Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-12 / 51. szám

IFIÚSÄC ľ!WS. amgrjsv^tK 'n A koreai leányok szava FsJejthetetJenül szép délelőtt szín­helye a Román ü-odalmi FOiskola na^'teniie is. Már kora délelőtt egy­másután érkeztek a különböző orszá­gok leányküldöttei, hogy közös ün­nepségen emlékezzenek meg erről a napról, megismerkedjenek egymá.s,sal és átadják azokat az üzeneteket, ame­lyeket hazájukból sok .sok millió le­ánytól hoztak ide a VIT-városba. A küldöttek — amint a VIT-en szinte már természetes — pillanatok alatt ö-sszébarátkoznak. sokan a tolmár-sok segítségével, mások kézzel-lábbal ma­gvarázzák magukról hogy honnan jöt­tek, mi a foglalkozásuk Tarka, színes a kép. Szinte filmre kívánkozik, amint egymás mellett áll a fekete afrikai, a szőke svéd. a temperamentumos spa­nyol és olasz lány. Béke és barátság! — e téma körül forog a legtöbb szó ezen a szép ün­nepségen. A mikrofon előtt most egy szőke német leány áll, aki örömmel mondja: — Igen, nagy öröm, hogy a VIT-en a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország ifjúsága egysége­sen vesz részt, egy zászló alatt mutat­ja be képességeit kultúrában, sportban. Tomboló taps a válasz, mely kifejezi azt. hogy a többi ország fiatal leányai­nak is forró vág' a: Németország egy­ségének mielőbbi megtei-eratése. Megható jelenet következik: Tza Din Sin koreai ,ány blúzán egész .sor kitüntetés — adja át honfitársai üd­vözletét — A koreai leányok a fronton har­coltak a békéért, ami a legdrágább ne­künk — szól. — M( it tovább küzdünk hazánk újjáépítéséért, a béke fenntar­tásáért. Ügy gondolom — mondja a nagy­szerűen sikerült ünnepség után Mária Dimitrescu román lány, — hogy két kar erősebb, mint egy. tíz kar erOsebb kettőnél, a barátság és a megértés nagy erő. Ez az erő biztosíthatja a bé­két az egész világon! Magyar leányok dalodnak Vilátti eJvLárs éjjeli műszaka Szombat este. A leleszi házak abla­kaiból csak itt-ott szűrődik ki némi fény a sötét éjszakába. A későn fek­vők is nyugovóra térnek. Az EFSz iro­dájában hallgat a csend, csak a szö­vetkezet vezetői mondanak egymás­nak búcsúzóul jó éjtszakát. A falu nyugovóra tért. A nyitott ablakokon keresztül lágy szellő suhan a szobák­ba, köröskörül néma csend honol. Akárcsak a faluban. De még sem. Valahonnan a falu yégéról a szellő a traktorzúgás monoton hangját hozza felénk. i"— Ugyan ki az, aki még ilyen ké­sé éjszaka is?... — kérdi a szövet­kezet elnöke, az irodából hazafelé me­net. Hisz már éjfél körül jár az idő Három óra múlva fel kell kelni, aratni. — Hisz ez meg Világi Imre, CsISz- tag, a mi traktorosunk — mondja nyugodtan Palagyi elvtárs agronő- mus. Az utolsó hektár búzát aratja, mert vállalását időben akarja teljesí­teni. A VIT tiszteletére ő is tett vál­lalást. A faluban aztán megtudtam, hogy vállalása 150 hektárra szól. — Kemény dió lesz ez — mondja az elnök — Imre még fiatal, kezdő, először arat életében. A traktor berregése messzire hal­latszik a csendes éjszakában, mintha csak beszélni akarna a fiatal trakto­ros helyett, beszélni arról, hogy a munka jól niegy, hogy a gép és a traktoros megértik egymást. Vasárnap délelőtt, tíz óra. Imre ha­zafelé tart a mezőről. Befejezte a munkát a még hiányzó hektárokon. Learatott 15 hektárt. így bizony. Vi­lági Imrének nem egészen 16 nap alatt 150 hektárt sikerült learatnia. Először is az EFSz irodájába visz az útja. .\z elnök lelkesen szorongatja kezét. Hisz teljesítette merész szavát és példát mutat a többieknek. Annak ellenére, hogy egész éjjel dolgozott, nem érez fáradtságot. Öntudatosan mondja, hogy boldog, mert bejelent­heti vállalása teljesítését. Hiszen ez az ó üdvözlete Bukarestbe, ezenkívül még egy métermázsa búza, amit a traktorosok csoportjában elért g.yöze- lemért prémium fejében kap. .Azokon a munkaegységeken kívül, amelyekért megkapja a rendes fizetést. Rövid időn belül azonban észre le­het venni, hogy fejében új gondola­tok kavarognak, valami nyugtalanság. — Vállalásomat túl akarom teljesí­teni — mondja. Igyekszem, hogy még egy néhány hektárt learassak. Leg­jobban azt szeretném, hogy ahhoz a 150 • hektárhoz még 50 hozzákerül­ne s így kerek 200 hektárom lenne. Vállalásom teljesítéséhez a most le­zajló VIT ad ilyen erőt, mert tudom, hogy ott az én munkámat is mérle­gelik. Tudom, hogy munkámmal ha­zánkban gazdagabbá segítem építeni a békét, amely után fiatalok és öregek olyannyira vágynak. Szádéi J., Lelesz. A Dimbovice pariján Egy forró, izgalmas bultaresti éjsza- ]<án történt, a VIT megn.vitása után. Bukare.st. a fények városa. Az ut­cák, tgrek. mind a fényszórók fényé­ben fürdőnek. A stadionról most tér­nek vi.ssza a küldöttek. Az utcákon százezer ember szőrit,ja kezüket, öle­li, becézgeti a fiatal pionírokat, üd­vözli az ismert és Ismeretlen népek zászlait. meit ma Bukarestbt'n min- dekit egy nagy eszme kapcsol össz.e — a béke és a barátság eszméje. Százezer ember... Az utcákon le­állították a forgalmat, a fulladt leve­gőt számtalan autó búgása és a ren- dörsip liangja hasítja át. .Az utca és a város terein román, francia, cseh­szlovák fiatalok táncolnak, énekelnek. Százezer ember táncol, mert a romá­nok tudnak igazán. 'Zi\böl örülni, táncolni. Dimbovice fc .4t a kivilágí­tott város táncul s a folyó vize visz- szatükrözi a fénytengert. Csak egy helyen uralkodik néma csend. Nem ér ide az élet zaja. Itt a lombos, öreg fák között reflektor- fényben úszik a román nemzetgyűlés épülete. A történelmi színhely csen­des. távolból csak az Őr léptei hallat­szanak. itt. ezen a helyen törvényesí­tette a román nép új életprogramm- ját. harcát a régi feudális- rend ellen, harcát a szocializmusért. A kivilágí­tott város épjjen ma tesz bizonyságot arról, hogy a román nép kiharcolta boldogságát s most boldogan halad az új élet felé. Megnyílt a Találkozó', — s győzött. Magával ragadta Bukarest lakosait. Arad bányászait, a magyar határon elterülő hegyek lakóit. Románia a Találkozó hangulatában él. í'ényszórók fénye hasítja át a sötét eget, hogy eljuttassa a találkozó re.sz- vevöinek boldog hangulatát, akiket egy nagy cél fűz egybe: háreme' azért, ami számunkra a legdrágább — a békéért. Rtídolf Kalcsik. .... Este a Köztársaság-tér, Buka­rest egyik legszebb tere. gyönyörű vi­rágoskertté változott. .Száz orezág több .mint hatezer leánya gyülekezett itt, hogy résztvegyen 'a fiatal leányok napja tiszteletére tartott felvonuláson, amelyet Bukarest főútvonalain, a Köz­társaság-tértől a Sztálin-parkig tartot­tak meg Az útvonal mentén bukares­tiek tízezrei sorakoztál; fel és hatalmas tans.sal. éljenzé.sse! köszöntötték a fel­vonuló ifjú békeharcos lánvokat Az élen a román sportoló Ián vök halad­tak. mögöttük Ismét román lánvok a Dívsz és a békemozealom zá.szlóit tar­tották magasra A kír aiak sorából kar­csú lány integetett felénk, Ning Csi- c.sin k'nai önkéntes akit már déipH'tt megismertünk Kiemelkedő volt a francia és az olasz küldöttség fe'vonu- lása. A francia kíi'dôttsén élén egv nemzetiszínű ruhábr öltözött leánv ha’adt fehér-vörös sapkában. Marian- net ie'kénezve Utána hatalmas tábla: ..Fiatal leánvok egye.sülietek a bé­kéért és a barátságért.” A következő oszlop százméter hosszú szalagot hozott magával, amelyen véges-végig francia leányok békea'áirá.sai voltak. Amikor az olaszok, vonulnak, a bu­karestiek o'a.sz partizándalt énekelnek, amit ezekben a napokban tanultak meg. Izlandiak, indonézek, angolok, németek lönnek. Kék alanon fehér bokeea’ambos táb­lákat hoznak .a magyar leánvok. Nép­dalokat békeharcos indulókat énekel­nek, úgy vonulnak fel, hatalmas sikert aratva szép egyenruhájukkal. Hátunk mögött egy fiatal, amikor a magyar lányok menete közeledik, elkezdi ki­áltani: „Béke. béke!” Magyarul szó­lunk hozzá, de nem érti. Végre kide­rül. hogy nem más. mint Michel Van- derbrought belga békeharcQS. aki a béke szót Magyarországon ismerte meg. amikor 1949-ben nálunk járt. ^'anderbrou.ght arckéj)éhez hozzátar- I tozik még, hogy a belga kormány hat j hónapra bebörtönözte, mert résztvett I a budapesti VIT-en, s miután kisza- 1 badult, munka nélkül maradt. Mo.st mégis eljött Bukarestbe és velünk együtt kiáltja a magyar leányok felé: „Béke, béke!" A magyar leányok soraiban ott van­nak az építésben és tanulásban élen­járók., mint Kaptur Margit országgyű­lési képviselő, Pafkovics Katalin, a gyapotszedés, mestere. Kollár Erzsébet kétszeres sztahanovista, Zádori Malvin, Rákosi-ösztöndijas, egyetemi hallgató. Vékony Róza, traktorista és sokan má­sok. A legkülönbözőbb küldöttségek jön­nek még, közel keletiek, afrikaiak, ame­rikaiak s végül népi viseletbe öltözött román .leányok ös.szekarolva, énekelve, j Amikor a menet közeledik a Sztá- 1 lin-park felé, már majdnem teljesen I besötétodett és reflektorok gyúlnak ki, mindenütt Bukarestben. Egyes reflek­torok fényei az eget szántják, mások az utat világítják be. s Így tálán meg szebbnek tűnik a leányok felvonulása. Kint a Sztálin-parkban gyűlést tarta­nak, majd vidám tánc, ének, zene zárja be a felejthetetlen napot. Lukács László, Réti Ervin (A „Szabad Ifjúság”-ból). Minden jól végzett munka győzelem Ha kinézel a vonat ablakán itt-ott egy-egy meggörnyedt keresztet látni a sárga tarlókon. Nem is csoda hisz ez évben oly gazdag termés volt. mint még eddig talán soha. Szövetkezeti dolgozóink far; dtságot nem ismerve, minden eiőiket latbavetve. igyekeztek a termés learafásával. kicséplésével. hogy egy szem gabona se vesszen kárba. A sávoly! szövetkezet dolgozói sem maradtak le az idei nagyszerű kenyér­csatából Az aratást már bevégezték, a napokban bevégzik a cséplést is. Megkérdjük Botos elvtársat, a sávo­lyt CsISz-szervezet elnökét, hogy az aratásban milyen segítse,get nyújtott a szövetkezetnek az ifjúság. — Hát arról sokat lehetne tiesz.élni — mondja ki.ssé palócos kiejtéssel, s közben a zsebében kotorászik míg nagynelie^en előhalász egy takaros, kis zö'dfedeifi jegvzetfüz.etet — Ez a mindenttiidó füzetem, ez nem hazudik, nem csal, mert amit egyszer leírtam, azt kitörülni, vagy megmásítani nem lehet Jó az ilyesmi, mert az ember feje cem kalendárium, hogy mindent észben tartson. — Nem áru'nSd el a füzeted titkait, hadd judjuk i leg mi is. hogy mit tar­talmaz — Nincsenek ebben titkok, csak egyszerű kusza feljegyzések. Közben körénk sereglett néhány kí­váncsi fiú és leány. Név .szerint Botos Irén. Palik József. Lukács Tibor és mások. — CslSz-szervezetünk tagjai mond­hatom. ezidén tőlük telhetőén minden áldozatot meghoztak az aratás időbeni befejezéséért — mondja Lukács elv- társ. — Harminc CsISz.-tag 1.000 órát dolgozott le az aratásnál, — folytalia Botos e'vtárs — s ezek a CsISz-tagok többnyire ipari dolgo-zók s így szom­bat délután és vasárnap segítettek a< aratásnál. Itt van pé'dául Botos elv- társn!'- és Pahk József, vagy Lukács Tibor tanítójelölt, aki értékes munkát fejtett ki szervezetünkben. Ö maga is résztvett az aratásnál s megmutatta, hogy a Pedagógiai Gimnázium pad­jaiban .sem idegenkedett el a munkától, mint a régi diákok, akik az iskolai év befejezése után csak nyaralni jöttek haza. Botos elvtárától megtudtuk azt i.s, hogy CsISz-szervezetük kultúrtéren is nagy segítségére volt a falunak s most , is egy rövid műsoros estét betöltő mű­sorszámot tanulnak be. 1 — Ügy terveztük hogy a kuitúrest I az aratás és a cséplés befejezésének a ' tiszteletére le.sz. aza holnap este. ^ A kultúrház Sávolyon is. mint a többi falvakban, a faUi közepén van. Nem messze tőle. egv takaros, fehérre meszelt iskola gubbaszt az esti szür- ke.ségben. A ku'túrház előtt vidám gyereksereg csicsereg. A kamaszok a lányokkal beszélgetnek, de nem afféle ja.ssz-módra. mint Chicago sötét, pisz­kos negyedeiben. Az aratásról és az esti kultúrelőadásról folyik a beszél­getés Az idősebb bácsikák ötös-hatos cso­portba venidvg az idei termésről, az őszi munkátatokról, meg az évi elszá­molásról beszélgetnek.. Egyesek már azt tervezgetik, hogy mi mindent fog­nak venni a megkeresett összegből. — Komám aki becsülete.sen dolgo­zott. jó ös.sz.eg üti maid a markát — mondja Feri bácsi. Egyesek sopán­kodnak, hogy így meg úgy a szövet­kezet s azt rebesgetik, nem lesz abból a sok pénzből semmi sem. — Hát. ha nem dolgoztál, nem is lesz. Ki ha'lotí már olyat, munka nél­kül nehéz százasokat zsebre vágni, — mondja ismét Feri bácsi. Már harmadszor szólt a csengő, je­lezve, hogy az előadá.s megkezdődött. Percek alatt üres lett az utca. Felgördül a füg.göny s a .szorongató csöndben felcsendül a munka himnu­sza. Mindenki énekel, csak úgy zeng a terem a sok színes hangtól. A CsISz elnök üdvözlő szavai é.s be.számo!ója után szavalat, majd vi­dám énekszámok következtek. .Azután rövid, egyfelvonásos színjátékok és csasztuskák voltak műsoron. Rövid, de értékes'kultúrprogramm volt. S hogy tetszett mindenkinek a kuitúrest, azt bizonyítja a hos.szantartó taps s a derült, mosoly^, tiszta arcok. Igen. nálunk az aralras is s a jól sikerült ku>'úrest is győzelem. Min­den jól sikerült munka egy-egy erős láncszemet jelent a béke megszilárdí­tásában. Csicsón a pionírok között A VlT-re telt felaiáii!á«iinkat teliepítettük A világ békeszerető ifjúsága nagy érdek’ődéssel figyeli a bukaresti VIT eseményeit. Hiszen most találkoznak a világ minden részéről érkezett fia­talok. Ezeknek, ha különböző is a bő­rük. ha nem is értik egymást, mégis van egy szó. ami egybekapcsolja őket. Ez a szó: a béke. Ennek a szónak az él leimét mindenki megérti, átérzi, hi­szen ez a boldog, nyugodt életet, biz­tos lövtit tanulást jelenti. Csehszlovákia apraja- nagyja most mind Bukarestbe irányítja figyelmét. Nem is csoda, mert munkájával, fel- aiánlásávaľ már régen készülnek er­re az ünnepre. A Csehszluvák Államvasútak zólyo­mi tanuli'vjtthonában igazi VIT hangu­lat uralkodik A fiatal tanulok egye­nesen habzsolják a bukaresti találko­zóról szóló híreket. Minden nap kü­lön élmény számukra Kétszeres iz­galomban élnek. Mert egyrészt vár,,ák. a VIT híreit, m’srészt pedig most fe­jezik be a bukaresti találkozóra tett felajánlásukat. A raktárban folyik a szorgos mun­ka. Az itt dolgozó elvtársnők a VIT tiszteletére felajánlást tettek, munka­helyükön majd úgy dolgoznak, hogy a három elvtársnö hiányát (akik közül az egyik beteg, kettő pedig pártisko- lában van), ne lehessen észrevenni a munkatervük teljesítésében. A lányok közt állandó verseny folyik a „legjobb ,,raktárnő’’ ciméit. De nemcsak ,a raktárban folyik a munka. A trezórkészítő műhely fiatal munká.sai is felajánlást tettek: 20 tre­zort készítenek el a VIT kezdetéig. Ezt a felajánlásukat három héttel előbb teljesítették. Azonkívül ők is állandó versenyben állanak a többi műhely tanulóival. A verseny nem ér véget a munkaidő befejeztével. Dél úján bri­gádra járnak a tanulóotthon fiataljai. A brigádon keresett jiénzt pedig a Szolidaritási Alapra szentelik. Este mikor munkáinkból hazatérnek a fia­talok. kettős örömhir várja őket. Bukarestben ma lépett fel a Lúčnica — kiáltja örömmel Balogh Berci új­ságolvasás Közben. A mi csoportunk meg első lett a mai munkában — mondja nagy büsz­kén Kucsera Ilona íme két na'’” siker. Bukarestbe kül­dötteinké és otthon tanulóink VIT-re tett felajánlásukban elért szép mun­kaeredménye s mind a két siker egy célért — a békéért. R. B. Vasárnap déhitán Csicsó községbe mentem az egyik osztálytársamhoz. Már pies,sziről zeneszót és éneket hal­lottam. Meg is kérdeztem az egyik tiútól. hogy kik énekelnek és kik mu­zsikálnak. Azt mondta, hogy a pionír- csoport énekel a volt grófi kastélyban. Fogtam magam és elmentem meg­nézni. hogy dolgoznak a pionírok. — Gyönyörű udvaron sorakozott fel az ének- és zenekar, Szalay elvtárssal az léién. Fiatal zenészek pengetik a hangszereiket; Mohu Jancsi harmoni­kán játszik, Laszkovics és Jarohek jte- dig mandolinon játszanak. A kis Lel­kes Irénke a zenekar kíséretével szé­pen énekel. Ezért a szép mü.sorért M- zony dic.séretet érdemelnek. A pioní­rok kultúrműsorát Tóth és Barthalos tanító elvtársak tanították be. Beszélgetni kezdtem Matus és. Lasz­kovics pionírokkal, akik az énekkar­ban a főszerepet töltötték be. Laszkn- kovics nagyon örült, hogy résztvehet a zenekarban. Matus pedig boldog, mert a zenekar élén áll. Én is örvJlem, hogy a pionírokkal együtt voltam és meghallgattam mű­sorukat. A pionírok a }övO reménysé­gei, büszkék lehetünk rájuk. Matus Gábor, Nagymegyer. Véíjetért a nemzetközi filmverseny Júliusban zajlott le Locarnoban a VTI. nemzetközi filmverseny. A be­mutatott filmek a nyugati filmgyár­tás kátyúját s a haladó filmművészet nagyszerű előretörését tükrözték. A bíráló bizottság a jutalmakat nem merte kiosztani. Az igazságos döntés igen „kínos” lett volna, számára. A filmverseny közönsége és a nemzet­közi sajtó ugyanis teljes egyöntetű­séggel a Glinkáról szóló színes szov­jet filmet találta a verseny legkiemel­kedőbb alkotásának. Még a reakciós olasz sajtó is kénytelen elismerni, hogy a locarnói filmverseny erkölcsi győztese vitán felül Alexandrov és Tisse filmje volt. A rövid filmek ko­zott kiemelkedő sikert 'aratót a Ma­gyar Népköztársaság színes, zenés filme, az „Fcseri lakodalmas”, Kalmár László rendezésében. A ^.Holnap mindenki táncra perdül főszereplőjével Mii OS Nesvadba a neve, de így csak közvetlen baráti köre ismeri. Más mindenki, a kis magyar úttörőtől kezdve hazája idősebb nemzedékéig úgy emlékszik rá, mint a nagyszerű cseh ifjúsági film főhősére. A bátor, vidám, talpraesett főiskolai hallgatót, Lojza Novákot látjá’- maguk előtt, aki törhetetlen optímizmusáiml az új ifjú­ságot testesíti meg. A valóban Milos Nesvadba tökéletesen magáénak is ér­zi hőse életét és gondolatait. A fiatal színész, akinek filmjeit a Szovjetunióban és az ös.szrs népi de­mokratikus országban játszák, szíve- •sen emlékszik vis.sza élete legemléke­zetesebb dátumaira ... 1949-ben az ifjúság „alkotó” kultúr- versenyén végzett jó munkája jutal­mául az ifjúsági együttessel a buda­pesti 'If júsági Találh zára utazik. Fel­lépnek a Hősök terén és számos vi­dám napot töltenek a virágos Margit­szigeten. Hazatérve két évig mint sza­kaszvezető. a hadseregben teljesít szol­gálatot, ezalatt villámtréfákat, egyfel- vonásosokat ír éa a „Dikobraz"-ba raj­zol A „Holnap mindenki táncra perdül" az e/.sö filmje. A filmet 1950-ben kezd­ték el írni és Berlinben a Hí. Világ­ifjúsági Találkozón kezdték el forgat­ni. Milos átéli a berlini VIT felejthe­tetlen napjait, együtt vándorol a vi­lág ifjúságával a szovjet hősök emlék­művéhez, velük együtt tesz örök hű­ségesküt a találkozó utolsó napján. 1951 végén a fűm előkészítő tábo­rát vezeti. Lázas izgalommal teli ria- pok, hetek következnek. Reggelenként szöveget tanulnak, délután pedig ha­talmas, nagy reflektoros termekben újra és újr-’ eljáiszák az ismerős ké­peket.'A csoport fiatal tagjai lelkesen, odaadással dolgoznak Vladimír Vlček Sztálin-dijas rendező vezetésével. Szá­mos új ötletet adnak a filmhez. Ne­svadba is több képet hozzáír — többi közt Rozárka budapesti jelenetét. Egy év után, 1952-b , Karlovy Va­ryban. a filmfesztiválon látjuk viszont. Az ifjúsági együttes tagjai között fe­szült figyelemmel nézi a vásznat, ame­lyen egy jelentős csehszlovák filmnek, sajat történetüknek kénéi szaladnak, tova. Itt a fesztiválon derül ki, hogy a népi együttes fejlődésén és a világ­ifjúsági találkozók történetén keresz­tül, meg tudták-e helj/esen oldani a hazafiság és a proletárnemzetköziség összeegyeztetését. Jól oldották meg. — Müvük elnyeri a „Nemzetek közti ba­rátság" díját. Megkezdődik a film dia- dalútja. A szereplők a filmmel kül­földre utaznak, így tölt Milos két fe­lejthetetlen hetet Moszkvában és Le- ningrádban. Első filmjét a „Gőgös hercegnő" kö­veti, majd egy kis film következik, amelyben egy ör g niiugdíjas fellelke­sedik az ifjúság 1'-- " ’étén és elmegy Osztravába dolga, e lelenleg a „Nő­vérek” című filmen 'goznak. amely­ben újra Rozárka, első filmje bájos hősnője játssza a főszerepet. Milos Nesvadba, csehszlovák színész, sokszáz fiatal társával együtt most Bukarestben, az ifjúság nagy találko­zóján vesz részt. A cseh népi együttes mllsorát konferálja és a „Fesztivál”- újságba rajzol. A vidám, közvetlen fiatalember sokat beszél munkatársai­ról, a hires film fO.szereplöiről, Alená- ról, Pavelröl, s az írókról, hogy mi­nél több szép filmet írjanak, s kicsit vágyálmáról: olyanok legyenek ezek a filmek, hogy mindenütt táncra per­düljön tőlük a világ ifjúsága. Tóth Katalin, (A „Szabad Ifjúság”-bó!) íi.r.i l 4 ■i'lIrr'ŕrttfiiďiMňfeíŕiua-

Next

/
Thumbnails
Contents