Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-28 / 82. szám

1953. novembíT 25, OIIFIOSAG A CsISz nyújtson nagyobb segítséget a Női Bizottságoknak Major Ágoston, a CsISz SzKB titkára A „Béke és Barátság Stafétája" elérte a csehszlovák-szovjet határt. Képün­kön Emil Zátopek, a sport érdemes mestere, Köztársasági Renddel kitünte­tett sportoló és Vlasta Macejiková ü szóbajnok az utolsó métereket teszik meg a cél előtt. Dolgozók a Hadsereggel Együttműködő Szövetség munkájáról Napjainkban dolgozóink egyre na­gyobb gondot forditanak a Hadsereg­gel Együttműködő Szövetségnek. Ma már nincs olyan gyárunk, üzemünk, községünk, ahol a fiatalok ne kapcso­lódnának be a Hadsereggel Együttmű­ködő Szövetség munkájába. Igaz, sok helyen még nem megy úgy a munka, mint ahogy az kívánatos volna. Sok helyen részben a helybeli vezetőség, részben az ifjúság hibájából nem tud­ják. még felkelteni az érdeklődést a Hadsereggel Együttműködő Szövetség munkája iránt. Ez pedig azért van, mert a Hadsereggel Együttműködő Szövetségnek nincsen még elég kép­zett instruktora, és ha van is, azok olyanok, akiknek semmi viszonyuk nincs a katonasághoz. Másképpen megy a munka ott, ahol az instruktorok mind kiszolgált kato­nák. Így van ez 3 kassai Jednota n. v. dolgozóinál is. Ennek a csoportnak az elnöke Veréb Mihály. Veréb Mihály nemrég szerelt le. Még katonai szolgálata előtt az ü- zemben jó műnkásnak ismerték. A ka­tonaságnál pedig sikerült megszereznie e „példás katona” jelvényt. Leszerelé­se után ö vette át a Hadsereggel E- gyüttmüködő Szövetség szervező mun­káját. Nem volt könnyű dolga, mivel * Jednota alkalmazottai legnagyobb­részt nők. De hát Veréb elvtárs nem azért nyerte el a „példás katona” jel­vényt, hogy ez első nehézségtől meg­hátráljon. Hosszabb szervező munka után sikerült 40 tagot szereznie. Ezzel a 40 emberrel kezdte el munkáját. — Minálunk a kiképzéseken nincs úgy, mint másutt — mondja mosolyog­va Iván elvtárs. - Másutt megelégszenek egyszerűen azzal, hogy a kiképzésben sorgyakorlatokat tartanak, esetleg csak 1 elbeszélgetnek a puskáról. Mi Is tar­tunk sorgyakorlatokat s részletesen I foglalkozunk a fegyverekkel is, de ná- ! lünk a főhangsűlyt a praktikus Jolgok- ! ra fektetjük. Van például telefonos- I csoportunk. Az ô feladatuk volt, ösz- szcköttetésbe hozni a két gyakorla- ; tozó csoportot. A gyakorlat nagysze- i rüen sikerült. Jó volt megfigyelni, mi- j lyen lelkesedéssel beszéltek róla még napok múlva is. Közös volt az örö­münk. Hiszen sikerült megindítani egy olyan mozgalmat, amelynél mindenki jelenléte fontos. — Mi a tervetek, elvtársak, — kér­dem tőlük. — Tervek? Komoly terveink vannak — hiszen senki se teltéteiezheti ró­lunk, hogy mi ezekután majd nyu­godtan ülünk babérjainkon. Hogyan a- karjuk folytatni munkánkat ? Még biz­tosan nem tudjuk, mert a tagiA leg­nagyobb része jelenleg Iskolázáson van. De ha majd véget ér az iskolázás, is­mét megkezdjük a munkát. Iván elv­társ megszervezi a gépkocs vezető tan- folyamot. Remélem, 'erre a tanfolyam­ra is lesz elég jelentkező s így sike­rül majd még több tagot is szereznünk A Jednota dolgozóinak további munká­jához sok sikert kívánunk. R. B. Hogyan ké.^züljünk fel a téli sporlolá?-ra Az Oj Ifjúság 78. számában ismer­tettük, milyen szempontok figyelem- bevételével kell a tomagyakorlatokat végezni, és most áttérünk azok tárgya­lására. Az otthoni gyakorlatokat legjobb nyáron az udvaron, télen pedig jól szel­lőztetett szobában végezni. A gyakor­latok megkezdése előtt legalább tél órával alaposan szellőztessük ki a he­lyiséget, ahol tornázni akarunk, mert a rossz, elhasznált levegőben végzett tomagyakorlatok nem használnak, in­kább ártanak egészségünknek. A fnss levegő a legjobb ellenszere a betegsé­geknek. Sztálin elvtárs 73 éves korában még minden nap elvégezte megszokott sé­táját, 20 fokos hidegben is, aránylag könnyen öltözve. Bemelegítésül helybenfutá.st végzünk a következőképpen: először csak a sar­kunkat emelgetjük tel, úgy, hogy a lábfejünk elsó része a földön marad Néhány ilyen lépés után kezdjük fele­melni lábfejünket. Az iramot állandóan fokozzuk, és mind magasabbra emeljÜK tel térdeinket. Mikor felhúzott térdeink elérik a mell magasságát (az iram ek­kor a leggyorsabb), lassan csökkentsük az iramot, fokozatosan alacsonyabbra húzva fel térdeinket is. Végül megint csak e sarkainkat emelgetjük. Ezt a gyakorlatot kétszer-háromszor megál­lás nélkül elismételjük. Két-három gyorsan-lassan váltakozó helybenfutás után kellemesen felmelegszik testünk. Most aztán tél percet várunk, aztán megkezdjük a légzögyakorlatokat. Ter­peszállásban mindkét kezünket fele­meljük magas tartásba, úgyhogy ke­zeink fejünktől körülbelül 45 fokos szögben oldalt állanak. Ilyen helyzet­ben tüdőnket az orrunkon át telesziv- juk levegővel. Mikor érezzük, hogy tü­dőik megtelt levegővel, kezeinket ol­dalt a földhöz közelítve, törzsünket las­san előredöntjük és a levegőt kiléle­gezzük. Törzsünket addig döntjük elő­re! míg lábainkkal (amelyek nyújtva vannak) körülbelül 50 fokos szöget zá­runk be. Ebben a helyzetben kezeink­kel lengő mozdulatokat végzünk, úgy­hogy jobb kezünkkel a baloldalunkat, balkezünkkel pedig a jobb oldalunkat ütjük meg. Igyekezzünk minden leve­gőt kipréselni a tündönkböl. Mikor é- rezzük, hogy már több levegőt nem szo­ríthatunk ki, törzsünket lassan emel­jük fel, közben orrunkon át szívjuk la.^n tüdőnkbe a levegőt olyan ütem­ben, hogy mire teljesen kiegyenesed­tünk, tüdőnk újra megteljen. Ezt a gyakorlatot bemelegítőként az első nap ötször, azután minden nap eggyel több­ször végezzük 20 napig, azután minden nap eggyel kevesebbszer csinálva csök­kentsük, azután újra fokozzuk 20 na- P'9­Ennek a gyakorlatnak az a célja el­sősorban, hogy tüdőnket kitisztítsa és vi.sszaadja a futás által 'felfokozott rit­musát. Hegedűs József. A fiatal női generáció, a fiatal anyák ma már nem nagyon tudják, hogy a kapitalista rendszer alatt milyen volt a nők élete, milyen Jogtalanságban él­tek a nők és hogy milyen gondot, fáj­dalmat és fáradtságot jelentett csalá dot fenntartani és gyermeket nevelni. Ma, amikor népi köztársaságunk mind­nyájunk számára boldog életet biztosií. az ember sokszor úgy érzi, hogy jobb. ha nem is gondolunk vissza a múltra, nem idézzük fel a múlt borzalmait, azt a sok fázdalmat és nyomort, amit az első Csehszlovák Köztársságban átél­tünk, nem gondolunk arra, hogy a mai kapitalista országokban mennyit szen­ved az emberiség, nehogy ezek a szo­morú gondolatok megzavarják mai bol­dog életünket. De hogy a mai fiatal generáció, különösen a nők és az anyák mégis jól megértsék a mai élet elő­nyeit, fontos, hogy visszatekintsenek a múltba, hogy jól ismerjék a múltat s így kiértékeljék a jelent a múlttal szemben. A kapitalista rendszerben a nőknek nincsen egyenjogúságuk és a társada­lom másodrendű tagjainak tekinti ő- ket. A burzsoázia olyan elméletet ter­jeszt, hogy a nő kisebbértékű személyi­ség, mint a férfi, hogy az asszony csak arra való, hogy gyereket szüljön és csak konyhai munkára alkalmas. A nőt az egyház is erre nevelte és a nőt ar­ra kötelezte, hogy szolgálja a férfit, ne avatkozzon be a férfiak munkájába, a társadalom életébe és a politikába. Ez az egyház szerint bűnnek számított. A kapitalisták szerint a nő nem egyenjo­gú a férfival, így nem engedték olyan munkához, amit férfiak végeznek. Eb­ből kifolyólag a kapitalista országokban sok millió nő munkanélküli. Az utóbbi időben bemutatott: „Róma tizenegy ó- rakor” című olasz film ezzel a tárgy­körrel foglalkozik. A nők milliós mun­kanélküliségét, a kapitalisták a nők te­hetetlenségével igyekeznek megmagya­rázni. Másrészt, he a nők valahol mun­kához jutottak, könyörtelenül kizsák­mányolták őket, mivel ugyanazon mun­káért kevesebb bért kaptak, mint a férfiak. Jól emlékszem rá, mikor a kapita­lista uralom ideje alatt Szécsényben, Simonies gróf negybirtokán dolgoztam, hogy a nők a szölömunkánál, aratás­nál vagy bármely más gazdasági mun­kában, ahol csak együtt dolgoztak a férfiakkal, átlagban mindig nagyobb tel­jesítményt értek el, mint a férfiak és ugyanazon munkáért mégis kevesebb fizetést kaptak. A nők nemcsak azért szenvedtek a kapitalista rendszer alatt, mert nem volt egyenjogúságuk, de mint családanyákra különösen rájuk ne­hezedett mindaz a sok gond és fájda­lom, amit a munkanélküliség, a kevés kereset következtében a családi kör­ben átéltek és elszenvedtek. Habár az anya szerette gyermekét, mégis meny­nyi szívfájdalmat okozott a gyermek- nevelés. Az éhségtől síró gyermeket nem volt az anyának mivel csillapíta­ni, mivel nem volt kenyérke, nem telt ruhára s a munkásanya nem mondhat­ta gyermekeinek, tessék, itt van egy darab kenyér, cukorka vagy tej és ne sírj! Az anya átérezte gyermeke szen­vedését és együtt sírt gyermekével. Ha az anya munkába ment, egyik gyerme­két a karján, másikat a hátán kosár­ban vitte, a harmadik pedig szoknyá­jába kapaszkodva mellette ment. Míg az anya a határban dolgozott, addig a gyermekek a földtábla mellett sírtak. Más esetben pedig, mikor ez anya nem akarta gyermekét magával vinni a munkába, otthon hagyta őket zárt aj­tók mögött és milyen gyakran lettek ennek káros következményei. A kapi­talista rendszer nemcsak az anyáknak, de a fiatal munkás- és parasztlányoknak is megpecsételte sorsát. Olyan ruház­kodásra, mint amilyenre ma telik, a nők valaha nem is gondolhattak. Bi­zony sok falusi lány csak azt a ruhát hordta, amit nénjétől, anyjétó' vagy sokszor nagyanyjától örökölt. Sok e- setben azt a lábbelit, amit munkanapon hordtak, szombaton kitisztították és va­sárnap is hordták. A fiatal nőknek sok fájdalmat okozott az is, hogy legtöbb esetben nem köthettek azzal házassá­got, akit legjobban szerettek, mivel szüleik a vagyont nézték és csakis ezen keresztül látták biztosítva lányuk bol­dogságát. A fiatalság tartózkodott a házasságkötéstől, mert a fiatal házas­párnak a házasság csak gondot és szen­vedést okozott, mivel legtöbb esetben még a legfontosabbra, bútorra, sem telt. Ezzel szemben ma öröm a fiata­loknak házasságot kötni, mert az ál­lamtól nagy segítséget kapnak. A fia­tal házasulandók házassági kölcsönt kapnak, a fiatal anyák szülési segélyt. Sőt, ma már családi házra is ad köl­csönt az állam. A nők elnyomatására számtalan példát lehetne felhozni, de szerintem a leghelyesebb, ha mindazt, amit a kapitalizmus alatt a nők elszen­vedtek, ők maguk mondanák el fiatal­ságunknak. A mi számunkra nagy öröm, hogy mindenről ma már csak visszaemléke­zünk és örömmel mondhatjuk, hogy ez már csak a múlté. Népi demokrati­kus rendszerünk egyenjogúságot biz­tosít a nőknek. Az egyenjogúság nem­csak az alkotmányban van biztosítva, hanem mmdezt gazdasági életünk is igazolja. Azok a nők, akik élnek jo­gaikkal mindennapi munkájukon keresz­tül bebizonyítják, hogy a munkában u- gyanúgy helyt állnak, mint a férfiak és ezzel megdöntik a polgári elméle­tet, a nő másodrendűségéről. A munkanélküliség helyett ma a nőknek óriáisi lehetőségük van bebizo­nyítani egyenjogúságukat gazdasági é- letünk bármely szakaszán. Ma már a nők több mint 33 százaléka dolgozik nemzetgazdaságunkban. Magda Poho- relcová ifjúmunká.snő, ipari dolgozónő nemcsak a nők, hanem mindannyiunk­nak büszkesége, aki jó munkájáért Köz- társasági érdemrendet kapott. Hason­lóképpen Szígel Mária traktorosnő is, akit példás munkájáért szintén a Köz­társaság érdemrendjével tüntettek ki De nemcsak az iparban, az EFSz-ben, az állami gazdaságban, a gépállomáson és a mezőgazdaságban látjuk ma a nő­ket. Elárusítóhelyeken, üzletekben, ahol valaha férfiak dolgoztak, ma nőket lá­tunk. Sőt, a vüsúti forgalomnál, a had­seregnél, a rendőrségnél és más mun­kaszakaszokon .ahol nők sohasem dol­goztak, ma mindenütt a nők ezrével találkozunk . Az egyenjogúságnak egyik bizonyíté­ka az is, hogy minden munkaszakaszon, ahol a nők olyan munkát végeznek, mint a férfiak, ugyanazt a bért kap­ják, mint a férfiak. Népi demokratikus rendszerünk nemcsak egyenjogúságot ad a nőknek, de biztosítja azt is, hogy jogaikkal éljenek. Népi demokratikus hazánkban a nők­nek nemcsak munkára van joguk, ha­nem helyük van az állam vezetésében is. Több olyan példa van, mint Mandl Rózsi elvtársnő, a dunapüspöki helyi nemzeti bizottság elnöknöje. A politi­kai és gazdasági életünk vezetésénél 0 nők legközvetlenebb részvétele a nem­zeti bzottságok mellett működő Női Bizottságok működésében nyilvánul meg. A Női Bizottságok legfontosabb feladatainak egyike, gondoskodni a fa­lusi asszonyok politikai és kulturális fejlődéséről, továbbá arról, hogy minél több nő dolgozzon az iparban és a me­zőgazdaságban, valamint asszonyokkal beszélgetéseket tartani a szovjet nő é- letéről A CsISz-nek, különösen a fia­tal lányoknak elsőrendű kötelessége, segíteni e Női Bizottságok munkáját, mert főleg nekünk, fiataloknak építik anyáink és apáink ezt az új rendszert. A CsISz tagságának több mint 500/q- ka nő. akiknek példával kel! elöljár­ói mindenhol, különösen a Női Bizott­ságok megszervezé.énél. Falunkon még sok fiatal fiú és lány van, aki férjhez- menetelükig vagy háza.s.ságkötésükig nem nagyon hagyják el falujukat. A fiatal CsISz-tagok keressék fel az i- lyen nőket és személyes beszélgetések során magyarázzák meg nekik, hogy mi az öntudatos nó kötelessége, külö­nösen a termelési munkában való rész­vétel szükségességét. A CsISz-gyűléseken vitassák meg. hogy a Női Bizottságokban oolgozó CsISz-tagok hogyan teljesítik felada­taikat. A CsISz-szervezetek karolják fel azokat a nőket, akSk először jönnek faluról az üzemibe, vagy a különbö­ző munkahelyekre dolgozni, az új mun­kahelyeken segítsenek nekik legyőzni a kezdeti nehézségeket. A CsISz-szerve­zet jó munkájával nagyban hozzájárul­hat ahhoz, hogy népgazdaságunk mi­nél több munkaerőt nyerjen. Népgazdaságunk és mindnyájunk ká­rára van az, hogy a fiatal nők, amikor 18—19 éves korukban férjhez mennek, automatikusan otthagyják a munkát és ezt azzal indokolják, hogy ők már a- nyák, vagy fiatalasszonyok és nem dol­gozhatnak. Gyakran előfordulnak az ilyen esetek a CsISz-tagok között is. Tehát a CsISz feladata, továbbra is meggyőzni az ilyen fiatal asszonyokat, hogy helyük továbbra is a munkahelyü­kön van. Ilyen irányban elvárjuk a fiatalem­berek segítségét is, mivel sokszor a fiatal férjek kívánságára maradnak o- dahaza a fiatal anyák. Sajnos, sokan cselekednek így. Sok esetben CsISz- tagok is. A CsISz-gyüléseken ezzel is kell foglalkoznunk s meg kell magya­ráznunk, hogy közös munkával nem­csak a társadalomnak, hanem maguk számára is szebb életet biztosítanak. A CslSz-szervezetek nagyban hozzájá­rulhatnak ahhoz, hogy a családos anyák munkába mehessenek. Ott, ahol még nincs gyermekotthon, a CsISz-tagok nézzenek szét, hogy a falun melyik é- épület felel meg ennek a célnak. A nézzenek szét, hogy a faluban melyik CsISz-tagok tegyenek a Női Bizottsá­goknak ajánlatot, hogy hol állítsanak fel napközi otthonokat, követeljék ezek sürgős megvalósítását, valamint társa­dalmi munkával segítsék az Uyen épü­letek felépítését és tatarozását. Hogy a fiatal anyák gyermekei minél jobb nevelésben és gondoskodásban ré- (jszesüljenek, a CsISz-gyüIéseknek külö­nös gonddal kell foglalkozniok azokkal a dolgozó nőkkel, akik napközi ottho­nokban dolgoznak. Ha valamelyik fia­tal anya panaszt emel a napközi otthon hiányos nevelésével kapcsolatban, fe­lelősségre kel! vonni az ott dolgozó CslSz-tagokat. Hasonlóképpen foglalkozni kell a fia­tal nők munkájával az elárusítóhelye­ken és mindenütt, ahol nők dolgoz­nak.^ Különösen nagy gondot kell for­dítanunk az elárusítónők nevelésére, kiváltképen a CsISz-tagok nevelésére. A CsISz munkaversenyre serkentse a dolgozó nőket és segítse őket mun­kájukban. Például egy bizonyos falun csak egy üzlet van és az elárusító egy fiatal nő. Fontos, hogy a CsISz-gyűIéis foglalkozzon vele és kiértékelje, hogy ez a fiatal munkásnő hogyan végzi kö­telességét a dolgozókkal szemben. Nem panaszkodnak-e az asszonyok a lassú, vagy hiányos kiszolgálásért. A CsISz- tagoknak tudatában kell lenniök, hogy a fiatal nők az elárusítóhelyeken nagy tömegmunkát végezhetnek, ha ilyen irányban felkészülnek és ha állandó tá­mogatást kapnak. A fiatal elárusító- nőkből a legjobb agitátorok lehetnek. CsiSz-csoportjaink a következő őszi és téli hónapokban nagy segítséget nyújthatnak a női iskolázások megszer­vezésénél, valamint a politikai neve­lés terén. Falun különösen ki lehet használni a kukoricamorzsolást, a fo­nást, valamint a tollfosztást, ahol az idősebb asszonyok elmondják múltju­kat és rámutatnak arra a különbségre a múlt és a ma között. Az őszi és a téli estéket kihasználhatjuk különböző könyvek felolvasására és megbeszélé­sére. A CslSz-tegok elsőrendű kötelessége, hogy a fiatal nőket és anyákat segít­sék abban, hogy jogaikkal — melyet népi demokratikus rendszerünktől kap­tak — a legnagyobb mértékben élje­nek. A CsISz füleki Járási vezetősége is megvitatta Vecker elvtárs beszámolóját Vecker elvtárs beszámolója alapján a CsISz járási vezetőség komoly hiányt tárt fel munkájában. A vita megmutat­ta, hogy a járási vezetőség nem volt küldetése magaslatán és mint választott szerv hiányosan teljesíti e járási kon­ferencia határozatait. A vita azonban nemcsak a hibákat és a nehézségeket hozta felszínre. Vita közben kitűnt az Is. bogy a plénum tagjainak nagyrésze komolyan szívén viseli a szövetség ü- gyét és nagyban hozzá tud járulni a mozgalom fellendítéséhez, természete­sen komoly és megfontolt irányítás mellett. Mi is nehezítette meg legjobban a plánum és az elnökség munkáját? El­sősorban Is a komoly bírálat és önhí- rálat hián.va úgy a plénum tagjai, mint a titkárság dolgozói között. A plénum tagjai erősen bírálták e járást, hogy nem nyújt elegendő segítséget a Knvo- smalt iízemi szervezetének. De közben megfeledkeztek arról, hogy a Kovo- smalt üzemi szervezetéből öten is tag­jai a plénumnak. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a titkárság mindent megtett. Az elnökség nem vonta fele­lősségre a plénum azon tagjait, akik a Kovosmalt üzemi csoportját» tartoz­nak, 6 úgyszintén hiányosan vagy egy­általában nem Is irányította őket mun­kájukban. A további vita során kitűnt az is, mint ahogy azt a járási veze­tőség elnöke mondta, hogy a politikai nevelömunkát mint különálló fogalmat értelmezték, függetlenül az ifjú.ság e- gész életétől és csaknem figyelmen kí­vül hagyták a szervezetek kulturális életét. Továbbá komoly nehézséget je­lent az alapszervezetek irányf'ásában az állandó kapcsolatok hiánya a titkár­ság részéről. A vitában való felszólalások, valamint a járási aktíva sikeres megsze-vezése nagy lehetőséget nyújt majd a CsljSz járási vezetőségének, valamint a titkár­ság dolgozóinak munkájuk megjavítá­sában, de különösképpen az alapszerve­zetekkel való kapcsolatok megerősíté­sében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents