Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-15 / 43. szám

Dl IFJÜSlie T?Í53. júTIii«; ir>. Antal a VIT-re megy SzeUke kis fain. mint ami­lyen ^zer és ezer van a mi öreg fö’daolyóbisnnkon. Görbék, po­rosak az utcái. Apró házak, melyeknek tágas udvarán eqy- egy eperlo. vagji dióin terpesz­kedik méltóságteljesen. Ezen anró házak egyikében született Kosztanko Antal. 25 évvel ezelőtt. A kis Antalra: nehéz, keserves napok vártak. Apjának egy talpahtni/i földje sem volt. Egész életében m’nt naoszámos robotolt, feltéve, ha volt munka. Ha nem volt, ak­kor éhezett, családiái'al együtt, s az okiét rázta tehetetlen dü­hében. Mit is tehetett egyebet. Ha szólni próbált, megverték, bebö''tönözték. Antal után még két gyerek szív etett. Azokra is a .sivár, sö- t^t holnap várt. Fehér vajas- kenyeret c.sak akkor láttak, ha a kulák Boda csemetéi ették, akiknél Antal és az apja egy csupor aludttejért, vagy egy sza tó veres lisztért robotol­tak ha,jnáltól késő estig. Antal a köteles nyolc osztály elvégzése után kubikosnak sze- g’'dött. de gyönge karja nem so­káig bírta a nehéz munkát, ott is hagyta s mint naoszámos dol­gozott tovább. Antal, ha sze­rét- tehette, olvasgatott s igy lassanként megi.smerkedett a tudománnyal, ami tizenöt éves koráig ismeretlen maradt előtte. A nyomor egyre súlyo.sabban ereszkedett a c.saládra. Antal beállt szolgának Lakics Gyula erdészhez, gondolta, hátha se­gíthet valamit apja és testvé­rei nyomorán. Antal tévedett, mert saját magára .sem bírt eleget keresni a nyomorúságos szolgai alamiz.snából. Rongyos, kopott ruhában, foltos bakancs­ban járt, pedig már kinőtt a kamm-zkorból. Vágyott a szabad élet után, szeretett volna vala­hová elmenni, messzire, oda, ahonnan a nap elsi] vörös su­garai bearanyozzák az ébredő határt. Keletre vágyott, az orosz sztyeppékre, az emberek szabad országába, ahol minden ember egyenlő. Antal már nem­csak hogy sejtette, de biztosan tudta, hogy van kiút a nyomor szennyes moc,sarából, a kapita­lizmus bűzös légköréből. Tudta, mert tanult, oivasott, gyarapí­totta tudását. S az, ami után annyit sóvárgott, s titokban oly sokat gondolt, már nem volt messze. Egy szombat reggel Antal szokatlan zsibongásra ébredt fel. Nem tudta elképzelni, hogy mi történt. Hamar felöltözkö­dött s kilépett a pince nyirkos falai közül s mohón szívta ma­gába a friss levegőt. Még min­dig káprázott a szeme, nem is csoda, hisz heteket töltött a sö­tét pincében. Nem akarta, hogy a gestapo emberrabló kezei közé kerüljön s elvigyék őt harcolni a szovjetek ellen. Megélte a várva-várt felsza­badulást. A szovjet katonák már jöt­tek, hosszú rajvonalakban. — Zdravsztvujte tovariši! Antal egy pillanatra megállt s majd mint egy gyermek, egy fiatal szovjet katona nyakába ugrott és sírt. Szívében öröm repesett. Tudta, hogy már nem lesz többé a má.sok szolgája. — Jött a tava.sz. Antal munka után nézett. Az építőiparban szere­tett v&- - dolgozni. Aratás után el is ment a dunaszerdahelyi építkezésekhez. Antal munkája után mint mindig, most is so­kat oh'asott. 1946-ban belépett a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség­be. Minden erejét latba vetve, dolgozott. Résztvett az ifjúsági építkezéseken is, ahol kiváló munkájáért többszörös kitünte­tésben részesült. Falujában is meg-zervezte az ifjúsági szer­vezetet s ott mint elnök dolgo­zott. Egyik nap levelet kapott a párt szervezetétől. Antal sej­tette, h 'gy miért hívják a párt­ba s végtelenül örült. Ant'll már ekkor aktiv tag ja volt az ifjúsági szervezetnek. Jó munkájáért be is választották a járási vezetőségbe. Politikai in­struktornak jelölték ki. Este előadásokat tartott ifjú munká.s- társainak. Nevelte s tanította az ifjúságot s közben ő is állandó­an képezte magát. Egy hét múlva jelentkezett a pártnál. A titkár elvtárs fogad­ta. Sokat nem kérdezC.sködött, mert ismerte mint a sa.ját fiat. Tudta, hogy kemény boLsevik le.sz belőle. — Tudod-e miért hívtunk? — Tudom s igazán nagyon örülök, — hangja egy kissé bá­tortalan s az arcát halvány pír borítja. — Már én régen kérni akar­tam a pártba való felvételemet. — De most már megérdem- led — vág szavába a titkár elv­társ. Ez 1948-ban történt. Antal párttag-jelölt lett. úgy érezte, hogy ereje megtízszereződött. Bármerre ment. mindig az, lebe­gett előtte, tanulni és dolgozni. Antal a falvakat járja, agi­tál, seg’t a szövetkezetek meg­szervezésében. mindig ott van, ahol .segíteni kell. A szolgából ember lett. akit már nem néznek le, hanem sze­retik és csodálják ügyességét és elszánt akaraterejét. Antal je­lenleg a dunaszerdahelyi jedno- tánal dolgozik. — A párt tette emberré — mondja Antal. — Ha a VIT-rOl visszajövök, hat hónapos köz­ponti pártiskol. ázásra megyek. Antal a becsWetes munkájáért a VlT-re megy, Bukarestbe s tudja, hogy miért: harcolni a békéért, a iHlág ifjú.ságának sza- bads'gáért. Már úgy várja azt a napot, amikor összeölelkezhe- tik a világ egész ifjúságával. — Titokban arra gondol, hátha ott lesz az '-'atal szovjet katona is, akit sohasem fog elfelejteni, s mo.st megmondja neki amit az egész szovjet nép iránt érez, akik szabadságot és boldog.sá- got adtak neki. Most már nem mint szolga borul a szovjet ka­tona nyakába, hanem mint kommunista, szabad, boldog ember. Török Elemér. A Mongol Népköztársaság államünnepének ünnepségei A Mo "ol Népköztársaság for­radalmi győzelmének és az első népi kormány megválasztásá­nak 32. évfordulója elöesté,ién. pénteken, július 10-én a Nem­zeti 'Arcvonal Központi Akció­bizottsága a prágai Sevasztopol mozgógép-színházban ünnepi Js- tét rer'^ezett. A mongol állam­ünnep örömteli ünnepségeibe bekapcsolódott Csehszlovák-a dolgozó népe is, amelyet a hílsi mongol néphez a barátság ér­zései és a vflágbéke megőrzésé­nek közös Igyekezete fűz. Az ünnepségen résztvettek dr. Jozef Kiszely építés-anyagügyi miniszter, Bohumil Šrámek energetikaiügyi miniszter, dr. Jozef Urbán, a külfölddel való kultúrkapcsolatok bizottságának elnöke. Jozef Tes'-, a CsKP KB titkára, dr. Dionýz Polanszky, a nemzetgyűlés alelnöke. a mi­niszterek helyettesei, a Nemzeti Arcvonal összes tényezőinek, a csehszlovák hadsereg, valamint politikai és kuUúréletünk to­vábbi képviselői. A csehszlovák, mongol és szovjet állami himnuszok el­hangzása ut^n Karel Kurka. külügyminiszterhelyettes emel­kedett szólásra, beszédében be­számolt azokról a nagy sikerek- rWl, amelyeket a Mongol Nép- köztársaság forradalma győzel­mének idejétől elélt és amelyek elválaszthatatlanul összefügg­nek a mongol népi forradalmi párt nevével. Karéj Kurka külügyminiszter­helyettes beszédét nagy helyes­léssel fogadták az est résztvevői és befejezésül forró ünneplésben részesítették a Mongol Népköz- társaság és a Szovjetunió veze­tőit. Júlia Charvátová, a csehszlo­vák rádió tagja a népi mongol költészetből adtak elő. A Hába vonósnégv'-s tagjai. L. Mur- doT-zs mongol zeneszerző G-dur trióját játszották. Az ünnepsé­geket az Internacionáléval fe­jezték be. F. V. Gladkov helven éves A szovjet regényirodalom e kimagasló képviselője, 1883-ban született, nagyon szegény ()a- rasztcsaládból. Tanítóskodott Szibériában, majd a Kuban ban. Korán kezdett írni elbeszélése­ket, de tehetsége a Nagy Októ­ber után bontakozott ki igazá­ban. A polgárháború befejezése után a szocialista építésről 3 írta az első regényt — a „Ce- ment"-et. — A Nagy Honvédő háború idején Gladkov minden erejével a nép küzdelmét támo­gatta a fasizmus ellen. — 1944- ben ,,Az eskü ’ eimtí kis regé­nye szemlélteti a szovjet front és a naiország győzelemre ve­zet« morális egységet. Majd hosszabb regényeik! asba fog. 1951-ben Sztálin-díjat kap. X csehszlovákiai magyar olva­sók meleg szeretettel és tiszte­lettel köszöntik a hetven éves Gladkovot. Hiszen Gladkov „Cemenť -je volt talán az első szépirodalmi híradás arról az új, nagy célokért küzdő és dolgozó életrOl, amely a huszas évek elején a szocializmus építé,sével sa Szovjetunióban elkezdődött. Pablo Neruda, a nagy költő Meghalt Pudovkin, a szovjet filmművész mindenkor élt! hús-vér emberek voltak. Ki tudja elfelejteni a „Dzsingiz-khán utóda’’,- Gorkij gyönyörű regényéből készített „Az nya” című remekművét, a híre'- és remek „Nahimov ten- gernagy"-ot, .7'^ukovszkij”-t, és más nagy filmjeinek egész sorát. Pudovkin meghalt, de még egvszer üzent. Látni fogjuk utolsó SZÓD alkotását, az „Ara- tás”-t. Pudovkin művész volt ízig- vérig, szocialista realista mű­vész. Egyéni stílusával iskolát teremtett, technikai megoldásai határkövek voltak a filmművé­szet útján. Kiváló filmalkotásai már fiatalon világhírt szereztek számara. Pudovkin egyik fő erőssége, hatalmas jellemábrá­zoló készsége volt. Figuráiból a valóság meggyOzf) ereje áradt. A koreai néph táncegyüt'ese A koreai néphadsereg dal- és táncegyüttese, amely a buka­resti IV. Vil^ifjúsági Találko­zóra készül, útjában ellátogatott Csehszlovákiába is és az osztra- vai első fellépése után ellátogat Szlovákiába is. Szombaton jú­lius 11-én Ka.s.sán, kedden, jú­lius 14-én pedig Bratislavában adsereg daf- és Szlovák«ában lép fél. További hangversenye­ket tartanak Brnóban és Prá­gában. A 171 tagú együttessel érkezik egy 11 tagú katonai kül- dött.ség is, amelyet Kim Gan vezérŐ!-iiagy vezet, amelynek tagjai között van a koreai nép­hadsereg öt h(!se. Ma, amikor a világ haladó em­berisége ádáz harcot vív a világ imperialistái ellen a békééit, a milliók szabadságáért és jobb életéért, e hatalmas békeharc­ban ezerszár- születnek olyan nagy békeharcosok, mint Pablo Neruda, aki tollal a kezében fé­lelmet. halált nem Ismerve, kö­nyörtelenül harcol a kapitaliz­mus kegyetlen elnyomása ellen. Neruda korunk egyik leg­kiemelkedőbb költője, aki biztos kéz7.el nyúl az élet igazi áb­rázolásához. Neruda életének sorsát három város határozza meg- Temuco. ahol született, Madrid, ahol az élet-halál harc közepén megtalálta az igazi éle­tet és Sztálingrád melynek legszebb verseit szentelte. A nagy költő életére és költészeté­re mély hatással volt Sztalin- giád. ahol a szovjet hOsök mély sebet ejtettek a náci-fasiszta hordákon. Neiuda tisztán *a, hogy Sztálingrád és a Nagy Honvédő Háború soi-sától függ Európa és az egész haladó em­beriség jövOje. Pablo Neruda ' már aífkor megmondta, hogy Eui-óprt a Szovjetunió fogja felszabadítani a fasizmus járma alól. amikor a fasizmus még csak csírájából kezdett kifejlődni. Nerudából akkor lett kommu­nista. amikor a legjobban üldöz­ték a kommunistákat, amikor ezrével böi tönözték be a haladó írókat, költőket, amikor az új­ságok aljas m-idon rágalmazták a Szovjetuniót. Téves volna azt hinni, hogy Neruda csak tolial a kezében. költeményekkel, írásokkal harcolt az elnyomott milliók jogaiért, mint szónok is fellépett, hogy szavát hallják a milliók, az amerikai elnyomott népek. Leleplezte az ellenség al­jas politikáját, melýet a Szov­jetunió és a haladó emberiség ellen folytattak. Lángolt benne a düh, a harag, amikor látta, hogy egy amerikai, aigentiniai vagy egy kubai if’ú csaknem ájuldoztak a c-sodától; Kafka, Rilke, és Lawrence művei előtt. Neruda az egyik művé­ben, ..mintegy megbélyegzi azo­kat az éite'miségieket. akik tel­jesen els-^akadnak az élet igazi ábrázolásától. Ezt írja Pablo Neruda azokról a fiatalokról, akik vakon hódolnak az ameri­kai ..tiszta côltészeť’-nek. — ..Ezek a felhőkben járó fiata­lok, akiket idő előtt megvéni- tett a tiszta költészet abszcén gondja, elfelejtik e pillanatban a legelemibb emberibb köteles­ségeiket is”... Robbanó korunkban nem illik a múlt legjobb kalászát keres­nünk, va'" az állam rejtett zú- gait felkutatnunk. Ma az ék-t és az emberek küzdelme olyan hatalmas mértéket (Mtött. hogy csak a mi korunkban és csak a mimaieunkban találjuk meg minden kifejezhetönek forrását. Továbbá a következőket mondja Neruda, a Szovjetunió­ról: ,,A Nagy Szovjet Ellenál­lás” csodája nem termész't- feletti jelenség, hanem anyagi és szellemi, egy szóval valósá­gosan emberi csoda Neruda azt mondia a bolsevikokról, hogv a: Nagy Kommunista Párt az ember egyetlen pártja. Igen. "Neruda igy fogja fel kö'tői hivatásá'^. S mivel nyíl­tan szemébe merte vágni a vi­lág valamennyi elnyomóinak az igazságot, azt a kegyetlenséget, amellvel azokat az embereket ü'döz.ik. akik minden erejük­kel a népek szabadságáéit és a milliók legnavvobb vágyáért, a békéért küzdenek. a költőt száműzték hazájából. Neruda hazájának határán túl is minden erejével népe sza­badságáért ‘’srcol. A költé.szet- ben visszatükrözik gyűlölete -az Amerikában fennálló második fasizmus ellen, az amerikai bar­barizmus ellen, adói tűzziel-vas- sal ig'-ekeznek elnémítani a békéért és a szabadságért har­coló millk'k hangját. (tej XXIV. folytatás — Ajtájavítás, ágyak, abla­kok, takarók, szakácsné. éle­tem, folytatják az emberek, asz- szonyok, akiknek lába alatt egy elporladt világ törmeléke ro­pog. Mintha a csontjaikon járkál­nánk. Két hét. Nehezen indul a munka. Egy hónap: még sok munka van hátra. Harmadik hónap: már c.sak az ágyakat kell bérakni. Az ötödik hónapban már minden ki van .súrolva. A tanulók locsatolkodruik, söpör­nek, virágot ültetnek cserepek­be és rakják az ablakokba. Fe­hérek a (alak, égő piro.sak a muskátlik. Fél esztendő múlva védőnő lakik az egyik kis szo­bában és ápolja a szülő asszo­nyokat, akiket orvos néz meg. — A mi házunk! — mondja Béli János nevetve és felmutat a kastélyra, melynek tetején ott ég a vörös c,sülag. — A mienk is marad — mondja Pazár elvtárs. — Örökre — mondom Vér Vica anyjának. Örökre a ma­guké marad. • » • Tanítás közben kopognak, be­nyit hozzám az öreg Vidóczi. Int. hogy menjek ki. Görbe újjá görcsös, bajusza szájába lóg, kabátjában egy hervadt vi- rágszál. Arról híres az öreg. hogy szereti a szőlőt. Ezért i'an virág a kabátja gomblyukában. Mindig a szőlőben, mindig a szabadban él. — Sietek. Valamit akarok kérdezni. — Tessék. — Beszéljen nekem röviden a magántulajdon hétszentségé- röl ... — Arról nincs mit beszélnem. Kínlódik. Tudom, hogy nem ezt akrta kihozni, de beszédet vár. Várom, hogy mondja meg. miről van szó. Megvan. A sző­lőről van szó. Elkezd beszélni. Igy a szőlő, úgy a .szőlő. . . — Hogy én va.sárnap ne me- hes.sek ki egy pohárkára. olyan nincs! Az az én szőlőm, igaz-e. Nahát akkor. Más is kaparjon. Másnak is lesz. — Nagyot fúj, kabátja gomb­lyukában a hervadt virágszál megrezeg, bajuszát simítja, bol­dog, hogy jól odamondott. — Igaz-e, hogy elgereblyézte maga a szőlők közét? Ügy tu­dom, hogy ez így van. — No csak mondja: el .szók- ta-e gereblyézni, vagy nem? — El. — S azért, hogy oda ember fia bene léphes.sen, mert ha be­lépne. agyoncsapná. Igaz-e ez, vagy nem igaz? — Igaz. — Majdnem mind noha — szőlője van. Tiszta méreg, de .senki nem mehet a sorok közé. mert maga agyoncsapná. A Ku- ruezék kihajígálták a noha — tőkéket, oltványt telepítettek. Igazuk íróit. Más is hemehetett e tőkék közé. Most gyönyörű szőlőjük van. Erre senkinek nincs olyan drága bora. Gálicy van? Nincs? Ló.s.sa; Kuruezék kaptak mert összeálltak a szö­vetkezettel. Kaptak. Drága a boruk, mert kiváló. Maga meg a magántulaidon hétszentségí- ről kérdez. Feleltem. — Dehát.. Mit csináljak? — Álljon be c szövetkezeti csoportba. Lesz munkaerő, le.sz gálic, oltvány és nagyobb ho­zam Több pénze lesz. Az öreg tapog. keze nadrág­ját markolá.ssza. bajusza ráng. — De hát a „megye". — Mi lesz a megyével (mesgyével. határbarázdával ?) — Megmarad — mondom nyugodtan. Megmarad. Nem szántják össze, mert ez szőlő. — N'ihh! — mondja és hatal- ma.snt fúj. Lent nuújtia kezét, elfordul, elmegy, de nemsokára megáll, visszafordul. Tudtam, hogy így lesz. ,.No és a haszon? Vagy aki nem dolgozik az is annyit kap. mint én. aki egész nap gö’hedrk a sző'oben?’’ — Nem annyit Kevesebbet. Több munka, öbb kereset. — Jobb munka, jobb kereset, — Biztos? — Biztos. — Akkor jó. Megyek Ku- ruezhoz. Utána mentem. Kuruezékhoz fordult be. a termelő szövetke- - ti csoport vez"töjéhez, aki majd befogadja ezt a harma­dik szőlősembert a csoportba. Most hárman vannak. Jövőre harminchármán lesz­nek. Látom, hogy hárma.sban dol­gozzák a szőlőket és átmennek egymás darabjára. Vidóczi a szőlőtőkék között járkál, ma­gyaráz, de Kuruez is mondja, l igy ez így nem jó. Ki a no- hákkal. — Gyere, nézd meg, micsoda új tOkéie ezek — mondja Vidó- czinak. Vidóczi átlép a szomszéd sző­lőjébe. Azt mondja: — Nohát. 20 esztendeje nem léptem át a mesgyédet, mo.st átlépem, de te is nézd meg majd az én szí'nOmet. — Megnézem, — mondja mo­solyogva Kuruez. így járkálnak, beszélgetnek és terveznek a szőlőtök között, mint valami orvosok a beteg és egészséges emberek között. Mint tanítók a gyereksarjak között. — Egy lépést tettünk a mes- gyén át — mondja Kuruez az öreg Vidóczinak. — Sok az — feleli Vidóczi, — mert 20 esztendeig nem tettük meg azt a lépést. Mo.st megtették. * * * Vnskn Károly traktoros háza tele lián emberekkel. Mind Írat­ni jött. A szoba, a pitvar, meg az udvar tele emberekkel, akik beszélgetnek, vitatkoznak, hogy jó-e a traktor, vagy nem jó? — Mit prézsmitáltok annyit! — mondja hangosan Balogh Vendel. Ha nem lenne jó. nem lennénk itt mindannyian. — Igaz, — veti rá az öreg Kámács Péter. — Tudjátok, hiszek ennek a ma.sinának — mondja Balogh Olyan keskeny a földem, mint a nadrágom szíjjá. Jöhet arra traktor? Nem? Pedig hiszek neki, mert szántani azt tud. És olcsó. Nem is a szántás miatt jövök. — Hát? — Hogy álljunk össze kes- kenyföldesek. Akkor jöhet a traktor. — Nem rossz, — mondja Kámács Péter, — Majd bent. Acsorognak, egymást sürge­tik, hogy gyorsan, gyorsan az­zal a szántá,si iratás.sal. No az­tán bent van Balogh. Kámács és Gulogi. — Mennyit iratnak? — kér­dezi Vaska Károly traktoros, gépállomásvezetC. — Mind! — mondják hárman egyszerre. — Hogyhogy? Mind? — Mind! Szántad egybe az egészet. Szövetkezünk. Mit gyu- ratkolódzani a nadrágszijkes- keny földeken. Hármunkét egy­be. Különben majd kimegyünk és megmondjuk, hogy ki csatla­kozik. — Ez, ez lenne a legjobb — mondja Va.ska és kimennek az udvarra, csendet kiállnak. Elé­áll a három ember. Először Ká­mács beszél. — Emberek' Baloggal, meg Gulogival úgy döntöttünk, hogy egube.szántunk, ös.szeszerkezünk. szövetkezünk. Terem, amennyi terem, osztozunk. Olyan kes­keny a földem, hogy nem jöhet rá traktor. Döntsetek! — Ugyanezt mondhatom, — folytatja Balogh az emberekhez. Mir.ek itt a sok beszéd. így jobb le.sz. Százszor meggondoltam. Ha jobban szánt a traktor, jobb ü le.sz a termés. Több lesz a „ho­zam". Döntsetek! — Kámács, meg Gulogi már szóltak, — kezdte Balogh. Mi hárman összeálltunk. Nem kö­telező. Várjatok, ha nem hisz­tek, majd meglátjátok az ered­ményt. Odaadom a földet: te­remjen több, szántsa a gép. — Tehenem nem ad tejet. Nem arra való az az állat. Az csak tejeljen, sétálgas.son a legelőn és csináljon trágyát. Ezen az egész udvar nevet. A pipákat erősebben megszív­ják, nyugtalanul topognak! egy­máshoz beszélgetnek. Két me­nyecske hangosan vitatkozik, de megmagyarázzák nekik, hogy ezt férfiak döntötték el, meg gondolták a dolgot és ne nye' veljen-ik, „csak akkor szóljatot ha jót, vagy jobbat szóltok", mondja nekik Csordás Gábor Folytatjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents