Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-12 / 51. szám

1953. augusztus fž. Ul IFIOSÁG a „Page si Prietenie^^ Gárdos Miklós naplójegyzelei a bukaresti VIT-rói Bukarest, 1953. aug. Van két kzó. amelyet ezekben a na- lokban .száz és száz nyelven ismétel­lek el Bukarest városában, egész Ro- nániábar ri^pp ppiptp^ie” — béke IS barátság. Ez a két szó világít a bu- laresti ház.ak homlokán száz nyelven, legyek ormán a Kárpátokban, gyár- ;anuk felett. Cztálinváros mellett. — Vasárnap délután, amikor az Au- 'usztus 23, stadionban tízezer galamb ■épült fel és száz nvelven szóla't meg I legvrv/hetet'en if'úság dala. hirdet- /e hogv moekezdődött a TV Világ- fiúsági Talá'kozó — a stadion nyolc- ,'anezer nézője mind. mindannyian 'reztük. hogy e szavak nemcsak gaz­ing "s szép fopaln ’ puszta nevei, lanem legyőzhetetlen óriási erőt is elentenek. Amikor- .I.qcnues Denis be.széde utol- ;ó mondatában így szólt; „megnyitom 1 IV. VÍT”-et, — százhat ország fiai ciáltottak „élíent” a nagy ünnepre, 1 találkozóra A stadion felett, szem­en a dísztribf'nnel. Demokratikus Vlárrszövetség hatalmas iel- vénve d’sziett. S a tribünről a falvo- aulás vé?e felé ott látták a nézők -nei?pip\-enedni a szeretett ielvénvt: ?£?v szőke svéd fiú ölelt magához egy Dahomeybhl érkrTett feketebőrű le- ínyt és egy mosoi'’gó arpü szurok- fekete hajú kínai fiút. A béke és a rii-r-Éság nagy találkozójának részve­vői százhat orszán fiai mind egy cél érdekében küzdenek, ennek a nagy ľé'nak .szel'em°hei gyűltek össze örömteli és bo'dog találkozóra a Ro­mán Népköztársaság ľôvárosában. Ez a cél: a béke. Boldogságot és örömet akar a világ ifjú nemzedéke — építíS kedvükkel, alkotó akaratukkal, a bé­ke napfényében akarnak hazájuk ja­vára. a világ minden népe javára dol­gozni. Panmindz^^oni hír, párizsi hír . . . A Flnreasea 'adton csarnokában ülésezett a Világifíúsági Kongresszus, amikor híre jött. hogy Koreában alá­írták a fegyve'-ziineti egvezménvt. — Köitö tollára, festő ecsetjére kívánko­zott a terem képe. Igaz, szívbőljö\’ő öröm volt a világ ifjúságának tanács­kozása számára a hír: győzelmet ara­tott. nagy csatát nyert a béke minden híve. Az''n a találkozó első napiának es­téién megérkez"tt a párizsi hír: Henri Martin szabad. A béke tengerésze, a francia nép hős fia szabad! A hír késő éjszaka érkezett. Délután a stadionban ott láttuk a vietnamiak felvonulását. Nyílegyenes sorokban, büszkén és dé'cegen h;iladíak a sza- badságé'-t küzdő nép fiai. Ahogy a ha­talmas út el.ső harmadát megtették, a francia fiatalok oszlopa elé értek. S az egyenes sorok felbomlottak: a fran­ciák előre futottak, hogy együtt me- nete!hes.senek 'vietnami barátaikkal. Francia lányok virággal köszöntötték őket, a sportolók magasra emelték lo­bogóikat. odaléptek a vietnami lobogó mellé s a ke,, zászló együtt haladt el a tribün e'őtt. Szerte a stadion néző­terein hallatszott a kiáltás: „Liberez Hmri Martin!" (Szabadítsátok ki Hen­ri Martint!) Meddig száll el a szó a bukaresti staö^-inból? Akármeddig Ls vitte el a hirtelen ktrekedetí szellő a hangot — elért az me.ssze Nyugatra, Párizsig! Ravmonde Dien, a híis béke­harcos, aki a bukaresti állomáson tud­ta meg a pár-'zsi hírt. arról beszélt, hogy a szabadsáehoz hű embermilliók szilárd akarata törte fel Martin bör­tönének zárát. S a bátor kiállásban ott van az a hatalmas erejű hang is, amelyet a bukaresti Augusztus 23. stadionban hallottunk a találkozó első délutánján, amikor franciák és viet­namiak^ szavát vis^hangozva követelt szabadsagot százezernyi ember a béke tengerészének. Bukarest a hír perceiben Hétfőn hajnalban már minden fia­tal tudta a nagy hírt. Reggelre ide­érkezett Henri Martin távirata is, amelyben forró üdvözletét küldte a Találkozó ifjúságának. A franciák szál­lásán már kora hajnalban ébren volt mindenki: Henri Martinról beszéltek. Jacqueline Monod touloasi diák ver­set írt Martinról, a hősről, akit a né­pek akarata hozott ki a börtönből. — Henri Querard marseillei fiú. — is­meri Henri Martint. „Martint nem törte meg a börtön. Harcolt még ott is s most. szabadon tovább folytatja majd a küzdelmet!" Két csoport francia már korán ké­szülődik: csehszlovák és b'-a;:í;iai ba­rátaikkal találkoznak déleViU. Emilé Chateroux. egy páriz.si ,gvár if'ú.mun- kása azt ja”a.soita, hogy a ta'álkozón legelőbb számoljon be m.indkét csoport arról, hogy Martin szabad, hogv Mar­tin tovább küzd. Marfhi nem.r:<ak a mi hazánk fia. hanem testvére és ba­rátja a föld minden békéért harco d fiataljának! .ic örömet, amelyet ér­zünk, meg kell osztani mindenkivel — mondja. Igen, Martint nemcsak a fran''iák, hanem a béke hívei mind-mind test­vérüknek érzik. A legelső találkozó angolok és magyarok között volt Bu­karestben. Ott Is mindenki tudta már a nagy hírt. ESy fiatal angol művé- .szettörténész, Daniel Lumley arról be­szélt. hogy Martin szabadonbocsátása után tovább kell küzdeni: vannak még börtörhon hazafiak, békeharcosok. — Ahogy Martint kiszabad tottuk. kisza­badítjuk őket is!, — szólt. Magyarok ós ango'ok találkozója A bukaresti 'egyetem fiataljainak klubja előtt a VIT első napjaiban hatalmas autóbuszok álltak meg. — Magyarok és angolok érkeztek baráti találkozóra. A teremben, ahol előbb halkan angol-magyar műsort adtak egymásnak a két nép fiataljai, egy­szerre felhangzik egv dal: A niiqhty song of Peace Unity, Liberty, Friends­hip. — éneklik az angolok. Aztán egvütt zeng a dal magyarok és ango­lok hangján: az angolok magyarul, a magyarok angolul éneklik a dal sza­vait; Béke, egység, szabadság, barát­ság! Aztán odakünn, az árnyas fák alatt baráti beszélgetésre ülnek össze a le­ányok és fiúk. Amott az egyik asztal­nál Krancz Pété-. pécsi egyetemi hall­gató, Fegyverneki '-^re, traktoros, Ja­mes Granagham skóciai bányász és Thomas Gibson, lone' ni gépész be­szélgetnek. Angolul és magyarul — s ha a tolmács egy másik asztalhoz siet, akkor is megértik már egymást... Itt m°g egy má.sik asztalnál, csak magvar szó hallik. Pedig MüHer Mag­dával. a pesti bölcsésszel szemben an­gol lány ül, egy hamvasarcú. geszte- nyeszínhajú londoni tanárnő, Shirley Appiebv Shirlev maevarul is tud Az angol-magyar baráti társaság vezető- séei tag’a Londonban és most magya­rul tanul ... — Sokat kell tudnia annak, aki jót és jól akar tanítani — mondja. Müller Magda angol iskolákról kérdezi Shirleyt. Az angol lány lassan keresi a magvar szavakat, amikor vá­laszol. De kerek és pontos minden mondata. —- Az angol tanítónak nem könnyű a dolga. A gyerekeket már korán igyekszik megméreezni egy ve.szedel- mes faitájú irodalom ... S ahogy ezt elmondta Shirlev, megállt és igy szólt: — Nem irodalom, ez nem az. De nem tudom milyen magvar szó ke'l ahhoz, hogv az olvan bolondsárrm' be­széljek, amelvet könyvek szavai és képei közé rejtenek ... — Ez az ellen.ség, a fiatalok ellen- sé,ge, a ..comic strives", az amerikai „rajzos történet". Ha tudnád, meny­nyi fiatal lelket igyekszenek elpusztí­tani. megmérgezni az effé'e füzetek. Gangszterek'-ől és gyilkolásról, vérről és háborúról, a legro.s.szabb emberi indulatokról van szó a képeken és írásban. Erre tanítja a tengerentúlról lőtt ..irodalom" az angol fiatalokat, én pedig s fiatal angol tanártársaim a békére és embertársa’k megbecsülé­sére akarjuk tanítani a fiatalokat" — mondja Shirley. Müller Magda bólogat. Shirley App­leby pedig megtudja, milyen más prob'ómái vannak a magvar pedagó­gusnak. Folyik a beszélgetés, Shirlev a t". ténelemröl, kedvenc tantárgyiról kérdez. MüUer Magda felek e'mondja. hogyan tanulja népünk történetét a mi fiatalságunk. Kacagó«, öröm, gzórakozá« Reggeltől késő estig van látnivalója, programmja minden fiatalnak a VIT tizennégy napja alatt. Egyetlen napon például már délelőtt kilenc helyen volt kultúrverseny, a VIT kü'döttei négy kiállítás között vála.szthattak, közöt­tük elmehettek a most megnyílt Nem­zetközi Ifjúsági Képzőművészeti Ki­állításra is. Délelőtt tizenegy üzemet és intézményt látogattak meg a kül­döttek. Délután és este harmincegy moziban filmbemutató és huszonhárom nép fiainak válogatott műsora várja a fiatalokat. Ugyanezen az estén huszon­négy téren éjfélig tartó utcai bál. A strandra, a gyönyörű Sztálin-parkba, a pionirpalotába, a jelvénycsere-állo- másra — „műsoron kívül” —• men­nek el a küldöttek, akiknek, ha a vi­dám programmnak csak a' feléhez is el akarnának menni, — nem huszon­négy. hanem negyvennyolcórás nap is kevés lenne. Bukaresti találkozások Stanislav Neumann áliamdíjas író E Jzek a találkozások tulajdonképen A barátság és egység tüntetése A Találkozó psvsf<aes német kül­döttségének képviselői szerdán, VIII. 5 -én, CsLSz-tagjainkat és a lengyel fiatalokat a Florea.sca tó partjára ba- mtságos gyűlésre hívták meg. A né- rr.et fiatalok, Cseűszlovákia és Len­gyelország képviselőit autóbuszaik e'őtt. énekkel fogadták. A három szomszédos ország képviselői azután kultúrmffsorokból bemutatót tartottak, együttesen el táncolták a kendőtáncot, a . reundsehaftot. az egész Bukarest előtt ismert ,,Tancuj. tancuj”-t és len­gyel énekeket énekeltek. Azután át­adták ajándékaikat; a csehszlovák küldöttség F. Engels és a lengyel küldöttség pedig K. Marx mellszobrát kapta. A fiatalok kisebb csoportokat alkottaK, országaik életéről, közös pioblémáiról és a jövő terveiről be­szél gettfk. Küldi ttségünk tagja. Zdenek Solle, államdija;;, összetalálkozott egy nyu­gat-németországi Heinz nevű géplaka­tossal, akivel a magyar határállomá­son. Szobon Ismerkedett meg. „Nyu- gat-Németország ifjúságának legfonto­sabb problémája, — mondja Heinz — hazánk egysége és demokratizálása.” Nagyra becsüli, hogy a német népnek a szabadságért és nemzeti egységért való harcban azok a nemzetek nyújta­nak segédkezet, amelyek nemrég még a hitlerista megszállók rabigája alatt sínylődtek. A német nép számára most, amikor az Adenauer kormány olyan kegyetlenül lép fel, ez nagy segítséget jelent. Ezért a Találkozón egységes küldöttséget alkottak és az egységes Németország kérdései egye­sítették a különböző nézetű küldötte­ket. Az ifjú Heinz ugyanúgy, mint Nyugat-Németország többi dolgozói, gyűlölelet érez az amerikai megszál­lók és Adenauer helytartóval szemben. „A németországi határok a béke hatá­rai” — jelenti ki Heinz és megöleli új csehszlovák barátját, Zdenkot. Asztalukhoz egy kelet-németországi munkás is odaült. Ö Kelet-Németor­szágból való, ahol az ifjúság ugyan­olyan boldog életet él, mint mi. Mind­annyian lelkesedé.ssel beszélnek az országépítésről. Majdnem hat óráig tartott Német- or-szág, Csehszlovákia és Lengyelor­szág fiataljainak baráti gyűlése .A né­met ifjúság nevében egy nyugat-né­metországi küldött búcsúzott a vendé­gektől. „A Találkozón sok új barátot szereztünk és mindenütt újból és új­ból "'fűződtünk arról, milyen nagyszámú segítőtársat találunk a De­mokratikus Németországért folyó harc­ban. Legjobban az az érzés fűt min­ket, hogy Ti, csehszlovák és lengyel szomszéí aink, ma velünk vagytok ...” A demokratikus ifjúsági himnusz há­rom nyelven mint valami eskü — úgy zúgott fel. még régen Bukarest előtt történ­tek. Nehéz megmondani pontosan mi­kor: talán már akkor, amikor a mi küldöuségünk már összejött és ami­kor egyszerre csak csupa jó barát találkozott. Tehát épen abban a pil- laAatban. amikor a CsISz Központi Bi­zottsága dolgozói elbúcsúztak és egy­szerre csak a küldöttség körében megpillantottam Pavel Stépánt, aki még mindég úgy néz ki, mint három évvel ezelőtt, amikor egy zajos nap után Beethowen Apassionátáját ját­szotta. Az ifjúsági alkotóverseny Brünnben volt. Ott pillantottam meg Tonda Sa- farikot, akivel együtt éltem át a nagy­jelentőségű februári éjtszakákat. És a sok-sok barát, akiket név szerint nem is ismerek, de akikkel közös munka és öröm. közös gond és harc fűz össze. Vagy talán a találkozás még Szo­bon, a magyar határon történt. Ügy történt, hogy röviddel utánunk futott be a vonat a német küldöttséggel. Sohasem felejtem el, milyen szere­tettel üdvözöltük egymást, valahogy olyképpen, mint ahogy a testvérek szokták üdvözölni egymást, ha éve­ken keresztül nem találkoznak. Hi­szen voltak közöttük barátok, még Berlinből. Megrohanták a vagonokat. Keresték barátaikat. Kezet szorítot­tak. És ha nem kellett volna tovább indulni a napsütéses szobi állomáson a pionírok zenekara előtt, még ma is arról beszélgetnénk, hogy mi minden történt az utóbbi években — még most is együtt énekelnénk; Go home, ami! Lehet, hogy Lökösházán, a magyar­román határon történt a találkozás, amikor a magyar leányok gyönyörű nemzeti táncot lejtettek, korsókkal a fejükön. És azután jött Románia. Te­le buzgalommal és készülődéssel a Találkozóra. ''Palálkoztunk Románia parasztjaival, akik a kaszájuk mellől felemelték tekintetüket és integettek, az anyák­kal, akik ránk nevettek és megszólí­tottak, mert tudták, hogy a Találko­zón az ő gyermekeik boldogságáról van szó, és katonákkal, akik hallga­tagon, ünnepélyesen üdvözöltek a Kárpátok száz alagútja előtt. Tombolt a vihar, cikázott a villám és Aradon az állomáson a leányok csárdást tán­coltak. Valahogy minden összetorlódott, a vihar, a villám és a „Táncolj, táncolj, forogjál” és a tekintetek — amelyek­től nem tudtunk megválni. A találkozás talán Crajovban, az ál­lomáson kezdődött, szintén tánc és ének közepette, ahol 5—10 percre al­kalmam volt beszélni egy kockásing'ű fiatal pártdolgozóval, még pedig any- nyit, amennyit két jóbarát talán egy egész este se tud elmondani egymás­nak: arról is, hogy tulajdonképpen csak itt érted meg az elvtársi test­vériesség hatalmas erejét, amikor lá­tod, hogy milyen közel állunk egy­máshoz, habár nem is bírjuk egymás nyelvét és nem is tudjuk egymást rendesen megérteni, legfeljebb abban, hogy a mi leányaink ugyanazokat a ^ táncokat tudják, mint a román leá- i nyok. I Közel állunk egymáshoz, mert mind- i nyáján egy célért élünk és ugyan­azért harcolunk. Nem olyan volt, mint amikor ide­gen emberek találkoznak és kézzel- lábbal kell megértetni magukat, ha­nem olyan volt, mint amikor munka után régi jóbarátok találkoznak, akik évek óta nem látták egymást és akik úgy szeretnék tudni, hogy az elmúlt időben hogy-mint ment soruk, mit csináltak, hogyan harcoltak és mit ér­tek el. Emlékszem (egy este Buka­restben a Sztálin-parkban) késő éjjel két fiatal munkással kószáltunk. Az egyik egy vegyészeti gyárban dolgo­zik, a másik pedig valami repülőté­ren. Nem volt olyan dolog, amiről ne beszéltünk volna, arról is beszéltünk, hogyan tanulunk nálunk is náluk is oroszul, arról is, hogy hogyan hala­dunk a marxizmus-leninizmus tanul­mányozásában. A rról is beszélni kellett, hogy az életben nem megy minden olyan könnyen, hogy bizony sok nehézség­gel is meg kell küzdeni. És amikor visszafelé haladtunk, egy csoport VIT küldött jött velünk szembe. Először nem is tudtuk, hogy kicsodák, de az­tán rájöttünk ... kóreaiak. Ölelkezés és kézszorítások. Ha beszélni akar­tunk volna, megértettük volna egy­mást. De itt nem volt szükség sza­vakra. Természetesen, amikor megálltunk, máris megrohantak: „kérek egy alá­írást, emlékül szeretném.” Ugyanúgy mint ahogy Prágában szokás. Egy pil­lanat alatt nem jutottam levegőhöív . ebben a sűrű embergyűrűben. Len^y gyei elvtársak mentek velünk szemr, ben. Egymás karjaiba estünk és egész mellékessé vált, hogy még sohasem láttuk egymást. N ehéz felsorolni, hogy e néhány nap alatt hány emberrel találkoztunk, nem is tudod, kiről beszélj előbb. Be­szélni szeretnél egy fiatal indonéz nS- ról, egy táncosnőről Báliból, ahogy ta­lálkoztunk, kezet szorítottunk és szó nélkül megértettük egymást. Beszélni szeretnél egy román hadnagyról, aki a szovjet hadsereg oldalán egy ön­kéntes román századdal a mi Brün- nünkért harcolt és most kérdezőskö­dött, hogyan élünk, hogyan teljesítik Pálunk a tervet, pont úgy érdeklődik, mintha mindezért személyesen felelős volna. Beszélni szeretnél arról a moszkvai diákról, akivel véletlenül a villamoson szóba elegyedtem és aztán sokat mesélt munkájáról és csehszlo­vák elvtársakról. Szeretnék beszélni arról a dolgozóról, aki Milánóban egy árvaházban dolgozik és sajnálkozás­sal és szégyenkezve mondta: „nálunk sok elhagyott gyerek van és olyan keveset tudtunk értük tenni. Én elv­társaim tegnap a pionírok palotájá­ban voltam. Csak most láttam, hogy mi mindent fogunk tudni mi is nyúj­tani gyermekeinknek." Beszélni sze­retnék a frankfurti Oppel gyár dol­gozójáról, aki illegálisan lépte át a határt, hogy a Találkozóra eljuthas­son, Továbbá beszélni szeretnék ar­ról, aki már 46-tól a DlVSZ-ben dol­gozik és egész életét ennek a mun­kának szentelte. Nagyon kikivánkozik belőlem, hogy beszéljek arról a bu­karesti diákról, akivel hosszú-hosszú éjtszakákon keresztül szerelmet val­lottunk Majakovszkijnak és kl\mlr0l szavalgattuk verseit. Valahogy ilyen a mai napok Bukarestje. Lépten-nyo- mon testvérekre bukkansz, állandóan közeli szavakat, rokon eszméket hal­lasz. És csak az a szomorú, hogy nem tudsz mindenkivel külön-külön megis­merkedni, vagy legalább is kezet szo­rítani. Pedig itt a világ legértékesebb fiataljai jöttek össze, azok, akik na­ponta harcolnak és akik készek éle­tüket i£ feláldozni, — azok, akik tény­leg naponta életüket veszélyeztetik a békéért és barátságért, pace si prie- tenie paix et amitié, Frieden und Freundschaft. Szavak, amelyeket már a világ összes nyelvein ismerünk. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Hí. Kongrewzusa Bu- kar«atben. Képünkön a szovjet kiäáétteég az üláatewitwben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents