Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-28 / 82. szám

1955. november 25. oiinüsAc .sÄ­y r-"; •,­-f. Ifj'ó micsurinisták konferenciája Rozsnyón Régóta készültek rá. A berzéteiek még tavaly emlegették, hogy jó volna, ha egy olyan közös megbeszélés jönne létre, amelyen az egész járás iskolái­ból jelen lennének a legjobb micsuri­nisták. Sok mondanivaló gyűlt össze. — Az oltási dolgokat sem ártana má­sokkal megvitatni — mondogatták. A kuntapolciak eredményeikről szerettek volna elbeszélgetni. Betlérröl, Rozsnyó­ról is sürgették a dolgot. A szilicei pioníroknak sem volt közömbös az ügy, tanulni akartak más iskolák micsuri- nistáitól. Pár nappal ezelőtt megvalósult a rozsnyói járás pionírjainak régi vágya. Összejöttek s megtartották az ifjú mi­csurinisták első járási konferenciáját. Plavucha tanító elvtárs röviden érté­kelte az elért eredményeket. Kiemelte a kuntapoloai és betléri pionírok szép munkáját. Rámutatott arra is, hogy sajnos a felsőbb szerveknél eddig még nem találtunk elég megértő emberre. A járási nemzeti bizottság illetékes osztályának munkásai, de a földműves- szövetkezeteink vezetői is csak keve­set segítenek ezen a vonalon iskoláink­nak. A konferencia legértékesebb része a vita volt. Őszintén és bátran beszéltek a pionírok. Elsőnek egy betléri szőke fiúcska je­lentkezett. Elmondta, hogy tíz ár föl­dön kísérleteznek. Főleg seprőcirok, ricinus, kaktusz, dinnye és más me­legkedvelő növények meghonosításán. Tököt és dinnyét kereszteznek. Az új­fajta dinnyét, amely jobban állta a hi­deget öntözgették, ápolgatták. Már, amikor egészen megnőtt, történt a nagy baj, a dinnyét ugyanis ellopták a kertből. De hiszen, legalább ez is bi­zonyítja, hogy jó volt... tette hozzá mosolyogva. Beszéde végén köszönetét mondott a bodrogszerdahelyi és ógyal- 1 Iái micsurinistáknak, akik ültetnivaló magot küldtek és így nagyban elősegí­tették munkájukat. Berzétéről két lenszöke kislány vett részt a vitában: Kristóf Vali és Kovács Irén. Lelkesen, szeretettel beszéltek gyümölcsfáikról. Hét diófát magról növesztenek, huszonhat almafa palán­tájuk van. A múlt év folyamán, főleg 1 a nemesítésre fektettek nagy hang­súlyt. Negyvenkilenc oltásuk fogamzott meg. Kovács Irén elmondta, hogy a falujukban mennyire hitetlenek az öreg bácsik. Azt mondják, hogy nem lesz semmi azokból az oltványokból. Pedig lesz! Váradi Jóska, Szilicéröl, szomorúan elmondja, hogy ők még bizony „gye­rekcipőben” járnak. Iskolájukban még csak most alakult meg a miosurin-kör. Farkas Erzsébet, a pelsőci nyolcéves iskolából, jogosan panaszkodott. A he­lyi Földműves Szövetkezet nem akart kísérleti földet kiutalni számukra. Vég­re aztán, többszöri könyörgés után kaptak egy darabkát két kilométerre a Télutói! Ezt is már júniusban adták, úgyhogy iiyen későn mit is kezdhettek vele. Bizony ez nagy szégyen a pelső­ci Egységes Földműves Szövetkezet vezetőire. Szükséges, hogy ezzel a kérdéssel a járási nemzeti bizottság Ls toglalkozzcHi. Hronec Gyuszi, Gočovóról, megem­líti, hogy ők rendszeresen tanulmá­nyozzák Micsurin művét és életét. Je­lenleg Hlebecov „Mesék Micsurinról" című könyvét olvassák. A dobsinai pionírok nevében Čemic- ká elvtársnö elmondja, hogy ö az igaz­gató elvtárs kertjében kísérletezett. A kuntapolcai iskolából ketten is fel­szólaltak. Kovács Ági, aki a kcaiferen- cia alatt az elnökségi asztalnál ült, a kukoricaültetésről számol be. Turosá- nyi Márta, eredményeikről beszél. Százhuszonöt kilogramm burgonyát ter­meltek. Nyolc almafáról kétszáznyolc- vanhét kilogramm almát szedtek le. Majdnem 900 koronát kaptak az ela­dott termékekért. Borsody tanító elv­társ fáradhatatlanul segített nekik. Nagy harcot folytattak a kételkedők ellen is. Sokan kinevették őket. Még Halász Arpád elvtárs, a helyi EFSz elnöke is csak mosolygott rajtuk. Hát még Denkó Andris bácsi... A konferencia végén, a legjobb isko­lák micsurinistái ajándékokat és dicsé­rőleveleket kaptak. Biztosak vagyunk benne, hogy a jö­vőben még nagyobb lendülettel kísérle­teznek majd a rozsnyói járás ifjú mi- csurinistái. -ki­Epúi, szépül a mi draga nazan hazánk 11 ^VES LSKOlÍ^ A rozsnyói .járás micsurinistáinak konferenciája megszervezése körül komoly hiba történt; november derekán elfelejtettek fű­teni. Ábránkon pillanatképet láthatunk a konferenciáról. Egy fagyoskodó micsurinsta: Tessék mondani, rendező elvtárs, nem történt itt valamilyen tévedés? Ugyanis nem mi vagyunk „fagyállók”, hanem azok a növények, amelyeket termelünk. Öt falut látogatnak meg kultúrcsoportukkal A komáromi Magyar Pedagógiai Is­kola egy épületben van a magyar 11 éves iskolával. Az iskola növendékei kizárólag leá­nyok. Kedvessé, otthonossá igyekez­tek tenni tantermeiket. Az osztályok­ban virágok illatoznak. A falakon ízlé­ses rajzok és képek. Az elvtársgők felajánlották, hogy a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap keretén belül öt falut látogatnak meg kultúrcsoportokkal. Magyar, szlovák és orosz népi táncok és dalok szerepelnek műsorukban. Iskolájukban megszervezték a rend­szeres sajtóolvasást. Az Új Ifjúság-ot minden egyes fiatal olvassa. Olvasókö­rük is van. A komáromi pedagógiai iskolában szépen folyik a munka. Biztosak va­gyunk benne, hogy a fenti felajánlá­sukat is teljesítik. Fecsó Pál. » . 'í- / < ^ . ,r... 'V.', - »n- , Sirk, keletszlovákiai községben 108 la kásegységet építettek a dolgozóknak. A bányásztanulók részére új taninté­zetet, konyhával ellátott intemátust és kereskedelmi áruházat készítettek. A jövő évben felépítik a sportstadiont. 25 éves az első gép- és- traktorállomás Negyedszázaddal ezelőtt alaktdt a Fekete-tengeri sztyeppéken a Szovjetunió első gépállomása, amely a nagy ukrán forradalmi de­mokrata költő, Tárász Szevcsenkó nevét kapta. Huszonöt év alatt a gépállomás nagy utat tett meg, kollektívája magas kitüntetést, Lenin-rendet ka­pott. Gépészeinek és traktorosainak nagy része 15—25 éve dolgozik itt, közülük Knnsztantyin Szomnv trak­toros brigádvezető, a Szocialista Munka Hőse. Évről-évre nfí a gépállomás tech­nikai felszerelése. Gépparkja csu­pán az utóbbi három év alatt majd­nem megkétszereződött, és most száz traktorral, 51 kombájnnal és sok más mezőgazdasági géppel mű­veli meg a hozzátartozó 13 nagy kolhoz földjét. A fejlett technika lehetővé tette, hogy a gépállomás a mezei munkák 94 százalékát gé­pesítse. Dolgozói a kolhozistákkal karöltve, egyre emelik a földműve­lés színvonalát, gépesítik a mun­kaigényes feladatokat az állatte­nyésztésben, 25—30 centiméter mélyen szántanak, keresztsoros ve­tést, négyzetes-fészkes ültetést al­kalmaznak, a kapás-növényeket géppel művelik meg. A gépállomás javítja szervező munkáját is a kolhoztermelés min­den ágában. A Progresz, Aratás, Dimitrov-kolhozokba, melyeknek legnagyobb szükségük van segít­ségre, agronómusokat, állatorvoso­kat küldtek. A gépállomás dolgozói tervbe vették, hogy 1954-ben ga­bonafélékből valamennyi hozzájuk tartozó kolhozban átlag 20—25 má­zsát takarítanak be hektáronként, főzelékfélékből 150 mázsát, zöld­ségből 225 mázsát. Teljesen gépesí­tik a gabona-, siló, zöldségfélék ve­tését, a szénakaszálást és az asz- tagrakást. A gabonát kombájnnal takarítják be. A kukoricát, burgo­nyát, napraforgót és a zö'dségfélé- ket, négyzetes és fészkes módon fogják ültetni. Az ország legrégibb gépállomá­sának dolgozói nagy munkakedvvel kezdtek hozzá vállalásaik megva­lósításához. őló'skei gyapotsz e d 0 k A szólöskei állami gazda.ságban ez évben már negyedszer hordták be a gyapotot. Litavský István micsurinistá nak a szovjet mezőgazdasági kutatók tapasztalatai n.yomán a magok jaroviz ációja által, valamint azáltal, hogy a gyapotot a tejlÍKÍPs folyamán egyidöre betakarták, sikerült a gyapot fejlő­dését meggyorsítani. A képen Verona Kušnírová és Zemanová Rozáliát látjuk gyapotszedés közben. További huszonkét háztelket hagytak jóvá Bússá község az Ipoly folyó kanyargó medre melletti síkságon terül el. .A községet országút szeli ketté, az út mindkét szélén szerény lakóházak so­rakoznak. Bússá község a kapitalista uralom idején a várostól és a fő útvo­naltól távol görnyedezett. Székács föld- birtokos és több hasonló vérszívó ku- lák járma alatt. A földmunkások, kis- és középparasz­tok 1952-ben III. típusú EFSz-t alapí­tottak. Az első évben nehézségekkel küzdöttek, ebben az évben azonban a nehézségek egy részét már eltávolí­tották. Tervüket és államunk iránti kö­telezettségüket teljesítették, sőt túltel­jesítették. A szorgalmas munkának az eredménye megmutatkozik a tagok élet­színvonalának emelkedésénél is. j A községben soha nem látott építke­zés folyik. Szép és egészséges épüle­tek nőnek ki a földből. Díváid János, Szabó Pál, Maksi József, Végh László és mások is, akiknek azelőtt „görbe ház helyett csak görbe hát* jutott, most mindnyájan új, modem lakásban fognak lakni. Az életszínvonal emelke­dése azonban nemcsak ezekfífel a ta­goknál mutatkozik meg. A helyi NB további 22 háztelket hagyott jóvá. A jövő évben Bozsó Pál, hétgyermekes apa, Fúris István, Végh Albert, Ganyó János és még többen is modem laká­sokban fognak lakni. Z. Könyvkiállítás a barátsági hónap tiszteletére Könyvkiállítást rendeztünk. Mert mi- nálunk szeretik az emberek a könyvet. Éppen szünet volt. .A tanulók le s föl járkáltak a lépcsóházban. A könyv- kiállítás körül csoportokban tömörül­tek. A kiállított könyveket forgattak és beszélgettek. Az egyik csoportban van Német Gyurka is. Lelkesedve magyaráz vala­melyik érdekes könyvről az elvtársak­nak. Gyurka jó tanuló, szereti az iro­dalmat, ezért jelölték ki propagandis­tának. Most is agitál. Ajánlatot tesz a fiatalabb elvtársaknak, hogy milyen könyveket vásároljanak. Röviden el­mondja az ismert könyveknek a tar­talmát. Munkájának meg is van az eredménye. Az elvtársak egymás után rendelik meg a könyveket. A legtöbb rendelés a „Szívvel-lélekkel”, „Iskola", „Diákok” című könyvekre van. Ezt a könyvklállltást a Csehszlovák- Szovjet Barátsági Hónap tiszteletére rendeztük meg. Salma Imre Bratislava Magyar Pedagógiai Iskola Ezt láttam a diószegi cukorgyárban A diószegi cukorgyár udvarára érve, akaratom ellenére is gyermekkorom emlékei jutottak eszembe. Én is azok közé tartoztam, akik minden tilalom ellenére is hozzáférkőztek a cukros zacskóhoz, igaz, édesanyám sokat ve­szekedett velem, sőt a nadrágszíj nyo­ma is meglátszott néha testemen, hi­szen a cukros zacskó alján nem egy­szer csak egy pár kockát talált. Ter­mészetesen, ilyenkor a cukor helyét is meg kellett változtatni (nehogy eset­leg újból megtörténjen az, hogy leg­közelebb csak a hűlt helyét találja). Csak aztán következett az igazi „böjt”. A „böjt” azonban nem tar­tott soká, mert pár nap múlva a rej­tekhelyét újból felfedeztem. Ilyen ku­tatómunkát természetesen csak akkor végezhettem, amikor a családban nem volt senki odahaza. Ilyenkor aztán megkezdtük. Sanyiék, cimboráim, a kapuban álltak őrséget és füttyel je­lezték az esetleges veszélyt. Ha a ku­tatás eredményes volt, a barátokkal egy-kettőre elfogxjasztottuk a család csekély cukorki zlétét Ilyenkor aztán az otthoniak kitöltötték rajtam mér­gükét, mert bizony akkor még nem úgy volt az, mint ma. Édesanyám örült, ha a családnak nagy ritkán egy kis édes eledel is jutott. Ma már nem szükséges, hogy a cukrot a gjiermekek elől eldugdossuk, mert jut bőven nemcsak cukros ke­nyérre. de a különféle ízletes sütemé­nyekből sincs hiány a családban. A - szerelvények egymás után érkez­nek a cukorgyár udvarára. A diószegi cukorgyár dolgozói munkájukat igye­keznek pontosan és becsületesen elvé­gezni. Az udvarról a cukerépa az épület mosodájába kerül. Mosás után egy emelő a vágóba szállítja a répát. Az apróra vagdalt répaszeletek hatalmas edényekbe kerülnek. Ott átfőzik és a répából kifőzött szirup a szatírolóba kerül.. A szatiroló a cukor előállításá­nál a legfontosabb tényező. Itt a szén­gáz és mészkeverék megtisztítja a szi­rupot a különféle idegen anyagoktól. A szatiroló munkájának eredménye a szűrőnél mutatkozik meg, mert lia az anyag nincs rendesen elkészítve, o szi­rup szűrésénél vastag iszaplerakodás képződik és így az anyagot kellőkép­pen nem lehet leédesíteni. A szatíro- lónál Víg elvtárs végzi legjobban mun­káját. A laboratórium által előírt sza­bályzatot pontosan betartja. A szűrő­nél pedig Lancfélich elvtárs és cso­portja van. Lancfélich elvtárs magas, 55 év körüli ember. Már 30 éve az üzemnél dolgozik. Fürge mozdulatok­kal és biztos kézzel végzi munkáját. Munkáján kívül segít többi munkatár­sainak is. Nem szeretné, ha a csoport­jában a szűrőt valaki rosszul állítaná be és a tiszta szirup közé rossz anyag jutna be, ami elronthatná a cukrot. A tiszta, sárgyaszínű nedv tovább a pá- rolóba, majd 50—60 fokos sűrűségnél a kristályozóba kerül, ahol 2—2 kü­lönböző tartályban kristály és kocka­cukor készül. A még sárga, apró cu­korszemek egy centrifugális edénybe kerülnek, ahol a oyorsforrás és meleg­ség következtében a még benrüévö idegen anyagok elpárolognák és a cu­kor fehér színt kap. A kockacukornak való anyag innen a présbe kerül, ami egyúttal 20 cm. hosszú rudakat vagdal az összepréselt anyagból. Ezeket ko­csikon tovább szállítják a vágóba, amely kockára vagdalja a préselt cu­korrudacskákat. A vágógépet Dumán és Pap elvtársnök kezelik. Nyolc óra alatt 320—340 láda kockacukrot kül­denek a csomagolóba. Egy láda súlyú 50 kg. Innen a cukor visszakerül az udvarra, ahol vagónba rakják és szál­lítják hazánk raktáraiba, illetm el­árusító üzleteinkbe. így kerüWa jó minőségű cukor dolgozóink konyhá­jába, hogy a családban az édes süte­mény se hiányozzon és gyermekeink igénye is ki legyen elégítve. Bán Zoltán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents