Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-18 / 44. szám

1955. július 15. 01 mos&c 3 Bátran, merészen néznek tanulóink a jövőbe.- ^ - -- ­Eíiy VIT-küIdött arcképe Kosina František bányász egy erdei segédmunkás 9 gyermeke közül a leg­fiatalabb. Ahogy egykor szokásos volt, különösen a népes családoknál, ahol minden családtagnak valamiképpen hozzá kellett járulni ahhoz, hogy az asztalon legalább a krumplistál jelen­jen meg úgy a kis Frantiseknek is már 10 éves korától segítenie kellett az erdőben. Az erdő sűrűje a kis fiút paj­tásaival játékra csábította, de ilyesmi­re még gondolni sem lehetett. — Hisz én még polgári iskolába sem járhattam — emlékszik keserűséggel. — ".A köteles’^ 8 iskolai évet nálunk, Vrbceben végeztem el, mert polga-i iskola csak a 10 kilométerre fekvő ivedéiben volt, gyalog pedig ki járha­tott olyan messzire. A módosabb pa­rasztok gyerekei kerékpáron jártak be, télen pedig bent laktak. A szegények­nek kerékpárra, lakásra nem jutott. Hasonlóan meddő maradt az a kísér­let is, hogy az iparban szakmát sajá­títson el. František gépész, lakatos, vagy esztergályos szeretett volna len­ni, ehelyett oda ment, ahol azonnal keresethez jutott, — az erdőbe. Boldog, megelégedett azonban nem volt. Az igazi boldogság a szó szoros értelmében számára akkor kezdődött, amikor a szénbányába, brigádra jelent­kezett. — 1946-ban 4 hónapos brigádra je­lentkeztem és az északi „Milada" bá­nyába kerüitem, — mondja. — Ma­gam sem tudom mi vonzott annyira a hányászmesterséghez. Talán leginkább a kíváncsiság. Kezdetben segédmunkás voltam, ezzel azonban nem elégedtem meg. Én bányászni akartam, szenet feltárni. . . ! 2 hónap után végre hoz­zájutottam ehhez a munkához. Szeren­csém volt. mert idősebb, tapasztalt vájár csoportjába kerültem, aki sok mindenre megtanított. A munka egyre jobban megtetszett, megszerettem és még mielőtt brigádos időm letelt vol­na, szilárdan elhatároztam — maradok 1 Nagyon megszerettem a bányászmes­terséget s mint minden igaz szeretet, úgy szeretetem az új hivatással szem­ben gondoskodásban, figyelemben, se- gíteniakarásban és óvásban nyilvánult meg. Midőn később a Duchcov melletti „Barbora” bányában helyezték át. test­vérbátyjával ott egy munkacsoportba került- — Bátyám új munkamódszere­ket akart bevezetni — mondja, — de sikertelenül és így elment dolgozni a „Centrum" bányába. Azt akarta, hogy én *s menjek vele, én azonban azr mondtam- Nem megyek. Nem megyek, mert itt is be kell vezetni az új mun­kamódszereket. Természetesen ez nem ment oly könnyen, én folyosóvágásra kivántarr specializálni magam . .. Fiatal még. hánytorgatták az öregek, amikor azon­ban a folyosók, mint azt mondani szo­kás „égtek", hívtak bennünket. Cso­portunknak sok mindent le kellett „nyelnie", de megijedni az embernek nem szabad. Igen könnyű dolog kere­ket oldani, ha valami nem megy, de maradni, vesződni, nehéz feladat, néha telettül nehéz. Tudtam: különösen mi I fiatalok csak tettekkel, sikerekkel, j munkával győzhetünk meg bárkit is . . . I A siker nem is maradt el . . . Kosina ' vájár munkaknzben megfigyelt minden j mozdulatot, minden lépést és azon gondolkozott, hogy a felesleges moz- i dulatokat a munkában kiküszöbölje: I Így például észrevette, hogy csoport­jának az egyik tagja a lapát nyelét túl alacsonyra fogja és így feleslege­sen megerőlteti magát. Számos, ilyen j lászólagos „apróságot” vett észre, ezek I kiküszöbölése a munkának egész más sikert adott. A munka gördülékenyebb, gyorsabb lett. František sokat olva- I sott,.. . — Igyekeztem elsajátítani min­dent, amit csak lehetetjt — mondja, s minden új módszert, amiről olvasott, igyekezett a gyakorlatban is alkalmaz­A szovjet tapasztalatok alapján hoz- : zá'átott a folyósok gyorsvágási mód- | I szeréhez. Ifjúmunkás kollektívája, mint i az északcsehországi bányavidék első I csoportja, — a ciklusos grafikon sze­rint kezdett dolgozni. Kollektívája a múlt év októberében lefolyt gyorstej- , tési versenyből győztesként került k> ; Csoportja a folyosó vágásnál fejenként 1 ! és műszakonként 240 cm-es vágást ért I el a 100 cm. normával szemben. Ké- ' sőbb 261 cm-es eredmény koronázna ’ erőfeszítésüket. i .A fiatalok kollektíváját ezek a mun- ; ka.cikerek felbátorították. — Ma már ; minden sokkal könnyebben megy, — | mondja mosolyogva Kosina František, i — a „Munka-érdernrend” viselője, akit ‘ ez év május 1-én tüntettek ki. Anto- j nín Zápotocky elvtárs jelenlétében. : Kitüntetését az új munkamódszerek i i bevezetéséért és a tapasztalatok átadá- | I sáért kapta. ‘ I firökké érezni fogja a munkáselnök i ] kézszorítását és ez erőt. bátorságot I j kölcsönöz neki az új élet felépítésének : felelősségteljes munkájában. Kosina ; elvtárs ma örömteljesen megy a mun- ' kába. Munka után barátságos otthon j s a kis szöszke Danuskája várja gyen- ' géd enyelgését. Otthon a nyugalom és ^ Dihenés órái, a szép és vidám felesége i várja. A család együtt hallgatja a rá­dióból az „Eladott menyasszony” áriáit, vagy jó könyveket olvasnak. Kosina elvtársra a közeljövőben nagy öröm vár. Bukarestbe utazik, a IV. Világifjúsági és Diáktalálkozóra. Örül annak, hogy találkozni fog a Szovjet­unió fiatal bányászaival és . megköszön­heti a szovjet népnek azt a segítséget, hogy gépeket küldött bányászainknak. EZ átadott tapasztalatokat, amelyek nagyban megkönnyítik munkáját. Örül, hogy kicserélheti tapasztalatait a népi demokratikus országok dolgozóival, hogy keblére ölelheti Anglia és Fran­ciaország bányászfiait, és elmondhatja nekik örömteljes életét, ami erőt köl­csönöz a kapitalista államok ifjú mun­kásainak további harcukban. Kosina elvtárs már türelmetlenül várja a Világifjúsági Találkozót, a fia- ! talokat, akik akár csak ő, örömteljes I életet akarnak családot alapítani I és békében élni. I (A Mladá Fron ta cikke nyomán.) Oly nehéz, oly fájdalmas a búcsú­zás, pár nap múlva itt hagyni ezt a .szeretett otthont, a barátokat-, a puszi­pajtást. a szeretőt, itt hagyni ezt a kellemes szobát, a falakat, az étter­met, a klubhelyiséget, a játszóteret, — hiszen már minden úgy egybeforrt ve­lünk, már minden oly természetes volt. És most, pár nap és el kell válnunk. E! kell válnunk a mi bá­nyánktól. a tanulók bányájától. Meny­nyi mindent tanultunk itten, mily pontosan tudtuk már minden zúgát, minden folyosót, úgy ismertük már a Bemádi bányában, mint a tenyerün­ket, Értheti! is. hiszen mi dolgoztunk benne, mi terveztünk ott, minden da­rab vasért, ami kikerült belőle, a mi munkánk eredménye. Elbúcsúzunk et­től a ruhától, amely oly sok minde­nen keresztül végigktsért, elválni et- (öl a karbitlámpától, harmadik .sze­münktől. Oly jó volt hozzánk min­den. az emberek, a tanulóotthon, Rozs­nyó, a bánya, - minden ... É.S mégis örömteljes ez az elválás. Fájdalmas, de örömteljes. Nagy ered­mény ez. két évi munkánk eredmé­nye. Elértünk arra a helyre, amit az emberek az ..élet küszöbének" nevez­nek. Valóban olyan is ez. Az igazi élet még csak mo.st kezdődik. Az úgy­nevezett rainüségi vizsgák után szét­megyünk hazánkban. Egyesek kétéves érettségire előkészítő iskolába mennek, néhányan majd tovább, bányaipari fő­iskolára, legtöbben azonban' bányá­inkba termelni sok, nagyon sok vasat, .szenet, drága hazánknak. Nagy. meg­tisztelt! feladat ez. Tudjuk, érezzük, ez fűti szivünket, ez a feladat teszi még az elbúcsúzás fájdalmát is oly édessé, oly kellemessé. Ilyen a hangulat a i zsnyói tanuló- otthonban az ifjú bányászok között Ezt susogják a szivek, ezt sugalják ezek az izzó szemek. Erről bszélget- nek az emberek, erről olvashatunk a faliújságon. Pár nap és a má.sodéve- sek befejezik az iskolát. Még egy vizsga van hátra, igaz a legnehe­zebb. 'az úgynevezett minőségi vizsga. Két tantárgyból viz.sgáznak az elvtár­sak; bányászaiból, (gyakorlat és el­mélet) és társadalmi nevelésből. lít dől el az is, hogy az iskola után ki hová megy az életben. * * * Szerettem ezt a várost, a bányát. lU tanultam meg igazán szeretni a munkát. Az öreg bányászok emberies­ségre, becsületre neveltek, A bányász tulajdonságaival, a szeretettel, a ke­ménységgel, a kitartással, a becsüle­tességgel megyek az életbe. — így beszél Lengyel Jóska az életbelépés előtt. — 17 éves fekete fiú. Komoly, fekete szemei mint a gyémánt, úgy csillognak. Jó érzés vele beszélgetni. Baráti melegség árad belő’e. Ez a kel­lemes forró érzés bennünket is elra­gad. Elmesélte, hogy hogyan került ide Rozsnyóra. Nagyon sokat beszéltek neki otthon, hogy ne menjen olyan messzire. Lengyel elvtárs ugyanis Eperjestől, a dunaszerdahelyi járás­ból való. — De bizony engem nem lehetett visszatartani. Vonzott .a bánya, von­zott a tudomány. Nagyon kíváncsis­kodó gyerek voltam kicsi koromban. Mindig olyasmi járt az eszemben hogy mi lenne, ha belehetne utazni a föld közepébe. És arra voltam k:- váncsi. hogy milyen is lehet az. Ügy 13 éves lehettem, amikor először hal­lottam a kőzetekről, földrétegekről, s a bányáról. Ez még jobban fokozta a tudás utáni vágyamat. Itt született meg a határozat a fejemben, meg kell ismerkednem a bányával. Lengyel elvtárs a legjobb tanulók közé tartozik, jövőre két éves érett­ségire előkészitő iskolára megy'. Az érettségi után bányaiiőari főiskolára, geológusnak, — a régi vágy teljesü­lése felé. — Nekem olyan a múltam, mint a legtöbbjeinknek. Nehéz, szegényes. le.iits az úgynevezett f(!tepá.szta fejtési módszer szerint folyik. Ez abban áll. hogy emelkedéssel, állva, rendszerint alulról fejtik a vasércet, esetleg a vas­érc eret elzáró követ. Bizony az erek nem vastagok. (Egy e:etleg másfél méter átmérőjű). Sok esetben 60—70 fokú szögben is elhajlanak a fol.yo.só fekvésétől. Ebben az esetben kettős munka folyik. Míg az egyik oldalon az ér irányában fejtik a követ, vagy ha már elérték az eret, akkor a vasércet, addi.g a másik oldalon az alapot töltik. Nagy, felesleges űrnek .semmi esetre sem szabad maradni a bányában. Ez A II. E osztály munkacsoport tagjai az utolsó viz.sga előtt. Kasku Berci: £n is péntekes leszek. tele nélkülözéssel. Ebben talán min­den benne is van . .. Értjük, mit akar mondani Kasko elvtárs. érezzük, tudjuk mit érez. mit gondol, mi jár eszében, amikor a múlt­járól beszél. Kasko elvtárs nagygéresi fiú. Erí'is, izmos gy'erek. A munka­helyen a legjobbak egyike. A bányá­ról .szeretettel beszél. — Nekem a bánya minden. A szi­vem akkor van igazán a helyén, ha lent lehetek. — Mondja magáról némi büszkeséggel. Jogosan bü.szke rpunká- jára. Ka.sko elvtárs vájár aka.’ lenni és nem is akármilyen. Kiváló vájár. Ahogy tudomást szerzett az Andrej Michalov nováki vájár által kezde­ményezett péntek-mozgalomról, neki is megdobbant a szive. Benne is, mint a többi öntudatos bányászban felvil­lant a kérdés: „és én kim.aradhatok belőle?” — Nem, én sem maradhatok ki. Én is bekapcsolódok. Kasko elvtárs I is ezzel a komo'y elhatározással akarja ! megtenni élefe első léoéset. Ö is pén- ' tekes akar lenni. Többet akar termel- | ni. Mert megértette, hogy minden csil- j le vasérc több traktor, gépkocsit, moz- | donyt, aratógépet, egy d rab jobb éle- ; tét jelent. És. ha arról lesz szó, egy- i egy .golyót jelent majd az ellenség szívélte. I ... i Az ebédlőben találkoztunk Paksi i í,ajossal. Szívesen vette, hogy leültünk I mellé. Láttuk ízlik az ebéd, no meg ; éhes is lehet. Pár perccel ezelőtt jött ; a hányából, éppen csak, hogy megér- kezett mosakodni és átöltözködött. — : Nem zavartuk, megvártuk míg meg- ' -bédelt. Utána a bányáról kezdtünk ; beszélgetni. Azoi;”^! megállapíthattuk, ( hogy bizony Paksi elvtárs nem hiába ; töltötte el ezt a két évet Rozsnyón. , jól ért a bánya-technika legfontosabb , részeihez. ' Örült, hogy minket is érdekel a bá- j nya. Lelkesedve magyarázta el a mun- j ba-beosztást a vasér -bányában. A ■ bányászok csoportokba vannak osztva. A c.soport 3—4 tagból áll aszerint, hogy milyen nagy a munkahely. A veszedelmes lenne. A fúrás modern fúróval történik, amely a fúrás köz­ben vizet spriccel a fúrt lyukba, így a kő porzását megakadályozza. Egész­ségi szempontból nagyjelentőségű ez az új fúró. A robbantás után vaskosár segítségével a guritóba (csille) rakják a vasércet s így szállítják el az ak­náig. Az aknából csiga segítségével kerül ki a földszintre a kitermelt vas­érc. Fedor László, bányásztanuló is örömmel tekint a jövőbe. Az ö arcán is vidám mosoly húzódik mint társai­én. Tudja, hogy ez a holnap az ő hol­napja is. Tudja azt is, ho^ az t! mun­kája és társai munkája sorsdöntő jelntőségge! bír hazánk felvirágozta­tásában Ezért fogadja meg, hogy az életben úgy fog dolgozni, hogy ne csalódjanak benne az emberek,, hogy ne csalódjon benne a párt. És ez a fogadalom ez fársainak a fogadalma is. Bányászifjaink, jövő nemzedékünk esküje. Köszönjük nektek elvtársak, bá- nyá.sztanulók! Bízunk bennetek! Üd­vözlünk benneteket a" életetek kü­szöbén! Kardos István. Lengyel Jóska: Komoly tervekkel me- I gyek a jövőbe, geológus akarok lenni. Az ateót'jn ifjúság nem segíti elő az EFSz feilődését Az Ipolysági járásban az alsótúri szövetkezet dohánya szép, de nagyobb benne a gaz mint a dohány. Nincs rá kilátás, hogy bekapálják, így pedig a dohány tönkre megy. A szőlő, amely nagy részt újtelepités s telkötözetlen és szintén a gaz eszi. Az államnak 24,000 tojással tartoznak és a tej be­adást sem teljesítették. A munkafe­gyelemnek az EFSz-bcii híre hamva sincs. A községben az ifjúsági szerve­zet nem működik. így élő példán látjuk milyen nagyok hiányosságok ott, ahol nem működik a CslSz. Nem történtek kötelezettségvál­lalások az ifjúság részéről, arra nézve, hogy miképpen erősítsék meg a szö­vetkezetét. Nincs ifjúsági brigád a szőlő és a dohány fontos munkálatai elvégzésénél. Ha a községben az ifjú­ság kezdeményezné a munkák gyors elvégzését, akkor az idősebb szövetke­zeti tagok is nagyobb erőfeszítést ten­nének és Így helyre állana a munka­fegyelem. Az ifjú.ság ezt brigád mun­kával kezdeményezheti. Ipolyságról munkabrigádot kaptak segítségre, de a munkát az alsóturiaknak kellett vol­na elvégezni. Vagy pedig az alsótúri fiatalok zseb- retett kézzel nézhetik, hogy a gaz öli a dohányt és a szőlőt? A szövetkezet az övék lesz és olyan szövetkezetre kapnak örökségben, mint amilyent ki­építeni segítettek. Ezért^vegyék ki a kezüket a zsebből és lássanak munká­hoz. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents