Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-26 / 90-91. szám

1953. dpcpmher 23. >,OlinOSAG A mezöjíazdasági lerraelés állandó fokozásával biztosítjuk az életszínvonal emelésének szilárd alapját az élelmiszer ellátás terén (Folytatás a 4. oldalról.) területek eddigi nyilvántartáai ada­tait tökéletes és pontos földnyilván- tartás vezetésével biztosítsák, tá. maszkodva pontos telekkönyvi ada­tokra, amelyeket összhangba kell ho2mi a tényállással. A hektárhozamok fokozása meg­követeli, hogy tovább emeljük az agrotechnika színvonalát. A fogya­tékosságok, melyek ezen a téren még tönnállnak, abban rejlenek, hogy minden évben elmaradunk a legfontosabb agrotechnikai intézke­dések végrehajtásában, ami aztán döntő módon befolyásolja a hektár, hozamokat, ősszel a földek jelenté­keny ré.sze fölszántatlan marad, he­tekkel eltolódnak a vetés agrotech­nikai hatáíridöi, nem gondozzák kel­lőképpen és kihajtott vetést, különö sen az ipari és a kapásnövényeket. Jelentékeny veszteségek állnak be csaknem minden termény betakarítá. tásánál. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink még mindig nem ér­tékelik kellőképpen az olyan fontos eljárást, mint a tarlóhántás. Az agrotechnika szabályainak kö­vetkezetes betartás^ egyúttal a me­zőgazdaság egyik legfontosabb kér­dése megoldásának is útja — a ta­lajnedvességgel való gazdálkodás. Szükséges, hogy a nemzeti bizott­ságok tanácsaikkal segítséget nyújt­sanak az EFSz.eknek, állami gaz­daságoknak és az pgvénileg gazdál­kodó parasztoknak éo gondoskodja­nak számukra épitö anyagról, hogy rendben tarthassák a trágyát és trágyalémedencéket építhessenek. Mezőgazdasági propagandánknak ezen a téren sokkal hatékonyabban kell működnie és meg kell magya­ráznia a földművelőknek, hogy az erre a célra fordított kiadások és gondosság rendkívül hasznothajtó befektetés. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tése, mely népgazdaságunk fejlődé­sének egyik alapvető, kérdése és a dolgozók fokozott élelmiszerkeres­lete megköveteli, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben sajátít­suk el és alkalmazzuk gyakorta, tankban a szovjet tudomány vívmá­n.vait, amelyek nemcsak a kolhozok és a szovhozok gyakorlati munká­jában, hanem a mi EFSz-einkben és állami gazdaságainkban is beváltak. Elsősorban arról van szó, hogy job­ben elterjesszük a keresztsoros és szűksoros vetést, kukorica, burgo­nya, zöldségfélék négyzetes fészek, vetését, a rozs mesterséges pótbe­porzását, a szemcsés műtrágya elő­állítását és alkalmazását, a cukor­répatermelést és ápolást a proseni- ci mozgalom elvei alapján. A mi közvetlen feladatunk az, hogy politikailag, gazdaságilag és szen'ezetileg megszilárdítsuk az EFSz-eket, ami a mezőgazdasági termelés fokozásának fő útja. Az EFSz-ek általános fejlődése, valamint élenjáró és átlagos szövet­kezeteink fejlődése is azt mutatja, hogy mezőgazdaságunk szocialista átépítése a kis- és középparasztok önkéntes egyesülése alapján helyes. Minden kezdeti nehézség és a növe­kedésből fakadó fogyatékosság elle­nére a szövetkezeti gazdaságok ez. rei megszilárdulnak és összeforrnak. A kis. és középparasztok ezreinek soraiból új szövetkezeti gazdák, a szocialista szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás szervezői nőnek fel, akik tapasztalataikat a nagy sző vetkezeti gazdaságok vezetésének és i iránvításának munkájában szerzik. Sok szövetkezet példás gazdálko­dásával nagyszerű termelési és gaz-1 da .sági eredményeket ér el és év­ről évre fokozza termelését. A tér melés növekedésével gyarapodik gazda.ságuk is és ezzel növekednek a szövetkezeti tagok pénzbeli és természetbeli jövedelmei is. A szövetkezetek anyagi-technikai alapjának felépítésében csupán ez- idén hárommilliárd értékű közös termelési létesítmény, marhaistái lók, baromfifarm, silóverem stb. épül. Sok szövetkezet termelési és gaz­dasági eredményei egyre szemlélte- töbhen bizonyítják a kollektív szó. cialista szövetkezeti nagyüzemi ter­melés fölényét az elaprózott kisüze­mi termelés fölött és példaképül szolgálnak további egyénileg gaz­dálkodó kis- és középparaszt szá­mára. Rendkívül szemléltetően bizo­nyítja ezt egész sör élenjáró EFSz, ahol a munkaegység értéke mégha, ladja a 20 koronát. Néhány szövet­kezet, pl. a hlinyenl újezdi EFSz, a pfítlukl EFSz, a pasohlávki EFSz és más szövetkezetek az idén több mint 30 koronás munkaegységet ér­nek el a természetbeni járandósá­gon kívül. A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban elért eredmények bi­zonyítják, hogy a IX. pártkongresz. szus fő Irányvonala falvaink szocia­lista átépítésére az EFSz-ek útján helyes. Helytelen lenne azonban, ha nem látnánk a hibákat és fogyaté­kosságokat, amelyeket ennek végre hajtásában az elvtársak néhány he­lyen elkövettek. Ha nem tudnánk szabadulni hibáinktól, az EFSz-ek gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdulásának üteme meglas. sulna, megnehezítené a mezőgazda­sági termelésnek és az egész dolgo­zó nép jólétének '’ejlödését, és vé­gül meglazítaná a munkásosztálynak a dolgozó parasztsággal kötött sző vétségét is. Miben rejlenek az EFSz-ek meg­szilárdításában és fejlesztésében el. követett hibák ? Mindenekelőtt látnunk kell, 'ho.gv az egységes földművesszövetkezetek növekedését nem kisérte egyi'ittal mindig gazdasági, szervezeti és po­litikai megszilárdulásuk is. Míg a nagyszámú szövetkezetek közt sok jól működő és kiváló eredményeket felmutató EFSz van, akadnak olvan szövetkezetek is. amelyek rosszul gazdálkodnak, melyek eddig még nem bizonyították a szövetkezeti nagyüzemi termelés előnyeit. A pártszervezetek és a népi köz- igazgatás tömegpolitlkai munkáia túlnyomó részt osak új EFSz-ek alapítására irányult. Sőt sok kerü­letben arra ment a hajsza, hogy mennél több szövetkezetét alakítsa­nak. Emellett elfelejtették, hogy a szövetkezeteknek éppen gaz-dálkodá- suk kezdetén sokoldalú szervezési, szakmabeli és politikai segítségre van szükségük. Párt. és gazdasági szerveink sok munkása nem értette meg, hogy a IX. pártkongresszus fő irányvonalé nak helyes keresztülvitele mezőgaz­daságunk szocialista átépítésében megköveteli, hogy nagyon jól i.smer- jék a falu szocializmusba való át­menetének bonyolult prpblématlká- ját és a szövetkezeti gazdálkodás felépítésének, irányitá.sának és gaz­dasági problémáinak minden kérdé. sét. Gyakran gépiesen láttak hozzá a feladatok megoldásához és úgy értelmezték a dolgot, hogy csak ■ a szövetkezet megalakítása a fontos és a többi aztán majd megy magá­tól. A legnagyobb számú újonnan ala­kított szövetkezetért folyó hajszá­ban elvtársaink sok hibát követtek el és szöges ellentétbei kerültek a szocialista alaptörvénnyel és a párt föirányvonalával, mely a kis- és közénparaszt önkéntes és öntudatos elhatározásával számol a szövetke­zetbe lépésénél. Azokból a parasz­tokból, akik nem meggyöződé.sböl váltak szövetkezeti tagokká, hiány, zik az érdeklődés a közös szövetke­zeti gazdálkodás és további fejlődé­se iránt. Azok a szövetkezetek vi­szont. amelyek egészséges alapokra épültek, sokkal könn.vebben áthi­dalták az elkerülhetetlen kezdeti nehézségeket. Egész rövid idő alatt lényegesen fokozni tudták termelé­süket az előbbi kisüzemi termeléssel szemben és megteremtették az elő­feltételeket ahhoz, hogy folytonosan növekedjék termelésük és a szövet, kezet! tagok életszínvonala is. Hang. súlyozni kell azt a körülményt is. hogy a szövetkezetek gazdasági és szövetkezeti megszilárdulása jórészt a szövetkezeti tagok kezében van, a szövetkezet termelési és szervezési kérdéseinek idejekorán való megol­dásában. A pártszervek, pártszervezetek és nemzeti bizottságok munkájának a fogyatékossága volt az is, hogy dolgozóink nem értették meg az EFSz-ek mintaalapszabályzatát, így aztán nem irányították sem a szö­vetkezet vezetőségét, sem pedig a szövetkezeti tagokat szilárdan és követ kezete.sen arra, hogy magú kévá tegyék és betartsák az alap szabályzatot, mint a szövetkezet gazdálkodásának alaptörvényét és alapvető irányvonalát az életben. Az alapszabályzat - fontos dkke. lyeinek megsértését, a szövetkezeti vezetőségiről szóló határozatokat és a szövetkezet irányításának demo­kratikus alapelvét, a munka meg­szervezéséről és jutalmazásáról és a munkafegyelemről szóló határoza­tokat, a helyes gazdálkodás alapel­veit, a szövetkezeti alapok megte-, remtéséröl szóló határozatokat és a szövetkezeti vagyon védelmét szol- j gáló határozatokat nem vették te. ' kintetbe. I Az BFSz.ek gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdítása egjdk elsőrendű feladata pártunknak, melynek megoldása egész dolgozó népünk érdeke. A szövetkezetek gazdasági eredményeitől függ az EFSz-ek további fejlődése és ez fon­tos előfeltétele a mezőgazdaságii ter­melés gyors növekedésének, és a falusi és városi dolgozó nép élet­színvonala szüntelen emelkedésének is. Ezért minden erőnket szövetke­zeteink megszilárdítására összpon- ; tosítjuk, általános fejlesztésükre és' termelésük fokozására. Ami további lépéseinket illeti az új EFSz.ek megalapításában, ren­dületlenül kitartunk pártunk Köz- | ponti Bizottsága szeptemberben j megtartott plenáris ülésének irány- ' vonala mellett, melyet Zápotocký elvtárs a kővetkező szavakkal fej­tett ki: „Egységes földművesszövetkezetek alapítása helyes dolog. Mi továbbra is alakítunk szövetkezeteket. De ceruzával kezünkben kell megalakí­tanunk a .szövetkezeteket, állandóan számolnunk kell. hogy megalakítá­suknak megvannak-e a szük.sége.« előfeltételei. Hogy azok. akiknek a szövetkezetét meg kell alakítani, akiknek m)mkájukkal fönn kell azt tartani és gondoskodni kell jövedel. mezöségéröl, valóban meg vannak-e győződve arról, hogy szükséges a megalakítása. Le tudják-e küzdeni a kezdeti nehézségeket, szembe tud­nak-e szállni az esetleges balsike­rekkel. gyermekbetegségekkel stb.. amelyek minden új vállalkozásnál bekövetkezhetnek.“ Hogy biztosítsuk EFSz-eink to. vábbi fejlődését, figyelmünket első­sorban a következő kérdésekre össz­pontosítjuk: 1. Szükséges, hogy sokkal komo­lyabban és konkrétebben irányítsuk a szövetkezeti vezetőségeket és va­lamennyi szövetkezeti tagot, mint eddig, hogy teljesen magukévá te­gyék az EFSz.ek mintaalapszabály­zatát, a szövetkezet gazdálkodásá­nak és életének alaptörvényeit lás­sák benne és állandóan kötelező és eleven útmutatást a szövetkezet he­lyes vezetésére és tartós gazdasági fellendülésére. 2. A nagy szövetkezeti gazdasá­got nem lehet sikeresen felvirágoz­tatni jól átgondolt és jól kidolgozott termelési terv nélkül. Gondoskodni kell róla, hogy minden szövetkezet­ben az év elején mezőgazdasági szakemberek és a gépállomások ak­tív részvételével és segítségével egész évi termelési tervet dolgozza­nak ki, amely ne csak a tennelési feladatokat szabja meg, hanem fog­lalja magába az agrotechnikai és zootechnikai intézkedéseket is, mint kötelező irányvonalat a tervbe vett termelési feladatok teljesítésért és túlteljesítésére, és biztosítsa a szö­vetkezeti gazdálkodás egyes terme­lési ágazatainak általános fejlődé­sét. A legnagyobb következetességgel gondoskodni kell róla, hogy az egész évi termelési tervet minden részle­tében gondosan megvitassák az ösz- szes szövetkezeti tagokkal, hogy a szövetkezeti tagok ismerjék meg és tegyék magukévá a termelési fel­adatokat és azokat az intézkedése­ket, melyeknek a termelési felada­tok teljesítésére és túlteljesítésére kell vezetniök, hogy a termelési tervben a termelés helyes irányítá­sának és emelkedése előfeltételének nélkülözhetetlen tényezőjét lá.ssák és aktiv, öntudatos harcosaivá váljanak a terv teljesítéséért és túlteljesíté­séért vívott harcnak. Csakis ilyen termelési terv válhat a termelés általános fejlesztésének hatékony eszközévé a szövetkezeti gazdaságokban és járulhat hozzá hatékonyan a szövetkezeti kollektí­va megszilárdításához. 3. A szövetkezeti gazdaság nagy termélési egészet alkot, melynek mű­ködése föltétlenül megkívánja a munka helyes és célszerű szervezé­sét. Állandó figyelmet és gondot kell szentelnünk annak, hogy a szö­vetkezeti gazdaságokban mindennap megszilárduljon a munka szocialis­ta szervezése állandó munkacsopor­tokban, melyek ismerik termelési feladataikat és felelősek teljesíté­sükért. A szövetkezeti gazdaságokban a munkaszervezésnek gyönge pont­ja. az állattenyésztés. Az itt elkö­vetett bármiféle hibák legkárosabb következrhényekkel járnak, mivel az állattenyésztés különösen körülte­kintő és felelős gondosságot kíván meg és emellett a szövetkezet fő jövedelmi forrása. A munkaszerve­zés megszilárdításában föltétlenül segíteni kel] a szövetkezeti vezető­séget, á- csoportvezetőket, a munka csoportok minden tagját úgy kell irányítani a szövetkezeti gazdaság­ban, hogy tudatára ébredjen a rábi zott szakaszért és a rábízott felada­tokért való egyéni felelősségének, ezt az egyéni felelősséget ki kell emelni és erősíteni kell. mert nem lehet jó vezetése olyan szövetkezet­nek, és nem lehet jól meg.szervezve a munka sem ott, ahol nrm követe­lik meg az egyéni fele'ősséget és ahol még a tudata sem él ennek a felelősségnek. 4, A szövetkezeti tag személyes anyagi érdekeltsége munkájának eredményeiben, egyik alapföltétele a termelési kérdések és feladatok sikeres megoldásának minden szö­vetkezeti gazdaságban Ezért a szö­vetkezetekben föltétlenül véget kell vetni annak, hogy a szövetkezeti ta­gokat a ledolgozott órák szerint jutalmazzák és keresztül kell vinni, hogy a jutalmazás a végzett mun­ka szerint, munkaegységekben tör- tén’ék, ami teljesítmény és érdem szerint szabja meg részesedését a közös jövedelemből. A szövetkeze­ti vezetőség ténykedését arra kell irányítani, hogy irtsa ki a munka jutalmazásából az egyenlösdiséget és ne térjen el a szövetkezeti tagok, nak végzett munkájuk és munka­eredményeik szerint való jutalma­zásától. Következetesen rajta leszünk, hogy a szövetkezeti tagoknak sze­mélyes érdekeltségét végzett munká. juk eredményében még jobban és méginkább megszilárdítsuk pótdijak bevezetésével Ne akadjon egyetlen olyan szövetkezet sem, amelyik ne vezette volna be elsősorban az ál­lattenyésztés terén a jól átgondolt és jól kidolgozott pótdi jazás jutái mi rendszerét, mint legjobban bevált eszközét annak, hogy a gazdasági állatállomány hasznossága állandóan fokozódjék és ezzel a szövetkezet jövedelme is. A szövetkezeti tagoknak, az el­végzett munka és annak eredménye alapján való jutalmazása a szövet, kezetnek és a szövetkezeti tagoknak is javára válik, mert a legjobban összekapcsolja a szövetkezeti tag személyes érdekét az összesség érdé. kével és a leghatékonyabban erősíti viszonyát a közös gazdálkodáshoz és a munkaerkölcshöz. működjön az ellenőrző bizottság. Véget kell vetni, hogy lebecsüljék a könyvelés jelentőségét a szövetkeze- * tekben és a szövetkezetek meg a szövetkezeti tagok érdekében föl kell éleszteni az ellenőrző bizottsá­gok működését A jó könyvelő nél­külözhetetlen támasza a szövetkezet vezetőségének. Munkájának arra Kell irányulnia, hogy célszerűen és gaz­daságosan használják fel a szövet­kezet anyagi és pénzügyi eszközeit és fel tudja fedezni a szövetkezet belső tartalékait hogy éber őre le, gyen a szövetkezeti vagyonnak és takarékosan gazdálkodjon a szövet­kezeti vagyonnal. Biztosítani kell, hogy a szövetkezeti könyvelők meg­birkózzanak munkájukkal és értse­nek a szövetkezeti gazdálkodás öko­nómiájához. Nem kevésbbé fontos az Is, hogy gondunk legyen az ellenőrző bi­zottságok rendes működésére, me­lyeknek az a feladata, hogy gondos, kódjának a szövetkezeti gazdálko­dás helyességéről és következetes . ellenőrzést gyakoroljanak. 6. Elsőrendű feladatnak kell te­kinteni, hogy kiépüljön és megszi­lárduljon a szövetkezeti gazdaság anyagi, technikai alapja. Gondoskod­ni kell róla, hogy a megkezdett építkezéseket és átalakításokat gyorsan befejezzék, valamint az új közös létesítmények építését is, amelyek biztosíthatják és fokozhat­ják az állattenyésztést. 7. Az EFSz-ek gazdasági és szer. vezeti megszilárdulására irányuló törekvések sikerét jelentős mérték­ben az EFSz vezetőinek, a szövet­kezetek elnökeinek, a munkacsopor­tok vezetőinek, a könyvelők és más vezető dolgozóknak, valamint az összes szövetkezeti tagoknak szak­mabeli és politikai színvonala dönti el. Ha sikert akarunk aratni, figyel­münket a legfontosabb dologra kell összpontosítanunk, a szövetkezet ve. zetö-káderei képzettségének fokozá­sára és erősítésére. A szövetkezeti tagokat ezért rá kell vezetni, hogy ébredjenek tudatára, hogy szakma­beli és politikai képzettségük növe­kedése, az oktatásokban való rész­vételük saját érdekükben áll, vala­mint azt is el kell érni, hogy a sző. vetkezetek rendszeresen és bátran küldjék ki vezető-dolgozóikat, az ifjúságot és a többi tagot tanfolya­mokra, mezőgazdasági iskolákba és szövetkezeti munkaiskolákba. 5. A jól gazdálkodó szövetkezetei nem lehet elképzelni anélkül, hogy rendbenlegyen a könyvelése és jól 8. Éppen úgy mint a szocialista iparban, a szocialista mezőgazdaság terén is hatékony módszernek bizo­nyult a szocialista munkaverseny a termelési feladatok teljesítésében és túlteljesítésében, a termelés fokozá­sában. A pártszerveknek és szerve­zeteknek legyen egyik legelsören- dübb feladata, hogy gondoskodjanak róla, hogy a szocialista munkaver. seny minden szövetkezetben megho- nosuljon, hogy a szövetkezeti tagok öntudatosan és aktivan vegyék ki részüket a szocialista munkaver­senyből és legsajátabb érdeküket lássák benne. A nemzeti bizottságok dolgozói is a leghatékonyabb tá­maszt lássák a szocialista munka­versenyben, a kerület és járás me­zőgazdasági, termelési tervének biz­tosításában. A Központi Bizottság meg van róla győződve, hogy a pártszerve, zetek és a kommiflUsták falvainkon minden erejüket kifejtik, hogy a mezőgazdasági termelést fejlesszék EFSz-eink politikai, szervezeti és gazdasági megszilárdításának útján. Javítsuk a gép- és traktorállomások munkáját és fokozzuk jelentőség;üket a mezőgazdaság fejlesztésében Hogy a terv az egész év folyamán kötelező és eleven irányvonal lehes­sen, rendszeresen ellenőrizni kelj a szövetkezeti tagok részvéteiével. A munkásosztály gondoskodásá­ból hatalmas technikával fölszerelt gép és traktorállomások jelentős szerepet töltenek be a mezőgazda­sági termelés növelésében és fontos eszközei a munkásosztály és a kis. és középparasztok szövetsége meg­szilárdításának, Nagy érdemük van abban, hogy főként mezőgazdasá­gunk szocialista szektorában, és ott is, ahol munkaerőhiány van, siker­rel el tudják végezni ,a Tr’ -»na íľ-a tását és növelni tudják a gabona termé.shozamait. Erről tanúskodik a gép- és traktoráiiomások egyre fo­kozódó része az EPSz.ekben vég­zett munkák teljes mennyiségében. Mig 1951 ben a gép. és traktorállo mások az EFSz-ek összes mezei munkáinak 38 százalékát végezték el, 1953-ban a gép- és traktorállo. ,mások által végzett munkák térfo­gatának 49.2 százalékos általános növekedésével a munkálatoknak már 44 százalékát végezték el. Ezt mindenekelőtt a gép. és traktorállo­másoknak új szovjet gj’ártmányú hernyótalpas traktorokkal való fel­szerelése és az tette lehetővé, hogy £foíptofás a 65 oliMon,\ ■t 't i :1 '•ti uf..-. ■ -iAi­,r

Next

/
Thumbnails
Contents