Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-08-19 / 53. szám
fm. angiiaehw M. oiinosiie FRIEDE UND FREUNDSCUAFT A béketengerésze Bukarestben Ki indította szárnyra a hírt? Nem lehet tudni. De Bukarestben már napok óta jelentősen félrehívják az- embert a barátai — akárhol találkozik velük — és franciául, angolul, németül, titcrf<zatos arccal, újra meg újra fűiébe súgják; „Henry Martin holnap üteggel Bukarestbe érkezik! De ne mondd el senkinek, titokban akarják tartani!" Hivatalos helyről nem erősítették meg ezt a hírt, én végül már arra gondoltam, hogy a legenda Martin érkezéséről, nem valóság, csak a forró óhaj és a szeretet sülötte. Vasárnap reggel mégis kimentem a többiekkel a repülőtérre. — Hátha..? Igazi bukaresti nyári délelőtt volt, tenyérnyi felhő sem ült az égen, a nap egyre forróbban tüzelt. De a repülőtéren többezernyi tömeg várakozott. Türelmesen, és kitartóan ültek a körbefutó köpárkányon az oszlopok magasba húzódó peremén és minden megmászható magaslaton. Szépek, fiatalok, vidámak és arcukon boldog várakozás. Legtöbben franciák, akik közül sokan már két-három nap óta, minden délelőtt itt vannak. Claire Picard, párizsi diáklány és Roux Íves touloni ifjúmunkáslány is ezek közé tartozik. Fekszenek a fűben és a Berlínből^jött Olga Deckerrel beszélgetnek. — Ti. biztosan személyesen ismeritek Henryt? — mondja Olga. A két francia lány egymásra nevet. — Személyesen sohasem láttuk — felelte Claire — de azért jobban ismerjük az élétét, mintha rokonunk lenne. — Úgy sajnáltam, mikor börtönbe zárták. — Hej, Olga! Toulont láttad volna akkor. Valóságos forradalom tört ki, olyan tüntetést rendeztünk ... De most már szabad! Szabad! — mondja Roux és jókedvében arrébb hengereződik a füvön. Claire átöleli a német lány derekát. — Olyan boldog vagyok ... Egy nagyon keveset én is tettem Henry kiszabadításáért.-----Szerénykedik — mondja közbe Roux. Legalább 150 családnál járt aláírást gyűjteni, pedig nehéz volt sok helyen. Felugranak és rögtönzött jelenetben bemutatják, hogyan fogadta őket egy nagykereskedő felesége. — Asszonyom, szeretnénk, ha ön is hozzájárulna aláírásával ahhoz, hogy az ártatlan Henry Martint szabadon bocsájtsák — játsza Claire szerepét Roux. — Henry Martint? — mondja mu- iatságos fintorral Claire. — az a sza- botőr jő helyen van a dutyiban! — Node asszonyom! — Maga kislány pedig jobban tenné, hogyha haza menne harisnyát stoppolni ... A körülöttünk álló franciák csak úgy gurulnak a kacagástól. — A munkások persze másként fogadtak bennünket — mondja nagy barna szemeit törülgetve Claire. Micsoda jó kedv hullámzik itt! Nagyszerű dolog, hogy érezzük: Nekik is, nekünk is van részünk Henry Martin kiszabadításában. Valahol elő! mozgás támad. Mindnyájan felugrálunk és arra tartunk, tizenegy óra van. Szájről-szájra jár a hír, hogy Martin egy órakor érkezik. És ekkor keringőbe kezd a zenekar. Előbb csak egy-két pár táncol, majd egyre többen csatlakoznak hozzájuk és végre már mindenki ott kering a kifutó sima betonlapján. Azután a „Pe- rinica” friss dallamára óriási kört alkotunk. A nemzetek testvériségéből font lánc közepén vidám zsivaj kíséretében baráti csókot váltanak a különböző népek leányai és fiai. Olyan természetes, gyönyörű jelkép ez. Martinra várunk, aki értünk, a békéért szenvedett börtönt, akit nem tört meg semmi erőszak. Martinra várunk és szívünkből kiárad a túlcsorduló jókedv, hiszen ő is a mi erőnknek, az ifjúság, a béke és szabadság erejének legyőzhetetlenségét bizonyítja. Repülőgép jelenik meg az égen. Hurrá! Hurrá! A gép a kifutó túlsó végén áll meg — lehet ide talán ezer méterre is. A rendezők megpróbálnak kordont alkotni — de a fiatalok áttörnek, magukkal sodorják a rendezőket; ők is fiatalok, ők is lelkesednek, mint mi. A nyílegyenes betonúton, mindannyian futni kezdünk a gép felé. Micsoda versenyfutás! Elől a németek, románok, sarkukban összefogózva a vietnamiak és a franciák. Arcunkat nekifeszítjük 0 szélnek, fejünk fölött csattogva lobognak a selyemzászlók, futás közben is nevetve kiáltozunk egymásnak. A román rendőrök mosolyogva magyaráznak valamit, de nem értjük. Rohanunk. Körülvesszük a gépet s kiderül, nem ezzel érkezett meg Henry Martin. Kitartóan várunk tovább. Végül is egy órakor megérkezett a várva-várt utasszállítógép. Szorosan összetömörülve állunk, a nagy zöld repülőgép körül. Mindannyian látni a- kartuk öt. Kinyílik a repülőgép ajtaja és a sötét keretben megjelent Henry Martin. Arca egészen fehér, rajta a börtönben eltöltött hosszú hónapok sápadtsága, mégis olyan erőt, olyan boldogságot sugároz ez a kedves, rokonszenves férfiarc. — Hurrá, Henry Martin! Hurrá! — dübörög megállíthatatlanul a kiáltás. Megjelenik az ajtóban a hős tengerész fiatal felesége is, a lelkes békeharcos. Vietnami lányok futnak hozájuk, fel a lépcsőn, hatalmas virágcsokrokkal ölelik. csókolják őket. Békét Vietnamnak, hangzik a sík repülőtéren. Martin megpróbál leszállni a gépről. De hiába. Ügy forrong, úgy pezseg a tömeg, hogy nem lehet tenni egy lépést sem. Kétszer, háromszor is megpróbálnak utat nyitni nekik. Nem sikerül. Egyre tombol az éljenzés, mindenki még közelebb igyekszik, hogy még jobban láthassa a béke tengerészét. Egyszerre csak a hátulállók a jobbra fekvő épület felé rohannak. Henry Martin és felesége átbújt a gép alatt, és arra tartanak kifelé. Henry Martin elment. Este a záróünnepélyen újból találkozunk vele. És most, itt a repülőtér előtt egymásba karolunk és énekelve indulunk meg a Sztálin-út felé. A szemközt jövök kérdőn néznek ránk, mitől van olyan nagy jő kedvünk. A fiatalok csillogó szeme vidáman szárnyaló dala feleli — itt van köztünk Henry Martin, a liéke tengerésze — szabadon. Köszöntjük kiszabadulásában a békeszerető emberek egységének legyőzhetetlen erejét. Kövesi Endre (A Szabad Nép-bői) Szun Te Thi, a vietnami lány megmenti a falut Váratlanul történt. Szun úgy gondolta, ha nem is sok, de lesz annyi ideje a ssinór megrántása után, hogy egy kicsit eltávolodjék az úttesttől. De a robbanás még abban a pillanatban megtörtént, nem tudott elmászni. Szun belefúrta arcát a puha levelekbe. Elmúlt egy perc, kettő, lehet, hogy egy óra. A lány nem gondolt az időre. Odalapult a földhöz és várt, hogy valahonnan az úttestről tüzelni fognak rá. Senki sem lőtt. Szunnak eszébe jutottak parancsnoka szavai: ..Nagyon jó aknát adok neked, kitűnően működik. N? izgulj!" Szun kimászott az úttestre és az út- szélen meglátta a felrobbantott autót. Három megölt katona hevert felette. A lány a faluba futott. Majdnem az összes férfi és nő kint állt, ki bottal, ki fejszével. — Eljöttünk, hogy harcoljunk a betolakodók ellen — mondták Szunnak. — A múltkor a falunkban a rablók 12 házat gyújtottak fel. Elhajtották az összes állatot. Nem engedjük, hogy mégegyszer megtegyék. A lány megnyugtatta őket és elmondta, hogy felrobbantotta az autót » katonákkal együtt. Ma már tmaki sem bátorkodik a faluba. Egy öreg asz- szony — Szun nem figyelte meg az arcát — azt mondta; — Eljönnek holnap és mindenkit megöinek az átkozottak. Menekülni kell Szun igazat adott nekik— El kell menni az erdőbe, A férfiak közül, aki akar. .jöjjön velem, földkunyhókat ásunk az asszonyok számara. A tömeg zajongott. Voltak olyanok, akik nem akarták elhagyni otthonukat. Szun nem tudta, hogyan győzze meg az embereket. — Ha itt volna a parancsnok — gondolta a lány, — ö biztosan megtudná győzni őket. Külön gyülekeztek azok, akik otthon akartak maradni. Szun már menni készült, de eszébe jutott, mi lenne, ha elmesélné nekik a faluja történetét? A lány a kör közepére futott és elkiáltotta magát; — Hallgassatok majd, testvéreim! Ez múlt év februárjában történt. Több mint ezer katona jött éjj-el a falunkba. Mi is azt hittük, hogy legalább a gyermekeket és az asszonyokat megkímélik. De megöltek mindenkit, aki csak a kezük ügyébe került. Megölték a fivéremet, Kient. 22 éves volt, nem tudott már elmenekülni. És megölték idős édesanyámat. Vájjon azt akarjátok, hogy rátok is ugyanez a baj szakadjon. Amikor hajnalodni kezdett, Szun kivezette az embereket az erdőbe. A falu körül figyelőket hagytak. Jelezniük kellett, vájjon jönnek-e a katonák. A figyelők délben tértek vissza. Az emberek mindjárt körülvették őket. Az öregasszony odament Szunhoz. — Megmentetted a falunkat kislányom, mert a házakat, ha van kezünk, újra felépíthetjük, de ki adja vissza kezünket. Az emberek még beljebb mentek az erdő sűrűjébe. Szun The Thi. 22 éves, ebből 6 évet a partizánosztagban töltött. Azon a borzalmas éjszakán jött a partizánosztagba, amikor senkije, semmije, sem maradt. Sem rokona, sem háza. A parancsnok meghallgatta a leányt és azt mondta; „Magunkhoz veszünk téged. De ne siránkozzál, mert bizony nálunk nehéz az élet.” Szun az osztagnál maradt. Naponta ötven kilométereket tett meg a harcosokkal együtt. Megtanult gépfegyverből, géppisztolyból lőni, gránátot dobni. Hazája szabadságért harcolt és ez erőssé tette őt. Ez az eset volt Szun tűzkeresztsége. Ettől kezdve a csapatban úgy hívták: Az a kislány, aki megmentette a falut. Amikor a csapatban arról volt szó, kit küldjenek a VIT-re Bukarpstbe, mindenki Szun mellett e- melte fel a kezét. És Szun eljött az ifjúság, a dal, a barátság városába. Láthatta, hogyan ölelik magukhoz a francia fiatalok vietnami barátaikat. Francia leányokkal sétált a városba és e- gyütt énekelték francia és vietnami dalokat. 10—10 ismeretlen barát énekelte velük a dalt. És úgy érezte, hogy szive megtelik örömmel és boldogsággal. Szun Bukarestben gyakran emlegeti partizánosztagát, szeretett szülőhazáját, Vietnamot. Hazája szabad lesz — ebben Szun keményen bízik. „A szabadság szele megtisztítja az eget és az fényes és világos lesz az egész földkerekségen." — így mondta neki egyik francia barátnője. E szavakat Szun szivében magával viszi a messze Vietnamba. A Komszoniolszkaja Pravdából. A csehszlovák küldöttek tánckörben vendéglátóikkal. A szovjet ifjúság;! kü'döttség fogadása Pénteken este a IV. Világifjúsági Találkozón részvevő szovjet ifjúsági küldöttség vezetősége fogadást adott a bukaresti Sztálin-kultúrpark „Pesca- rus” kertvendéglöjében. A fogadáson megjelent Petru Groza, a Román Nép- köztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnöke, I. Chisinevschi és Gh. Vidrascu, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettesei, M. Mujic, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnökhelyettese, dr. Parhon, a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke, S. Bughici külügyminiszter és « román politikai, társadalmi és kulturális élet számos más képviselője. Jelen volt továbbá a fogadáson L. G. Meljnyikov, a Szovjetunió bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a szovjet nagykövetség több képviselője, M. B. Mityin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, valamint a bukaresti diplomáciai képviseletek számos tagja, A fogadás részvevői között volt Jacques Denis, a DÍVSZ főtitkára, A. Seljepin, a Világifjúsági Találkozón részvevő szovjet küldöttség vezetője, V. Kocsemaszov, a szovjet ifjúság antifasiszta bizottságának elnöke, B. Be- reanu, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke, valamint a Világifjúsági Találkozón részvevő ifjúsági küldöttségek vezetői, a találkozóra érkezett külföldi vendégek, újságírók stb. Az est tnüvészi programmjában felléptek a IV. VIT-en részvevő szovjet Ifjúsági küldöttség művészegyütteseinek szólistái, valamint a moszkvai diákok énekkara, amely szovjet, kínai, angol, amerikai, francia és román dalokat adott elő. A fogadás meleg baráti légkörben zajlott le. A gyöítes koreai a nagy Találkozón VIT-kü!dötteink a komszomolisták után szerdán a kort«! fiatalokkal találkoztak. A harminc- tagú küldöttség, amelyet Ladislav Lis, a CslSz KB titkára vezetett, fogadta a koreai fiatalok csoportját. A koreai fiatalokat Kim Ki-szu ve- zérilrnagy vezette. A bejáratná! virággal fogadták a koreai fiatalokat és megölelték őket. A kék CsISz-ingek csakhamar elvegyültek a koreai katonák zöld egyenruhájával és a koreai lányok tarka nemzeti viseletével. A találkozás megkezdése után a két csoport kölcsönösen ajándékot cserélt A fiatal koreaiak ajándékai között van egy gyönyörű vörös selyemzászló, amelyre mozdonyt szőttek annak emlékére, hogy a Koreának szállított gépeink hozzájárultak az agresszor fölötti dicső és igazságos győzelemhez. A küldöttek aztán elbeszélgettek egymá.ssal. Mialatt Irena Sedlecká államdíjas, elmagyarázta Guom Zsek-csan hadnagynak, hogy hogyan dolgozott a prágai Lenin-múzeum díszítésén, Kan Den-dek és a mi repülőtisztünk a légitér őrzésénél lévő sikereikről be.szélgettek. — Khan Csong-dog kapitány repülőegységével több mint hatvan légihareban vett részt. E harcok során több mint negyven amerikai repülőgépet elpasztítottak. Ö egyedül nyolc repülőt lőtt le, többnyire amerikai vadászgépeket. Az ellenséggel szemben tanúsított bátorságáért a leg- na^obb kitüntetéseket kapta. A koreai fiatalok és a mieink itt még jobban megismerkedtek és megszilárdították barátságukat. Amikor elváltak, lelkesen éljenezték Korea és Csehszlovákia Kommunista Pártját, a két állam képviselőit Kim ír Szén marsallt és Antonin Zápo- tocký köztársasági elnököt Ez a találkozás szilárd elhatározást váltott ki bennük, hogy a békéért jobban fognak dolgozni. A Programm kulfúrrészében két strakonicei dudás. Jozef Rezný és Jindfich Jindrák lépett fel, Antonin Šafárik énekelt. A koreai lányok nemzeti és harci dalokat énekeltek. Ez a talál- k :.ó megmutatta a két ország fiainak azt a szilárd elhatározását, hogy vállvetve fognak harcolni a világ ifjúságával együtt. VlT-kü'döttségünk szerdán találkozott még a vietnami fiatalokkal, ausztriai diákokkal és munkásokkal Bukarest többi termében, kertjében és parkjában még egynéhány találkozó zajlott le, mint például a francia és magyar fiatalok találkozása, stb.
