Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-11-28 / 82. szám
rr.SK2:.raexsp« OIIFJOSAC 10':? nn.-rmher 25. Natalia Medvegyová szovjet filmmüvés znő a Szlovák Népművészeti Együttes tagjai között. rVANICS ISTVÁN: ^^afonaootiaÍHÓÍ ott álltunk egymás mellett, szótlanul a zsibongó pályaudvar perronján megcsókoltam homlokát, s válaszul forrón szájoncsókolt a lány. Már csak három perc. Egy vasutas kalapáccsal próbálta végig a vonatkerekeket, ütései alatt felsírt a vas, és a lány kezembe dugott egy levelet. Felszálltam. A hatalmas kazánból élesen fütyülve szaladt ki a gőz úgy tűnt; nagyon messze van tőlem, távol. Ott állt karcsin, mint remegő ijedtszemű őz. Felprüszkölt a kazán, s a fehér gőztenger aztán eltakarta szemem elől teljesen a lányt s mire az újra eloszlott előlem vonatunk már robogva szelte a határt. Eszembe jutott a pici levélke, és sietve, lázasan felbontottam, megremegett a gyűrött papír kezemben amint szomjasan átfutottam. „Légy bátor katona és hű mindig a néphez” állott férfias betűkkel a szeletke papíron és lágyakban alul: „Így tudom, hozzám is hű leszel, s majd visszavárlak nagyon .. ! Kultúrest Sárosfán A dunaszerdahily mgyar 11 éves is- , kola tanulói a CsISz-szervezett el együttesen elhatározták, hogy az 1953- 34 i^olaévben több kultűrbrigádot rendeznek. A kultürmunka iránt nagy az érdekőldés az ifjú.ság körében Szabad idejükben örömmel és jókedvvel gyakorolják a táncokat, énekeket s a rövid színdarabokat. E kultúrműsorokkal az élenjáró EFSz-ek dolgozóit fogják ■izórakoztatni. Kult úrbrigádunk már október elsején megkezdte munkáját. Első utunk Alis- tálra vezetett, majd Hódosra. A dolgozók örömmel és lelkesen fogadták ez egyszerű, de kellemes szórakoztató ‘:ul- rúrszámunkat. Kultúregyüttesünk az új szocialista kultúrát még számos faluban terjesztette. Meglátogattuk Bőst, Nyárasdot, Naszvadot és Kisblahovót. E falvak kul- ' úrtermei mind zsúfolásig megteltek, mosolygóarcú fiatalokkal és kiváncsi- szemű öreg hácsikákkal és nénikékkel Együttesünk elhatározta, hogy november 19-én Sárosfán lépünk fel kul- túrszámokkal. öt óra volt, amikor ösz- szeültünk az iskola termében. Kis vá- I rakozás után megérkezett az autó, amelyen dalolva robogtunk a falucska felé. Az előadás hét órakor kezdődött. A terem itt is zsúfolásig megtelt. Hét óra és egy pár perc lehetett, amikor a függöny felgördült és a színpadon ott állt a dunaszerdahelyi magyar 11 éves iskola kultúregyüttese. Első számunk é- nek volt, melyet Zentai tanár elvtárs vezényelt. „Szép élet, vérünk pezs- dül" . .. zúgott az ének, mely jóleső érzést váltott ki az emberek szivében és derűs mosolyt csalt az arcukra. Minden egyes fellépésünket hatalmas tapsorkánnal fogadták a dolgozók. Kovács Miklós, Dunaszerdahely + Az ötéves terv feladatainak teljesítését elősegíti a ülni is Az üzemi iskolában ez év novemberében a CsISz üzemi szervezetének funkcionáriusai aktívát tartottak, amelyen megbeszélték az ifjúság jövt) évi W feladatait. Hogy az elvtársaknak nagyobb segítséget nyújtsanak az egyes feladatok teljasítésében, segítségüi felhasználták a filmet. Az első lejátszott film „Az iroda újjászervezése”, sok hiányosságot bírált, amelyek irodánkban eddig előfordultak. A gépipar munka.szervezésével egy ti.ásik film foglalkozott, amely párhuzamosan bemutatta, hogy az a munkás, aki átgondolja munkáját, megkönnyíti és termelékenyebbé teszi azt. A harmadik film arra figyelmeztetett, hogy milyen nagy jelentősége van a termelés eredményeiről feltüntetett grafikonoknak. Fordítsunk nagyobb gondot az ifjúság nevelésére Már régebben tudtam, hogy a „Bavl- narske závodyban” többszáz fiatal dolgozik. Kiváncsi voltam rá. hogy ezek a fiatalok hogyan végzik munkájukat, hajlékony ujjaikkal hogyan irányítják a tompgzörejű fonógépeket. Legjobban az érdekelt, hogy hogyan élnek S ezért elhatároztam, hogy felker-sem őket. őszintén szólva jó érzésekkel s tele reménnyel lépteih be a kapun Gondoltam,, ahol ennyi fiatal dolgozik, ott biztosan nagyszerű mozgalmi glet is folyik. Miután megismekedtem a CsISz- üzemi c.soport elnökével, ho.sszasan elbeszélgettünk az üzem ifjúságának munkájáról és életéről. Az elvtársnő neve Crancsisová Terézia, alacsony barnahajú lányka. Az elvtársnö szavai szerint az ifjúság jól dolgozik. E szavak hallatára jó érzés futott át rajtam, ügyes lány — villant át agyamon — igaz ... ennyi fiatallal egy hegyet is el lehetne mozdítani a helyéről. — S mondd elvtársnö, hogyan tudsz egyedül 220 fiatalt irányítani? — Oh, nem vagyunk mi 220-an, még 100-an sem, mindössze 37 CsISz tagunk van. Biztosan nem. jól hallottam, — gondoltam magamban. — Nem I37-et mondottál? — igtje- keztem kijavítani mosolyogva. — Nem bizony, csak 37-en, sajnos a többi nem tagja a CsISz-szervezetnek. Ezek a szavak egy kissé megleptek, mert a/t mégsem gondoltam, hogy 220 fiatal közül c.sak 37 CsiSz-tag legyen. Az elvtársnö egy csomó indokot hozott fel mentségül, hogy ezért meg, azért nem léptek be a CsISz-szerve- zetbe. Főleg a magyar elvtársak nem akarnak belépni a CsISz-szervezetbe — jegyzi meg az elvtársnő pamszos hanggal. Lassan a csalódás fanyar ize öntötte el számat. Bántott, hogy ily kevés CsISz tagja van az üzemnek. Nemsokára meg is tudtam, hogy mi az oka annak, hogy üy kevés ifjú lépett be a CsISz-szen'ezetbe. Sokan azt hiszik, ha egyszer-két- szer szólnak a fiataloknak, már elég is, hogy meggyőzzék őket. Nem, ezek az elvtársak tévednek, mert az ifjúságot nevelni kell és meg kell győzni arról, hogy milyen megtiszteltetés CsISz-tagnak lenni. Meg kell nekik magyarázni azt. hogy CsiSz-tagnak lenni dicsőség, s ahhoz, ha miaki CsISz-tag, kell, hogy mindenben példaképül álljon a többiek előtt. A nem CsISz-tagoknak látniok kell, hogy a CsISz-szervezete nem az unalmas, fkényszerű) gyűléseken alapszik, hanem clz életadó al- kotóvágytól égő fiatJok céltudatos tömörülésén. De az természetes, hogy mindezt a tagok aktív támogatása nélkül lehetetlen elérni. S ami az igazat illeti, a CsISz „Baidnárske" üzemi szervezete nem ilyen módszerekkel dolgozik Hogy lehessen jó eredményt elérni, amikor a CsISz vezetősége májusban tartotta meg utolsó gyűlését. Vagy talán azt gondolja a vezetőség, hogy tagság' gyűlés nélkül is létezik szervezet? — De a politikai körnek már kétszer volt gyűlése — jegyzi meg az elvtársnő. Igaz, az üzemnek van két politikai köre, 9—9 taggal, amelyen két tananyagot már át is vettek és most készülnek a harmadik összejövetelre. Most Rechterová elvtársnö, a fiatal sztahanovista mondja el észrevétc'ét a CsISz-szervezet munkájáról. Az elvtársnő már háromszor jelentkezett a CsISz-szervezetbe és még mai napig sem vették fel. Ilyen jelenséggel többel is találkozunk az üzemben. Rechterová elvtársnő a normáját 140—150 százalékra teljesíti. Az üzemben a napokban alakult meg a sztahanovista iskola, amelynek 6 lesz az egyik vezetője. Az elvtársnő annak ellenére, hogy nem CsISz-tag, lelkesen és minden odaadással dolgozik a fiatalok szakmai nevelésének a terén. Az üzemben több Rechterovák is vannak, akik munkájukban becsülettel megállják a helyüket és méltán megérdemelnék, hogy a CslSz-szervezet tagjai lehessenek, de a CsISz üzemi vezetősége mitsem törődik azzal, hogy ezeket a fiatalokat beszervezze az ifjúsági mozgalomba. Helyes lenne, ha a CsI^z üzemi szervezete új vezetőséget választana, amely képes lenne az ifjúság vezetésére és a jelenlegi hibák kiküszöbölésére. Kovács Zoltán. Tőlünk idősebb párttagoktól, de különösen azoktól, akik a háború alatt Moszkvában voltunk, a fiatalok gyakran megkérdezik, hogy milyen volt Gottwald elvtárs magánéletében és személyes kapcsolatokban. Nincs örömteljesebb feladat, mint e kérdésre felelni. Egyszerű, emberi, de egyúttal igen nagy személyiség volt. Sokan közülünk örömmel idéznének saját jegyzeteikből. Munkakörömben különösen jobban megismerhettem Gott- wald elvtársat. Kezdetben a pártkongresszusokon és a központi szerkesztőségi üléseken. Az egyik ilyen megbeszélésen körülbelül 1928-ban ez V. pártkongresszus előtt, amikor a párt a genfi rendszert és a munkanélküliek szélesebbkörü segélyezését a szakszervezeten kívülállók részére vitatta, a likvidátorok egy része a szak.szervezetben mégpedig a jobboldaliak felhozzák, hogy a genfi rendszer kimeríti a szakszervezeti alapot. miközben a baloldaliak nem értették meg. hogy miért kell gondoskodnunk — a régi tradíciókkal szemben — a s7.akszervezeten kívülállókról :s. Gotlwald elvtárs rámutatott: „A kommunistáknak az egész munkásosztályról kell gondoskí)dniok". így tanított minket az egységfront és az akcióegység gondolatára. A CsKP V. kongresszusa után a pár- tonbelüli taktikában a pilzenl kerületnek a következő irányt adta' „Személyes agitáció által elszakítani a mun- kást>knak még a likvidátorokkal tartó csopi>rtjét, még akkor is. ha minden embert külftn-külön kell megnyerni.'’ A keményfejüeket és azokat, akik :ik- vkJálási frázisokkal takarják az üldözéstől való félelmüket, tekintet nélkül ki kell zárni". Ennek ellenére. 1930 tayaszán, amikor a kladnói „Svoboda” szerkesztőségébe küldött engem, a kladnói kerületre vonatkozólag kihagsúlyozta • „Jelenleg elég négy befolyásra tettek ott szert a M'jna és Formánok körül csoportosult renegátok. Nem kell őket kímélni. Erélyesen kell fellépni az Ingadozókkal szemben. Egy éyyel a kongresszus után már világosan láthattak." — így tanított határozottságra a hercaolt DClement ^oHwnld ban, kíméletlenségre az ellenséggel szemben. A háború alatt különösen alkalmam volt közelebbről megismerni őt, néha órákat, gyakran egész napokat töltöttünk együtt az úgynevezett vasárnapokon. Es éw>en ez volt jellemző Klement Gottwald személyiségére, hogy ő a „szabad" perceit is a munkának szentelte. Klement Gottwald, amint már sokszor és jogosan említették, szorgalmas munkás volt. Már a háború előtti években, moszkvai tartózkodása alkalmával érdeklődött cseh szerkesztőségünk és leadóállomásunk, valamint az idegen- nyelvű Irodalom Kiadóhivatala szerkesztőségének ténykedése iránt, amelynek annakidején felváltva Edo Urx és Július Fucsík is munkatársai voltak. Klement Gottwald minden egyes moszkvai tartózkodása alkalmával — bármilyen rövid ideig is tartózkodott ott — átnézte utolsó fordításainkat a marxista irodalomból, kijavította azokat és tanácsokat adott. És később. Csehszlovákia megszállása idején, amikor a müncheni események után. Moszkvában nagyobb csoport csehszlovákiai gyűlt össze, összegezte néhányéves munkánk eredményét és ezt mondta- „Lassan, fiúk, erősítést kaptok. Most «többen vagyunk itt, segítünk nektek. Munkatervet csináltunk. Befejezzük, amit megkezdtetek. Ti most kizárólag a rádióleadónál fogtok dolgozni. És este mindegyikünk otthon fog dolgozni." ilyen volt az ő munkaelosztása a mások és sajátmaga részére fe. Maga volt a megtestesült szorgalom. Sztálin „A leninizmus kérdései” fordításának végleges szerkesztését vasárnaponként Gottwaldéknál. e M.iszkva melletti Kuncevben, a nagy fából készült nyári lakban véoeztük. Ez 1939 őszén történt. A megérkezésünk utáni reggelen. Gottwald elvtárs mindig behozta a hatalmas kézirat (körülbelül 10(K) oldal) egy részét, melyeket e hét közben esténként átnézett. Az oldal margójára feljegyezte megjegyz&seit a Jobb kifejezésekre, vagy a mondat szerkesztésére vonatkozó javalsatait. Javításainak megokolásai, melyek mindig helyénvalók és tárgyilagosak voltak, s amelyeket néha tréfával, vagy az ifjú korra való emlékezéssel, máskor pedig különböző „nyelvészeket" illető tréfával kísért, egyúttal iskolául is szolgáltak. Nyelvünk gazdagságának, népi mondásainknak, és közmondásainknak valóságos szakértője volt. Jól ismerte azonban a cseh és idegen, klasszikus, valamint újkori filozófusokat is. Öröm volt így dolgozni! Nagyban hozzájárult ehhez Márta elvtársnő gondos konyhaművészete is. ...Mindkettőtöket — mondta nekünk akkor, mikor megérkeztünk — kétszer szeretlek látni: amikor jöttök, és amikor mentek .." Ha látta, hogy Gottwald elvtárs. vagy közülünk valaki fáradt, közbeszólt: „No, gyertek fiúk egy kicsit gombázni az erdőbe, így legalább Klement is szív egy kis friss levegőt." — Sajnos, néha már esteledett. Hogy milyen volt Klement CKtttwald viszonya környezetéhez, azt egy .non- datul kifejezhetjük: az ő magánélete bizonyítja azt az elvet, hogy e magánéletet nem lehet elválasztani a közélettől. Tudta až embereket kiemelni és értékelni. Pártolta azt. aki azért követett el hibát, mert kezdeti nehézségekkel küzdött, ha az illető különben a dologhoz odaadást tanúsított. Nem szerette a frázisokat és szigorúan büntette a hanyag.ságot. Kell, hogy a kommunisták mindenütt mintaképül szolgáljanak, környezetük legjobb dolgozói legyenek, fegyelmezettek s a harcban a legjobb katonák. Viták megoldásánál személytelen, komoly, de egészében véve tántoríthatatlan volt. Legközelebb állő embereihez is tudott szigorú lenni, nem szerette a pletykáiást. A dolgot jól megfontolta, de aztán rögtön határozott. így Ismertük őt a párt krízisének nehéz éveiben. 1929-1930- ban, a párt megtisztítása után, a s megismerték ezt népi demokratikus rendszerünk ellenségei is 1948 februárjában. őszinteséget követelt. Figyeljük csak meg cikkeit és beszédeit. A politika az ő számára a kitűzött Programm megvalósításának módját jelentette, a társadalmi élet elrendezésének módját, amely az ő vezetése alatt tiszta tartalmat és külalakot szerzett. Egy dologban igen pontos volt: rosszul járt az, aki hanyagul elkészített, nem teljesen kidolgozott munkát terjesztett elébe, olyat, amiből valami ki volt felejtve. Egyszer, a háború vége felé. elkérte Sztálin beszédeinek és hadiparancsainak fordítását, amely már nyomáshoz volt elkészítve.- Amikor néhány nap múlva, a hibák megjelölése után visz- szaadta a kéziratot, sző nélkül egy helyre mutatott: az egyik mondatban, a gépelésnél kifelejtettek néhány szót, úgy, hogy az az értelmet nem változtatta meg. De ő megtalálta. Egy szót sem szólt, csak nézett, szemeiben «ly- he szemrehányással, de ezt sosem felejtem el. A munkában legközelebb álló embereihez is, rangra való tekintet nélkül, szigorú volt. A hibát szigorúan szemére vetette az illetőnek, de úgy, hogy az nem .sértődött meg, de örökre megjegyezte. Nagyra becsülte azokat az embereket, akik nehezen küzdötték fel magukat a műveltségig és nagyra értékelte a dolgozó értelmiséget. Különösen tisztelte az új módszerek úttörőit. Tudott tanácsot adni és serkentei. Sohasem fe-“ lejtem el, hogy ő a munkás, hogyan tanított engem, a munkást az írásbeli kifejezés titkaira. „Ha írsz, vagy fordítasz, mindig úgy gondold, hogy valamelyik funkcionáriusunk van előtted, s hozzá beszélsz, saját szavaiddal, csehül" Máskor pedig így oktatott: „A művészet a nyelv egyszerűségében, vi- lágos.ságában és kifejezőképes.ségében van. Nem kell csűmi-csavami a mondatokat. A fő az, hogy értelmes, és pontcxs legyen. De ne félj tőle”. Mélyen emberi volt. Csak az én feljegyzéseimből említek meg egyes dóitokat. A háború kitörése után, kevés cseh dolgozó maradt Moszkvában, csak azok, akik családjuk nélkül voltak; e többiek evakuáltak, vagy a rádióleadó- val Kujbisevbe, vagy a kiadóhivatallal Engelsbe, a politikai vezetéség egy része Ufába költözött, mások pedig a hadseregbe mentek. A megmaradt, kis moszkvai csoportnak, gyakran ki ;.3m fizetödött hazamenni a munkából. Ehhez járultak még a gyakori riadók is. Sokszor a szerkesztőségbpn, az asztalokon aludtunk, máskor pedig a rádiő- leadóban, vagy a nyomdában, a földön. Szlovákok, csehek egyidejűleg mindkét helyen dolgoztunk. Ekkor megbetegedtem. Ezekben a napokban felkeresett Sverma elvtárs: „ Klema Ufában megtudta, hogy beteg vagy. Pár heti pihenésre Kuncevba kell, hogy vigyelek. Ugyancsak gondoskodnom kell arról, hogy minél előbb odahozhassam a családodat Szaratovből. Egy feltételt szabott: írj neki levelet Moszkváról, Kuncevröl, hogy érzed megad, mire van szükséged ___" A Várban pedig, a Vladislav-terem- ben, a CsKP 30. évfordulójának ünnepélyén, a szünetben messziről felém intett ujjával; „Miért nincs rendes színed? A nyárra tűnj el Prágából! És őszre lesülten jelentkezz nálam”. — Ilyen viszonya volt az emberekhez, ennyire gondoskodott az emberek e- gészségéről. Gkittweld elvtárs érzékeny lelkületű ember volt; a megszállás alatt nehezen viselt el minden halálhírt, vagy elfogatási hírt, valamely otthoni elvtársról. És milyen részvéttel érdeklődött Csehszlovákiába-1 való visszatérése u- tán a párt régi tagjainak és családjainak sorsa felöl, akik a harcban elestek. Munkakörében szerette a barátságos hangulatot. És ami kevéssé ismeretes, igen hajlamos volt az otthoni, családi életre. Szerette a könyveket. Nem szerette a képmutatást. Egyszer, még a háború előtt, a CsKP alapítása 15 éves évfordulójánek ünnepélyén, a moszkvai csehszlovák munkások klubbjában, egy rövid beszédben kifejtette azt az elvet, amelyet minden párttagnak követnie kell: „Az élen kell lenni azokkal, akik előre mennek. Minden cselekvésünknek elvszerűnek kell lenni. Ez az egész érdekében, a párt érdekében, a dolgozó nép érdekében történik!” Ily«i volt Klement Gottwald, úgy is mint a párt vezetője, mint tanítónk, mint elvtársunk és mint ember. V. Prokupek
