Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-10-31 / 74. szám

UlIFIÚSÄC Í55l okWber 2S. Jobb ruhát a dolgozóknak Az eperjesi Odevné Závody n. v. kö­vetkezetesen teljesíti feladatát, amely a kormányrendelet értelmében a ruha­iparra hárul, mégpedig, hogy állan­dóan fokozzák a ruházat minőségét és nagyobb választékot nyújthassanak. Az idén már 10 újfajta praktikus gyermeköltözéket hoznak forgalomba. Ezenkívül módosítsák a már eddig is forgalomban lévő ruhák szabását és fazonját. Minden osztályon verseny folyik, hogy a legjobb minőségű ruhadarabokat ál­lítsák össze. Már 10 osztályon sikerült elérni a „kiváló brigád" címet. Képünkön Magyar Mária szabásznő kabátelörészeket szab. utca... (( A fiatalok legyenek a kultúrfellépések kezdeményezői Az őszi időszak és az eléggé hosszú esték arra kötelezik az ifjáságot, hogy tz eddiginél fokozottabb kultúrtevé- kenységet folytassanak. Az értékes kultúrfellépések, táncok, szavalatok, nemcsak gyönyörködtetik a közönsé­get, hanem tanulnak is a kultúrmű­sorból. Egyre azonban vigyázni kell, mégpedig arra, hogy mindig olyan kul­túrműsort mutassunk be, amely a községben segít megoldani valamilyen problémát. Példáíil, ha a falu legna­gyobb problémája az, hogy a szövet­kezetben nem dolgoznak helyes mun­kamódszerrel, akkor olyan kultúrmű­sort mutassunk be, amelyen keresztül helyesen és meggyőzően rátudunk vi­lágítani, milyen fontos, hogy a mező­gazdaságben is új munkamódszerekkel dolgozzunk. Vigyázzunk, hogy lehetőleg, ne hosz- szú, három felvonásos színmüveket tanuljunk be. A három felvonásos színművekhez, esetleg operettbemuta­tókhoz, nagy színpad, és gazdag dísz­letek kellenek, amelyekkel még pilla­natnyilag nem rendelkeznek mindenhol. Viszont a rossz technikai felkészült­ség lerontja a színmű értékét és ha­tását. Azonkívül, a három felvonásos színműben sok szereplő szükséges és nem mindenütt állnak rendelkezésre jó szereplők. A színmű betanulása is hosszú időt vesz igénybe, ami azt eredményezi, hogy egy téli idény alatt csak egy, esetleg két kultúrműsort tudnak betanulni a fiatalok és ezért kevés a faluban, a kultúrfellépés. Ez­zel szemben, a rövid, egyfelvonásos színműnek meg van az az előnye, hogy a betanulása, sem pedig a hozzávaló színpadi, technikai felkészülödés nem okoz különösebb nehézséget. Ebben ez esetben a szereplők kérdése is könnyebben megoldható. A legtöbb előnye pedig abban rejlik, hogy rövid idő alatt be lehet tanulni, így több kultúrfeliépést is rendezhetünk egy télen. Ha minden kultúrfeilépéssel va­lamiyen problémát segítünk megoldani a faluban, akkor már elképzelhetjük m^unkánk eredményeit és fontosságát; Minden alkalomra és minden problé­mával kapcsolatos rövid kultúranyag ma már bőven áll rendelkezésünkre és a legtöbb esetben a közönségre is na­gyobb hatással van a rövidebb színmű, mint a hosszú. A színmű bemutatás, tánc-, vagy énekkarokon kívül színpadainkon, fon­tos szerep jut a csasztuskáknak is. A csasztuskákon keresztül nagy eredmé­nyeket érhetünk el az egyes hibák el­távolításánál, viszont a legnagyobb mértékben nagyobb tettekre serkent­hetjük a közönséget. Ha egy, vagy több fiatal énekel valakiről a színpe- don, elképzelhetjük, hogy milyen nagy hatása van ennek a közönség sorai között. Az elénekelt csasztuskával bi­zony a tömegnek kinyitjuk e szemét, felhívjuk a figyelmét a hibákra, az eredményekre. Mint látjuk, a csasz­tuskával elérjük azt, hogy a közön­séget rávezessük a hibáik eltávolításá­ra. Természetes, hogy a csasztu.ske tartalmának szintén vonatkozásban ke'! lenni a helyben megtörtént dolgokkal. Dicsérhetünk általa és kritizálhatunk. Nagyon örvendetes jelenség ez Is, hogy a legtöbb helyen már akad olyan egyén, aki a helyi viszon,yokra támasz­kodva, tud csasztuskát írni. Természe­tesen ne féljen a csasztuska-énekes és ez írója sem attól, ha a csasztuska megírása, vagy. eléneklé.se által a hi­bákat, vagy az eredményeket a közön­ség elé viszik. Ijiszen ez a lépés is ahhoz a harchoz tartozik, amit e fal- vaink szocializásáért vívunk. Ezt a kultúrműsorok minden ágára lehet vonatkoztatni. Tehát a kultúrtényke- dés fontos dolog, mert általa formál­hatjuk, alakíthatjuk a nép életét és azért kell, hogy az ifjúság is, különö­sen télen, kivegye a részét kultúrmű­sorok rendezéséből. B. I. „Gerencsér! utca, végig piros rózsa” mondja a híres gerencsér! népdal. De a Zobor-hegy oldalán sárga-lila már az erdő és a rózsa is elhervadt min­den .gerencsér! ház előtt. Ősszel így szokott ez lenni. Megszűnnek az utcai társalgások, a jóízű tréfás beszélgeté­sek és az emberek tető alá szorulnak. Ilyenkor eztán más élet kezdődik a falun. Mély tartalma van ennek a ta­nítók terveiből, tevékenységükből pe­dig még jobban gazdagodik. A taní­tóknak a fiatalok ts sokat segítenek. Hogy az idő vígan teljen, a tanítók kultúrműsort tanítanak be a fiatalok­kal. Schulez József, igazgató-tanító nemcsak azért kedvence a fiatalok­nak, mert az őszi sportidényben tizen­hét gólt rúgott az ellenfél kapujába, hanem főleg azért, mert sokat tanul­nak tőle. Most a „Fösvény” című szín­müvet tanulják be. November 6-án ünnepélyes keretek között megnyitják a Szovjet Barátság Hónapját is és megünnepelik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 36. évfordulóját. A pionírok már fürgén ropják az orosz népi táncokat, amelyeket az ünnepély alkalmára tanultak be. Az orosz népi énekeknél azonban még bej van, néhol még hamisak a hangok az énekkar­ban. A pioníroknak sok a tanulnivaló- juk, egyszerre nem tudnak mindent megtanulni. Mire az ünnepségre kerül a sor, bárki meghallgathatja majd az énekkart, nem lesz abban hiba. A Ba­rátsági Hónap alatt öt előadást tarta­nak majd a községben. Ezek főleg po­litikai előadások lesznek és a hallga­tóság sok tudást merít majd belőlük. Az előadások előtt kultúrműsort ren­deznek, énekekkel, táncokkal, szavala­tokkal. Szov.jet könyvkiállítást is ren­deznek és háromszáz könyvet, köztük szakkönyveket is juttatnak a közönség elé. _ Gerencséren szeretnek olvasni. A fiatalok különösen sokat olvasnak, de az életkorban nagyon előrehaladottak is a szemüvegen keresztül csak úgy lesik a betűket. Sebők bácsi, hatvan éves ember létére szintén elolvasta az „Aranycsillag lovagja” és az „Aratás” című könyveket. A „Gyujtogatők” cí­mű könyv tartalma valósággal forra­dalmat idézett elő benne. Amikor ezt e könyvet olvasta, bizony nem tudta abbahagyni, annyira lekötötte, alvásra még gondolni se tudott. Égett a vil­lany, a felesége meg csak egyre rá­szólt, hogy „olyan vagy már te is, mint a retkes Péter”. Való.színüleg „retkes Péter" is keveset alszik. De az „Aratás” című könyvet szintén so­kan elolvasták a faluban. A Rai-átsági Hónap alatt a CsISz és a Csemadok közösen vitaestet is rendez, ma.jd a könyv tartalmáról. Megvitatják majd. mi a jó a könyvben és különösen tnajd azokat e problémákat fogják megvilá­gítani, amelyek a helyi szövetkezetre is vonatkoznak. Sebők elvtárstól a helyi pártszerve­zet elnökétől kérdezzük, mit gondol, megvásárolják-e a községben a Barát­sági Hónap alatt kiállított könyveket. Ezt e kérdést már Kozma József elv­társ a HNB elnöke sem hagyja min­den felelet nélkül és azt mondja, hogy minden lakosra 3 korona értékű könyv jut, tehát ha tekintetbe vesszük a nagy érdeklődést, minden remény meg van rá, hogy megvásárolják a könyve­ket. A községben már nagyben arról beszélnek, hogy milyen értékesek is lesznek majd a kiállított könyvek. Ezekből a könyvekből a szövetkezeti tagok majd elsajátítják a szovjet munkamódszereket és a szervezési módszereket. A szövetkezeti életben ennek óriási jelentősége van. Most is 32 ezer koronát kapott a szövetkezet a gyapjúért, cukorrépa is 220 mázsa termett egy hektáron, pedig mindenki azt beszélte, hogy a gerencséri föld nem termi meg a cukorrépát. De a szövetkezeti dolgozóknak még jobban meg kell mutatni az egyéni gazdálko­dóknak, hogy jobb a közös ga.zdálko- dás. Már pedig ezt csak úgy mutat­hatják meg, ha nemcsak a kezükkel termelnek, hanem az eszükkel Ls. Jó! tudják ezt » szövetkezeti tagok és azért tartják nagy eseménynek a szovjet könyvkiállítást. Ha valaki nem tudott kártyázni. Gerencséren megtanulhatta, hogy kell makk hetesre meg máriásra játszani. A kocsmában az öreg Patala, aki kocs- máros és kulák volt, mosolyogta a kártyásokat. A bajusz alatt lévő mo­soly azt jelentette, hogy öt liter pá­linkával több fogyott el, mint ahogy ezt reggel tervezte, Kulákká telte őt a kocsma, de bezzeg aztán kilódítot­ták onnan. Ma pedig azt mondják a falu lakói, hogy minek a kocsma a községben. Ez a mondás Czekó Gás­pártól ered, aki a helyi sportegyesület elnöke volt és az egyik tavaszi sport- gyűlésen ajánlatot tett a kocsma be­zárására. Jó lesz az sporthelyiségnek, könyvtárnak, meg ping-pong asztalt 's vihetünk be, mondotta. Valaki mégis közbeszólt, hogy még azt az egy kocs­mát is beakarod csukatni, hiszen ak­kor még sört se lesz hol innunk. De- hát, ha kártyaberlang, ctgarettafüst- gyár, meg népbődítóhely, kiáltották többen is — igen be kel! csukni a kocsmát, meg leszünk nélküle is. Ezek sajnos erősebbek voltak, mint a tettre való akarat. A kocsmát nem csukták be, de a kártyázás megszűnt. A kártyások megijedtek, attól tartot­tak, hogyha még továbbra is kártyáz­nak, akkor valóban eltüntetik a kocs­mát a községből. Megszűnt a kártvá- zás, de megmaradt a kocsma. Most már csak sört isznak ott. A fietalok | már egyáltalán nem kártyáznak, a na­gyon idősek is csak itt-ott, néha, de sohase nem pénzre, hanem gyufára. A kártyahelyeken a sakk lépett előtérbe. Gerő Fermc a legjobb sakkozó, azt mondják. Verhetetlen a faluban, jól tudja, hogy kell c.selezni a huszárral, gyorsan igazodik el a sötét és világos kockás sakktáblán. Ha néha még's mattot kap velakitöl, annak az az oka, hogy elnézett egy lépést, vagypedig túl fáradt, fáradtan pedig nem lehet jól sakkozni és ezért kap olyankor ö is mattot. A pionírok szép Micsurin-kertet ren­deztek be. Még a citromtermesztéssel is kísérleteznek és jelentős sikereik vannak ezen a téren. Már ők is tudo­mányosén gazdálkodnak, majd annak idején jó szövetkezeti vezetők is köz­ségi funkcionáriusok lesznek belőlük. De a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hó­napja elatt rendezett viták és előadá­sok mégiscsak hozzájárulnak ahhoz, hogy a gerencséri EFSz-tagok új mód­szerrel, szovjet udományos módszerek­kel gazdálkodjanak és az eddiginél ’s jobb életet biztostísanak maguknak a vén bortermő Zobor-hegy alatt. Bagota István A komáromi gépállomás dolgozói befelezték az ötéves tervet A komáromi gén- és traktorállomás dolgozói életük legszebb napjait élik át. A traktorosok, agronómusok, de még a gépszerelők is naponta több­ször bemennek az irodába. Nehéz Gi- ze' a elvtársnőhöz, aki a gépállomás diszpécsere is, az iránt érdeklődnek, hogy hány hektáron kell még elvé­gezni a szántást, hogy teljesítsék a gottwaldi ötéves tervet. E hó 21-én úgy állt a helyzet, hogy a traktoro- •soknak még 1.500 hektáron ke t.t a szántást elvégezni és akkor büszkén jelenthették az ötévs terv siker'.'■■ el­végzését. Az 1.500 hektár területet .szombatig, azaz e hó 24-ig szántották fel. A fiatal traktoristák beszélik, hogy még vasárnap is Gután m’nd‘'n traktor dolgozott, hogy a legrövidebb időn belül befejezhessék az ötéves ter­vet. A komáromi gép- és traktorállo- má.s az ország legjobb gépállomásai közé tartozik és első a nyitrai kerü­letben. A tavaszi és a nyári munká­kat is sikeresen végezték el, ezért Antonín Zápotneký elvtárstól meleg- hangíi kösz" őlevelet kaptak. A gép- állomá.son a sikerek eléré-sénél a ,ió munka mellett még a dolgozók politi­kai öntudata is nagy szerepet ját­szik. A dolgozók tisztában vannak az­zal, i.ogv miért fontos, hogy a gép­állomás időben teljesítse a tervét, és az üzemi nártszervezet és az üzemi bizottság ezentúl még nagvnbb gondot fordít a gépállomás dolgozóinak politi­kai színvonalának emelésére. E hó 21-én délután 2 órakor a szé­pen kidí.sz’tett teremben ünnepélye.? keretek között megnyitották a párt­iskolázást és a CslSz politikai isko'á- zását. Az iskolázás megkezdésénél a gépállomás minden dolgozója és min­den fiatalja jelen volt. A pártiskolázás szerdán, a CsISz politikai iskolázása pedig pénteken lesz. A gép- és traktorállomás dolgozói, közöttük a fiatalok is nagy érdeklő­déssel várták az iskolázások megkez­dését és - további termelési sikerek érdekében fejleszteni kívánják úgy a politikai, mint szaktudásukat. Egész biztos, hogv több tanulással nagyobb tudással még jobban megszilárdítják termelési sikereiket és elérik azt, hogy példát vehetnek róluk a többi gépállo­mások dolgozói is. A moszkvai „Sarló és kalapács” gyá*"- ban mindenki ismeri, szereti Andrej Popov elvtársat. Ha kérdezed róla a gyár munkásait — hosszú beszélgetés láncát Indítod el. Nemcsak azt tudod meg. hogy ő a gyár legjobb propagan­distája, hogy kitűnik a termelésben, s hogy a Komszomol Központi Bizottsá­ga kitüntette őt, hanem megismered azoknak az embereknek a fejlődését is, akik az ö keze alól kerültek ki. A gyár ifjú dolgozóinak szavából megérted: ezt az embert becsülik, s nagyon sze­retik. A rendszeres tanulás mellett az élet készítette öt elő a kommunista pro­paganda magasfcrfcú és nehéz művésze­tére. A háborúból súlyos sebesüléssel tért haza, s négy éven át kényszerű pihenésre kárhoztatva várta a napot, amikor dolgozhat, amikor ismét tószt vehet a nép nagy alkotá.saiban. ľ Négy év! Keserves volt számára e hasszú tétlenség. S amikor végre, ha nem is régi ereje, de munkaképessége visszatért, két kézzel kapott az élet és a munka minden szépsége után, a le­hető leggyorsabban akarta pótolni az elmulasztottakat. — Szétforgácsolódsz Andrej... — mondták neki. Túlságosan sokat akarsz tenni.., Pedig ö csak azt tette, amit égető­en szükségesnek tartott. Csakhogy — valóben túlságosan sok minden iránt érdeklődött. Tanult, spwrtolt, irodalmi körökbe járt és a tudományos és iro­dalmi újdonságok hajszában bejárta a főváros összes könyvesboltjait. Éppen ez a széleskörű érdeklődés vonzotta Andrejhez az embereket. Sok barátje volt. A pártiroda megbízta öt, hogy segítsen a műhely Komszomol- szervezetének. Popov — amint mond­ják — „fejest ugrott” a Komszomol- ügyekbe, elment a gyűlésekre, segítet­te a titkárt, tanácsolt és irányított. Szerette ezt a munkát, de mégis en­nél többet kívánt. Sokkal mélyebb be­folyást akart gyakorolni' az ifjúságra, más kepcsolatot akart teremteni a fia­talokkal — szorosabbat, bensősége­sebbet, olyan kapcsolatot, amely a ter­melési érdekek közösségén és egy má­sik, sokkal szélesebb alapon nyugszik. Megtalálta ezt ez alapot is. Andrej Popov egy tanulókör vezetését vette tervbe, s hamarosan megbízást kapott, hogy Sztálin elvtárs életrajzára tanítsa a fiatalokét. Többször átolvasta, jegyzetelte Sztá­lin rövid életrajzát. Nemcsak magával- ragadta, de tel is emelte öt a könyv. Valehányszor visszatért hozzá, úgy é- rezte mindig távolabb, messzebb lát. Elolvasta Jaroszlavszkij, Barbusse és mások könyvelnek egyes fejezeteit, a- melyékre előadáshoz szük.sége volt. El- o1va.sta az öreg tifliszi munkások el­beszéléseit. Leonidze költeményét, a A propaga ndista „Vezér ifjúságát”. így készült különös gonddal az első foglakozásra. Aiután elérkezett a nap. Andrej mély átéléssel tartotta meg első előadását, s érezte, hogy sikerül megávalragadni hallgatóit. Még a nyughatatlan termé­szetű és garázda Kolja Jugyin is fi­gyelmesen tekintett rá, keskeny arcát gyerekesen elfödte tenyerével, hogy csak hohilokát és csillogó szemét le­hetett látni. De a propagandista feladata nemcsak az, hogy rábírjon másokat előadása meghallgatására. Andrej Popov olyan foglalkozásokat igyekezett tartani, a- melyeknek tengelye, középpontja: az élénk beszélgetés. Eleinte nehezen ment ez. A fiatalok sokáig csak az oktatót látták benne s gyakorlatlan iskolások módjára féltek a sikertelen felelettől. Iskolásság... Ez volt az, amitől mindennél jobban félt a propagandista. Nem kívánt magának más szerepet, mint az Idősebb, tapasztaltabb elvtárs szerepét olyan ifjú emberek baráti kö­rében, akik önállóan gondolkodnak s cselekednek. Ez a baráti kör lassan és fokozato­san alakult ki. Minél jobban megis­merték Andrejt a komszomolisták, an­nál jobban vonzódtak ehhez a sok mindent átélt és lelkileg csodálatos in fiatal emberhez, akivel mindenről könnyen lehetett beszélni — a munka problémáról, az olvasmányaikkal kap­csolatos gondolatokról, személyes örö­meikről és néha a bánatról is. A beszélgetések mindig túlnőttek a politikai foglalkozások keretein. Sok­szor közösen elsétáltak Iljics sírjához és itt folytatták a megkezdett vitát. Milyen messzire szálltak a gondolatok e rövid séták alatt! Felidézték itt a londoni kongresszust a távoli Kurejkát s 1917 viharzó Ok­tóberét. A fiatalok felélesztett érdek­lődése a legváratlanabb kérdéseket ve­tette fel s kiterjedt mindenre: politi­kára, tudományra, művészetre. Többször került szó személyes el­gondolásokra, tervekre is. így például a propagandista egyszer az utcán tud­ta meg Valja Szuncsigovától, hogy ősszel esti iskolára szeretne iratkozni. Más alkalommal jő néhány villamost elszalasztott, amíg Zsenja Pavlov rész­letesen kifejtette tervét egy „kiváló minőségű" brigád megszervezéséről. De volt úgy is, hogy maga Andrej tartotta vissza a komszomolistákat a megállónál, s szórakoztatta őket egy- egy új színdarabról szőlő elbeszélésé­vel. S ott helyben elhatározták, hogy ezt 3 darabot együtt megnézik. Amint bővült a komszomolisták érdeklődési köre úgy ment a munka is egyre job­ban. A műhelyben szemmellátható vál­tozások történtek. Popovot hol együí, A rézöntődében az ifjúmunkások né­gyes olvasztó-csoportjához tartozik Stamel József is. Oj módszer szerint, argon segítségével olvasztanak és mun­kájukkal szép eredményeket érnek el. hol másik hallgatója örvendeztette meg termelési sikereivel, vagy azzal, hogy fontos Komszomol megbízatást kapott. — Lám, hogy haladnak a tieid — mondogatta neki gyakran a többi mester. Sokat beszélgettem Andrej Popovval s jól emlékszem szavaira. — Jól ment a dolgom velük — mondta a komszo- molistákról, — de ne gondolja, hogy könnyű volt. Sok minden igen nehezen sikerült és sokszor minden fáradozá­som kárbaveszett. De tudja — foly­tatta — amikor arra gondolok, hogy milyen nagyszerű élet vár a mi ifjú­ságunkra és mi mindent kell nekik mégépíteniök, úgy elszorul a lelkem, mint azokban a pUlanatokban, amikor nagy öröm ér. Amíg hallgattam őt, eszembe jutott az egyik komszomolista: Viktor Arsze- nyev. Az új oktatási évről beszélget­tem vele, s megkérdeztem, van-e kedve tanulni. — Minél hamarább — felelte felcsillanó .szemekkel. Ebben a' felkiáltásban benne volt a türelmetlen törekvés, a tudás új, magasabb fo­kára. Feléleszteni ezt a törekvést és segí­teni a cél elérésében — mi lehet en­nél nagyszerűbb egy kommunista szá­mára? (Komszomolszkája Pravda cikke nyomán).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents