Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-13 / 20. szám

I

01 IFJÚSÁG

íflW március 13.

HAZAFELÉ ROBOGOTT VELEM a gyorsvonat, haza Királyhelmecre.

Boldog érzés lepett meg. Olyan sziv- szorongató. mégis felszabadult, nótá^ előcsaló érzés, ami akkor hatalmasodik el az emberen, ha hosszú hónapokig, évekig elkerül szülőföldjéről s egyszer haza indul, hogy megnézze, hogy az épülő országgal együtt hogyan fejlődik annak egv távoli zuga. a drága hazának egy legdrágább sarka. Nékem a nagyvilágnak legszebb földje, amelynek minden fűszálát, minden bokrát valamennyi rétjét, erdejét patakját úgy a magaménak érzem mint nyugtalan szivemet: Bodrogköz jelenti. Ftt jobb. tanultam meg az első egyszerű szót, „anvám”. kibontakozó értelmem itt is meite meg a természetet, a földet es az egyszerű' dolgos embereket. Láttam már szép tájakat, sziklás tóngerpai- tot. rózsa ligeteket, hegvipatakok szikrázó vízesését, barlangokba meghúzódó tisztavízű tavakat, gazdagon termő földeket.. Szépek voltak, nagyon-nagyon szépek, de amikor haíagondol- tam Bodrogközre, a zavarosvizü Latorca parti erdőkre, keletre a felhők kel barátkozó hósipkás Kárpátokra és délre a végtelen sík rónára s termékeny fö'd.ieinkre. rádöbbentem, hogy az én hazámtól nincs szebb ország.

Most röpít a gyorsvonat, hogy otthon belenézzek kicsit Királyheimec multiába, jövőjébe és kitapintsam a hétmérföldes csizmában robogó jelent.

OTTHON, KIRÁLYHELMECEN

Iára, amely a királyhelmeci kommunisták egv mártírjának emlékét őrzi. Leczó Miska, ha most úgy harcosan talpraállna és körülnézne új szép, épülő hazánkon és benne a mi Ki- rályhelmecünkön, (5 is olyasmit erezne. mint minden becsületes ember: valóra válnak az álmok. Valóra váltják harcostársai és azok az ezrek, akik napjainkban, új életünk fényében, gazdagságában tanulnak meg előrenézni és határozottan a legyőzhetetlen élet mellé állnak és férfiasán dolgoznak érte.

NAPFÉNYES SZÉP REGGELRE VIRRADTUNK. Ahogy így a hegyoldalról végignézem Helmecet, látom, hogy mennyire nem fér bőiébe, a szántóföldek felé tör új épületeivel fs közelebb húzódik a szomszédos falvakhoz.

Ahogy így nézem a vidéket. Pre- rau Margit.- a tehetséges királyhelmeci költő keserű' verse jut eszembe, amelyet az égig magasztalt Masaryk-köz- társaság idején írt szülőfalumról:

MIKOR KISZÁLLOK A SZÉP. új állomásépület tekint rám büszke homlokzatával. Ab'akszemei, mintha megvetően tekintenének a régi. állomásnak nevezett kulipintyó helyére. Sokan már talán nem is emlékeznek a régi nvomottlevegüiü, bűzös harmadosztályú váróteremre s a jól fűtött apró másodosztályú szobácskára, ahová az egyszerű ember nem igen került be. még akkor sem. ha naponta utazott. Ma világos, tiszta várócsarnok áll az utazóközönség rendelkezésére, vendéglővel, bufettel. újságárussal.

De szedjük a lábunkat, mert még lemaradunk az autóbuszokról. Nem tévedés a többesszám. az állomásiéi már nem a folvton részeg autóbusztulajdonos kocsija hordja fel az embereket Helmecre, hanem modern, tágas autóbusz remekművek indulnak a járás különböző pontjai felé. Mire odaértünk, bizony megteltek utasókkal és így néhányan gyalog indultunk fel a dombra épü't Királyhelmecre. Gvö- nvörü télvégi napsütés van. Üsse ki', azt a három kilométert. Hadd vigye a busz azokat, akik messzebb igyekeznek, mint Helmec.

A nedvesen csillogó új műúton felfelé sétálunk. Mellettünk megrakott teherautók surrannak el. Még hó tarkítja a földeket, de a traktorok már hordják a trágyát és lassan megindul íz élet a földeken.

Mint kotló körül a sok kis csibe, úgy húzódnak meg a helmeci házak, valami nagyzolási szándékból Kis- és Magy-hegynek nevezett dombok tövében. Víg füttvösen egy-kettőre H.'l- necen van az ember.

A Köszörűnek nevezett domb alaU (z én gyermekkoromban még fűzfás

Kisváros: állott pocsolya

levél se rezdül

ki élni akar, innen menekül.

Mégis kedves nekem.

Nem a főucca, melynek hivalkodó kirakatai megett a kert alatti földkunyhók: koporsófedelek.

Nem is a sporttelep, villanegyed, hol szögesdrót-kerítés védi a házakat s dísznövények közt nagy kutyák morognak őrzik a jólétet, meg a gazdagokat.

Szeretem a hegyoldalt, mert tavasztól—őszig dús félhold csokorban zöldül a hegy alatti görbe kisuccákat, a sok akácfát, mit hervaszt a por, forró nap, mint szegényembereket a szürke hétköznap. Szomorűfúzeidet, margarétás tág mezőidet, a puha kék erdőket, ahogy futószalagként öveznek.

A csendes temetőket, az esti harangok méla zúgását, mik lelkembe idézik a Kreml zengő harangjátékát .. .

S domb melletti kiskorcsmát, melynek fakó cégére alatt látom rokkantlábon álldogáló koraősz apámat.

Királyhelmec; itt születtem, itt élek, ideköt szegénységem,« bár a nagyvilág forró lüktetését véremben érzem.

Olyan vagy, mint minden kisváros a lázas-nagyálmúakat fojtogatod.

Kár. hogy a költő tehetsége nem bontakozhatott ki, Öt is megfojtotta «z a híres demokrácia, amelv a dolgozóknak a kert,alatti kunyhókat juttatta. A Horthy-rendszer pedig tűzre vetette versköteteit és veisének olvasását kommunista propagandának minősítette.

E nézem a kert a'atti házakat, amelyek csinos családi otthonokká vedlettek és a nvomor, kenyértelenség. munkanélküliség örökre eltűnt lakóinak é'etéből. Egy kőhajtásnyira a kert alatti házsortól pedig karcsún, napfényben csillogóan már áll az új Ki- rályhelmer hírnöke, az egészéges, modern kétemeletes munkáslakás.

Dél körül vidám gyermeksereggel ta'álkozom, a havas hegyoldalon. 3í- versenvt rendeznek. Szemük csillog és hangos jókedvű nevetésük visszhangzik a lombtalan akácerdőben, ök már csak a könyvekből és elbeszélésekből ismerik a múltat, őket már az a világ neveli, amelyik amott a ixjlyi út fe'é létrehozta a hosszan elnvuló szövetkezeti épületeket: istállókat, villanyáramra működő dohánvszárítót, ame'vik a hatalmas traktorállomást felépítette a vásártér mögötti mocsár helvén.

Délután megnéztem a traktorállomást is. Mint d'szőrségen álló katonák

sorakoznak a kijavított traktorok és várják a földek hívó szavát. Derekas munka folyt a télen. Török László. Haminda István, Paluscsák Pál javítók. és Szedlák István, valamint Bodnár István CsISz-tag szerelők igyeke zete fesz t a szép gépekben. Király- helmecen itt nevelődik a munkásosztály, itt. öntudatosodnak a falu átalakítói.

★

MIKOR BENYITOTTAM A TIZEN- EGYÉVES MAGYAR ISKOLA egyik osztályába, éppen énekkari próba vo't. A népi alkotások versenyére készültek. Csodálatos szépen csengő gyermekhangok énekelték a szebbnél- szebb dalokat. A régi népdalok új tartalommal telnek meg a pionírok ajkán és a pattogós ifjúsági indulók Optimizmussal töltik el a hallgatót. Talán a iövü egvik híres énekes is itt énekel ebben az énekkarban. Ezután népi táncot próbáltak szép népdalok dallamára.

Az iskolától csak néhány percnyi az út a kuJtúrotthonig. A könyvtárat látogatják a legjobban. Meg kell mondani, hogy nagyon sok még itt a tennivaló addig, amíg a királyhelmeci dolgozók valóban birtokukba veszik a kultúrotthont, míg pezsgő, élénk kultúréietet tudnak teremteni. A fiatalokra különösképpen komoly feladatok hárulnak ezen a téren. Emlékszem, a felszabadulás után alig húzódott el a front nyugat felé, kul- túrcsoportot szerveztük és még a szomszéd falvakba is elnéztünk kéz detleges műsorunkkal. Azóta népünk ku'túrigénye óriásit fejlődött, csak éppen egy színvonalas egvültós nem bír gyökeret verni. Pedig valahányszor otthon vagyok, mindig arról panasz kodnak a fiatalok, hogv kevés a szórakozási lehetőség. Rajtuk múlik, hogv ez így van. A nemzeti bizottság egy kicsit többet törődhetne a kulturális kérdésekkel, a dolgozók szórakozási óhajának kielégítésével. A kulturális fejlődés a szocializmus építésének lényeges része.

Az emberekről, gondolkodásuk szemléletük változásáról szeretnék még néhány sort írni. Mert hazánk. Királyhelmeeünk szépülésével az emberek is alakulnak, nőnek az épülő országgal.

Ismerem azt a nehéz, küzdelmes utat, mg megalakult a szövetkezet. Tudok 1 a szövetkezeti tagok dühös szitkozódásáról, arról a hazugságot nem tűrő. a problémákkal való nyílt szembenézésről. amelynek eredményeként megszilárdult a szövetkezet Nehéz, küzdelmes munkában, harcban nő az ember szívéhez igazán va lami. így van ez a helmeci szövetkezettel is. Azért szidták, mert szerették volna hibátlannak látni, azért szerették meg, mert érzik a közös munka győzelmes, boldog életet teremtő erejét.

Akik régen napszámosok voltak és ma is két kezükkel keresik kenverü két. saját bőrükön érzik, hogy ők ;.s olvan emberek ebben az országban, mint bárki más. Jut már a havi ke resetből ruhára, új cipőre és még villany beszerelésre, szoba pad'ózásra is Az értelmiségiek munkáját sem hallgatom el, hiszen olvan kevés elisrrv' rést kapnak tőlünk odaadó, áldozatos igyekezetükért. A számvevők, orvosok. könyvelők és tanítók munkája is benne van abban az útban, amely a jövő felé vezet.

* * *

Sokat fejlődtél már Királyhelmec,

de szépséged még csak ezután bontó kozik ki. Azok a tervek, amelyek arculatodon forradalmi változást eszközölnek. már elkészültek, megvalósításuk pedig már ott feszül dolgos lakóid szívében.

Üj lakóházak, kórház, fürdő épü', szép kultúrotthont kapsz és vízvezeték fut majd utcáid alatt. A gyermekeknek világos iskolát és játszóteret építenek. Nem lelkesítő ez a terv? Engem tűzbe tud hozni, pedig csak vendég vagyok szülővárosomban.

Akadhatnak hitetlen Tamások, közömbös, saját világukban fuldokló emberek. és az ellenség is itt setteng még az épülő hazában, de Királvhel- mec becsületes munkásai, parasztjai és értelmiségi dolgozói megszépítik otthonukat mert békében, jólétben akarnak élni, dolgozni, mert gyermekeiknek emberi jövőt akarnak.

* * ■*

Ha Petőfi, mint jó száz esztendeje újra végigkocsikázna Bodrogközön, már nem panaszkodna a döcögős u- takra és örömmel látná a szabadság gyümölcsét élvező dolgos népet.

SZŰCS BÉLA.

1. Modem kétemeletes munkáslakás az épülő új Királyhelmec előhírnöke. 2. Does László, a királyhelmeci tejfeldol gozó üzem legjobb dolgozója. 3. A vá roska szívéből autóbuszok indulnak a járás minden zupába, hogy haza vigyék gyorsan jól végzett munkájuk után a dolgozókat 4. A királyhelmeci traktorállomáson a javító munkálatokban legjobb eredményt Palucsák Pál, Bodnár István, Szedlák István, Török László és Haminda István érték el. Negyedik képünk a három utóbbi gépjavítóról készült.

mocsárban kuruttyoitak kora tavasz tói késő őszig a békák. Ma a régi korcsolyapálya helvén tejfeldolgozó üzerr áll Akik úgy gondolják, hogy ez neír valami nagv dolog, azoknak tudtál a adom, hogv ez nem akármilyen tejfel dolgozó üzem. Állandóan túlteljesítik a tervet, tábla hirdeti a bejárat föfött, hogy legjobbak a kerületben és a brünni országos kiállításon úgv ítélték meg, hogy a helmeci sajt a legjobb.

No, de a feí magában nem sakat ér Nézzünk hát át a szomszédba, a malom udvarába, a nemrég épü t Kenyérgyárba és ezzel fel is érünk a domb peremére. Az üzem előtt autók várakoznak, hogv széjjel hordják a járásban a friss kenyeret.. Itt ugvan nem dicsekedhetnek orázágos hírrel es aki néhánv napig a helmeci péküzen] kenyerén él. könnyen megállapíthatja, hogy lehet még a minőségen iavítani.

Kiérünk a gérési útra. Ha Gérés felé indulnánk. 1—15 perc a;att Kiérnénk a szövetkezet tyúkfarmjára. De ott nem sokat láthatnánk most. induljunk hét tovább befelé a „városba.”

Alig’haladunk 200—300 lépést, halra modern ambulancia néz az út a, csinos körvona aival. Előtte ment ?- autó áll. Néhánv éve bizony nem volt olyan értékes a dolgos ember élete, egészsége, hogv a távoli falvakból autó sietett volna vele az orvoshoz. Talán nagvnehezen kikunverá t lovas fogat döcögött ve!e a drát-a orvoshoz, ha ugvan akadt rá pénz. És az orvosságra hamarosan ráment a tehénke, vagv az összekuporgatott krajcár. Az egyszerű emberek száján gyakan hangzott el a megszokott szállóige: drága, akár a patika Magas volt a csecsemő- és gyermekhalandóság is. Ma már az utcán futkosó apróságok és a kocsikban az első napfénybe hunyorgó efnberpalánták bizonyítják, hogy az orvosok szívvel-lélekkel a dolgozók egészségéért fáradoznak.

Induljunk tovább és álljunk meg egv pillanatra a városka szívében, a tenvérnvi téren, ami tu'a.idonképpen nem is igazi tér. csak egv utca szélesebb szakasza. A nap eltűnik es valahonnét ke’et felől hideg szé' söpör végig az utcán és szürke fátyol hull a házakra. Mint valami furcsa árrendszer indulnak az autóbuszok a járás különböző zugaiba, hogv hazaszállítsák ép tésünk é'tető. mozgató írejét, a dolgozókat. Üjra gyermek- tori emlék villan fel bennem. Az el- íyütt botosban az országutakat rovó Parasztok csoportjait látom magam ilött. a fáradt, kiaszott, szomorú pa- asztarcokat. De a felszállók zsibongó ármáia semmivé foszlatja a képet.

Lassan elül a lárma. Hazamennek i vidékiek, a meleg otthonokban fe*- lyulladnak a vilan vfenvek, könyvek ölé hajolnak a fejek, máshol rádiót lallgatnak, vagv a gyermekekkel ját- zik a munkából hazatért apa. A szúás szélben kevesen járnak az utcán.

E'őttóm egv kis trafik, fa'an eső- ■erte. sápadt koszorú borul egv táb-