Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-11-21 / 80. szám
1953 nnvembei 18. Ol IFIOSÁG S vonat, amint Cinobánya felé közeleg, mindjobban két egymástól párhuzamosan húzódó hegy közé kerül, ahol csak éppen annyi síkság marad, hogy egy keskeny csörgedező hegyipátak és a kanyargó sínpár elférjen. A lakóházak már részben az emelkedő hegyolda' kezdetére vannak építve, mert a csekély síkságon már nem mindenkinek jutott olyan hely, ahol felépíthette volna szerény lakóházát. Aki még nem ismeri ezt a helyet, űgyvéli, hogy e ke- keny síkság a két hegy között, aniel\ leköti az ember figyelmét, talán szépségével tovább fogja szórakoztatni az arratartó utasokat. Ez azonban csak rövid ideig tart, mert a vonat hirtelen egy kissé kiszélesedett síkságra fut be, ahol talán a hely is azért szélesedett ki, hogy mielőtt összetalálkoznának, maradjon egy kis síkság, amit még ki lejiet használni épületek, lakóházak számára. A két hegynek a találkozása tehát megállásra kényszeríti a vonatot is és a még mindig gyönyörködő utas arra kényszerül, hogy a vonatot elhagyja, mert a szórakozása félbeszakadt. Ez azonban csak addig tart, amíg ki nem lép a vonatból, mert amint az utas lelépett a vonat lépcsőjéről, újból csodálatba ejtik a síkságon látható é- pületek. A keskeny térség ellenére is a tervszerűen elhelyezett cinobányai kovosmalt üzem épületeit láthatjuk. melyek közül két magas kémény emelkedik a felhők felé. Az üzem előtt beszélgető embercsoportok gyülekeznek, akik várják a pontos időt, hogy felválthassák munkatársaikat, akik reggeltől dolgoztak és már letelt a munkaidejük. A délelőtti csoportben dolgozik Csonka Rudolf is. aki becsületes munkája után a mosdó felé tart, hogy megmosakodva, tisztán kerüljön haza családja körébe. Csonka elvtárs 39 éves, középtermetű, izmas ember, aki víg kedélyével még a mozs- dóban is mulattatja munkatársait. Víg kedélye mellett a munkáját azonban komolyan és becsületesen végzi. Az üzemben a legjobb hegesztők közé tartozik. Tervét 150—160 százalékra teljesíti és amellett segít munkatársainak is. Ha valakinek valamilyen szerszámja eltörött, az első kérésre segítségére siet, mert tudja azt, hogy e- gyetértésben van a közös munka ereje A munkaversenyből sem vonja ki magát és itt is azok közé tartozik, akik elsők a jő eredmény elérésében. EnneK a jő ereménynek meg is van a látszatja, mert a becsületes munkája után a versenyben, egy motorkerékpárt kapott jutalmul. Aki becsülete.sen dolgozik, annak van mindene, jelenti ki biiszkén tsonka elvtárs. Munkám után a fizetésemmel is meg vagyok elégedve. Havonta 1.800—2.000 koronát keresek és szépen beosztva, boldogan élek családommal. Nem volt ez így valamikor, — hajtja le fejét, amikor a múltról beszél. — Amikor azért dolgoztam. hogy a tekintetes úr zsebe teljen, házam sem volt. Hát, hogy a fenébe lehetett volna, amikor a fizeté.sem egy hétnél tovább nem tartott. A feleségem hitelkönyvre vásárolt és az üzletes úgy számolt, ahogy akart. Amikor a fizetésem megkaptam, egyenesen az adósságba kellett fizetnem. Az üzletes már tudta azt, hogy mikor kapom a fizetést és ha a pontos időre a pénzt nem vittem el, a legdurvább szavakkal illetett, amely szavakból nem hiányzott a „büdös cigány" szó sem. Ez nem is volt túlságosan feltűnő, mert a cigányt a múltban nem is tekintették embernek. Népi demokratikus rendszerünkben, ez azonban teljes egészében megváltozott, mert, aki becsületesen végzi munkáját, faji különbség nélkül megkapja érte a jutalmat. Csonka bácsi mindig elégedett arccal hagyja el az üzemet, hogy újból viszontlássa családját, akik újonnan é- pült meleg szobában várják haza édesapjukat. Amint apukájuk az ajtó kilincsét megfogja, a gyermekek az ajtónál teremnek, hogy megcsókolhassák a munkából hazatérő apjukat. Csonka elvtárs feleségével közösen beszéli meg a család ügyes-bajos dolgait. Megbeszélik, hogy mire lenne szükség, mit vegyenek e fizetésből. Tervezgetésük pedig már ízben meg is valósult. Felszabadulásunk után első és legfontosabb feladatuk volt, hogy családjuk számára szerény lakóházat é- pítsenek, ami sikerült is nekik. A további feladat a konyha és szobabútor beszerzése volt, ami szintén sikerült. A szobabútort e pénzreform után 5.000 Kčs-ért vették. A családból nem hiányzik a rádió és a ruhafélék sem. Csonka bácsi, hogy a motorkerékpáron meg ne fázzcai, bőrruhát kapott és a gyermekek is szép tisztán öltöznek. Mivel az eddigi tervezgetésüket mindig siker koronázta, most a lakás megnagyobbltását vették tervbe. Bán Zoltán A sonwriai szövetkezet hírei Á bratislavai kerület mezőgazdasági kiállítása, szövetkezeti vásárral egybekötve, ünnepélyes keretek között nyílt meg a Veľtržný Palác-ben. A kiállítást sokan látogatják. A hatalmas teremben nincsen időnk még körülnézni sem. Sodor bennünket a látogatók tömege. A magyarbéli szövetkezet termékei között látható a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal versenyzászlaja. Mindezt nem kapták hiába. Ezt rögtön látjuk, amint termékeiken végig nézünk. A gyönyörű búzába tűzött cédula azt mutatja, hogy hektáronként 34.2 mázsát termeltek belőle. Árpából 28.6 mázsát, rozsból 26.2 mázsát értek el. Az állattenyésztésük is fejlett, mutatják ezt a kiváló állatgondozók fényképei is. A récsei szövetkezet különféle boraival szemben a hatalmas képek és feliratok azt mutatják, hogy mennyire van biztosítva a falusi dolgozók egészségügyi ellátása. A rozindoli szövetkezet állattenyésztésének fejlettségét bizonyítja, hogy már 45 kisborjút neveltek fel rideg never léssel. A terem másik oldalán e kenyérért harcoló hősöknek, a kitüntetett traktorosoknak fényképeit látjuk. A különböző újítójavaslatok felett büszkén leng egy kis zászló s a mellette elhelyezeti fényképről Szlovákia legjobb kombájEredményeinkről... nosa Kusy Pál mosolyog le ránk. Ifjúságunk is tudatára ébredt, hogy milyen fontos feladat vár reá és egyre több élenjáró dolgozó kerül ki soraiból. Az egyik képről Érsek elvtárs néz felénk a gépére tűzött zászló mellől, szinte látni róla, hogy egy fiatalokból álló traktorosbrigád vezetője. Az állami gazdaságaink különösen az állattenyésztés terén értek el szép e-. redményeket. A második teremben virágkertészetünk remekei vannak elhelyezve. A harmadik teremben a föld ö.ssz?tételét tanulmányozhatjuk. Itt domborodik ki igazán, hogy kísérleti állomásaink a föld összetétele kivizsgálásának terén milyen hatalmas munkát fejtenek ki. Keresztül mentünk az udvaron, elhaladtunk különböző mezőgazdasági gépek mellett, míg az istállókhoz értünk. A tehénistállókban legnagyobb a forgalom. Látni, hogy a szövetkezeti tagok nemcsak szétnézni jöttek ide, hanem tanulni is szeretnének. Az egyik nagyobb csoportnak Bobálová elvtársnő magyarázza és mutatja, Malinyinova fejési módszerét. Meggyőzően beszél, hiszen ő már 1950 óta így dolgozik. Megindul a vita is, mert sok szövetkezetünkben még nem használják a módszert. A szövetkezetek vezetői jegyezgetnek füzeteikbe, majd az elvtársnő címe u- tán érdeklődnek. Végül felvetik a kérdést: — Eljönnél hozzánk a mieinknek is megmutatnád? — Igen, csak pár nappal előbb Írjátok meg — feleli szerényen. Bobálová elvtársnő azt kötelességének érzi, már vagy 24 EFSz- ben mutatta meg a Malinyinova fél? fejési módszert. A kiállítás nemcsak szórakoztat, alkalmat nyújt arra is, hogy mezőgazda- sági dolgozóink átadják egymásnak tapasztalaikat és hozzásegít ahhoz, hogy mindannyian kiváló eredményeket érjünk el. (S) Azt, hogy a somorjai EFSz-hen hogyan segít az iskolázás az állatgondozóknak, legjobban az elért eredmények mutatják meg. A somorjai szövtke- zet marhahús beadását már 130 százalékra teljesítette. A sertéshús beadási tervüket nor>ember végéig teljesítik és 70 q sertéshúst terven felül adnak be. A helyes gondozás, a pontos etetés, a tisztaság s a fajta helyes kiválasztása, mind hozzájárult azon eredmény eléréséhez, hogy egy anyasertéstől átlag 9 malacot választanak el. Hibák a jánosi EFSz-ben Szövetkezeteink dolgozói e hetekben végzik a legfontosabb őszi munkákat. Így biztosítják a jövő évi jó termést. Vannak szövet' zeteink, ahol egyes tagok nem viselik szívükön a szövetkezet sorsát. Így van ez a jánosi szövetkezetben is. Elmaradtak az őszi munkákkal, most szedik a burgonyát s a vetést csak egy hét múlva végzik el. Hiába a szövetkezet elnökének, Gacsó elvtársnak minden indítványa és igyekezete, az őszi munkák menete csak nem akar meggyorsulni. Vai'on miért? — Erre a kérdésre nehezen, de mégis lehet feleletet találni, ha egy kicsit belenézünk a szövetkezet életébe, A szövetkezet 123 tagja közül SO-at találtunk munkában. A többiek úgylátszik megelégedtek az ezéíH szép termésből kapott jutalommal, s azt gondolják, h^gy ez a szép jutalom már biztosítva van számukra a jövő évben is. Elfeledték, hogy ehhez szükséges, hogy idejében elvessék az őr-ieket. A hiányzók közé tartozik Pálkovács Ambrus is, aki bár látja milyen nagy szükség van minden dolgos kézre, mégis már 3 napja nem dolgozik a szövetkezetben. De a jól dolgozó szötyetkezeti tagoknak is csökkent a munkakedve az utdsó időben. Ennek is megvan a maga oka. A csoportvezetők nem teljesítmény szerint írták szét a munkaegységeket, Í9V a lógósok is annyit kaptak, mint a becsületesen dolgoziók. Mind.'zen hibák eltávolítása lehetséges. Az új munkacsoportok összeállításával és a teljesítmény szerinti jutalmazással, amit már most meg is kezdenek, sok hibát kiküszöbölnek. Vezessen ifjúságunk kíméletlen harcot a kizsákmányolás leplezett formái ellen! Feltétlenül fontosnak tartom fiataljainkkal közölni egyik tapasztalatomat. Ajánlom főleg azoknak a fiataloknak, hogy ■ foglalkozzank ezzel a kérdései, akik építkezéseinken dolgoznak. A királyhelmeci és csemői építkezési vállalat dolgozó ifjúmunkásaival beszélgetve, a következőket tudtam meg. A dolgozók építkezéseinken is mun- csoportokba vannak beosztva. A munkacsoportokban egyaránt vannak fiatalabb és idősebb dolgozók is. Ez helyes is, így lehetővé válik, hogy a fiatalok elsajátítsák az idősebb elvtársak tapasztalatait. A munka kiértékelésénél sok helyen bevezettek azonban egy érdekes ebszámolási módot. Mégpedig azt, hogy a csoportok keretén belül, függetlenül az egyes munká.sok munkájától, a „kor” szerint állapítják meg a százalékot, illetve a fizetés nagyságát. Ezek szerint az építkezésen két elszámolás van. Az egyik elszámolást az üzem vezetősége csinálja, a másikat a csoportok vezetői. Az utóbbi helytelenül értékeli a fiatalok munkáját, nem egyszer „haveri” alapon számolja ki a százalékokat. Ezt azzal indokolják meg, hogy a fiatalok „fiatalságuknál fogva" nem dolgozhatnak olyan jól, mint az idősebbek. A valóságban nem lehet ezt így eldönteni. Vannak ifjúmunkások, akik éppen úgy elvégzik a feladatukat, mint az idősebbek, s ezért az elvégzett munka bérét éppen úgy megérdemlik. Szükségesnek tartom, hogy harcoljunk az ilyen megnyUvánulások ellen. Nagy József, Kassa A CsISz kerületi funkcionáriusa. 1^ egpendüLnek a húrok, hit szere- ■t'-t lemről mesél a harmonika, ezer szépséggel sír a hegedű, felzeng a dal, ürge lábacskák ropják a táncot, for- ón, lázasan dobognak a szívek, fiatalok édes kacagásától dús mo.st a terem. Boldogság. Ezt érzed. Ez csillan a színes papírszalagok közt bujkáló játszi fényben, az emberek viruló ajkain, mindenütt. Még a dal is arról beszél, halkan, szerelmesen: „Boldog az az ember, aki téged...” Édes szerelem. Hem lehet ezt egyszerűen magyarázni. Érezni kell. — Tudni, milyen a színe. íze. zamatja ... No és milyen? Itt van, olvasd le az emberek arcáról, lesd ki a szemük hevéből — Szép. édes! 'Ľ pen egy szerelmes-pár simul el melletiünk. Halkan. Érzékenyen járják a tangót, szinte lelkűket adják belé. Horváth Jancsi, a fiú, Editkének szőlitja párját. Egyszerűen „Editke”. És mégis mennyi kedvesség, mennyi szeretet van ebben az egyszerű szóban. Egy másik pár. A fiú derék termetű, szőkehajú. Gál Zoli a neve. Tankó Borikával, kedvesével táncol. Barna, rrvokánytermetű leány. Szép bogárszemei vannak. Csalfa nézésével szinte megigézi a fiúkat. Mondogatják is Zolinak barátjai, hogy — nagyon beleestél te valahogy abba a „feketeten- gerbe". De hiszen hadd mondják. — Azért van szájuk . s. A mulatság egyik „legmulatósabb” tagja a kis Kemény Miki. Apró, fekete, nevetősszemű fiúcska. Különben a zenekar egyik tagja. De csak néha játszik, mikor kedve szottyan. Igaza is van, nem hagyhatja egész este magára a szőke Marikát. Most is ott táncolnak. vidáman, jókedvvel. A ropogós magyar csárdást járják. A fiúk mindjobban belemelegednek. Néha fel U kurjantanák. A terem közepén most körbeállnak Így, összeölelkezve ropják a táncot, hogy csak úgy reng belé oe egész mindenség. A dal pedig csak száll... „Érik a szőlő, hajlik a vessző. Bodor a le?:ele...” J gyors tánc után csendes hall- ^ gató következik. A fiúk otthagyják a lányokat, néhányon kimennek a folyosóra sétálni, többen csomóba verődnek, összeölelkeznek. „Hideg szél fúj, édesanyám, kozza ki a kendőm. Még az éjjel felkeresem a régi szeretőm. Kiállók a kapujába. Kibeszélgetem magamat, véle utóljára". A magyar ember lelke d&ólal meg ezen az estén. A szív helyett beszél a dal. Mindenki dalol. A dalolók közt találjuk Kossuth elvtársat, a magyar irodalom tanárát is. Barátságos, jókedvű ember. Fiatal, alig 26 éves. Tavaly még maga is diák volt a bratislavai egyetemen. Szeretik tanítványai, becsülik nagy tudásáért. Szigorú, mégis rajongnak érte, szeretik benne, hogy közvetlen hozzájuk. Ez most is megmutatkozik. A közös vigodásban, a dalban. Mert a nótának nagy az ereje.n „Kékvizű Balaton, vidd el a ladikom. Vidd el és hozd vissza a rózsámat Közben változik a műsor. Ferencz Eszti csasztuskát énekel. A másodikosokról szól. Pirulnak is egy néhányan, akikről éppen szó van, dekát az csak olyan... Egy-egy mulatságos meg- éneklés után íd-fct tör a közös, boldog nevetés. Mert mi más jellemezhetné jobban ezt az estét, mint a kacagás, a jókedv, a nóta. Mosolygó arcok. Kedves fehérséggel ragyogó fogacskák. Nézd sorba; a két Balogh kislány, aranyos hangjuk egész ide hallatszik. Princz Kató és Szaniszló Gyuszi lázban égő szemekkel nézik egymást. Sipos Berci Erzsikével sétál a folyosón, valami érdekes dologról mesélnek egymásnak, valami szépről. Motoska Ilona tánc közben dalol; Körtá következik. Megfogják egymás kezeit, beintnek a zenészeknek és máris felzeng az a jól ismert: „Riccs-raccs, rumri-bumm, ' Rumri-bumm, rumri-bumm..;" / gy él, így mulat -- a heti eredményes munka után — a roís- nyói magyar pedagógiai iskola tanulóifjúsága. Kardos István;
