Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-24 / 23. szám
a Választás Irta: Ambrozi Ágoston. Átdolgozta: Szőke József. Szereplők: Kékesi Gábor, esztergályos, brigád vezető, Molnár Béla, esztergályos, brigádvezető, Vermes Magda, vegyelemző, az üzemi GsISz elnöke, Jolán, Márte, Rózsi, Pista, 'ifjúmunkások, a CsISz tagjai, Zoltán, Péter, / Jenő, Csuka, Fogarasi Jenő, üzemvezető-főmérnök Szántó Dénes, művezető. I. Kép. Szín: Az üzemi CsISz helysége. Bejárat jobbról. Balról üvegajtós könyvszekrény, tele könyvvel. Középen hosszú asztal, körülötte székek, a falon vezető kormány- férfiek képei. Amikor a függöny szétnyílik, Magda, Jolán és Márta az asztal mellett ül. Márta fülét befogva verset tanul, amelynek szövege csak néha hallatszik. Magda és Jolán vörös papírból betűket vág ki egy készülő felirathoz és azokat egy ív papírra ragasztják. MAGDA: Te, Joli, még egy el-betű, meg két a-betü hiányzik. JOLÁN: Mindjárt meg lesz. MAGDA: (egymás mellé rakja a betűket a papírra): Hogy néznek majd a többiek, ha meglátják a feliratokat. JOLÁN: Hagy nézzenek. Legalább csodálkoznak majd, hogy nélkülük is csinálunk valamit a választásokra, MÁRTA: (a könyvbe néz és tanulja a verset, Magda és Jolán abbahagyja a betűragasztást és figyelik őt, miközben egymásra kacsintanak, Márta észreveszi, hogy figyelik és abbahagyja a verstanulást és sértődötten megkérdezi a nevető Magdától és Jolántól): Talán rajtam nevettek ? (Asztalra dobja a könyvet) Lehet is így tanulni!... Néhány nap múlva választási ünnepség és én még semmit sem se tudok a versből. JOLÁN: Már rég megtanulhattad volna. MÁRTA: Tegnapelőtt kaptam Gábortól, ezóta tanulom. Nem megy a fejembe! (Elkeseredve) Hiába! Itt a tavasz, a szerelem. Pezseg a vérem. Nem tudok egyhelyben maradni. MAGDA: Jolánnal együtt (elmosolyodik). No azért nem kell duzzogni. Gsak nincs höemelkedésed ? MÁRTA: (közbevág). Még te beszélsz,.. Éppen te?... Ha nekem annyi fiú udvarolna mint neked ... (Hirtelen elhallgat). MAGDA: (elpirul.) Ugyan, Márta. Gsaceiságokat beszélsz. Nem is udvaról nékem senki... MÁRTA: Micsoda? Hiszen Gábor fülig szerelmes beléd. A gyárban már mindenki tudja róla... JOLÁN: (odalép Mártához és megöleli): Hát ez fáj neked? Te kis bikfic... (Magda felé). Bár igaza van Mártának, mert amikor Gábor bejön a kboraI. csendőr: Akkor ne várja, hogy mindenre mi figyelmeztessük. Az uraság még délelőtt raportra hívott minket, hogy aszondja az éjjel autóval majdnem belefutott a patakba, mert nem volt ott a korlát., kisbíró: Hát bizony... én is hallottam éjtszaka ... Igen, igen danolásztak az autóban. II. csendőr: Ne pofázzon. Csak annyit mondok, hogy ez a korlátfa holnapra meglegyen! Értem? kis bíró: Hát... Hogy a tiszthelyettes úr érta, az lehet. De hogy ez a fa holnapra nem lesz meg, az biztos. II. csendőr. Mit beszél? Hogy holnapra nem lesz meg? I. csendőr. Hogy nem lesz meg? kisbírő: Nem hát! II. csendőr: Hejnye a nemjöját, hát aztán miért nem,, mi? I. csendőr: Mi?! kisbíró (nagy lélekzettel): Hát. idehallgessanak az urak, megvan mindennek a módja. I. csendőr: No, ha meg van, meg van. kisbírő (zavartalanul folytatja): Én, mint községi kisbfró jelentem az útbiztosnak, hogy a patak hídján elkorhadt a korlátfa. Az útbiztos fölterjeszti a dolgot a Járási szolgablrónak A járási szolgabiró fölír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti hivatalnak. Az államépítészeti hivatal kiküldi egy emberét, hogy szemrevételezze, csakugyan elromlott-e a hídkorlátfa Az ál- lamépítészeti hivatal embere bejelenti, hogy igenis, a hídkorlátfa eltörött. (Eddig meglehetősen hadart, de most kifullad és leejti a hangját.) Erre az államépítészeti hivatal hozzáfog és megcsinálja ... I. csendőr (belevág): Ne látja, megcsinálja! Egyszerű ez! kisbírő (tele tüdővel): Megcsinálja a hídkorlátfa építkezési költségvetés előirányzatot és ezt a megfelelő felzetekkel, aktákkal és szemrevételezési jegyzőkönyvekkel együtt fölterjeszti a minisztériumhoz. II. csendőr: Na, na! kisbíró: De igen! Rövid leszek (hadar): a minisztériumban keresztülmegy az ügydarab az iktatón, a segédhivatalon, az ügyosztályon, a titkáron és fogalmazón, aki aztán kiadja ez ügydarabot a számvevőséghez. Ha a számvevőség jóvá- hagyja a költségvetést, újra visszaterjeszti az aktákat a minisztériumhoz. A minisztérium beküldi a költségvetést a vármegyéhez. A vármegye a költség- vetési keret határáig kitüzeti az árlejtést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást tűznek ki. (Kifullad, leejti a hangját). Letárgyalás után megbízzák valamelyik vállalkozót... í. csendőr: Na ugye, megbízzák, megcsinálják. kisbíró: Megbízzák valamelyik vállalkozót, hogy a munka megkezdődhetőségére vonatkozó észrevételeit írásban terjessze elő. Ennek megtörténte után kiszállók a vállalkozóval a helyszínre, még egy jegyzőkönyvet készítünk a tényállásról, eztán a vállalkozó hozzáfog a munka elkészítéséhez és ennek befejeztével értesít engem a munka véghezviteléről, erre én, mint községi kisbírő jelentem a szolgabírónak, hogy a korlátfa megtekintésre a helyszínen áli II. csendőr: Na végre! Most már ál¥. Van még valami? kiebíró: Van! (Hadar). A szolgabiró jelenti ugyanezt az alispánnak, az alispán átteszi az aktákat az államépítészeti hivatalhoz. Erre az államépítészeti hivatal JOLÄN: (Mártához, csípősen): Jő húmorod van!... Csak akkor érzed jől magad, ha valakit szekírozhatsz. .. (Magdához) Az történt, hogy Gábor százötven- hat százalékot teljesített. Most telefonált a kis Csuka, azt mondja az egész gyár lázban van. MAGDA: (leteszi a magával hozott inatokat): Százötvenhat!... Végre!... (Közben Szántó, Csuka, Gábor és Fogarasi néhány fiatallal a színpadra lép.) FOGARASI: (beszélgetést folytat): Délután nem érek rá, be kell számolnom a konferenciáról... Most rögtön meg kel! beszélnünk. GÁBOR: (bejön munkaruhában és folytatja Fogarasivel a beszélgetést): legalább átöltözöm... MAGDA: (odaszalad Gáborhoz): Gábor!... Ezt á ruhát... vitrinbe tessaíik! Látod, — mégis csak sikerült! Én olyan boldog vagyok! Gratulálok! GÁBOR: Köszönöm Magda... Köszönöm a segítségedet. Nélküled nem sikerült volna ... (Fogarasihoz) ő segített... a számítáisoknál... és ... MAGDA: (közbevág): Ugyan, Gabi!... Nem mindegy?! Fő, hogy sikerült. GÄBOR: Igazad van. (Hirtelen egészen más hangon — mintha senki se lenne ott rajtuk kívül.) Ide figyelj, Magdus! Még lesz- dolgunk... MAGDA: (ugyanúgy közbe vág): Tudom... (Zavarba jön és elpirul). (Bevonul a rigmus brigád. Elől Erzsi kezében kis versenyzászló, mögötte a többiek. Béla hátul komoran.) TÖBBEN: Éljen Gabi? Éljen Kékesi! ERZSI: (szigorúan): Csend legyen! Micsoda fegyelmezetlenség ez? (Dirigál) Kórus! (Beint. Mindenki.,énekel, csak Béla nem, — ő félrevonul.) KÖRUS: Az az igaz vasmunkás, ki újítani bátor! Példát adott az ifiknek most Kékesi Gábor! Új gépéhez, öntvényéhez új tábort is fonnál, — legyen hát a CsISz zászlója Kékesi Gábornál! Ne csak nála! öt napig Vermes Magdánál vöt, — ketten őrizzék ezen túr ezt a büszke zászlót! ^ PISTA: (beszédet mond): Kedves Gábor és Magda! Az üzem CsISz-szervezete úgy értékelte a mai kétszáz százalékos teljesítményt, hogy az kettőtök eredménye. Ezért i legjobb ifimunkást illető zászló további csúcsteljesítményig — kettőtöké. (Éljenzés). ERZSI: Gratulálok. (Gábor kezébe adja a zászlót. — Gábor azonnal tovább adja Magdának.) Össze ne vesszetek rajta! GÁBOR. Magda (egyszerre): Dehogy! MÁRTA: (A félrevonuló Bélára mutat): Nézd Jolán, Bélából selejt lett?... Szólista volt, — most meg nem is énekel. (Nevetés.) BÉLA: (felfigyel, Mártáékhoz lép): Tévedsz! Nem azért nem énekeltem... Ez az egész dolog... nem olyan egyszerű (Dühösen). Engem nem kell figyelmeztetni! Magam i6 tudom, hogy hibás vagyok! Na!... (Odamegy Gáborhoz.) Gratulálok, öregem. Neked volt igazad. (Kezet nyújt). GÁBOR: (zavartan kezet fog): Ne vacakolj! Holnap átjössz hozzánk, megmuta- tetom neked az egészet... Holnapután már te is úgy dolgozhatsz, mint mi — és kész ... 1 BÉLA: (dühét visszafojtva): Jó. (Kitör.) Ne gondold, hogy én irigylem tőled a dicsőséget! Én ugyanúgy örülök az eredménynek, mint a többiek! Gratulálok és kész! Barbara (méltóságteljesen): Hogy gondol ilyet, mister Brown? Azt hiszi eltűrnék ilyesmit? Vagy nem tudja, hogy rendünk feltétlen engedelmességet követel? % Brown (megnyugtatóan): Tudom, tudom. Éppen ezért s hogy a vállalkozásnak biztosítva legyen a feltétlen sikere, kiutalok önnek félmüliő dollárt. Barbara (gúnyosan): Hová gondol, mister Brown? És a szent Insuiian rend? Arról talán elfeledkezett? ' Brown (előzékenyen): Ezer bocsánat! Elfelejtettem megemlíteni, hogy a félmillió tíz százalékát a rendház kapja. Barbara (őszinte csodálattal): Mister Brown, rendtársaim mától kezdve esek az ön pártját népszerűsítik. • . Brown (megelégedetten): Akkor az eddig rendben is volna. De attól tartok, így nagyon is olcsón jut ehhez a sok pénzhez. Barbara (ijedten): Talán egyéb feltételei is vannak? Brown: Tudja-e merrefelé van Fulton? Barbara (méltatlankodva): Hogy maga miket kérdez? Mintha lenne valaki, aki nem tudja, hogy Missouri államunk Fulton révén lett híres az egész világom Brown: AmkÄa Churchill elmondta ott azt a híres beszédét, nekünk missouriaknak történelmi hivatásunk van. Igenis! Történelmi hivatásunk! Nem gondolja, hogy jó ötlet lenne ezt a Churchill-beszédet megemlíteni a szentbeszédekben ? ^ Barbara (ijedten): Arról szó sem lehet! Hiszen ez a beszéd nem egyéb, mint felhívás a háborúra. Brown (cinikusan): Ne és? Barbara (magyarázkodik): De mister Brown, mi nők vagyunk. Hozzánk az a nagy tanítás illik legjobban, hogy „ne ölj”! Mégse kívánjon tőlem lehetetlent. Brown: Sajnálom, de máskülönben nem tudunk rríegegyezni. (Feláll). 20 i # •
