Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-05 / 84. szám

ŰI IFIÚSáG 1953. (■“ľpmbc'r 2. A plané nad lužnicei Silon n. v. dolgozói — akiket a kormány Vörös Zász­lajával tüntettek ki — új lakótelepet építenek. Képünkön a most kiépített lakótelepet látjuk. Jó katonák leszünk Nem is oly régen volt, amikor oda­haza elbúcsúztunk szeretetteinktól, is­merőseinktől. A munkatársaim és a dolgozók tömege egész az állomásig kisért bennünket. Ezzel meleg szere- tetet nyilvánítottak ki\irántunk. Ezt nem feledjük el itt a hadseregben sem Felejthetetlen számomra ez a nap. Ez a nap változást jelentett életemben, emberré tett, ezen a napon váltam tagjává e Csehszlovák Néphadsereg­nek. A távozó vonat után fehér ken­dőkkel integettek. Elbúcsúztunk az otthoniaktól, de nem váltunk el egy­mástól. Feladatunk örökén szoro.san összeköt egymá.ssal bennünket. Hiszen mindannyian egy úton haladunk. A Néphadseregben dicsőség élni. Oj m'jnkásszármazású tisztek és elt'sztek vannak itt. Gondosan készítenek elő minket a haza védelmére, igyekeznek átadni gazdag tapasztalataikat, hogy jó katonákat neveljenek belőlünk. Olyan katonák leszünk, hogy a haza védelméért, ha kell még az életünket is feláldozzuk. Nyugodtan dolgozhat­nak odahaza a dolgozók a jótermő szövetkezeti táblákon és az üzemek­ben, az ellenségeink nem zavarhatják termelő munkájukban őket, mert fegy­verrel a kezünkben állunk ott hatá­rainkon. Azonban mi meg azt kíván­juk az otthonmaradottaktól, hogy jól dolgozzanak, hogy biztosítsák be a minél nagyobb hehtárhozamot. Hasz­nálják fel a szovjet mezőgazdasági dolgozók gazdag tapasztalatait. Mi is versenyezünk a hadsereggel. A CsISz-szervezet törődik a politikai neveléssel és a kulturális fejlődéssel, és a ^szervezet keretén belül minden lehetőségünk megvan a tanulásra és megszerezzük a Fucslk-jelvényt is. Különösen most a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alatt fordítunk négy gondot arra, hogy minél többet sajá­títsunk el a szovjet harci tapasztale- tokból. Kötelezettséget is vállaltunk, hogy akik még nem tagjai a Cseh­szlovák-Szovjet Barátok Szövetségé­nek, akkor azokat beszervezzük a ta­gok közé. A vállalásunknak eleget téve, már eddig is 56 új tagot szer­veztünk be. Odahaza nagyon sokan tettek köte­lezettséget, hogy a hadseregben meg­szerzik majd a „Példás katona" jel­vényt. Én is ezek közé tartozom. Eb­ben a tisztjeink is segítenek minket, mi pedig igyekszünk tanulni, hogy ele­get tudjunk tenni vállalásunknak. Tudjuk azt, hogy milyen fontos kül­detése van a Néphadseregnek, ezért igyekezünk a hadseregben jó katonává válni. Simkó Gyula közkatona. A könnyűipar teljesítette az ötéves tervet Alois Málek könnyűiparügyi minisz­ter a napokban levelet küldött Anto­nín Zápotocký köztársasági elnöknek, amelyben közli a könnyűipar sikerét — az ötéves terv feladatainak teljesí­tését. A levélben többek között ezeket írja; „örömteli érzésektől áthatva közlöm önnel, hogy 1953 november 20-án könnyűiparunk ez első gottwaldi öt­éves terv feladatait a termelés bruttó értékében lOO.lo/o-ra teljesítette. Az 1948 évihez viszonyítva ebben az évben a bruttótermelés 420/o-kal lesz maga­sabb, míg a munketermelékenység ugyanebben az időszakban 620/o-kal emelkedik. Ezeket a jelentős eredmé­nyeket a könnyűipari doigozók a szo­cialista munkaversenynek a tömegekre való kiterjesztésével és a szovjet és hazai kiváló dolgozóink haladó mun­kamódszereinek érvényesítésével érték el”. A miniszter levelében biztosítékot nyújt arra, hogy a könnyűipari dolgo­zók minden erejükkel arra fognak tö­rekedni, hogy dolgozóink életszínvona­lát még nagyobb mértékben emeljék Gyuri bácsi lesz ma g’pszkötés?... A szobákban, folyosókon, de még a lépcsőházakban és a parkszerű udva­ron is fehér ruhát öltött a tisztaság. Olyan tiszta itt minden, mintha lako­dalomra készülnének. Itt ünnepel az élet, ünnepli 'örök diadalát a halál felett. Csak a levegő más, nem olyan mint a szabadban. Formalínszagú, gyógyszenszagú. Az érsekújvári kórház sebészeti osz- táiyán vagyunk. A szobákban tiszta, hófehér ágyak. Be is nézünk az egyik szobába. Lányok, mosolygósképű lá­nyok ülnek, fekszenek, de sehol egy kéLségbeesett arcot, vagy bánatos pil­lantást nem látni. Remény és életerő sugáj’zik mindenkiből. Nem meghalni jöttek ide, de meggyógyulni. Bizto.sak benne, hogy meggyógyulnak, vissza- szerzik az egészségűiket. Ezért nyu­godtak, ezért nincsenek kétségbeesve. Az orvosok és ápolók részéről kitűnő a betegek kezelése. A betegek teljesen megelégedettek, semmi kifogásolniva­lójuk nincs. Mindent megtesznek itt az emberért. A foiyosón egy fiatal, fehérruhás ápolónővel találkozunk. Droppka Ilona. Búcsról ment el Komáromba, a kór­házba ápxjlónónek. Nem volt teljesen megelégedve sajátmagával. Érezte, hogy még keveset tud, jobb munkát szeretne végezni a dolgozók egészsé­gének érdekében. Nagy odaadás is kell ehhez a munkához és sok, nagyon sok szeretet. Az odaadás és a dolgozó nép iránti szeretet ugyan nem hiányzott Droppka Ilonában sem, de szakmai té­ren még tovább keilett képeznie ma­gát. Ezért ment el egy hét hónapig tartó iskolába, ahol a legszélesebbkörű szakmai kiképzésben részesült. Az is­kola már a vége felé közeledik és most már gyakorlatilag is itt tevékenykedik a sebészeti osztályon. Ehhez van ked­vé, a sebészethez. — Mikor hazamegyek, otthon min­dig megérzik rajtam az orvosságsza- got, de nekem már nem is tűnik fel. Megszoktam. Pedig mikor operációnál veszek részt ugyancsak érezni a fer- tötlenitő szer szagát. — Emlékszik még arra, amikor leg­először vett részt operációnál? — kér­dezem tőle. — Vidáman felnevet. Nem lehet ezt elfelejteni. Igen súlyos beteg volt, nem olyan, mint ebben a szobában lévők. c^ki ^Üzeulmi ii óUk&n oan Hédervári József érsekújvári fiú. Szülei, családja, hozzátartozói a múlt­ban gazdasági elnyomás alatt tenget­ték életüket. Nem tudták bemutatni alkotó erejüket, bár dolgoztak, de ez nem a társadalom javát szolgálta. A kenyérért kemény harcot kellett foly- tatniok. Szellemüket, becsületüket le­gázolta a rendszer. Jóska, Érsekújvártól többszáz kilo­méternyire, Pilzenben a Lenin-müvek- ben dolgozik. Nem lehet rajta észre­venni, hogy sivár tengödés jegyében telt el gyermekkora. Tudásra éhesen mindent érdeklő értelemmel áll az esztergapad mellett és élénk éles sze­mével figyeli, amint kése hasogatja az alaktalan acé'ltönköt. Igaz nem érti még, — hogy mire való az a tengely, amely keze alól kerül majd ki. De tudja, hogy munkáje fontos és lelki- ismeretesen végzi azt. Tudja, hogy hasznos munkát fejt ki. A sok csavarból orsóból, szelepből és fogaskerékből és még sok sok más alkatrészből új gépek, mozdonyok és turbinák lesznek. Az alkatrészeket pedig itt gyártják a Lenin üzemben. A gyártáshoz ő is hozzájárul. Hédervári József új otthonra talált. A vállalat rendelkezésére boc.sátott egy kellemes laká.st, vadonatúj épület­ben. Életének van értelme. A jövője biztos, biztos a családja jövőj° is. Nem fél soha, hogy visszatér a régi világ, amelybe az apjának és hozzátartozói­nak nem volt jövője. •Azért a jövőért dolgozik, amely új világot jelent számára. Sas Ferenc A fialal bányászok munkája és az egyik szoba felé mutat. Már be­szélni is alig tudott. Csak a szeme mutatta nagy élniakarását. Micsoda segélytkérő pillantásai voltak! Szinte éreztem a fájdalmait. Műtétet hajtot­tunk rajta végre. Az orvosoknak én segítettem a műtétnél. Nem féltem, de mégis kissé izgatott voltam. Előké­szítettem a vattát, fertőtlenítő szert. Mikor megkezdődött e műtét már nem is izgultam. Tudtam, hogy az emberen segíteni kell. Arra gondoltam, hogy tőlem is függ a műtét kimenetele és az ember egészsége. Ez bátorrá tett. Azóta bátor vagyok. Még a betegek ^ vidámak, ha engem látnak. Tudja mi­lyen fontos ez, hogy vidámak legyenek a betegek és hogy reméljék a gyó­gyulásukat? Gyuri bácsi lesz ma gipszkötés — kérdezi Kiss Mária, aki szntén a tan­folyamon vett részt és a belgyógyá­szaton dolgozik. — Lesz, segíthettek nekem iányok — mondja Gyuri bácsi és Kiss Mária máris készíti a gézt, a gipszet és most valakin újra segíte­nek. Kiss Mária Nagykeszirői való. Az EFSz-ben dolgozott, de azt mondja, hogy nem kellett sokáig rábeszélni, hogy jöjjön el erre a tanfolyamra. Pe­dig a szövetkezetben nagyon jól érezte magát. A nagykeszi szövetkezet a leg­jobbak közé tartozik, mondja büszkén, dehát fontos az egészségügy is. Alig várom, hogy segíthessek valakin. Se­gíteni valakin, nagyszerű, boldog ér­zés. A betegek megkérdezik a nevem mikor reggel megcsinálom a fekvőhe­lyüket, hálásak amiért megigazítom fejük alatt a párnát — és olyan jó ezt csinálni. Sokat beszélek a betegek­kel, elmondom .nekik mi újság, még az angol—magyar labdarűgó mérkő­zésről is beszámolok nekik. Akarom, hogy jól érezzék magukat nálunk. Hiszen akkor ma már öröm beteg­nek lenni, mondom tréfásan. ö is tréfára veszi a dolgot, ez ter­mészetes. No, azért annak örülnek a legjob­ban, he nem lenne beteg ember a vi­lágon. Ezért kell a betegségeket és baleseteket megelőzni. Nem kívánom én senkinek, hogy ide kerüljön, — mondja most már egész komolyan és nem is nevet hozzá, csak gondolkozva a foJyosó kövére néz. Bagota István Minden könyvet eladunk A Cseliszlovák-Szovjet Barátság Hó­napjának keretében könyvkiállítást rendeztünk az iskolánkban. A könyve­ket a folyosón raktuk az asztalokra. Nagyon értékes szépirodalmi, politikai és szakkönyvek voltak. A járási szék- helyröi küldötték a könyveket. .A köz­ségi hangszórón keresztül felhívtuk a szövetkezeti dolgozók figyelmét a könyvkiállitásra. Este 6 órától 8 óráig foglalkozunk a könyvek eladásával. Két tanuló foglalkozik ezzel. A könyv- vásárlókat felvilágosítjuk a könyvek tartalmáról, ajánljuk a szakkönyveket, hogy vásárolják meg és a politikai, valamint a szépirodalmit is. Megem­lékezünk a könyvek íróiról is és hi mód van rá rövid életrajzukat is is­mertetjük. A könyvek árusításával kapcsoiatban nem feledkezünk meg előfizetőket szerezni az újságokra. Minden újságból több példányszámot tartunk kéznél, amelyeket megmuta­tunk a leendő előfizetőknek. Különö­sen az Oj Szóra és az Üj Ifjúságra szereztünk előfizetőket. Ebben a mun­kában legjobban Palágyi Etelka tüpik ki. Megfogadtuk, hogy minden könyvet eladunk és a könyvek eladása után nekünk járó százalékból gramafonleme- zeket vásárolunk. Miko Piroska Csécs 1955 végéig a Szovjetunió szénter­melésének lényegesen emelkednie kell. Ezen feladat megvalósításához e gépe­sítés tovSbbi kiterjesztése és új mun­kamódszerek alkalmazása szükséges. A Sachti nevű városunkban a komszomo- lista bányászok voltak az új technikai módszer bevezetésének kezdeményezői. Példás munkaerkölcsükkel keményen helytállanak a munka frontján és sok. újító javaslatot hoznak, mellyel a munka termelékenységet emelik. A munkában nagy sikert ért el a sztálindíjas komszomolista, .Alexander Gyergacsev, transzportér-átvívö. A F. Z. O. iskolából jött a Petrovszkij ak­nába. Eleinte figyelemmel kisérte, ho­gyan dolgoznak az idősebb munkások és igyekezett elsajátítani munkamód­szereiket. Mikor a transportérek meg­érkeztek az aknába a Komszomol kí­vánságára a traasportérátvivő-brigád vezetőjévé nevezték ki. Az első na­pokban a munka nem haladt úgy, ahogy kellett volna. Rövid gondolko­dás után a komszomolista meggyőző­dött arról, hogy a brigád nem használ­ja ki a munkanapot és sok időt elfe­csérel. Ez azért történt, mert a brigád nem osztotta el jól a munkát, az átvivők együtt dolgoztak és gyakran egyik a másiknak útjában volt. Ezért Gyerga­csev elvtárs újító javaslatot terjesz­tett az üzembizottság elé. Az új terv kidolgozásánál sokat segítettek az idősebb, tapasztalt bányászok. Most a transzportér átvitelhez csak négy em­ber volt szükséges. Mikor bevezették az új munkamódszert, a bányászok mindjárt az első nap nemcsak, hogy időben fejezték be a gépátvitelt, de volt idejük még arra is, hogy megter- helési próbákat csináljanak. A követ­kező napokon még hamarabb, hat óra alatt sikerült a transzportért átvinni, (ezelőtt 10 óra sem volt elegendő eh­hez), és így 160—1800/g-kal teljesítet­ték túl a normát. Gyergacsev elvtárs munkamódszerét magukévá tették a többi transzportér- átvivők is. Ebben az időben a komszo- molisták újabb sikereket értek eJ. A transzportér átvitelhez már csak két munkás volt szükséges és ezek ketten az átvitelt nem hat óra alatt, hanem 3—4 óra alatt végezték el. Naponta 250—3000/o-kal teljesítették túl a ter­vet. A fiatal brigádista tovább folytat­ta a munkarendszer tökéletesítését. Nagy segítségére volt ebben a tanu­lás. Alighogy befejezte a munkát, mindjárt a könyveihez ült. Anélkül, hogy félbeszakította volna a munkáját, esti tanfolyamban elvégezte a hét éves iskolát és a sachti energetikai-techni­kai középiskoiát is. Gyergacsev elvtárs munkamódszeré­nek sikeres terjesztésében élénk részt vett a vorosilovi járási Komszomol is. A kerületi bizottság tanácskozásra hívta össze a transzportér átvitelnél dolgozó komszomolistákat. Ezen a gyűlésen az újító átadta az elvtársak­nak a munkánál szerzett tapasztalatait. Ez után ezt a munkamódszert alkal­mazták a ..Rostovugol” kombinátas összes akná ban. Gyergacsev elvtárs méltó követője, Iván Sztyehin komszo- molLsta lett a „Novo-Azavskája" bá­nyában. Miután a bányászipari iskolá­ból a bányába került, a fiatal, lelkes bányász érdeklődni kezdett az új gé­pek iránt, amelyek a bányászok nehéz munkáját megkönnyítik. Kovalev elv- társnak e Komszomol titkára segítségé­re volt, hogy a transzportér-átvivö bri- gádbe kerüljön Eleinte egy hét tagú brigádnak 12—16 óra kellett a transz­portér új munkahelyre való átvitelé­hez. Amikor megtanulta Gyergacsev elvtárs munkamódszerét, Sztyehin elér­te, hogy csak két ember maradt a brigádban. A másik a barátja, Ivan Dmitrijev volt. Hét ember munkáját most két komszomolista sikeresen vé­gezte. Amikor Dmitrijevet más sza­kasz brigádvezetőjévé nevezték ki, Sztyehin egyedül kezdett dolgozni és ennek ellenére erősen túlteljesítette a tervet. Sztyehin elvtárs munkamód­szerének alapja a szigorú következe­tesség minden mozdulatnál és a mun­kaidő minden percének tökéletes ki­használása. A Komszomol tisztelet- diplomával tüntette ki. Sztyehin elvtárs, a fiatal bányászok gyűlésén, amelyet a Komszomol szer­vezett, a munkatapasztalatairól számolt be. így Sachti város sok 100 fiatal bányásza elsajátítja az új módszert és megtanulja az új bányásztechnikát. A tanulmány segítségével sok sikert ér­nek el a munkánál és magasabb minő­sítést is. Az „Októberi Forradalom” bányába új „UKT-1” bányaikombajnok jöttek. A brigád vezetője Puzacsev elvtárs el­határozta, hogy egész brigádjával együtt megtanulják a komplikált gép kezelési módját. Szívós és szorgalmas munkával Puzacsev brigádája csakha­mar nagy sikereket ért el. A kombajn havi munkateljesítménye 5850 tonna volt, a terv szerint pedig csak 4340 tonna lett^ volna. Puzacsev elvtárs készséggel adja át munkatapasztalatait a fiatal kombajnistáknak. Erre a célra a bánya Komszotnolja kurzust rende­zett a bányászoktató központokban. A bányában hét kombajn dolgozik, min­degyik mellett komszomolista-brigád teljesít szolgálatot. Gelkin elvtárs a „Proletárdiktatúra” szénbányának kom- bajngépésze versenyre hívta ki Puza­csev elvtársat. Galkin elvtáns brigádá- ja szintén magas munkateljesítményt ért el. A fiatal brigádvezető sikeres újító javaslatot terjesztett elő a gyű­lésen, amelyen a bánya ö.sszes kom­bajnistái és géptervezői részt vettek. Ezek az újító javaslatok nagyban hoz­zájárultak a munkamódszer jelentős megjavítá.sához. „Frunze” bánya munká.sai között V. Titkov komszomolista köztiszteletnek örvend. Miután a villanygépészeti kur­zust befejezte, Titkov elvtárs sztaha­novista módszerrel kezdett dolgozni. Felhasználta az idősebb bányászok ta­pasztalatait is. A fiatal mechanikusnak sokban segített a tapasztalt V. Boldi- rev komszomolista gépész is. Titkov elvtárs naponta 50—60 tonna szenet szállít terven felül. A fiatal bányász nemcsak kitünően dolgozik, lianem egész idő alatt nem hanyagolja el ta­nulmányait sem. A „Novo-Azovskája” bánya sztaha­novistái között van Iván Gyerepaszko komszomolista. Mindjárt az első na­pokban, ahogy a bányába került érezte a Komszomol gondoskodását és meg­figyelte az elvtársak kitűnő munkaer­kölcsét. Gyerepaszkót, Abramov vájár mellé helyezték kisegítőnek. Abramov komszomolista megtanította a fiatal bányászt, hogyan kell a munkamód­szer nehézségeit leküzdeni és mennyi­re keil szeretni és védeni a gépét. Sachti városi szovjet bizottsága sok­ban segített a fiatalságnak, hogy mi­nél jobb és szélesebb körű munka- módszert sajátítson el. A városi bi­zottság kezdeményezésére például ez évben gyűlésre hívták össze a terme­lés fiatal újítóit. Nagy gondoskodást és figyelmet for­dít a Komszomol városi bizottság a fiatal bányászok kiképzésére. Sok bá­nyász vesz részt a hat hónapos me- chanizátori kurzuson, sűrűn látogatják a bányászoktató központokét és esti kurzusokon művelődnek. A mi kerületünkben a komszomolis- táknak és az ifjúságnak még sok ten­nivalójuk akad. Naponta harcolni kell az új technika elsejátításáért, a gépe­sítés fejlesztéséért, a szocialista mun­kaverseny még szélesebb körre való kiterjesztéséért, hogy a széntermelést emelhessük, A fiatal bányászok ezt a célt tart­ják szemük előtt és emelt fővel halad­nak előre. Nem kétséges, hogy a kom- szomolisták, — a termelés elóharcosai — és soraik állandóan szaporodni és növekedni fognak. A kommunista párt vezetése mellett, szoros egységben a mérnökökkel, technUcusokkal és a ta­pasztalt munkásokkal, a fiatal bányá­szok egyre több és több sikert étriek el. A. GROMADCSENKO, az „Októberi Forradalom” bánya gépésze Sachti, Rostov kerüiet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents