Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-11 / 77. szám

ÜIIFIÜS&G

1953. november T;

DCjidajuha lull tőkiz lóílňiuk

a S^zMfeiiLniétéL

A kapitalista lapok és politikusok az-elmúlt 35 év alatt sokszor, szinte napról-napra, különböző megindokolásokkal, vagy anélkül „megjósolták”, hogy a szovjet hatalom meg fog bukni. Ezek közül a jóslások közül — amelyek a 35 év bizonysága szerint (és Itt a végén idézett 1952-es tökésbeísmerések szerint is) alaptalan vágyalomnak bizonyultak — az alábbiakban közlünk néhányat.

1918

JÚNIUS: „Oroszonszág puszta

__________földrajzi fogalom és soha semmi

több nem lesz. Összetartásának, szervezettségének és újjászervezésének ereje mindörökre eltűnt.” (Pointdexter szenátor nyilatkozata a New York limesben.)

1919

FEBRUÁR: „Az 1919-ik év meglátja a bolsevizmus végét...” (Foch francia marsall a párizsi békekonferencián.)

OŔTÔBER: „A bolsevizmus egész épülete szemmelláthatóan omladozik Oroszországban.” (New York Times).

1921

OKTÓBER: „A szovjet kormány .közel a bukáshoz ...', a bolsevikok félredobták kommunista elveiket és a kapitalizmus iránti gyűlöletüket, külföldi kapitalistákat hívták, hogy jöjjenek és fejle.sszék ki az orosz bevételi forrásokat.” (New York Times.)

1922

JANUÁR: „Az általános helyzet, beleértve az éhséget, szétbomlasztotta Oroszországot... Japánnak szintén részt kell vennie Oroszonszág helyreállításában. Mi felkészültünk a csődre és a re.staurációra. A jól fegyelmezett és felszerelt csapatok, melyek Magyarországon és Jugoszláviában vannak elhelyezve, készek bármely pillanatban betömi az országba, helyreállítani a rendet és támogatni a monarchikus rendszert.” (A londoni Timesből.)

1927

OKTÓBER: „A Szovjetunió a jelen pillanatban a bolsevik forradalom tizedik évfordulóját ünnepli... A csodálatra méltó nem az. hogy ez a fordulat sikerült ... de csodálatra méltó az, hogy tíz évig fel tudta tartani magát ez a rendszer... Most remélhető, hogy ez el fog bukni, pusztán a forradalmi párt lassú, de biztos szétesése következtében ..(A Temps francia lapból.)

1928

DECEMBER: „Azok a kísérletek, hogy a Szovjetunió, a legapró- zottabb mezőgazdasági ország, három-négy év alatt hatalmas gabonaüzemeket hozzon létre, eleve kudarcra vannak Ítélve.” (A Szocialisztyi- csenszkij Vesztník című emigráns újságból.)

1930

FEBRUÁR: „Ha a szovjet kormány nem tér le arról az útról, amelyre lépett, akkor ez csak katasztrófával végződik.” (A Sunday Times angol hetilapból.)

EGRI VIKTOR áUamdíjas:

A Szovjet kultúra

1932

NOVEMBER: „Sztálin és pártja politUcája következtében az ötéves tervrendszer csődje előtt állnak, valamint azoknak a feladatoknak a csődje előtt, melyeket a tervnek meg kellett volna valósítania.” (Finan- .'ial Times, London.)

1936

„A Szovjetunió nem más, mint pontosan meghatározott földrajzi fogalom.” (A Deutsche Diplomatisch-politische Korrespondenz német lapból.)

1941

JÚNIUS: „Az Egyesült .illamok politikájának abból keli iciindul- iia. hogy az európai Oroszországban n német ladsereg sokkal erősebb, mint a Vörös Kadse- ■eg és abból is, hogy a német erők 0ro.s7ország- ban csak rövidideig lesznek elfoglalva ” (Walter Lipman, a New York Herald Tribune újságban.)

1946

MÁRCIUS: „A mezőgazdaság

egész anyagi bázisa összeomlott d felszabadult körzetekben, a háború következtében ... Egy ilyen helyzet komoly szociális, politikia és úgyszintén gazdasági problémákat hoz létre. A kollektív mezőgazdaság a felszabadult körzetekben, megfosztva a technikai alapoktól, ahogy a jelenlegi helyzetben van, a teljes ösz- szeomlás rémével találhatja szemben magát.” (Londoni Economist).

1948

„Oroszország háború utáni ötéves terve magában foglalja az atombomba tervezésének megvalósítását és feladatul tűzi ki az atombomba gyártását az 1950. évben — az ötéves terv utolsó évében. De Oroszország sose tel jesítette az ötéves terveket...” (John F. Hogerton és Allesworthy Raymond „Amikor Oroszország rendelkezni fog atombombával”” című, az Egyesült Államokban kiadott könyvéből.)

1952

AUGUSZTUS: „Az orosz fogyasztónak (nem úgy, mint északa- merika: ellenlábasának) van legalább valami reménye árcsökkentésre. Míg a terv magasabb munkabéreket kínál fel neki a nemzeti jövedelem hatvan százalékos emelkedésén át, ugyanakkor alacsonyabb árakat Is kínál fel neki... Mi történt a régi északamerikai rendszerrel — azza' a rendszerrel, mely azt célozta, hogy egyre több árut helyezzen egyre több ember kezétje? Nyilvánvalóan Oraszországba költözött... Miért engedtük. hogy fő érvünket ellopják, fő érvünket ellenünk fordítsák? (A torontoi Globe and Mail, augusztus 24. és 25-iki vezércikkéből.)

(A Kanadai Macjyar Munfcd, 1952. november 27-i számábói

A burzsoá vüág embere csak hazugságok árán tud jogosultságot és értelmet belemagyarázni saját életmódjába. Irodalma, egész művészete bűnözőkkel vagy élmebé^gekkél népesíti be alkotásait. A művészek -— a haladó szelleműek kivételével, akiket magunkénak vallunk — gerinctelenül és megalkuvón alkalmazkodnak uszító gazdáik ízléséhez. Ro.sarnunda Lehman angol írónő egyik cikkében azt írja, hogy a polgári irodalomból teljesen eltűnt a hős.

„Igen, ez a lényeg — állapítja meg keserűen az írónő, — teljesen hiányoznak az olyan emberek, akiket szeretni lehetne. Es amíg a regény nem adja vissza nekünk a hősöket, addig jelentéktelen és rideg marad."

Nem véletlen tehát, hogy Nyugaton is mindazok, akik felismerik az igazságot, a szovjet irodalom, a szovjet kultúra felé fordulnak. „A szovjet írók tapasztalata — mondotta Louis Aragon francia költő már 1935- ben — alapvető a világ valamennyi országa számára."

Lenin és Sztálin pártja megteremtette a szovjet földön azt az újtípusú embert, aki a Nagy Honvédő Háború idején megmentette a világ kultúráját. — Milliók tömeges hősiessége azt mutatta, hogy Lenin és Sztálin tanítása új embereket nevelt, akiknek önfeláldozó hazafisága a szovjet nép eszményévé és a mi eszményünkké is vált. Ezek az új emberek ma egy nagyszerű ügyet, a kommunizmus építésének ügyét .szolgálják. — Munkások és kolhozparaszt.ok, komszomoH.sták és katonák, mérnökök és gazdasági vezetők tanítók és népnevelők, tudósok és művészek ezek az új emberek. akiknek értékét az építésért és a békéért vívott harcban való tevékenységük határozza meg.

• Mi jellemzi ezeket az újtipu- sú embereket?

Az építés lendületes akarata és erős életigenlés, a béke sze- retete és bajtársiasság. optimizmus és bátorság, szolidaritás és hazafi.ság jellemzi őket. A szovjet népben annyira elevenen élnek ezek az élenjáró munkahősök, hogy életük nehéz körülményeiben magatartásuk például szolgál nekik. De az ő példájuk megsegít bennünket is akadályaink legyőzésében, nehézségeink leküzdésében. Az 6 gazdag tapa.sztalataikra támaszkodik valósítjuk meg hazánkban a szocializmu.st.

Sztálin elvtárs mutatott rá, hogy a „tőke láncaitól megszabadult legutolsó ' szovjet polgár is magasabban áll. mint bármely külföldi magasrangú hivatalnok. akik vállán hordja a kapitalista rabság igáját...”

Műyen egvszerű szavakkal világítja meg Sztálin elvtárs a szovjet ember teljesebb értékét. És valóban itt van mindennek alapja, a szovjet kultúrának kimeríthetetlen forrása — a szovjet emberben. Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy nem csupán könyvekből és leírá.sokból újságokból, és riportokból barátkozhattunk meg a szovjet emberrel, nem csupán filmeken találkozhattunk vele, hanem személyesen is megismerhettük. — Mindnyájan elbüszkélkedhetünk egy-egy személyes élménnyel, ismerjük nagyszerű emberségét mosolyát, mély derűjét és nagy- nagy gyermekszeretetét.

Ismerjük a dereshajú tanítót, aki csaknem ötvenéves korában önként jelentkezett a frontra és közlegényből ezredes lett. Tudjuk róla, hogy mikor leszerelt visszament az iskolájában történelmet tanítani és tanítványai rajonganak érte. ismerjük a vasesztergályost, aki eljött közénk, hogy átadja tapasztalatait és a tegnapból holnapot csinálva I960, évi tervén dolgozik. Jól ismerjük ezeket az új mesehősöket. akik megnyergelik a úgy öregednek, fiatalodnak a nap1 I nj/ió időt és úg i I ‘looí/ közben fiata _J tárban.

Ismerjük a tegnap aranycsü- lagos lovagjait és a ma munka- [ hőseit, akiket az élet iránti nagy szeretet, az , élet szépsége és a ' vüág békéje, a természetnek az emberiség örömét és boldog jö- j vőjét szolgáló átalakítása lelkesít nagyszerű tettekre.

Idézzük ezzel szemben a sö- | tétség világának követeit, akiket közvetlenül a háború beje- I jezése után szintén alkalmunk I volt megismerni. Nos, míg az ittjárt szovjet katonák jó része csillogó szemmel idézett Puskint, szavalt Lermontov-verset, olyik ismerte a mi Petőfinket Js és a könyvet úgy vette a kezébe, úgy simogatta, mintha gyermeke volna nem akadt itt egyetlen amerikai, aki verset idézett vagy egy keltőjük nevére emlékezett volna. Lewis Sinclairről, Dreiserről, Jack Londonról egyikük sem hallott, elenben mind ismerte Hollywood sztárjait, akik holnap a feledés homályába süly- lyednek és egy kutya sem ugat majd utánuk. Ijesztő vérszegénység nyilatkozott meg minden szavukban, ami a kultúrát illeti. Ha ma rájuk gondolok, i nem tudom másként elképzelni kenyéradó gazdáikat, akik fizikai és erkölcsi erőszak alkalmazásával, háborúkkal és dögvész- szel .szeretnék fenntartani erőszakos és embertelen uralmukat.

A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja, amely újabb és újabb alkalmakat ad dolgozó ■ népünknek, hogy a hűség és a hála érzésével gondoljon a Szovjetunióra és népére, alkal- ; mat ad arra is, hogy tudatosít- i suk magunkban: szocialista építésünkkel egyidejűleg teljesedő ■ kultúr forradalmunknak alapja ' a szovjet kultúra. Egész ifjúságunknak különös szeretettel kell nyúlnia az orosz klasszikus irodalom, valamint a szovjet irodalom nagyszerű alkotásaihoz.

A szovjet könyv, a .szovjet irodalom, a szovjet film szerepe felbec.sülhetetlen jelentőségű dolgozó népünk nevelésében és kultúrforradalmunk kiteljesedésében. Puskin, Gogol, Tolsztoj, Turgenyev, Csehov és Gorki] műremekei, Maíakovszkij, Oszt- rovszkij, Gladkov, Solochov Fagyéjev, Erenburg, Thihonov Szurkon, Szimonov és a többi nagy szovjet író könyvei világítják meg előttünk a múltat, tárják elénk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a vólp'r háború, majd a szocializmus építésének nagy hősi korszakát a Nagy Honvédő Háború hőseit bemutatiák a szovjet haza iránti lángoló szeretettől áth'-‘ H hősök százait és erreit, akiknek megismerése teljessé, gazdagabbá teszi az életünket.

Mire tanít minkéi a szovjet kultúra, a szovjet könyv? Oly roppant sokoldalú és gazdag a tanulság, hogy csak néhány szerény utalással kell beérnem. — Elsősorban arra tanít, hogy a szabadságot szerető nének csak igazi nemzetközi harcos közösség által biztosíthatják a békét és védelmezhetik meg az önálló fejlődés jogát. Arra tanít, hogy minél jobban szolgáljuk hazánk jól felfogott érdekeit, annál hazafiasabbak vagyunk, hogy or- szágépitő munkánkkal támogatjuk legjobban a szabadságszerető népek harci közösségét, a világ békéjét.

Amiko’' a? orosz munkások elvégezték az első önként vállalt ingyenes munkát, amikor rendbehoztak eon vasúti fűtőházat, Lenin a t mondotta: ez a kezdeményezés nagyobb esemény, mint a königrätzi ütközet. Lenintől tanulva, elmondhatjuk, hogy az újító élmunkás, az egységes földművesszö- vetkezetet példásan vezető elnök nagyobb, maradandóbb hírű hős, mint a trójai Hektár volt vagy a sebe,srohanású Achilles.

Tanuljuk meg a szovjet kultúrától, hogy napjainknak ú] hősei, nagyszerű emberei azok,

akiknek tetterejét a közösség, az emberiség érdeke sarkalja. Az osztályokra tagozódó társadalomban hősnek azt tekintettük, aki szembefordult az elnyomó rendszerrel. A mi felszabadult életünkben, elnyomást nem ismerő napjainkban hős az építésnek élenjáró munkása. A szovjet irodalom, — melyet a kommunizmus nagyszerű eszméi hatnak át és amely ,nézhetetlen segítséget kap mindig a párttól — minden jelentős alkotása központjába ma az ú] társadalmat építő szovjet embert állítja. Ez a szovjet ember, a szovjet kultúra hordozója, ma nehézségeket nem ismerve, minden akadállyal szembeszállva. azért küzd, hogy sikerrel oldja meg a párt által eléje tűzött nagy országépítö feladatokat, küzd a még maradinak, elavultnak az új társadalom életéből való, kiirtásáért.

Ma, amikor a vüág két táborra oszlik, egyfelől a reakció, a sötétség, a kizsákmányolás, másfelől pedig a szabad.ság. a fény és a béke védőinek táborára, a szovjet szocialista kultúra megismerése cselekvő harcossá nevel bennünket. Harcossá, akit eltölt a proletárhumanizmus eszménye, ama humanizmusé, amely nem hangoztat nagy szd- lamoícat és mézes-mázos szavakat az emberszeretetről, hanem célja felszabadítani az egész világ proletariátusát a tőkések szégyenteljes, véres és esztelen igája alól; célja megtanítani az embereket arra. hogv ne tekintsék magukat árúnak, megvásárolható és eladható nyersanyagnak, amelyből a polgár aranyat és fényűző életet sajtol ki magának.

Ez a proletárhumanizmus — Gorkij szavaival él'-nk — megköveteli az engesztelhetetlen gyűlölet a kispolgársággal. a tőkések hatalmával, a tőkések élő.sködő lakájaival a fasisztákkal. a munkásosztály hóhéraival és árulóival szemben. Megköveteli a gyűlöletet mindenkivel szemben, aki szenvedést okoz, s a százmilliók szenvedéséből él.

A szovjet kultúra magasabb- rendűségét a burzsoá világ kultúrája fölött biztosítja az a tény, hogy a dolgozó nép művelődésének útjába semmiféle gátat nem emelnek. Ellenkezőleg. minden eszközzel lehetővé teszik a dolgozók számára a mih:elődés legteljesebb és legsokoldalúbb lehetőségét. Biztosítja az a tény, hogy a szovjet kultúra nem egy kizsákmányoló osztály eszköze, hanem az új társadalom kultúr forradalmának eredménye. És magasabbrendű- ségét tanúsítja, hogv a Szovjetuniónak több mint hatvan nemzete egyetértésben építi gyönyörű nagy hazáját, nem ismerve nacionalista elszigeteltségét nemzetiségi gyűlölködést, faji felsőbbrendűséget és a burzsoá világnak egyéb bűnét.

Végezetül tárnájuk meg a szovjet ^ kultúrától, Lenin és Sztálin tanításaitól, a szovjet irodalomtól, hogy csak a prole- táriátus egységes frontja tud .szembe.szállni a háborús gyúj- togatókkal és tud véget vetni a szégyenteljes kizsákmányolásnak mindenütt a világon. Meg tudja tenni azért, mert tisztán látja a burzsoá világ kátyúba- jutását, a burzsoá kultúrának szégyenteljes hamisságát és bukását.

Legyen a szovjet kultúra ifjúságunk kezében fegyver a burzsoá ideológia maradványai ellen, fegyver a kulákfurfang a maradiság. a kétlakiság, a munkamulasztások, a, mételfe- zők és kártevők ellen.

Éljen ifjúságunk felkészülten gondo.san és biztosan a harc e fontos fegyverével!

l?Í üzemben szovjet munkamódszerrel...

új üzemben, szovjet munkamódszerrel dolgozzunk, új módszerrel, mert az Uzemközti versenyben kell, hogy elsők legyünk és ezt csakis az új szovjetmunkamódszerek alkalmazásával érhetjük el — hangoztatták sokszor a kassai Vörös Hadsereg üzem legjobb munkásai.

Egyre jobban megerősödött bennük az az akarat, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, az üzemben valamilyen szovjet munkamódszert vezetnek be. Az üzem vezetősége és a dolgozók is azt látták helyesnek, ha Koleszov szovjet sztahanovista és újító munkamódszerét alkalmazzák, ahhoz, hogy átvehe.s- sék előbb alaposan el kellett sajátítani az új munkamódszert.

Az egyik üzemi gyűlésen aztán véglegesen határoztak. Gömörl István elvtársat, az üzem egyik legjobb dolgozóját olyan tanfolyamra küldték, ahol alaposan elsajátította Koleszov, szovjet sztahanovista munkamódszerét. Amikor Gö- möri elvtárs a tanfolyamra utazott, azt gondolta, hogy az új munkamódszer bevezetése az üzemben nagyban elősegíti a termelést. Ez világosan előrelátható volt, akár a gyár tetején szikrázó ötágú csillag. Ellenben nem is gondolt arra, hogy az új munkamódszer bevezetése majd valóságos forradalmat jelent a gyárban. Az üzemi újság is hozzájárult Koleszov munkamódszerének a bevezetéséhez, mert szakszerű Írásokban ismertette az új munkamódszer fontosságát és a munkásokban még jobban kialakult az a nézet, hogy a termelésben Koleszov munkamódszerét érvényesíthetik legértékesebben.

Alig bírták kivárni Gömöri elvtárs visszatérését a tanfolyamról. Amíg oda volt, sokszor emlegették a nevét, nem akadt olyan egyén, aki nem várta volna vissza.

— Másképpen zúgnak még a gépek is. ba Kn- le.szov munkamódszerrel dolgozunk rajtuk, akkor még a gépzúgás Is muzsikává válik.

— De emelkedik majd a teljesítmény is — mondotta Cabocky elvtárs.

— De ez nem elég, hogy a mi üzemünkben

emelkedik a termelés, a mi üzemünk új, ezért az élen kell bogy járjunk, de azt Is el kell érnünk, hogy a többi üzem is átvegye tőlünk az új munkamódszert, folytatta Pancsik elvtárs a beszélgetést. ^

Ez helyes — mondották a többi munkások, csak azt mondd meg, hogyan érhetjük el, hogy más üzemek dolgozói s átvegyék tőlünk az új munkamódszer alkalmazását?

Rybár elvtárs, üzemi mérnök a Szovjet Barátok Szövetségének üzemi elnöke aztán tervet szőtt, hogy miképen adják át más üzemek dolgozóinak is az űj munkamódszert. — Majd elkészül az új klubhelyi.ségünk, kiállítást, tudományos- és filmelőadásokat rendezünk az új munkamódszerről — mondotta — és lehetővé tesszük, hogy a többi üzem dolgozói is résztve- hessenek ezeken az előadásokon és yitákon, — ezzel is segítünk a többi üzemeken. A munkások megtanulják majd tőlünk a mi termelési módszerünket. A Csehszloyák-Szoyjet Barátság Hónapja alatt ezt a célunkat el is érhetjük.

Egyik napon aztán megjelent a gyárban Gö- möri elvtárs. Mindenki rajongással körülállta, es mindenki Udyözölte. Minden dolgozó arcán ott ült a kíváncsiság, az érdeklődés. Várták, mi történik majd. Gömöri elvtárs röviden beszélt a Koleszov munkamódszerről. A köréjegyülemlett dolgozók nagyon sok kérdést intéztek hozzá, és mikor Gömöri elvtárs válaszolt a kérdésekre, hozzáfogott gyakorlati felvilágosításhoz is.

Gömöri elvtárs az egyik gép mellé állt, megfelelő módon beállította a forgácsolókést és előkészítette a gépet a nagy munkára. A munkások még kiváncsiabbak lettek. Minden kéz mozdulatát, talán még a lélegzetvételét is figyelték.

— A Koleszov-féle munkamódszer erős gépet igényel, de azért nem ijedünk meg a nehézségektől — mondotta, és elindította a gépet. A kékesszínú acélforgá'csok susogva váltak le a megmunkálandó munkadarabról. A művelet minden munkásnak tetszett és a munkagépeket egymásután úgy készítették elő, hogy a Kole- szov-munkamódszerrel dolgozhassanak rajtuk. Azóta nem 125, hanem 250—350 százalékig érték el teljesítményt.

Adamusztin elvtárs is sokat köszönhet az űj munkamódszernek. Ö is az üzem legjobb munkásai közé tartozik. Sokszor eléri a 250 százalékos teljesítményt. Babinecký elvtárs már 350 százalékos teljesítményt is ért el, azonban nem áll meg ennél az eredménynél, még tovább fokozza a teljesítményt. Úgy szereti az üzemet, mintha az apja lenne, az üzem mindennel ellátja öt — és a többi munkást is, Babinecký elvtárs még családi házat is kapott.

Az üzemben tökéletesen bevált az új munka- módszer és kilátás van rá, hogy a Vörös Zászlóért vívott versenyben győztesen kerülnek ':i. A klubhelyiség is elkészült. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján nagv szemléltető és mindenki által könnyen megérthető kiállítást rendeznek a Koleszov munkamódszer alkalmazásáról. Az üzem legjobb szakemberei pedig előadásokat tartanak és filmvetítést is rendeznek annak érdekében, hogy más üzemek dolgozói is megtanulhassák az új termelési eljárást. Lehetővé teszik, hogy az előadásokon és kiállításon más üzemekből jöjjenek a dolgozók, életszínvonalának általános emelkedése.

Bagota István