Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-24 / 23. szám
6 * I m 1. Jelenet Kisbíró (be, jobbról): Alázatos tisztelettel, csendbiztos uraim ... !. csendőr (kurtán odaveti): Jónapot, kisbíró. II. csendőr (átmenet nélkül, gorombán): Vak maga? Vagy mi a fene? kisbíró (ijedten) Már mér volnék én vak, instállom alásan? L csendőr (a II. csendőrhöz) Na, na... Csak lassabban... fi. csendőr: Nem látja magé, .hogy elromlott a hídon a korlátfa? Amott la. (Előre mutat). kisbíró (odanéz)' Látom tiszthelyettes úr! II. csendőr: Nahát akkor. He látja, tudja is kötelességét, kisbíró: Hiszen tudom én, kérem. H. Kép. Szín: Uzemiroda. Bejárás jobb és baloldalon. Mindkét ajtó a műhelybe nyílik. Középen egy harmadik ajtó, amely Fógarasi főmérnök szobájába vezet. Jobboldalt íróasztal, mögötte iratszekrény. Baloldal az ajtó mellett verseny tábla a falra függesztve. A falat képek díszítik. Magda az asztalnál ül. Szántó eivtárs a versenytáblát nézi elkeseredetten. A táblán krétával az elmúlt napok eredményei láthatók. A kékesi-brigádé négy nap alatt 38 százalékra csökkent, a Molnár-brigádé 130—140 körül mozog. SZÁNTÓ: Most, hogy nézzek Fógarasi elvtárs szemébe, azt monda meg!?... Négy napra elment — és azalatt egyik legjobb brigádunk teljesítménye száz százalék alá esik!... (A fejét fogja) Száz százalék!... Az embernek megfájdul a szive, ha erre a táblára néz. (Szín: Utcarészlet, távolabb patak, rajta híd. Az első jelenet a felszabadulás előtt történik, ,a második napjainkban.) «S3 Nemzeti bizottsági elnök I. csendőr II. csendőr Gyulai Miska a népi demokráciában Szereplők: Kisbíró, I. csendőr II. csendőr a régi világban tóriumba öntvényyizsgále-tra, úgy néz rád, mint Szántó elvtá«6 a verseny táblára, amikor a gyár első helyen áll. MAGDA: Persze, úgy néz rám. Hiszen izgatottan várja, hogy milyen keménységet állapítunk meg az űj késeiről. Ez fontos az újításához... és ezért néz úgy rám ... JOLÁN. Megnyugtatlak Magduskám, nem csak azért... MARTA. Te magad is megmondtad, hogy amikor együtt jöttetek haza autóbuszon Kassáról . .. MAGDA: Ja ? . .. Oh az semmi... MÁRTA: No azért csak mondd el. (Könyörögve Magda felé). No beszélj már! MAGDA: Ugyan!... Hiszen csak véletlenül találkoztunk, ö Almáson szállt fel. Megkérte a szomszédomat, hogy cseréljen vele helyet. Egész úton beszélgettünk ... És azóta naponta felkeres a laboratóriumban... MÁRTA: És mit mondott? MAGDA: Semmi különöset. Csak éppen nagyon kedves volt... Szépeket mondott ... Aztán az édesanyjáról beszélt... MARTA: Ahá! Szóval így! Ha már a mamájáról beszélt, akkor* abból már házasság lesz. .. MAGDA: Ugyan! Ne beszélj butaságokat! Aztán, amikor megérkeztünk, meghívott, hogy menjek vele cukrászdába. MÁRTA (hirtelen). No és? Elmentél? MAGDA: Megmondtam neki, hogy sietek, mert- nagyon várnak otthon. MÁRTA (sóhajtva felveszi, kinyitja a könyvet. Belenéz, aztán szemrehányóan Magdához): És naég azt mondtad,,hogy nem udvarol neked! • MAGDA: Kicsoda? MÁRTA: Kicsoda, kicsoda? Hát Gábor! MAGDA (nevetve): Márta, Márta! Már megint összekevered a dolgokat. MÁRTA (csodálkozva): Miért? Talán nem Gábor volt? MAGDA (nevetve): Nem hát! Béla... Molnár Béla volt. MÁRTA. Béla?!... (Magda igent bólint. (Nahát, hogy te milyen szerencsés lány vagy!... ((Szünetet tart.) Két valamirevaló völegényjelölt van a gyárban — és mind a kettő körülötted forog. (Magda eineveti magát; Mit nevetsz? MAGDA: Azon, hogy Gábort vőlegény jelöltnek nevezed. Pedig hát... (Elhallgat, elkomolyodok. Kis szünetet tart, aztán rendreutasitóan. (Egyébként nagyon sok rendes fiú van a gyárban, nem csak Gábor és Béla. MÁRTA (határozottan) Mindenesetre ők a legjobb brigádvezetők ... 1MAGDA: Majd elválik a versenyben, hogy ki a legény a talpán. MÁRTA: Miért? Talán még nem választottál köztük? MAGDA: Bizony még nem! Engem is megzavart a tavasz nemcsak téged! Barbara (kapkodva): De ... mister Brown ... (Menteni akarja a helyzetet). Majd kikérjük a Vatikán véleményét. Brown (durván): A Vatikánnak szentatyám ugyanaz a véleménye, mint nekem. Vagy talán különbséget tudna tenni a kereszteshadjáratok és egy háború közt? Az atombombát is maga a jóisten küldte nekünk, hiszen a világ teremtésének ez az alapanyaga. Végül pedig nézzen csak utána,, kik azok, akiket egyházi átokkal sújtott a pápa Azok, akik úgy hivják magukat, hogy békeharcosok, mind esküdt ellenségei a szent keresztnek. Barbara (felviduva): Hogy micsoda logikája van, mister Brown! írja le, írja csak le... hiszen ez valóságos fohász! A kedvesnővérek mind meg kell. hogy tanulják. Brown (barátságosabban) Látja, ezt már szeretem. (Visszaül a helyére). Tehát megegyeztünk? Barbara (hirtelen)' Még egy csekélység, mister Brown. Az imént megfeledkeztem arról, hogy azokat a bizonyos ékesebb nőket sem ártana pártfogolnunk, akik egykor . . nos igen, örömlányok voltak. Brown (gúnyosan felnevet): Pártfogolni?! inkább máglyára raknám az ilyeneket' ... De he már a rend gyámolítje őket, adok én is a részükre mondjuk ... húszezer dollárt. Barbara (elragadtatva): Mister Brown, tízezer nővérem fohászkodik majd az egek urához az ön üdvösségéért. Brown: Ezt éppenséggel nem ellenzem, föltéve, ha jó hangosan mondják majd ezt ez imát. Barbara: Mos) pedig búcsúzom öntől (nyújtja kezét Brownnak), de most már mondja meg nekem őszintén, valóban ennyire összefügg egymással a választások és a háború kérdése? Brown (nem fogadja el Barbara kezét, indulatosan Mosatta" Hát mit képzelnek maguk tulajdonképpen! Vagy talán a dollárok közt, amelyeket én kiutalok maguknak és a prédikációk közt. amelyeket elmondanak, nincs összefüggés? Becsületemre, kedves nővér, magának sem ártana egy kis elmeélesítő. Barbara (imára kulcsolja kezét): - Bocsánat, bocsánat, mister Brown Nem olyan gyors már az én felfogásom. (Nagyokat ból9get). De most már értem, most már értein! (Széttárja kezét és indul az ajtó felé.) Matthews (Barbara utolsó mondatára lép be. Megáll az ajtónál, szó nélkül hallgatja Barbarát. Majd amikor Barbara az ajtó felé indul, utat enged neki. Ahogy a nővér kilépett az ajtón, utána néz, pózolva és gúnyosan) Ámen' l fiatalos lendülettel feszüljünk a falusi kultúr csokor tok versenyére! MAGDA: Maga nem tehet erről, Szántó bácsi... SZÄNTC Dehogy nem! Itt mindenki mindenről tehet! Mindenki felelős mindenért' Nem iett volna szabad megengedni ezeket a ... kísérletezéseket.. . MAGDA: Hogy mondhat ilyet? A kísérletek kiváló eredménnyel végződtek... SZÁNTÓ (közbevág).: A termelés meg csökkent' (A táblára mutat). Vagy versenyezünk vagy kísérletezünk! Ez gyár — nem pedig kísérleti telep. Itt dolgozni kell! MAGDA: Gábor talán nem dolgozik? Éjjel nappal munkában van, mióta az új módszerrel dolgozik a brigádja. SZÁNTÓ. Nagyon véded te azt a Gábort, te lány!... No jó, jó, hiszen fiatalok vagytok ... ^ MAGDA (felháborodva): Annak semmi köze ehhez!... Rosszul ismeri maga a mai fiatalokat! Én nem Gábort védem, — hanem az ügyet, amelyért harcol, amelyért — igenis! — együtt harcolok vele! SZÁNTÓ (a táblára mutat): Hát jói harcoltok, mondhatom... MAGDA: Maga a táblától nem látja az eredményt! A versenyből nem látja... az igazi versenyszellemet!..., mert rövidlátó! Nem lehet négy nap adataiból ítélni. SZÁNTÓ: EjheT. . . Hallod, talán akkor jobb lenne, ha te referálnál Fogarasi elvtársnak ... (Közben telefon csenget.) MAGDA: (felveszi a kagylót): Halló!... Laboratórium?... (Izgatottan) Igen? Jó, azonnal megyek ... Szántó szaki itt van... Megmondom neki. (leteszi a kagylót) Megyek a laboratóriumba. Megjött Fogarasi elvtárs. Azt üzeni, hogy menjen be- hozzá Szántó bácsi. (Az ajtóból visszaszól). Ne búsuljon Szántó bácsi! Meglátja hamar megváltoztatjuk az eredményt! (Szántó is kimegy.) (Alig mennek ki, az íróasztalon csengetni kezd a telefon. Állhatatosan csenget, míg csak be nem siet Jolán.) JOLÁN: Halló... Nincs itt! Nagy Jolán beszél,.. Te vagy az Csuka? Mit akarsz!... (nagy izgatottan) Micsoda? Százötvenhat?! Nem létezik. (A táblára pillant) Mit, hogy ez csak részeredmény? (Boldogan) Csudajó! (léteszi a kagylót) Márta! Márta! Gyere csak! MÁRTA: (kezében az ismert verskötettel): Na mi az? Mit akarsz? JOLÁN Gábor százöl^jpnhat százalékot teljesített' (Örömében Márta nyakába ugrik). MÁRTA kibontakozik az ölelésből): Ne beszélj!... Nahát!... Biztos ez? JOLÁN Most telefonált a kis Csuka! MÁRTA: (rajongva): Sztahanovista lesz belőle'..,- Cikkeket írnak róla, lefényképezik e híradóba'... Milyen szerencsés lány ez a Magda!... JOLÁN: Magda még nem is tudja — (Felveszi a kagylót). MÁRTA: Ne mond meg neki telefonon! Hívd idei (Közben Magda váratlanul belép). MAGDA (láthatólag semmiről sem tud): Szervusztok. (Fogarasi ajtaja felé int.) Megjött ? MÁRTA: (int Jolánnak, hogy ne szóljon): Meg. MAGDA: És mit szól hozzá? MÁRTA: Mihez? MAGDA: Gáborék lemaradásához. _ . MÁRTA: (elnevet magát)- Lemaradás?' (Jolánhoz! Hallod ezt? (Magdához) Az elvtarsnő nem tart»lépést az eseményekkel. r- 'ehetetlen! MAGDA (Ijedten) Talán .. valami baj történt «-»»«»rral? MÁRTA (Jolánhoz, Magda«: mutatva): Nézz rá! '-lu..mondta Gábor nem udvarol neki... (Gúnyolódik) Tényleg látni rajta, hogy Gábor egyáltalán nem érdekli. S 19 LENGYEL BALÁZS: Kétféle közigazgatás
