Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-03 / 17. szám

ŰJIFJÚSAC TWf. w$fAR 4. SMETANA FRIGYES 1824—1884 Smetana Frigyes, a nagy cseh ze­neszerző 130 évvel ezelőtt, 1824 már­cius 2-án született. Ebből az alkalom­ból megemlékezünk azon érdemeiről, melyeket a cseh zenei megújhodás te rén szerzett és azokról is, melyekkel mint a cseh modern zeneirodalom út­törője az egész zenevilág csodálatát kiérdemelte. Smetana kiváló zenei képességei már gyermekkorában mutatkoztak. — Mint a legtöbb kiváló zeneszerző, Ő is hangversenyekkel kezdi pályáját. Már 6 éves korában csodagyerek számba megy és felváltva lép fel Csehország nagvobb városaiban. Gim­náziumi és zenetanuimánvokat Lito- mericben. majd Pilzenben folytat, hogy aztán 1843-ban Prágában csak a zené nek szentelje magát. Miután a prágai konzervatóriumon zongoraszak abban az időben még nem létezett, Prokeé Józsefnek, az ismert pedagógusnak es zeneteoretikusnak, lesz tanítványa, hogy a zeneszerzés technikáját elsa­játítsa. Egyidejűleg életfenntartásáról is gondoskodnia keil. Zenetanítói si­kerei megnyitják előtte a cseh mág­nások, köztük Thun Leopold gróf há­zait, sőt Ferdínánd császár udvarát is, j843-ban. Liszt Ferenc támogatásával zeneintézetet alapit Prágában. Az 1848-as forradalmi év zenei al­kotásaiban mélv nyomott hagy. Fel­ébredt nemzeti öntudata forradalmi kompozícióiban jut kifejezésre. Kollár János költő szövegére írt „Nemzeti dala", melvben a cseh nemzeti 'sza­badságot énekli meg, két zongorára í t két forradalmi indulója, a diáklégiók, a nemzeti gárda indulói, továbbá a zenekarra írt ünnepi nyitánya, mely­ben először találkozunk huszita mo Lvumokkal, mind a forradalmat di- dicsőítik. Igyekezete és szorgalma azonban nem mentesítik anyagi gon­doktól, mihez még a családjában leját­szódott tragikus események is hozzá­járulnak. Rövid időn beiül veszíti el három gyermekét. Mindez arra készteti, hogy 1857-ben elfogadja a svéd filharmóniai társaság által felajánlott karnagyi állást Göte­borgban. Naplójában így búcsúzik ha­zájától; ....... Szívvel-lélekkel hozzá­akarok járulni hazám dicsőségéhez. — Sajnos a viszonyok arra kényszeríte­nek, hogy kenyeremet távol hazámtól idegen földön keressem meg. Keserlí ség, sőt burkolt szemrehányás beszél soraiból, az akkori prágai közönség eben. mely a nagy művész munkáját nem tudta eléggé méltányolni. Göteborgban csakhamar a maga ol­dalára hódítja a kényes ízlésű svkl közönséget, és a svéd filharmóniai tár­saságban rábízott feladatát fényesen oldja meg. De újabb sorscsapás arra kényszer ti, hogy sikereivel kiküzdött pozícióját feladja. Felesége az érdes északi éghajlatot elviselni nem bírja, régi betegsége felújul és állapota re­ménytelenné válik. Smetana hirtelen elhagyja Göteborgot, de már későn, mert felesége életét megmenteni nem tudja. Hazautazás közben, Drezdában meghal. öt évi távoliét után, 1861-ben a sorsü'dözött művész hazatér. Ebben az időben Prágában mozgalom indul a cseh zenének klasszikus zene szín­vonalára való felemelése érdekében Smetana a mozgalom élére á'l. Zene- Todalmi cikkekbe és bírálatokban készíti elő az új dalmű útját, melyben a zenekarnak necsak az le gyen a feladata, 'hogy a szmpadi sze­replőket támogassa, hanem az, hogy a 'cselekményt aláfesse, kiegészítse. 1863-ban befejezi a „Braniboriak Csehországban" c;mű pályadíjas da'mü. vét, 1865-ben az egyik leghíresebb ás a külföldön is nagyon kedvelt ope­ráját, „Az eladott menvasszony”-t 1867-ben ..Da’ibor” című’ da'művet írja meg. , Libusa” című da!míívénaK bemutatója a cseh nemzeti sz'nház ünnepélyes megnyitásának keretében folyt le. Az 1874-ben befejezett „Két özvegy” című dalművében már mutat­koznak fü'betegségének előjelei, mely fél évvel később hatásának teljes el­vesztéséhez vezetett. Ez a betegség azonban csak el'iiele volt egv sokkol végzetesebb bajnak, Smetana elme- betegségének. Közvetlenül megsüketülése után megírt ,,A csók” című dalművének bemutatója meggyőzte barátait arró! hogy a'kotó erejét süketsége nem csökkentette. „Életemből” című első vonósnégyese életének örömteljes és szomorú eseményeit beszéli el. Máso­dik vonósnégyesének a tárgya, süket gége. Ebben a müvében már mutat­koznak későbbi elmezavarának e’ő.ie- 'ei. 1878-ban bemutatott v;g operája. ,A titok” nagy tetszést arat. Szülét-' sének 60-ik évfordulóját nagy ünnep­ségek keretében üli meg Prága. De erről már Smetana nem tud. E'bo- rult elmével, állandóan önkívü'et állapotban, 1884 május 12-én a prá­gai elmegyógyintézetben fejezi be tra­gikus életét. Smetana, a cseh nemzeti zene meg­teremtője volt. Zenéje nem csak utánzata a népdalnak, hanem dallamos ás ritmikus motívumaiban kicsendül a cseh nvelv ritmikus és melodikus ta goltsága és a cseh néptáncok ritmu­sa. Éppen azért Smetana a szó valód' értelmében a nép zeneszerzője. Nem­zetiessége abban nyilvánul meg, hogv nemzete történelméből meríti tárgyát, a cseh nép a’akiait vonultatja fel dal­műveiben, Dalibort, a megalkuvást nem ismerő néphöst, aki mindennel még a saját királyával is dacol, a huszita harcosokat a „Tábor” cimű operájában. — Smetana halhatat'an dalművei, szimfóniái, zongora- és ka­marazeneművei és főleg „A hazám' című szimfonikus ciklusa a csehszlo­vák nép örök kultúrkincsei maradnak ELEK IDA. |- E— fi*»**'* I UAU* J­i / NU*** f O1^ '•**'*%/ © A minap egy asztalosüzemet látogat­tam meg. kisebb magánrendelés ügyé­ben. A hivatalhoz hosszabb udvaron át jutottam Rég-', földszintes épület. A bejáratot csak hosszabb keresés után találtam meg. Az ajtó mellett karton­lapra kézzel rajzolt, alig olvasható be­tűk hirdették szerényen a vállalat ne­vét. Az ajtó Uvegezet. részén jóval nagyobb papírlapon vastag, nyomtatott betűk üvöltöttek az érkező félé a pa­rancsoló hangú figyelmeztetést; „Kö- szönté ünk' Cest práci! — megszólí­tás- elvtárs A 'el'rat láttán tréfálkozó kedvem támadt. Gondoltam próbára I eszem ezeket az öntudatosságukat cégérrel hirdető embereket. Beléptem az irodá­ba. A homályos helyiség egyik sarká­ban hatokkal teli asztal mögött hatvan év körüli szemüveges, kopasz és feke­te glottból készült könyökvédőt viselő hivatalnokot p'llantottam meg. — Jó napot! — köszöntöttem jó hangosan. Vártam a hatást. Gondoltam csak nem küld ki, hogy olvassam el az ajtóra függesztett felírást. taMu, — Alázatos szolgája — hangzott a válasz. Igaz, hogy a szolgai alázatnak még csak a nyoma sem volt észlelhe­tő viselkedésében. Fel sem nézett, to­vább irt. Rövid szünet után azután szemüvege fölöt* rám nézett. — Mi tetszik? — kérdezte. Eddig több minden nem tetszett, de erről egyelőre hallgattam. — Az igazgató urat keresem. — Az úr szót jól kihangsúlyoztam. — Méltóztassék várni, rögtön jön. Szerencsére nem kellett sokáig mél­tóztatnom, mert az igazgató nemsoká­ra megérkezett. — Van szerencsém — fogadott kezet nyújtva. Jól megnéztem őt. Kijelentése azon­ban trvábbra is rejtély maradt szá­momra, mert később sem tudtam meg­fejteni, mi az az általa említett szeren­cse. Röviden megegyeztünk. Elbúcsúztam Az igazgató készségesen nyitott ajtót. — Ajánlom magamat, legyen sze­rencsénk máskor is. Kiléptem az udvarra Elgondolkoz­tam. Hány megrendelő jöhet Ide na­ponta s ez az ember mindenk'nek ajánlja magát. Hát ez nem a legjobb előjel. Még egy pillantást vetettem az aj­tóra függesztett táblára. — Hát Így van ez. Ahol hiányzik a belső tartalom, ott bürok-at:kus, for­mális külsőségekkel igyekeznek palás­tolni ezt az ürességet. ZS1LKA LÁSZLÓ TAVASZI DIVATSZEMLE üzleteinkben mind nagyobb mértékben kaphatók Ízléses ruhák és kabátok. Azonban még mindig sok olyan fiatal van, aki rosszul öltözködik, csupán az ért, mert nem jól állítják össze az öl tözék egyes darabjait. A CsISz Köz­ponti Bizottsága is foglalkozott az ifjúság öltözködésének kérdésével. Ennek eredményeképpen megbízták a Tex- tilná tvorba vállalatot, hogy készítsen modelleket a fiatalok számára, a leg különbözőbb alkalmakra. 1. Nyári kimenőruha fiatal lányok részére. Készíthetjük egyszínű, puha anyagból. Szép világos és sötét színből is. Az újszerű kis puffos új jak fiatalo ssá teszik. A hosszított vállat és újjá kát összekötő pántrész népi hímzésből * készül. 2. Nyári öltöny fiatal férfiaknak. Gyapjú anyagból készült úgy a nadrág, mint a hozzávaló ing is. 3. Fiatalos estélyi ruha világos színből. Nagyon szép taftból, vagy más keményebb anyagból. Az újlakat egy pánt- résszel helyettesítjük. A divatos kis gallér egyszerű. Nyári táncruhának is használhatjuk. ÚJARCÚ FIATALOK Harminc fiú egy osztály, egy kia- akuit, egységes munkaközösség. Olya­nok így együtt, mintha az arcukról erína a felelősség: nekünk tanulnunk és dolgoznunk kell. Valóban ezt teszik, tanulnak is, dolgoznak is. Három já­rás „idegen" fiai. tíz-tizenkét külön­böző iskola adta Okét a közös* új is­kolába, amelyet a párt és a kormány létesített számukra, hogy magyarul tanuljanak és építsék a közös jöv"t. Amikor az új iskola első CsISz szer­vezete megalakult, úgy ültek a járási székház nagy tanácstermében, mintha máris érezték voina eljövendő fe'e- lösségüket. Komolyan, többi társaik­kal, de azért az első pillantásra lerítt óluk, hogy egy lépéssel közelebb van­nak már az ideális' munkaközösséghez, mert ók a IX. a. osztály. Három állam területén, három kü­lönböző tanítási nyelven tanítottam már fiúkat (egy kicsit mindig szíve­sebben, mint a leán1,rkat), ezernyi kisebb-nagyobb fiút bocsátottam „szárnyára”, de most, ahogy arra gon­dolok, hogy már nem sokáig leszek a fiatalok között, egy kicsit még jobban a szívembe zárom őket. Elnézem a szőke, barna fejeket. Van időm nézni őket. Ha csengettek, má­ris jönnek értem, hogy órára men­jek. (Már amikor miaki visszatart még .,hivatalos” beszélgetésre). De ha senki sem tart vissza, még a csen­getés idején veszem könyveimet, hogy egy percet se mulasszak velük. E- gyütt szoktunk énekelni. Egy új .szü­lető munkaközösségnek sokat kell vár­nia, amíg közösen tudnak énekelni is. Apjuk, anyjuk nem volt nótásked- vű, nem volt okuk a dalolásra. A fiúk is úgy nőttek fel, amikor a világra eszméitek, mintha nem lett volna akkoriban dal szerte a világon. Es énekelünk. Kamaszos, komolyodó fér­fihangon, mindenféle nótákat. El is beszélgetünk együtt. Nemcsak a tanterv által előirt dolgokról. Hi­szen annyi mindenről lehet és kell is beszélgetni. Őszinte szírnél, őszinte szóval, mert az építés rohanásában mindenről beszélgetnünk kell. Ügy ismergetjük egymást, mint a jó ro­konok. Mindeféle fiú van* közöttük. Vannak jó zenészek, vannak dalosok is. Vannak sakkmesterek, vannak jó -céllövök. Vannak jó számtanisták és vannak jó irodalomkedvelők. A spor­tot mindegyikük szereti. Folyosójukon annyi a sportfeljegyzés, hogy öreg szemem még a nézésébe is belefájul. Aztán — van közöttük író is. Hege­dűs Józsi, az Új Ifjúság levelezője. Képzeljétek el örömömet, amikor egy szép napon bejön a postás és Hege­dűs Józsit keresi. Tiszteletdíjat kapott az Új Ifjúságtól. Salát tizenötéves koromban kapott első tiszteletdíjam­nak nem örültem annvira, mint en­nek. Persze, hogy erről is beszélge­tünk, hogyan írtam én is tizenötéves koromban. Hogyan nevezett el a köz­jegyző nem szép, de annál nyelvesebb leánya ..ál-Petöfinek.” Hogyan vette elő poétika órán magyar tanárom a ’érni őrálló című. réaer kimúlt ha­todrangú vidéki lap legfrissebb szá­mát, és hogyan dörgött a tanári pul­pitusról: — Hadd lássuk, micsoda förmed- vényt írt hát a mi házi költőnk! De szívesen olvasta írásaimat, mint ahogyan én is szívesen olvasom a Ti írásaitokat, fiúk! Milyen kár, hogy nem taníthatom nektek a magyar nyelvet, nem kezdhetjük élűiről az egész, gyönyörűséges magyar iroda­lomtörténetet! Legalább a tanköny­veken keresztül gondolok rátok, ami­kor a magyar irodalom egy-egy kor­szakát varázsolom a papír feketéjével elétek. Mert látjátok, a magyar taní­tók a burzsoa nacionalizmus gyászos bukása után szinte megrohanták a főiskolák magyar tanszékét. Mintha egyszerre mindenki a magyar nyelv tanítója akart volna lenni! Egy-egy nagyobb iskolánkban a magyar nyelv­nek három-négy szakavatott tan tója is akad. Ezért kell nekem átadnom helyemet a fiatalságnak és át is ke’l adnunk a helyünket nektek, a nála­tok idősebbeknek, a fiatalságnak, mert tietek az élet, rátok vár a jövő. Ne higgyétek, hogy nekünk, öregeknek fáj a gondolat, hogy ,öregek” va­gyunk. Az igazi tanító sohasem öreg­szik meg.,Közöttetek nem lehet „meg­öregedni". Hadd mondjam el tiszta örömömet, amikor az első tanulmányi segélyt osztottuk ki nektek. Milyen ragyogó arccal, milyen megületődött szívvel vettétek a dolgozók jutalmát, apáitok munkájából, édesanyáitok virrasztásá­ból, más édesanyák és más édesapák munkájából. Kis ünnepünk volt, ti is úgy ereztétek, hogy ez az első ju­talom, amit a jó tanulásért kaptatok. Nem tudom, említettem-e akkor, mi­lyen nehéz volt az én időmben „ta­nulni”. Nem a könyv wit nehéz, ak­kor is emberek által kitalált tudomá­nyokra oktattak, és mit ne tanulna meg az ember, amit egv másik ember­társa meg tudott tanulni! Mikor öz­vegy édesanyám nem tudta, hogy té­likabátra vagy tandíjra fizesse-e a pénzt, mert a papi gimnáziumban nem igen adtak tandíjmentességet. Néha-néha könvöradományt, ameüyel a gazdagok elkendőzték here-életmcet. Elmondtam-e nektek azt, hogy a „boldog” békeidőben, amelyet a ha­ladás ellenségei olyan szívesen emle­getnek. nem tellett egv darab kenyér­re? Néha késő este letérdeltünk sze­gény édesanyám elé és úgy kértünk még egy darab kenyeret Melyik anya ne adna kenyeret fiának? De a mi édesanyánk nem tudott adni Nem volt. Sohasem vittem magammal az iskolába tízórait, Erre a korszakra mondogatták az öregebbek, hogy „boldog békeidő” Boldog volt annak, akinek volt mit ennie, volt miből ruházkodnia. fűte­nie. Boldog volt a kizsákmányolóknak, akik azt sem tudták, melyik külföldi fürdőhelyen költsék el a szegény dol­gozók verejtékéből szerzett, és kön:y- nyen szerzett pénzüket. Már nagyobbacska diák voltam, amikor a kötelező vasárnapi misén elájultam az éhségtől. Mikor felesz­méltem, kivánszorogtam a templom­ból. Az osztályfőnököm azt mondta, hogy szimuláltam, nem voll semmi bajom, csak a templomot akartam kerülni. Hoqyan mondhattam volna mea an­nak az öntudatos ióllakott fiatal pap­nak, aki Isten földi helytartójának és a diákok zsarnokának képzelte magát, hogy otthon nem volt mit ennünk és szombaton déltől nem volt betevő fa­lat a számban? Persze, a görög dol­gozatom a következő héten „nem si­került”. Lemásoltam a szomszédom dolgozatát, azét az úrifiúét, akik a kolostorral szemben kereken tizenhá­romszobás lakásban laktak. Az ter­mészetes volt számukra, hogy az öz­vegyasszony fia másolja le a jóllakott, gazdag fiú dolgozatát. Pedig hogyan szerettem volna tanulni! De nem lehe­tett. Harmincöt éve tanítók. Volt idő, amikor már otthagytam az iskolát, átmentem a tudományos szolgálatba. Ezt is azért, mert szükség Volt rám a magyar iskolák újabb kiépítésénél. Higgyétek él, amikor szeptemberben láttam a nagyváros zsibongó gyerek­seregét, amint boldog örömmel men­nek az iskolába, nagyon fájt a szívem. És egy szép napon azzal álltam elő, hogy megint ki szeretnék menni ta­rn tani. Közétek, fiúk közé. Ha szük­séges leányok közé, az ifjúság közé. Most, ahogy itt látlak benneteket magam előtt, mindig arra gondolom milyen szép jövő all előttetek. Nyu­godtan mondhatom, hogy jól tanul­tok. Megtesztek mindent, amit meg­tehettek. Talán mégis én vagyok köztük a legrosszabb. Egy kicsit apásabb va­gyok a kelleténél. Egy kicsit többet szenvedtem diákkoromban, mint töb­bi tanítótok. Egy kicsit jobban hall­gatok a szívemre, egy kicsit többet engedek nektek, mert mindig a ma­gam diákkorára gondolok. De ti nem éltek vissza vele. Még egyetlen egy­szer sem tapasztaltam, hogy bárme- lyitek valami meg nem engedett dol­got tett volna. Soha nem kell benne­teket figyelmeztetnem. Gyerekek vagytok és egészen más gyerekek, mint mi voltunk. Szabad ifjúság vagytok, egyenes jövő áll előttetek. Nyugodtan megválaszthatjátok életpá­lyátokat, keresve keresnek benneteket. Lehet, hogy Hegedűs Józsiból író ét tanár lesz, Szarka Pistából orvos, Somogyi Antiból talán jogász. Lesz majd közietek, aki nem megy tovább főiskolára. Mindenképen jó helyen lesztek, minden hely rátok vár. Ti tudjátok leqjobban, hogy nálunk nincs különbség ember és ember kö­zött. Nincs különbség a fizikai és a szellemi munkás között. Beszélgetésem címére azt írtam: újarcú fiatalság. Azt is írhattam vol­na. hogy új szellemű fiatalság. Bol­dog vírományosai a szebb, boldogabb életnek Annak az életnek, amelyről a jövő történetírói talán így emlékez­nek meg■ „Akkor érkezett el az a kor­szak, amelyben minden dolgozót egy­formán megbecsültek, amelyben min­denkinek megvolt a mindennapi ke­nyere, és amikor a gazdasági és kul­turális művelődés hallatlan arányok­ban növekedett.” Nem. vagyok álomlátó, de magam is hiszek abban, hogy így lesz. Viszontlátásra fiúk. a jövő órán. Nem kell értem jönnötök, mindig szí­vesen megyek közétek. Telkemmel és szíremmel szívesen megyek minden tan’tási nap bármely órájában mind­nyájatok közé. akiket személyesen nem ismerek, de úgy érzem, hogy mégis, ti is. az ..én” fiaim vagytok. FARKAS ISTVÁN. Galánta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents