Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-02-27 / 16. szám

OJ IFJÚSÁG T stonhátamögé bújtatott apró fa- ucskában csöpörödtem fel. Nem sokat tudtam még a világ soráról. Ki­től is tanultam volna'’ A maSamfa.ua falusi pu'vák csak az ök'ökhöz, a sa- roglvához, no meg a csavargáshoz ér­tettek. Akkor még azt gondoltam, hogy Almás a vi'ág közepe. Csak később ébredtem rá. hogv nem így van. Vagy tíz éves 'ehettem, amikor el­kerültem a s/.ü'őj háztól. Még hozzá városba. Rozsnvóra. diáskoskodni. Nem akarok hazudni. Nem tetszett nekem Rozsnvó. Valahogyan más képen képzeltem el azt a híres bá­nyavárost Azt gondoltam. így is ta nította szegénv megboldogult fa'usi tanítóm, hogy a városra a szépség, a fényesség és a pompa jellemző. Rozs­nyón sehol sem találtam. Csak port, sárgaképü embereket, meg sok kövérhasu papot, akik reggelenként fekete hol'óként borították el a Fö­meg a pompából, jutott egv lodarau Rozsnyónak is. csak én akkor még erről nem tudtam semmit sem. Egy kicsit távolállt az a magamfajtáktól. Az én Rozsnyómat a Váraljai útra. a Csúcsom! utca, meg a Húslóger je­lentette. A Váraljai utcát jobban ismertem a többinél. Ez vo’t a város legpocs k"sr>~b. le^ganaiosabb utcája. Nem azért mintha a többi nagyon tiszta lett volna, de ennyire szemetes utca meg otthon a faiuba sem akadt, Vásai idején mindig itt álltak a lovasszeke­rek, talán azért. Ide, a Hús'ógerba, meg a Sajó-part- ra jártunk csavarogni. Mert a csavar­gásról azért nem szoktam le Rozsnyón sem. Igaz, itt már nem smakkolt anv nvira. Egy darabig nem is voltak igazi cimboráim. Talán azért, mert nem tudtam megbarátkozni az új szoká­sokkal-, mindig kinevettek, gúnyolód tak, hogv Szádamást , szaudaumaus- nak” mondom, meg hogy nem isme­rem még az egyfüles parittyát sem, gyufás pisztolyt sem tudok csinálni es hasonlókért. Pedig ők sem vo'tak kü­lönbek nálamnál. Véznák voltak, mint jómagam, az arcuk meg még az p­nvémnel is sápadtabb. Mégis nehezen szoktunk egymáshoz. Meg hát úgy voltam én azzal, mint a többi városba kerü!ő falusi. Városon lakik, de a fa­lu nem hal', ki belőle halála órájáig sem. Félénk, keveset beszélő, falusi pu- lya maradtam. A másik utca, a Csucsomi, még in­kább a sz;vemhez nőtt. Itt ismertem meg a rozsnvói embereket, a bányá­szokat. 17 ülönösképen emlékezetemben ti egv öreg hatvan körüli bánvás/ képe. Apró. mokánytgrmetú fekete ember volt. Harmincöt évig dolgozott a föld mélyében. Arca ráncait ege.sz sötétre festette az évtizedeken át rá­rakódó bányapor. Ö beszélt nekem el&ször a bánya ró!. Furcsa, sohsem hallott szavakat hallottam tőle. Lassan, magyarázóan beszélt. S közbe-közbe aprókat köh? cselt, véreseket köpködött. Én csak bámu’tam csodálkozva. — Szanató- •iumba kellene menni magának Fee bácsi — mondtam egyszer neki. Ö csak a kezével legyintett. — Sok száz embernek ke'lene oda menni — mon dotta. Csak később tudtam meg, hogy majdnem minden bányász így köhög ás vért köpdös. Egyszer, amikor a munkáról volt szó, azt mondta, hogy nincs kegyet­lenebb meló a bányászmunkánál a vi- ágon. A rozsnyói vasércbányák áldó zatait nehéz lenne megszámolni. De hiszen, hogy is ne lennének áldoza ok am'kor a bánya építésével, az ácsolássa'. a szellőztetéssel az urak nem törődnek. A rimamurányi uras­nak csak a vasérc kellett. Meg a pénz. sok pénz . . .” Hogv fúlnának ott be­le már egyszjer” — mondogatta — oly­kor Feri bácsi. De a rozsnvói bányászokra nem­csak a tüdőbaj, meg a nyomor vo t :el!emzp. Ök voltak a környék leg­harcosabb kommunistái. A vörös Rozs nvó munkásmozgalmunk igazi gyön­gyévé vá't. Számos sztrájk, bérharc, tüntetés f{íz' dik ehhez a bányavároskához. Ha a vörös Rozsnvó megmozdult, belere­csegett a Ritnamuránvi Részvénytár­saság. Gyakran megmozdult . . . Egyszer, amikor lecsendesü t egy kicsit a helyzet, mert akkortájban már cirkált a Gestapo, megtanított Feri bácsi egy nótára. Nagyon tetszett ne kém, sokszor dúdolgattam­„Szerencse fel, szerencse le, Ihren a bányász élete." Ez volt az Utolsó, amit tanultam tőle. Nemsokára őt is elvitték, mint más sok rozsnyói bányászt is a kon­centrációs táborba. Igaz, onnét nem­sokára megszöktették a fiatalabb kom­munisták. A felszabadulás után, május else- jén láttam először. Mintlid még most is a szemem előtt lenne, teli torokból énekelte a „fel harcra vörös proletárok”-at. ö szónokolt az ünnepségen. Vállukon vitték fel az emelvényre. Csak úgy csillogott ap­ró szembogara, amint nézte a városi toronyra felszögezett ötágú csillagot, meg azt a bánya fölött ragyogót. 1952 őszén Feri bácsi. Fábry Fe­renc. a kommunista, meghalt. Már nem segített a szanatórium sem. Elv- társak, engedjétek meg, hogy ezen­nel is adózzak örök emlékének. Soh­sem felejtem el. ★ ü ozsnyó, a régi. piszkos bánya- “ város felismerhetetlenül meg­változik. Hata'mas háztömbök épülnek a bá­nyászcsaládoknak. A város déli ré­szén büszkélkedik a sokemeletes, száz ás száz bátor fiút befogadó bányász­tanulóotthon. Fürdőszobákkal, vízve­zetékkel, villannyal, könyvtárral, tár­salgóval. tornateremmel, orvosi rende­lővel ellátva. Az itt nevelkedő bányá­szok már nem kapják meg a tüdőbail Nemrégen fejeződött be az új tej feldolgozó üzem felépítése. Ma mái gyártja a sajtot, vajat, túrót a bányá­szoknak. Az utcák is megváltoznak. A vall-. mikori szűk Berz^tei utca, kiszélese­dik, eltávolítják azokat a régi ház:r kát, amelyeket tervtelenü!, nem szá­mítva a jövő évekre, túlságosan be­építettek. A Főteret ebben az évben kövezik ki. Rnzsnvón 11 éves szlovák tannyelvű nyaipari iskola, szlovák és magyar nyolcéves iskola van. Az ifjúság előtt szabad a tudomány felé vezető út. Hogv mennyire megváltozott a bá­nva. arról csak . a bányászok beszél­iskola, magyar pedagógiai iskola bá- hetnének. Nem akarom rózsásra fes­teni a valóságot, nem lenne szép tő­lem. Nem elvtársak, a bánvászmunka még ma is a legnehezebb munka. De távolról sem olvan veszedelmes, mint pár évvel ezelőtt. A rozsnvói vasércbányákban ke­mény. izzadságos harc folyik. Ezé't le a kalappal a rozsnyói vájárok előtt! * ft- * Vj ostanában ritkán járok Rozs­*•*•* nyóra. De valahányszor ott va­gyok, mindig büszkén emlékezem vissza a régi évekre. Aztán megnézem a főtéri táblát, az ötágú csillagokat, melyik világít, me­lyik nem. Melyik teljesítette már a dekád tervét. Rozsnvó, Demő, vagy Csúcsom? Gondolatban forrón megszorítom a füldalatt. dolgozók poros kezeit. A ti nevetekben is Köszönjük nektek rozsnyói bányász elvtársak! Köszönjük és jó szeren­csét! KARDOS ISTVÁN, tor léniáiét Szn s° róla a fenvb"! mmmm nmmnuréhukvch $60 fi. 4 i; ---■*< !»H <**#&*$# **•> ,4 : ******** íí- í f ,< v- Sfe,» **** V ” ‘ ' • '>*. í . , * - ~ • ' * ' - '- —- --­. . ' ' ■ y ~ ...........' '1 x' »'tu , v A && Xítibúí *$$$$$&?> Xt. ' \ É- * ,> yi> 'sX'l' V ' G ­•: Ä. ' | m í w 'M 's } V % < < < < A í" íri-A'yy i MS ■y:-m ■'■■■■: * t 5 *('" '/■•< v y>. 'i 4- • fr ; ' *,<, ő::y­•< v ■ ■'■■■ ■■■■ fU &&****&( i ' $ ■<:» ♦ *■::$*y-r-: r.--- * w&m* f tMi-y/; * H <tís ihíams’ú Hmníkm HfmsmiMátíyi hárivá&t, lí.itiflkéssáolioxl Hmk $ß&* tmmnUnakt : .x.:'-'■■ Ay,-. . , .,4, '■ ' " x ■ ■ ■- , ,■ *+ ■> -■ ■ s * ?&>-> »A# & - < ................................... ' ■■ $ís>ív-< ■■ ■■ s ^ ' •• "<» h-;- - ■ ■­fi- ' vfáfáb ->iÄ ' s .y; , '//Msíty «Wfr « % 4 í -XX y' 4,í ,.y '«-#«* - *4.. ' '<* > ’Wb «« -Xí. , lyémryy • ik’ ' , -í ' ■ ' V '<C X ■'<* 'X-yk'/i. ; Xx:.x7-xX::: - >; XxWxír-yX; y ,;,X::: x> ::-: «-«4 *Tv**n,» , »4*, > * . '-*** '* " **”**“* wrm ** m* „ fei t i-í-JS í- , -y .......1.­<ivíí>%r A '*>*''*•*» t* íf * * x < ■ '<- x:;.­x < ‘ Iw ’’ ' ^ *x X&m? !í ** - 4*» x ^ x 4** ** ~<T ««*»»•.»----- ■ • -•** • • a««,«* « •*.«** , V-.». ■ v-í*aSÄBÄSÄfiZtfi«*k *• 4 Közös volt a mi sorsunk, magyar és szlovák dolgozóké, n munkásmozga­lomban is egymásra találtunk. Fent egy közös röpiratot láthatunk 1936-ból, amely szlovák és magyar nyelven a Rozsnyói és környéki bányászok pon­tokba foglalt követeléseit tartalmazza (láéhány példány Rozsnyón, a járási irattárban található.) Jár**! Xí**t*ln«*. St&X !r«tt *»*mr*i «* ***«*«!s**t int* * t. iér&*t »ti** T*Úf«rt»»**** * nytrf mmm *tlat *tpm i**&* %<sr»*+i hit » Hit tdáit* ami ** mmt ewÍtá«J*4»Staí*í t-ifv* * isiiét» *■* as* *wé* «* »mii*,*■*♦# »tt.il* *****»ít «M» . 7 '/ •' X\f,/ '’i 9«** *«yi ** t-Ult.r oCf «*-«*w* *wy-m éhe-tokftus. utylélDtm* feJFríru rs«*»«»«* »i,?««>,*# tSss* l**«Xíh* »* ttjája* 'A.hew *««» »♦*» -a* !»•***•>■*«*♦•» k*ll »*;** !**» »2tí«s ? .*:»« )**«•*« í****«i» * ?• A* **;!« «t*a»,S. 1*^«« * axmllgU» *yí *4 tín»*»!«»« i*7 ***■*«se«*!# i*mm J»,*feRíS*a it.-«»*» f*1 Ai :»;(»«* »«tMtí **• #1.3»**»*» t *i.í .T? St giíit&J. tssily*» \ 9 :' vs*s h>»3s»s<Wí I» tint sir» mttrl*m .te******* **-» ** sí; síi. Sattvií, JS.JS.x*y .6-*»« tóéi ri*» ín*. ?**«>. äs*, i ^ -> * tW.fk'W. ? . 'r „Tekintettel arra, hogy a nyári szezon alatt olyan kevés keresethez jutot­tunk, hogy a téli időkre semmit sem tudtunk megspórolni, úgyhogy most családjainkkal a legnagyobb nélkülözésnek v-gvunk kitéve és nyomorunk, éhezésünk tűrhetetlenné válik, azon csekély segélyezésből, amit kapunk annyi sem lelik, hogy naponta egyszer vegyünk magunkhoz táplálékot, gye­rekeink rongyosak, hidegben még iskolába se tudjuk küldeni, nekünk nem lehet, hogy éhen vesszünk, nyomorunkon kell, hogy valahogyan segítsenek” — írják a rozsnyói munkanélküliek 1936-ban. A járási hivatalhoz küldött kérvény alsó részén és a másik oldalon folytatódnak az aláírások. (Az ere­det^ irat a járási irattárban van.) Képeit o* új Rozsnyóról: Baloldalt egy kisfiút láthatunk, amint a városi könyvtárból könyvet kö’csönöz ki. Középen az új bányásztanulóotthon van. JMÖamtt ai tanulooitRon egy boldog fiatalja. / ÍRÁS ROZSNYÓRÓL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents