Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-05 / 84. szám

19.^3. derpmbi'r 2. ŰI IFIOS&C ölet a n)unáfi Hűvös novemberi reggel. A nap su­garai gyéren törik át a vastag ködré­teget. Csak pár percig tart, a köd rá­ereszkedik s hajók fedélzetére. .A ki­kötő hangulatát ez nem tompítja. Egy pihenőben lévő hajó fedélzetén szor- galma.s matrózokat látunk. A ho.sszú íjt után takarítanak. Egy másik fedél­zeten. készülődés. A kikötő másik ol­dalán hatalmas daruk rakják partra az uszály rakományát, A távoli ködben éppen egy vontató körvonalai bonta­koznak ki. Lassú tempóban halad a kikötő felé. Szirénabúgással jelzi érke­zését. A 65 méter hosszú test által okozott hullámok megmozgatják a ki­kötőben lévő hajókat. Amint a parthoz közeledik, már két ember várja. A „Zemplín" nevű vontatógőzös ez. A fedélzeten a matrózok már készítik a köteleket a kikötéshez. Egyikük a ken- derkóc kötelet tartja, majd kidobja a parton várakozóknak, ök kikötik a vascölöpökhöz. A többiek a drótkötél­lel bajlódnak. A fedélzeten a hajómes­ter osztogatja jobbra-balra a paran­csokat. Szinte pillanatok alatt történik minden. Az öreg Húsvét bácsi leengedi a horgonyt, Tóth elvtárs a kötéllel van elfoglalva, a többiek vascölöpökre erősítik az acélköteleket. A parancs­nok a hajó érkezéséről ad jelentést. A többiek addig a karbantartással foglal­koznak. Jelentés után a parancsnok újból ismerteti a matrózokkal a felada­egyszerű kötéshez, hanem a kereszt- nyolcashoz és a halász kötéshez is ér­teniük kell. A hajó útnak indul és méltóságtel­jesen szeli a Duna hullámos vizét. Ilyenkor szép a matrózélet. Húsvét bácsi vidám dalaival szépíti az életet. „Kormányosunk arra tartson, amerre a kisangyalom áll a parton ...” Hangzik a legkedvesebb nótája. A szó­rakozásnak a szakácsnő vet véget, amikor elkészül az ebéd. A hajón konyha, szép ebédlöhelyiség és háló­szobák vannak elhelyezve, a személy­zet részére. Amikor kint hideg van, a könyvtárhelyiségben szórakoznak, ta­nulnak, vagy hallgatják Húsvét bácsit, amint az elmúlt időkről beszél. Bizony ő sokat tud a matrőzéletről mondani. Közel 30 éve él a Dunán. Beszél a nagy szél és a zátony veszélyéről is. Ha az erős szél oldalról éri őket, a hajót, parthoz kell kötni, amíg a szél nem szűnik. A zátony helyei ugyan ki vannak jelölve, de mégis megtörtén­het, hogy ráfutnak. A szikla könnyen lyukat üt a hajón. Ilyenkor aztán sür­gősen hozzá kell fogni a javításhoz. Ezt a fiatalok nagy érdeklődéssel hall­gatják, mert hasznukra válhat az élet­ben. A hajó ezalatt lassan szeli a ki­lométereket. A matrózok szájáról el­hangzik az utolsó nóta is. Takarodó van. Még egy-két szót váltanak egy­Lelkesítsenek hag:yományaink tokát és kiadja a parancsot a hajó kö- | mással és aludni térnek. Kint a fedél­teleinek felszedésére. A fiúk most is zcten csak a szolgálatos tompa léptei fürge mozdulatokkal oldják el a köte- hallatszanak és a kazánfűtő lapátjának leket. A „kötélmunka" nagyon is a csörrcnésc, amint a tüzet kezeli, szaktnájukhoz tartozik. Nemcsak az Bán Z. Ifjú micsurinisták kerületi konferenciája Eperjesen Pár nappal ezelőtt tartották meg az eperjesi kerület ifjú micsurinistáinak konferenciáját. Az országos versenybe bekapcsoló­dott 18 Micsurin-kör csaknem száz pionírt küldött ki, akik nagy szeretet­tel beszéltek eddigi eredményeikről. Különösen szép munkát végeztek a homonnaí járásban a topolovkai nyolc­éves iskola pionírjai. Kísérleti földjü­kön melegkedvelő növényeket termel­tek. Elmondták, hogy a füge kétszer ho­zott gyümölcsöt, a citromfa pedig nyolcvan centiméter magasra nőtt meg A hniezdói micsurinisták arról számol­tak be, hogy hogyan keresztezték a növényeket. Elhatározták, hogy a jövőben még komolyabban foglalkoznak Micsurin, Villiamsz, Liszenkó tanításával. Gya­korlati munkájukat főleg a növények meghonosítására fogják irányítani. Obnova dolgozói így teljesítették a kormány határozatot Az Obnova alkalmazottai a kormány­határozat értelmében kiszélesítik mun­kakörüket. Bratislavában még ebben az évben egy nagy, jól felszerelt gyorstalpaló üzem nyílik meg. Az üzem naponta 200 pár lábbelit javít maid meg. A munka beosztásával, va­lamint a javítási idő csökkentésével el­A CsISz Ipolysági járási vezetősége november 28-ára széleskörű aktívát hívott össze. A beszámolót e kerületi kiküldött tartott, Vecker elvtárs a CsI.Sz KB első titkárának beszámolója alapján, összefoglalta a járási vezető­ség munkáját, rámutatott a járásban előforduló hibákra, hiányosságokra. Mert bár az egyes szervezetek szép munkát fejtettek ki, az elért eredmé­nyek még nem kielégítők. A CsISz- szervezetek nem tudták teljesíteni az ifjúság tömegeinek kívánságát,, aminek az lett a következménye, hogy az if­júság elfordult a szervezettől. A járá.si vezetőség sem fejtett ki teljes mun­kát. Ehhez hozzájárul az is, hogy az instruktorok közül csak kettő, három doťgozott aktívan. Az elmúlt hetekben mepinduli^ tegszerzé.snél már jobb eredményeket értek el. a tizenegyéves szlovák nyelvű iskolán 34 tagot, a nyolcéves magyarnyelvűn 22 tagot sze­reztek. Ez még nem kielégítő, hiszen csak a magyar iskolán 50 fiatal várja mikor tehet már tagja a CslSz-nek. .Azért most a szervezetre az a feladat vár, hogy minél több ifjút megnyerjen a szervezet számára. Ezeket azután továbbra is megtartsa, nevelje és az ifjúsági szövetség kebelében örömteljes boldog életet bizto.sítson számukra. A beszámoló elhangzása után a vita nehezen indult meg. Itt is meglátszott, hogy a járási vezetőségből, az aktivis­tákból. az alanszervezetek elnökeiből hiányzik a lendület, a harcias.ság, a kedv és életerő, mellyel magukho' tudnák láncolni az ifjúsá'p széles tö­megeit. Később a nyomott hangulat felengedett. A vita felszólalásokban sok mindenre fény derült. Többen ér­tékes indítványokat tettek, hogy mi­lyen módszereket kellene használni a szervezeten kívül álló ifjúság megnytr- résére. A magyarországi látogatáson résztvett elvtár.sak beszéltek tapaszta­lataikról. Pintér elvtársnő véleménye, hogy nálunk is be kellene ypzetni azt a módszert, mellyel a DISz-nek sike­rült megnyernie az ifjúság tömegeit. Ez abból állt, hogy megismertették a szervezeti életet a kívül állókkal. Elő­ször is a hónap elején rövid taggyű­lést hívtak össze, megállepftották .s havi tervet szétosztották a feladatokat. ' A hónap utol.só napjaiban nyilvános gyűlést készítettek elő kultúrműsorral. Itt ezen a nyilvános gyűlésen értékel­ték ki egész havi munkájukat. Erre meghivtek mindenkit, az egész falu nép)ét. így lehetőséget adtak a szerve­zeten kívül álló ifjúságnak, hogy meg­ismerje a szervezet életét. Ezek, ami­kor látták azt a boldog közösséget, melyben a szervezet tagjai élnek bol­dogan álltak közéjük ők is. Nálunk az Ipolysági járásben is be kellene vezetni a meggyőzés ezen új formáját. Téves egyes elfogult vezetők azon felfogása, hogy az ifjúság nem akar szervezeti életet élni. De még mennyire akar. Minden ifjú vágyódik a boldog örömteli élet után, ahol meg­találja a szórekozást. s megmutathatja alkotó tudását is. Mi csak eddig a feladatok teljesíté.sére neveltük az if­júságot és ezért nem is látti^ meg a érik, hogy a dolgozóknak nem kell majd oithagynioic a lábbelit, hanem azonnal megvárhatják, míg megjavít­ják. A gyorsjavító üzemben bevezetik a cipők speciális tisztítá.sát és a láb­ápolást is. Az összes műhelyben Na- zerevová szovjet újítónő módszere szerint akarnak dolgozni. Vintró Anna a laboratóriumban A bolerázi keményítő üzem sikeresen dolgozza fel dél és délnyugat Szlo­vákia gazdag termésének egy részét. Az üzemben, amely egész Közép Európában egyedülálló, a dolgozók a termelési tervet lOOO/o-on felül teljesítik. A sikert annak köszönhetik, hogy pontosan betartják a technológiai előírásokat. Az üzem dolgozóinkat pél­dásan ellátja termékekkel, sőt ezenfelül a Szovjetunió, Lengyelország és más orszá­gokba is szállít. A nagy kalória tartalmú, olajtól mentesített kukoricá­ból készítik az ismert Mai- zenát, ezenkívül a kedvelt BB pudingport, sütóport, a jóminöségü kukorica kemé­nyítőt és keményítő cukrot. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 36. évforduló­ja tiszteletére vállalt kötele- zett.ség teljesítésével terven felül 165 tonna további élel­miszercikket termeltek. A keményítő üzem sikerei­hez hozzájárul az üzem ku­tató osztályán dolgozó Vintró Anna laboránsnó is, a képen a desztilációs gépezettel a keményítő zsírtartalmát vizs­gálja. már elért eredményeket, és nem en­gedtünk helyet annak, hogy örvendez­zünk is. Komoly gondterhelt tagokat neveltünk, okik egyetlen mosoly nél­kül hajtották végre az eléjük tűzött feladatokat, abban a hitben éltek, hogy talán nem is illik az ilyen komoly munkához a fiatalos mosoly. Major elvtárs záróbeszédének szavait jól jegyezzék meg az Ipolysági járá.s fiataljai „van erő, amely kell, hogy munkájukban lelkesítse az Ipolysági járás CslSz-szervezeteit. Nézzünk csak végig a járás fiatalságának múltján, a harcon, a szenvedésen a kivívott győ­zelmeken és büszkeség tölthef el ben­nünket. A hagyományok hosszú sorát látjuk magunk mögött, melyek kell, hogy lelkesítsék a járás ifjúságát". Már a régi burzsoá köztársaságban, majd a Horthy-rendszer alatt kemény­kötésű, áldozatrakész fiatal kommu­nisták szervezkedtek a járásban. Gyű­léseiket titkon, erdőben tartották. A vízmosások oldalán ülve tanulták meg az első forradalmi dalokat, melyek igazi elvtársi közösséget kovácsoltak ki közöttük. Később, a felszabadulás után, csak néhány elvtárs kezdte cl a hatalmas munkát, az ifjúság szervezé­sét. Gyalog járták a falvakat s mun­kájukat siker koronázta. Megalakult a járási vezetőség, mely már a szerve­zett ifjúságra támaszkodhatott. Később minden fontos megmozdulá.snál ott lát­juk a járás ifjúságát. Élmunkások a Szövetségi Vasútvonal építésénél, az osztravai bányákban, tömegesen dol­goznak az Ifjúsági Duzzasztógátnál. Nem is olyan régen még az 1919—öl­es években az ifjúsági mozgalom szin­te forrt a járásban. Az elvtársak télvíz idején 10—15 ki­lométer utat is megtettek, csakhogy politikai nevelésben részesüljenek. E mellett ki ne ismerte volna a járás ifjúsági zenekarát. A falvakban egy­más után születtek a kultúrotthonok, öreg házakból varázsolták őket a fia­talok. Vidám nevetéstől, daltól hang­zott a járás. Szín játszógárda még a legkisebb faluban is volt. Ki ne is­merte volna a híres szécsénykei szín­játszókat. Az évek múltak, az emberek cserélődtek, s ma a szécsénykei kul- turház sok örömet látott falai egy öreg fecskendőt védenek a hidegtől. Egyes helyeken hallgatagon, masoly nélkül la.ssan kezd töredezni a komoly­ság kőkemény jege. Félénken készül­nek, írják az első színdarabokat, Ilid- végen épül az új kuli úrház, meg­mozdult az Ipoly környéke. Szinte ma­gától felszínre tör a fiatal erő, az al- kotnivágyás, amit csak éleszteni,* fo­kozni kell és hatalmas mozgató érövig fejlődik. Kell, hogy az Ipoly-völgyében újra felcsendüljön a dal, hogy kitáru'janaK az öreg kultúrházak ajtajai, fiatal, bol­dog embereket lássanak újból az ódór. falak. Munkára fel ipolyvölgyi fiatalok, előre örömmel tanulni, vígan élni, nó­tával ébredni, mo.solyogva járni, hadd Iá.s.sa a világ, hogy mi a szocializmust építő ország boldog ifjú.sága vagyunk. Cs. .1 A tisztaság zászlaja alatt Az alacsony, fehérfalú sertésólakhoz érve egy pillanatra megállunk, körül­nézünk. A csendes, ragyogóan tiszta helyiségbe lépve, akaratlanul is láb­ujjhegyre emelkedünk, úgy folytatjuk utunkat, nehogy megzavarjuk a lakók nyugodt életét. Fehér ketrecekben, csendes szuszogó anyák körül apró kis malacok foj^golódnak. Szűrük szinte összeolvad a zizegd szalma fehér szí­nével. Tiszták, fehérek, rájuk illik az a mondás, hogy „életrevalók”. Johancsik elvtárs szakaszán, a K-79 jelzésű anya ketrece előtt, a 11 vígan játszó kis malacot látva, kitör belő­lünk a kíváncsiság. Mi mindent csi­nálnak, hogy ilyen eredményt érnek el? — kérdezzük. — Annak sok titka van — kezdi Szabó elvtárs. Először is legfontosabb a tisztaság, második a zavartalan nyu­galom biztosítása és a pontos etetés. Ha ez megvan, akkor már c.sak egy jó állatgondozó kell és ilyen eredmények születnek. Szlanyina elvtárs óljában megnéz­zük, hogy nevelik az újszülötteket. A kis malacokat megszületésük után az erre a célra előkészített ládákba rak­ják. Ezálta:l elhárítják azt a veszélyt, hogy az anya csak egyet is agyon­nyomjon közülük. Sok munkát jelent Szlanyina elvtárs számára, hogy az el­ső napokban minden két órában ki­szedi a kicsiket szoptatni, de nem hiába fáradozott. A múlt hónapban is bol­dogan vitte haza a 2.300 Kčs-t. a ver­senyben pedig a második helyre ke­rült. Az abrakkészitdben látjuk, hogy bő­ségesen gondoskodnak az anyaserté- sekrő^ is. rtendszeresen etetik velük a silótakarmányt s ezenkívül a malacok száma szerint az anyák még pótlékot is kapnak. A másik ólban Deszkás elv­társ szakaszán alaposan körülnézünk, mert ö az egyéni verseny eddigi győz­tese. Egész évi terve az, hogy 36Ó ma­lacot elválaszt, eddig már 282 dara­bot választott el. Tervét az év végéig még túl akarja teljesíteni. A gondjaira bízott 30 anyasertést és az apaállatot kitünően gondozza. Közben mindenre van ideje, mert úgy be tudja osztani hogy minden hónapban egyformán fi- adzanak a gondjaira bízott anyaserté­sek. így van ideje mindegyikkel külön foglalkozni. Ezt meg is látni a kis malacokon is. Például itt a szakasz szélén még csak 7 hetesek, de már akkorák, hogy a számukra készített eteiőnyiláson nem férnek ki, a nyílást meg kellett nagyobbítani. Ezek a ma­lacok, mire elválasztjuk, lesznek vagy 23—2.’) kilósak — mondja a csopori- vezető. — A takarmánykészítőn keresztülmen- ve, a „nagy ólba" érünk. Ez a fiata­lok tanyája. Hat ifjú dolgozik itt, 20 darab anyasertést gondoznak. Alig pár. hónapja, hogy itt vannak, így nagy eredményeket még nem tudnak fel­mutatni, de lehetőségük megvan rá, hogy megmutassák mire képesek a fia­talok. Példát vehetnek az idős állat­gondozók bármelyikéről. Mi fölük még többet várunk, tehát többet kell tanul- niok. Reméljük, hogy pár év múlva sok kitűnő sertésgondozó kerül ki so­raikból. A .sertésólakat magunk mögött hagy­va, Szabó elvtársat szobájába kísérjük. Kis szobájának egyik ékessége az álla­mi gazdaságok között vándorló „Tisz­taság zászlaja", amit nyáron kaptak Ha továbbra is ilyen becsületesen fog­nak dolgozni, akkor a zászló még na- gyon-nagyon sokáig a tulajdonuk ma­rad. (s) HirekanéDÍi'nrcliimlió Magyarországon gondoskodnak a nép­művészet virágzásáról. Népművészeti kiállításokat rendeznek és a legmesz- szebbmenő támogatást megadják a fa­faragóknak, fazekasoknak, festőknek, stb. Képünkön egyik újabban berende­zett népművészeti műhely látható. ♦ MAGYARORSZÄGON A MEZÖ- G.AZDASÄGI gépkisérlcti intézet két­soros, félautomatikus cukorrépaszedö- gépet szerkesztett. Az újtipusú géppel a szolnokmcgyei tószegi kísérleti gaz- da.ságban és Heves megyében a nagy­teleki kísérleti gazdaságban végezték a kísérleteket. A gép a gyakorlatban kitünően bevált. Kezelé.séhez három ember szükséges és 62 ember munká­ját végzi el. A gép kiemeli a cukorré­pát, a tisztítóberendezés megtisztítja a földtől, majd elevátor szállítja a gép után akasztott pótkocsiba. ♦ NAGY SIKERT ARATTAK nálunk is a nemrégen bemutatott rövid ma­gyar filmvígjátékok, mint például a „Selejt bosszúja", a „Képzett beteg”, a „Csapj az asztalra”. Ezekhez hason­ló a „Péntek 13" című legújabb fűm. A rövid filmvígjáték egy babonás asz- szony papucshös férjének kalandjait me.séli el. A darab Nóti Károly bohó­zatából készült. A főbb szerepeket La- tabár Kálmán, Gohhi Hilda, Kiss Ma­nyi, Latabár Árpád és Peéry Piri ját­szók. ♦ A El I.SZABAnUr.AS EI.OTT BUL­GÁRIÁNAK egyáltalán nem volt ne­hézipara. A török elnyomók, később a nyugati imperialisták és a bolgár nem­zeti burzsoázia áruló politikája miatt az ércekben és szénben gazdag or­szágban egyáltalán nem fejlődött ki a kohászat. A népi hatalomnak jutott a feladat, hogy a bolgár nehézipar alap­jait megteremtse. Ennek a nagy mun­kának egy része a Lenin-kohómű fel­építése. A kohó építé.sét 1950. tavaszán kezd­ték meg. Az építkezésnél annyi földet mozgattak meg, amennyivel egy 400 kilométer hosszú vagonsort lehetne megtölteni, 10.600 tonna gépet szerel­tek fel, 55.560 köbméter betont épí­tettek be és 150.000 méter kábelt fek­tettek le. E számok mögött az egész bolgár ipar, a bolgár ngp hő.sr erőfe­szítései állnak. Az acélért vívott csa­tában új emberek nőttek fel. Az épí­tők 96 százaléka vett részt a szocia­lista versenyben és kétszer nyerték el a minisztertanács vándorzászlaját. Szovjet mérnökök készítették a ko­hómű terveit, az üzemeket szovjet gépekkel szerelték fel, amelyeknek ke­zelőit is szovjet mérnökök képezték ki. ♦ KÍNÄBAN BEFEJEZTÉK KÉT CU­KORGYÁR építését. A Nanfanzsibao jelentette, hogy Dél-Kína Kvantun tartományában befejezték két hatal­mas cukorgyár építését, amely cukor­nádból készíti a cukrot. Az építkejté- seket egy hónappal a tervezett határ­idő előtt befejezték. A má.sik nagy cukorgyár Északkelet-Kína Szunkian tartományában épült. Ez. a hatalmas cukorgyár évenként 18,000 tonna cuk­rot fog. gyártani. Ezt az építkezést három hónappal a tervezett határidő előtt fejezték be.-♦ A szénbAny.Aszat a lengyel nemzetgazdaság egyik legfontosabb ré­sze. Már az elmúlt évben a háború- előtti széntermelés kétszeresét érték el. Most Lengyelországban egész sor új aknát nyitnak és a régieket kija­vítják. A „Zemowit" és a „Wesola II." tárnákat már megnyitották. Ezek egyenként évente kétmillió tonna sze­net adnak a nemzetgazda.ságnak. To­vábbi 9 akna kiépítése a legmodernebb technika szerint folyik. ♦ AZ f)J KÍNA HÍRÜGYNÖKSÉGE JELENTI, hogy Észak-KÓreában a leg­fontosabb vasútvonalakat kijavították és teljes ütemben folyik a közlekedés. A 'gyors kijavítást a koreai hadsereg­nek és a kínai önkénteseknek hatha­tós segít.sége tette lehetővé. Az ő lel- ke.scdésük eredményeként javították ki hihetetlenül gyorsan a pályaudva­rokat, hidakat, és különféle vasúti be­rendezéseket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents