Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-24 / 23. szám
GÁLJA: Ő, el tudom képzelni: hatosztályos iskola, kórház, röntgenkészülék, ragyogó klubépület és minden egyéb gyönyörű lehet. ANNA: Ügy van, ahogy mondja. Minden meg van. GALJA (nagy örömmel, mert most már egyenesben van): No látja, néni kérem, most már megértjük egymást. Mert mikor Ivan Szergejevics született, mindenből semmi sem volt. Igaz-e? ANNA: Igaz. így igaz. GALJA; És müyen szegények voltak. Az édesanyjának rajta kívül még kilenc gyereke volt. Érti. néni? Egyszerű kolhozparasztasszony. Olyan, mint maga. És mégis mind a kilencből kitűnő szovjet embert nevelt. Olyan kiváló embereket, hogy egyiket most a nép képviselőnek küldi az államigazgatásba. Nagy dicsőség ez mindenkinek, de főképpen annak a nagyszerű anyának. ANNA (elgondolkozva rácolja homlokát): No igen ... GALJA: Ejnye, talán nem ért velem egyet? Hogy az ilyen hős anya minden tiszteletet megérdemel? Nem hiszi? ANNA: Én azt hiszem, hogy túlságosan dícsérgeti azt a „hős” anyát. Nem ő az első, és nem az utolsó. GALJA: Ejnye néni, nem szép, hogy így beszél. Mintha egy kicsit irigyelné azt a nagyszerű asszonyt. Én a maga helyén nem ezt mondanám. ANNA (derűsen): Hanem mit mondana, ha szabad kérdeznem? GALJA (lelkesen): Én nem ismerem íven Szergejevics mamáját, de így is a legnagyobb tisztelettel és csodálattal gondolok rá. ANNA: Milypn kedves maga, mikor így lelkesedik. Hogy kipirult az arca. GALJA: Egyszer megkértük Ivan Szergejevicset, hogy beszéljen a gyermekkoráról, Beszélt. Mennyi szeretettel, müyen melegséggel beszélt. Az én mamám, mondta, igénytelen, dolgozó asszony, de a lelke rriélyén csupa megértés. Az elsők közt volt, akik resztvettek az új élet építésében. És soha el nem marad. Ma is az elsők között van a munkában. ANNA: Ezt mondta? GALJA: Ezt és sok minden egyebet. Csupa jót és szépet. ANNA: Rosszul tette. GALJA (felpattan): Rosszul? Hát engedje meg, most már igazán nem értem. ANNA: Nincs én bennem semmi különös. GALJA (értetlenül): Magában? ANNA: Bennem. Semmi rendkívüli. GALJA: De, hát én nem magáról beszéltem? ANNA: De bizony, kisfiam, én rólam beszélt. GALJA: Hogy maga Ivan Szergejevics, hogy maga... ANNA Én akartam már a legelején mondani, de maga olyan buzgón iparkodott, agitálni... GALJA (nem tud magához térni): Hogy mega ... ANNA (odamegy Gáljához, kedvesen és egyszerűen): A mamája vagyok. GALJA Ivan Szergejevics ... ANNA: Ványa az én fiam. GALJA (kényszeredetten elmosolyodik): No. én ugyan jó helyen agitáltam ANNA (megsimogatja): Nagyon jó helyen kislányom. Mert egy aggódó anyát megnyugtatni, az is valami. Én most már nyugodt vagyok, ha csupa ilyen lelkes agitátora ven a mi ügyünknek, akkor a választás sikerülni fog. (FÜGGÖNY) A címlapot DUBOVSKY RICHARD tervezte. Az illusztrációkat VARGA BÉLA rajzolta. VÁLASZTÁSI MüSOBFUZET zerkesztőségiinkbe több levelet kaptunk olvasóinktól, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ifjúsági kultúrcsoportok több helyen nehezen tudnak kultúranyagot szerezni. Az Üj Ifjúság az itt közölt műsoranyaggal segítségére siet a már megalakult és most alakuló kultúregyütteseknek, hogy Ifjúsági Szövetségünk magyar tagjai teljes mértékben kivegyék részüket a választások idején folyó élénk kultúrtevékeny- ségből. Az itt közölt anyag előadható egymás után a mellékelt rövid magyarázó jegyzetekkel együtt, de külön-külön is előadható minden egyes szám. Kérjük olvasbinkat számoljanak be szerkesztőségünknek, hogyan tudták használni az itt közölt anyagot, hogyan vették ki részüket a választások előkészítéséből és hogyan készülnek a legjobb falusi kultúrcsoportok versenyére. Az Üj Ifjúság szerkesztősége ■ ML A mi frontunk a nép frontja, Zászlóik is a népé. Népakarat tesz hazánk Szabaddá és széppé. Választás lesz országunkban, Szavazz a népfrontra! Kik lesznek most képviselők? Ez az ország gondja. Követünkké azt választjuk, Aki húsunk, vérünk, Harcoljon a béke frontján Közös célért velünk. Szívünk nekünk ezt dobogja: Szavazz a népfrontra! Legyen mindig jó kezekben Drága hazánk sorsa. A „Huszárgyerek, huszárgyerek..dallamára. » ' IS Hegedűs Géza: A helyi tanácsok választása Ügy válik felnőtté a gyermek, hogy maga dolgát maga látja, kérdez s megérti, mit felelnek, felismeri, ki a barátja, megérti, ki az ellensége, szándékát maga hajtja végre, mert tudja: gyönge önmagában, de együtt le nem győzhető izmában duzzad az erő s kinyílnak megérett agyában a messze néző munkatervek ... Így válik felnőtté a gyermek. S ahol nem szolga már a felnőtt maga határoz önmagáról Gyönyörrel nézi fent a felhőt, de hogyha messzi láthatárról vihart gyanít — komoly szemekkel / törődik asszonnyal, gyerekkel S hogy védekezni jól lehessen, a sok társ — szomszéd és barát — elhozza tapasztalatát s meghányja-veti együttesen. Így lát jelent s készít jövendőt ahol nem szolga már a felnőtt. Ki sokat élt, sokat tapasztalt és szenvedés volt ifjúsága, kit megalázásban marasztalt évszázadoknak szolgasága — ha a napfényt egyszer beissza. Az ajándékul nyert szabadság számára féltett, drága kincs, hogy sötét árnyak visszatartsák. Az út kinyílt s előre az tart, ki sokat élt, sokat tapasztalt. Körülöttünk felnőtt új vüágban felnőtt szívünkkel bizton állunk. Szabad ésszel, szabad hazában építjük biztos'föl're házunk.. Múlt és kísértet meg méh ingat. Tanácsba visszük gondjainkat, hol magunk döntünk önmagunkról Mi békés, munkás emberek. Kemény erőnktől megremeg ki ellenünkre tenni gondol. Jövőnk építjük már javában köröttünk felnőtt új világban.
