Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-14 / 78. szám

IWí. november ti.

IhinosAG

A komáromi állomáson

A kamáromi állomáson az utasok lassú serege méricskéli az időt. Az al- konyi szürkület^ egyenletes ütemben kopog az esó. Az állomás épülete előtt 5 tehergépkocsi áll, az egyiken a komáromi katonazenekar tagjai ülnek. Fölöttük zöld ponyva feszül, ami a szaporán hulló esőtől védi őket. Hiába, a jő katona mindennel számol; nem fog ki rajta a rossz idő sem. Néha-néha magasan számyalőn felcsendül a hangszereken egy-egy induló, hogy ezáltal is siettessék az idő múlását.

Még elég messziről, de egyre erőteljesebben hallatszik az újvári vonat dübörgése. Az állomás megmozdult. Tisztek és altisztek sietnek az érkező vonat elé. Az újoncokat várják.

Végre, kisebb késéssel a vonat lihegve megállt. • A zenekar gyönyörű melódiával üdvözli a bevonulókat. Minden kocsi ajtó előtt egy-egy tiszt nagy szeretettel fogad.ja az újoncokat, s megmondja a sorakozó helyét. Magam is csodálkoztam, de még jobban csodálkoztak az utasok azon, hogy a különböző helyekről bevonult ifjak milyen gyorsan — szinte pillanatok alatt —, és fegyelmezetten sorakoztak fel.

— Hát ezek úgy sorbaálltak, mintha már két évig együtt gyakorolták volna a sorakozót — jegyezte meg az egyik utas.

— Gyakorolni gyakorolták — sietett a magyarázattal egy másik, — látszik, hogy a Hadsereggel Együttműködő Szövetség jól előkészítette őket a katonai szolgálatra.

Közben az újoncok elindultak a tehergépkocsik elé. Fontosán lépnek, egyszerre, A pattogó induló ütemére önkéntelenül lépnek a fel és alájárő utasok is.

— Honnan jönnek? Hová valók? •— kérdezik többen, főleg asszonyok, akiket a kíváncsiság most sem hagy nyugton. De nem kapnak választ senkitől. A katona ugyanis, ha sorban áU, nem beszél.

Sokan az autóikig kísérték őket, a- melyekre szép rendben felrakták a fekete katonaládákat. Amig a felrakodás tartott, felbomlottak a sorok s most már alkalom nyílt a beszélgetésre is.

— Milyen nagy uraik lettek a katonák, zenekarral, meg autókkal jönnek ki elibük, bezzeg cipelhettem én a kuf- fert. amikor bevonultam — irigykedik e^y idősebb bácsika, aki bizonyára arra gondol, hogy milyen más most a katona élete, mint az ő korában volt.

— Majd holnap másképpen beszélnek velünk — jósolgat az egyik újonc nevetve.

— Nem kell attól félni — nyugtatja meg a mellette álló. Nem úgy van, mint régen.

— Tudom én azt — erősíti. Katona volt az apám is. ö mesélte, hogy egyszer csak azért, mert. egy gomb hiányzott a zubbonyából, az őrmester gyufaszállal mérette meg vele a kaszárnya hosszát.

— Ez még semmi — vág közbe egy bamahajú ifjú — az én bátyám mikor katona volt, rongyos bakancsokat kapott. Alig volt két napig a lábán, amikor észrevette egy hadnagy, hogy a bakancs rossz. Jól leszidte, mondván, — a magyar katona nem járhat úgy, mint a vándorcigány, — és a század cipészmühelyébe zavarta, hogy azonnal csináltassa meg és öt perc múlva megfoltozott bakancsban jelentkezzen. Hát szegény bátyám futólépésben állított be a műhelybe, jelentette a műhely- vezető szakaszvezetőnek, hogy öt percen belül készen kell hogy legyen a javítás, mert ez a hadnagy úr pa,ran- csa.

— Micsoda? — förmedt rá a sza- kaszvezetö, — maga még parancsolgatni mer nekem, no, vágjon csak le hirtelen ötven feküdjöt. Mikor megcsinálta, jelentette.

— Számolta? — ordított rá az őr- vezető.

— Nem! Felelt ijedtében e bátyám, mert azt hitte, hogy elszámolta magát, félt, hogy az örvezető utánaszámolt.

— Akkor mégegyszer! parancsolt az őrvezető. Körülbelül egy és fél óra múlva jelentkezett csak a hadnagynál.

Hogy tőle mtt kapott, azt talán jobb. ha el sem mondom.

A különböző embertelen és agyafúrt büntetéseken még nevetniök is kellett. Hosszú ideig elevenítették fel a régi katonaélet szenvedéseit.

Kinek lett volna hát kedve akkor a katonasághoz ?

Ma ez minden gyökeresen megváltozott.

Felrakták az utolsó ládát, ismét sor- beállnak és elindulnak a kaszárnya felé. A felcsendülő ének hangjaiból kiszűrődik, hogy az újoncok feladatuk teljes tudatában vannak és hogy becsülettel helyt állnak azon a helyen, ahová dolgozó népünk küldte őket.

Kékesi Tibor

November 6-án a szovjet jégkorong játékosok meglátogatták a V. 1. Lenin

múzeumot Prágában.

Az igazgatóság nevében Hubert Maxa elvtárs üdvözölte a jégkorongjátékosokat és megmagyarázta a V. I. Lenin életéből és műveiből kiállított dokumentu mókát.

Hogyan készüljünk a téli sportolásra

^ A moszkvai D*namo ragyogó futballt jálszik

DSü Bányász-Moszkvai Dinamo 0:5 (0:3)

A brünni új stadionban, amelyet lelkes brigádmunkával építettek fel a brünni dolgozók, játszották le első mérkőzésüket a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónapra hazánkba érkezett szovjet labdarúgók. A sok dicsőséget szerzett Moszkvai Dinamó vendeg- szereplésének megörült sok-sok dolgozó, akik látni akarták vendégeink ragyogó játékát.

A mérkőzést rövid ünnepség előzte meg. A brünni kerületi nemzeti bi- íottság elnöke, Nedélka elvtárs üdvözölte szovjet barátainkat, akinek A.

Panfilov, a szovjet küldöttség vezetője mondott köszönetét.

Mindjárt az első percekben meglátszott, hogy a Bányász csapat nem lesz nehéz ellenfele a kiváló szovjet labdarúgóknak. Annak ellenére, hogy a Moszkvai Dinamó nem játszott teljes eröbedobással, bebizonyították, hogy a labdarúgás kitűnő mesterei. Egyénileg minden egyes játékos technikailag nagyon jól képzett, fizikailag kitünően felkészült és gyora

A vendégcsapat győzelme tóijesen megérdemelt és még nagyobb is lehetett volna.

A testnevelésről nagyon sok szakkönyv, írás jelent már meg, sok előadás hangzott el. Fiatalságunk sok esetben mégis téves nézetet vall a testnevelésről, vagy pedig nem ismeri tökéletesen a testedzés lényegét. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a testnevelésről szóló előadásokat, elméleti útmutatásokat elhanyagoljuk, felületesen értékeljük, egyszerűen azért, mert azt hisszük, hogy erről a tárgyról mindent tudunk és általában könnyen, mélyebb beletekintés nélkül foglalkozunk testünk edzésével.

Tévedés azt hinni, hogy a torna — még ha nem is törekszünk rekordok elérésére — olyan egyszerű dolog. A test egészségesen tartása legfőbb feladatunk, mert ez az alapja minden további fizikai, kulturális és szellemi tevf kenységünknek.

Tornászni, edzeni a testét mindenkinek kellene. Még a túlnyomó részben szellemi munkát végzőknél is elengedhetetlen. A világ egyik legnagyobb tudósa I. P, Pavlov késő öreg

korában is végzett tomagyakorlatokat.

Akik iskolák, sportpályák, tornatermek közelében laknak, módjuk van szakavatott edző vezetésével tornászni. Nagyon sokan vannak azonban olym helyzetben, hbgy nem áll rendelkezésükre megfelelő tornaeszköz és berendezés. Testünk erősítéséhez, ruganyo- s tásához nem szükségesek feltétlenül tornaszerek. Otthon reggel nyitott ablak mellett különböző tornagyakorla- tokát végezhetünk, amelyek nagyon jó előkészítésül szolgálnak a téli sportokhoz, az MKH-gyakorlatok megtanulásához.

Tudnunk kell, — és ez nagyon fontos, — hogy a torna nemcsak fizikai erőkifejtés. A torna szellemi gyakorlat is! Fejleszti testünk, izmaink mellett akaratunkat is. A testedzés mellett végzett szellemi munka nagyon fontos. Gondoljunk csak arra, milyen eredménytelen egy olyan gyakorlat, amelyet rosszkedvűen, odafigyelés nélkül végzünk. Utána csak fáradtnak, kimerültnek érezzük magunkat) mig a lelkesedéssel, figyelemmel végzett

gyakorlat után felfrissülést, jóleső érzést, megelégedést érzünk. Természetesen, aki nem szokta meg a figyelem összpontosítását, a gondos, teljes' odaadással végzett munkát, annak nehéz lesz elOször igazán értékesen gyakorolni, de kitartó munkával mindent elérhetünk.

A figyelemmel végzett testedzés megismertet', bennünket saját testünkkel. Ez is nagyon fontos. Sokan vannak olyanok, akik nemcsak szellemileg, de fizikailag sem ismerik önmagukat. Aki nem ismeri önmagát, nem lehet jó sportoló, sem olyan hasznos tagja a társadalomnak, mint aki ismeri lelki és testi képességeit.

Rendszeres testedzéssel nagy eredményeket érhetünk el egészségünk megőrzésében és fejlesztésében. A maid később ismertetett gyakorlatok előkészítenek bennünket a téli sportolásra és az MHK-gyakorlatok megtanulására, és megtanítanak észszerűen sportolni és értékelni, megismerni az igazi, hasznos sportolást.

Hegedűs Józsej.

Írország ellen rendben van, de Magyarország ellen...

Alizol sajtóhangok

U

Az Írország elleni világbajnoki selejtezőre asszeállított angol labda- ruo(J\álogatotat nagy elégedettséggel fogadta az angol közvélemény.

Az általános hangulatot i°gjiibban a Daily Mirror cikkének vastag .->zedé5Ű címe fejezi ki: „Írország eilen rendben van, de Magyarország ellen ....?”

A cikk végső következtetése Reméljük, ez a csapát bebiztosítja a világbajnokság 16-os döntőjébe ju'ást. de szerintünk, csak ennek a feladatnak mego'dására alkalmas, úgy, hogy a válogatóknak továbbra is nagyon nyitva kell tartamok majd a szemüket a Magyarország elleni mérkőzés előkészítésénél.

A The Times, amely mindeddig nem szólt bele a válogatási vitába, ezeket írja: Igaz, hogy a közvetlen ellenfél Írország, de nem becsüljük le erejüket, ha azt mondjuk: Magyarohsz-tg a „nemesebb vad". Lehet, hogy ez az ös^eállítású együttes meggyőző módon kényszeríti kétvállra az ir válogatottat, de felvetődik a kérdés; ,.Vájjon elég lesz-e ez az erő a magyarok ellen."

A Daily Telegraph szintén azt hangsúlyozza, hogy az ir válogatott megközelítőleg sem olyan erős ePenfél a/ angol csapat számára, mim az olimpiai bajnok magyar együttes

A News Chronicle cikkének alcíme „Ez a csapat nem felel meg. Hol van az a válogatott, amely meg-.erhetné Magyarországot?” A Daily Mail, a Daily Express, a Recorder és a Bír mingham Post ugyancsak bírálja az angol válogatott összeállítását és .nem tartja alkalmasnak a Magyarország elleni hatalmas feladat megoldására.

A Sporting Life megállapítása fog lalja össze talán a legjobban a váló gatássa) kapcsolatban felmerülő frob lémákat:

— Ez az összetételű válogatott kényelmesen győzhet Írország ellen, de majd elválik, meg tudja-e oldani feladatát a Magyarország elleni mérkőzésen.

A MAGYAR VÁLOGATOTT SZERDAI EDZÉSE.

A svédek és az angolok ellen készülő njagyar labdarúgoválogarctt szerdán dé^itán Szolnokon edzőn lér- kőzést játszott. A Lokomotív sporttelepet már jóval a mérkőzés megKez- dése előtt megtöltötte az érdeklődők többezres tábora.'

A magyar válogatott az első félidőben a szolnoki Lokomotív ellen, a második félidőben pedig Szolnok város válogatottja ellen játszott és 9.0, illetve 5:2 arányban győzött.

4 válogatott edzömétkőzes megfe lelt a várakozásnak. Az e^üttes valamennyi tagja lelkesen, jó formában játszott. A jövő héten újabb erlző- mérkőzésre kerül sor s azon már a sérülésük miatt ezúttal távolmaradt Bnz.sik és Kocsis is szerepei.

Folytatás u 77. számból)

„Talán azzal lehetne megmagyarázni az ugarok és szűz földek termékenységét, hogy mélygyökerü növények teremnek rajta? — így gondolkodott Koszticsev. „A gyökerek kiszívják a talaj alsó rétegeiből a táplálékot. Ha a növény elhal, ezek a táplálóanyagok a felső rétegben maradnak. A föld táplálékában olyan gazdag lesz, mintha meglrágyázték volna. Ezzel szemben azok, az egyéves gazdasági növények, melyeket emberek vetettek sl, a talajt erősen kihasználják”.

„De mégsem”, válaszolt Koszticsev, „a föok még.sem az lehet. A feketeföldet nem lehet négy-öt év alatt nagyon kihasznaim. A gaz buja növése a régi termőföldeken és a nemesített növények termése megfelelő időjárási viszonyok esetén arról tanúskodik, hogy az öl-hat éven át megmunkált termőföldnek van annyi tápláléktartaléka, amennyi a növények fejlődéséhez szükséges ”

A termés trágyázással valóban növekszik, azonban a jó! trágyázott földek is lassanként elvesztik termékenységúkt. A mezőgazdaság tudományának történelme ezt több esetben megmutatta.

Liebig életrajz Írója be.széli; „Nehéz csalódást hozott ez számára. A várt csodálatos eredményeknek bíre-hamva sem volt, bár a trágyázá-s valóban se- ^ gített valamicskét, de nem olyan mértékben, ahogy várté”.

Azt azonban már igen sokan tudták, hogy a konyhai kertészek földje szinte korlátlan ideig termékeny marad, ha a talajt marha és egyéb szerves trágyával bőségesen megtrágyázF. l. FILATOV: a' mezőgazdasági tudományok tanárjelöltje.

t4

zák. Bőséges szerves trágyázással tehát a termés csökkentésének veszélye elmarad? Természetesen. A konyhai kertészek azonban aránylag csak kis területeken dolgoznak. Elképzelhetetlen, hogy a földművesek minden szántóföldet olyan bőségesen megtrágyázhassanak, mint a kerti talajt.

Nem lehetne-e a talajtermékenységét felújítani úgy, hogy a talajt hosz- szebb ideig „pihenni” hagyják? Mi történik, ha a talajon néhány évig semmi sem nő?

Ilyen kísérletekre már rég sor került. A talajt néhány évig ú. n. „tiszta ugarként" kezelték, azaz semmit sem vetettek bele, de állandóan szántották. A föld „pihent". Azonban ezzel nemcsak. hogy nem nyerte vissza előbbi termékenységét, hanem teljesen elvesztette.-Azon a talajon, amelyet néhány évig „tiszta ugar”-ként hagytak, nem nőtt még gyom sem: e talaj megkeményedett összesült és olyan lett, mint a szérű. Azonban azon a talajon amelyet csak egy évig ugaroltattak, a növénykultúra egész jő termést adott.

Hogyan lehetne ezekben az ellentmondásokban eligazodni ?

Ha a termékenység csökkenésének oka a gabonanemüek gyakori elvetése

volna, a növényfajták változtatásával ennek az oknak meg kellene szűnnie. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a kultúrák változtatá.sa nem hoz kellő eredményt. Azonkívül ismert tény, hogy e szűzföldön éveken át ugyanazok a szívós növények élnek, s ez egy cseppet sem változtat azon a tényen, hogy ez a talaj a legtermékenyebb maradjon.

Tehát a kultúrák változtatása sem határoz.

Ma már ismert tény, hogy a műtrágyák, a kultúrák változtatása és a „tiszta ugar” növeli a termékenységet, de egyúttal azt is tudjuk, hogy ezek az eszközök magukban véve még nem tárják fel e veszteség fő okát és a talajtermékenység megújulásának fö- feltételeit.

, Koszticsev végül is megoldást talált azokra a kérdésekre, amelyek nem hagyták nyugton, de nem kémiai elem- . zések útján jött rá. A kémiát, mikrobiológiát és fizikát csak mesterien felhasználta a kérdés aprólékos és pontos feldolgozásában. Magát a feleletet a természettől kapta, a gyakorlati földműveléstől.

„Ha nyár közepén az első évben bevetett föld termőrétegének egy darab> •

ját kezünkbe vesszük, nem esik szét, mégha nagyobb is a darab” írja később Koszticsev megfigyeléseiről. „Ha egyik kezünkbe vesBzük és erősen ráütünk a lapát élés végével (éles acél- lapát volt nálam), nem vághatjuk szét. A lapát lecsúszik róla, vagy csak egy egész kicsit hatol bele. A nagyobb darab föld részecskéi, összetartásuk ellenére sem alkotnak összetartó tömböt, hanem apró morzsákból állnak. Körülbelül akkorák, mint egy nagyobb lencse vagy l^rsószem; s ezek a morzsák a régi sztyeppe füvek gyökérszálaival egymással minden lehető irányban össze vannak fűzve olyasféleképpen, mint a gyöngyszemek. A termőréteg ilyen felépítése legalkalmasabb ez újonnan elvetett növények számára ..

Ez a megfigyelés adta meg a termékenység titkának nyitját.

Éppen a talaj morzsalékos felépítése jellemzi a még soha. vagy régen nem szántott szűz talajt. E néhány egy- másutáni évben felszántott talajban kevés ez az apró morzsa. Az ilyen régii szántóföld rendszerint nagy, porral kevert morzsalékből áll. Sok apró morzsa már szétmállott és porrá vált. A talaj porrá apróződott.

Érthető, hogy a talaj termékenysége összefügg morzsalékos összetételével. Hogyan? Ahhoz, hogy ez a kérdés érthető legyen, meg kellett állapítani, miben nyilvánulnak meg annak a talajnak hiányosságai, amely elvesztette morzsalékos összetételét „morzsalékos szerkezetét”, ahogyan a mezőgazdasági szakértők mondják.

Hogy a növény élhessen, a talajnak elegendő nedvességet, táplálékot és levegőt keli tartalmaznia. A kísérletek megmutatták, hogy a strukturális vagy nem strukturális talaj ezeknek a feltételeknek különböző módon felel meg. Először a vízről szólunk.

Képzeljük el a strukturális talajt, mint borsószemeket, a nem strukturálist pedig mint ez út porát. Töltsünk meg egy poharat borsóval, egy másikat porral. Próbáljunk ezekbe a poharakba vizet önteni !e A víz gyorsan és akadály nélkül hatol be a borsóval telt pohárba, mert a borsószemek között hézagok vannak, azonban abban a pohárban, amelyet úti porra! töltöttünk meg, a víz a por felső, vékony rétegét sárrá változtatja 6 ez alatt továbbra is száraz por marad. Valami ehhez nagyon hasonlót figyelhetünk meg eső után az úton vagy a felszántott földeken. A porhanyosított mező magábaszívja a nedvességet, a kijárt úton pedig tócsák keletkeznek s ezek inkább úgy tűnnek el, hogy elpárolognak a napsugár vag^ a szél hatására, nem piedig azért, 'mert a talaj magába szívja őkét.

(folytatás következik)

is.