Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-24 / 23. szám
i \ A kiküldi egyik emberét fölülvizsgálatra, hogy megvizsgálja és beterjessze, vájjon e beillesztett fadarab megfelel-e a követelményeknek és feltételeknek. Vegyük azt ez esetet, hogy megfelelt: akkor az államépítészeti hivatal tudomásul veszi a kiküldött megbízottjának a jelentését, hogy minden rendben van és bekéri a vállalkozótól a költségszámlát, megállapítja a fizetendő összeget és felterjeszti a minisztériumhoz jóváhagyás végett. A minisztérium átteszi a felterjesztést a többi aktákkal együt a számvevőséghez. Namármostan a számvevőség ... II. csendőr: Elég! Elég, ha mondom! I. csendőr: Azt mondja meg, mikor lesz kész a korlátfa? kisbírő: He, hogy mikor? Hát mire a többi is kirohad... Ha jól megy... úgy másfél év múlva!... 2. jelenet I. csendőr (felkiált): Ejha! Idenézz Pista! Hát nem elromlott itt a hídon a korlátfa? II. csendőr: Hát biz ez elromlott! Még hozzá alaposan! Nézd csak; éppen itt jön Feri bácsi, a nemzeti bizottsági elnök (Kiáltva). Jó reggelt Feri bácsi! elnök (be): Szervusz, édes fiam, szervusz! I. csendőr: Feri bátyám, jó hogy jön: meg kéne csináltatni ezt a korlátfát itt a hídon. Még valaki beleesik éjjel a patakba! elnök: Igazad van, Pista fiam, igazad van. Szólunk Miskánek, ő jó szekercés, megcsinálja. (Más hangon, kiabálva). Jó reggelt Gyulai elvtárs! Kerülj már erre egy szóra! Miska (be): Mi baj van, Feri bácsi? elnök: Idehellgass Miska, egy gerenda kéne ide ehelyett az elkorhadt korlátfa helyett, még valaki belepottyan éjtszaka a patakba. Gyulai: Bele bizony! Még jó hogy észrevettük? Megyek is mindjárt haza; hozok fát meg szerszámot és megcsinálom! elnök: Jól van! A számlát meg hozd föl holnap délelőtt a községházára, ott majd megkapod a pénzt. I. csendőr: Aztán, mondd csak Gyulai elvtárs, mikorra készül el ez a híd? Gyulai: Hát, ha igyekszem... de nem hajtom magam... úgy... másfél óra múlva!... (FÜGGÖNY) 91 Hordón szónoklő vezérek Minket már nem szédíthetnek, Eljött már a szép kikelet, Bíró elvtárs lesz a követ. Bíró elvtárs lesz követünk, Érte mindent elkövetünk, ő is értünk amit csak tud, Szavazatunk őrá adjuk A „Kiment a ház az ablakon” dallamára. A kövérebb betűkkel jelölt nevet meg lehet változtatni a helyi viszonyoknak megfelelően. Eljött már a szép kikelet KOMOR: Véleményem szerint a jelenlegi időszakban ezt nem engedhetjük meg. VÍG: Ez meg mit jelentsen? KOMOR: Az efféle érzések domobilizáió jellegűek. VÍG: De-mo-bi-li-zá-ló? ... Hm! Engedje meg, hogy feltegyek egy diszkrét kérdést: volt már maga szerelmes? KOMOR: Én? — Még soha' Az ilyen dolgok felborítják az egész életet. VÍG: Hogy mondhat ilyet, ha maga még ezt sohasem tapasztalta? KOMOR: Mások megfigyeléséből. VÍG: Aha, másokat figyel. — Bocsánat elvtáns, érdekelne, hogy mega hány éves?» KOltfOR: Ki? Én? VÍG: Igen, maga, megfigyelő elvtáns. KOMOR: Tizennyolc. (FÜGGÖNY) Matthews: Már itt is vagyok. Brown (türelmetlenül) Ne. Végre! (Más hangon) Kik várnak rám? Matthews: Mssis Berbera van itt legrégebben. Brown: Hívja be. Hölgyeket mégsem illik váratni. Matthews: Csak egyet tudnék: csuhát vagy reverendát hord ez a nő? Brown: Hogy micsodi idióta maga? Hát mikor hordtak a nők reverendát? Matthews , (b'zelmesan). Tudja boss, nekem igazán mindegy kit fogadunk, de fejembe szalad a vér, he ezt az aggszűzet meglátom. Igazán azt hiszem, hogy boszorkány. Brown (gúnyosan): Miért éppen boszorkány? Matthews: Mert apácának túlságosan gőgös, ördögnek meg nagyon is szerény. Brown (magabiztosan): Én pedig az ördögöktől sem idejek meg, nemhogy egy apácától. Hívja csak be. Matthews (mélyet sóhajt): Ahogy akarja. (El, majd kis idő múlva visszatér Missis Barbarával). Brown (feláll): Szép jónapot szentatyám! Barbara (negédesen): Adjon isten fiam.) Matthews fintorogva fejéhez kap, majd gyorsan kirohan.) Brown: Foglaljon helyet, Barbara nővér. (Barbara leül). Melyik szent kolostorunkat is képviseli? Barbara (szigorúan, oktatóan): Jó katolikusnak illik tudni, ho'gy Barbara nővér az Insulian apácarend főnöknője s mint ilyen, tízezernél több katolikus kedvesnővér ügyének intézője. Brown: Ügy? Az Insulian rendtől? (Hirtelen) És mennyi pénzre ven szüksége? Barbara: Megmutatnám talán a hivatalos petíciót. Brown (legyint): Arra nem vagyok kiváncsi. Mennyit akar? Barbara (kenetteljesen): Hogy a fohászkodók számát gyarepíthassuk, kolostorunk mozielőadásokat tart. Hogy úgy mondjam ... ezek az előadások ... meglehetőben könnyed felfogásuak (kezével mutatja, hogy „könnyed”. De még mindig jobb, mintha szeszesitalokkal kereskednénk, ahugy más szerzetesrendek szokták templomaikban ... Brown (türelmetlenül): Mekkora legyen hát az az összeg? Barbara (halkan, szemérmesen): Ezt sugalmazza meg — az ön tiszta szíve. Brown: No a szent Insulian kolostornál^ adok százezer dollárt. Barbara (elragadtatva): Édes fiam! A kedvesnövérek minden, minden imája... Brown (félbesazkítja): A kedvesnővérek imája nem érdekel! Másról van itt szó kedves főnöknő. (Jelentősen) Közelednek a választások. Barbara: És... Mit kíván tőlünk? Brown (szárazon, hivatalosan, folyékonyan, mint aki ezt már jól elgondolta): Azt akarom, hogy a választások napján minden áhitetos nővérkéje segélyezzen öt szegény családot. (Magyarázőlag.) Munkanélküliekre, s egyéb ilyen népségre gondolok. He maga mind a tízezer nővérét utasítja erre, ez azt jelenti, hogy legalább ötvenezer ilyen családot meglátogathatnak. Vagyis, Barbara nővér, ez hozzávetőlegesen negyedmillió demokrata párti szavazatot jelent. Remélem érti mit akarok? Barbara: kizökken ájtatos, szemérmes magatartásából: Gúnyolódik, mister Brown ? ... És a költségek ? Brown (zavartalanul): Kérem értse meg végre, én üzletember vagyok. Barbara: Ezt értem, de tudja... Brown (közbevág): Egy földhözragadt, nyomorgó családnak bőségesen elegendő tíz dollár egy napra ahhoz, hogy jód berúgjon. Föltéve persze, hogy a mega rendtársai nem teszik zsebre ez összeg felét. GÁBOR: örülsz?!... Akkor miért nem énekeltél? BÉLA: (nagyon nehezen) ■ Én ... már régen beláttam, csak ... nehéz ... Nem olyan egyszerű ez ... Nem lehet azt így, — egy pillanat alatt... Elégedj meg vele, hogy ... én is azt akarom, amit te — és kész. (Kezet fognak.) SZÁNTÓ: (Fogarasihoz, felhangon): Nagyszerű gyerekek a mi fiataljaink, Foga- rasi elvtárs!... BÉLA: Én megújítom a felajánlásomat. Megtanuljuk az új módszert és mi is ' teljesítünk kétszáz százalékot. (Taps, éljenzés, Gábor, Magda egymásra mosolyog, Magda Gábor kezébe teszi a kezét.) GÁBOR: Mi ketten is megújítjuk a választási felajánlásunkat. Háromszáz százalék. (Nagy éljenzés. A rigmus-brigád rázendít). KÓRUS: Ketten őrizzék ezentúl ezt a büszke zászlót. VÉGE ★ Szamuil Marsak: A válaszfás napján Szavazati joga nincs a gyermeknek. Ám gyermekeim a mai napon Mégis elsőnek keltek s keltegettek, Adjam le mielőbb szavazatom. De nem lehet nálunk elsőnek kelni. Kilépek a kapun, ellep a köd S már hangos az út, az ember tengernyi, Lépésük csattog a házak között. Koratavaszi hajnali homály van, Hallom, az egész ország, hogy zajog. Zizeg millió szavazólap lágyan, Mint a közelgő tavaszi napok. Nincs hó már ilyenkor Moszkva utcáin, Tavaszias a szívünk s a dalom, Éljen a világ reménysége — Sztálin! Éljen a dicső Szovjethatalom! Hazánkért, azért, hogy béke viruljon, v Bedobjuk mind a szavazólapot. Gyermek nem szavaz, mégis lapjainkon A gyermekeink jövője ragyog. Fordította: Polgár István 21 4
