Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-10 / 19. szám
01 IFJGS&G A TASZSZ közzétette V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének a berlini értekezlet eredményeivel foglalkozó nyilatkozatát. „A berlini értekezleten egyöntetűen az a vélemény ..alakult ki. hogy újabb érteKeziecei k®H tartani Francia- ország, Anglia, az Egyesült Államok, Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszte- remek részvételével. Ennek megvan a magé meghatározott nemzetközi jelentősége” — jelenti nyilatkozata bevezetőjében Molotov elvtárs, majd tömören e- lemzi az utóbbi évek során kialakult nemzetközi helyzetet. A kapitalista országok táborában egyre növekedett ez Egyesült Államok monopolhelyzete, a- melynek uralkodó körei egyre nyíltabban beszélnek világural- mi céljaikról. E világuralmi törekvéseknek egyik legkomolyabb gyakorlati lépése, az 1949-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére létrejött., Észekatlanti Szerződés volt. lapján kijelenti, hogy a nyugati kormányoknak nem szívügye a német kérdés valóban igazságos, békés megoldása és ez abban is megnyilvánul, hogy a szovjet kormány egymásután beterjesztett javaslatait makacs kétes- értékű „következetességgel" rendre visszautasították. Ilyen sors érte a Szovjetunió által beterjesztett, a németek meghallgatásáról, az ideiglenes összné- met kormány megalakításáról, ez össznémet bizottságok, létrehozásáról szóló javaslatokat, s a többi nemkülönben V. M. Molotov nyilatkozata a nyugati hatalmak „ellenérveivel” kapcsolatban leleplezi az úgynevezett „szabad választások” demagógiáját. A helyes út „az európai kollektív” biztonság A nyilatkozat ezután összefoglalja a Szovjetunió Németország kérdésében folytatott politikáját és kijelenti hogy e politikai lényegei lehetetlenné tenni egy olyan helyzetet, amelyben Németország ismét az európai agresszió veszélyes gócpontjává válhatna. Ugyanekkor a német militarizmus újjászületését célzó nyugati törekvések *ogos aggodalmat keltenek Eu- rópaszerte. Ezzel az irányvonallal kapcsolatban — hangsúlyozza Molotov elvtárs — felmerül a kérdés: hová vezet az út a béke megszilárdítása, vagy új háború felé? Nem vitás, hogy a nyugati hatalmak által követett út egy új háború kirobbanásának útja. Éppen ezért még a nyug at európai országokban is, elsősorban -Franciaországiban egyre szélesebb körökben me-ül fel a gondolat: Az európai védelmi közösség terve helyett nem va- lósíthetó-e meg valami más, biztosító megoldás. Ilyen megoldás lenne a szovjet kormánynak a berlini konferencián beterjesztett kollektív biztonsági tervezete. A berlini értekezleten töbhször volt arról szó, hogy a világ két részre szakadt, hogy különböző társadalmi berendezkedésű országok vannak. Ezzel a ténnyel feltétlenül számolni kell. Nem lehel figyelmen kívül hagyni, hogy b Szovjetunió, sőt rajta kívül is jónéhány állam a szocializmus és a népi demokrácia útjára lépett és sikeresen halad ezen az ú- ton. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két tábornak háborút kell viselnie egymás ellen Ha társadalmi tekintetben valóban fenn i6 áll a két tábor ténye, a béke megőrzésének kérdésében csak egy tábor legyen világszerte. A nyilatkozat ezután áttér az első napirendi pont, a nemzet- Tcözi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésére. Ha ez ezzel kapcsolatos konkrét javaslatokat a nyugati külügyminiszterek el is utasították, íz a megegyezés, mely szerint a nagyhatalmak csökkentik fegyverzetüket — mindenesetre kötelezettségeket ró ezen államok kormányaira. A Szovjetunó Kommunista s Pártjának központi bizottsága e napokban teljes ülést tartott. A teljes ülés megvitatta N. Sz. Hruscsov beszámolóját a gabonatermelés további növeléséről és a szűztalajú, valamint a töretlen földek megműveléséről. A beszámolóban felvetett kérdésekről a központi bizottság megfelelő határozatot hozott. A francia nemzetgyűlés vitája az indokínai helyzetről A francia nemzetgyűlésben pénteken délután kezdődött meg a nagy érdeklődéssel várt indokínai kérdés vitája. A vita Az AFP tudósítója szerint olyan körülmények között folyik, amikor „I hangulat igen kedvező a békés megoldásra” .. . Elsőnek Daniel Mayer szocialista képviselő kért szót. Mayer elitélte a francia kormápyt ama magatartása miatt, hogy elutasította ez indokínai harcok megszüntetését indítványozó Nehru-javaslatot. Ezt követően Giovoni kommunista képviselő emelkedett szólásra. Rámutatott arra, hogy a kormány retteg a békétől és ezért halogatja a tárgyalások megkezdését. Gilbert de Cham- brun haladó képviselő kijelentette, hogy még a genfi értekezlet előtt létre kell hozni Indokínában a tűzszünetet. Ezután Laniel miniszterelnök mondott beszédet. Laniel — bár igen óvatosan nyúlt a kérdéshez — a közvélemény nyomására ! kénytelen volt elismerni, hogy j Indokínában elkerülhetetlenné j vá’t a bőké megkötése. Laniel mindamellett — figyelmen kívül hagyva a reális katonai erőviszonyokat — már előzetesen messzemenő követelményeket támasztott a tűzszünettel kapcsolatban. Olyan követelményeket, amelyek azt célozzák, hogy e demokratikus felszabadító erők egész sor harcban szerzett területről lemondjanak a franciák javára. Kijelentette például, hogy Patet-Laoból, Khmerből és más területekről teljesen ki kel: vunulniok a szabadságharcosoknak, s Észak-Vietnamiban létesítsenek semleges övezetet. Végül hangoztatta, hogy a franciáknak „a tárgyalásokra számítva sem szabad csökkenteniük katonai erőfeszitéseiket”. Azután a felszólaló Daladier kijelentette, „csalódást keltettek” benne Laniel szavai. Gúnyosan utalt a Laniel-féle „előzetes feltételekre. Kijelentette: „lehetetlen követelni a vietminhtő!” (Vietnami Demokratikus Köztársaság) például az egész tonkind delta kiürítését, amidőn ott nappal legalább háromnegyedrészben a vietminh az űr, a sötétség beállta után pedig teljesen”. Dulles beszéde a pánamerikai értekezleten A két álláspont a német kérdésben A genfi konferencia Molotov elvtárs azután áttér a Szovjetunió és a Nyugat álláspontja közötti különbség tag- la'ására. E kérdést elsősorban a legjelentősebb probléma — a német kérdés kapcsán elemzi. „A kérdés megvitatása teljes mértékben rávilágított egyfelől e Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok. Anglia és Fran- ciaorszáo közötti véleményeltérések lényegére. Ez azonban nem jelenti, hogy a német kérdéssel kapcsolatos állásfoglalás Franciaországban teljes mértékben megegyezik azzal, ahogyan ebben a kérdésben az USA és Anglia uralkodó körei állást foglalnak" — hangzik a nyilatkozat, majd kifejti, hogy a szovjet kormánynak változatlan az a véleménye, hogy az európai biztonság megteremtésének érdekében mindenekelőtt t a német militarizmus újjászületését kell megakadályozni. Moloto^ elvtárs ezután utal az Egyesült államok és a nyugati hatalmak ama tevékenységére, amely Nyugét- Németonszág újrafelfegyverzésé- re és a német revansszellem táplálására irányul. E törekvéseikben mindenben segíti őket Adenauerrel áz élen a bonni szövetségi kormány. Mindezek alapján megállapítható, hogy az angol-amerikai tömb a német kérdésben sem a tárgyalások szelleme, hanem az „erő” politika alapján cselekszik. Ezt bizonyítják az 1952. első felében aláírt párizsi és bonni háborús szerződések is. Konkrét megegyezés jött létre az 1954 április 26-án Genf- ben megtartandó tanácskozásra vonatkozóan. Ezzel a Kínai Nép- köztársaság — hangsúlyozza V. M, Molotov — elfoglalja jogos helyét a többi nagyhatalmakkal olytatott megbeszéléseken. A genfi konferencia hathatósan e- Íősegíti két fontos ázsiai probléma: a koreai és az indokínai kérdés megoldását. Franciaország képviselőjét Berlinben különösen érdekelte az indokínai kérdés. Ez érthető is, hiszen a francia uralkodó körök gyarmati politikája a francia népre elviselhetetlen terheket ró és egyre újabb céltalan áldozatokat követel tőle. A genfi értekezlet terve egyes agresszív háborús körök kivételével általában kedvező visszhangra talált. Az. elmondottak alapján Molotov elvtárs befejezésül röviden összegezi a berlini konferencia tanulságait. Felhívja a figyelmet arra: nem szabad túlbecsülni e tanácskozás eredményeit, de látni kell azt, hogy a nagyhatalmak tanácskozásaiban véget ért a hosszas, ötesztendős szünet. A berlini konferencia elősegítette jónéhány nemzetközi kérdés tisztázását és utat nyitott a nagyhatalmak képviselőinek más államok képviselőivel együtt megtartandó tanácskozásai felé. „Minden azt mutatja, hogy a szovjet kormány politikája --elősegíti a Szovjetunió és az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének megszilárdítását” — fejeződik be V. M. Molotov nyilatkozata. Az „európai hadsereg” támadó jellege A nyilatkozat ezután behatóan elemzi a támadószellemű párizsi és bonni szerződéseket és az elemzés következményeként kijelenti: Nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyesült Államok kormánykörei ezt akarják, hogy az új háborút az európaiak vívják meg „E helyzet következtében az „európai hadsereg” létrejötte után az öt nagyhatalom közül csak Franciaországnak nem lesz módja saját nemzeti hadsereg fenntartására. Hiszen fegyveres erői az európai hadseregbe kerülnek, abba a hadseregbe, e- melyben kétségtelenül a nyugatnémet csapatok fognak uralkodó szerepet játszani. Molotov elvtárs mindezek aWilliams Adkins, Ausztriáiban állomásozó amerikai hadnagy januárban menedékjogot kért az ausztriai szovjet csapatok főparancsnokától. Február 27-én az Egyesült Államok ausztriai főbiztoshelyettesének kérésére lehetővé tették, hogy az amerikai katonai hatóságok képviselői találkozzanak Adkinssal. Adkins az amerikai katonai hatóságok előtt megerősítette, hogy menedékjogot kért a szovjet hatóságoktól és hogy nem kíván visz- szatémd az Egyesült Államokba. Dulles amej-ikei külügyminiszter a X. pánamerikai csütörtöki ülésén „kommunista veszély" hangoztatásával igyekezett szovjetellenes hangulatot teremteni a latinamerikai országok között. Ugyanakkor hozzászólásában elkerülte a latin amerikai országok súlyos gazdasági problémáinak felvetését. Elegendőnek tartotta annak a „tanácsnak” a hangsúlyozását, hogy a délamerikei országoknak „vonzani kell tudni az északamerikai tőkét’-’. A továbbiakban agresszivban- gú felhívást intézett a latin- amerikai országokhoz, hogy „szálljenak egységesen szembe minden kommunista beszivárgást kísérlettel”. Mindezek után azzal fejezte be beszédét, hogy „nem akar beavatkozni az amerikai köztársaságok belügyeibe”. Dulles beszéde kedvezőtlen visszhangra talált a caracasi értekezlet részvevőd között. avagy: az együttműködési szólamok mögül kilátszik a lóláb a pánamerikai konferencián. Kínában is most folynak a választások. „Válasszátok a nép jelöltjeit!” „Jól válasszátok meg a jelölteket!” hangzi országszerte. Jelenleg az egész országban arról rendeznek vitát, hogy tulajdonképpen kit jelöljenek és a jelöltek milyen követelményeknek, felel- j:nek meg. Abba. a szerencsében részesültem, hogy egy kínai faluban résztvehettem egy vitaesten. Shantung körzet falucskájában történt. A városból kijött egy propagandista és előadást tartott a választási törvényről, valamint a választást megelőző népszámlálásról és a választók összeírásáról. Egy idősebb paraszt nem értette meg teljesen, tudná akarta: Mit jelent az összeírás? A propagandista szépen türelmesen megmagyarázta, ami az ösz- szelrássa! kapcsolatosan még magyarázatra szorult. Az öreg paraszt, akinek a Kuomintang idejében két fiát magává1 ragadta a háború szörnyetege és mindkettő odaveszett, ígv szólt: „Kit összeírás — egyszer már két áldozatomba került — két fiamat elvesztettem miatta. Jól tudom, hogy most egész más időket élünk — mégis valahogy p'lek. — Már csak egy fiam van. — Ide figyelj. Lau Li — szólalt fel egy másik dolgozó paraszt. Tehát tudod.. hogy megváltoztak az idők. És úgye fudod, hogy Mao-Ce-Tung vezet minket ? — Természetesen, hiszen ő adta nekünk -> földet — amely ma már a mienk — Na és akkoribban úgye összeírtak, téged a feleségedet és a fiadat? T^y választanak a kínai falvakon — Természetesen, mondta Lau Li — | összeírta* minket, hogy igazságosan feloszthassák közöttünk a földet. — Hát, ha tudod, hogy Mao-Ce- Tuing vezetett minket, akkor miért csodálkozol azon, hogy most tudni akarja, tulajdonképpen kit is vezet. Az öreg paraszt bólintott ás szótlanul leült. Megértette — itt nincs olyan összeírásról szó, hogy aztán elviszik a fiát, a mostani összeírás demokráciát jelent — mint ahogy az utolsó összeírás földosztást jelentett. Jelenleg a választási bizottság tagja > és az a feladatuk, hogy a falu öt jelöltet válasszon. A falusi választások Kínában a hive- talnokoskodás alkonyát jelentik. Akivel a falu nincs megelégedve, annak régen befellegzett. Lau Li keményen elhatározta, hogy nagyon résen lesz a jelöltek választásánál. Mellette ült a felesége, aki szintén tagja a választási bizottságnak. A választási igazolványát a szép szobában a tükör rámájába dugta. „Hadd tartsa férjem állandóan szem előtt a választási jogosultságomat” — mondogatja. Először az egységes földműves szövetkezet elnökét Lu-t jelölték. Tsang, egy hosszűszakállas öreg paraszt jelentkezett. Mindenki csak úgy leste szájából a szót. — Én ismertem az apját és a nagyapját. Nagyon nehezen dolgoztak és szegényen haltak meg. Hogy őt menynyire elnyomták és kizsákmányolták azt már ti is tudjátok és hogy elsők között jelentkezett a szövetkezetbe azt is tudjátok. — A .helytállás mintakép«, áldozat- vállalása határt nem ismer — mondta egy tehénfejőnő .— akiinek egy fia se maradt meg. — Ügyünk igazába' vetett hitét sohase vesztette el. — Mindenkivel szemben megértő és hajlik a jő szóra — mondta szerényen egy szép fiatal leány. „Egy évvel ezelőtt említettem neki azt a dolgot a pocsolyával. Alaposan megrágott mindent és ma már úgye milyen jól kihasználtuk a pocsolyát. És és —"úgye fűzte hozzá — én csak egy fiatal leány vagyok”. Lu-t egyhangúlag jelölték. Másodiknak Ling nevét hozták fel. Csakis azért, mert a Hitelszövetkezet pénztárosa volt. Rövid volt a vita. Nagyon maradi ember — mondta egy egész fiatal fiú. — Ha szárazság jönne vagy miegymás, egyre csak úristenezne. Mindenki hallgatásba merült — és már is elejtették a jelöltet. Következőnek Tsu-Jün-Fangot, egy csinos fiatal asszonyt jelölnek. — Képviselőket küldjünk a kormánynak — mondja Lau Lin és ti nőket jelöltök? — Na és? — kiáltja mintegy kórusban néhány asszony. — Hát Mao-Ce- Tung csak a férfiakat szabadította fel? Egymásután sorolják fel Tsu-Jün- Fang tulajdonságait: „Keményen tud dolgozni”, „Modern dolgozónő”, „Mindig teljesíti vállalását”. Tsu-Jün-Fangot jelölték. A legnehezebb vita Tsin személye körül. kerekedett. Ő volt a szövetkezet elnökhelyettese. — Csak úgy dobálózik a parancsokkal. — Igaz, odajött hozzám és egész egyszerűen ezt mondta: „Használd fel ezt a műtrágyát — nem fontos, hogy tetszik e neked vagy sem. Hát ezt nevezik „meggyőzésnek”? — Hát meg, amikor a patak szabályozásé* hoztam szóba, akkor röviden csak ennyit vágott a fejemhez: „Honnan a pénz?” így kell fogadni a kezdeményezést? Már majdnem elejtették Tsin jelölését és hirtelenében megváltozott a hangulat, amikor Wu, egy hórihorgas alak jelentkezett: — Mit beszéltek, Tsin egy erőszakos izgága ember — engem majdnem lecsukatott. — Abban aztán igaza volt, miért ver rekszel — senkit se szabad megverned, csak azért, mert olyan erős vagy. — Tsin a te esetedben helyesen cselekedett, csak az a baj, hogy minden kritikára hallgat és önkritikára teljesen képjelen. Az öreg Tsanq felemelkedett: „Ide figyeljetek. Én már 90* éves elmúltam. Öt ven éves lehettem, amikor Tsin szülei ide jöttek. Az apja a hátán hordozta.' Táján, a földbirtokos teljesen kiszipolyozta. Tsin bátyja Csankajsek hadseregéiben odaveszett. Az apja éhen halt. Tsin keménykötésű ember, becsületes jó fiú. Szeret egy kicsit parancsolgatni, de a népet szolgálja. — A vitafelszólalások után az utcán csoportokba verődve arról beszéltek, hogy milyen is legyen tulajdonképpen a jelölt. A választást a nagy téren tartották meg. Mindenkinek feltűnt az öreg Tsang új ruhája. A család az első pénzből vette neki. Az öreg sajnálta hordani az új öltönyt. Egyre csak azt mondogatta, hogy majd ebben temessék el. A választási nap meggyőzte arról, hogy még az élettel szemben is vannak kötelességei. Felemelték a kezüket és úgy választottak. Még mindig nem tudtak mind írni és olvasni. Amikor felemelték a kezüket egy egész virágerdő keletkezett. Mert mindegyik virággal a kezében jött el a választásra. A választás után Tsin rövid beszédében a következőket mondta: „A választási gyűlésen alaposan megkritizáltatok. Mindent elismerek és ígérem, hogy megváltozóik. A választók nevében Tsing felelt: „Ha a fiépet szolgáljátok, akkor megmaradtok — ha azonban valami hibát követlek el, akkor bármikor visszavonjuk a választást. „Ügy érzem — mondta az öreg Tsang és szép új öltönyében barátaiba karolt — mintha a faluban tisztább, jobb lenne a levegő — és úgy érzem, hogy még 90 évig kellene élnem. Fritz Jensen eredeti tudósítása nyomán a Vorwartsből. Az „erő” politikájának kudarca V. M. Molotov nyilatkozata a berlini értekezlet eredményeiről Egy amerikai tiszt nem,ha;landó viszatérni az Egyesült Államokbi 4/ , A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának teljes fillse Molotov elvi ár® rámutat e' szerződés és a gyászos emlékű úgynevezett ,,antikom intem pák - tűm" kísérteties hasonlóságára majd kijelenti, hogy „világuralmi vágyat csak egy lépés vá lasztja el az „erő” politikájától" Ma már mindenki tapasztalhatja ennek az agresszív politikának szomorú következményeit' a fegyverkezési hajszát, az atombombával való rémítgetést, a katonai támaszpontok hálózatát és nem utolsó sorban az úgynevezett „európai védelmi közösség” létrehozásáról szóló párizsi szerződést, melynek értelmében sor kerülne a két világháborút kirobbantott német m.i- litarízmus felélesztésére 's. Molotov elvtárs ezután tények sorával bizonyítja be, az „erő” politikájának teljes eredménytelenségét. Emlékeztet arra. hogy az e politika következtében kitört koreai háború az imperialisták számára lényegében kudarccal végződött és Indokínában e napokban is vereség ve- reség után éri az USA által támogatott francia csapatokat. A Szovjetunió külpolitikája e politikával ellentétben abból az alapelvből indul ki, hogy minden vitás nemzetközi kérdést békés úton meg lehet oldani — hangsúlyozza a nyilatkozat, s ennek kapcsán emlékeztet a szovjet kormánynak a négvhetalnr konferencia létrejöttét célzó 'árado- zásaira. E hosszú ideig folytatott 'iplomáciai jegyzékváltás során k iejtett erőfeszítéseknek volt elsősorban köszönhető a bér'™ ér- etkezlet léte. A konferencia megelőzően, a nyugati országok u- ralkodó köre: különféle intézkedéseket tettek * a „Szovjetunó felé gyakorolt nyomás" fokozására, s nemcsak e körök sajtója, de mértékadó államférfiak is sokat, beszéltek arról, hogy a berlini értekezlet múlhatatlanul kudarcra van ítélve.
