Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-19 / 53. szám

Ol IFlOSáG

19B3. 3ugyr,7tii.«; 19.

A szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Nagy-Britannia és az USA

kormányához a német kérdésről

Moszkva, augusztus 17. (TASzSz) — A szovjet kormány szükségesnek tartja újból figyelmeztetni Francia- ország, valamint Anglia és az Amerikai Egyesült Államok kormányát arra a nem normális helyzetre, hogy ,a háború óla eltelt nyolc év alatt Európában Németországgal még nincs békeegyezmény. Németország nyugati és keleti részre van osztva és a többi állammal nincs egyenlő helyzete. Ez a helyzet ellentétben áll a békeszere- to nemzeteknek Európában a béke megszilárdításáért való igyekezetével s egyúttal megszegi a német nép jogos nemzeti érékéit.

A szovjet kormány már 1952. március 10-én javaslatot terjesztett elő Franciaország, az USA és Anglia kormányainak a Németországgal kötendő békeegyezmény alapjainak megvitatása céljából, amelyhez azonban ezideig Franciaország, Anglia és az USA kormányai nem fejezték ki álláspontjukat. (A Németországgala kötendő békeegyezmény alapjavaslatai mellékelve.) Franciaország, Anglia és az USA kormányai szintén nem terjesztették elő a békeegyezményre irányuló javaslataikat. Ebből tehát az következik, hogy a három említett nagyhatalom kormánya lebecsüli a Németországgal kötendő békeegyezmény kérdésének fontosságát. A Németorsjáq- • gal kötendő békeegyezmény kérdése egyre inkább elhúzódik, amiért mindenekelőtt Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok a felelősek.

Ángiia, Franciaország és az USÁ kormányai elutasítják a Németországgal kötendő békeegyezmény kérdésének megvitatását és más úton haladnak.

Franciaország, Anglia és az USA kormányai 1952. május 26-án a bonni Adenauer-kormánnyal együtt a „három nagyhatalom és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól egyezményt” írtak alá, amely mint „bonni egyezmény” szerepel és ugyanez év május 27-én Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és a bonni kormány egyezményt írtak alá az úgynevezett „európai védelmi szövetségről”, arrffely ^ párizsi egyezmény” név alatt szerepel. . A „bonni egyezmény”, valamint a „párizsi egyezmény” ötven évre elválaszthatatlanul összefüggnek e nagyhatalmak támadójellegű északatlanti tömbjével.

Amint ismeretes, a „párizsi egyezmény” lényege abban van, hogy Nyu- gat-Németországban a hitlerista tá- obmokok és más revansiszták vezetésével fegyveres erőket alakítanak, amelyek az úgynevezett „európai hadsereg” részét alkotják, s amely az „Északatlanti Szövetség" támadó céljait szolgálják. A „bonni egyezmény” értelmében Nyugat-Németország függő helyzetben lévő állam marad, a három nagyhatalomnak alárendelve, amely nagyhatalmak a megszállási rendszer formális eltörlésének ellenére is katonaságot tartanak Nyugat-' Németország területén, korlátlanul jogot tartanak Németország belső ügyeinek beavatkozásába és hosszú évekre fenntartják a nyugatnémet lakosság rabszolgatartását megszállási rendszerük által, amelynek csak a formája más jellegű.

Ez azt jelenti, hogy a bonni és a párizsi egyezmény a német militarizmus felujitásához vezet és Nyugat-Németország más, világuralomra törő hatalmak agresszív terveinek eszközévé válik.

Ahogy Franciaország, Anglia és az USA külügyminisztereinek Washingtonban, 1953. júliusában megtartott tanácskozása nyilatkozatából kitűnik, a három nagyhatalom kormánya továbbra is annak a politikának folytatását határozta el, amelynek célja az ,.európai hadsereg” és a hitlerista tábornokok által vezetett nyugatnémet fegyveres erőknek az „európai hadseregbe” való bekapcsolása. A nyilatkozatban közvetlenül az áll, hogy „a három külügyminiszter újból bebizonyította elhatározását: energikusan folytatni azt a politikát, amelyen az Atlanti-egyezmény keretében kormányaik megegyeztek. Ennek a politikának szerves része .a hat európai állam egységes kialakításáért végzett munka, amelyek már megalkották a szén- és acélúniót és amelyek kormányai aláírták az „európai védelmi szövetséget.” Az az út, amelyet Németország kérdésének elintézésével kapcsolatban választottak Franciaország, USA és Anglia kormányai, a német militarnzmus talpraállításához vezet. Ezen az úton voló haladás felélesztené az új agresszió tűzfészkét.

elősegítené Európa szörnyű háborújának kitörését. Ezen az úton való haladás jelenti a nemzetközi szerződések elutasítását, amelynek az volt a célja, hogy Németországot békeszeretö és demokratikus állammá álakítsa át. Ezt a szerződést az Egyesült Államok és Anglia 1945-ben fogadta el a potsdami konferencián és amelyhez később Franciaország is csatlakozott.

A másik út a békeszerető emberek céljának és a négy nagyhatalom németországi kérdéssel kapcsolatos e- gyezményének felel meg. Ez az egyezmény rögtön a« háború után .jött létre. Ez az út az európai béke megszi- lárd'tá-sáért folyik. E mellett szem előtt kell tartanunk zt a körülményt, hogy a potsdami konferenciák óta nyolc év telt el és hogy ezalatt az idő alatt nem egy fontos változás állott be, amely változásnak a német kérdés végleges megoldásánál nagy figyelmet kell szentelnünk. De a potsdami egyezmény fö célja — elősegíteni a békeszeretö és demokratikus Németország megteremtését — egyértelműen fejezi ki az európai nemzetek érdekét és a német nép érdekét is. És éppen ezért az e- gyezménynek ennek a célnak a sikerét kell biztásítania.

Ennek a feladatnak megoldása elősegíti Németország eddig nem ismert felvirágzásának feltételeit, Németországnak. amelynek mindet^ előfeltétele meg .van a gazdasági és kulturális fejlődésre. Senki sem tagadhatja le, hogy Németországnak, -''mint nagyhatalomnak felújítása, mely képes lesz elfoglalni megfelelő helyét a többi nagyhatalmak között, csak a német állam békés és demokratikus úton való fejlődésével. a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítá-sára törekvő baráti együtműködés útján érhető el.

A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a háború politikája már nem egyszer katasztrófába döntöte Németországot és hogy ennek a katasztrófának a következményeit milyen drágán fizette meg a nép.

Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a Németországgal kötött békeszerződés a német kérdés megoldásának első- leges feladata, amely majd nagyban hozzájárul Európa békéjének megszilárdításához, és lehetővé teszi azoknak a feladatoknak végérvényes megoldását, amelyek a második világháború következtében keletkeztek. Ez valamennyi európai állam és Németország szomszédainak életkérdése, amelyek a hitleri agressziótól szenvedtek. A Németországgal kötendő békeegyezmény azért is szükséges, hogy a német militarizmus újjászületését, amely már kétízben robbantotta ki a világháborút, nem távolították el, mivel hogy a potsdami konferencia idevágó határozatai még mindig teljesítetlenek. A Németországgal való békekötés a német nép számára a béke szempontjából megbízható előfeltételeket teremt, hozzájárul Németország mint egységes, független .demokratikuG és békeszerető állam fejlődéséhez és a német nép számára biztosítja a többi nemzetekkel való egyenjogúság alapján a békés e- gyüttműködés lehetőségét. Franciaország, Anglia és az Északamerikai Egyesült Államok kormányai a Németországgal kötendő békeegyezmény megvitatásának elutasítását azzal indokolják, hogy mindezideig nem létezik össznémet kormány, amely részt vehetne az egyezmény előkészítésében. .Azonban az ilyen indokok, amelyek a békeszerződés megtárgyalásának elutasítására irányulnak, nem felelnek meg az igazi tényállásnak. Franciaország, USA és Anglia politikája a valóságban oda vezet, hogy a békeszerződés megtárgyalása nemcsak újból és újból el- odázódik, hanem .ezzel egyidejűleg elhalasztják az össznémet kormány megalakítását is, mert ennek a politikának célja Németország kettészakításá- nak állandósítása és az egységes Németország helyreállításának megakadályozása. Most további óvintézkedéseket foganatosítottak, amelyek kényszeríteni fogják az illetékes államokat arra, hogy az egyes állantok parlamentjei komoly ellenállása ellenére is ratifikálni fogják a bonni és párizsi szerződést. Az Amerikai Egyesült Államok nyomására, a- melynek célja meggyorsítani és kialakítani a nyugatnémet felfegyverzett erőket és bekapcsolni a párizsi egyezmény szerint az „európai hadseregbe” és így Nyugat-Németországot, a nagyhatalmaktól függően olyan eszközzé változtatni, amely a nagyhatalmak háborús terveit megvalósítaná. Csakhogy

Nyugat-Németország bekapcsolása az „európai hadseregbe”, valamint az é- szakatlanti tömbbe azt jelentené, hogy Nyugat-iNémétországot nem tekintjük már békeszeretö államnak. Nyugalné- metország bekapc.solása az európai hadseregbe és az északatlanti tömbbe lehetetlenné teszi Nyugat-Németország és Kelet-Németország egyesítését egy államban. Egész Európa békeszeretö népeinek egyaiánt érdeke az egységes békeszeretö Németország létrehozása Csakhogy abban a pillanatban, amint a bonni kormány Nyugat-.Németországot az agresszív északatlanti tömbbe vonja be, lehetetlenné válik Nyugat- és Kelet-Németország egyesítése. És éppen ezért lép fel nemcsak Kelet-Németország népének zöme, de a nyugat- németországi- dolgozó tömegek is A- denauer kormányának terve ellen. A német dolgozó nép nézete mellett vannak a többi európai népek is.

Az említettekből kitűnik, hogy Franciaországnak, az Amerikai Egyesült Államoknak és Angliának a politikája, valamint Adenauer politkája nem Németország egyesítése felé irányul, nem egy össznémet kormány megalakítását segíti elő. hanem fordítva, arra irányul, hogy Németország továbbra is szétdarabolva maradjon. Ez a politika egyenesen az egységes, demokratikus kormány megalakítása ellen van. Ebből tehát kitűnik, hogy a Németországgal kötött békeszerződés megtárgyalásának visszautasítása, olyan okok miatt, hogy nem létezik össznémet kormány, nem fejezi ki a visszautasítás igazi indító- okát.

Az említettekből az is kitűnik, hogy Franciaország, Anglia és az Amerikai Egyesült .Államok kormányának .jelenlegi politikája a békeegyezmény kérdése ellen és Németország egyesítése, békeszerető és demokratikus alapokra való helyezé.se ellen irányul.

Franciaország. Anglia és USA kormánya ahelyett, hogy megoldaná a demokratikus, egységes, német kormány kérdését, más javaslatot terjesztenek elő, hogy az össznémet választások kérdését tárgyalják meg. de az egész ügyet arra korlátozzák, hogy a négy ; nagyhatalom tárgyalja meg az ö ja- ; vasiatokat, az ú. n. semleges bizott- : Ság, az idegen országok képviselőinek j nevezését, amelynek feladata lenne I vizsgálatot tenni és a választás felté- : teleit megteremteni. Ezt a javaslatot nem lehet máskép értékelni, csak mint kísérletet arra, hogy a németországi választásokat idegen hatalmak kezébe adják át, és ennek érdekében külön- I bözö idegen „nyomozókat” kényszerít- ; senek a német népre, mintha nem is Németországról volna szó, amelynek többéves demokratikus hagyománya van, hanem valamilyen jognélküli gyarmatról. Ez a javaslat a német néptől elveszi azt a lehetö.séget, hogy maga döntsön belügyeiben és bizalmatlanságot fejez ki a német néppel szemben, ami természetesen a német nép széles tömegeiben ellenállást vált ki.

Franciaország, Anglia és USA kormányának említett javaslata lényegében ellentétben áll a demokrácia alapelveivel, amelyeket a potsdami hatá- j rozatok tartalmaznak. A három hata- lom az Adenauer kormányával meg- I egyezve hozta létre ezt a javaslatot, amely a nyugat-német nagy monopóliumok érdekeit szolgálja, amely egyre jobban segíti a tegnapi hitleristákat és a nyílt fasisztákat a német demokratikus erők elnyomásában. A hitlerista fasiszták a német nacionalisták és revansiszták szócsövei, akik Németország militarizálásának megújítására és új háború kirobbantására törekszenek.

Mindemellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Adenauer kormánya rendszeresen hadakozott már a német kérdésben a négy nagyhatalom közötti megegyezés politikájának lehetősége ellen is, mert sorsát szorosan összekapcsolta a német militarizmus újjáélesztésének terveivel és az új európai háború' terveivel. Éppen e népellenes célok érdekében törekszik a párizsi és a bonni szerződés ratifikálására, annak ellenére, hogy mind a két szerződés éles ellentétben áll a német nép nemzeti érdekeivel, Nyugat-Németország függő viszonyban való juttatását jelenti és a nyugat-németországi lakosságot hosszú évekre igába dönti.

Sem a párizsi, sem a bonni egyezménynek nincs semmi köze a demokratikus Németország egységének helyreállításához és ezek a szerződések a valóságban a potsdami konfereníia a- lapelvei ellen irányulnak, amelyen az

USA, Anglia és a Szovjetunió, úgymint Franciaország is, amely hozzájuk csatlakozott, elhatározták az egységes Németország, mint békeszerető és demokratikus állam helyreállításának biztosítását. Az itt feltüntetettekből világosan kitűnik, hogy a demokratikus Németország nemzeti egysége helyre- állításának kérdése volt és marad a német nép legfőbb kérdése, amelynek megoldásában egész Európa békeszeretö nemzetei érdekelve vannak. Semmiféle kimagyarázkodások nem igazolhatják ennek az ügynek további halogatását, mert a jelenlegi körülmények között e kérdés megoldásáért a legfőbb felelősség az USA, .Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányát terheli. Semmi esetre sem lehet továbbra is elodázni az olyan Intézkedést, amely hozzájárulhat Németország egyesítése kérdésének legalább fokozatos megoldásához és az össznémetországi demokratikus kormány megalakításához.

A Szovjetunió azt a javaslatot teszi Franciaország kormányának, valamint Anglia és az USA kormányainak, hogy késedelem nélkül tegyenek gyakorlati intézkedést a német pro'bléma megoldására.

Tekintettel mind arra, amit eddig feltüntettünk, a szovjet kormány úgy látja, hogy halaszthatatlanul szükséges megoldani a Németországra vonatkozó kővetkező főkérdéseket:

A békekonferencia összehívása a Nénielországgal kötendő béke.«zerződés kérdéseinek megtárgyalására

1. A szovjet kormány úgy véli, hogy ilyen konferenciát minden érdekelt állam részvételével a legközelebbi 6 hónap leforgása alatt össze lehet hívni és nem látja indokoltnak ennek további halogatását. Ez idő alatt Németországgal kötendő békeszerződés előkészületeivel kapcsolatos minden előzetes munkát be lehet fejezni. Emellett szükséges biztosítani Németország képviselőinek részvételét úgy a békeszerződés előkészületeiben, mint a békekonferencián is egészen az ideiglenes össznémet kormány megalakításáig, hogy a békeszerződés előkészületeiben résztvehessenek Kelet- és Nyugat-Németország jelenlegi kormányainak képviselői.

2. Az ideiglenes össznémet kormány megalakítá.sa és szabad össznémet választások megrendezése, hogy békeszeretö és demokratikus alapokra helyre álljon Németország nemzeti egysége, ■A szovjet kormány javasolja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és ,i Német Szövetségi Köztársaság parlamentjei a demokratikus szervezetek

széleskörű részvétele mellett megalakítsák az ideiglenes össznémet kormányt. Ilyen kormány a Német Demokratikus Köztársaság jelenlegi kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya helyébe a Kelet- és Nyugat- Németország között létrejövő közvetlen megegyezése alap,ján alakulhat meg. Ha az adott pillanatban ez nehézségekbe ütközne, akkor az ideiglenes össznémet kormány olyan előfeltétel mellett is megalakulhat, hogy bizonyos időre megmarad a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is Ebben az esetben az ideiglenes össznémet kormánynak az első időszakban természetesen csak korlátozott funkciói lennének. Az ilyen esetben azonban az össznémet kormány megalakítása reális lépést jelent a Németország egyesítéséhez vezető úton, amely a valóban szabad össznémet választások alapján létrejövő össznémet kormány megalakításával nyer végleges befejezést.

Az ideiglencg össznémet kormány feladatai

A. Az ideiglenes össznémet kormány megoldhatná a halaszthatatlan össznémet kérdéseket, mint: Németország képviselete a békeegyezmény előkészítésében és a nemzetközi szervezetekben: megakadályozni Németország bármilyen idegen hatalom ellen irányuló koalícióba vagy „katonai tömbbe” való bevonását, amely fegyveres erejével részt vett a hitleri Németország elleni háborúban; a német állampolgárság kérdései; a demokratikus pártok és szervezetek nyilvános működésének biztosítása; a fasiszta, militarista s a demokrácia és a béke megvédése szempontjából ellenséges szervezetek léteI zésének meg nem engedése; a Kelet- és Nyugat-Németország közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítése; a közlekedés, posta és távíró összeköttetés kérdései; az emberek szabad mozgásának és az áruszállításának kérdése, tekintet nélkül a megszabott határövezetre; a német nép érdekeit és más kérdéseket érintő gazdasági és kulturális kapcsolatoknak Kelet- és Nyugat- Németország közötti kifejlődése.

B. A mostani ideiglenes össznémet kormány fö feladata az legyen, hogy előkészítse és megvalósítsa az össznémet szabad választásokat, amelyeknél maga a német nép minden idegen hatalom beleszólása nélkül intézi a demokratikus' Németország társadalmi és államrendszerének kérdéseit. Az ideiglenes össznémet kormány feladata, hogy össznémet választási törvényjavaslatot dolgozzon ki, amely biztosítja az össznémet választások igazi demokratikus voltát, az összes demokratikus szervek részvételét a választásoknál és lehetetlenné tenné a nagy monopóliumoknak a választásnál való nyomását. A szovjet kormány egyidejűleg szükségesnek tartja, hogy Franciaország, az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió kormányai minden óvintézkedést megtegyenek oly irányban, hogy az össznémet választások valóban szabadok leg'yenek és olyan körülmények között vezessék őket le, hogy a választások keresztülvitelénél idegen hatalmak bármiképpen nyomást ne gyakoroljanak.

3. Németország háborúból kifolyó

I pénzügyi és gazdasági kötelezettségének teljesítésének megkönnyítése, j Mivel Németország pénzügyi és gaz- i dasági kötelezettségeit a háború kö- , vetkezményeíböl kifolyólag már jelentős mértékben teljesítette a Szovjetunióval, Franciaországgal, Angliával és az Egyesült Államokkal szemben, és tekintettel arra, hogy Németország gazdasági helyzetét megjavítani szükséges, a Szov.jétunió kormánya halaszthatatlannak tartja az ezzel kapcsolatos döntéseket megtenni:

a) Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja, hogy Németország 1954. január elsejétől legyen teljesen felszabadítva a háborús kártérítések és a háború után a négy nagyhatalomnál felvett állami kölc.sönök visszafizetése alól. Kivételt képeznek a kereskedelmi szerződésekkel megkötött kölcsönös vállalások.

b) Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja továbbá a négy nagyhatalom katonaságának Németország területén való tartózkodásának költségeit korlátozni. Ezért javasolja, hogy az évi kiadások összege a négy nagyhatalom katonaságának ellátására ne haladja meg a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság állami költségvetése bevételének 5 százalékát, továbbá a megszállási kiadások semmi esetre sem szárnyalhatják túl az 1949-es év kiadásait, 'amikor még a megszállási terhekkel kapcsolatban nem alakult meg az Észak- atlanti Tömb. A Szovjetunió kormánya egyidejűleg javasolja, hogy Németország legyen teljesen felszabadítva a négy nagyhatalom külföldi megszállási költségének fizetésétől, amelyek 1945 után keletkeztek.

A Szovjetunió kormánya azt a véleményt nyilvánítja, hogy ha a Szovjetunió, Franciaország, az Eg.vesült Államok és Anglia között a német kérdésben megegyezés jön létre és ha az említett javaslatok tekintetében a legközelebbi időben döntésre kerül sor, nagyban hozzájárul a nemzetközi feszültség egyhüléséhez és ezáltal a nemzetközi biztonság és a béke megerősítéséhez is. A Szovjetunió kormánya hasonló jegyzéket küldött Anglia és az Elgyesült Államok kormányainak is.

U] IFJUSAC — • CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lap.la Megjelenik hetenként kétszer. Kiadja a Smena, a CsISz Szlovákiát Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava. Sol- tésovej 2. — Szerkeszti a szerkesztöhlzott.ság. Főszerkesztő Szó ke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, SoltésoveJ 2. Telefon J4S-51, 2, 3, 229-31, 3 Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — EJöflzetés egy évre 40.— Kčs, félévre 20— Kčs. — A postatakarékpénztár! befizetőlap száma S-54001. — Hirlapbélyeg engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal

Feladó és Iránvftő postahivatal Bratislavs 2.