Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-18 / 44. szám

úiinosAG 1053. IS. A Csehszlovák-Szovjet J3arátok Szövetséj^e Központi Bizottságának a Köz[)onli Szak- szervezeti Tanácsnak, a Csehszlovákiai If­júsági Szövetség Központi Bizottságának és az Iskola- és népnifivelésügyi minisztériimi- nak felhívása a népi orosz nyelvtanfolyamok V. kampányának megnyitása alkalmából A tanulóifjúság vidáman arat és csénel Hazánk dolgozó fiépe nagy szeretet­tel és lelkesedéssel tanulja a gyönyörű orosz nyelvet, felszabadítónk és leg­jobb barátaink, az emberiség nagy gé­niuszainak, Leninnek és Sztálinnak a nyélvét. Ezáltal valóra válik Klement Gott­wald elvtárs első munkáselnökünknek üzenete, hogy a népi demokratikus or­szágok fejlődésének egyik fő törvénye a szovjet tapasztalatoknak egyre szé­lesebb körbeni és behatóbb alkalmazá­sa, melyek megismerésében és .szo­cialista építkezéseink minden sz.aka- szán való felhasználásában számunkra nagy segítséget jelent áz orosz nyelv ismerete. Az orosz népi nyelvtanfolyamokon már dolgozóink százezrei sajátították el az orosz nyelv alapjait. így m«-gynyilt számunkra a lehetőség, hogy eredeti­ben olvashatjuk a szovjet irodalmat és 8 sajtót, s kiszélesül kapcsolatunk szovjet barátainkkal. Hála az orosz­nyelv ismeretének, ma szélesebb körben alkalmazzuk a szovjet tapasztalatokat s dolgozóink az orosz nyelv ismerete által munkahelyeken egyre nagyobb si­kereket érnek el békés építő munkánk­ban. Munkások, dolgozó parasztok és dol­gozó értelmiségiek! A népi nyelvtanfolyamokon tanuljátok Lenin és Sztálin nyelvét. Mélyítsétek el még jobban orosz nyelvismerete’- teket és állandóan has/’ áljótok fel munkátokban. Ismerkedjetek meg a szovjet nép történelmével, mai éle­tével és jövőjének távlataival, tanul­jatok tőlük, hogy így barátságunkat még szorosabbra tűzzük. Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szö­vetség, Forradalmi Szakszervezet és Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségi funk­cionáriusok. Iskolai és tudományos dolgozók! Tegyétek meg a jó előkészU- lítekét és ez év szeptemberében kezd­jétek meg a népi orosz nyelvtanfo­A koreai néphadsereg tánc és ének együttesének tagjai A „.Nép fia" című táncjelenetben, a koreaiak a szabad­ságért vívott hősi harcát fejezik ki. lyamok V. kampányát. Dolgozóink, akik oroszul akarnak tanulni, vagy tudásu­kat elmélyíteni, várják a ti jó szerve­ző és szakmunkátokat., Fordítsatok a legnagyobb gondot a népi orosz nyelvtanfolyamoknak az ipari üzemekben, a forgalomban, a fal­vakban, főleg, ahol EFSz van, a gep- és traktorállomésokon és állami gazda­ságokban való még nagyobb elterjedé­sére. Mutassatok példát és elsők legyetek azok között, akik oroszul akarnak ta­nulni. .Az orosz nyelv ismerete elenged­hetetlenül szükséges és nagy segítsé­get nyújt feladataink sikeres teljesíté- .sében. Tanuljuk az orosz nyelvet, a haladás és a béke nemzetközi nyelvét! Híven Klement Gottwald elvtárs örö­kéhez, szélesítsük ki még jobban Le.- nin és Sztálin nyelvének ismeretét! Szeretett Antonín Zápotocký elnö­künk vezetésével szenteljük minden erőnket a Szovjetunióval való meg- bonthatalan barát.ságunk egyre beha­tóbb elmélyítésére, Zdenek Nejedlý, a CsSzBSz elnöke. Gustáv Kliment, a KSzT elnöke. Ladislav Lis, a CsISz KB titkára. Ernest Sýkora, Iskola- és népművelésügyi miniszter. magyar könyvek a könyvkiadiSban További magyar könyvek jelentek meg a könyvpiacon. Ezek közé tarto­zik Vronszki- „Leigázott ifjúság”, A. Pervencev: „Komszomol becsület” cí­mű már ismertetett könyvein kívül Er­vin Kisch: „Csillaglobogós paradicsom” dmü müve. Egon Ervin Kischt az egész világ úgy ismeri, mint a szociális tárgyú ri­port mesterét. Ez a könyv, amely Ame­rikáról, pontosan a csillagos lobogó or­szágáról szól, páratlan példája az iro­dalmi riportnak, Frafío Kráľ: „Jancsi" című ifjúsági regénye. Valamikor Fra- fio Kráľ ifjúsági könyveit kitiltották az i.skolai könyvtárakból. Kapitalistáknak nem volt Ínyükre, hogy a szlovák gyer­mekekből forradalmárokat neveljenek. Fraňo Kráľ könyvei az elnyomatás é - veiben arra tanították a gyermekeket, hogy ismerjék tel ellenségeiket, akik dolgozó szüleik verejtékéből nyerész­kednek. Ma arra tanítanak, hogy az ifjúság szeresse köztársa.ságunkat, a- , mely megszüntette a nyomort és a dolgozók ellen elkövetett igazságtalan­ságokat. (60 oldal, ára fűzve 3.40 Kčs, Alfami Kiadóvállalat). Tíz óra elmúlt, amikor a traktorunk kigördüli Galgóe zsibongó utcáiról. A nap csak néha bújt elő az égen úszó szürkés fel hű közül és igi/ elég tűr­hető volt a meleg. A traktor lejtős, kan’/argós úton püffög Alsóvtírsárhelg tele. A mezO változatos, hol egy .sárga Kulacs Gizella hatalmas búzatenger hullámzik, hol egy végtelen tábla kukorica, vagy cu­korrépa zöldül. Néha egy keskeny szülőföld suhan el traktorunk mel­lett. A traktor a falutól egy kissé távol- eső ház előtt állt meg. A ház körül öreg fák terpeszkedtek. — Itt is vagyunk — mondja élénk hangon Dudás Kálmán. Kálmán kö­zéptermetű, barna hullámos haja van. Mellén pártjelvény szwében a párt, és a roppant akaraterő, meV.yA ?riin- den nehézséget leküzd. Tesztelik é.s .sze­retik az osztálytársai. S amikor amit volt szó, hogy ki legyen a brigádpa­rancsnok, az osztály egyöntetűen Ct választotta meg. Útközben megtudtam Dudás elvtár.s- tól, hogy a komáromi magyar gimná­zium tanulói két munkahelyen dolgoz­nak s mind a két helyen bec.siilettel végzik feladataikat. — Igaz, a kezdetben voltak nehéz­ségek. mondja Kulacs Gizella csillogó szemekkel — nem volt meg a feltétet ahhoz, hogy eredményes munkát tud­junk elérni. Az állami birtok igazga­tója ro.sszúl szervezte meg az egész munkamenetet. — De most már túl vagyunk a kez­deti nehézségeken — vág a szavába Csóka Éva — már rendes ütemben folyik a munka. Ma is Hfi mríz.sa bii- zái c,sé[>eltünk ki, 8 óra leforgása alatt. Az elvtársak 4 csoportot szerveztek ■s a csoportok ver.senyben állanak egy­mással. .Jelenleg a Malenkov csoport vezet 125 százalékkal a második a Petőfi c.soport 122 százalékkal. — Hétfőn este esőre állt az idő s a termény szanaszét hevert a tarlón. A munkaidőnek már vége volt s azon tanakodtunk, hogy mit e.sináljunk. Azt mondom, gyerünk elvtársak, rakjuk össze a kévéket, mert halálos vétek volna itthagyni az éjszakára. ,S így 2 óra muh'a már keresztekben álltak az eléhb még a tarlón heverő kévék. Az elvtársak versenyre hívták ki a lukačovcei brlgúdosokat és a versenyt minden harmadik nap kiértékelik. — Milyen a koszt? — Meg vagyunk vele elégedve. Na­ponta 5-ször kapunk enni és minden nap van hús. akinek jó' esik, duplán is kap. llasztirán György — Szabad időtöket mivel töltitek el? — Szerveztünk egy kis kultúrcsn- porfoí is — mondja Éra — meg akar­juk ismertetni egy pár magyar nép­dallal és egy pár szép népi tánccal az itt dolgozó szlovák munká.s elvtúr.sa- kat. S ha végetér a brigád, egy rövid kultúrprogrammal búcsúzunk el az állami birtok dolgozóitól. Török Elemér. A szakma iövő mesterei A lenyugvó nap sugarai még egy pillanatra megnyugszanak a prágai CKD-Scá< olovo ifjúmunkás-otthonának barátságos, vöröstéglás épületén. Belé­pünk. Az ifjúmunkás-otthon társalgó termei, hálószobái és folyosói csak úgy visszhangzanak a fiatalos vidám neve­téstől, szenvedélyes vitáktól. E napok­ban folynak a szakmai záróvizsgák. Az ifjúmunkások a vizsgákról élmények­ben gazdagon térnek vissza és nyil­vánvalóan szükségét érzik annak, hogy közöljék elvtársaikkal a vizsgák ered­ményét. részleteit, és bizony a közel­jövőre szőlő terveiket is. Rövid néhány i nap múlva ugyanis elhagyják az ifjú- i murikás-otthon védőszárnyait, amely I kél éven keresztül számukra az otthon I melegét, gondtalanságát, örömét je- j lentette, hogy most mint hazánk ipa- I rának új szakképzett munkaerői — át­vegyék helyüket a termelésben. I Nehéz ilyenkor, a búcsú pillanatában ; vissza nem gond,ölni mindan-a, amit i számunkra az ifjúmunkás-otthon je- I lentett — mondja Szabó Zoltán ifjú­munkás, a mai naptól kezdve szakkép­zett géplakatos. Szabó Zoltán Fülekről került a prá­gai ČKD-,Soko!ovo üzem ifjúmunkás­otthonába, telve p, gépek iránti szere­tettel. Kezdetben persze a cseh nyelv idegensége nehézségeket okozott. az ifjúmunkás-otthon vezetősége azonban Csakhamar gondoskodott arról, hogy a szlovákiai magyar fiúk külön nyelv­órákon mielőbb elsajátítsák a cseh nyelvet. A nyelvi nehézségeket leküzd­ve Szabó Zoltán és valamennyi szlová­l'kiai magyar ifjúmunkás társa előtt ] megnyílt az otthon koll^tlv életének ezerarcú szépsége. A balajárai Vörös László ifjúmunkás I is örömmel gondol vissza az otthonban eltöltött két évre, amelynek minden napja fényes emlékként vésődött em­lékezetébe. A reggeli műszak után az otthonban kiadós ebéd várt reánk — mondja —, majd ebéd utáni pihenés, ezt követően pedig gazdag programm következett. Négytöl-ötig elméleti oktatásban részo- sültúnk, utána politikai tanulás, ezt követően pedig vacsora, majd az átvett tétellel, parancs-felolva.sással, az ese- anyag ismétlése. A nap esti jelentés­ének közös megtárgyalásával ért véget. Persze — teszi hozzá mosolyog­va — ez csopáft a szokásos munkanap progranumja, mert ezenkívül minden szerdán saját filmszínházunkban bemu­tató filmeket vetítettek számunkra. Színházba havonta kétszer, sportmér- közésekre pedig szinte hetenként jár­tunk. Mindezen szórakoztató músoroK költségeit az üzem fedezte. Na meg aztán természetesen mindnyájan tagjai vagyunk a motoristák, a tervezők, a fényképészek, a rádió amatőrök, a ze­nészek vagy népi táncoserfí körének, míg ének körünk már általános nép­szerűségnek örvend. Meg is nyertük a kerületi énekversenyt, — teszi hozzá büszkén. Sport-klubbjaink is vannak és labdarugó csapataink már szép győ­zelmeket arattak más ifjúmunkás ott­honok csapatai felett. Könnyű atlétáink az. ifjúmunkás sportverseny fináléjába jutottak. A stversenyben sportolóink a harmadik helyet foglalták el. Vörös László szavai nyomán feltárul előttünk új, szocialista társadalmunk ifjúmunkásainak gazdag, szép, és bol­dog élete. A prágai CKD-Sokolovoban tanuló szlovákiai ifjúmunkásolt, azon­ban nem csak művelődtek, sportoltak és szórakoztak, hanem becsületesen dolgoztak is. Erről Šťastný elvtárs, az állami mun- kaerötartalék otthonának felelős veze­tője így szól: — A most vizsgázó és nálunk kita­nult közel 260 főnyi szlovákiai ifjú­munkás valóban példásan végezte mun­káját. Elég megemlíteni, hi>gy az ed­dig levizsgázott 200 ifjúmunkás közül csupán egy bukott meg, de reméljük, hogy a pótvizsgán ő is keresztül fog menni. A szlovákiai ifjúmunkások mun- kaerkőlcse egyébként is dicséretre méltó. Dacára annak, hogy munka te­rén újításaival csak egy szlovákiai ma­gyar nemzetiségű. Kovács Alfonz ne­vű ifjúmunkás tűnt ki, a többi szlo­vákiai ifjúmunkás is becsülettel telje­sítette a tervben előirányzott felada­tait. ■A ČKD-Sokolovo üzem műhelyeiben öntudatos munkássá érett szlovákiai ifjúmunkások, — szerszámlakatosok, marók, esztergályosok, géplakatosok, üzemi karbantartók, — kilépnek az életbe, ho<)y bekapcsolódva hazánk ü- j zemelnek lelkes építő munkájába, mint j a szakma jövendő kiváló mesterei gyártmányaikkal öregbítsék a csehszlo­vák ipar hírnevét messze a határokon I tű! is. S. F. %&vJ<xá^ Qá^áa;ÍCí: (fó*h Ondhás ) XXV. folytatás — Éljen, éljen! — kiabálják az emberek, de nem tapsolnak, csak kalapjukat emelgetik a m.aga.sba. Tudnak tap.snlni. de mn.st kalapjukat emelgetik, mint régen, mikor a pörköltet fizető ké sei őre kellett mu­száj volt szavazni. Akkor is ka­lapjukat emelgették, de hang­talanul. Szó nem jött ki szá- ?"kon. mert csak megemelték kalapjukat. Némán. Felnyújtot­ták a kobakot. Némán. A job­bágyuk köszönnek igy, de most? ezek szabad emberek és éljeneznek, hátid már tapsolni kezdenek, erre minden kalap visszaesik a fejre és dörög a taps. — Akkor hát szövetkezünk! Szövetke-zünk! — kiáltozzák és előretol okodnak. Vaskn alig bírja őket visz- szanyimni. ,d iratkozni akar. — Embereim elvtársak! — mondja Pazár, a titkár. — Ki­mondjuk, hogy megalakul a szö­vetkezeti termel öcsoport. Szö­vetkezünk. hogy egyben dolgo­zunk, szántunk, vetünk és ara­tunk. Kiki munkája szerint kap a termelésből. — Ez az. ez az! Éljen! — Nem. megyünk haza! Ne küldj minket haza. Vaska. Irat­kozunk! Várunk! S várnak, iratkoznak, szövet­keznek, traktort kérnek. Elmosódnak a mesgyék, össze- c.surognnk a meleg hantok, az emberek a Párttal, traktorral, munkával birtokukba veszik a tőidet, a határt és urai lesznek a termésnek, az életnek. * * * Vörö.s zászló leng az iskolán. A tanterem ragyog a tisztaság­tól. Minden nap. minden órá­ban tisztogatunk tanítási időn kívül. E.ste a Pts'órmja fényénél n-po nénikék idnek a vaőnkhan és úi pápaszemüket próbálgat­ják: aki nem tudott Irni-nlvas- ni, az szemüveget is kapott, csak jöjjön, tanuljon meg írni-ol- va.sni. Este t t óra. Egyre többen Jönnek az írá.s-olvasá.si tanfo­lyamra. Mi ennek az oka? Áradnak az emberek, asszo­nyok. de aztán az emberek Vissza^nrrlulnak. Ahol asszony­nép tanul, ott nem tanulhat fér­fiember. — Ezeknek majd külön tan- folyamot kell .szervezni, — mon­dom magamnak és meg is szer­veztem. Maradnak az asszonyok, aki, egyre többen és többen jön­nek. Mi az oka? Négyen jöttek az első napon, ma pedig már 65 a.s.szony szorong a padokban. Nem tudom mi történt. Az öreg Ku.stány Mari néni oldja meg a kérdést. Re jön hóna alatt hős pqti irkát, kezében egy fa- darahka. be van hasítva, benne egy rozoga, rozsdás tolla, egy tollhegy, köszön. Feje reszket, kicsit nehezen is hall, de mond­ja, hogy'eljött. — Szép magától. Örülök, hogy 'iött. Ez nagyon szép do­log magától. — Tudja — mondja erős han­gon. hogy minden hallgató oda­figyel — nem akartam eljönni. Nei én. Megmondom nyíltan. Tudja, tanító úr... nem állom a veré.' t . . .! — 0 — csodálkozom. — Ne csodálkozzon. Nem ál­lom a verést. Engemet gyerek­koromban mindig megvert az öreg kár tor. a tan'tó. Azt hit­tem. he—' ha eljövök, maga is megver, mert ez iskola. Aztán kérdezö.sködtem és mondták, hogy maga jó ember, .senkit nem bánt, hát eljöttem és itt is maradok! Beült a padba. maga elé tette rozoga toh t, amelyet újra c.se- réltem és figyelni kezdett. — Megtörülte száját, megigazgatta kendőjét, szoknyáját és leírta az első vonalakat, az első betű­ket. Hetvenen felül van Kustány Mari néni. Nem tudja milyen nap van, nem ismeri a számokat, nem tudja, hány óra van, mennyi pénzt kell adni. mennyit kap vissza — igy volt hetven esz­tendeig. A mai nappal minden megszűnt. Üj élete kezdődött Ku.styán Mari néninek. Boldogan fog élni és boldogan fog meghalni, mert megtanult írni és olva.sni Ezt ő maga mondta. % • * A kis Barla gyerek ma nem jött iskolába. Jelentették, hogy az árokban hever é.s talán ré­szeg is mert nem hír tnőzi'a/ni. Arra ment a disznóc.sörda. az egyik malac orrmányával tur­kálta a gyereket. No, ez nagy e.set, azonnal kezembe veszem a dolgot. A gyereket az iskolába hozzák társai, rendbe tesszük, kijózanítjuk, elmegyünk a Sü­lökhöz, akik azt mondják, hogy , mi van ebben, hiszen nincs kút. I zeggelre is bort isznak, borral I főzik a pörköltet. I — Ez lehetett így régen, hogy egy gyerek részeg, de most nem- mnndom az öreg Barláhak, aki hümmög, — Kutat ástatunk majd — mondom és elsietek. Az ajtót is erősebben imgtam be. — Csak ásasson, maga „futó­bajnok”, mert maga mindig, minden után fut és mindenbe beleüti az orrát. Elő három fiút. három leányt, menjetek haza, mondom, öltöz­zetek úttörő ruhába és jöttök velem. Elmennek, felöltöznek, megmondom hová és miért me­gyünk. Az osztálynak is meg­mondtam: a makk-pénzt egy kút fúrására adjuk, hogy ne mindig c.sak bort igyon a falu népe. Az osztály helyesli, mert még mindig ott ül a kis Barla. Arca .sápadt, halottszínű. Az osztály is .sorakozik, fel­vonulnak a községháza elé, előbb -- -nban a Párthoz me­gyünk, PaZár bíró elvtárshoz. Megáll n hat gyerek, mondja, hogy mit akarnak. Pazár helye­séi, megköszöni a munkát, az­zal menyünk a községházára. A hat gyerek bejön, az osztály kint marad. Szülők csatlakoz­nak hozzájuk, munkából jövő emberekkel szaporodik a sereg, amely lassan elönti az utcát. A hat küldött megmondja, mit akar az .iskola és átadják a pénzt, munkájuk gyümölcsét. A jegyző és az elöljárók köszö­nik a tervet. — December 1-re meglegyen a kút! — mondja az egyik gye­rek. A parasztemberek meghök- kenn ’. December 1-re. Nevet­ve vakarják fejüket. — Nézd c.sak, ez a csirke di- rfp'V. 'To, de amúgy is kell kút: Meglesz. — December 1-re! — mon­dom komolyan és elköszönök. * * * Oro.szt tanulnak a gyerekek. Az egész faluban csak egy orősz könyv van. Egu nyugdíjas em­ber t-'-tte meg unokájának, de az beteg, nem jár iskolába. El­megyek hozzá, elkérem, leirom a leckét, megtanulom s úgy köz­löm. iratom le a gyerekek füze­tébe. ]gu megy ez hárnmszor- négt -er. Ötödszörre a ni/updí- jas bácsi nem taiálja a könyvet. — Valakoi'á elszórta az nrio- kám.. — mondja és vjrtrs könyv.. Délután van, holnapra pedig új lecke kellene.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents