Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-24 / 23. szám
n « (VILLÁMTRÉFA) Személyek: Bíró — Örzse néni. ÖRZSE NÉNI: (siránkozva): Jaj, bíró úr, tessék már segíteni rajtam... bíró: Milyen baja van megának örzse néni? Örzse néni: El akarok válni az uramtól, bíró: Tyüfia. Most, negyvenévi házasság után? Örzse néni: Bizony. bíró: Na és miért? Csak nem hűtlenkedík az ura? Örz6e néni: Azt nem teszi. Hanem hát bolond a szerencsétlen, bíró: Bolond? örzse néni: Az. Már pedig úgy tudom, bolonddal nem köteles együtt élni az ember. bíró: Hát az igaz. De honnan tudja hogy bolond? Orvos már megvizsgálta? örzse néni: Nem kell aíthoz orvos. Én magam is látom, bíró: Miből látja? Örzse néni: Szívesebben eszik krumplit, mint paprikáscsirkét, bíró: Hát ez nem bizonyíték. Van, aki nem szereti a húst, Örzse néni. Attól még nem bolond. örzse néni: De újabban szíveseimen issza a vizet, mint a bort. bíró: Talán rájött, hogy árt neki a bor. Ez sem bizonyítja, hogy bolond, örzse néni: Meg aztán azt mondja, hogy ő bizony nem megy szavazni, mert mindegy, hogy eggyel többen szevaznak-e, vagy kevesebben, bíró: Ezt mondta? Akkor csakugyan bolond. (Függöny) qai^uo/iq OjuoQ SZABÓ LÁSZLÓ: A választókhoz A szorgos gyökerek új élet nedvét keringetik a fákba szerteszét — szabad hazánk még szebb ünnepre készül: szabadon választ újra most a nép. ✓ Választ a nép! Választ a hajdanában Kisemmizett és megcsúfolt tömeg — szárnyát szegték egykor akaratának, csak vérszopóit választhatta meg. ... Emlékszünk még a hordó-szónokokra, — leiket a hordó nedve ihletett -*■ mint hozták le a csillagot az égről, miként ígértek jobb, .szebb életet! Aztán eltűntek gazdáikkal együtt, s mihelyt letelt a szavazási nap, legfeljebb csendőrszuronnya! üzent csak a jó „honatya” választóinak^... Kettőzötten gyűlöld e múltat, népein, s még jobban szeresd jelenünk, amíg virágerdőben urnák elé járulsz, hogy megválasszad legjobb fiaid! Hogy megválaszd, kikben megtestesül majd a millióknak ereje, hite, • hogy beiktassák sugaras jövőnket szép életünk új törvényeibe. Mint ibolyák a tavasz érkezését, hirdessék e közelgő, nagy napot gyorsan kizöldülő, ápolt vetések, gyorsabban forgó esztergapadok! Egész ország, feszülj egy akarásba — választ a nép! — sorsán így dönt, maga s a teljesített tervek büszke tornyán már mint a kommunizmus csillaga. Arany János „Elveszett Alkotmány”-ának keletkezését az a politikai és társadalmi helyzet érleli meg, amely az 1843 44-es országgy.ílés berekesztése után alakult ki. Már az 1843-as választások heves harcokat idéztek fel a reformpárti középnemesség s a haladást ellenző főnemességtöl és Becsből is izgatott kisnemesség közt. Az elkeseredett pártoskodás több helyen bunkóbotok csatájává fajult. Arany ez időben Szalonta városának másod jegyző je: mindezt közelről látta, megélte. Eposzában érinti a korszak szinte minden fontos politikai és társadalmi kérdését. A közölt részlet, amelyet a főhős Rák Bende beszél el, az uralkodó nemesi osztály választási erkölcsére vet fényt. (Ezt a versrészletet rendezvényeken csak úgy használják fel, hogy mellette mai választási verset is adjanak elő. Fenti, zárójel nélküli jegyzetet ajánlatos sz^alás előtt elmondani.) Arany János: f Az elveszett alkotmány (Részlet) Folytak a készületek. Mert két párt volt a megyében, Egyik az ős magyarok nemadózó párjta: tapasztalt Ősz öregek, nagybirtokosok, grófok, hadi tisztek, Conciliáriusok (mindhárman faja ezeknek), Táblabírók és szolgabírók, közbirtokosocskák, Végre a romlatlan, címesleveles rokonoknak Szép szót megfogadó jogokat védő sokasága. Másik a hígvelejű szóhősök zajtele pártja: Kik miután magokat vagyonoktól megszabadják, Most szabadelvűeknek szeretik hánytatva nevezni Hosszas volna előszámlálnom, mit követék el Pártom híveiért, de kivált magamért, faluszerte; Mint nyomtam keblemhez a zsíros ködmenű noblesse-t, A zamatos csókot mint viszonozám tele szájjal; Mint osztám a húszast, szájszámra s a száj erejéhez Képest, mint tüzelém őket harapós Italokkal; Főleg mint hazudék soha sem hallott jogaikról, És az arany bullát mint gyémántoztam slőttük, Százszor is esküdvén, hogy Nemdy, ha lészen alispán, Nemcsak a már felrótt méltatlan adót letörüli, Sőt a paraszti adót is köztük elosztja jutalmul, És több illyeseket: mellyek bizonyos sikeréül Háromezer vótum tátott' rám hárpia torkot. Összeírás történt. Nem az elnyűtt régi modorban, így ír a jegyzőkönyv, hanem új rendben, szigorúan A névsor pedig a szavazás idején betűsorral Volt kikiáltandó s az egyén akkép szavazandó. Egy nap egy éj a köz, s mehetünk foglalni a terqiet. Méltóságos űr — a főispán — megmutatá, hogy Van tálentoma, nem kis mértékben, hadi cselhez: Tudnillik beparancsola másfél ezret a nemzet — Őrségből (Azaz) amelyekkel a nemzetet őrzik, ANNA: Mert esek tegnap érkeztem Moszkvába. Tegnap még én sem tudtam, hogy kinél fogok lakni. A lányomnál-e, vagy a fiamnál De Mária, az orvos lányom ezt mondta; e bátyámnál majd a választás után szálj meg. Neki most semmire sincs ideje. Egyelőre csak maredj szépen nálunk. J61 van, mondom, ahogy akarjátok. Hát ezért nem szerepelek én a maga listáján. GALJA Értem. ANNA: Persze a választásról ven szó. GALJA: Igen (lemondóan). És én már sokszor kerestem e lányéit. (Egyszerre nekibuzdul). De miután ön a választókörzetünkben fog szavazni, azt hiszem, szükséges, hogy alaposan megismerkedjék a jelöltünkkel. (Lelkesen). Mert e mi jelöltünk ... ANNA. Ugyan kedves lányom. Miért kellene nekem megismerkedni vele, mikor... GALJA < félbeszakítja) Ö, csak semmi kifogás, csak semmi kifogás, (nagyon buzgón). Vannak a mi körzetünkben sokkal öregebbek,, és mégis részt vesznek mindenben. Ott vannak minden megbeszélésen, épp úgy, mint mi, fiatalok. ANNA. Én csak azt akartam mondani... GALJA (még buzgóbban): Hogy maga tulajdonképpen nem itt lakik. Az mindegy Most itt van, és a törvény értelmében itt szavaz. t ANNA: Azt jól tudom. De én ... GALJA. Magának is kedves néni okvetlen részt kell vennie. Okvetlen. Be kell kapcsolódni. Magának, mindenkinek. A választás mindnyájunk ügye. ANNA: Persze. Magam is gondoltam. Én csak azt akartam modani, hogy ne fá- ' redőzzék, mert... GALJA: (kissé méltatlankodva feláll): Hogyan? Ne' fáradozzam? De hiszen azért vagyok itt, ez az én feladatom. Mit gondol miért tisztéltek meg azzal, hogy agitátor vagyok? ANNA: Ö, hisz én igazán nem akartam megbántani, én csak azt hittem... GALJA: Hogy ez nekem fáradság? Nem kérem. Nekem öröm, ha a mi jelöltünkről beszélhetek. Mert ő olyan ember ... ANNA (elmosolyodik): Igazán olyan ember? GALJA. Ö, de milyen. ANNA nézi a lelkesedő Gálját és elmosolyodik, bólnt): Hátha a jelöltünk, már úgy értem, hogy a mi jelöltünk olyan nagyon, olyan, (újra elmosolyodik). Hát nem bánom. No üljön le szépen és beszéljen nekem arról a (kissé hangsúlyozva) 3rró! a jelöltről. Üljön le már és halljam. GALJA (megkönnyebbülten, hogy az ellenállást legyőzte, leül): Köszönöm. Hát hol i6 kezdjem? A néni csak tegnap érkezett. Bizonyára messziről jött. Hová való? ANNA: Tula környékére. GALJA (felragyog, mert meg van a kapcsolat): Tula környékére? ANNA' Kolhozunk 40 kilométernyire van Tűiétől. GALJA. Ö, ez nagyszerű. Hisz akkor maga a mi első jelöltünknek földije, mert ő is tulei. Ivan Szergejevics ott született egy sötét kis faluban. ANNA: Járt maga arra mifelénk? GALJA: Nem, soha. ANNA: Akkor mondja úgy, hogy amikor a maga jelöltje született, sötét kis falu volt, mert... GALJA: Persze, én is úgy gondoltam, hisz éppen erről van szó. Akkor sötét kis falu volt, ma pedig pezseg és forr benne az élet. A villamosítás. ANNA: Azért mondtam, hogy ma már másképp fest az a falu. &
