Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-16 / 87. szám

1955. (ÍP'^mhpr ľ. m MÜSHG s ROBERT KOCH az emberiség nagy jótevője Mi már olyan természetesnek vesz- | szűk, hogy betegségek ellen beoltanak minket, hogy ismerjük az egyes be- | tegsegek kórokozóit és megfelelt! ; gyógyszerekkel hatásasan tudunk el­lenük harcolni és. nem gondolunk ar­ra, hogy az orvosi tudomány csak az utolsó évszázadban szabadult fel a sö tét babonák és kuruzslok bűvkorebíJl Róbert Koch a modern orvostudomány — a bakterológia es a fertdző beteg­ségek elleni tudományos védekezés megalapító,la 1843 december 11-én 110 évvel ezelőtt született. Nehezen tud­juk magunkat beleelni abba a korba, amikor Koch élt, mi yen tudatlanság-; gal kellett megk|izdenie. mennyire egyedül állt a kutatásuk térén, min­den segítüeszköz nélkül teljesen egy­magára hagyatva. Koch egy Hamoyrg környéki jelentéktelen városka kör­orvosa volt. Korán megnősül és már. már ügylátszik, hogy teTjesen az isme- r\it!enség ködében marad, mig 29 éve.s korában feleségétől születésnapjára — mikrpszkópnt ka; jtt, amely aiiban az időben mint újdonság került elő­ször a forgalomba. Ez a mikroszkóp fordulópontot jele, t életében. Koch kutató elméje nem elégedett meg azok­kal a magyarázatokkal és gvógyke-ze- lési módszerekkel, amit az akkori or­vosi gyakorlat nyújtott. A prakszis- ban állandóan ellenmondásokoa üikö zött. A mikroszkóp új világot tárt *el előtte. A faluban épp akkor dögvész ütött ki. Mikroszkóp alatt figyelni kezdte a megbetegedett juhok veiét. És csodák csodája mit látott? A na­gyitó alatt élőlényféléket pillantott meg .. Mit sem tudott arról, hogy Franciaországban Pasteur már szin­tén hasonló felfedezéseket tett. Koch mint egy ősember, felfedező útra in­dult a tudomány rengetegébe. Bátor­talanul — minden vezetés nélkül. — Egészséges állatok vérét is megv z.s- gálta a mikroszkóp alatt. És most nem látta azokat az üvegfényö nyüzsgő, apró pálcikákat, amiket a beteg juhok vérében fedezett fel. Aztán tovább kí­sérletezett s egy beteg juh vérével be­oltott egy egeret. Az egér raegdög'ött és a vérében ugyanolyan élt! szerveket látott, mint a megbetegedett juh vé­rében, Ezt a kisérletezést kitartóan to­vább folytatta. Most szerette volna megfigyelni, hogy ezek a szervek mi­lyen körülmények között és hogyan szaporodnak. Egy egészséges levágott ökör szeméből nyert folyadékba elhe­lyezte egy épp akkor elpusztult beteg juh nyáiváladékát, amely a mikrresz- kóp alatt az általa- már ismert szerves lényeket taitalmazta, A sejtek szapo­rodni kezdtek. Néhány mikroba-gene­rációt nevelt ilven módon és az úir bb keletű rrukróbakkal oltotta be aztán az egereket. Az egerek éppúgy megüt te- gedtek és elpusztultak, mint azelőtt, amikor a beteg juh vérével oltotta őket be. Vilagr-san látta, hogy itt bi­zonyos kóroHozó bacillusokrul van szó, amelyek kü önbozi) körülmények mel- rett IS egyformaképpen szaporodnak és egyforma betegségi jelenségeket idéznek elő. Így tehát Koch Pasteur­től teljesen függetlenül önállóan fel fedezte az addig meg teljesen ismeret len mikroba világot. Koch lépésről lépésre haladt kuta tásaiban. Koch állap’totta meg a bak teiologia kutatási módszereit azá tal hogy festést alkalmazott jobban látna tóvá tette őket, mikrofot,gráfiával ob lektiven ábrázolta őket és zselatin táp talajon megállapította tenyéss^tÜKet Ezt követte az egesz addig követett dezinficiáló eljárás n igváltoztatása a dezinficiálás technikájában: mégpedig munkájában felhasználta a beáramló vízgőzt, ’ 1882-ben felfedezte a tüdővész (tbc) bacillasát, azután a kolera okozóját és a kolera elleni védekezés módsze­reit. Később a trachomára és vérha.sra vonatkozólag végzet* nevezetes tanul­mányokat. Igen fontosak azok a mű­vei. ahol a víz. kü'önösen az ivóvíz bakteriológiájával foglalkozik. A tí­fusz kórtanát jelen*ékenven előrevitte. 1891 ben a X nrvoskongresszuson be­mutatta a tuberkulin nevű gyógyszert Megbízatást kapott, hogy Délafrikában a marha.-pe.sti.st tanulmányozza és más trópusi betegségeket Visszatérve Ber­linbe. újból a tüdővész tanulmányo­zásának szentelte magát. Sikerült a tüdővész bacillusát kitermelni és a - tüdővé.sz egyes alakjait a tuberkulin nevű gyógvszeréve' gyógyítani. Koch felfede-zései az orvosi tudo­mány e^ész új korszakát je’entik. — Koch igazán az emberiség egyik leg­nagyobb jótevő-e hatalmas tudomá­nyos munkássága mösött egy végte'en egyszerű, szerény, szívós és szorgal­mas személyiség áll, aki sohase kér­kedett -az eredményeivel, aki tajias/ta- latait készségesen tovább adta nem­csak hazájában, hanem örömest tar­tott előiadásokat portugál, janán és más orszá.Sok orvosainak is. Nem is­mert fáradtságot és féle'met: a leg­nagyobb pestisjárvány közben végig­gázolt a legve.szélyesebb területeken is, csak hogy kutatásai eredményesek légyének. Bármennyire visszavonultan és c.sak- is a kutatásainak élt és bármennvire, tiltakozott a kitüntetések és megtisz­teltetések elten 1905-ben neki Ítélték a Nnbel-díjat. É'ete végéig 1910-ig ki­tartóan dolgozott. J • •• />■ •• 99 ~t •• 9 A jovo örökösei Felsőpatony nem a legelmaradot­tabb falvak köze tartozik. Még akkor se, ha az aUoinastúl 5 kilométernyire fekszik. Azért van a rádió, telejon, mozi, no meg az újság, hogy hirt ad­jon az embereknek a világ eseményei­ről, hazánk lüktető éimérOlJ Akinek nincs rádiója, az a község hangszóró­ián keresztül vesz tudomást, hogy teg­nap. meg ma mi ’ történt a nagyvi­lágban. Mert itt a lángszórót nemcsak arra használják fel, hogy figyelmeztes­sék a község lakosságát, hogy ekkor és ekkor gyűlés lesz, hanem a népnrve- lésre is, aminek az eredménye is megvan. Még alig viharzott el felettünk az 1948 as — izgalommal, forradalmi fe­szültséggel tele — győzelmes évünk, amikor a falu kommunistái, kisparaszt- jai. meg a nincstelenjei összeültek, gyUléseztek, tárgyalgattak, míg végre kimondták a végső szót: hogy szövet­kezünk, áttérünk a nagyüzemi gaz- dálkodá.sra. így *>rténf az, hogy 1949 tavaszán megalakul' a szövetkezet. — Először csak a második típusú, majd a harmadik és a negyedik típusú. ■ Amikor az öregek tanácskozása vé­gétért, kezdődött a fiataloké, mert hát ök sem akartak lemaradni az öregek mellett. A falu kommunistáinak, meg az ér­telmesebb dolgozóknak a gyermekei megalakították a CsIS^-szervezetet, amely újabb lépést jelentett a *alu életében. A kis kékfedelű CsíSz könyvecskék tulajdonosai dolgozni kezdtek, érezték, hogy nekik sokkal többet keli ten­niük, mint a nem CsISz-tagoknak, mert csak a .jó munkátxd emelhetik a CsISz-szervezet tekintélyét és erőssé­gét. A CsISz-tagok először csak biigád- munkókkol kezdték. Ótt segítettek a falunak, ahol tudtak. 1950 nyarán több mint 400 brigádórrt dolgoztak le a .szövetkezetben. A pénzből, amit a szövetkezetből kaptak, könyveket és sakkot vettek. így egy pár év alaň, egész szép kis könyvtárt létesítenek, mert a vezetők tudták, hogy a könyv az ember legnagyobb barátja és se­gítőtársa. Molnár Géza, a CslSz- szervezet elnöke ezt mondja: — Hát az az egy igaz. hogy a könyv-^ tár nagy segítségünkre volt. A ficita- jlofc valósággal szerelmesek lettek a Ikönyvekbe. A könyv volt az egyik legjobb nevelőjük. Mert ha már egy­szer valaki olvas, valami ragad is rá. A CslSz-szervezet tagjai keveselték azt a munkát, amit 1950-ben és 1951- ben végeztek. Tudatában voltak an­nak, hogy egyik feladatuk a kultúr­áiét fellendítése, a politikai nevelés elmélyítése is. 1952 és 1953 telén megszerveztük a~ olvasókört is s az év végéig-több mint 20 fiatal meg­szerezte a Fucsik-jelvényt is. A hosz- szú téli estéket alaposan kihasználták. Az olvasó és a voHtikai körök mel­lett. kultúresoportot is alakítottak. A kultúrcsop rt megszervezőjének a kez­deményezője Méhes Karcsi és Sátor Júlia voltak. Karcsi traktorista. Otthon van a mesterségében. Sok gyakorlati tapasz­talattal rendelkezik. Ha géphiba van, nem szalad a csoport vezetőjéhez pa- naszra, hanem nyomban ott a mezőn megjavítia a traktort Mielőtt megkez­dené a javítási munkát, fényesre tisz­títja az alkatrészeket. Ügyesen mo­zog. Ahogy a faluban mondják róla: „ég a munka a keze alatt”. Karcsi, ha hazatér a munkából, szorgalmasan ta­nul. Szabad idejében a szovjet tech­nikát tanulmányozza. No meg aztán a politikai kör tananyagát tanulja, mert párttagjelölt létére szégyen lenne, ha másként tenne. Mert ha már elvállalta a politikai kö­rök vezetését, akkor meg is mutatja, hogy ő sem lesz rosszabb előadó, mint Farkas tanító eh ‘árs. Sátor Júlia fiatal. Most 18 éves. —' Ö a CsISz-szervtzet titkárnője. No, meg aztán a szövetkezet egyik leg­jobb dolgozója. Júlia a szövetkezet kertészetében dől <zik. Ma odahaza találtuk őt, mert a ker­tészetben már elvégezték a munkát. Júlia mi^kájáró' lelkesedve és ö,öffh meí beszél. Szíve melegséggel telik meg, ha munkájában naponta eléri a. két és fél egységet. Fehőpatonyban sok ilyen Júliák és Karcsik vannak, akik a jövő úttörői, az új haza, a kommunista társada­lom gazdag örökösei. Érdeklődésünk nagyobb része az ifjúság életére és munkájára esett. Szinte boldog mosolyra húzódik az arca, amikor az ifjúság eredményeiről beszél. — Nincs az a munka, amiben nem mi volnánk a legjobbak a járásban. Mi mindent szívesen és lelkesebben csinálunk, mert tudjuk, hogy a jö­vőnk csak akkor lesz szép. ha biztos alapokra építjük, .a olyan ifjúságot nevelünk, akik tÜzön-vizen keresztül előretörnek a nemes cél érdekében. A CslSz-szervezet 60%-a az EFSz- ben dolgozik, s a doh mysimitasból hazatérve, vígan dalolgatva, jártiak el a kultúrházba a szindarabpróbákra. Az, hogy a nyáron 29.000 korona értékű munkát végeztek el a szövet­kezetben, meg, hogy négyszer leptek fel kultÚTSzammal. minden fiatal szá­mára magától értetődő. Mert ök ezt kötelességüknek érzik és az eddig el­ért eredményeknél még többet akar­nak. Most a „Csikós" című szinda'a- bot tanulják, amelyet Füle Ilona ta­nít be. * Nagy az érdeklődés a fiatalok kö­zött a sport iránt is. A község csak futballcsapatból négy csapatot alht ki. Az első csapat a kerületi bajnokság­ban jaUzik. Jövőre új sportpályát épí­tenek, amelynek a felépítésében, min­den fiatal vállalta, hogy bele fog kap­csolódni. A színdarab tanulása mellett szépen működik a tánccsoport, énekkar, sza­valókórus is. Az olvasóterem sem áU üresen. Esténként az is megtelik ol­vasni és szórakoznivágyó fiatalokkal^ A könyvek iránt nagy az érdeklődés. Nyár volt, úgy aratás közepe, ami­kor a kultúrcsoport egy szombat este szép kultúrszá. mai lepte meg a jalu dolgozóit. A fellépésükről senkinek sem szóltak. Az utolsó pillanatig ti­tokban tartották. — Az egész úgy történt, hogy a, kultúrházban gyűlés volt — magyaráz­za Júlia. — A gyfüés után az öregek énekelni kezdtek régi népdalokat, amelyekből egy párat mi fiatalok is tudtunk. Egyszer csak előáll nyolc leány és máris ropják a táncot. Utána egy húsz tagból álló kékinges ének­csoport, akik olyan dalokat énekeltek, amelyeket az öregek nem igen ismer­tek. Volt még aztán .zavalat, meg csasztuska is. Az ifjúság ügyes fellé­pése tetszett mindenkinek és boldog örömmel fogadták e kedves kis kul­túrműsort. Hát ilyen a felsőpatonyi fiatalság, akik között elevenen élnek a népitán­cok, a régi dalők, a népi hagyományok, melyek az új élet közös útját mutat­ják. TÖRÖK ELEMÉR A többi munkással szemben Pavónak az az előnye, hogy megmaradtak benne a paraszti gondolkozás alapjai és Így képes megérteni a parasztok lényegbe vágó dolgait. Elsősorban arról volt meggyőződve, hogy a paraszt soha­sem hisz a nem magafajtának. Vagy legalább is nehezen hisz neki. Különösen pedig nem hisz egy, két, három emoernek ... Azzal is tisz­tában volt, azonban, hog-- a paraszt nemsokáig bírja az ellenkezést, ha öten, tízen, tizenöten igyekeznek meggyőzni, ha minden oldalról munkába veszik és , e”v percre sem hagyják abba a meggyőzés munkáját. Erre a tömeges meggyőzési munkára építette fel Pavó parasztpolitikájának tervét, amelynek célja az egységes földműves szövetkezet m.’g- alapitása volt. Jandek István azonban arra kényszeritette, hogy gyorsabb ütemben járjon el. Pavó, miután megbeszélte a dolgot Duvallal, arra a véleményre jutott, hogy amit a jövő ta­vaszra tervezett, talán már az idén ősszel meg lehetne valósítani. Duval nem volt a hosszú huzavona • barátja, — ö is azt ajánlotta, hogy őszre már a szövetkezet vegezze el a vetest. Oncsó öndró, aki termeszetétí'd fogva sietős és szenvedélyes volt. azzal érve't, hogy a dolgot sürgetni kell és mmél előbb t-’tö alá hozni, amíg Mikula Jozsó, a tanítónő meg Janovesík Adám. az állam kosztján vannák. Ha időnek előtte szabadonboc.sátják őket, háromszorosan nehéz lesz a dolog. Mondasz valamit, — ismeri el Pavó. Pavó tehát lelkesen készül a vasárnapi gyű­lésre. Átolvassa a jegyzeteket és füzeteket, ame­lyeket az iskoláztatásról hozott magával és a a- posan megrágja az olvasottakat. Szerencséje! e — nem elégszik meg ezzel. Túlságosan papír­ízűnek érzi a tudományát... Pénteken felke­resi nagyapát- Vele tölti az egész estét. Kikér­dezi az öreget, milyen volt egj'kor az élet. Sok mindent már úgyis tud. mert nagyapa ezzel nevelte az unokáit. De most, hogy a vénember, látja, mit akar Pavó, mélyebbre szánt az em­lékeiben ... Szombaton Pavó látogatást tesz néhány gazdaportán. Olyanokhoz megy, akik­ről az a hír, hogy — értelmesek. Tanulmá­nyozni akarja jelenlegi életüket és meg aks ■ szabadulni attól a tévhittől, hogy mindent tud. Összegvüjti a nagyrészt jogos panaszokat ^ es meghallgatja a gazdák többnyire éles é.szjáiásá- ról tanúskodó véleményét. Meetiidja műven az élet és milyennek kéne lennie. . Valóság­gal elképed, amikor rájön, hogy m ndezt — eddig nem tudta' MegáPapitia hogv a inraszt más szemmel nézi magát, mint bárki mást, még azt is, aki parasztszármazásű ... Vasárnap dél­után Duval István segítségé el Pavó kidolgozza magában annak a paraszti Sztodolistyének a kén^t amely a jövőben valóra válik majd. Minderre Pavót a féle em öisztökéli, nehogy téved,ien az előadás során és ostobaságokat be­széljen össze-vissza. Azonfelül becsvágy is van benne, amely arra serkenti, hogy sikert aras­son. Meg van győződve róla, hogy az Ő szemé­lyes sikere az ô sikerének kezdete lehet. Vasárnap pontban nyolc órakor Pavó meg­áll Janovesik házánál. Az egykori korcsma e'őtt néhány siheder ácsorog, szótlanul kikerüli őket ék lenyomia az udvari szoba kilincsét — be van zárva! — Senki sem jött el — üt ki homlokán a veríték. — A korcsmában vannak! Nem fértek be a szobába — kiáltják a gyerekek. Pavó elpirul az örömtől. Az egykori Jancsik Biheller-féle korcsinát zsúfolásig megtöxik az embeuk. Az ivóban gyülekeztek össze, amelynek sarkában egye­lőre meghagyták a régimódi söntést. A szónok alig bír átnyomakodni a tömegen, hogy eljus­son a bejárattal szemben a fal mellett álló asztalhoz. Az emberek, állnak, mert nincsenek padok. — Hát ennyit akartam maguknak mondani a cséplésről — fejezi be beszédét Jandek Ist­ván és Pavó elébe megy. Magával vonja az asz­tal melletti talpalatnyi szabad helyre. Azt mondja: — Elintéztem a hivatalos,dolgaimat az emberekkel. Megkezdhetjük'' Pavó megáll az asztal mögött, leteszi jegy­zeteit és mialatt Jandek bejelenti, miről fog beszélni, szemügyre veszi a megjelenteket Észreveszi Duvait és Öncsőt, a söntéshez tá- masz.kodnak, mellettük nagyapa fújja a füsiöt Az ablaknál áll anya Zobánéval. A férfiak kö­zött apját keresi. Nem találja, de a többi fel­végi gazda mind eljött a korcsmába. Az alvégi zsellérekből sem hiányfiznak ^sokan. Pavó úgy érzi, a férfiak, különösen a felvégiek pillantása megvetést fejez ki iránta Az a.sszonyok kiván­csiak. mint mindig beszéd előtt. A helyiségben kevés fűrésztelepi munkás, azok is szerénység­ből hátul húzódnak meg. A Rongyosról .Oncsó Ondmn k:vül csak Hlisztony András jöt.t el. — Pavó .elfoeódottan kezd be.sz.é'ni. De amikor el­érkezik eb’adá.sa .során nagyapa muitiáhnz az elfogódottság lehull róla és úgy érzi mag'st. mintha nehéz kabátot vetett volna le. Negyed­óra múlva -megállapitja, hogy tíz hallgató — már a száját tátja. Akkor tátották ki, amikor a/ első világháborúról kezdett beszélrii, meg az 1918-as évről, bár akkor ő maga még nem is élt... Jegyzetei közül elővesz egy cédulát és felolvassa az ele.settek névsorát. . . Nem hüte volna, hogy ezek a ha'nttak három évtized múl­táig — ennyire megrikatják az embereket.... Még nagyapa is megtörli kezefejével a szemét, amikor unokája felolvassa fia nevét: — Sehnár Domokos, 22 éves, elesett 1914-ben. Pavó listáján olyan katona szerepel, akire-— úgy gondolta — már senki sem emlékszik. — Biheller Sámuel, 18 éves, elesett 1917-ben. A helyiséget megüli a csend. Az asszonyok sem szipognak. Hlisztony Ondró szólal meg: — A karjaimban halt meg... Szegény.. Hát mégis csak emlékszik rá valaki... í* hunyorgat könnyes szemével... A könny Hlisz­tony arcának elcsúfított jobbfelén gördül végig, mig végül Ondró letörli a tenyerével. — És hogy kiabált, mint egy gyerek: anyu­kám ... Ondró nem tud emberi módra beszélni, csak suttog és üvöltözik, annál meghatóbbak ezek a szavak. A sztodolistyebeliek megmerevednek és lahajtják fejüket, mintha szégyenkeznének va­lamiért ... Sehnárék Pavója az elfeledett, de mégis legalább egy ember emlékezetében élő halott emlékezése után áttér a sztodolistyei jelen tárgyalására. Tulajdonképpen még nincs is szó a jelentői, osak közeledik hozzá. A gaz­dasági válság éveivel kapcsolatban egy másik névsort olvas fel, azoknak a férfiaknak neveit, akik Franciaországban, Belgiumban, Kanadában és Argentínában keresték a szirrencséjüket. Ti­zenhétszer megkönnyebbült hangon mondja — „hazatért”, ötízben megjegyzi — ,,ott maradt, de ír”, három névnél 'Vállat von és kijelenti — „nyomtalanul eltűnt”, egyszer pedig tompán sziszegi „meghalt”. — Háború volt az is, — magyarázza emelt hangon. — Mindezek az emberek harcoltak az éhség és a munkanélküliség ellen ... Kérdezzék meg Magurcsák Janót, hogyan tette tönkre az egészségét Belgiumban ... Ott áll az ablak alatt...! Vagy pedig kérdezzék meg Sztruhár bátyót, milyen volt az élet Kanadában és hány dol'ái t hozott onnan haza ... Legalább ango­lul ö.sszeteremtettézi magukat, mert nem hagy­ják békében ... I Vagy kérdezzék meg a ron­gyos! Hrészetkát, hol maradt az öccse... Az A'­' % á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents