Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-17 / 21. szám
1954. március 17. m inßs&G Ellopott ifjúság Szovjet képzőművészeti kiállítás Bratislavában 42 elmúlt héten Antonín Zápotoc- ky, szeretett- köztársasági elnökünk védnöksége alatt Bratislavában meg nyitották a Szlovák Egyetem bölcsészeti fakultásának épületében a szovjet képzőművészeti kiállítást. A kiállítást már eddig is többezer dolgozó tekintette meg. ami hűen bizonyítja dolgozó népünk fokozott érdeklődését a művészet — a szovjet művészet — iránt. A kiállítás anyaga igen gazdag Megtaláljuk itt a szovjet festők, szobrászok és giafikusok legszebb alkotásait. A kiállítás néhány szovjet művészt fejlődésében mutatja be, ami külön érdeme a kiállításnak. Természetes, hogy egy kiállítás nem adhat teljes képet a szovjet képzőművészet sokoldalúságáról és gazdagságáról. A látogató mégis azzal az érzéssel távozik a kiállításról, hogy lényegében megismerkedett a szovjet emberek életével és a szovjet képzőművészet alkotásaival, illetve jól kiegészítette ezekre vonatkozó ismereteit. A szovjet művészet a való életből indul ki. az életből meríti ábrázolása hoz anyagát, tehát a való életet tükrözi. A szovjet művészek az alkotó szocialista-reaiista módszerrel a leg- magasabbrendű művészi fokot érték <?’. Ezzel a módszerrel, a múlt haladó hagyományaira támaszkodva, a szovjet művészek teljesen új, forradalmi művészetet teremtettek, amely a dolgozó osztályok érdekeit szolgálja. A forradami változást leginkább az új témakör, a tökéletes szerkezet, a részletes kidolgozás, az átgondolt megoldás és kifejező élénk szenek és a színek harmóniája jellemzik. A szovjet képzőmUvészet ereje leginkább abban nyilvánul meg, hogy nagy neveld hatást gyakorol az emberekre. A kiállításon a képzőművészet új, magasabbrendü tavaszával ismerkedünk meg. A szovjet művészetbe úgy kerül bele az ember, ahogy az a valóságban él. Erről tanúskodik Vagyin Nyikola- jevics Szokolov. sztálin-díjas szobrász a Munka győze'me című műve. Ezenkívül a kiállításon rengeteg művészi alkotás örökíti meg a dolgozó embert. A szovjet művészek tehetségük és tetszésük szerint szabadon választják meg témakörüket. Gazdag anyag öleli fel a békéért vívott harcot, a szovjet, katonák hősies harcát a fasiszta hordák ellen, a szovjet emberek alkotómunkáját. Nagy szeretettel fordulnak a szovjet művészek a zsánerképekhez, erről több*remek művészi alkotás tesz tenubizonvságot. Például a Felvétel a Komszomolba, a Legjobb diáklány. Gyerekek a koncerten, a Jövő vasutasai, a Kapus és más művek. A szovjet művészek különös figyelmet szentelnek a regénytémák feldolgozására is. Például Fagyejev Ifjú Gárda című regényének egyik jelenetét tárja elénk az egyik kép amint ez Ifjú Gárda tagjai hallgatják Moszkva hangját. Nogyon szép OsztrovszkiinűK Az acélt megedzik című regényéből vett témakép is. Ezekre a mUvészi alkotásokra nagy gondot fordítanak a szovjet művészek. A nehezebb felada tokát közös erővel oldják meg. -U ehhez hasonló művészi alkotás a kapitalista társadalmi rendszerben szinte lehetetlen Három művész dolgozta ki például Makszim Gorkij Az _ anya című regényének egyik illusztrácóját M. V. Kuprijanov, P. N. Krilov, és N. A. Szokolov. Három szovjet művész dolgozott a Zója című képen is. Kuprijanov Mihail Vasziljevics, Krilov Porfirij Nikitics és Szokolov Nyí- kolaj Alekszandrovics, mindhárom Sztá'in-d’ias n Szovjetunió érdemes művésze. A kép nagyon mélyreható átélt, művészi. Zója Kozmogyemszkí- ját. Fagyejev az Ifjú Gárda emu regényének hősét ábrázolja a kivégzés előtt. A három festőművész hosszá ideig tanulmányozta Zója kivégzésé nek történetét, hosszú ideig tartóz kodtak abban a fa’uban, ahol a német fasiszták a kivégzést végrehajtották, és hosszú beszélgetéseket folytattak kivégzésen jelen volt do'gozókal. A fáradságos kutatómunka eredménye j Zója. A képen: az akasztófa alatt elszántan áll Zója, körű ötté a német szuronyos pribékek és lehajtott fejjel kézzel eltakart, szomorú arccal a falubeliek és a hozzátartozók. A színek összhangja hűen fejezi ki a hozzátar tozók és a falubeliek érzéseit, fájdalmát. Egész sor mű örökíti meg a szovjet nép és az egész világ dolgozóinak békeharcát. Öt szovjet művész M. G Manizer. G. D. Glikman. D. M. Jepi- fanov, V. N. Ritter és V. N. Szokolov örökítette meg a francia Raymonde Dien hőstettét, amint a fegyverszállí- tó vonat e’é veti magát. A szobormű élesen fejezi ki a francia nép tiltakozását a fegyverkezés, a háború ellen Nagyon kifejező Manizer, a Szovjetunió nemzeti művésze: 4 békeszót írja című műve is. Gazdag anyag tárja elénk a szovjet nép hősies építő munkáját. Nagyon kifejező Plasztor Arkadij Alekszandrovics Sztálin-díjas művész Csépi, és című festménye. Plasztor nem végzett akadémiát. Hosszú ideig katona volt részt vett a Honvédő Háborúban, majd utána mint kolhoztag dolgozott szülőfalujában. Figyelte az őt környező életet és ez nagy hatással volt alkotására. Szabad idejében, eleinte csak kedrfef ősből frsteoetett. Alkotásainak alapgondolata mindig szorosan összefüggött az őt környező élettel, azt ábrázolta, szorgalmával felküzdötte magát a legkiválóbb szovjet művészek közé s elismerésül a legnagyobb kitüntetésben részesült: megkapta a Sztálin-dijat. Az egyes miirészi alkotások megértéséhez történelmi és művészettörténeti ismeretek szükségesek. A bölcsészeti fakultás művészettörténet szakos hallgatói készségesen segítenek a látogatóknak és elmagyarázzák nekik az egyes alkotások keletkezését, fe1 - én:tését. történeti hátterét és felvilágosítást adnak az érdeklődő látogatók kérdéseire. Jó munkát végeznek vala- mev~ ien. külön dicséretet érdemel Kucsera Klára és Mészáros Éva, akik helyesen mutatnak rá a szovjet képzőművészek erejére, pártosságára és úttörő voltára. A szovjet képzőművészeti kiállítás nagy mértékben járul hozzá a Szovjetunió és hazánk kulturális kapcsolatainak elmélyítéséhez és barátságának megszilárdításához. B. T. Hivatalos amerikai statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban m nden huszonnegyedik másodpercben történik valamilyen komoly bűntény. Minden századik másodpercben betöréses kíjás, minden harmadik percben autólopás, minden kilencedik percben rabiás és minden negyvennegyed :k percbei előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. Az újságok krónikái nap mint nap közük a bűntényeket és egymással versenyeznek a szenzációba jhászástxm. így a bronxi Jess Richardson ellen elkövetett gyilkosság a sok között csak olyan átlagos bűncselekménynek számíthatna, amilyen naponta történik, ha nem vennénk figyelembe, hogy Jess Richardson épp most töltötte be tizenharmadik életévét és egy kiskorú gengszterbamda vele egykorú tagjai ölték meg. Ezek a körülmények szenzációs színezetet adtak ez esetek. Ter- i mészetes, hogy a sajtó rávetette ma- j gát a szenzációra és tág teret szentelt neki. Ugyanakkor Jess Richardson meggyilkolása okot adott arra, hogy a i haladó amerikai körök felvessék az Egyesült Államokban egyre növekedő gyermekbün tények nyugtalanító kérdését. Egyik haladó irányzatú lap, „PM" három tudósítót küldött ki abba a kerületbe, ahol a gyilkosság történt. A „PM” riporterei néhány napig a legnagyobb csendben igyekeztek az ügy részleteit felderítem. Csak Kelet-Bronx egy részét vizsgálták át és máris huszonhárom nagyobb bandát fedeztek fel, amelyekben iskolaköteles gyermekek „dolgoztak”. Minden bandát „kapitány” vezetett, akinek korlátlan hatalma volt a tagok felett. A banda tar ' í hetenként huszonöt centtől öt dollárig terjedő tagdíjat fizettek. Az így összegyűjtött pénzt fegyverre, egyforma mellényre, vagy kabátra és dőzsölésre költötték. A legtöbb ilyen bűnöző bandának i néhány tucat tágja volt, de akadt köz- ; tűk kétszártegú is. Ezek már valóul ságos szervezetek voltak, amelyek ! egész nagyvonalú bűncselekményeket | is végre tudtak hajtani. A bandák hangzatosabbnál hangzato- ! sabb neveket vettek fel, m nt „Jack- j son lovagjai”, „Szultánok”, „Csibe- ; szék”, „Kobrák”, „Királytigrisek” é.s j így tovább. De volt Bronxban egy nyílt j bűnöző nevet viselő bando is, a „Gyil- i kosok Társasága”. Jellemző a Richardson meggyilkolásában bűnös „Csibészek” bandájára, hogy e tragikus esemény után elhatározták: más nevet választanak. A régi név a fiatal gengsztereknek már nem volt eléj kifejező. Kicserélték tehát egy, az új helyzetnek sokkal megfelelőbb névre, a „Mesterlövészek”-re. Jess Richardsont ugyanis vadászfegyverrel lőtték le, emeíy a „Mesterlövészek” egyik tagjáé volt. A fiatal banditáké, i egyáltalán nem sújtotta le a verekedés tragikus vége, sőt büszkélkedtek vele, mint valami hőstettel. A bandában lévő kamaszok állig fel vannak fegyverezve. Állandóan van náluk kés, gumibot, sőt lőfegyver is. A fiatal csibészek a legkülönbözőbb módon szerzk fegyvereiket. Még postán is rendelnek, utánvéttel. De a legmeglepőbb az, hogy az iskolák műhelyében, gyakorló óra alatt, maguk készítik fegyvereik egy részét. Furcsa példája ez az iskolai nevelésnek! Az, hogy ez iskolásoknak fegyverük van, sem a tanárok előtt, sem a szülők, de még a rendőrség előtt sem titok. Taylor bronxi protestáns lelkész azt állítja, hogy tanítványainak több saját gyártmányú, de játéknak egyáltalán nem nevezhető „játékpisztolye” van. Jess Rchardson meggyilkolása alkalmából a pap kijelentette, hogy ezen egyáltalán nem csodálkozik, ellenkezőleg, meglepi, hogy csak ennyi gyilkosság fordu’ elő. Ilyen kijelentéshez nem kel! kommentárt fűzni. A fiatalkorú bűnözők főleg apró lopásokon törik a fejüket, de — számukra hozzáférhető mértékben — a 1 hagyományos gengszter! rabláshoz isi gyakran folyamodnak. Sűrű közöttük \ a véres összetűzés. Vagy nem osztják I fel a zsákmányt, vagy a banda egyik tagja működik Hegen területen, vagy I pedig viszály támad a „nemzeti hova- | tartozás” körül. • Könnyű elképzelni, j hogy ilyen természetű viszályra milyen | sok alkalom nyílik Brnrrxban, ■ Bt ook- lynban, Harlemben és New York más kevert lakosságú kerületeiben. Amerikában nem küzdenek rendszeresen a gyermek-bűnözés ellen. A hatóság rendkívij, elnéző a gyermekbű- < nözők’'el. A „PM” tudósítása szerint például, egy magasrangú bronxi rendőrségi tisztviselő kijelentette, hogy a bandák véres összetűzéseiben nem lát semmi különöset. Véleménye szerint ez közönséges „gyermekcsiny”. Semmi fenyegetőt nem lát abban, hogy a gyerekek kést, feszítővaset, gumibotot, sót revolvert használnak. Ea a vélemény valóban meglepő. A bronxi eset csak egy e sok közül, de jellemző a gyermekbűnözés növekedésére. Az amerikai napilapok és folyóiratok állandóan közlik a kiskorú bűnözök rablásait és gyilkosságait. Az Egyesült Államokban egyre szap >rodó bűntények főleg a tegnapi „Királyi jrisek”, e „Gyilkosok Társasága” és a „Csibészek” tagjainak terhére írhatók. Az igazságügyminiszté- rium 1946-os adatai szerint az amerikai serdülő ifjúság bűncselekményeinek száma — tizennyolcéves korig bezárólag — ez utóbbi években 350 szá alékkal növekedett. 1941-ben csupán az F. B. I. (Szövetségi nyomozó- iroda) jegyzékén négynrlüőháromszéz- ezer bűnöző szerepelt. Ma már ez a szám hatmillióra emelkedett. A bűnözők hatalmas társasága állandóan bővül azokkal a serdülő ifjakkal, akik már sikerrel kijárták az utcai banditák „előkészítő” iskoláját. Az emberi erkölcs ismeretlen fogalom az egyre emelkedő számú, fiatalkorú amerikai gonosztevők számába. Minden nézeteltérésüket nyers ,'izikai erővel, vagy éppen fegyverrel intézik el. Cselekedeteiket a dzsungel vadá'ls- toinak törvénye irányítja, ami egyébként minden kapitalista társadalom 6- mérve: az erősebb széttépi a gyöngébbet. Ez különösen jellemző az Egyesült Államok viszonyaira. * A fiatalkorú bűnözés adatainak és számának növekedése a legsúlyosabb vádirat ez ifjúság nevelésének amerikai módszere ellen. Az Egyesült Államokban már közmondássá vált az iskolai oktatás helytelen megszervezése. Az állami költségvetésben a közoktatásra előirányzott összeg mindössze fé! százalékot tesz ki. Az amerikai gyermekek óriási töm^g' vagy egyáltalán nem tanul, vagy csak négy-hat éven át. Clark igazságügyminiszter, egyenesen katasztrofálisnak nevezte ezt e helyzetet. „Az Egyesült Államokban néhánymill'ó olyan gyermek él, aki nem jár iskolába — jelentette Id Clerk — kétmilliónál több gyermek ped!g teljesen elégtelen oktatásban részesül; hárommillió felnőtt sohasem járt iskolába, tízmillió ped g annyira elégtelen oktatásban részesült, hogy a valóságban Írástudatlan maradt”. Természetesen ez csak e dolgozókra vonatkozik, hiszen a burzsoázia annyi drága iskolával rendelkezik, amennyire éppen szüksége van. Az Ilyen politikai meggondolásokból eredő beismerések egyáltalán nem változtatnak a helj zeten. A kongresszus és ez államok törvényhozó testületed változatlanul elvetik az iskolák anyagi megsegítésére szánt összeg felemelését. Végül is az iskolai helyiségek tönkremennek és felszerelésük hasznavehetetlenné válik. Az elemi iskolák tanítóinak fizetése alig éri el a napszámos keresetének színvonalát. Nem meglepi tehát, hogy bárhova tekintünk, a tanítók menekülnek állásukból. Hivatalos forrásokból megállapítható, hogy 1941-től 1945-ig háromszázötvenezer tanító volt kénytelen pályát változtatni, mert jövedelme a legelemibb szükségleteit 6em biztosította. Mindez nem véletlen. Naivitás volna az amerikai kormánynak szemrehányást tenni azért, hogy nem ismert fel a közoktatás fontosságát. Az ura'kodó körök szándékosan tartják az iskolákat ilyen alacsony színvonalon. Az amerikai fiatalság tudásvágyát tudatosan terelik holtvágányra. Sokmillió amerikai gyermek sohasem lépi át az Iskola küszöbét. Az a gyermek pedig, aki o' an szerencsés, hogy 'skolábe került, nem ismerheti meg igazán a természet és a társadalom törvényeit. Az amerikai iskola a valóságról meghamisított képet nyújt és a gyermeket az „amerikai életforma” imádatának szellemében neveli. ,„.z üzlet- és pénzemberek az iskolai oktatást is ellenőrzik — írja Dávid Rex „Az iskola valósába” című, 1947- ben megjelent könyvében. — „Az Egyesült Álla gokban egyetlen iskola sem mondhatja meg az igazat az osztályharcról, a munkaadók és a munkások között folyó küzdelemről, egyetlen tanító sem világosíthatja fel a gyermekeket arról, hogy szülőhazájukban milyen sötét üzelmek folynak. A történelem és a jogi ismeretek előadói, még ha ismerik is a valóságos helyzetet, kénytelenek hazugságokat előadn': mert ha nem ezt teszik, elbocsátják őket állásukbó' A tankönyvek szerzői az igazság helyett hazugságokat írnak. Felmagasztalják a há- bo-út es a millárdosokat nemzeti bősökként tüntet'k fel”. (Folytatása a következő számban) r Bratislavában a Bástya-utcán van a cukrásztanulók műhelye. A műhelyben nagy a sürgés-forgás. Tizenöt tanulólány szorgoskodik a hosszú asztal mellett, az egyik a tésztát gyúrja, a másik a tepsiket keni, a harmadik ügyel a kemencére, hogy meg ne égjen a sütemény. Közben tereferélnek, mint ahogy az már a fiatal lányoknál szokás. Ma egy k'csit jobban sietnek a munkával. Egy óráig készen kell lennie mindennek, rendbe kell hozni a műhelyt. Egy órakor ugyanis orosz órájuk lesz Az év elején kezdődött meg az orosz nyelvkurzus mnd a tizenöt lány önként jelentkezett. A tanfolyamot Skopek Ernő, egyetem* hallgató vezeti, s a jelenlévők íve bizonyítja, hogy jól vezeti. Ebben a csoportban még két- három lánynál több sohasem hiányzott az óráról. Ma is már a délelőtt lOlvamán a tanításról beszélgetnek. — Te, Hlda, mit gondolsz, mit csinálunk a mai orosz órán? — kérdi szomszédnőjét Janácsik Anna. Uhorfer Hilda és Janácsik Anna mar a polgáriban megtanult oroszul ími-olvasni, úgyhogy most nem o- koz nehézséget az orosz nyelv tanulása. Azért nem vá'nak el a több* lánytól, legalább még jobban átls- métlik alapismereteiket. Szabad idejükben azután olvasgatnak az orosz folyóiratokból. Az orosz órán nemcsak nyelvtannal foglalkoznak, szó van az irodalomról is. Ez a titka annak, hogy a lányok olvan szorgalmasan járnak az órákra. A múltkor is Osz- trovszkij Az acélt megedzik című V _______________________ Ahol van akarat A leggyakrabban történ'k meg, hogy mondjuk 10—15 jelentkezőből né- gyw.i-öten járnak az órákra. Mi lehet itt a baj? Kifogás akad elég. A tanító gyenge, az időpont rossz, nem érdekes az anyag, esetleg gyűlés van pont akkor, s még rengeteg okot lehetne felsoro'ni. KI lehet itt a hibás? A tanító, vagy a hallgatók. Mind a ketten. Mert tizenöt ember tanulniakarását nem hisz°m, hogy csökkenthetné a tanító késése vagv készületlensége. Például az egyik hivatalbar tíz mérnök jelentkezett oroszra. Mnd a tíz idő.»ebb, negyven-ötven év körüli ember, akik számára már elég nagy nehézséget okoz az idegen nyelv tanulása. Ezek az elvtársak maguk vezették az órát akkor, amikor az előadójuk megbetegedett. Nem lehetne ezt megtenni másutt is? Hiszen mindenütt vannak olyanok, akikre rá lehet bízni a tanítást. Vagy ha nem tetszik az olvasmány, vagy a folyóirat, meg lehet az beszélni közvetlenül az órán, s k* lehet választan* olyat, ami a szakmába vág. Nem kifogás az sem, hoo.v unalmas az óra, olyasmiről olvasunk, ami minket nem érdekel. E- gyetlenegv nyelvben sincs annyi folyóirat, újság, szaklap, regény, mese, mint pont az oroszban. Csak körül kell nézni s ki kell választani a legalkalmasabbat. Még sok javítani való akad az oros^ nyelvkurzusok munkáján. De ha közös erővel fognak hozzá, akkor azok a csoportok is, ahol még döcög a tanulás, olyanok lesznek, mint a cukrász tanulólányok csoportja. R, B. S. A. Grigorjev, Sztálin-díjas nemzeti művész festményét látjuk. A kép címe: Felvétel a komszomolba. könyvéről volt szó. í igyelmesen hallgatták a lányok az intsruktor előadását a regényről. Tetszett nekik Pave) K-'rcsagin alakja, jelleme, különösen hős’es elszántsága ragadta meg figyelmüket. Még másnap is sokat beszélte' a könyvről. Hiszen annyi érdekes részlete van a könyvnek. A mai órán Fagyejev, Ifjú Gárda ián)! lesz szó. Már előre készülnek a vitára. Ez a könyv közelebb áll hozzájuk, mert sokan olvasták és még jól emlékeznek rá. Meg azután filmen és az operában is látták. Még tíz órájuk lesz a lányoknak,, addig mind jól megtanulnak oroszul írni és olvasni. Tudják jól, hogy az orosz és szovjet irodalomból, fo- lyóit átokból, szaklapokból rengeteget tanulhatnak. Azért járnak olyan szorgalmasan az orosz órákra. Az órákon egyben megszerették az új szovjet irodalmat is. Elhatározták, hogy megszerzik a Fucsík-jelvényt. Igaz, még decemberben határozták el magukat, csakhogy nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá Mit olvassanak, hol szerezzék be a szükséges könyveket. Kár, hogy a CsISz-ve- zet'i ég íha ugyan van ott olyasmi) egyáltalán ne..i törődik az ilyen dolgokkal. Látszólag ormális jelenségnek könyveljük el azt, hogy az orosz nyelvleckékre rendesen járnak a jelentkezők. Igen, alapjában véve így volna ez helyes Ha valaki megkezd valamit, akkor azt, ha törik, ha szakad, be is fejezi. Csakhogy sajnos, nem mindenütt van ez így.
