Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-19 / 88. szám

4 DlIFíDS&e 1953. december 19. •€jfél után A szürke égbolt alacsonyan függ a meglapuló házak felett, és a sáros, kopár hegy oldalában egy falucska mélyen szendereg. E falucska nékem oly ismerős, már oly sokszor láttam házait, s a sok közül az a legkedvesebb, melyben ö alussza álmait. És talán a jövőnkről álmodik, amit oly régóta szövünk már, amit oly szépnek és jónak hiszünk, mint a kikelet s a buja nyár. Török Elemér /Q halárban Olyan a határ, mint egy óriás gyár, mint egy végtelen, gondozott üvegház. Benne a győztes Tavasz nem tétováz: dala csengve száll: örök lesz itt a nyár. Néhol még itt a múlt fájó emléke: kisírtszemű, elhagyott, apró tanyák, rájuk hűn vigyázó évszázados fák panaszkodóan néznek fel az égre. Munkánkkal erősödik és győz e táj, szívós harcban épül, s a jövőbe vág. A régi seb begyógyult és már nem fáj Miénk az Élet, az örök ifjúság, meghajol előttünk minden akadály, s munkánk nyomán kivirágzik az ország. Szittya Olivér A Fucsíkjelvényért Teltek-múltak a napok, tele esemé­nyekkel. Egyik gyűlés a másikat kö­vette s eredményt mégsem értek el. Azaz értek el, csak nem az olvasókö­rök megalakítása terén. — Nem érdemes itt dolgozni! — bos.szankodik Kourini Antal, a CsISz szenei helyi szervezetinek elnöke. Az ember a tüdejét is kibeszélheti, akkor sincs eredmény. — Dehogy nincs Antal, nem keü feladni a reményt, — nyugtatja meg Mészáros Lajos. — türelem rózsát terem. Neked az a hibád, hogy türel­metlen vagy az emberekkel szemben. Azt szeretnéd, ha minden úgy menne, mint a karikacsapás. — Nem értesz te engem — legyint egyet a kezével Antal. — Persze, ha így beszélsz, nem ér­telek. De ha értelmesen beszélsz és meggondolod azt, hogy mit mondasz, akkor én is és a tagság is megértünk! Nem úgy kell az emberekkel beszélni. — {fái hogy beszéljek, talán térden- állva könyörögjek nekik, hogy elvtár­sak, hát így, meg úgy .. — Hátha nem is térdenállva, de leg­alább is szépen és szeretettel! Amíg Lajosék így vitatkoztak, a te­em lassan megtelik fiatal fiúkkal és lányokkal. Szeptember óta ez a har­madik gyűlés. — Nézd csak Antal, milyen szép számban összegyűltek — mondja La­jos, s az arca .lalvány mosolyra hú­zódik. Ma biztos érünk el eredményt. — Gondolod? — Nemcsak hogy gondolom, de hi­szem is. — Bizony... különben nem is jöttek volna el ennyien. Hisz még egy gyűlésen sem voltunk ilyen sokan. Ez azt jelenti, hogy C'k is gondolkoztak azon, hogy mégis csak meg kellene alakítani azt az olvasókört. A gr/űlés viharosan zajlott le. Antal és Lajos nehezen tudták lecsillapítani a fiatalok jz’.i.orbácsolt hevét. A helyiségben szürke ködként kó­válygott a füst. — Elvtársak, szót kérek! Ha így zúgunk, semmire sem jutunk! Most minden szem a hang irányá­ba tekintett. — Azt hiszem, hogy mindannyiunk előtt világos, hogy miért is jöttünk is­mét össze. Hisz Koprini elvtárs elég világosan kifejtette. Én nem akarom mégegyszer ugyanazt elmondani amit ő, mert talán nem is tudnám, de be­szélni sem akarok sokat... csak any- nyit mondok, hogy én jelentkezem a Fucsík jelvényszerző versenyre s ez­zel leült. Ezek a szavak mint a tüzes eső, úgy hullottak a tagság közé. Érezték, hogy Macelk Magdának igaza van. akit mindig becsületes és okos lányként tiszteltek. De azért csak hallgattak. Bámultak egymásra, mintha azt várnák, hogy a szomszédja szóljon először és hogy ő legyen a második jelentkező. Végül is két fiú és két leány emelkedik fel a helyéről s egyenesen az elnöki asztal felé tartanak, hogy Ok is jelentkezze­nek az olvasókörökbe. Ezen a gyűlésen 30 fiatal jelentke­zett az olvasókörökbe és mind a 30-an megfogadták hogy a körökre becsüle­tesen eljárnak minden könyvet alapo­san átvesznek és tavaszra a vizsgát is leteszik. — Neked volt igazad Lajos — mond­ja Antal szívé m örömmel és egy kis büszkeséggel, mert mégis csak érde­'mes volt dolgozni, látni, futni, azért, hogy a munkánkat siker koronázza. Ami egy kis problémát okozott, ~ a könyvek beszerzése lett volna. Dehát miért van az embernek esze. Antalék is így tettek. Egy szép napon elmen­tek a járási könyvtár vezetőjéhez és előadták panaszaikat. A könyvtár ve­zetője örömmel segített a fiataloknak^ — No ezt is elintéztük. Már köny­veink is vannak. Helyiség is van. — Most már csak meg kell kezdeni a munkát. Napok, hetek teltek él, s az ifjúság bebizonyította, hogy a szavát állja is. Az elmúlt négy hét alatt. „Klement Gottioald ifjúsága" c. könyvet tanul­mányozták át és vitatták meg a min­den héten megtartott olvasókörökben^ Most a „Lenin, Sztálin, Kalinin az if­júsághoz" című könyvet tanulmányoz­zák, — A viták és a hozzászólások iga­zán nagyszerűek — jegyzi még meg Lajos. Ilyen munkakedv mellett egész bizonyos vagyok abban, hogy május elsejére a vizsgákat is letesszük, (te) A haladó angol írók egyik csoportja két évvel ezelőtt felhívást adott ki, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket bé­kés úton kell megoldani és egyúttal az egész világ íróit aktív békeharcra hív­ta fel. Ezt a felhívást kilencszáz angol író írta alá s ezzel megindították az angol írók békemozgalmát. A mozga­lom aktív tagjai közé tartoznak Mon­tague Sieter, Edith Pargotehr és Mar- vyn Jones haladó írók is, akik jelenlegi csehszlovákiai tanulmányútjuk alkalmá­val Bratislavát is meglátogatták. Ha az ifjúság elindul Kemény őszi este van, a hideg szél megcsapja az embert, ha kimegy a szabadba. De az ifjúság mégsem hú­zódik be a házba, hanem tesz-vesz, sokan a kulturház felé tartanak. Ma fontos dolgokat beszélnek meg a gyű­lésen. Igaz, hogy egyes anyák nem jó szemmel nézik, ha a lányaik esténként el-el járnak a gyűlésekre. Nem is áll­ják meg szó nélkül, ha a lányuk be­jelenti, hogy ö bíz ma este gyűlésre megy a kultúrházba. Ilyenkor azt mondja az anya — mi keresnivalód van neked ott azon a gyűlésen, hisz idehaza is van elég munka. — De én azért mégis elmegyek — anyám. Majd ha visszajövök behozom a munkát. — Én már megöregedtem és mégis elég volt nekem, amit az elemi isko­lában tanultam. — De édesanyám ma már más vi- lágpt élünk, nem elégedhetünk meg azzal, amit tudunk, mindig többet és többet kell tanulnunk. A gyűlésekre meg a politikai iskolázásra is azért járok, hogy tanuljak. Végül is Juliska édesanyja beleegye­zett abba, hogy elmenjen a gyűlésre. A mai gyűlésen egy színdarab betanu­lásáról. énekek, szavalatok és egyéb kérdésekről beszélgetnek. A járási kul- túrversenyre készülnek. Ezen az ülésen értékelték ki az egész nyári munkájuk eredményét is. Azokat a fiatalokat, akik egész nyáron becsületesen dolgoz­tak dicséretben és kitüntetésben ré­szesítették. A legjobbak közül ered­ményes munkájuk után kéthetes üdü­lésen vesznek részt a Tátrában. Julis­ka is azok között a fiatalok között van, akik becsületesen dolgoztak és most rövidesen a Tátrába mennek. A gyűlésen beszéltek arról, hogy hogyan szervezzék meg Korea szamá­ra a gyűjtést. Ezenkívül szó volt arról is, hogy vasgyűjtést rendeznek, mert ezzel is elősegítheíik hazánk iparának emelését. Paksy László Ekecs Vörös Zászlót kaptak A Szovjet Könyv nyitrai kerületi elá­rusító helye dolgozóinak a közművelő­désügyi minisztérium Vörös Zászlót adományozott. Az elárusítóhely dolgo­zói az 1953. év harmadik negyedévében gazdasági, szervezési és propagáciős téren is nagyszerű eredményeket értek el. A Szovjet Könyv nyitrai elárusító- helyének munkakollektívája a Csehszlo­vák Szovjet Barátsági Hónapra is jól felkészült. A nyitrai kerület minden egyes városában és községében szovjet könyvkiállítást rendeztek. December első napjaiban kiértékelték munkájuk eredményét. Megállapították, hogy több mint 17.000 különböző szovjet könyvet és számos szovjetgyártmányú műtár­gyat adtak el, P. Jilemnický: Dübörög a föl(d Az átalakulásban lévő, osztályharcok tüzében forrongó szovjet falu képét állítja elénk a jól ismert szlovák író ebben a regényében, amelyet a Cseh­szlovákiai Magyar Könyvkiadó szeretet­tel nyújt az olvasóközönségnek. P. Jilemnický kiszucai tanító fiatal korától kezdve az igazságért, a kapi­talista elnyomás alatt élő kisemberek jogaiért, felszabadításáért harcolt, de é- rezte, hogy politikai és művészi harcai­ban csak akkor érhet el eredményt, ha jól ismeri az orosz munkások ás pa­rasztok világformálő harcát, ezért megy 1926-ban a Szovjetunióba, hogy kom­munista szívét erősítse, öntudatot, erőt merítsen a további küzdelmekhez. Kraszno-Csehovkában telepedett le s ott szerzi személyes tapasztalatait, a- melyeket azután a „Dübörög a föld" című munkájában dolgoz fel s ezzel megalkotja a XX. század első szocia­lista eszméktől átfűtött — harcos szlo­vák regényét. A Fekete-tenger partján öt falucska húzódik meg, amelyek közül az egyik­ben a múlt század derekán ideszakadt szlovák és cseh telepesek utódjai él­nek elkeveredve és részben beolvadva a környék különböző nemzetiségei kö­zé, s ha véletlenül meghallják a szlo­vák nyelv lágy zengését, idegenül ta­nácstalanul állnak felette. Ez a falu azonban már nem a régi, öntudatlan nemtörődömségbe süllyedt isfen háte- mögötti település; Jilemnický mesteri tolla ép azt a döntő, történelmi pilla­natot örökíti meg, amelyben a régi ha­gyományokkal szakítva^ az új szocia­lista fejlődés útjára terelik életüket a most már gondolkodó, felébredt pa­rasztok. A fejlődés azonban nem ilyen egy­szerű: súlyos osztályharcok dúlják fel a falucska álmos életét, s két egyen­lőtlen pártra tépik a parasztokat; „a kisebbnek ereje a zsebében van, a na­gyobbnak a létszámában”. A köztük folyó harcot így ábrázolja az író; „két e- rőről van sző”, amelyek hol egyensúlyban vannak, hol meg egymásnak rontanak, egyik a másik fölé kerekedjen, hogy egyik a másikat megalázza és a nyakára üljön. A kulákok bandája természetesen mindent megtesz, hogy az ingadozó közvéleményt megszerezze. Befurako­dik a szovjetbe, hogy belülről bom­lasszanak, lepénzelik a megvásárolható embereket s leitatják azokat, akik nem tudnak ellenállrú az alkoholnak. Szo­cialista álarcot vesznek fel: a gyerme­keknek játszóteret építenek, homokot -hordanak, s csak ekkor tűnik ki, hogy mennyire „őszintén” munkálkodnak a falu jólétén, mikor a düledező iskola helyébe építendő új iskoláról van szó, s ennek megakadályozására minden e- rejüket latba vetik. Zino asszony a tit­kos ellenforradalmi szervek összekötő­je női varázsával akarja elszédíteni az igazságot kereső új eszmék felé hajló Martint. A sok mesterkedés azonbwi kárija­vész s legfeljebb késlelteti, de mega­kadályozni nem tudja az új idők, űj eszmék, új életforma győzelmét a ne­hézkesen, lassan, de józanúl és igaz­ságosan ítélő paraszti agyak felett. A regény legkiforrottabb, leg­határozottabb jelleme Repka Matus. Matusnak nemcsak az a célja, hogy a földdel birkózva biztosítsa magának és családjának a megélhetést, hanem „egyfajta őrzője az újnak és megfog- hatatlannak, ami felvillan a félrehúzott függöny mögött”. Hiába összpontosul ellene a kulákbanda támadása, hiába igyekeznek elgáncsolni a többség sza­vát szolgáló terveit, mégis keresztül­viszi az új iskola felépítését, a kulákoíc likvidálását, a termelőszövetkezethez vezető első lépést: a földek közös be­vetését nemesített vetőmaggal. Hová csatlakozott Martirf Trebos, az öreg kulák hazulról elszakadt külföl­det járt fia. A regény egyik legérde­kesebb része ennek a fiatal embernek a fejlődése. Sokáig ingadozik. Szülei mindenáron a maguk régi életformájá­hoz akarják rögzíteni, de ő súlyos lel­ki harcok árán — végül is a haladók táborához csatlakozik. Nehéz küzdel­mek közepette virágzik ki szerelme a bájos, kedves kis Betka iránt, aki az ön­tudatos Komszomol-gyűlésekre járó leányifjúság tipikus alakja. A regény többi szereplői; Anna, a kulákok szerencsétlen áldozata, Mihail Petrovics tanító, a falu különböző jel­lemű, veszekedő, majd megbékélő, min­dig élethű alakjai, megkapó elevenség­gel sorakoznak fel az író mesteri toila nyomán. Ráismerünk bennük a nálunk most folyó harc problémáira, jellegze­tes alakjaira s épen ezért mondhatjuk, hogy JUemnickýnek ezzel a rhunkájá- val is sikerült elérni célját: fegyvert adni a szlovák és cseh proletariátusnak és félproletariáttjsnak a burzsoázia és a falusi gazdagok ellen vívott harcában. Hideghéti Eüzséfoet.

Next

/
Thumbnails
Contents