Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-12 / 51. szám

6 Ol IFIÚSllG 1953. arugusztus IS. Taylor amerikai tábornok nem engedte meg katonáinak a írontüon, hogy megünnnepeljék a koreai békekötést. Ké­pünkön az intervenciós hadsereg egy csoportja (két ameri­kai és egy liszinmanista katona) örömteljesen Udvözlik a bé­kekötést. Iran népe győzni fog A prágai repülőtér már rég óta nem volt oly mozgalmas, mint a VIT meg­nyitásának napjaiban. A világ minden tájáról érkező repülőgépek szinte ..egymásnak adják át a kilincset”. A hangszórókon át egy kellemes női hang éppen jelenti a Zürich—Prága- vonal egyik gépének érkezését. A CslSz KB külügyi osztályának képvi­selői a géphez sietnek, hogy fogad­ják az érkező VIT-küldötteket. A küldöttek fogadását jól megszervez­ték, pedig ez nem kis feladat. Prága ugyanis a VIT nagy átutazó állomása. Karim Vaeze Zadeh, az iráni ifjú­ság egyik VIT-küldöttje Genfből ér­kezett. Orvostanhallgató. Az iráni if­júsági mozgalom aktív részvevője és jószemü figyelője az iráni politikai eseményeknek. Karim Zadeh így mint­egy „első kézből” ismeri hazája és népe problémáit. Karim Zadeh ma­gán viseli népének jellegzetes voná- ' sait. Sötétbörü, égötekintetü, karcsú fiatalember, szavai megfontoltak, be­széde nyugodt: (Prágai tudósítónktól.) — Hazámban a politikai helyzet az utóbbi hónapok folyamán jelentősen megváltozott — mondja. — A sah, az imperialisták nyílt ügynöke, veresé­get szenvedett, de nem érte el a várt sikereket. Moszadek miniszter- elnök sem, aki tulajdonképpen nem más, mint demagóg. Moszadek mi­niszterelnök Ígéreteit nem hajlandó beváltani és a nép rokonszenvét csu­pán a nép félrevezetése útján kí­vánja megnyerni. Az iráni nép igazi képviselője a Tudeh-párt. Ez a párt őszintén és fenntartás nélkül teljesíteni kívánja az iráni nép legszélesebb rétegeinek kívánságait és követelményeit. Ezek elsősorban: az idegen olajvállalatok államosítása, a földreform és a tűrhe­tetlen szociális nyomor enyhítése, amit meg kell oldani. Karim Zadeh a továbbiakban az iráni ifjúságról beszél: — Irán haladó szellemű ifjúságát is a Tudeh-párt vezeti és segíti. Hazánk mai urai a Tudeh-pártot ugyan tör­vényellenes módon illegalitásba kény­szerítették de a párt egyre jobban erősödik. Ifjúságunk jelentős része tehát a még legális Detnokratiku.s Ifjúsági Szövetségben tömörült és a mi célunk az, hogy az egész iráni ifjúságot szövetségünkben egyesít­sük. — Hazánk a haladás útjára lépett — jelenti ki büszkén Karim Zadeh — és nincs az az erő, amely erről képes lenne letéríteni. Hisszük, hogy néhány éven belül népünk naay ügye végül is győzedelmeskedni fog. — Mi, iráni ifjak, a VIT elébe két­szeres örömmel és várakozással te­kintettünk, mert a VIT kétségkívül kifejezi a világ ifjúságának törhetet­len békeakaratát és szolidaritását. Ezáltal az iráni ifjúságot is megerő­síti küzdelmében a jobb, boldogabb .holnapért — fejezte be Karim Zadeh, az iráni ifjúság küldöttségének tag­jai az Oj Ifjúságnak adott nyilatko­zatát. Három millió munkás és közalkalmazott szlrájkol Franciaországban Az augusztus 4-iki részleges és a közalkalmazottaknak csak egyes csoportjaira kiterjedő úl- takozó megmozdulás után pén­tekre óriási 'nyokat öltött es az állami és városi közalkalma­zottak. valamint az államosított üzemek dolgozóinak tömeghar­cává vált a háború, a reakció és a nyomor politikája ellen. A kormány ,,takarékossági 'n- tézkedései” ellen 3 milliós tö­meget felsorakoztató sztrájk­harcban a "'ancia dolgozók ki­fejezésre juttatják, hogy a ke­nyerük megvédéséért és gazda­sági követeléseik kielégítéséért folytatott küzdelmük szoros ösz- szefüggésben van a háborús po­litika elleni harccal. A „Le Monde” is kénytelen volt elismerni péntek esti kia­dásában, hogy a sztrájkoló köz- alkalmazottak száma „jelentő­sen” meghaladja a 3 milliót. lap szerint a sztrájkban részt- vesz másfél millió köztisztvtselfj és városi közalkalmazott, bele­értve a kórházak, a gáz és víz­müvek, valamint a villanytele- pek munkásait is, körülbelül loo ezer munká.s az állami fegyver­gyárakban. valamint az államo­sított dohány- és gyufagyárak­ban, továbbá több mint 400.000 vasúti dolgozó stb., stb. Az egyes közszolgálati ágak­ban az ország egész területére kiterjedő sztrájkmozgalom pén­teken a ké.s’! délutáni órákig a következőkép alakult: Posta-, távíró- és távbeszélU forgalom: a sztrájkmozgalom, — amely ezen szolgálati ágak dol­gozóinak körében már csütörtö­kön kezdődött, anélkül, hogy annak határidejét már előre megállapították volna — az egész ország területén csaknem teljes. A CFTC és a Force Ouv- riere szakszervezeti központok­hoz tartozó alapszer'őzetek csü­törtökön Párizsban küldött-gyfí- lést tartottak, amely;-e azonban nem hívták meg a CGT alap­szervezeteit. A CGT alapszerve- zetel erre, az akcióegvség szelei­től áthatva, elhatározták, hogy a maguk részéről is képvisel térik magukat ezen az ülésen. A gyű­lésen ötezer küldött vett részt, akik „Egység! Egység!” felkiál­tással kényszerítették a CFTC és a Force Ouvriere vezetőit, hogy a CGT kötelékébe tartozó postai szakszervezet főtitkárának, Ge­orges Frischmannak is megad­ják a szót. A sztrájkharc és a gyűlés során még tovább épült a postai alkalmazottak körében a 3 szakszervezeti szövetség aiapszervezeteinek együttmű­ködése. Az indiai sajtó az amerikaiak nfoai mesterkedéséről A Blitz című folyóirat goai jelentése szerint a poitugál kor­mány az ,.India ellenes kémke­dés és aknamunka támaszpont­jává” teszi Goát. A lap megírja, hogy portugál hajók nemrégiben robbanó anyagot szállítottak Goába. Egy másik hajó 1.2(K) portugál katonát tett partra. A lap hangsúlyozza, hogy az utób­bi időben Goában aktivizálódott a portugál'kémszolgálat ügynö­keinek tevékenysége. Az amerikai reakció új támadásra készül a haladó szakszervezetek ellen Az amerikai reakció új táma­dásra készül a haladó szakszer­vezetek ellen. Az amerikai sze­nátus jogi bizottsága — amint az amerikai sajtó jelenti — úgynevezett „széleskörű nyo­mozást” akar végezni az ameri­kai szakszervezetekben észlel­hető „kommunista befolyás”-sal kapcsolatban. E „nyomoz-as” végrehajtására külön szenátor- csoportot alkottak, amelynek élén Buttler áll. Az amerikai és koreai delejgátusok találkozója A koreai és amerikai fiatalok Bukarestben találkozót tartot­tak, az Egyesült Államok kül­döttei békezászlót nyújtottak át a fiatal koreai küldötteknek. Az égszínkék zászlóra a következü­ket írták: ,,Az amerikai nép vá­gya is az egész világ békéjének megvalósítása”. Ezután Paul Robeson hangját közvetítették a találkozó részt­vevőinek, majd kullúrmű.sor kö­vetkezett, amelynek keretében az amerikai fiatalok éneknégye­se amerikai és néger népdalo­kat adott elő. Kim Szó I, koreai népénekes, az amerikai küldötteknek a ko­reai nép dalait mutatta be, majd több amerikai fiatallal együtt szovjet dalokat énekelt. A találkozó végén az ameri­kai fiatalok átnyújtották a ko­reai ifjúság képviselőinek Ethel Rosenberg börtönben irt ver­seinek egy példányát. A vers az amerikai népnek a békéért ví­vott harcát énekli meg. A koreai hadifogoiycsere ötödik napja Vasárnap a koreai hadifogoly­csere ötödik napján 150 ameri­kai, angol és más nem koreai hadifoglyot adtak át. Mindnyá­jan kitűnő erőben vannak, ép­pen úgy, mint a szombaton át­adottak, akikről még az ameri­kai hírügynökségeknek is el kellett ismemiök, hogy egészsé­gük remek és tele vannak élet­kedvvel. A vasárnapi csoportot délelőtt 11 órakor adták át Panmind- zsonban. Ebben a c.soportban volt Frank Noel. az amerikai Associated Press hírügynökség főriportere, aki 1950 november 29-én került fogságba. Elmond­ta. hogy a táborokban körülbe­lül 700 felvételt készített, ame­lyek bemutatják a tábori élet minden mozzanatát. Annyi cso- magia volt, hogy a tehergépko­csira csak úgy tudott felszállni, hogy más hadifoglyok segítet­tek felrakni fényképezőgépeit és csomagjait. Az ég ugyan borús volt, de a hazatelepítésre váró hadifoglyok vasárnap is folytatták a labda­rúgást, kosárlabdázást vagy kár­tyázást, mint szombaton. Az amerikaiak körülbelül 50--in csnporto.sultak és gitár ki.séret­tel énekeltek, Ugynakkor azokra, akik mar átjutottak az amerikaiak úgy­nevezett ,.szabadság kapuján”, nehéz idő vár. Azokat az ame­rikaiakat, akik elmondják, mi­lyen jól bántak velük Észak- Koreában és nem hajlandók rémtörténeteket mesélni, „kom­munista kémnek” bélyegzik és ,.máris állandó kémelháritó el­lenőrzés alatt vannak” — mint az United Press írja. A jelen­tés szerint ezen a héten külön­legesen képzett kémelhárínó ügynököket repítettek Japánba és Koreába, hogy vegyüljenek a hazatérő hazafiak közé. fülelje­nek és figyeljék a gyanús ele­meket. Ezeket az elemeket meg­figyelés alatt tartják az EN.SZ incsoni és munszani pihenő tá­boraiban, a koreai, a japáni kórházakban, valamint a csa- patszáilitó halókon és kórház­hajókon — teszi hozzá az „UP” jelentése. Ez azt mutatja, hogy a haza­tért amerikai hadifofíyokat szi­gorú felügyeletnek s zaklatásnak veti^ alá, amíg nem hajlandók ,,p'*'-üttmü'ködm” és megadni az amerikai hírügynökségeknek a kívánt rémtörténeteket az ,,at­rocitásokról.” ü orús, hűvös augusztusi reggel. ■L' Sátrak sora közt sürgölődő em­berek, keringő helikopterek, szokatlan élénkség a panmindzsoni térségben. Nagy nap, régen várt nap: ma kez­dődik a hadifoglyok cseréje. A tárgyaló épülettől északra a ko­reai és a kínai hadifoglyok érkezési helye. Az út mentén hosszú, fedett verandaszerű épület fellobogózva. A közepén óriás diadal kapu, mesteri munka, hagyományos keleti stílusban, a tetején nagybetűs fehér felirat: ;.A haza szivére ölel benneteket”. Kilométerekről ide látszik az ameri­kai foglyok átvevőbe!ye. A Szacson- folyó túlsó partján egy sivár színtelen térség: ideérkeznek vissza az amerikai, angol, francia, török, délkoreai és más hadifoglyok. Kilenc óra előtt feltűnik az első konvoj: a koreaiak, kínaiak autói az amerikai foglyokat viszik dél felé. Sebe­sen haladnak előre, a teherautók pony­vái alatt S'zótlan és magukba merült emberek ülnek. A betegeket mentő­autók szállítják. Szemben vöröskereszte» kocsik sora közeledik. A kocsikból énekszó hallat^ szik. Jönnek az autók és jön az ének egyre közelebbről jönnek a koreai hadifoglyok. Begördülnek az autók a vörös dia­dalkapu elé. Egy amerikai tiszti kül­döttség jelenti a koreai-kínai tisztek­nek: hany fogoly van egy-egy kocsi­ban és átadja a névsorokat. A foglyok, akik fogságuk utolsó perceit élik át, türelmetlenek. A ki­táruló résen kezek nyúlnak ki és a kezek a Koreai Népköztársaság zász- lóJt lengetik. Kitárul az első kocsi ajtaja, e^ koreai alezredes lép elébe. A hangja meleg, simogató: — Elvtársak! Ti az H a z a t e r t e k A „Szabad Nép“ koreai tudósítójától elmúlt években sokat szenvedtetek, most újra otthon vagytok, a haza üd­vözöl benneteket. Az autóból egyszerre, ipattogóan kél a válasz: — Ha'/ánkat szolgájuk! Az alezredes a névsort olvassa: — Jang Szong Csői elvtárs! — Jelen! — milyen kimondhatatlan boldogság sza­badon és hangosan kimondani és hal­lani: „elvtárs". S zállanak ki az autóból egymás­után nehezen és mégis sietve, be­tegen. soványan és mégis a lélek tüzé- töl izzóan a hazai földre, a szabad földre. És mo.st látni c.sak mindegyik­nek a kezében ott a koreai zászlót. Az a zászló, amelyet durva parancs til­tott el tőlük, az a zászló, amelyet Kocsedo szigetén gépfegyverrel és ké­zigránáttal akartak kicsavarni a ke­zükből, az a zászló, amelyért ezer és ezer fogolytársuk az életét áldozta. Apró vászondarabokban ott vannak a győzelmes népköztársaság színei: a piros, a fehér és a kék. Honnan vették a vásznat — talán az ingükből hasí­tották ki — honnan a festékek, hol őrizték, hol rejtegették a tiltott jel­képet: ki tudja, ki kérdi most? A reg­geli szélben büszkén csattognak, ha­talmas lobogóknál drágábbak ezek az apró vászondarabok, A koreai éfe kínai tisztek kézfogás­sal üdvözlik a hazatérőket és egy-egy ápoló nővér lép melléjük, hogy az út­menti sátorba kísérje őket. De ekkor váratlan , dolog történik. Az egyik hadifogoly megáll az amerikai autó tövében és teljes erejével tépi le ma­gáról a fogolyruhát. Szaggatja a ron­gyokat, cafatokban málik le róla a zubbony, a nadrág, az ing, lelöki a bocskoit, a harisnyát, ott áll mezte­lenül egy szál alsóban. És felkapja és egymásután vagdalja oda a rongyo­kat, a bakancsot, a kulacsát, a kanalát, a pokrócát, az amerikai őr lábaihoz. Jönnek utána a többiek és mind tépi, rántja, szakítja le magáról az amerikai holmit. Visszavágják a ko­csiba, odavágják az amerikai Őrök lá­bához. A földön az amerikai katonák előtt egész halmok emelkednek ru­hából, bakancsból. Visszavágnak min­dent az amerikaiakhoz, csak két dol­got őriznek meg a szabadulok: a zász­lót, amelyet minden poklon átmentet­tek és a sapkájukat, mert azt maguk készítették, olyanná, mint a koreai hadsereg katonasapkáin és maguk varrták homlokára az ötágú vörös csillagot. .Sok a súlyos beteg, ezeket hord- ágyakon hozzák, de fel támaszkodnak az ágyon, ök is ledobálják magukról az amerikai ruhát és gyenge kezük len­geti a haza zászlaját. Ahogy vetkőznek és félrehajítják az amerikai rongyo­kat. jól látni: sebhelyek ékítik majd mindegyiknek a testét. Átlőtt karok, elégett lábak, a fronton és Kocsedo harcaiban szerzett sebek. De élnek, túlélték a vészt és hazajöttek. J önnek százan és ezren, jönnek Kocsedo hősei, a szenvedések és a megpróbáltatá.sok fiai, az ínség és a fagy megkinzottjai. akik puszta kézzel szálltak szembe a tankokkal és a szu­ronyokkal, akiket nem tudott megtörni Dodd és Boatner, Ridgway és Li Szín Man állattia.ssága. akiket sem a fék­telen terror, sem a mézes-mázos ígér­getések nem tudtak megingatni, akik mindvégig rendületlenül hívek marad­tak hazájukhoz és népükhöz. Jönnek a hősök, akiket az egész vi­lág megc.sodál, jönnek Kim ír -Szén és Mao Ce tung dalával az ajkukon, a dallal, amelyet tűz és vas nem tu­dott kitépni a szívükből, letépni az ajkukról, a dallal, amelyért tegnap még'ütleg és golyó járt, és amelyet ma már szabadon énekelhetnek. Jönnek a hősök és a sátrakban le­rogynak a padokra és a puszta földre és feltör belőlük a puszta zokogás. Rázza őket a kiáradó könnyek vihara, percekig mozdulni sem tudnak. Mégis megérték ezt a napot. Hazaérkeztek. Ki szégyelné a férfiak könnyét, kinek a szeme marad ilyenkor szárazon? Üjabb és újabb csoportok érkeznek. Kínai hadifoglyok kiáltják felemelt ököllel: Éljen Mao elnök! Éljen a nagy szovjet nép! Éljen a béketábor nagy győzelme, amely visszaadta szabadsá­gunkat! Le az amerikai imperializ­mussal ! Zeng az egész Panmindzson a daltól, a hurrától, az örömtől. Csak egyetlen néma szigete van a nagy térségnek! az a rész, ahol az amerikai és délkoreai hadifoglyokat adják át. Pedig hát elég nagy itt a „felhajtás”. Tucatszámra riporterek, külön emelvény a filme­seknek. helyszíni rádióközvetítés, tele­vízió. Még pap is van, amerikai egyen­ruhában, arany-keresztes fekete lepel­lel a vállán. Ez sem emeli a hangu­latot. Komoran, hangtalanul szállnak le az autóról az amerikai és délkoreai kato­nák. Az arcok kerekes, a ruhájuk ki­fogástalan, sokkal t^b erejük lehetne az ünneplésre, mint az agyoncsigázott koreai-kínai hadifoglyoknak. Ha az ünnepléshez elég volna a test ereje! De ahhoz leginkább éppen a lélek ere­jére van szükség. És a lelkek itt csüggedtek. Itt .senk' nem énekel, nem éljeneznek; senki sem lenget zászlót, senki se tépi szét a fogoly ruhát, ellen­kezőleg. nagyon is erfisen magukhoz szorítják a kínai takarókat, és aján­dékcsomagokat! Itt nincs mosoly, és nincs könny. Itt a félelem uralkodik. Mindenki fél mindenkitől. A hivatalos Amerika a hazatérő foglyoktól fél, hogy elmondják az igazat a koreai háborúról, az életükről. A foglyok a hivatalos Amerikától félnek: a holnap­tól, a jövőtől. Tudják nagyrészüket újra táioorokba viszik, a Valley Forge „ideggyógyintézete” vár rájuk, ahol majd igyekeznek ,,átnevelni a kom­munizmussal megfertűzötteket!” — A délkoreaikat Li Szín Man, a megürült kocsedoszigeti haláltáborba szállítja: most őket kínozzák majd ott testileg- lelkileg. É rthető a levertség é,s a rossz­kedv. A hazatérés termé.szeies örömét megmérgezi a rettegés. Itt is van „diadalkapu”. Azok sem hiszik el, akik írták, azok sem, akik elolvas­sák. Két kilométernyiről örömteli hang hallatszik ide: a koreai hadifoglyok éneke. Mert odaát árad a dal, indul­nak az autók — immár szabad embe­rekkel — Készon felé. Az út mentén virággal és éljennel fogadja fiait a nép. Keszonban már kész a forró tea, a fürdő, az új ruha. Sok száz nehéz nap és gyötrelmes éjszaka után már várja Kocsedo hőseit az első jóízű fa­lat. az-első nyugodt álom, az első bol­dog ébredés. Panmindzson, augusztus 5, Méray Tibor. Oj IFJOSAG -- • CsISí Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Meglelenö- hetenként kétszer Kiadja a Smena, a CsISz Szlovákiái Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava Sol- tésovej 2. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava, Soltésovej 2 Telefon 345-51 2 3 229-31 3 Nvomla Morbaatli n . nyomdája. - Előfizetés egy évre 40.- Kés, félévre 20 - Ké s. - A postatakarékpénztár, hefizerőlap száma S-54001, - HiriaVhélyeg enS^!^ B^lstava 2 Setľ^hl^t^^ F(>ladó és irányító postahivatal Bratislava 2.

Next

/
Thumbnails
Contents