Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-11-14 / 78. szám
1953. november 11. Ol IFJÚSÁG Szatmári Ferkóék az Ipoly mellett laknak. A házuk mögötti kert egészen a fűzektől övezett zavarosvizü folyőig nyúlik, amelyen túl hatalmas rét nyújtózik. Nyarat idéző verőfényes őszi nap volt. Ferkő iskolából hazejövet letette táskáját s húgával, a másodikos Évivel labdáztak az udvaron. Szatmári néni fehér kötőjében a tűzhely körül foglalatoskodott. A nyitott ajtón és ablakon beömlő napsugarak beragyogták a kis konyhát. — Ferkó, nézd csak meg a sarokról, nem jön-e édesapátok. Már itt kellene lennie, az ebéd is elkészült. Ferkó elszelelt. Évike közben hófehér abroszt terített az asztalra. Szatmári néni aggodalmasan tekint- gétett az ajtó felé. Csak nem történt valami baja? Szombaton ilyenkor már mindig itthon szokott lenni. Nyugtalanság vett raj'ta erőt, aminek eredménye, hogy a fazékból felcsapó pára megcsapta az ujját. Azonban kisvártatva e fájdalmas felszisszenés után, eloszlott minden kételye. A jókedvében ugrándozó Ferkó kíséretében feltűnt Szatmári bácsi alakja is az udvaron. A gyerekek elsőnek ültek asztalhoz. Ferkó édesapja borítékot nyújtott át feleségének. — Valamivel kevesebb a szokottnál — mondta mosolyogva és fürkésző tekintettel figyelte feleségét. Várta a választ. 0 Szatmári néni átvette a jól ismert, fizetést tartalmazó borítékot. Kevesebb — villant át az agyán. V — Hát mégis igaz lenne — kérdezte szinte önmagától. Pedig mennyire nem hitt ennek a hírnek. A szomszéd KováCMTéval össze is szólalkoztak a piacon. Most hát itt van! — Tehát leszállították a fizetést? Az apa elnevette magát. — Ah, dehogy szállították. Csak én is adtam ötven koronát, mint a többiek is ... Mindannyian adtunk ... hogy a koreai gyerekek még a tél beállta előtt új házaiklM költözhessenek. Megsímogatta Évi és Ferkó kócos tejét. Rájuk gondolt akkor is, amikor a gyüjtöívre írta fel a nevét. Gondolatban megsímogatta a messzi ország árva gyermekeit is. Az apai szeretet legyőzi a határokat és a távolságot is. Szatmári néni elfordult. Kötője csücskével egy legördülni készülő könnycseppet törült el. Némán meregették a párolgó levest. Mmdannyiuk gondolata a messzi ország felé szállt, ahol az üszkös romok helyén új falak emelkednek, új élet kezdődik. Ferkó lopva édesanyjára tekintett. Most itt az alkalom, most kell megmondanom — gondolta. — Édesanyám, holnap megyünk répát ásni... Megy az egész osztály .. . Mi is segíteni akarjuk koreai pajtásainkat. Tovább nem folytatta. Szavait rövid csend követte. Nem is kellett%okat magyarázni, a ki nem mondott szavaknak IS értelme, súlya ^olt. Édesanyja szólalt meg elsőnek. — Reggel majd felkeltlek, meg valami tízórait is készítek. , Ferkő szemében a feltörni kívánkozó boldogság csillant meg. Szerette volna össze-vissza csókolni édesanyját. Talán az első eset, hogy a gyérmekét féltő gondosság nem emelt kifogást a vasárnapi brigád ellen. Az ebéd befejeztével Szatmári bácsi magához hívta Ferkót és Évikét is. Az iskola felöl érdeklődött. — Ma egyest kaptam földrajzból — újságolta büszkén Ferkó. — Hát te. Évike? Évi a táskájáért szaladt. Az irkáján és olvasókönyvében egy-egy méhecske díszelgett. — Derék gyerekek vagytok. Az egyesért és a méhecskéért most el.ne- hettek a cukrászdába. — Két háromkoronást nyújtott át nekik. A két gyerek alig köszönte-meg a jutalmat, már is futott a napfényben fürdő utcára. Apjuk büszkén nézett u- tánuk. Otközben már e- gyezkedtek: krémest, vagy puncsost vesznek-e. Nem is olyan egyszerű a sok lehetőség közül választani. A cukrászda pompásan díszített, bőséges kirakata e- lött megálltak. Jobb lesz már kint kiválasztani. Rövid nézelődés i*tán Ferkó megfogta kishuga kezét és befelé húzta. — Ferkó, vár] egy kicsit — kérte öt húg ócskája ás visszahúzta a kérakat elé. — Nézd csak, egy krémeš hetven fillér. Mit gondolsz, hány téglát lehet venni hetven fillérért? — Mi jut eszed'be! Mi köze a krémednek a téglához? Évi azonban tovább erösködöt. — Adnak egy téglát hetven fillérért? — Egyet biztosan, — válaszolta türelmetlenül Ferkó. — Akkor hat koronáért hány téglát lehet vermi? — Hát nyolcat. De hagyj már fel buta kérdéseiddel. — Ferkó, akor ma ne vegyünk krémest ... mi is küldünk lyolc téglát.. Ferkó a csodálkozástól tágra meresztette a szemét, majd megfogta az izgalomtól rózsásarcú hugocskája kezét s beleegyezése jeléül homlokon csókolta. Zsilka László. A Jegelő őszi gondozásáról Szövetkezeti gazdálkodásunk egyik fontos feladata a legelők őszi gondozása. Sok helyen elhanyagolják a le- gelelőket és ezzel nagy kárt okoznak nemzetgazdaságunknak. Sokszor látjuk, hogy az állatokat addig legeltetik, m g a hó le nem esik.. Ez nagyon helytelen, mert ezzel nagyban ártunk a következő évi legelő minőségének. Mielőtt beállanak az őszi esős napok, máris be kell hajtani az állatokat a legelőről, mert az eső következtében megpuhul a föld és állataink lábaikkal kitiporják a fű gyökerét. Miután behajtottuk az állatokat a legelőről, a száraz gyomot bogáncsot kivagdaljuk, a különböző törmeléket összeszedjük, a legelőt megfogasoljuk és- tavasszal, amikor már enged a fagy a kihalt helyeket fűmaggal bevétjük Majd ismét fogasoljuk, hogy szétzúzzuk a vakondtúrásokat, hogy a legelő felülete egyenletes legyen. Ezután pedig nitrogéntartalmú műtrágyával trágyázunk. Igen fontos a legelők fásítása, Még az első hó leesése előtt kell elvégezni a fásítást, mivel ilyenkor a fa alszik. Az ősszel kiültetett iákat nem szabad télire szabadon hagyni, mert a mezei állatok, főleg nyulak, lerágnák a kérgüket, így a fák elpusztulnának. A leghelyesebb körülkeríteni, hogy meg- védjük őket — így állataink sem tudnak olyan kárt tenni bennük. A fák ültetését leghelyesebb szakaszonként végezni. Az újqnnan befásitott legelőre olyan állatokat kell kihaitani. amelyek nem tesznek kárt a növekvő fákban. Haraszty János, Lelesz. Nagy leiadat yár a bárcai CsIlSz-tägukra A bárcai traktorállomás CsISz-szer- vezete csak 9 tagból áll, minden mozgalomba tevékenyen belekapcsolódik. Megszervezték a politikai iskolázást és teljes sz.ámban látogatják is. A CsISz tagokra az állomáson rendkívül kemény és nehéz feladatok várnak, mivel mind a legfontosabb helyeken, a javitószerelőműhelyben dolgozik. Ezektől a dolgozóktól függ, hogy az állomás hogyan teljesíti tervét. A CsISz tagok szépen dolgoznak, de még mindig nem ők a műhely életének mozgató erői. Nem elégedhetnek még azzal, hogy egyéni tervüket teljesítik, hanem az a feladatuk, hogy másokat, az idősebb munkásokat is felvilágosítsák a terv teljesítésének fontosságáról. A kassal Járás szövetkezet! konferenciája alkalmából a Slovan szálloda előcsarnokában kiállítást rendeztek. A kiállításon a kassal kerület 21 legjobb földműves szövetkezete és állami gazdasága állította ki termékeit. A kiállítás iránt nagy az érdeklődés. A vágú.jhelyi Egységes Földműves Szövetkezet két elárusítóhelyen friss disznóhúst árult. A tanítók és a pionírve/etők közötti kapcsolat elmélyítéséért A gyermeknevelés felelősségteljes és nehéz feladat. Magas követelményeket támaszt a pionírvezetövel szemben. A pionírvezető csak akkor fejlesztheti ki a pionírokban a szocialista társadalom tagjainak magasrendü jellemvonásait, ha ő is állandóan erősíti ezeket magában. A vezetőnek arra kell törekednie, hogy maga is bátor erőd legyen, hazánk érdekeit tegye saját érdekeivé, igyekezzen elsajátítani a marxista-leninista elméletet és a nevelés tudományát — a szovjet pedagógiát. A pionírvezető szorosan együttműködik a tanítóival, segít neki a nehézségek megoldásában. A feladatok teljesítésében a vezető a pionírmunka sajátosságainak megfelelően veszi ki részét. Ha a tanító a gyermekek nevelője, akit az állam bízott meg ezzel a feladattal, akkor a pionírvezető a gyermekek társadalmi vezetője, irányítója, amelyre az igazgató és a tanító támaszkodik. A tanító és a pionírvezető célja közös. Mindketten arra törekszenek, hogy felkelt.sék a pionírok tudásvágyát és tudományszeretetét, erős a- karattal bíró, művelt embereket neveljenek épülő szocialista hazánk számára. Ennek a nevelömunkának az alapja a pionírok öntevékenysége, melyet a vezető irányít. A gyermekek közös élményei az iskolai tanulmányokkal kapcsolatban, a kollektív munka, s a közös érdeklődés, hatalmas lendületet visz a munkába és szorosra fűzi a közösséget. A gyermeknevelés elképzelhetetlen a tanító és a pionírvezető együttműködése nélkül. A tanító az iskolában megismerteti a gyermekeket a tudomány alapeiveivel, a pionírvezető tanácsokkal látja el őket, hogyan egészítsék ki ismereteiket, hogyan készüljenek fel a tanítási órákra. A pionírvezető úgy vezeti a pionírközösséget, hogy az hathatós segítséget nyújtson a tanítónak és az iskolának. A szovjet tanító el sem tudja képzelni a nevelőmunkát a Kom- szomol és a pionírszervezet segítsége nélkül. A pionírvezetők és a tanítók közös munkájának számos példájával találkozunk nálunk is. A bratislavai nyolcéves középiskola tanítói kara Jávor igazgató elvtárs vezetésével szorosan együttműködik a pionirvezetőkkel. Az iskola igazgatója és tanítói segítenek a rajvezetőknek a nevelés művészetének elsajátításában. A pionírcsapat vezetője. Domonkos tanító elvtárs, példásan vezeti Csapatát. Iskoláinkon vannak még olyan igazgatók és tanítók, CsLSz-tagok, akik nem értékelik a pionírszervezet jelentőségét. Ilyen azonban kevés van. Fiatal tanítóink közül sokan dolgoznak, mint pionírvezetök a tanítási időn kívül. Ilyen példjiul Mórogz Erzsébet tanítónő az apácaszakállasi pionírok vezetője. Mórocz elvtársnő lelkiismeretesen készül a tanításra. Jó tanítónő. Politikailag és szakmailag állandóan fejleszti magát. Mint pionírvezető rendszeresen megjelenik a pionírvezetők részére rendezett szemináriumokon és az ott szerzett tapasztalatok alap.ján vezeti csapatát. Iskoláinkban ma már sok ilyen tanítóval büszkélkedhetünk. A szered! járás pionirvezetői többnyire a fiatal tanítók soraiból kerültek ki. Krečanský és Pavllko elvtársnők, Kos- tány, Polednák, Dobis és Gunda elvtársak a járási CsISz pionirosztályán dolgoznak. Ezek az elvtársak megértették a CsISz Központi Bizottsága IX. plenáris ülésének a pionírszervezetröl szóló határozatát. Mint a szeredi járás példája mutatja, a pionírszervezetnek nyújtott aktív segítséggel minden tanítónak a nevelő- munka ilyen irányú megjavítására kell törekednie. Ebben a munkában természetesen a CsISz-tagoknak kell jó példával elől.járniok. Nagy feladat vár itt a tanítók CsISz- szervezeteire, melyek ez évben alakultak csak meg a nagyobb iskolákban. A tanítók CsISz-szervezeteinek fő feladata állandóan harcolni a tanítók politikai' és szakképzettségének emeléséért, hogy azok a nevelés igazlamesterei- vé váljanak. Ezt pedig nem lehet elkülöníteni az iskolán kívüli munka, főleg a pionírmunka alapos ismeretétől. Ezért a tanítók CsISz-szervezeteinek egyik fő feladata lesz, harcolni a pionírvezetők és tanítók közti kapcsolatok elmélyítéséért és megszilárdításáért. A tanítók és pionírvezetők ezen nagy feladatuknak csak úgy fognak tudni eleget tenni, ha állandóan képzik magukat és közelebbről megismerkednek a szovjet iskola, a szovjet pedagógusok és pionírvezetők tapasztalataival. Göbő Lajos a CsISz KB funkcionáriusa. Vágszerdahelyen a vízierőmű felszerelésénél Antonín Truneéka ČKD blanskói szerelő vezetése mellett a bratislavai Elektrostroj nemzeti vállalat szerelői nagyon szép eredményt érnek el. Ján Cyprian és Ján Toman a második turbina felszerelésén dolgozik. A vágszerdahelyi vlzierőmű a vágújhelyi vlzierőmű után a legszebb. Ötezer kilogramm tej évente Még alszik az egész falu, amikor Raja Resetniková ‘ óvatosan becsukja maga után a kaput és kilép a csendes utcára. A folyó felé siet, megy, melynek partján a tehén-farm alacsony körvonalai feketéllenek. Alig néhány éve, hogy először jött ide a Moszkva kertöeti „Vörös Föld" kolhoz farmjára. — Akkor bizony még bátortalan és tapasztalatlan lányka volt. Az egyik öregebb fejőnő. akit a farmon egyszerűen Klava néninek hívtak, azt mondta róla: — Túl fiatal. Ez igaz is volt. A telepen dolgozó fejőnők idősebbek voltak. Kevés fiatal lány volt közöttük. — A fejőnőknek igen sok ám a dolguk. Előfordul, hogy a teheneket éjjel-nappal gondozni kell, — mondta Klava néni — nem lesz könnyű dolgod. — Én nem félek a munkától — felelte Raja. Akkoriban a farmon minden tehéntől átlag 2000 kg tejet fejtek. — Nekünk csak itteni teheneink vannak, nem tisztavérilek, sokat nem fejhetsz tőlük — mondogatták a kolhozban. A fiatal fejőnő elgondolkozott: Valóban nem lehet nagyobb eredményt elérni? — De lehetséges — mondta a zoo- technikus. — Jó etetés és gondos ápolás mellett a mi teheneink is adhatlak 3000 kg tejet. Raja nekilátott a munkának. Szorgalmasan tanult az idősebb' fejőnők tapasztalataiból, tanácskozott a zoo- technikussál és állandóan tanulmányozta az állattenyésztésről szóló könyveket. Hamaro.san szép eredményeket ért el. 1952-ben minden egyes tehéntől 425'’ kg tejet fejt. Ekkor kötelezettségvállalásit tett, hogy minden tehéntől 5000 kg tejet fog fejni. S immár nyolc hónap alatt sikerült is 3S70 kg-os tejhozamot elérni. Ezen sikerek után Raja a moszkvai kerületben lévő luchovici járás ..Vörös Föld” kolhoz legjobb fejőnője lett. Jó munkájáról az egész járásban híres. A kolhozban nagy gondot fordítanak a tehenek takarmányának javítására. A tehenek nedvdús, zöld takarmányon kívül koncentrátot is kapnak. Jobb istállókat adtak a teheneknek és bevezették az önműködő fejést. Azonban nagyon sok függ a gondozástól is. A kolhozban háromszor naponta fejnek; Raja azonbaú egész tavasszal és nyáron négyszer fejte meg a teheneket, s bebizonyította, hogy „amilyen a gondozás, annyi a tej.” Raját a farm Komszomol-csoportja vezetőjének választotta. Nem elégszik meg azzal, hogy ö maga jól dolgozik, hanem bevált munkamódszerére másokat is megtanít. Vele dolgozik Na- gya Kosztyinová, Klmva néni lánya is, aki Rajával öt évvel ezelőtt találkozott a farmon. Nagya. Rája példáját köthetve ez évben, nyolc hónán alatt minden egyes tehéntől 3.830 kg tejet fejt.
