Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-10-17 / 70. szám
.. '■-■.■Kŕ y ins:^. október 14. f ■';» 01IFIDSÜG n :-Í /■'sipiôľĽ ťuľdaJl az idő. A korahaj- '^nali szél fütyórészve fésüli a falu apró hazait. Ilt.-ott meg-meglebegteti a-hazak tetején a nádat, az utca porát finoman, .szépen felemeli, aztán megkavarja, mintha csak kedve telne benne. .A ievegoben sárguló akácfalevelek libegnek. Hideg van. Október ele-, je .A vasútállumásról siető emberek orrát, szájaszélét. pirosra szívja a friss levegő. Fázni éppenséggel nem fáznak, jól felöltöztek. Az asszonyok, vastag meleg kendót csavartak derekukra, meg a fejűkre. így mennek, sietnek. Kezükben kosarak, hátukon batyu. A kosarakból hápogó rucatejelj, meg nyugtalankodó csibék kandikálnak. M int a hangyaboly vagy a méhkas, mikor megpiszkálják, olyan most ez a tér, olyan a gutái vásár. Még talán azzal a különbséggel olyanabb, hogy míg a han- gyabolyban vagy a méhkasban az ember füle számára csendben, hangoskodás nélkül folyik a nyüzsgés, addig itt, még a saját hangját IS jól meg kell figyelnie az embernek, hogy megértse. Igazi vásári összhang. Sok mjnden van ebben a harmóniában. kiabálás, alkudozás, lónye- rítps. autótülkfelés, kacsahápogás, csi- pegés, a játékárus sípolása,., meg mit is tudom mi minden. Az árusok sznte egymás hangját igyekszenek túl kiabálni: „ide-ide csak én hozzam!”, „nálam a jó portéka”, „itt az olc.só János”, „ingyen szilva”, — kavarognak a levegő zajában a csalogató, hívogató szavak. Valóban ‘van is itt minden bőven. A baromfisor szinte végtelen. Van itt annyi liba, kacsa, tyúk, c.sirke, galamb, pulyka, hogy még sohase látott az ember ennyit. „Hessék kérem, jó kövér, csak tes- ék! — kinálgatja kacsáit az öreg Je- zsó néni is, az egyik szom.széd puszta lakója. Emelgeti, forgatja, súlyát méri. Közben-közben magának is duruzsol egyet-mást. Biztosan saját magának is dioséri, tetszik neki. Jön is egy vevő, valami fiatalasszony féle. Kiemeli a kosárból az egyiket és sac- colgatja, megtapogatja a hónalját, kövér-e. — Hogy adja néni? adja-e hetvenötért .. . ? — dobja be a nagy szót. De bizony Jezsó néni nem szívbajos asz- szony, hogy csak úgy első szóra félreállna, ah, dehogy. — Hogy mondja? hetvenötért? menjen a csudába, ha jó dolga van! hát a levegőből nőtt az*fel? — Tehát nem — mondja a fiatal- asszony — lesz az még hallja, dél felé hetven, meg hatvanöt is . .. Egy huszonöt év körüli fiatalasszony is ugyancsak ügyeskedik. Látni rajta, hogy jó kis vásári tapasztalattal bír, mert hiszen azt is tudni kell. Vagy tíz pár csibét kuporgat a lábánál. Kettőt, nyilván a legszebbeket magasra emelve a kezében lóbálja, így kiabál: „legszebb csibék a piacon! legszebb csibék a piacon! negyvenöt egy pár, c.sak negyvenöt korona!” A vásár leghangosabb embere Kubik ^ bácsi Zöldségárus. A komáromi kertészethez tartozik. Középtermetű, fiatalos kerekarcú, mindig mosolygó ember. Lapos sapkában. Olyan hangja van. hogy túlharsogja még a legraffi- náltabb árusítókat is. No meg a mondanivalója ... a lelkesedés ... — Tessék, tessék! Elölről, hátulról mind eladó! Elölről, hátulról! mindegy kérem, egy korona az ára! — kinálgatja a karfiolt. Bizony ha azt merné valamelyik, asszony neki mondani, hogy nem szép a karfiolja, jaj lenne annak. Könnyen megkapná a magaét: ,,takarodjék! ne rontsa a boltot! olyan ez asszonyok, mint a menyasz- szonyi c.sokor”. Tessék kérem! — és már mondja is tovább. Jánosáné néni házi kötöttdolgokat kínálgat. Oly nagy fejrevaló gyapjú- kendőért hatvanöt koronát kér. Egy szimöi bácsi szalonnát kínál. Negyedkilónként húsz-húsz koronáért. Sok a tojás, tej. tejfel, túró és más hasonló termék is. Farkas Józsefné gyógynövényekkel üzleteskedik. A galgánygyökérhez használati utasítást is ad. • Nagy Böske gútai fiatalasszony szilvát meg almát árul. Koronára tartja a szilvát, de látni rajta, hetven fillérért is szíve,sen odaadná. Hiszen annyi van belőle a vásáron, hogy a poklot is lehetne vele tömni. De van itt jócskán alma is, körte is, dió, szőlő, birsalma. Valaki tökmagol árul, mert hát anélkül nem is vásár lenne a gútai vásár. Egy korona egy porció. A cukorkaárus körül asszonyok csoportosulnak, vásárfiát vesznek a gyerekeknek. Megigérték nekik ... \| agy sikerrel ^’szerepelt a helyi Egységes Föld- ■\ műves Szövetkezet ^^a vásáron. A gútai szövetkezet főtt és sült disznókolbászt árul. Helyben felütötték a lacikony hát, négy koronáért árulták, kiflivel együtt. Megéri. Olyan fenséges illatú, hát még az íze. A szaga már messziről csiklandozza az emberek orrát. Oléh Miklósné szövetkezeti tag. a felszolgál# .A férje a pénzt szedi. Rátái bácsi a szakács. Ért is hozzá, mindenki dicséri. Először megfőzi, aztán jó disznózsíron megsüti a kolbászt. Oléh néni azt mondja, hOgy a húsbeszolqál- tatási kötelezettségüket már teljesítették. így most már szabadon árulhatnak. És ez helyes is. — Volt egy pár hízónk, amit erre szántunk. Leöljük, feldolgozzuk és kiárusítjuk. Kell a pénz a szövetkezeti tagoknak. Aki megveszi, az is jól jár vele, meg mink is. |\/t ár délutpn felé járt az idő, ami- kor megüresedett a vásártér. Az emberek elindultak haza. Egyik ezt, a másik azt vitt. Mindenki valamit. Arcukon szabad életük boldogan viritó mosolyát. Kardos István NinfP helye a kuláknak az EFSz-ben .A varannói járás soli EFSz-ében is rá.iött a dér a kulákokra és azokra, akik őket támogatják. .A tagság felismerte kártevő munkájukat és Kmetz János, Vágner János kulákokat, vala- m nt Duranič Sándort, aki mindenben kiszolgálójuk volt, kitették az EFSz- böl. Amióta az. EFSz megszabadult a j kulálfoktól és lázítóktól, jobb a mun- I kaerkölcs a dolgozók között. . Meglát- j szik ez azon is, hogy a soli szövetkezetben már befejezték a vetést. Bizaloimnai néznek a íövőbe A felsöszemerédi szövetkezet hosz- szú múltra tekint vissza. Még 1949-ben dolgos munkásemberek alakították, akik már akkor felismerték a szocialista nagygazdálkodás előnyeit. Szívós munkájuknak meg van ám az eredménye. A kis- és középparasztok látták, hogy életük az EFSz-ben könnyebb lesz, 1952-ben ők is beléptek. .A nyári versenyben megálltak a helyüket és a járásban harmadik helyre kerültek. A beadást 100 százalékra teljesítették, sőt löO mázsa búzát a terven felül adtak be.- A rnunkát meg1 szervezték, a kapásokat elosztották a I tagok között, így biztosítva van'az ö- I sziek időben való betakarítása A 10 I hektái cukorrépájuk, mivel az! döben . és 'jól bedolgozták, túlhaladja a tervezett hektárhozamot. A tejhozamuk napról-napra emelkedik, a kukorica- szárítóik is megteltek és már gondot okoz a kukorica elraktározása. Bár nagy a szárazság, de a vetést már e héten bevégzik. A falu határában bármerre nézünk, mindenütt serényen dolgozó embereket látni. 500 ya,»on cukorral többet A pódafai brigád A dunaszerdahelyi gépállomás legjobb brigádja a pódafai brigád. .Az őszi munkák tervét október 5-ig ötven százalékra telje.sítette. A brigád vezetője Csölle István, aki a munká helyes megszervezésével minden brigádvezetőnek mintaképül szolgálhat. A brigád úgy érte el a szép eredményt, hogy a munkát két váltásban végezték. A brigád ugyan szorosan együttműködött a szövetkezetekkel, így már az előző nap tudták, hogy mit fognak a szövetkezet földjein dolgozni. .A űrigád tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy az őszi munkákat határidő előtt befejezik es tervüket 20 százalékkal lúlteljesítik. A brigád naponta J20 százalékra teljesíti tervéi, A teljesítmény fokozásában a brigád tagjait a szocialista munkaverseny lelkesíti, melyet nap>onta kiértékelnek. A legjobb eredményt elérők nevét a versenytáblán feltüntetik. Rekordteliesítmény Brünnhen A brünni Bohumír Šmeral egyesült acélművek öntői az öntöde megalakulásának 65. évfordulója napján terven felül 17 tonna acélt öntöttek. Es(y várakozás bosszúsába A napokban, pontosan e hó 2.-án történt. Szép, szinte a nyárra emlékeztető derűs őszi nap volt. Néhány perccel fél 10 után érkeztem Lévára. Mindenekelőtt meg akartam győződni, mikor indul Ipolyság felé a legközelebbi autóbusz. Az állomás melletti autóbusz-megállónál hamaro.san megtaláltam a Jüggesztett menetrendet. Az indulási idő: 10 óra 50 perc! — A rendelkezésemre álló idő éppen elég arra, hogy ügyemet elintézzem^ és tovább utazhassak, — gondoltam s elindultam a város felé. Roham'a, alig pár perccel az indulás idővöntja előtt érkeztem vissza. — Az ipolysági autóbusz még nincs itt? -- érdeklődtem izgatottan. — Ah, kérem, nem jár az olyan pontosan, — volt a higgadt válasz. Sajnos, alig két nappal azelőtt magam is meggyőződtem erről. A .szerencsétlen" léletlen folytán ugyanezen a vonalon utaztam s az ipolysági autóbusz majdnem másfél órás késéssel indult. Gondoltam, néha ez is előfordul. Am a legkevésbbé sem feltételeztem. hogy a nagyarányú késés gyakrabban ismétlődik. Az indúlá.si időpont utáni várakozás első félórája aránylag hamar eltelt. Fél 72 után azonban többen is nyugtalankodni kezdtek. Elindultam a nem me.ssze lévő garázs felé, ahol hamarosan n g is találtam az ipolysági autóbuszt. A jegykezelő egy ládán állva az autóbusz hatalmas ablaktábláit tiszti- totía nagy szorgalommal. Az indulás felől érdeklődtem. — Azt nehéz lenne megmondani, — válaszolta és nyugodtan ti.sztított tovább.-- Legalább azt árulja el, körülbelül mikor van kilátás az indulásra. Most már rám .se nézett, folytatta munkáját s nem tulajdonítva nagy fontosságot az ügynek, halk hangon válaszolt: — Attól függ, hogyan sikerül a ragasztás. Már másodszor kell ragasztani, először nem sikerült. Talán egy félóra múlva ... A remény parányi sugara csillant meg — talán félóra múlva ... Addig benézek az állomás melletti büffébe, hisz úgyis délfelé jár az idő. A kis helyiségben hatan-heten lehettek előttem. Az előttem lévő harmadik vevő egy falusi néniké volt. Rákerült a sor és 5 dkg cukorkát kert. — 5 dekát nem adhatok, vegyen 10 dekát, — válaszolt^ durván az eladónő. A nénike csodálkozva meresztette rá tekintetét. — De kérem, nekem c.sak ennyi apróm van, száza.st pedig nem akarok váltani. — Mondtam, hogy 5 dekát nem adhatok, ne tartóztasson fel! . A nénike még egy pillantást vetett a 10 dekás csomagocskákra és csalódottan távozott. En is utána mentem. Az elárusitónő durva viselkeHé.se elkeserített, az étvágyam is elment. Az eladó hogy viselkedhet így a vevővel szemben és ki ezért a felelős? — sok-sok ehhez hasonló kérdés keringett agyamban. Az illetékesek bizonyára megadjak ezekre a "álaszt. Eg'y óra húsz j>erces késéssel végre megjött az autóbusz is. A többi várakozóval együtt odasiettünk, hogy tei- szálhassunk. Azonban még néhány „röpke” percet várnunk kellett. A jegykezelő rjiost is kimerithctetlen nyugalomról tett tanulságot. Míg a várakozók lent idegesen topogtak, ő egy plakátot halászott elő es,fit olyan nyugodtan, ijcényelm.esi>n kézdte ra- gasztgatni az autóbu.sz ragyogóra tisztított ablakára, mintha nem is mi várnánk ő rá, hanem fordítva. A plakáton hatalmas betűkkel a következő felirá.st olvashattuk: „Az árleszállítás dolgozó népünk úiahb nagy sikere.” A piáké*ragasztásra való ráraknzás- sal eltelt további 4- 5 perc alatt arra gondoltam hogyha dolgozóink úgy dofgoznának, mint az autóhusz-fn:gálám lévai dolgozói (tisztelet a kivételnek;.. akkor a jegykezelőnek bizonyára még nem-lenne alkalma z ár- leszáľ:té:y hirdető plakát ragasztásával további prickes perceket elrabolnia az utazóktól. Végül is htlgozóink nevében feltesz- szük a jogos kérdést: Nem lehetne-e Léván is úgy megszervezni a munkát, hogy az autó- ( buszok ne késnének rendszeresen egesz órákat és a jövőben gyakrabban betartanák a menetrendben előírt indulási időpontot ? Zsüka László. . örömteli reggelre ébredt Diószeg szombaton, október 3-án. Az utcákon' a felkelő nap sugaraitól bearanyozott arcú, ■ nevetgélő munkások igyekeztek a cukorgyár felé. Siettek, mert ők voltak az elsők, akik megkezdték a munkát az idei cukorrépa feldolgozásánál. .Amikor a gyári sziréna a munka kezdetét jelezte, már mindenki a munkahelyén volt. A dolgozók megkezdték a munkát, hogy teljesítsék pártunk és kormányunk határozatát, hogy több, jobb minőségű és olcsóbb cukrot gyártsanak. A diószegi cukorgyár dolgozói ezidén 5^0 vagon cukorral többet gyártanak, mint tavaly. E fokozott feladat teljesítése érdekében lényegesen kifejlesztették a szocialista munkaversenyt. A cukor gyártásánál fontos szerep jut a cukoroldat laborat|riumi megvizsgálásának is. Képünkön Špačinský István és Zajac Péter vegyészmérnök hallgatók a nehéz és könnyű cukoroldatban lévő hatóut állapítják meg. Épül a Torna-rozsnyói vasútvonal Hazánk szocialista építésénél a Rozs- nyő-tornai vasútvonal újabb lépést jelent életszínvonalunk emelkedé.sében. Ezt látva Notová elvtársnö is, aki a zólyomi CSD mozdonyalkatrészek elosztóosztályának munká-snője, hogy ezen nagyjelentőségű vasútvonal szocialista államunk számára minél előbb elkészüljön, elhatározta, hogy kéthetes önkéntes brigádmunkával fog ehhez hozzájárulni. Notová elvtársnö elhatározását végre is hajtja, mert már is az új vasútvonal kiépítésén dolgozik. Az építkezéshez szükséges anyagok kirakásánál dolgozik és munkáját becsületesen végzi. Brigádcsoportjával együtt az a kötelessége, hogy a megérkezett szerelvényt, melyben a különféle anyagok érkeznek, a nap folyamán kiürítsék. — Ezt mindig el is végezzük, mert tudjuk, hogy ha a vagon sokáig áll egy helyben, nagy veszteséget jelent úgy a vállalat, mint az egész ország számára — mondja Nőtová elvtársnő. Ezen az építkezésen a nehézségeknek döntő jelentőségük van. A vállalat igazgatóságának nagy gondot kell fordítani arra, hogy a gépeket a lehető legjobban kihasználják. Miközben a kirakó munkásokkal beszélgettem, gépzakatolásra lettem figyelmes. Egy hatalmas hemyótalpas gép közeledett. A gép elején egy nagy vaskés van, amely arra szolgál, hogy a földet egyenlítse. A gép, amint a közelünkbe ért, megállt és egy fiatal szőke fiú ügyes mozdulatokkal lépett le róla, hogy munkájáról jelentést tegyen. A fiatal szőke fiú Ivan István, 22 éves, ö a buldozér kezelője. Pistának nagy az öröme, hogy ilyen hatalmas gépet kezelhet. Ezt meg is látni ám a munkáján, mert a gépet a lehető legjobban kihasználja. Naponta 600—700 köbmétert egyenlít el és tervét átlag 170 százalékra teljesíti. Ezen a munkaszakaszon több nehéz gép dolgozik, de a többi gépet nem használják ki üyen alaposan. Ezért a vállalat igazgatóságát is hibáztatjuk. A szádalmási igazgatóság rendelkezése szerint egy szkrippert egy másik építkezésre kellett volna küldeni. A rozsnyói munkaszakasz vezetője a gépet le is állította és a szkripper kezelője hozzá fogott a megtisztításához, hogy majd kitisztítva küldjék el rendeltetési helyére. De a pép még most is ott áll, semmi sem történt elszállíI tása érdekében. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen nagyteljesítményű gépezetet három napig nem használtak ki. .A vállalatnál még néhány hibára tudnánk rámutatni. Legnagyobb hiba azonban, hogy nem fordít gondot a kötelezettség vállálásokra és az if.iúsag nevelésére. A vállalat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére még nem tett kötelezettségvállalást és a munkásoknak sem magyarázták meg annak jelentőségét. A munkacsoportokban nem tartanak rendszeres sajtótízperceket és így az ottani munkások nem ismerik hazánk többi munkásainak életét. Az ifjúmunkások nevelésével egyáltalán nem foglalkoznak. Ebben a rozsnyói járási CsISz vezetősége hanyag munkáját is látjuk. Az építkezésen nem alakítottak üzemi CsISz-szervezetet és az ifjúságnak nincs is lehetősége rá, hogy munkájuk után szórakozzanak, vagy pedig fejles.szék ideológiai színvonalukat. A rozsnyói járási CsISz-vezetaségnek és a vállalatnak nagyobb gond'it kell fordítaini a fiatalok megszervezésé-re és nevelésére. Továbbá a vállalat t»g.ve meg a kellő intézkedéseket, hooy a gépeket a lehető legjobban használják ki. B. Z té- c .
