Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-10-21 / 71. szám

Iíirs hlfffiľw T7: Oi mösHG 3 A szovjet mezőgazdaság az új, erőteljes fejlődés útján A szovjet mezőgazdaság, az állan­dóan növekvő iparra támaszkodva, ó- riási sikereket ért el fejlődésében. A kolhozok közös gazdálkodása és a fa­lu technikai felszerelése évról-évre job­ban meg.szilárdul. A mezei munkák legnagyobb részét már gépesítették és a gépesítés továbbra is állandóan fo­kozódik. A szántás, a gabona-vetés; az ipari és gazdasági termények gépesíté­se az ötéves terv végére 90—95 szá­zalékkal emelkedik. Mindez jelenté­kenyen megkönnyíti és pnxiuktívabbá teszi a kolhoz-tagok munkáját. A mezőgazdasági termelés sikeres fejlődése a kolhoztagok életszínvona­lának további fejlődéséhez vezetett. A parasztok jövedelme — egy dolgozó személyre átszámítva — már 1951 -ben 60 százalékkal több volt, mmt 1940- ben, 1952-ben pedig az előző évhez viszonyítva 8 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaság általános emelkedé­se és a kolhozok további szervezeti, valamint gazdasági megszilárdulása ér­dekében — mondotta Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, a Legfelső Szovjet ötödik il­lésén — mértéktelenül fontas, hi>gy az országban a legközelebbi 2—3 évben a lakasság számára élelmiszerbäséget, a könnyűipar számára pedig nyersanyag- bőséget érjenek el. Ezért a kommunis­ta párt és a szovjet kormány több nagyjelentőségű intézkedé.st határozott el, amelyek mind a mezőgazdaság erő­teljes fejlődését biztosítják. Ezen intézkedésekhez tartozik töb­bek között, hogy a kolhozokat és kol­hoztagokat nagyobb érdeklődésre bír­ják a mezőgazdaság elmaradt ágaival szemben. Ezzel kapcsolatban már ez- idén emelkedik az olyan hús. tej, bur­gonya és zöldség beadási ára, amelyet a kolhozok és kolhoz-tagok rendes be­adási kötelezettségük keretén belül adnak lel Az új törvény szerint a mezőgazda­sági adót az 1952-es évhez viszonyítva az 1953-as évre 43 százalékkal, az 1954-es évre pedig több mint kétsze­resével csökkentik. A kormány elha­tározta az előző évek adóhátralékainak teljes törlését. Továbbá lényegesen le­szállították a kolhoztagok magángaz­dálkodásainak kötelező beadásait is. A kolhoztagok magángazdálkodására vo­natkozó régi mezőgazdasági adótörvény értelmében, a szövetkezeti tagoknak ,;iem volt érdekükben magángazdálko­dásuk kifejlesztése. Az új mezőgaz­dasági adótörvény kiküszöböli ezeket a hiányosságokat és felkelti az érdeklő­dést a magángazdálkodás iránt, külö­nösen a zöldség, burgonya, gyümölcs és tej termelésének, valamint az ál­lattenyésztés fejlesztésének fokozásá­ra. Az említett rendeletek következté­ben a kolhozok és kolhoz-tagok jöve- delme/már az 1953-as évre több mint 13 milliárd rubellal, az egész évre át­számítva pedig több mint 20 milliárd rubellal emelkedik. Az állami költségvetés hatalmas ösz- sze<)pe! biztosítja a mezőgazdaság gé­pesítésére és villamo.sítá.sára ■ irányuló intézkedéseket, valamint a kolhozok agronómiái és zootechnika! segítségét. A mezőgazdaság felvirágoztatására, csupán erre az évre, 52 milliárd rubelt állapítottak meg. A kolhozok ezidén ezenkívül az államtól 3 és tél milliárd rubel hosszúle.iáratú kölcsönt kapnak a közös gazdálkodás kifejlesztésére. Sa­ját jövedelmükből pedig 17 milliárd rubelt fordítanak beruházásokra az 1953-as évben. A szocialista mezőgazdaság, a kol­hoz-, gép- és traktorállomás- valamint szovhnzrendszerével, csak úgy tud nagy mértékben fejlődni, ha a kolho­zok. szovhozok, valamint gép- és trak­torállomások élén olyan káderek álla­nak, akik igazán tisztában vannak mun­kájukkal és akik a tudomány és haladó gyakorlat követelményeinek megfele­lően szervezik meg a munkát. Azonban a kolhozokban még nincsen kellőszá- mú, nagy tapasztalattal rendelkező el­nök, agronómus, zootechnikus, állat­orvos. stb., hogy a szocialista mező­gazdaság és állattenyésztés szükségle­teit fedezni tudják. Ezért a szov­jet kormány a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló rendel­kezéseiben arra is gondol, hogy min­den kolhozba állandó munkára ossza­nak be egy-két mezőgazdasági szak­embert, akit majd a gép- és traktor­állomás tizet, A szovjet' parasztság nagy lelkese­déssel fogadta ezt az intézkedést, mert látja, hogy a kommunista párt és a kormány milyen szeretettel gondosko­dik a kolhoz-rendszerről, a kolhozta­gok jólétének fokozásáról és az egész szovjet nép jólétéről. Ezért a szovjet parasztok növelik alkotóerejüket, hogy az őszi mezei munkákat sikeresen tel­jesíthessék és ezzel is biztosítsák a mezőgazdaság erőteljes fellendülését. Harmat István kőfaragó leveléből 55-éves kőfaragó vagyok, egy tizen­egytagú vasúti munkáscsaládból szár­mazom. Nehéz megélhetési viszonyok között, szegény.sorsban tengődő szü­léimét a nyomor arra kényszerítette, hogy engem már alig 12-éves korom­ban az elemi iskolából kiküldtek az életbe. Dolgozni mentem. Olasz kőfa­ragók közé kerültem és köztük tanul­tam mesterségem minden csínját-bín- ját. 1915-ben közülük tépett ki az el­ső világháború. Ott kellett hagynom a munkámat s bevonultam. A frontról sbesülten kerültem haza. dolgozni akartam, de a nyomor, amely körülölelt bennünket, nem sok re­ménnyel biztatott. Csak a dicsőséges Vörös Hadsereggel jött el az én fel­szabadulásom is. Nem kellett már resz­ketnem, hogy munka nélkül maradok. Az épülő Szövetségi Vasútvonalnál dolgozom, 5 gyermek apja vagyok. Munkámmal nagyon elégedett vagyok, boldogan dolgozom, 236-százalékos ál­landó tervteljesítményemmel, kerese­temmel nagyon szép megélhetést biz­tosíthatok családomnak. Igyekszem mi­nél lelkiismeretesebben dolgozni, hogy munkámmal hozzásegítsem szakaszun­kat, néha bizony nagy nehézségekkel birkózó tervünk állandó teljesítéséhez, sőt túlteljesítéséhez. Hálás vagyok kormányunknak, hogy az árleszállítással hozzásegített engem, hogy többet és könnyebben vásárolhas­sak magamnak és gyermekeimnek. 18- éves fiam, a kassai fémipari iskola nö­vendéke, a szünidejét nálunk, a Szö­vetségi Vasúton töltötte, mint fiatal brigádmunkás. Büszke vagyok rá. •Ár Száz mázsa sertéshűs terven felül A galántai járásban lévő taksonyi szövetkezet tagjai október elsejére teljesítették az egészévi húsbeadás ter­vét. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 36. évfordulójának tiszteleté­re, felajánlást tettek, hogy még száz mázsa sertéshúst adnak be terven te lül ez év végéig. A legjobb etető és gondozó Fabak János, aki rendszeres etetéssel és a tisztaság állandó fokozásával 80 dkg- os súlygyarapodást ér el darabonként naponta a rábízott sertéseknél. Garaj Mihály és Machán Martin szintén 96 darab sertést gondoz, lelkiismeretes munkájuk (eredménye, hogy 75-80 dkg. súlygyarapodást érnek el darabonként. Szüretel a bratislavai szövetkezet Előre az ötéves terv utolsó évének teliesítéséért A Szövetségi Vasútvonal dolgozói minden nehézséget leküzdve, odaadó munkájukkal harcolnak az ötéves terv ininéi előbbi befejezéséért. A korom- pai 04 számú munkaszakasz dolgozói 32 különböző kötelezettséget vállaltak a tervezett vasútvonal minél előbbi el­végzése érdekében, ezáltal az üzem ré­szére 127.512.90 Kčs-t takarítanak meg. Elvállalták, hogy október végére a sínlerakók részére 7.800 méter hosz- szú töltést fognak elkészíteni. Ebből már 2.400 méter hosszú töltést átad­tak rendeltetésének. A 041 számú mun­kaszakaszon a munkásokat a tervtelje- sité.sénél főleg az gátolja, hogy ezen a szakaszon elvégezték' előre kiterve­zett munkájukat, de a következő mun­kához a terv még nincs kidolgozva. Ennek a következtében gyakraVi meg­történik, hogy az elvégzett' töltés ala­csony és újból tölteni kell. Az igazga­tóságnak erélyesebben tel kell lépnie, hogy a tervet minél előbb készítsék el. A tervteljesítésben a 042 számú mun­kaszakasz is akadályozva van. A ke­letszlovákiai Villanyeröművek igazga- tő.sága a többszöri felszólítás ellenére még máig se helyezte át az útból a villanyvezetéket. .A korompai munka- szakaszok dolgozói szeptember hónap­ban 120 százalékra teljesítették tervü­ket és az üzem részére 9600 Kčs-t takarítottak meg. Ezt a teljesítményt úgy érték el, hogy az egész munka- szakaszon bevezették az „öl,százas moz­galmat”. Ebben a mozgalomban leg­jobban Márkus elvtárs csoportja veszi ki részét, 200-százalékos tervteljesí­téssel. A 042 számú szakaszon kell, hogy megemlítsük Brezina elvtárs ló­nak a csillékbe és vagonokba rakni. Ezen szép eredmények elérése mel­lett, meg kell, hogy említsük a buja- novi alagút dolgozóinak tervteljesítését is. A bujanovi alagút, a vasútvonal leg­több pontja, ott azonban a terv- teľjesítés nem dicséretreraéltó. *A ter­vet azért teljesítik hiányosan, mert Rolován és Ruzsinán az üzemi part­szervezet nem áll a terv teljesítéséért folyó harc élén. Ez azt jelenti, hogy az ottani munkásokkal nem ismertetik meg a terv teljesítésének fontosságát és így nem tudják megnyerni a mun­ka verseny részére a dolgozók tömegét. A rolovi pártcsoport annak ellenére, hogy I az anyagszállítás nehezen megy be až alagútba, egyszer se ült össze, hogy közösen megbeszéljék és közösen távolítsák el a nehézségeket. Z. A szölőfürtös domboldal korán éb­red. A csend és a mozdulatlanság riad­tan menekül a Kiskárpátok magasabb csúcsaira. A távoli útról kocsizörej hallatszik át az őszi ködön. A szőlőtőke sorok túlsó végén egy emberi alak körvonalai bontakoznak ki. .Majdnem minden tőkénél megáll, le­hajol és néz valamit, majd ' tovább megy. Mozdulatai elárulják, hogy nem idegen itt, látni rajta, hogy minden szőlőtőkét jól ismer. Óvatos járása azt is elárulja, hogy ő is gazdája ennek a szőlőnek. Mire kiér hozzánk a sor végére, -ä szüretelők éppen az első kannájukat ürítették ki a puttonyokba. Németh elvtárstól megtudtuk, hogy Rehák F’e- renc a neve, és hogy ő a csoportveze­tő. Kezében összehajtott papírlap és ceruza. Azt hittük, hogy az átlagos hektárhozamot akarja kiszámítani, becslés alapján. Csak a későbbi be­szélgetésünk közben derült ki tévedé­sünk. — Csoportunk munkaversenyben á'l — világosít fel bennünket Rehák elv­társ. Abban versenyzünk, hogy ki szü­retel a legkevesebb szemveszteséggel, illetve szemveszteség nélkül. — Nos, ki vezet a versenyben? — Hát ezt nem olyan könnyű e4- dönteni — válaszol Rehák elvtárs, s hosszan végignéz a kezében lévő pa­pírlapon. Most jövünk rá, hogy reggeli útján a munkaverseny tegnapi eredményeit értékelte ki. Majd miután háromszor is átfutotta szemével a papírlapot, megszólal: eddig Klačan Ferenc vezet, tepnap is az ő sorai voltak a legtisz­tábbak. De a többiek is igen jól állnak a versenyben. .A tagság minden lehul­lott szemet felvesz, nem hagy a föl- j tiet már ö sem talál, és így megnyu- dön elveszni semmit sem. Nem tudn', 1 Qodva ül vissza a bakra. Ma.jd ostorá- hogy a szüret végéig ki szerzi meg s | val a lovak fölé suhint, jelezve az in- . legtöbb ,jó pontot. A tagságot egy | dulást. nagy családdá kovácsolta a közös cél, | Magángazdálkodó szőlőtermelők régi tulajdonsokra. Keserves zscllérkenye- ren élt a tagság a múltban. Sokszor még a legszükségesebb életszükségleti cikkeket sem tudták megvenni bérük­ből. Akármilyen jó is volt a termes, ek bizony nem szüreteltek vígan,-mert ekkor sem jutott több a számukra. Egészen máskép szüretelnek most. Boldog örömmel dolgoznak, mert ér­zik, hogy most ők a szólőskertek gaz­dái. S jó gazdái. Amióta megalakítot­ták a szövetkezetét, fokozatosan javí­tották a szőlők talaját, kicserélték a korhadt karókat, új gazdasági eszkö­zöket vásároltak; egyszóval ' tel,jcsen rendbehozták az elhanyagolt szőlőket. Már az első évben jó termést ered­ményezett a szorgalmas munka. Az idén is közepes a termés, annak elle­nére, hogy az időjárás nem kedvezett a szőlőnek. Azalatt amíg elbeszélgettünk Rehák elvtárssal, a puttonyosok telehordták a kádakat. Teljesen új kádak ezek, a középső lécen három fekete betű büsz­kélkedik: JRD. — Ezt is mi vettük már — j«)yzi meg Pelikán elvtárs, amikor a betűkön felejtett tekintetünket észrevette. Amíg a kádakat a kocsira rakjuk, a 24 szövetkezeti dolgozó szorgalmasan tölti az üres puttonyokat. Kezük alatt engedelmesen hajlanak meg a tőke- vesszők, s a sorsukba beletörődve tű­rik, hogy megfosztják őket érett gyü­mölcsüktől. A kocsira feltettük az’' utolsó put­tonyt is. Németh elvtárs leszáll a ko­csiról, hogy segítsen összeszedni ' a közben kiszóródott szemeket. / — Minden szemért kár ■— mondjá, s kutatóan végignéz a földön. De töb­a közös munka. Féltve őrzik és vi­gyáznak a szövetkezet vagyonára, mert tudják, hogy a szövetkezet vagyona az ö munkájuk eredménye, az ö közös vagyonuk. Rehák elvtárs ezután a szövetkezet múltjáról beszél. Elmondotta, hogy a szőlőkertek nagyrésze elmenekült né­met birtokasoké volt. A tagság túlnyo­mó része föld nélkül lépett be a szö­vetkezetbe, javarészt azok, akik aze­lőtt ezekben a szőlőskertekben dolgoz­tak a nagy gazdákra és a szőlöskert szokása szerint mindem szüretkor a lovak nyakába csengőt akasztanak. A csengetyüszóval fel akarják hívni az emberek figyelmét arra, hogy most ők szüretelnek. Németh bácsi lovai nyakáról hiányzanak a -csengők. A lo­vak mégis méltóságteljesen — mintha éreznék, hogy a szövetkezet termését viszik — lépkednek a hepe-hupás úton. Németh bácsi mosolygós arccal, boldogan ül a bakon, sietésre biztatja lovait, hogy időben ott legyen a Prá­gai úti présházban. B. T. 'lároms'zázötvenezer köbméter kő helyén fut végig a sínpár. A ruzsinai híd, három hatalmas pillé­ren nyugszik negyven méter magas­ságban. vészcsoportját, akik a kemény hegy­oldalba fúrva robbantják szét a vonal előtt álló kősziklákat. Tervüket szep­temberben 281 százalékra teljesítették. Az előforduló nehézségeket, a gyűlé­seken lezajlott közös megvitatás alap­ján igyekeznek eltávolítani. Kötelezett­ségvállalást tettek, hogy az ötéves terv utolsó évét december 21-ére teljesí­tik. Említésreméltó kötelezettségválla­lást tettek Margecanyban a 051-es szá­mú munkaszakasz dolgozói is. Kötele­zettséget vállaltak, hogy a töltést, a- mit már október végére kellene elvé- gezniök, már október 15-re elvégzik. A kötelezettségvállalás megvalósítá.sa- ban Horyb, Majer és Dzsobtin elvtár­sak munkacsoportjai veszik ki részü­ket. A richhyavai 043-as számú munka- szakasz dolgozói azt a kötelezettség­vállalást tették, hogy 2.173 méter hosz- szú töltést, amely ez év végére van tervezve, 2 hónappal előbb, tehát már október végére befejezik, A töltéské- szítő munkások számára azonban a föl­det ki kell termelni. Ezt Karis elvtárs lövészcsoportja végzi, amely munka- csoport szintén kötelezettséget vállal*. A tervezett 5.000 köbméter föld ki­termelése helyett 8.000 köbméter föl­det fog kitermelni, amit a bágerok fug­Laboratóríumban, fiatalok között A minap olyan fiatalokat láto­gattunk meg, akik elérték életük íenfübí) vagyát: loglechnikmok let­tek. A komáromi állami kórház fo­gászati osztályának laboratóriumá­ban dolgoznak. Mielőtt belépne az ember a te­rembe, önkéntelenül megáll, meg­torpan, mert az ajtón keresztül az a mindnyájunk számára jól meg­szokott kellemetlen zúgás szűrődik ki, amit a fogonro.snál hallunk fú­rás közben. A fúrógép sercegése ez. Nem kellemes hang még a hátunk is beleizzadt, amint meghallottuk. A bennlévö emberek vidám cse­vegése azonban megbátoritott. Be­mentünk. Nagy fehér terem, végig munkapadokkal. A munkapadokon műszerek, gépek, mérőeszközök. — Fiatal technikusok dolgoznak itt. Hosszú, fehérköpenyben. Lányok, fiúk vegyesen. Az egyik barna, vastag szemöl­dökű fiú munkája ragadta meg fi- O" ■In’iink'O '» '■ "r b ■■ - h Hozzá sietünk. Egy csészéhez ha- sonl' edényben fehér, gyúrható anyagot kever. Gyorsan, megszo­kott mozdulatokkal jár a keze. A fehér anyag givsz. Mikor már jót kikeverte (arról ítéljük, hogy jól mert megtaposna és elégedett ar­I riipnu hoz^i'i) le'otir, Aztán le­ült. magához húzta a Neon-csövet s elkezdett dolgozni egy rózsaszín gipszlenyomaton. Amikor már kész volt a mun­kájával. felállt és hozzáfogott meg­magyarázni azt, amit csiná t, amire mi oly nagy csodálkozással néztünk. — Ezt a munkát fogmodelezés- nek nevezik, — kezdte. — Ugyanis, amikor valaki elmegy a fogorvoshoz, ott legelőször megné­zik a fogait. Abban az esetben, ha csak kisebb lyukról van szó, akkor egyszerűen kitisztítják, azután be­tömik. Sokkal rosszabb, ha már nem lehet betömni, ilyenkor aztán egész fogat kap „ajándékba” az ü- lető. Sőt megtörténik az is, hogy egész fogsort kap. Kezdjük csak elölről. Tehát az orvos megvizsgá - ja és mondjuk hiányzik a felső bal ötös fog. Az orvos a két körülötte lévő fogat először megtisztítja, le- csiszolja. lereszeli. K’ťszťtia a jö­vevény fognak is a helyét. Mikor ez már készen van. megcsinálja a g' zlenyomatot. Rózsaszín gipsz- csomóba kell beleharapnia a pa- ciensnek. A gipsz megszárad, elke­rül hozzánk a laboratóriumba. Mi megnézzük és errö a negatív ró- zsaszín lenyomatról megcsináljuk a fehér, pozitív lenyomatot. A fehtr gipszlenyomat meglehe­tősen masszív, úgyhogy nyugodtan do'gozhatunk rajta. Megcsináljuk a kontúrozást. A kontúrozás abban áll, hogy a gipszlenyomaton is ki­jelöljük a foghúst és a fogat. Sőt, ha szükséges, egész mélyen rehúz­zuk, hogy látható legyen a fog to­vábbi menetenek iránya. A kontú­rozás után gipszből beépítjük a hiányzó fogat, maid a porceltán fo­gat. Nem egyszerit munka ez. Fő­leg nagy pontosságot követel, hi­szen minden ember fogának meg van a maga sajátossága, a maga különleges alakja. Azt bizonyára tudjátok ti is, hogy ha az „ajándék fog” ( ak egy kicsikét „elcsináló- dik", bizony nincs köszönet ben­ne. A rossz munka nagyon meg- bosszúlja magát, mert elöbb-utóbb újonnan meg kell csinálni, s a pa­ciensnek kétszeres a fájdalma. Addig míg mi Tibivel beszélget­tünk, többen körénk sereglettek. Mindnyájan mondani .szeretnének valamit. — Egy fiatal lány egy egész fogsort mutat, éppen ezen dolgozik. — Oly „ki-be szedhető” müfogsor lesz ez, — mondja mo­solyogva. I Kardos István.

Next

/
Thumbnails
Contents