Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-15 / 52. szám

airí'i'T+'js 1í, ÜIIFIÜSÄG Luciabányán felkészültek az oktatási évre Hanyigovszki bácsi az állomás elf'kti fa alá dobja a csavarkulcsot és a ka'apácsot, utána leül a padra, hogy pihenjen. Sok kilométert jár meg na­ponta gyalog, a vasútat vizsgálja, nincs-e olyan hiba, amely akadályozná a közlekedést. Amint a fa alatt pihen, a .fiatalok köreje sereglenek. Hangula­tosan beszélgetnek, megvan a bizal­muk Hanyigovgzki bácsi iránt. A bi­zalom jeléül az új oktatási évre öt jelölték ki propagandistának. Ez is azt mutatja, hogy készülnek már a politikai iskolázásra. Az iskolá­zás megkezdését ünnepélyessé teszik erre az alkalomra. Színes és gazdag kultúrműsort tanulnak be és Lucia- bánya minden jakója tudni fogja. ho,gy mikor kezdődik az iskolázás. Hiszen az idősebbek is alig várják a kezdetet, némelyek közülük részt vesznek az iskolázáson, de a kultúrműsort is szi- ve.sen végignézik. A kultúrmü.sor ösz^ szeállitásán kivül egvéb előkészülete­ket is tettek. Az iskolázásra vonatko­zóan pontos tervet dolgoztak ki. A tagsági gyűlésen elhatározták, hogy milyen napokon lesznek az előadá.sok és a körök. Erre a célra olyan napo­kat vála.sztottak ki, melyek a helyi kö­rülményeket is tekintetbe véve, a leg­jobban megfelelnek. Az előadások pontos kezdetét mér elOre is megállapították. Közvetlenül az előadá.sok előtt sajtótízperceket tar­tanak. Ilyenkor a fonto.sabb eseménye­ket és problémákat vitatják meg, ame­lyekkel a sajtó is foglalkozik. Stark György, az alapszervezet kul- túrfelelOse, elbeszéli, hogy az előadá­sokra a fir.'alok íróeszközökkel és jegyzetfüzettel felszerelve mennek. Az előadás alatt jegyeznek. Az előadásból lejegyzik a fonto.sabb pontokat, hogy jobban emlékezetükbe véssék, vagy pedig az olyan részeket, amelyeket nem éltettek jól meg, hogy aztán a vitában alaposan megvita.ssák. A fia­talok főleg azért várják olyan öröm­mel az iskolázás megkezdését, mert jó a propagandista, aki a köröket vezeti és az előadá.sokat tartja. Hanyigovszki bácsi, a propagandis­ta, a fiataloknak soha sem olvas fel valamilyen könyvből, mint ahogy azt például Perbetén csinálták. A felolva­sás unalmasan hat és a fiatalok nem szeretik. Hanyigovszki bácsi mindig jól felkészül az előadásra, alaposan ta­nulmányozza az előadás anyagát. A saját tudását, élményeit is beleveszi az előadásába, hogy tartalmasabb legyen. Az előadás ^témájából jegyzeteket ké­szít és ezekből ad elő. Felsőtúr és Gyurk kövesse Ipoiynagyfalu példáját Az ipoiysáyi járásban vannak olyan CslSz-szervezetek, amelyek tevéke­nyen belekapcsolódtak az aratási és cséplési munkákba. Ezzel nagy segít­séget nyújtottak az EFSz-eknek. De az aratási munkák közben nem feled­keztek m^g többi feladataikról sem es azokat is elvégezték. Ezek a fel­ad.atok a szervezeti élettel vannak kapcsolatban. Legjobban Ipolyhídvégen, Ipolynagy- falun, Magyaradon, Alsószemeréden és lp<3lyságon kapcsolódtak be a fiatalok az aratási és cséplési munkákba. E- mellett elvégezték a tagsági igazol­ványok ellenőrzését is. Ezek a szer­vezetek pontosan megtartják havi taggyűléseiket, ahol megbeszélik az eredményeket és problémákat, ame­lyek a szervezet és a falu életével vannak kapcsolatban. így tudatában vannak működésűk fontosságának. E- zen alapszervezetek tagjai a tagsági díjakat is pontosan fizetik. Különösen ki kell emelnünk az i- polynagyf'alusi CsLSz-szervezetet. Eb­ben a faluban nemrégen még,nem is lehetett észrevenni, hogy fiatalság is létezik és most azt látjuk, hogy o- lyan ifjúság van ott, amely törődik a falu ügyeivel. Bojtos elvtárs, a CzISz-járási bizottság instruktora hoz­ta életre az ipolynagyfalusi ifjúságot. Ma már azt lehet mondani, hogy a leg­első helyen vannak az Ipolysági járás­ban. Az aratási munkáknál is 328 órát dolgoztak le, emellett a tagsági iga­zolványok ellenőrzését is időben elvé­gezték, fizetik a tagsági díjakat és 3 havonta összehívott taggyűléseken is mindannyian részt vesznek. Ipoly- hidvégen szintén jó a szervezeti élet,- itt, is végrehajtották az igazolványok ellénőrzését és augusztus 2-án reg­geltől Mtig csépelték az EFSz gabo­náját. Eľbben a munkában főképpen Málik és Csekés elvtársak tűntek ki. Az ipolyszécsénykei CsISz-szervezet szintén nagy segítséget nyújtott az EFSz-nek az aratási munkálatoknál. Az előadást mindig vita követi. Ha a vita gyenge, akkor Hanyigovszki bá­csi az előadott témával kapcsolatban kérdéseket intéz hozzájuk. így kiélezi és kezdeményezi a vitát. A vitában alaposan megtárgyalják a fiatalok ái- tal felvetett kérdéseket, amelyek nem világosak előttük, vagy amelykről még többet szeretnének hallani. A fiatalok már most egymás között is agitálnak a politikai iskolázás fontos­ságáról . A tavalyi oktatási évet is sikeresen fejezték be. Akik a legjobb tanulók voltak, most a legjobb munkások, mint például Klein Richárd, Stanyislavová, Zalcer Tibor. Ezek a pörkölökemen- cénél dolgozhak, ahol a vasércet pör­kölik. Jó munkájuk jeléül vasárnap elnyerték a kerületi versenyzásziót. amelyet örömmel vettek át és remélik, hogy sokáig birtokukban is marad. Bagota István. A madari fiatalok munkájáról Mikor a szalatnyai CsISz-szervezet látta, hogy a járás többi szervezetei bekapcsolódtak a munkába, az is megmozdult. Itt is összehívták a tag­gyűlést és a cséplőgéphez megszer­vezték a brigádot. Tizennégy fiatal mosolygó arccal indult a munkába. 1 Reggeltől este fél kilencig jókedvűen dolgoztak és 146 q gabonát csépel­tek ki. A járásban vannak rossz szerveze­tek is. amelyek egy tagsági bélyeget sem rendeltek, egy taggyűlést sem hívtak össze és az EF.Sz-t egyáltalán nem segítik. Ilyenek a szervezetek például Felsötúron és Gyürkén. E szervezetek rossz munkájáért legin­kább az elnökök a felelősek, mert ők követték el a hibákat. "Semmibe sem veszik a tagsági igazolváynok ellenőr­zését és a szervezetben az ellenőr­zés végrehajtását nem is indítványoz­zák. Pedig előbb utóbb a fiatalok úgy­is ráeszmélnek az elnökök hibáira és majd kérdőre vonják őket felelőtlen munkájukért Ezért lássanak mielőbb munkához, végezzék el az igazolványok ellenőr­zését, fizessék a tagsági díjakat és­szervezzék meg a politikai iskolázást. A tagok pedig vegyenek példát az ipolynagyfalusi CsISz-tagoktól, akik megmutatták, hogy mi mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell. Színek Etel, CzISz JB dolgozója, Ipolyság. A madari CsISz-szervezet nem elé­gedett meg azzal, hogy jól kivette részét az aratási munkákból. Most a legnagyobb körültekintéssel és jól megszervezett munkával a cséplési munkálatokat végzik és segítenek a gabona felvásárlásában is. A madari szervezet más munkába is bekapcsolódik. A községben az utak és járdák javításánál eddig 420 órát dolgoztak le. Ezek igen szép eredmények, de a szervezet vezető­ségének javítani kell hiányos munká­ján. A vezetőség nem gondoskodik az olyan fiatalokról, akik még nincsenek egy tömegszervezetbe sem beszervez­ve, Ezeket az ifjakat meg kell győz­ni arról, hogy lépjenek be a CslSz- be. Nagyon helytelen, hogyha a szer- ; vezet a szervezetlen ifjaktól elszige- 1 telten dolgozik, mert így nem tudja I az egész ifjúságot felkarolni és a né­pi demokratikus köztársaság iránti j szeretet és odaadás szellemében ne- j vélni. Ha a szervezet vezetősége jól ! dolgozna és magáévá tenné az ifjúság i nevelését, akkor nem történt volna az a hiba, hogy a tagsági igazolvá­nyok ellenőrzésével kapcsolatban so­kan kiléptek a szervezetből. Ez csak­is azért történhetett, mert a szerve­zet vezetősége felületes munkát vég- j zett és nem tartotta be a Központi I Bizottság határozatát, nem beszéltek meggyőzően a fiatalokkal, így felvi- lágosulatlanok maradtak a szervezet célkitűzései felöl. Azokkal a fiatalok­kal, akik visszaadták a tagsági iga­zolványaikat, a vezetőség nem beszélt és nem végzett közöttük meggyzöző munkát. ^ A szervezet legfontosabb feladata, hogy nagy gondot fordítson a poli­tikai iskolázás előkészítésére. Az el­múlt iskolázás hibáibór okulva látjuk, hogy jó propagandistákkal a tavalyi évvel szemben szép eredményeket ér­nek el. Ehhez az is fontos, hogy a i fiatalok közt politikai iskolázás íon- ' tosságáról agitáljanak. I Lacza Rudolf, I a CsfSz JB dolgozója, Ögyalla. Jiiidrich Rypar az élet küszöliéii... A szakmai vizsgák befejezésükhöz közelednek. A viz.sgáztató bizottság előtt Jindrich Rypar, 18 éves szer- számgéplakatos áll. A vizsgáztató bi­zottság tagja a csavarmenetek fajtájá­ról kérdez. Jindrich Tíypar értelmesen, megfontoltan válaszol. Szavai szaktu­dást árulnak el. Igazi ifjúmunkás. Ön- tudalo.s, s amellett szerény. Jindrich Rypar, munkáscsaládból származik és már szinte az anyatejjel magába szívta a gépek, az alkotó munka szeretetét. Mert hisz lehet-e nagyobb öröm. mint része.se lenni an­nak a nagyszerű folyamatnak, amely­nek az eredménj’e egy-egy nagytelje­sítményű gép, —az ember segítőtársa. Már pedig a jicini Autopal nemzeti vállalat műhelyét, ahol Jindrich Rypar ifjúmunkás a legjobbak közé tartozik, naponta sok-sok vasba és acélbaöntött remekmű hagyja el. Jindrich már az új szocialista társa­dalom gyermeke és élete is annak je­gyében áll.- Valaha sorsa semmiben sem különbözött volna azon sokmillió ifjúmunkás társáétól, akik mint „ina­sok” évekig a kiz.sákmányo!ó mesterek kezei alatt gyötrődtek. Ma már ez ha­zánkban mind a múlté. Az alapiskolák elvégzése után — mondja — vágyam Jieliesült és ifjú­munkás lettem. Oj és nagyszerű volt számomra mindaz, ami körülvett. A me.sterek gondoskodása, munkástár­saim szerető környezete és maga a ,.gépek birodalma."’ Jindrich azonban nemcsak a munka terén mutatkozott kiválónak. de a CsISz és a Svázarm keretein belül társadalmi munkája is olyan eredmé- ^ nyes és lelkes volt. hogy beválasztot- j ták CsISz kerületi vezetőségének, I tagjai sorába. Jindrich tanult és ta­nú' Hisz nem kis felelősség hárult reá. mint a CsISz kerületi vezetőségé­nek tagjára. Márpedig, ha valaki ma­sokat vezetni akar, annak előfeltétele a tudás. S mint mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy. Jindrich ma már nem elégszik meg azzal hogy má.sok tervraizai alap.ián gépeket ké­szítsen, 5 maga akar tervezni, uj gépeket alkotni. A szocialista társadalom ezt lehe­tővé teszi. A kapitalista rendszerben hiába volt minden akarat, tehetség, a nincstelenség ezer és ezer Jindrich Ryparhoz hasonló ifjúmunkást örök robotolásra, tudatlanságra kárhoztatott. Jindr'ch az üzemi bizottság ajánlásá­ra előképző, majd ipari főiskolára megy. Konstruktőr kívánok lenni - mond­ja határozottan — és az is leszek — te.szi hozzá boldogan. Hazánkban a munkásosztály teszi ezt számomra le­hetővé és én ezt soha sem felejtem el. Ha tanulmányaimat elvégeztem, visz- szatérek üzemünkbe és újult erővel fogok dolgozni hazánk felvirágoztatá­sán, a boldog holnapért. Jindrich Rypar most a szakszerve­zet költségén Jevaniban, egy gyönyö­rű halastó partj'n üdül. Eiőt merit a további munkához é.s hitet ifjúságunk ragyogó jövőjéhez. így szól erről: Szeretném, ha hazánk minden ifjú- mimkása. csthek. szlovákok, magya­rok, megtudnák, milyen segítségben részesült egyik társuk és hogy a tudás útja számukra is nyitva áll, csak akarnink és tanulniok kell. Jindrich Rypar új. szocialista tár­sadalmunk gyermeke, boldog mosollyal búcsúzik tőlünk. Konstruktőr lesz! Sas Ferenc. A Bolgár acél A Dimitrov-varostól nem messzeesö széles pusztaságon, ahol nemrég mé.q juhnyájak legeltek, gyönyörű gyárké­mények állnak. Az'- udvaron még javá­ban folyik az építkezési munka. Csak néhány nappal ezelőtt jelent meg a gyárkémények első füstfelhöje, ez a füstfelhö fokozatosan nagyobbodott és most már szakadatlanul gomolyog. A gyár belsejében rendkívül öröm­teli és élénk munka folyik. A Martin­kemencékben már befejezték az utol­só szerelési munkálatokat és Bulgáriá­ban egész új szakemberek,' a hegesz­tők foglalták el helyüket. Dimitrov környékének építkezése az I ország leghatalmasabb és legfontosabb' építkezéseinek egyike. Az első napok- | tói fogva mágnesként vonza magához ; Bulgária dolgozóit. Ideérkeznek a vá- ‘ rosok és falvak az egész haza dolgo- j zói, hogy segédkezet nyújtsanak orszá- ; guk építéséhez. A kollektív nagy "é- 1 szél az ifjúság alkotja. Az építők erő­sen hisznek munkájuk sikerében. Ha­talmas segítséget nyújtottak a szovjet szakemberek és meglehet, hogy épp ezért a bolgár dolgozók üzemüket már muatkájuk elején a halhatatlan Lenm nevéről nevezték el. Éjjel-nappal sza­kadatlanul lángolnak a Martin-kemen­cék, most kezdik a műszakot az . Isd bolgár hegesztők: Karamfil Bojanov, Ivan Kotyev vezető mester és Giorgij Cenkov mester, a Dimitrovi Ifjúsági Szövetség tagjai, fiatalok és Petro Ma- tyev. Mindkét if.jú hegesztő már az épí­tés elejétől fogva résztvett a szere­lési munkákban. Ezzel egjyidóben he- ges.’tési tanfolyamra jártak. És Íme, aug'Jsztus 8-án már izzó . kemencék mellett állanak. A kemencében kezdő­dik az első műszak, izzik az első acél. Petr Matyev tágranyüt szemekkel nézi az izzó poklot. Mosolygó szemekkel jelenti „az acél elkészült”. Engedjétek ki, ~ adja ki a parancsot. Két hegesztő kiemeli az izzó acélt. ,A hatalmas acéldarab vakító fényt bocsájt ki magából. Amikor a hegesz­tők ránéznek a hatalmas fémdarabra, örömmel szorongatták egymás kezét. Megtörtént az első hegesztés. Elkészült az első bolgár acél. .Az emberek gyó- zelemitta::-!',- ■'idvózlik egymást. Az évszázados sötét .szenny úgy ra­gadt apáról fiúra, mint a csiriz, ame­lyet egy kicsit még meg is melegíte­nek, hogy használhatóbb legyen, hogy még jobban tapadjon. Erről a csirizhez hasonló szennyről van szó és az emberekről .... Az em­berekről, akik e süppedő nyálkás la­tyakba beleestek. Nem tehetnek róla, sorsuk a múltban gyökeredzik. A ka­pitalizmus világának szemérmetlen ecsete bemázolta hófehér lelkűket. Mert bűnösen nem születnek az em­berek. Azt c.sak valamikor állították. Az emberek tiszták voltak, az élet. a múlt — piszkos, kegyetlen. Iszonyat nélkül tette fel a kérdést: éhhalál, vagy szenny! "Valassz! És az emberek szerették az életet. Rútsága ellenére ri szerették. Az visszaélt szeretetükkel. Bepiszkolta, bemocskolta őket. Az ap­jukról is maradt, az otthoni ház is megtoldotta, az éhes gyomor Ls meg­sürgette, a nyomorból való kijutási vágy. a pénz, a barátok, a környezet is elősegítette. Így estek bele a"z em­berek az embertelenségbe. A sors be­tyárokat, zsiványokat, korhelyeket, csavargókat gyúrt belőlük. Embertelen enibeicket .. , 194,ő-bon a kapitalista világ lidérc- tábláját letéptük hazánk egéről. A múlt borúinak egyes cafajjai azonban még megmaradtak az égen. Nem kis dolog a takarítás. Nem is egyszerű kistakaritásra gondolok. — komoly, alapos takarításra. Olyan sú­rolásra — vagy nem is tudom minek nevezhetném, amely hófehérre mosná az égboltot, a földet, az emberek szennyes belvilágát. Amely egész em­bereket csinálna a félemberekből. És egyet előre büszkén megállapít­hatunk Ilyen alapos nagytakarításra . sak a mi államunk, a dolgozó nép ál­lama képes. Emberibb élet felé, Egy délszlovákiBi gyermeknevelC- otthonban voltunk a közelmúltban. A legkülönbözőbb gyerekekkel találkoz­tunk. Többnyire fiatalok, 15 éven alu­liak. Az egyik ilyen hibát követett el, a másik olyat. Kicsiny, naiv dolgokréil van S'zó. Nevelőotthonban vannak, mert az eáthoni környezetük bűnöző­ket nevelne belőlük. Pillanatnyilag ez a-z egyetlen helyes megoldás; külön gyermekotthonban nevelni őket, gyúr­ni, formálni... A múlt, korcs embe­reiből egészséges, új típusú embereket faragni. Ez a célunk, ez pártunk irány­vonala: Rávezetni a múlt szürke kö­dében megtévedt ifjú palántákat az emberibb élet íelé vezető útra. I Az egyik fa ató telepszünk le. Nehe- ' zen indul meg a beszélgetés. Egy Ki­VákoBjr, aprótermetfí fiúcska. Élénk, koromfekete szemei úgy forognak, mint a sa.sé. Kovács Zolinak hívják. A 15-ik évében van, értelmes gyereknek néz ki. .A nevelőotthonban van az egy évvel fiatalabb öccse, Jancsi is, ö 'S szőke, haja rövidre vágott, alig lehet megkülönböztetni őket. Talán a szeme egy kicsit nyugodtabb. Ügyesnek J.nn- csi is ügyes, a játékokban mindig a győztesek között van. Zoli jól futbal- lozik. Jancsi inkább a röplabdát sze­reti. Fukarbeszédűek. minden kimon­dott szót, mintha külön megrágnának fehér kis fogacskáikkal. .Akárcsak a falusi magyar paras/tbács'k. Az egykori grófi kastélynak, magas fákkal szegélyezett parkjába megyün'K, Kissé bizalmatlanul lépked vetem lan- esi. Nyáriasan van öltözve lövid ,'iad- rág, vékony, felgyűrtujjú sárga m gecske, a lábán kissé kifakult papucs. csit hallgatunk, végül is, megpillantva i a tőlünk távolabb játszó, fiúkat, mi i.s j a játékokról kezdünk beszélgetni. — I Kis.sé dicsekedve be.szél Jancsi a tu- j dá.sáról. A bátyjára is büs'zke, jól fut- ! ballozik- Kicsiny, gyenge gyerekeknek néznek ki, még-sem mer senki kikez- I deni velük. Igaz, ketten vannak. Ha- I bár a’z is igaz, hogy csak ilyenkor szoktak összetartani. Nem is járnak együtt. Néha összeverekednek. — Én szoktaHi engedni. Pedig nem hi.szed, hogy meg bírnám verni a bá­tyámat? Dehát én vagyok a fiatalabb Nem igaz...? — mondja kedves, megnyerő hangján. Lassan megindul a beszélgetés. Sok mindenről be.szél. Zoli is ide somjio- lyog, így már hárman ülünk a nagy tölgyfa árnyékában a gyepen. Az új életükre terelődik a szó (a régiről nem szívesen beszélünk). Jancsi úgy látszik szereti a neveiítptíhont. — Itt is elég szabadok vagyunk, — mondja Zoli, ugyanis ők a „teljes sza­bad” élethez voltak hozzászokva a;"- előtt. A csavargáshoz. — Itt, igaz, napi programmunk van. Most, a nyári .szünidő alatt reggel nyolc órakor kelünk. Szép, tiszta, fe­hér ágyban aiszunk, A felkelés után reggeli tornára megyünk Utána meg­mosdunk és a kiszeilőztetetí ágyat felvetjük ... — -be nem akárliogy, mert akkor le­vonják a pontokat — vág Jancsi sza 'ai'w Zoli. A kitakarítás után reggelizni, ma.'d a délelőtti foglalkozásra mennek. A délelőtti foglalkozás a nyári idő alatt sajtószemléből, beszélgetésből és sza­badtéri játékokból áll. 11 órakor va­jaskenyeret tízóraiznak. Egy órakor ebédre mennek. A délutáni kötelező pihenés után rendszerint fürödni jár­nak a Kis-Dunába. Este szabad idejük is van. Ilyenkor levelet szoktak írni haza a szüleiknek. Kilenc órakor ta­karodó van. Ez egy nyári nap sablonos programmja. Az iskolaév alatt rende­sen járnak az iskolába, néhányan a szomszéd faluba, középiskolába. — Jancsi majdnem kitüntetett ta­nuló volt az iskolában — mondja kis­sé mosolyogva a nagyobbik.-- Szoktatok a szüléiteknek is írni? — próbálkozók meg a kérdéssel. Egy -pillanatig csend van. mintha egymásra várnának, vagy mintha ne­héz lenne erről beszélni. Zoli kezd aztán hozzá csendes, halk, meggondolt szavakkal. — Nékünk már nincs, édesanyánk. Meghall, ö szeretett bennünket. Öten maradtunk, apró gyerekek árván. — Édesapánk alkalmi munkákkal kereste kenyerét Losoncon. Öt nem szerettük oly nagyon. Anyám se szerette. Min- ci’g megverte őt, meg más asszonyoK- hoz járt. Sokat sírt miatta. Apánk rriost is egy idegen növel él. Mi nem ismerjük ki az, csak a szomszédok írták ,.. Apánk azelőtt is sokat ivott. Majdnem minden este részegen járt haza. Ilyenkor minket is megvert. — Tehát nem törődött velünk. Iskolába nem jártunk. Enni is kevés volt. — Lopkodni kezdtünk. Először csak kis dolgokat, a piacról, aztán a bicikliket is ... Csavargók lettünk. A rossz ba­rátok is rontottak. Hiába, akkor még nem t-udluk tnegkü.ötiDöztetní, hogy mi a jó és mi a ros.sz. Pedig nem is oly régen volt. Később aztán beiö;"- tünk egy kirakatot és elfogtak. Gye­rekek voltunk, — így kerültünk ebire az intézetbe. Az elején nem tud'uk megszokni az itteni r’endet. Pedig üt­ni, nem ütöttek, mint otthon az apánk, a múltúnkat sem emlegette senki. A nevelő elvtársak nem is tud­ják, miért vagyunk itt. És hiába, még­sem éreztük jól magunkat. Hatszor is megs-zöktünk. De csak visszakerül­tünk. Egyszer magunktól jöttünk visz- S"za, mert éhesek voltunk. Most már másképen raézünk az otthonra, szeret­jük. Nem is szökünk, minek? Periig szabad az írt, senki sem tart vissza. Sokat tanultunk itten. Itt tanultunk meg írni és olvasni. Az iskolában, ugyan már mondtuk is, jó tanulók va­gyunk. Nekem még egy -évem van hátra, az öcsémnek kettő. A középi.s- kola befejezése után kimegyünk az életbe. Szebben akarunk élni mint apánk. Én katonatiszt akarok lenni, Jancsi vase.szter§áIyos. Majd meglát­juk no ... — És szinte alig tud me(g- állni, szinte érzi az ember, hogy meg­könnyebbült. Bizonyára régen el akar ­ta már mondani ezt valakinek. Baiát- nak, igazi barátnak, aki meg tudja öt érteni... Mi megértjük őket. És barna sze­mük fényében már az új ember tiszta arculata villan meg. Új emberek, újjá­született emberek ezek. Különbek m:nt apáik voltak. A fák levelei halkan susognak a nyári kellemes szellőben. Boldogan mosolyogva találkozrk a szemünk. És talán mindnyájan azokra gondolunk e percben, akiknek az új életet köszön­hetjük. Karéos !‘sé«án.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents