Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-15 / 43. szám

1953. július 15. Ol ifjúság s Már új viláírunk épül... A partizánske! tanulóotthonban már 918-tól új alapokon megy az élet. A anonciskola fiatal tanulói ma már csak z idősebb mesterek elbeszéléséből is- nerik a Bata-iskola „jól bevált dresz- zuráját". Amikor még a kis tanulók- lak semmi joguk nem volt, és a szó izoros értelmében mestereik kénye- :edvére voltak kiszolgáltatva. Ma már nindez a múlté. Népi demokráciánk anulóink nevelésére különösen nagy igyelmet szentel. Módot ad minden ■gyes fiatal munkásnak a továbbkép- !éshez. Tudatában is vannak ennek a parti- lánskei tanulók, ifjúmunkások s éppen ízért egész éven át szorgalmasan ta- lulnak. Ezekben a napokban a másod- íves tanolók még komolyabbbak, még izorgalmasabbak. Hogyis ne, hiszen nár csak egy-két hét választja el őket i záróvizsgáktól. A tanulók naponta iát órát dolgoznak. Utána csoportok- ia verődnek, ismétlik az iskola anya­gát. Kölcsönösen segítenek egymásnak. Kihasználják még az alkalmat, hogy minél több elméleti és szaktudást sa­játíthassanak el. A legszebb eredményt Iglár István grafikonja mutatja, ö a legjobb tanuló az otthonban, kétéves ottléte alatt ál­landóan példaként állt a többi fiú előtt. Munkájával meg vannak eléged­ve mesterei, tanítói. Neki köszönheti munkacsoportja, hogy eddig a munka­versenyben állandóan az elsők között állt. Iglár Pistát most is a könyvtár­ban találtam meg. Szorgalmasan ta­nult. Pistának ugyanis nagy tervei van­nak. Mérnök akar lenni. Jövőre érettségi előkészítő tanfolyamra megy. Kérdem tőle, hogyan sikerült munka- csoportjával ilyen szép eredményeket elérnie. — Nem volt nehéz — szerénykedik Pista. — Itt a mi csoportunkban min­denki tudatában van annak, hogy amit most tanulunk, az majd egy életre szól. Azért veszi nálunk mindenki olyan komolyan a tanulást. Amíg így komolyan elbeszélgetek Pistával, nagy robajra leszek figyel­mes. Érdeklődésemre Pista ad választ: — Az elsőévesek jöttek ebédelni S valóban a szomszéd étteremben körülbelül negyven masazatosképü kis munkás ebédel, nagy sietve. Nekik most nincs idejük cicázni az evéssel. Már várnak rájuk a szomszédos EFSz munkásai. .Aratás van. Ilyenkor el kel! a segítség. Ezért ez a nagy sietség. Nagynehezen sikerült egy-egy szót váltanom Princ Ede esztergályossal. Az ö képe is ott van a falon a többi él­munkás között. Edének nincs ideje so­kat beszélni, szaporán tömi magába az ételt. De hisz meg is érdemli az evést. Ede nemcsak példás evő, hanem pél­dás munkás is. Eddig már három újí­tását fogadta el a gyár. Ezzel is lénye­gesen hozzájárul az anyagmegtakarí­táshoz. Az 0 csoportja az elsőéves ta­nulók között állandóan az élen jár. De nem feledkeznek meg az üzem tanulói a- sportról, kultúráról sem. Az üzem sporttelep» állandóan tele van fiatal munkásokkal. Itt mindenki spor­tol. minden mozgalomban aktívan részt vesznek. R. B. Kés/ülünk a VIT-re Bosany búzaföldekkel van körülvéve. A város kihalt, minden épkézláb embe- most kint van a mezőkön. A határban kombájnok, traktorok zúgnak. Arat­nak. Az idegen előtt úgy tűnik, mintha a környéken minden más munka meg­állt volna. De nem így van. A bőr­gyárban is nagyban folyik a munka. Az üzem bejáratánál Szelecky elv­társ az üzem CsISz elnöke fogadott. Ö vezetett körül, az üzemben, meg­győződtem róla, hogyan dolgozik a gyár. A bőrgyárban kellemetlen szag terjeng Látorri, hogy Szelecky elvtárs tüsszen­téseimen az orra alatt mosolyog. Majd megszokod — mondja, — csak türelem. Amíg így körüljárjuk a gyárat, Szelec­ky elvtárs megismertet a gyár ifjú­munkásainak életével. Most még job­ban dolgoznak itt, mint azelőtt — mondja.' A VIT-re tett felajánlá.sokat 1000/o-ra szeretnék teljesíteni, hogy küldöttünk ne valljon szégyent Buka­restben. Megkerestük František Lačnýt, a gyár őt küldi Bukarestbe. Lačný elv­társ jelenleg mint könyvelő működik a gyárban. Legyen az ifjúság az üzem rohambrigádjai A gömörhorkai cellulózé gyárban Furcsa egy eset, annyi bizonyos ... Már lassan 'két órája, hogy az üzem­ben vagyok, de a fejemben még min­dig a „miéit-ek?” sűrű' szürkesége kavarog. És ez a sok ..miért?” egy-egy szégyenlánccal gv.S'/o-hoz van fűzve. ..Kilencvenhét egész nyolctized szá­zalék” — elmondom 5-ször. 10-szer is magamban, szinte már belefájdul a fejem, egyre nyugtalanabbul ül az agyamban a kellemetlen tudat, amit ma már az egész környéken ^dnak az emberek; a gömörhorkai celulóze gyárban a}', elvtársak a múlt hónap­ban nem teljesítették a tervet. Mi az oka?, ki a hibás?, hol vannak a hiányosságok? — kérdezzük az elv­társaktól. elvtársndktöl, jóformán mindenkitlSl, akivel találkozunk. De a két órás eredménytelen kérdezőskö- ' Sá'áljavitasra kentek mindent. Ez sem dés nagyon is arra mutat, hogy nem egyszerű a dolog. Bizony nem egysze­rű. Minden ember „külön ember” és ezért mindegyik másképp»n látja a le­maradás okát. No, meg az emberek „hivatkozni” meg „kenekedni” is megtanultak már. A funkcionáriusokra gondolok. — Meit ezért, meg azért.., Meg. hogy mi csináltuk volna, de ezekre meg amazokra kellett várni... És. mert, hogy anyagot' is csak későn kaptunk ... stb. Zachar László elvtárs. az üzemi pártszervezet elnöke szerint az egész üzem késését a lúgtoronyban dolgozó elvtársak lemaradása okozta. A gene- ráljavitást is emlegeti. Hatala elvtárs, funkcionárius, min­dent a generáljavitásra tói rá. Mogyoródi István elvtórs, az üzemi CsISz csoport elnöke^ úgyszólván nem is érez felelősséget a terv teljesítésé­ért. Hiszen hogyan is? — mit csinál­hatunk mi azzal a csekély 20—30 em­berrel? Mogyoródi elvtárs szerint — csakis az idősebb munkások tehetnek arról, hogy a múlt hónapban az üzem nem teljesítette a tervét. Hogy miért? — hát, mert nem tanították meg a fiatalokat is jól dolgozni. Most már valóban nem látok tisz­tán. Előbb még azt gondoltam, hogy Mogyoródi elvtárs arra hivatkozik, hogy a fiatalok jól dolgoztak ugyan, de az idősebbek lemaradtak. Az utóbbi megjegyzés szerint azonban a fiatalok maradtak le. mert az idősebbek nem tanították őket. Vagy hogy is van ez? ? ? Zachar és Hatala elvtársak a gene­hogy a nemzetiségi kérdés megoldását kétféle burzsoá nacionalizmus között keresték. A teljes elszakadásig terjedő önrendelkezési jogot azért nem merik hirdetni, mert úgy vélik, hogy ez a Csehszlovák Köztársasággal sokk 1 reakciósabb Horthy-fasiszta magyar restaurációs törekvések martalékává tenni a délszlovákiai magyar dolgozó­kat, de a másik oldalon mégis meg akarnak szabadulni a cseh burzsoázia nacionalista fennhatósága alól. Ezt a problémát helytelenül keleteurópai konfederációval akarták megoldani, amelyből „kifelejtették” a Szovjet­uniót. A hiba tehát az volt, amire Sztálin elvtárs is figyelmeztet bennün­ket, hogy nem szabad a nemzetiségi kérdést az osztályharc általános hely­zetétől elvontan, egy nemzet szűk ke­retei közül nézni. Kelet-Európában a sarlósoktól említett országokban ak­kor burzsoá államok voltak és a bur­zsoázia szerette volna ezeket a nem­zeteket szovjetellenes szövetségbe tö­möríteni, amint azt később a Tito-félc fasiszták aljas törekvéseiben világosan láttuk. Jóllehet a sarlósok jelentős ré­sze tűlfejlódött ezen a téves nézeten, de a jugoszláviai és más országbeli trockisták példája, akik hasonló módon a dunamedencei nép»k összefogásá» hirdették, arra tanít bennünket, hogy az ilyen elhajlásokkal szemben éberek­nek kell lennünk. A Sarló kongresszusa három piont- ban foglalta össze a keleteurópai nem­zetek tipikus sajátságait. Ezek a „ti­pikus sajátságok” (A kispiarasztság számbeli túlsúlya, a nemzetiségi el- nyo;jiás, a nyugati' imperializmus ki­zsákmányolása) azonban nem voltak tipikusan keleteurópai sajátságok. Meg­találhatók a világ legnagyobb részén; helyes. A generáljavításra külön idő volt megszabva. Az üzem irányszáma a múlt hónapban éppien ezéit arányo- .san kisebb volt. Megint csak az elv­társak hibája volt, ha a javításra ter­vezett idő alatt nem javították ki a gépieket. így történhetett, hogy a ja­vítás mintegy szétesett és kicsú.szott a tervezett időből. Bizony a hiba kö­rülbelül ott van, hogy az elvtársak a múlt hónapban nem foglalkoztak eleget a termeléssel. A munká.sok kö­zötti agitációs meggyőző munka el­laposodott. Térjünk még vi.ssza Mogyoródi elv­társhoz. Mogyoródi elvtárs sokat pa­naszkodik. Kire?' Mindenkire; a párt- szervezetre, az üzemi tanácsra, a Járási .CsISz Bizottságára és végül az embe-okre. Állítólag ők, (már mint a vezetőség) minden erejüket a szer­vezeti munkába fektették, de nem se­gítik őket. Az embereket nem lehet Kínában és az összes gyarmatokon is. Az ötödik napion a tanuló ifjúság és az ifjúmunkásság problémáit vitatták meg. A sarlósok helyesen felismerték, hogy a kapitalista rendszer ellen har­coló ifjúmunkásság a szocialista jövő új embenípusát jelenti. Ezen a napion megalakították az ifjúmunkások és a tanulóifjúság közös szervezetét, a Vö­rös Barátságot. A Vörös Barátság azért alakult, hogy közös kultúrcso- portorkat, sportmozgalmat és marxista szemináriumokat létesítsen. Megállapí­tották a közös vitagyűlések témáit is. A Sarló gárdája felismerte, hogy a kisebbségi magyarságnak a csehszlová­kiai burzsoázia nacionalista politikájá­val szemben egyetlen erős szövetsége­se van, a csehszlovákiai munkásosz­tály. A Sarló eredményes nemzetiségi és kultúrharcok után 1934 vége felé csak­nem teljesen felbomlott. A reakciós politikai vezérek a Sarlóval szemben egy régi cselhez folyamodtak. Saját fegyvereivel harcoltak az értelmiség haladó mozgalma ellen. Hogy az ér­telmiség ingadozó részét a maguk ol­dalán megtarthassák, a sarlósoktól számos követelést és jelszót átvettek. Természetesen eszükben sem volt meg­valósítani a szocialista ízű jelszavakat. A sarlósokat vezetögárdájuk egyes értelmiségi tagjai is elhagyták. Meg­látszott. hogy a sarlósok egy része nem tudta elsajátítani a marxizmust. A szalonmarxisták a burzsoázia ro­hamcsapatának, a fasizmusnak előre­törése idején átpártoltak a burzsoáziá­hoz. A Sarló legjobb elemei azonban a kommunista pártban és a munkásmoz­galomban folytatták munkájukat. Dr. Csanda Sándor összeszedni. Részben iga'za van Mo­gyoródi elvtársnak, mert tényleg nem kapnak kellő irányítást. De bennük is keresni kell a hibát. — Sajnos, nem is igyekeznek összehozni az ifjú­ságot. Vagy talán Mogyoródi elvtárs az egész ifjúsági mozgalmat csak az állandó gyűlésezésben látja? Ha ez így van, akkor nem is csodálkozunk. Jó­formán semmit sem tesznek az egyéni nevelés terén. Az udvaron láthatjuk a nagy. szép — de üres dicséret és szé­gyentáblát. Miért üres? Vagy mennyi­re használják ki az üzemi hangszórót? A tervtelje.sitésről nem is beszélek. Ilyen legyengült CsISz-szervezet bi­zony nem sokat szólhat bele az üzem életébe. .Szükséges lenne, hogy ne csak megrendeljétek, hanem rendszeresen olvas.sátok és tanuljatok is az ifjúsági sajtóból. Ismerkedjetek meg más cso- [xuiok munkájával. — Nézzétek meg milyen döntő lehet a jó CsISz-cso- port beleszólása a terv teljesítésébe. Gondoljunk csak Andrej Michalov, no- váki vájárra; CsISz-tagra. aki 9 tagú csoportjával megmozgatta az egész bá­nyaüzemet, sőt más bányákat is. — S ugyanakkor Mogyoródi elvtárs szerint 20—30 fiatallal nem Tehet .semmit sem kezdeni. Dehogy nem, nagyon sokat lehet! Mi a tanulság az egészből? Az. hogy a nevelés mellett a kormány és a párt által kitűzött feladatok teljesítése a terv teljesítése az ifjúsági szervezet legfontosabb feladata. A terv, az tör­vény! A határozott cél világos teljesíteni, ha törik, ha szakad a tervet. — Legyen az ifjúság az ü'zem rohambrigádja. Kardos István. Kalina Imre František Lačný František Lačný három évvel ezelőtt mint tanuló jött a gyárba. Három év­vel ezelőtt még nem is sejtette, hogy egyszer majd ilyen szép sikereket fog elérni. Akkor még jóformán semmit sem tudott a gyár életéről. Munkáján kívül semmivel se törődött. És három év alatt az üzem pártszervezetének sikerült Lačný elvtársat öntudatos munkássá nevelni. Lačný elvtárs most példaként áll a CsISz-tagok előtt. Ba­rátságos természetével kelet-szlová­kiai nyelvjárásával sikerült megnyer­nie az üzem munkásainak bizalmá'*, Most már Lačný elvtárs tanítja a fia­tal CsLSz-tagokat. Az ö példáját köve­tik Ján Rybička és Ján Guleš ifjúmun­kások is. Mindketten ezen a héten fe­jezik be ötéves tervüket. Ján Lačnýt és társait a párt nevelte öntudatra, és tovább folytatják a párt nevelőmunkáját. Az elvtársak, pártta­gok tovább tanulnak, nevelődnek. S hogy nem dolgoznak hiába, azt mutat­ják ezévi szép eredményeik. Ez éven 8 új piárttagjelöltje van az üzemnek. A párt figyelmet szentelt az új tanulók nevelésének is. Bújna Im­re, Sjalina Imre tanulók kitüntetéssel végezték el iskolájukat és az első he­lyen állnak a munkatervük teljesítésé­ben. R. B. Tizenegy hektár napi teliesítmény Árvay László a tornaijai gép- é; traktorállomás egyik legfiatalabb trak­torosa. Árvay elvtárs ebben az évben először arat, aratókötözögépp»!. Már az első napiokban gyönyörű eredmé­nyeket ért el. Például július 9-én a méhi szövetkezet földjein 11 hektáros napi teljesítményt ért el. Ezt az ered­ményt még nem mutatta tel egyetlen tra.ktoros sem a tornaijai járásban. Árvay László CsISz-tag öntudatos hazaépítö. Munkájából piéldát vehetnek traktorállomásunk összes traktoré ;ai. Ezidáig Skoda 30-as traktorával 28 hektáron végezte az aratási munkákat. Ezzel az eredménnyel az első helyre került. A második legjobb traktoro­sunk Szekerás József 27 hektáros tel­jesítménnyel, továbbá Szekerás Ignác 26 hektáros teljesítménnyel. Jól küzd Kis Jenő traktoros is, aki ezidáig 22 hektáron végezte el az aratást. A traktorosoknak ebben az évben kemény munkát kell végezniük. Az aratási munkákat gyakran hátráltatja az esőzés és ez megnehezíti a trakto­rosok előrehaladását. CslSz-tagjaink azonban keményen felveszik a harcot a természettel és úgyszólván minden adott pillanatot kihasználnak a sikeres aratásért. így készülnek fiataljaink a ■VIT megünneplésére és lelkes munká­jukkal elősegítik a gépállomás össz- tervének teljesítését. Vannak azonban nehézségeink is. Még nem értünk el odáig, hogy min­den traktoros Árvayhoz hasonlóképp»n dolgozzon. Vannak olyan traktorosaink is, akiknek napi teljesítményük csak egy-két hektár. Ezeknek a fiataloknak piéldát kell venniök Szekerás és Árvay elvtársaktól, akik munkájukban a ha­ladó szovjet munkamódszerekre tá­maszkodnak és ezáltal kimagasló ered­ményeket érnek el. Leiké Tibor, Tornaija Kovács Alfonz ifjúmunkás A prágai CsKD-Sokolovo állami mun- kaerótartalék otthonának kényelmesen berendezett társalgójában napbarnított arcú, fiatalságtól, életerőtől és munka- kedvtől duzzadö ifjúmunkás. Kovács Alfonz ül velünk szemben. Kovács Al­fonz, a prágai CsKD-Sokolovo üzem­ben tanult ki és azon kétszáz szlová­kiai ifjúmunkás közül, akik most te­szik le szakmai viz.sgájukat, ő a leg­jobb. Ezideig három figyelemreméltó újítás fűződik nevéhez, munkáját mes­tereinek legnagyobb megelégedésére végzi. Kovács Alfonz Gabcsíkovoból, a du- naszerdahelyi járásból származik. Édes­apja mint nádfeldolgozó munkás ke­reste kenyerét és az öt tagú család bizony gyakran látott nehéz, keserves naplókat. .Alfonznak a harmadik pxilga- riból ki kellett maradnia, mert az is­kolát a háború alatt kórház céljaira foglalták le. A fiatal fiú. hogy család­ja nélkülözéseit enyhítse, napközben i egy szénlerakatban, este p»dig a mo­ziban mint jegykezelő dolgozott. Mér­hetetlen tudásvágya, valamint a gépek iránti vonzalma nem hagyták nyugod­ni, míg végül is 19,31-ben az állami munkahivatal segitségével, mint gép­lakatos tanonc a prágai CsKD-Sokolo­vo üzembe sikerült bejutnia. Kovács Alfonz .ifjúmunkás, amikor az első napiok honvágyáról, a cseh nyelv okozta nehézségek leküzdéséről, nevelői és mesterei apiai szeretetéröl és gondoskodásáról beszél elmosolyo­dik; hisz ez már igen régen, két éve történt. A CsKD-Sokolovo üzem tanoncott- hona és a gyár műhelyei véget nemérö csodálatos élmények »zinhelye lett. Oj környezete szélesre kitárta előtte a tudás és ismeret kapuit és ö csillapít­hatatlan vággyal szívta magába az űj szocialista élet légkörét. Nevelői, mes­terei, munkatársai minden téren fel­karolták és segítették. Nem csak öt, hanem valamennyi tanonc társát is, akik hasonló problémákkal küzdve el­akarták sajátítani a modern technika ezernyi csinját-bínját. Kovács Alfonz' nem hiába piéldás CsISz-tag; nem elégedett meg azzal. hogy napi munkáját példásan teljesí­tette, hanem műszaki könyvek és fo­lyóiratok tanulmányozása segítségével újításokon törte a fejét. Erőfeszítése végül is sikerrel járt. Tanonc idejének második évében, 1.953 elején sikerült kidolgoznia az esztergakések éle meg­szilárdításának mechanikus módszeréi, ami feleslegessé teszi a kés élének a befogáshoz alkalmas részhez történő odahegesztését, ami jelentős anyag és idő megtakarítást eredményez. Kovács ifjúmunkás második újítása bizonyítéka széleskörű érdeklődésének és eredeti ötletességének. Az újítást egy esztergapiad szállltókészülék kép»- zi, amely ötletes emelödaruszerű rend­szerrel felemeli a több mázsa súlyú esztergapadot, majd kis kerekeknek az esztergapad lábaihoz történő felerősí­tésével, két ember számára lehetővé teszi, hogy a nagysúlyü gépet a kívánt helyre szállítsák át. A harmadik újítás egy speciális fú­rógép, amelynek sorozat-gyártása most van folyamatban. Ez a fúrógép 100 munkadarab megmunkálásánál 500 űj Kčs megtakarítást eredményez. Kovács Al(fonz ifjúmunkás újításai kivívták felettesei és munkatársai elis­merését és természetesen megfelelő piénzjutalomban is részesült. Számára azonban a legnagyobb elégtétel az, hogy a maga szerény eszközeivel se­gíti az ötéves terv mielőbbi teljesíté­sét és túltelje.sítését, amely az egész nép számára magasabb életszínvonalat, jobb életet biztosít. Kovács Alfonz, a Csehországban tJ- nuló legkiválóbb szlovákiai ifjúmunká- I sok egyike, kitűnő eredménnyel tette ; le a szakmai vizsgákat. Az út mo'.t már nyitva áll előtte; a munka dicső­ségének útja. Kovács elvtárs határo­zott; önként jelentkezett a katonai légi pilóta iskolába. A gyár és az álla­mi munkaerötartalék otthon vezetősé­ge szívből támogatja kérelmét, mert népi demokratikus hadseregünk egyik legfontosabb alkotó elemének, _ a légierőnek — szüksége van ilyen fia­talokra. Búcsúzunk Kovács Alfonz ifjúmun­kástól, aki megérdemelten néz a jövő­be, telve a legszebb reménységekkel Munkája és élete a szlovákiai magya ifjúmunkások példaképül szolgáljon! SAS FEREN'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents