Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-24 / 23. szám
Krystyna Zsywulske — Stefan Pleäko: Gyenge jellem Személyek: Víg, a járási nemzeti bizottság dolgozója Komor, CsISz-tag (funkcionárius). (Szín: a járási nemzeti bizottság irodája, az asztal mögött Víg, e járási nemzeti bizottság dolgozója ül. Komor, a CsISz funkcionáriusa lép be.) KOMOR: (mogorva, furcsán öltözött, kimért, megába zárkozott) Práci cest! VlG: Cesí! Üdvözlöm! Bocsánat, hogy zavarom... KOMOR: Kérem. Térjünk a tárgyra... VlG: Kucsera Annáról szeretnék közelebb: információt kérni. Tudjuk, hogy a CsISz tevékeny tagja, hogy nagyon kedves, de semmi egyebet. Ajánlva van az új nemzeti bizottságba. Mit tud róla? KOMOR: Kérem. Kucsera elvtársnő, dolgos, kedves, viselkedése megnyerő és egyáltalán értékes munkaerő. Mindamellett van itt egy bizonyos kellemetlen ügyVlG: Milyen ügy? KOMOR: Talán nem is annyira komoly....... no, úgy hiszem, a mi ifjúságunktól meg kell követelnünk — hogy úgy mondjam — az abszolút erkölcsösséget. VlG: Kucsera elvtársnő tán erkölcstelen? KOMOR: Ah, nem, ezt éppen nem mondhatnám. VlG: Hát akkor mit követett el? KOMOR: Semmi különöset. Ezt igy nem lehetne mondani. Csupán bizonyos jellembeli gyengeségről tett tanúságot. VlG: Hát ez kellemetlen. És miben nyilvánul meg ez a gyengeség? Talán nem elég lelkiismeretes? KOMOR: Dehogyis! Inkább nagyon következetes minden munkájában. VÍG: Talán nem elvtársias? KOMOR: Egyáltalán nem mondható Elvtársias és nagyon kedvelik őt. VlG: No, hát akkor miről van szó? Feltételezem, hogy tudhatok erről, ha az elvtársnőt a nemzeti bizottságba ajánljuk. KOMOR: Nem annyira egyszeiű a dolog. Nehéz ezt kifejezni. VlG: Kísérelje meg, kérem. KOMOR: Tudja, tehát, izé. Hogy Is mondjam? Szerelmes lett. VlG: Aha! Bizonyára valami negatív típus lobbantotta lángra az érzéseit? KOMOR: Nem. Sőt nagyon is rendes fiú. VlG: Értem. — Nős. KOMOR: Nem. Nőtlen. VlG: Tehát bizonyára valami szeleburdi, komolytalan... KOMOR: Ez se. VlG: Oh, De mafla vagyok! Már tudom: politikailag kifogásolható, reakciós. KOMOR: Nem. A mi emberünk, CsISz-tag. VlG: Hát végül is árulja el, miről van sző. Egyetlen szót sem értek az egészből. KOMOR: Hiszen már mondtam: A lány szerelmes. VlG: Jó, jó. De mi ebben a rossz? KOMOR: Rossz... ez talán túlzás lenne. De én ezt mint gyenge jellemvonást Ítélem meg. Nagyon is gyenge jellem, amely... VlG: Térjen észre... Ha fiatal leány érzéseivel ajándékoz meg egy ifjút, maga abban a „gyengeség megnyilvánulását” látja? iá Of r Olvasd, terjeszd az Uj Ifjúság-ot, ifjúsági szövetségünk harcos lapját! Emberordasok regimentje, tengernyi lélek mind nagy és szent, mert verejtékük hull 4 porba s a beleikben pokol ég bent. Jósolok vonagló belekből: Vihar jön nyugatról,, keletről ■ s embertelen, áldatlan kintúl a nagy fergeteg lentről indul. Onnan, ahol éhes a János, Péter lábbelije hiányos — Marisnak feltörik a lába, a gyerek nem járhat iskolába ... Ez mérget iszik, amaz szódát, Golyó, kötél, víz ... kevés a kórház ... És ha kenyeret kér a kába, vasat kaphat oz oldalába. A kenyér, a szerelem, a csók, a szépség, a föld leggazabb szégyene az éhség! üvöltő számum réme, jajkeserve, átkok, kínok, gyötrelmek szörnyű terhe, irtóztató és irtó vad pokol az éhező gyomor. Ember, tagadd le embervoltodat, sikolts kegyetlen, gyilkos átkokat — tomboljon, lázadjon benned a vér, ha nincs kenyér! A legszentebb, a legnagvobb ... csillagnál, napnál izzóbban ragyog ... a legfeketébb, a legdurvább kenyér aranynál, gyémántnál ezerszer többet ér. A kenyér a szerelem, a csók, a szépség, a föld leggazabb szégyene az éhség! A kenyér az ami, az oltár ... igazabb minden igaznál, jobb minden jónál. Akinek nem jut a kenyér, a drága kincs, annak soha bűne, gyalázata nincs. Az égig magasztalt masaryki demokráciában is kutyasorsa volt a dolgozó embernek. A munkanélküliek ezrei nyomorogtak elképzelhetetlen nincstelenség- ben és a fiatalok tömegei pusztultak el, lettek gyógyíthatatlan betegekké fal- vainkban és városainkban. Hallgassuk meg Benjámin Ferenc az ílső köztársaság egyik magyar költőjének versét a kenyérről, amelyből ma már minden becsületes dolgozónak elég jut az asztalára. Benjamin Ferenc: A kenyér J Egyéni szempontok Jelenet. Varvara Karbovszkája nyomán, írta: Bálint Lajos Személyek: Galja Malinyma, 20—22 éves fiatal lány Anna Trofimova, idős kolhozparasztasszony Nikolaj Pavlovics, fiatalember Szín: a háttérben két egymás melletti lakásajtó. Elől kertiasztal és kéthárom kerti szék. NIKOLAJ (utcára öltözött fiatalember kilép a baloldali ajtón, éppen elmegy hazulról és már zárja az ajtót, amikor jobbról jön Galja Malinyina. Nikolaj arrafordul. megismeri): A, Galja Malinyina, jónapot. Hát maga mit keres erre mifelénk. GALJA (20—22 éves fiatal lány, kicsit izgatott): Jőnapot Nyikolaj Pavlovics (A kezében lévő iratot nézi). Maga nem szerepel nálam. NIKOLAJ: Nem hát. Mert én ugyanabban járok, mint maga.. Választási agitáció, mi? Éppen most indulok. Tudom, maga is agitátor lett. GALJA: Először életemben, örülök neki, de megvallom, egy kicsit szurkolok. Más az, amikor a gyűlésen szólal fel az ember. De így annyiféle emberrel beszélni. Mindegyik más. NIKOLAJ: Persze, mindegyikkel kell beszélni. De ne felejtse el, hogy amit mondanunk kell, az az igazság. Az igazság pedig mindig ugyanaz. GALJA: Ezt mondta Dunejeva is, aki pedig igazán gyakorlott agitátor. „Egyéni szempontok” — mondotta — ez a fontos. A választókhoz egyéniségüknek megfelelően kell hozzáférkőzni. NIKOLAJ: Olyan egyszerű az egész. Csak ki kell tapogatni, hogy az illetőt mi érdekli leginkább. No, én megyek. — Alekszander Igor Ivanov tengerészkapitányt keresi? Éppen most szabadságon van. GALJA: (jegyzékét nézi): Öt keresem, meg a két unokehugát. Mária Ivanovna sebészorvost, meg Darja Ivanovna bölcsészhallgatót. NIKOLAJ: A síbajnokot? GALJA: Síbajnok? Ilyen az én szerencsém. Egy síbajnokot még nehezebb utolérni, mint egy tengerjáró kapitányt. NIKOLAJ: Hát én megyek. Csak bátorság, Galja Malinyina. Jó munkát. (Elindul balra). GALJA (utánaszól): Magának is jó munkát. (Egyedül marad, mégegyszer belenéz az írásába, lendületet vesz és becsönget az ajtón, kis szünet, egy elég mély, szinte férfias hang belülről). ANNA (bentről): Ki az? GALJA (megkönnyebülten): Itthon van. (Hangosabban) Agitátor, ha megengedi kapitány elvtárs. (Az ajtó nyílik, a küszöbön áll Anna Trofimova, erőteljes, ősz asszony, egyszerű, tiszta sötét ruhában, napbarnított arc, meglátszik rajta, hogy életében sokat dolgozott, mégpedig szabadban). GALJA: Ö, bocsánat. Azt hittem, a kapitány. ANNA: A kapitány a fürdőbe ment. nincs itthon. GALJA: És Máre Ivenovna, és Darida Ivanovna? ANNA: Bizony egyikük sincs itthon. Én a mamájuk vagyok. Kérem, ne haragudjék, hogy nem vezetem be, de ott benn még nagy a rendetlenség, de azért kérem, foglaljon helyet itt nálunk. Talán itt a szabadban. Jól esik ez ez őszi napocska. GALJA: Köszönöm. (Leül a kerti asztalnál, megint az írását nézi, a fejét csóválja). Nem értem. Miért nem szerepel ön ez én listámon. Színleg a szép s jó rend fenntartására: pedig más Volt azalatt... titok... Ej, nagysáddal mért ne közöljem? Pártunk szembetűnő kevesebbségét akará ki — Pótolni a dárdás és szúronyos örkatonákkal. Végre megért, az idő: azaz eljött a kijelölt nap, Folyt a tanácskozmány, s bár főispán úr erősen Álla, hatalmas okát kifejezvén spártai csak-ban: Végre kiforgatták sarkából és kijelölte, Akit az ellen akart, mondtam: nagyszájú Parázsit. Indul a szavazás. A nemesség névsora — számos Rőtre menő — ott reszket a küldöttség! kezekben. „A. Betű, első név. Nincs itt? hát jöjjön a másik. Az sincs? — Ej, minek is, hadd jöjjön az, aki jelen van”. És jött. — Háromszor szavazánk és rettenetesség, Mégis az ellen nyert! mert ők — négyszer szavazónak. ★ Pagogyin jelenete egy amerikai választás előkészületeit tükrözi vissza. A legridegebb üzletszerűséggel megy itt minden. Thomas Brown milliomos, a demokratapárt jelöltje, Barbara nővérrel, az Insulian rend főnöknójével tárgyal az „előkészületekről”. Ebben a beszélgetésben a milliomos, hangadó. Utasításokat, parancsokat ad Barbara nővérnek. Elrendeli, hogy az apácák háborús beszédekből idézzenek a prédikációkban. Mindezt megteheti Thomas Brown, hiszen óriási összegeket adományoz a rendnek. Az amerikai választások lényege pedig abban a néhány mondatban summázódik, amelyben Brown végül is kioktatja az öreg főnökasszonyt. „Hogy mi az összefüggés a választások és a prédikációk között, amelyeket elmondanak”. Palogyin: (Jelenet) Szereplők: Thomas Brown, a demoknetapárt ismert vezetője, MATTHEWS, Brown titkára. Missis Barbara, a katolikus apácarend főnöknője. Szín: Thornes Brown milliomosnak a demokratepárt egyik legismertebb vezetőjének dolgozószobája. Hatalmas Íróasztal, möoötte szék. Az Íróasztal előtt kisebb asztal, kerosszékkel. A falon futurista festmények, a sarokben páncél- szekrény. Amikor felmegy a függöny, csak Thomas Brown van a színen. BROWN (megnyomja az Íróasztalán a csengőt). Pár pülanat múlva nyílik az ajtó és belép Matthews. Brown ingerülten): No mi az, hol marad ennyi ideig? 22 I \
