Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-21 / 80. szám

ú) iFIŰS&G

n^vrmtiP] 18

PETRôn BÄI.INT

FUČÍK HARCA AZ IGAZSÁGÉRT

HOs? es/lľndôvel (><:elôu Irta Fučík a kôvťikcíioket i Tvurbában:

„Epvrc éle.sobliŕ válik a bare és ma már a/ igazat mondani az újiágban varázslatos találékonyságot jelent. Olvassatok figyelniPsen' Keressétek a? összefüggést! Kénytelenek vagyunk kevésbbé világosan ix!szélni, annál vilá- go.sabban kell gondolkodnotok, amikor bennünket hallgattok”.

Miért e intöszavak. amikor az egész burzsoá hatalom az elmúlt köztársaságban szüntelenül azt hangoztatta, hogy olyan demokráciát alkotott, ahol példás sajthszabadság uralkodik. De ki részére? Csak annak s néhány tucat kapitalista csulád részére biztcultotta aki a burzsoázia érdekeit szolgáló száz és száz rtjságot, folyóiratot adta ki,

— a munká.sok százezrei pedig alig tudtak néhány lapot fenntartani.

Amikor Fučík a fenti szavakat Irta lapjában, a mimkáslapokat minden pillanatban a beszüntetés veszélye fenyegette. Hitler uralomra jutásénak idejében történt ez, ami Igen nagy kiha tá.ssal volt a hazai burz.soázla megnyilvánulásaira. Míg a kommunista ^rt Gottwald elvtárs vezetésével egyre fokozottabb harcot indított a faslzmu.s és annak hazai megnyilvánulásai ellen.

— ami ellen áldozatot nem ismerve küzdött a kommunista, a munkássajtó,

— addig az uralmon lévő burzsoázia mindinkább fasiszta módszerekhez folyamodott és még ádázabb harcba kezdett a .jogos, a jobb életfeltételekért küzdő munká.sasztály Igazságos mozgalma ellen. De a tömegek megmozdulását a legnagyobb terror sem tudja elfojtani, — a kommunista sajtó hangját a sajtószabadság úgynevezett őrei, a cenzorok sem tudták elnémítani. A lapbeszüntetések, konfiskálások. a sorok és hasábok közötti tátongó ürességek — volt a munkássajtő sorsa, — s ennek ellenére sem tudott megalkuvó lenni, — bátran harcolt a burzsoá rendszer, a fasizmus ellen, a proletá- riátus győzelméért.

Július Fučík, mint e kommunista sajtó egyik leghűségesebb és legharcosabb tagja, nem riadt vissza a nehézségektől, a „sajtószabad.ság" felett híven őrködő cenzoroktól sem. Találékonyságával, ötleteivel túljárt ez eszükön és nevetség tárgyává tette őket.

Fučík írásai is sok esetben fehér foltokkal jelentek meg. Amikor 1931-ben a Tvorbába.i j duchcovi sortüzzel kapcsolatban írt, a cenzor a többek között ezt a mondatát is kihúzta cikkéből: „Ma a hóhérok öntötték ki a véreteket és mi könnyel áztatjuk. De holnap, eljön a visszaütés ideje és aztán mi mondjuk ki az ítéletet". Elhhez hasonló sorsra jutott az a cikke is, melyben ugyanabban az évben a Tvorbában, 1931 június 18-4n a kosúti »őrtűz után azzal a felhívással forduit az értelmiség egyes tagjaihoz, hogy a munkásosztályhoz hasonlóan emeljék fel ók is hangjukat a „masaryk-i humanizmus” ellen, a munkások, földmunkások embertelen meggyilkolása ellen. Fučík i)ben a cikkében elemzi a kosúti eseményt és lerántja a leplet a burzsoá parlament igazi arcáról, amikor június másodikén Major István elvtárs, kommunista képviselő mentelmi jogának felfüggesztéséről tárgyalt Dr. Slávik belügyminiszter azt „bizonyította” be a képviselöháznak, hogy kosú ton a csendőrök „joggal” lőtték agyon a földmunkásokat s ezért „joggal" el is kell ítélni Major kommunista képviselőt.

Fučík ebben a cikkében is az igazságért harcol. Major elvtérsért, a kommunista képviselőért. „Ismerem Major képviselőt” — írja Fučík s a következő mondata üres foltként jelent meg, a cenzor törölte ki: ,,Ismerem ezt a becsületes férfit, aki sohasem sajnálta az erejét, hogy azt tegye, ami a kötelessége volt”. Majd így folytatja: „A szlovákiai földmunkások vezetője volt a jobb életfeltételekért folytatott sztrájkjukban, a sztrájk ve- | zetője volt, melyben győztek, s ők szerették öt. Követték őt, hittek ben- , ne s ezért lett veszedelmes. S most elnémítják ...”

Fučík irá.sának következő szakaszát sem tűrte meg a cenzor, melyben dr. Slávikrit leplezi le:

,,.A köztársaság minisztere kijelentette. hogy olyan módszerekkel, mint Duchenvban és Kosúton, biztosítják továbbra is ebben az országban a nyugalmat ?s a rendet .." s így tovább.

Miért Irt és haixolt ilyén határozott meggyőződéssel és szenvedéllyel Fučík? Ebben a cikkében is feleletet ad erre, így tesz hitvallást:

„Kommunista vagyok, — írja Fučík. — Azért mondom ezt, hogy kimondjam: tudom, hol az az egyedüli hatalom, mely segíthet, tudom, hol az az egyedüli erő. mely megvédhet, tudom, hol az az egyedüli út, mely a felszabaduláshoz vezet”.

Ez, a Kzocializmusba, a kommunizmusba, a kommunista pártba vetett hite adja meg Fučík írásainak azt a meggyőző erőt, mely nagy hatással

van a tömegekre s még közelebb hozza őket a párthoz s a burzsoá rendszer elleni erőteljesebb megm.'zdulá- sükra mozgósítja a dolgozók tíz- és .százezreit. Ez érződik ki Fučík minden írásából.

Bizony nem volt könnyű Imi a burzsoá köztársaság Idején. És a kommunista újságírók vállalták a harcot, a munkásosztállyal, a párttal együtt kiállták a nehézségeket. S ez nem volt a burzsoázia kedvére s ezért tette egyoldalúvá, ezért biztosította csak a maga részére a sajtőszabad.ságot. Ezért kellett a haladó újságí'-őknak a legkisebb tényért is. mely a burzsoázia részére veszélyt jelentett volna — áldozatteljes harcot vállalnia.

Július Fučík, amikor 1931-ben először zárták be börtönbe, miután a Szovjetunióból hazatérve előadásokat tartott a világ első szabad országának népéről, — ezt Irta a pankrácl börtönből titokban kijuttatott levelében:

„Ha majd kiengednek Innen, újra odaállok, ahol elfogtak”.

Ilyen volt Fučík'

Szilárdan hitt abban, hogy a munkásosztály egyszer felmorzsolja a bur- zsoá-rendszert, hitt a fasizmus legyőzésében, abban, hogy egyszer a szovjet nép példája nyomán Csehszlovákia népei is kiharcolják a szabad.ságot. Ebben a harcban Fučík sohasem volt megalkuvó. Mindig örült, amikor cikkeiben, riportjaiben sikeresen mutatta

JIÍ£g.aáJi&zatt a kéfie.

T elesz a Latorca és a Bodrog fo- ^■' lyó között terí/l el, apró, különböző típusú házaival, eléggé rendezett utcáivn^ Egyedüli nagy épülete

a kastély, s a vele egybeépített templom emelkedik ki magas tornyával, amelyet még III. Endre korában építettek. A két emeletes kastély a premontrei fehérpapok tucatjainak nyúitott hajlékot a nap forró melegétől s a számukra mindig idegen munka elöl. Ebben a kastélyban éltek ők évszázadokon keresztül minden jóban dúskálva, a bor, a pecsenye, a szép nők meghitt baráti közösségében. Éltek, mert volt kinek a nyakán élősködni. ittak, mert tehették, no meg aztán mámoros ' fejjel szebb és ékesebb igékí tudtak zengeni — a nép minél magasabb fokú butításának és a papok, az urak, az anya- szentegyház hatalmának örökkéiialó- ságáról. Ez volt az 0 feladatuk, ezért kapták a fizetést. A zselléreké, meg a béreseké az, hogy robotoljanak. s mint a barmok húzzák az átkozott igái, amelyet a papok sóztak a nyakukba.

A kastélytól mintegy 100 — 150 méternyire terült el a major, sáros, piszkos udvarával. Itt éltek azok a cselédek, béresek, akik reggel négy órától este tizenegyig robotoltak.

A béreseknek csak a robotból, a szidalmakból meg a nyomorból jutott. — Tanulni még csak az kellene, a politika az meg már kész veszedelem — mondogatták egymás között a fehér- csuhás molyok, (mert a papokat így

i VJ<JIV.ZVII OirVV(\-OCll llivatuivwa r t , llisw.y w

be a szocializmushoz vezető út távla- ^hívták Leleszen) meg az urak.

tait. Nem, a világ maga magától nem rossz, — Irta Fučík, — és nem is változtathatatlan, Cjek a kapitalista rend a gonosz. De azt a szervezett és öntudatos proletariátus elsöpörheti és el is kell söpörnie, úgy ahogy ezt a földkerekség egy hatodén -tették.

Fučík e marxista-leninista tanokkal felfegyverkezve harcolt a proletariátus elnyomorítása, a munkanélküliség, a szocláldemokratizmus, a fasizmus, a háború, valamint a mesaryki humanizmus ellen.

Fučík nem egyszer leplezte le Masaryk népellenes politikáját. Hogy ezeket az írásait nem kobozták el egyedül újságírói ötletességének és a cenzorok ötlettelenségének köszönhette. Egy alkalommal egész sor Masaryk- idézetet közölt, melyek egymásnak élesen ellentmondottak. Más alkalommal pedig leközölte Masarykriak a háborúról és békéről mondott szavait és „felvllégasltó” megjegyzésekkel látta el őket. Amikor pedig a szociáldemokraták áruló és reakciós éllásfogla'árát akarta leleplezni, — pl. a duchcovi vérengzéssel kapcsolatban, közli a szociáldemokrata vezetők nyilatkozatainak egész sorozatát és szembe állítja azokat a régi osztrák klerikális és reakciós kormánysajtó írásaival, amikor

igaz, hogy t'oltak a béresek között értelmes emberek is, akik ha máshol nem. hát a nagy béresszekerekhe ültek s amíg a két sőre andalgott a Vilháni/ra, meg a törésbe olva.sták: a ...Szabad Szó’’-t, vagy Petőfi verseit, ' meg az illegá’isan kiadott brosúrákat.

Voltak közöltük kommunisták is, mint ' az öreg Magyar bácsi, akit egyszer tél- ' víz idején az erdész kilakoltatott a há- | zából, nyolctagú családjával együtt, egy tytikólba, csupán azért, mert visz- | sz'''m'>kkal sza mert szólni a főerdésznek. Így 1 lenetekkel.

bántak réget, a béresekkel és a cselédekkel.

De másképpen van már ma. 0} arcot öltött a leleszi állami birtok többezer hektárnyi földje s a major képe. Nem is beszélve az emberekről, akik ma már vidáman dolgoznak, mert tudják, hogy nem dll a hátuk mögött bikacsekkel az ispán, aki bizony egy jó- párszor odasózott annak, aki egy Icicstt lassabban mozgott a munkában.

Ha az ember Helmecröl jövet átjön a Cothát hídon, már mes.szirOl látja a volt béresházak tetején az antennák sűrű hálózatát, az új házakat s a szürkefedelű sertéshizlaldákat.

S ha elhaladsz a major mellett, vidám gyermekhang. rádiózene és víg dal jut el hozzád. '

J z állami birtok dolgozóinak ma van erős pártszervezete, amelyet olyan régi pártharcosok irányítanak. mint Varga Feri bácsi, akit 1938- ban a Horthy kakastollas pribékjei kékrpvertek, úg?/ hogy hónapokig nem tudott hanyatt feküdni. Van a majornak példás CsISz-szervezete is, amely aktív kultilrmunkát fejt ki az állami birtok dolgozói között. A CslSz-szer- vezet elnöke Zelei János mit, akinek az apja évtizedeken keresztül mint dohányos dolgozott a papok birtokán, — Janit a CslSz-szervezetben végzett munkájáért a helyi pártszervezet a legnagyobb kitüntetésben részesítette. Jani párttag lett. S most, hogy az ö.szön bevonul katonának, a CsISz- szervezet élére Szkala Bertalan állt. aki világ életében mindig másoknak robotolt. Volt ö csikós, horjúpásztor, napszámos, egyszóval rríinden, ami csak egy nincstelen ember a faluban lehetett.

Bertivel elbeszélgetünk az állami birtok ifjú.ságának a munkájáról.

— Ami az igazságot illeti, az igazi ku'túľmunka csak egy pár hónapja indult meg — mondta Berti. Kul túrcsoportunk most készül tánc-, ének- szavalatokkal és rövid je- amelyet Kassán adunk

majd elő az állami birtokok évzáró konferenciáján. Szeretnénk azt, ha a kassai kerületben kultúrtéren is a legjobb állami birtokok eogike lennénk, mert a fizikai munkában azok vagyunk — jegyzi meg Berti hangjában egy kis büszkeséggel.

Azt hiszem tőletek függ, hogy elsők lesztek-e vagy nem.

— Hát igen — feleli Berti — azok is leszünk, mert az együttes tagjai mind szívvel-lélekkel dolgoznak. A próbákon, amit a kastélyban tartunk, igyekszik minden szereplő pontosan megjelenni. Minden udásukat és akaratukat beleadják a próbákba. Különösen dicséretet érdemelnek: Vaski Irén, Kázsmér Márta, Demeter Lajos és Rapcsák elvtársak. Mondhatom, hogy a kultúregyüttesünknek ezek az elvtársak a motorjai.

A próbákat mindig este tartjuk — jegyzi meg Berti, mert akkor van legtöbb ideje az ifjúságnak.

— No és ezután mik a legközelebbi terveitek ?

— Ügy terveztük, hogy még karácsonyig betanuljuk Egri Viktor: „A közös út” című drámáját. E színdarab betanításában Varga Feri bácsi is segíteni fog, aki különben mindig és mindenben támogatja CsISz-szerveze- tünket.

Az állami birtoknak van szép ■‘^könyvtára is, ami a múltban sohase volt.

— S a könyvek iránt nemcsak az ifjú.ság körében nagy az érdeklődés, hanem az öregebb munkások között is — mondja Berti. Már nem látni a fiatalokat a korcsmákban kártyázni és a szájukat tátani, mint valaha. — ffs hogy a kultúréletet még jobban fellendítsük, az állami birtok igazgatósága a közeljövőben új kultúrntthont épít. A kultúrház s a gazdag könyvtár minden feltételt biztosít ahhoz, hogy művelt, képzett építői lehessünk szép hazánknak.

Török Elemér.

A Majryar Kepzőművészeli kiállítás Bratislavában

A Magyar Képzőművészeti kiállítás ábrázolja mind a magyar, mind a szlovák nép életét és harcát, közös ellenségeik ellen. Bemutatja nekünk, hogy milyen tehetségeket és rnilyen a'kotó erűt rejt’magában a nén, a társadalom I fejlddé.sével párhuzamosan bemutatja la művészet fejlUdését is.

I 150 évvel ezelőtt a magyar nép a I feudalizmus és a Habsburg uralkodó igája alatt nyögött. Az elnyomott nép nem tudta, az uralkodó osztály pedig nem akarta támogatni a művészetet.

, , , .. , Ebbon az időben a magvar képzőmű1911-ben hasonló vérengzés történt .vészét nem tudott eredményes harcot

RÁ/'QKpn PiipíV A77p1 hi7ímvítntta __t __ ______

Becsben. Fučík ezzel azt bizonyította be, hogy az 1911-es monarchista sajtó és a multköztársaságbeli szociáldemokraták között nincs semmi különbség. Vagy amikor a nagykapitalista Batn Tomáš szájtáti módon kikürtöite, hogy az ö munkásai elűznének minden olyan embert, aki előttük a Szovjetunió iparának racionálizálását népszerűsítené Fučík erre élces cikkel válaszol a Rudé právoban: „Elfogadom a meghívást, Bate úr!” címmel.

Amikor a hitleri fasizmus veszélyeztette a köztársaságot, a cenzúra az egész idő alatt nem engedélyezte, hogy erről nyíltan írjanak. Fučík éveken keresztül harcolt a fasizmus ellen s amikor ellene nem írhatott nyíltan, szimbolikus kifejezésekhez folyamodott. A dolgozók megértették őt. Egyszer „Az a Görögország” címmel írt vezércikket, melyben Csehszlovákiát görög tógába rejtette. Más alkalommal pedig a Tvorbában a gallérról és a cenzorról szóló Anderson-mesét közölte le eredeti rajzokkal. S minél jobban növekedett a fasizmus veszélye, annál bőszebben „radíroztak” a cenzorok. Kiugrott a szög a zsákból. A burzsoázia a fasisztákkal szövetkezett, s teljesen el akarták némítani a- kommunista sajtót. Fučík 1938-ban a Tvorba első oldalán csupán egy gyer- mekkönyvböl közölt egy Illusztrációt, s alája odaírta, hogy ez az egyedüli kép, mely talán nem lesz a cenzúra által „kifehérítve". Fučík ezzel tömören sokkal többet mondott és sokkal hatásosabban mondott ítéletet a rendszer felett, mintha hosszú fejtegetésekbe bocsátkozott volna.

Mondjuk, hogy Fučík a mi példaképünk! Legyünk is olyanok, mint ö volt! Tanuljunk meg úgy harcolni az igazságért, a szocializmusért, mint ö harcolt érte! Tanuljunk Fučiktól és kövessük őt! Kijelölt feladataink teljesítésével még nem teszünk eleget kötelességünknek. „Semmire sem elég és nem elégedhetsz meg azzal, amit tudsz. Még a legegyszerűbb dologra is elő kell készülnöd, tanulnod, tanulnod és tanulnod kell!” — írta Fučík egyik Moszkvából küldött levelében.

Csakis így, ezen az úton követhetjük példaképünket. Július Fucíkot'

vívni az önálló nemzeti művészetért.

■ Ezért képzői/iüvészci.:'.; eleinte Rómába mentek tanulni.

A közé[)európai forradalom Idején a nyugati országok kiharcolták a polgári társadalmi rendet. A feudalizmus szétzúzása után nagy fejlődés indult meg. Az Aasztriától való elszakadás szelleme érezhető volt a magyar képzőművészetben is. — Petőfi Sándor, fiatal köítő és forradalmár köré csoportosult csoport nagy lelkesedéssel megszervezte a magyar

magviar népet. Petőfit a többi nagy szabadságharcosokkal együtt példaképül állítják a forradalomért lelke- ■sedd magyar nép elé.

Nehéz és majdnem teljesíthetetlen feladat elmondani mindazt, amit a Magyar Képzőművé-szeti kiállítás tartalmaz. Elmondani mindazt, hogy mennyire gyönyörködtető érzést nyújt a szemnek a sok szép szín. Sok kép egész forradalmi hatest vált ki például Madarász Viktor „Hunyadi elsiratása” és „Dózsa népe” .

Madarász Viktor szétverte a müncheni iskola bilincseit i.: megteremtette u nemzeti formát. Tarta' a pedig teljesen megfelel az >«kkori valóságnak.

A képzőművészet története arról tanúskodik, hogy a legtehetségesebb művészek a haladás és a szabadság ügyéhek áldozták művészetüket és életüket. Székely Bertalan „Az egri nők” című képén láttuk, hogy a függetlenségért harcoló magyar ndk ma is ilyen hatást keltenek. A kép is megcáfolforradalmat. A csoporthoz tartozott hatatlanul bizonyítja, hogy milyen

Barabás Miklós festő is, aki a szabadságharc zászlaja alatt toborozta a

nagy feladatot végeztek és végeznek a nők a társadalmi harcban.

Munkácsy Mihály felejthetetlen műveivel irányt ad a művészetnek és a századforduló ld< jén a kritikai reá- lizmu.shoz vezetett. Munkácsy, egyik legnagyobb műve a ..Slralomház". A csendőruralom letöröl heteti en és élta- gadhatatlan valóságát és a drámai tartalmát ábrázolja.

A felszabadulás után a magj'ar képzőművészet az emigrációból vis.szajött művészek vezetésével sokat fejlődött és Kossuth, vagy Munkácsy díjas művészeket nevelt ki. Azokat a haladó hagyományokat, amelyeket a magyar képzőművészet, születésétől kezdve magában hord az új művészt továbbfejleszt és újabb értékekkel gazdagít. A művész Magyarországon is a nép szolgálatában áll és a szocializmusért vívott harcból kiveszi részét. Madarász Viktor, Székely Bertalan és Munkácsy világító fáklyaként állanak a művészek előtt és azt hirdetik, hogy tanuljanak a néptől a művészek, s tanítsák a népet és nemzeti formával, szocialista tartalommal gazdagítsák a békééit és a szocializmust harcoló magyar népet.

Teleki Tibor, Bratislava.

Pásztor János: Búcsúzás

Sztayei Merse: Asszony lila ruhában.