Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-10 / 19. szám

SI IFIÖSÄG 1954. mír»*^UR 1f). Művészek a bányászok között A privigyei bányász kultúregyüttes szép műsoros estet rendezet a húsz leg­jobb bányász kitüntetésének tisztel etére. — Képünkön az együttes egyik táncjelenete látható. Hogyan szerzett „Buzgó elvtárs előfizetőket az Új Ifjúságnak Buzgó elvtársat, a vágfoki CsISz- szervezet titkárát irataiba merülve ta­lálta a járási titkár. Nem is vette ész­re, amikor belépett. Csak akkor ijedt fel, amikor köszönés helyett így üdvözölte: — No, Buzgó elvtárs, most nagy feladat előtt álltok. Előfizetőket kell szereznetek az Üj Ifjúség-ra. De gyor­san és minél többet... Kiváncsi va­gyok, hányadikok lesztek a járási ver­senyben. Ezt csak így egyszuszre fújta el. Közben egy telegépelt papirost tett eléje, s azután úgy, ahogy jött, távo­zott. Buzgó elvtáns hirtelenében fel sem íudte fogni a mondottakat. Tanácsta­lanul nézett a járási titkár után, míg csak el nem tűnt motorkerékpárjával az útkanyarban. — Mindig csak így kutyafuttában beszél az emberrel — mormogta maga elé, s az irat után nyúlt. Kelletlenül átolva-ta, kétszer is. Közben fel-fel- mordult, látszott rajta, hogy nincs ínyére az egész dolog. Hogy is lett volna ? Kétnapos határ­időt kapott. Ez azt jelenti, ha nem akar elkésni a jelentessek legkésőbb holnap reggel fel kell adnia a választ. — Hogy a hétszentség köpné le ez ilyen járási titkárt — fakadt ki belőle a sóhaj, s mintha még előtte állna, gondolatban veszekedni kezdett vele: Persze, mikor már a körmötökre ég a dolog, kapkodtok, mint szent Bernét a mennykő után. Jól tudom én, hogy ti a kerülettől már egy hónappal eze­lőtt megkaptátok az útmutatást. S most aztán ez utolsó pillanatban gye­rünk ... hajrá — hajtjátok az em­bert ... De eszébe jutott a verseny, 6 ez megállította kötekedő gondolatait. A verseny az más. Eddig akármilyen ver­seny volt a járásban, ők voltak az el­sők. S Buzgó elvtérs egy pillanatig sem akart megbarátkozni azzal a gon­dolattal, hogy ezúttal lemaradnak. Eszeágában sem volt. — Nem! Azért se! Majd én megmu­tatom nek.k, hogy ki vagyok! Az elhatározás könnyű, de a végre­hajtása mér jóval nehezebb. Hosszú ideig töprengett Buzgó e'vtárs azon, hogy mitévő legyen. Arra, hogy külön- külön beszéljen a szervezet tagjaival, gondolni sem lehet. \Rendkívüli gyűlést öss hívni — ez is bajos. No, de errt amúgy 6incs idő. Még néhány illedelmes gondolatot szentelt a járási vezetőségnek, majd minden erejét megfeszítve, a helyes megoldást kereste. Nem azért titkár a titkár, hogy ki­fogjanak rajta, s hogy ne találja fel magát a nehéz helyzetben. Feltalálta magát Buzgó elvtárs '6. Elővette a ki­mutatásokat, amelyekből megállapítot­ta, hogy a szervezetnek hány tagja van. Az űrlapok 312 CsISz-tagot mu­tattak ki. Buzgó elvtárs nyomban meg is rendelte az Oj Ifjúság-ot 312 pél­dányszámban. Utána rögtön megírta e jelentést is i já 'ásra, hogy a vágfoki CsISz-szervezet minden tagja megren­delte ez Oj Ifjúság-ot, számszerűit 312-en. Meg is dicsérték érte Buzgó elvtár­sat. rt titkár még vissza sem tért a körútjáról. — ugyanis nyakába vette oz egész járást — s már bent volt Buzgó elvtárs jelentése. Miután elküldte a jelentést (e a megrendelőlapot, elégedetten dörzsölte a kezét. — No ezt jól eligazítottad Buzgó elvtárs — hizelgett saját megának. Egy hét sem telt bele s megjött az újság. Buzgó elvtárs a gyűléseken szorgalmasan osztotta ki a lapot. Adott ő mindenkinek, ha kellett, ha nem. Nem volt szükség arra, hogy kinál- gassa, vitte mindenki — ingyen adták. Néha ugyan több, mint a fele a nya­kán maradt, mert a gyűlésekről a tag­ság jelentős része rendszerint hiány­zott. Ezen is segített Buzgó elvtárs. A legközelebbi gyűléseken egy CsISz- tagnak 2—3 újságot is adott, ugyan­abból a számból, mondván, neked test­véreid vannak, vigyél nekik is, hadd olvassanak. — Hogy még nem járnak iskolába? Annyi baj legyen, majd megtanulnak ebből olvasni, meg különben szép ké­pek is vannak benne, s ezeket szívesen elnézegeti a gyerek is. Buzgó elvtérs tehát szorgalmasan osztogatta az Oj Ifjúság-ot, kinek kettesével, kinek hár­masával. így ment ez majdnem egy teljes évig. Közben Buzgó elvtárs kétszer is kapott fizetési felszólítást. De a füle botját sem mozgatta. Később azonban megérezte, hogy valami nincs rendben, s hogy valamit itt tenni kell. Tett is. Hogy elhárítsa magától a felelősséget, a fizetési felszólításokat eltüzelte. Utóvégre, hol ven az előírva, hogy a leveleket meg kell kapnom. Éppen úgy el is veszhet, mint ahogy megjön. — így bölcselkedett. S hogy még bizto­sabb legyen a dolgában, elküldte a CsISz-tapok névsorát a szerkesztőség­be, s kérte, hogy 3 jövőben minden­kinek " címére küldjék a lapot. Tavaly, amikor megtette a rendelést, úgy számított, hogy a legrosszabb esetben brigádmunkát vállalnak a szö­vetkezetben és a kapott pénzből kifi­zeti az előfizetési díjat. Ez a terve azonban füstbe ment. Az EFSz erős, s nem volt szükségé brigádmunkára. A CsISz-tegoknak tetszett, hogy ne­vükre jár az újság. Néhánynak azért, mert i íegkapták akkor is, ha a gyű­lésekről hiányoztak, másoknak ped.g az tetszett, hogy a postás hetenként kétszer nyit be hozzájuk. A ‘aluban ugyanis nagyobb annak u tekintélye, akihez a postás gyakrabban jár. Az azonban már nem tetszett min­denkinek, hogy Buzgó elvtárs a gyű­léseken fizetésre bíztatta a tagságot. Sokan természetesnek tartották, hogy az újságért fizetni kell, s ezekkel nem is volt baja Buzgó elvtársnak. Kifizet­ték az előfizetési díjat. De sokan vol­tak olyanok is, akik azt mondták: Fi­zesse ki, aki rendelte. S nem is fizet­tek, de nem fizetett Buzgó elvtárs sem, a rendelő. — Majd ha megbolon­dulok — vágott vissza, ha ráhivatkoz­tak a fizetés emlegetésekor. A la-' azért persze tovább járt. Nem akart neg válni tőle senki sem, meg­szerették az olvasását. Buzgó elvtársat az elmúlt napokban ismét meglátogatta a járási titkár. Oj előfizetők toborzásával bízta meg. So­kat vár tőle, hiszen tavaly a járásban ő szerezte a legtöbb előfizetőt. Buzgó elvtárs tisztán látja, hogy most még nagyobb feladat előtt áll, mint wvaly. Nem akarja megvonni ma­gától járás beléhelyezett bizalmát, s ezért minden tőle telhetőt megtesz a siker érdekében. Sajnos, az adott hely­zet nem nagyon kecsegtető. Egy év alatt csak négy új tággá! gyarapodott a helyi szervezet. Ügy gondolja, hogy ezekkel nem megy sokra. Ezért más megoldást kell választania. Lehet, hogy most azon töpreng, hogy megrendelje-e mégegyszer min- denkine'- az Oj Ifjúság-ot. Utóvégre az nem árthat neg senk nek, ha vala­kinek egy 'apót két példánys'ámban járatnak. Hadd olvasson az ifjúság! BARTHA TIBOR értünk és qtjerm ekein kért Ez már valahogyan összefügg a szépüli') termesztettel. A tavasz lassú, bizonytalan és mégis győ­zelmes beköszöntésével. A világo­sabb reggelekkel és melegebb al­konyotokkal, a házak tetején üle­pedett párával és a járdán a víz­tócsákkal. Az első hóvirágokkal, a rügyező fákkal, mindazzal, ami a tavaszt jelenti. Az új, születő, szépség és öröm. És ezeken a langyos, szép napokon, a tatxrsszal együtt köszöntjük a világ összes asszonyainak ünnepét — a Nem­zetközi Nőnapot. A tömsz az egész világon egy­forma. Virágzó és gyönyörű. Fo­kozatosan közeledik, harcos is győzelmes. És mintha már örök idők óta összetartoznának. A ta­vasz és a nők. A lányok és anyák. Az erő a gyengédséggel, a mosoly a harccal és a szeretet a kemény­séggel egyesítve. A legnagi/obb szeretet és a legnagyobb harcok a világon. Csak az élet nem egyforma. És az asszonyok nem mindenütt üd- vözlik boldog mosollyal a tavasz beköszöntését és vele együtt az /! ünnepüket is. Nem mindenütt bol­dogok, nem mindenütt szépíti mo­soly szemüket, s nem mindenütt pirospozsgásak a gyermekek orcái. Hiszen még sok könny, sok fájda­lom., és szenvedés rejtőzik a női szívekben, de emeVett sok hit, erő és akarat is. Gi/őzni! Sok-sok fénykép fekszik előttünk az asztalon. Talán egy egész al­bumot is betöltenének. Albumot a világ asszonyainak kétféle életéről, kétféle sorsáról, öröméről és bol­dogságáról, nyomoráról és rettegé­séről. Jelszóként pedig ezt adhat­nánk: Szívélyes és meleg üdvözlett mindannyiotoknak — az úi és szép. a nagy és most születő, a méltóság és erő harcosainak. A legszebb üdvözlet nektek — nők és anyák. Nini, hogy virágzik a leningrádi park, t'z és tíz szökőkútjávnl. Cseppjcik szinte szikráznak az f- lőttük sétáló asszonyok Vázain. A kocsik százaiból szinte hallat­szik a szovjet gyermekek boldog kacagása. Egy másik fényképen egy nanaji új, fehér iskolát látunk, fiatal, öntudatos tanítónővel és fe- ketebörü tanulókkal. Amott pedig egy litván kolhoz — a rád mosoly­gó, fehérköpenyes, göndörfürtű lányból szinte érzed az óriási le­gelők és a habos tej szagát, igen, ilyen a szovjet nő élete, aki szi­lárdan a férfi oldalára állt. hogy együtt harcoljon vele az új eli­tért a frontokon, a hátországban, a laboratóriumi qépeknél, a hang­versenytermekben, és a bölcső­dékben. Hasonló öröm sugárzik a többi felvételekről is. örömet látsz a kínai parasztasszony szemében — hogyisne, hiszen a fia egyetemre jár, a lánya pedig, — ott van a végeláthatatlan mezőkön — trak­torista. Örül a koreai lány, aki új házat, épít, melynek ablakaiban nemsokára tarka virágok jelennek meg. Nem baj. hogy a lány kezé­ben nemrégen még gépfegyver kattogott, ugyanolyan erővel es bátorsággal rakosgatja ma a békés építés tégláit, mint ahogy annak­idején a gépfegyverrel bánt. A bolgár kertekben, a román emelődaruknál, a magyar vasutak­nál, Lengyelország főiskoláin. Al­bánia üzemeiben, a Német Demo­kratikus Köztársaság építkezésein, a csehszlovák szövetkezetekben, színházakban és hangversenyter­mekben, a kísérleti mezőkön és tudományos kutatásoknál — min­denütt ott látjuk az új világ asz- szonyait, a Munka Hőseit, a béke­tábor asszonyainak boldogságát. S mindezt a sikerekből és egészséges, gyönyörű gyermekeik mosolyáVn font virágcsokor övezi. Ilyenek az album első oldalai. A boldog oldalak. Lapozol — s ar­codon megfagy a mosoly, eltűnik a szépség és boldogság. Az indiai út porában kiaszott alakok guggol­nak. És ezek is asszonyok! A mis­souri farmerasszonyók, sápadt, be­esett arcáról lerí az éhezés, s éh­ség gyötri gyermekeiket is. És ezek is anyák! A börtön nedves falai fojtják lélegzetét ezer és ezer fran­cia, német, angol, japán és belga, spanyol, olasz, brazil, indonéz, iráni és egyiptomi nőnek. És ezek is harcosok! Növekszik és hatalmasodik a világ asszonyainak menete. Egy ütemre zengnek lépteik és egy célt látsz tekintetükben. Azt, o- miért érdemes harcolni, szenvedni és bujdosni. Mindanni/iuk úi, jobb és boldogabb életéért a békés vi­lágban. Ezért küldjük ma oly meleg és szeretetteljes üdvözletünket. az asszonyoknak. Ezért kellene, hogy ma az egész világ egy óriási vi­rágcsokorrá változzék. A piros a szeretetet. a kék az erőt. a zöld a reménységet és fiatalságot, a fe­hér pedig a békét és boldogságot jelképezné benne. És egyszer va­lóban megváltozik. Virágcsokorrá, amely átöleli az egész világ asszo­nyait és békét és boldogságot he­lyei■ kezükbe. Mert ez már valahogyan össze­függ a tavasz győzelmével. A ta­vasz is áttöri a jeget és új re­ménységet ébreszt a világban. Győzedelmeskedik, mert erős, nagy, bátor és áldozatkész. Olyan, mint az asszonyok. Jószivüek, tele sze­retettel és reménnyel. Txu'diz ^tigotJemeji c^fnesmko az. ukrán nép költő jr Jól működik a feketeháti CelSí-szervezet Feketehát nem falu, csak tanya. La­kóinak száma nagyon kevés, s az ott­hon dolgozó fiatalok száma még jóval kevesebb. A helyi CsISz-szervezetnek alig van húsz tagja. Fiatal szervezet ez, a tavasszal lesz egy éves. Egy év nem nagy idő, de a íeketeháti fiatal­ságnak elegendő volt, hogy szerveze­tük taojai egy közösséggé, egy kis családdá kovácsolódjanak. Társadalmi munkával berendezték a kultúrházu- kat: Székeket és asztalt vettek. Ezen­kívül segítséget nyújtottak a szövet­kezetnek is. A helyi szervezetnek olyan tagjai vannak, akik szívesen dolgoznak, s munkájuk után a kultúrmunkában, szórakozásban találják meg az örömü­ket. Ennek köszönhető, hogy az el­múlt évben szép sikereket értek el kultúrmunkájukkal. Többször tartottak színelőadást, népnevelő előadást és gyakran szórakoztató műsorral vidá- mították a község dolgozóit. A tavalyi sikeres év után az idén még nagyobb kedvvel és akarattal folytatják kultúrmunkájukat. Most a járási kultúrversenyre készülődnek. A járási versenyt Komáromban, március­ban rendezik meg. A feketeháti CsISz- szervezet kultúrbrigádja szorgalmasan készülődik a versenyre: népi táncokat tanulnak. Nem akarnak szégyent val­lani. A sikeres kultúrmunka egyik fényes bizonyítéka a legutóbbi fellépésük volt. A feketeháti CsISz-szervezet február 27-én tarka műsort tartott a kultúr- házban, amely teljesen tele volt. A kultúrbrigád tagjai Nyekraszov: „Szí­nész” című vígjátékát, a „Bocsánat, prüsszentettem"-et és a „Szántónkért kulák”-ot adták elő. Befejezésül pedig népi táncokkal szórakoztatták a köz­ség dolgozóit. A kultúrbrigád legnagyobb sikert a népi táncokkal és Nyekraszov vígjáté­kával, a „Színész"-szel aratta. i A „Színésziben Kosztolányi Béla igazgató tanító játszotta a főszerepet. Hiába a jó tanítónak mindenhez kell értenie, a színjátszáshoz is. S Koszto­lányi elvtárs ért is hozzá. Hűen ala- i kitotta Nyekraszov figuráját, a szí­nészt, s joggal nyerte meg a közönség tetszését. De nemcsak ő, hanem a kultúrb-igád többi tagja is kiváló tel- jestíményt nyújtott. Elmondhatjuk a helyi CsISz-szerve- zetről, hogy minden tagja becsületesen kiveszi részét a szervezet munkából. Minden CsISz-tag tevékeny, mindenki dolcozfk. Ezáltal senki sincs társadalmi munkával túlterhelve, s viszont olya­nok sincsenek, akik semmit sem tesz­nek. A sikersorozatok nem vakítják el a feketr hát' ifjúságot. Tudják azt, hogy még sói tanulnivaló áll előttük. A si­kerek új munkára, jobb teljesítmények­re Serkentik őket, 130 évvel ezelőtt, 1824 március 9- én született Taras Grigorievics Sev csenko, az ukrán nép egyik legna gyobb költője. Gyermekévei és ifjúsága az orosz nép elnyomatásának sötét korára, a hűbériség és a cári önkényuralom ide­jére esik. Sevcsenko egyike volt azoknak, akik felemelték szavukat az embertelen ál­lapotok ellen. Apja jobbágya volt En- ge'hard ukrán földesúmak. Gyermek­ségét nyomorban élte át. Kis kora óta figyelte az életet, különösen a le- igázott nép keserves tengődését. A nép fia volt, összefort a néppel, a kobzárokkal, a haidamácokkal. Azok nyomora, bánata és siralmas örömei csendülnek ki későbbi költeményei bői és jutnak kifejezésre festményei­ben. Barátai felismerve tehetségét 24 éves korában rábírták földesurát arra, hogy 2500 - ezüst rubel váltság díj fejében bocsássa szabadon. Fel- szabadu'ása lehetővé tette Sevcsenkó- nak azt. hogy a pétervári festészeti akadépiián folytassa tanulmányait. Itt a féfivüzt) városban, képzeletében uk rán hazájában él, földiéi között, a Dnyeper partján, elvonulnak leiki szemei előtt a hős ha.jdamácok, hall­ja a kobzárok énekét, látja a kizsák mányolt népének nyomorát. Ezek &z ifjúkori benyomások képezik tárgyát költői és festői alkotásainak. 1840-ben jelenik meg első könyve a „Köbzár”. Csupa tűz, szülőfö'd iének mély szeretete szól hozzánk be­lőle. Szeretet és gyűlölet szüli „K a taryna”, „Hajdamáci” című versgyűjteményeit, a többi költemé­nyeit és balladáit is. Szeretettel szól a néphez, vigasztalja és bátorítja, gyűlölettel a földesurakhoz, süt a cárhoz is, akik fegyházakkal, alattva­lóik száműzetésével tartják rabigában az ukrán földet. Mindezért keservesen kellett meg­lakolnia. 1847 április 17-én elfogják. Lázítással vádolják, 10 évi száműze­tésre és kényszermunkára ítélik a költüt. A cár személyes kívánságára kiveszik a kezéből az ecsetet és tol­lat, hogy tíz évig ne szólalhasson meg. Tíz évig kínozzák. Egyik erőd­ből a másikba viszik, mindenütt n- gyanaz a sors vár rá, a kényszermun­kára Ítéltek sorsa, végetémi nem aka­ró szenvedés. ' 1855-ben örömhír járja az újpéters vári kazamatákat. I. Miklós cár ha­lálhíre. Reménysugár törte át a bör­tönök sötét éjszakáját. Az amnesztia reménysugara. Sevcsenko is remélt. Joggal. Az 0 neve is rajta volt a meg- kegye)mesésre ajánlottak listáján. De az új cár egy tollvonással megsem­misítette Sevcsenko reményét. Tudta azt, hogy Sevcsenko írásai mindennél jobban veszélyeztetik uralmát. így Ítélte a cári despotizmus Sev- csenkót halálra is. Mert amikor a költü 10 évi fogság után kiszabadult, már csak emberi roncs volt. Még négy évig élt Péterváron rendőri felügye­let alatt. Könyveit és Írásait a cen­zúra betiltotta. 47 éves korában 1861 március 10-én megváltotta a halál szenvedéseitől. JÁVOR IDA} JÄN KOSTRA: k,J-rafio kírát születésnapjára Rügyek illatát érezni már lassan. Jön a tavasz. Jó öreg napunk egyre jobban hevít és nemsokára ismét éled a föld, a fákon bimbó pattan napfénytől átölelve. Mi mást lehet kívánni a költőnek? Tölgyként dacolt, nem hajolt meg a vészben, villám sújtotta, vad szél, eső tépázta, széttárta lombját, ágait védőleg meghalni műidig készen. I Fordította: Fügedi Elek ..................Hl"""'"""" ■■■■■"■■■■■in mi, .....................................................................................................................in ii iMiiiii „ im, 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents