjeleneteit az opera színoadára s visszaemlékeztető tématikája is az orosz népmesék ismétlő ritmusára emlékeztet.

A Borisz Godunov egyik átdolgozott formája 1874-ben — ét>pen nyolcvan éve — került bemutatásra — kevés sikerrel. Azóta a világ különböző operaszínpadain aratott óriási sikert s biztosított halhatatlanságot szerzőjének.

A realista zenedrámai művészetnek ezt a példaképét a moszkvai Nagy

Színház rendezőjének, Nytkolaj Szever- janovics Dombrovszkijnak rendezésében mutatták be. Dombrovszkij már másodízben látogatott el hazánkba, hogy kiváló tudásával seoítse művészeti színvonalunk emelését. Fáradságot nem ismerő munkája eredményeként került színre a Borisz Godunov, amely nem mindennapi élvezetet nyújt a zenei műveket szerető közönségnek.

A kitűnő, korhű díszleteket Leüisz- lav Vychodil államdíjes képzőművész tervezte, a zenekart Tibor Freso vezényelte nagyszerű felkészültséggel.

A címszerepet Frantisek Zvarík énekelte. Különösen kitűnt r második felvonás végén előadott komor, ielkivál- sáqct tükröző áriája és a negyedik felvonásban a halála előtt énekelt szólója, amelyet drámai játékával is kitünően aláfestett. Meg kell említeni a többi nagyszerű teljesítmény mellett Mária Kisonová mélyen átélt játékát Xenia szerepében, úgyszintén Marina és az ál Dimitrij — Nina Hazuchová és dr. Gustav Papp szerelmi kettősét a harmadik felvonásban.

A színes, korhű kosztümök elősegítették a XVI.—XVII. 6zázad életének mesteri ábrázolását.

Egerben a négy és félórás zenedrá- ma íelejiheiel! n -'-n't'rvt és valódi érzéseket ed a zenekedvelő közönségnek.

HfOE&HÉTBY K&LSÉBET