Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-03-25 / 12. szám

OlIFlOSAe 1953 március 25 / Esküs/ünk Neked (íottvvald elvtárs Egyre töbl) levél érkeziu szer- kesztöségüiiklie az ország minden tájáról Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök, Csehszlovákia Komniiinista Pártja elnöke clluinyta elkalmábói. A rettentő fájdalom ájabb fogadalmakra, újabb tettekre serkenti ifjúságunkat. — Elhún>’t az, aki legkedvesebb volt nekünk, aki legtöbliet tett if­júságunkért s aki pártunkat gyö. zelenihez vezette — írja Bán Zoltán elvtárs, a CsISz központi politikai iskolájának hallgatója. — Ittha- gyott bennünket az az ember, aki a Szovjetunió és Sztálin elvtárs se. gítségével megteremtette j számunk­ra a boldog hazát. Fogadom Gott, wald elvtárs emlékére, hog>’ ezt a 6 hónapos poltikai iskolát kitűnő eredménnyel végzem el és gyengébb tanulótársaim segítségére sietek. Csiipka Jaroslav Pozsonyból fgj’ ir: .— Gottuald elvtárs, még nem­régen, amikor Sztálin elvtárs teme­tésére utazott, felhívta figyelmün­ket a kishitűség megnyilvánulására és egj’ségre, éberségre és elővigyá­zatosságra serke.ntett bennünket. Csehszlovákia Ifjúsága azzal felel mindazoknak, aldk Sztálin és Gott- wald elvtárs halálát saját piszkos, háborús tervükre használnák fel, hogy a munkahelyeken hűen telje­síti szeretett apánk üzenetét. Én, mint egyike a CsISz több mint mil­liós hadseregének, szintén fokozott mértékben munkához látok, hogy ezt az üzenetet hűen teljesítem. B’e- I gadom Gottwald elvtárs emlékére, j hogy a többi CsISz.tagokiuik példát mutatok. Napi normámat rendsze­resen 145 százalékra fogom teljesí­teni. Feldsám László, a kassai magyar- nyeltdi felsőipariskola tanulói nevé­ben az alábbiakat vetette jiapírra: i — Fogadjuk, hogy pártunknak mindenkor hű segítőtársai leszünk és határoz.atai teljesítésére mindig készen állunk. Nem térünk el Gott- wafd elvtárs újtárói; ez az út a szocializmushoz, a kommunizmus­hoz és a világbékéhez vezet. Eperjessy Ottó, a CsISz király- helmeci járási titkárságának dolgo­zója, járásuk és városuk nevében ír: — A királyhelmcei járás ifjúsága taggyűléseken emlékezett meg Gott- wald elvtárs életéről és munkájáról, majd részvéttáviratokat küldött Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságához. Gottvvald elvtárs emlékére fogadja, hogy még aktívabban harebaszáll az ötéves terv teljesítéséért, hűén követi pártunk és kormán.vunk irányvonalát. Munkára, tanulásra készen tesz­nek fogadalmat hazánk fiataljai... Mtmlnyájunk.at megtört a halálhír, de amint a fentiekből látjuk, orszá­gunk ifjúsága nem csüggwl el, ha. nem harcba száll az első Gottwal- di ötévi-s terv feladatainak teljesít- téséért, harcba szál] a tudás elsajá­tításáért., Érezni ezt Turcsák Mi­hály elvtárs leveléből is, — Xagy csapás mindnyájunkra Gottwald elvtársunk halála, de mégsem megy el a kedvünk a mun­kától. Eszünltbe jut Gottwald elv­társ munkássága, enjlékeztünk a dicső februári napokra, amikor drága Gottwald elvtársunk vezeté­sével, óriási csapást mértünk a reakcióra.. Jól emlékszünk ezekre az időkre, s ezért Gottwald elvtárs em­lékére esküszünk, hogy falunkban ntég jobban megszilárdítjuk az egy- séges földműves szövetkezetét, erőn­ket nem kímélve, harcba szállunk mezőgazdaságunk felvirágzá-sáért. Gottwald elv4árs emléke örökké él hazánk ifjúságának szivében! ELÓRE lEJÚSAG - LENIN ÉS SZTÁLIN ZÁSZLAJA ALATT A GOTTWALDl UTÓN Gottwaldi díszőrségen ★ ★ ★ Mint Szlovákia többi városaiban és falvaiban, úgy Kassán is mély gyász közepett vették tudomásul az emberek szeretett Gottwald elvtár. sunk halálhírét. A Szovjet Hadse­reg-üzemben Gottwald elvtárs mell­szobra előtt álltak díszörséget a dolgozók. Munkások. CsISz tagok, népi milíciánk tagjai álltak kémé- nyen az őrhelyen, hogy Gottwald elvtársunk emlékének áldozzanak. Nem hallatszott ebben az időben sem vidám kacaj, sem nótaszó. .Min. /denkit megrendített drága elvtár. sunk halálhíre. Csütörtök, 1953. március 19. A Felszabadítók-terén óriási néptö. meg jött össze. Itt vannak egytöl- egyig a Szovjet Hadsereg üzem dolgozói is. Senki sem hiányzik. A legjobb dolgozók, mint Fedorik, Le­pót, Szabó, Ilkó és a többi elvtár­sak, szintén a tömeg közt vannak. Arcukról mély fájdalmat olvashat le az ember, van is miért búsulniok, elvesztették azt az embert, aki a legkedvesebb volt nekik, aki irá­nyította és szervezte munkájukat, aki kezükbe adta a hatalmat, s rá. vezette őket arra az útra, amely a szocializmushoz, népünk jólétéhez és a világbékéhez vezet. Rávezette őket arra az útra, amelyen tovább haladva, megtudjuk közelíteni, fel­szabadítónk a nagy Szovjetimió pél. dáját... Eze]{ a CsISz-tagok díszörséget 1 álltak az üzemben, Gottwald elvtárs I mell szobránál. Senki sem kérte meg i őket erre, nem kellett biztatás, tud- j ták ök maguk is, hogy ott a he­lyük. Viliam Síroky miniszterelnök letettefog^adalmáta köztársasájíi elnök kezébe Szombaton a délutáni órákban a köztársaság elnöke a követ­kező tartalmú levelet küldötte Viliam Sirokynak, a csehszlovák kormány miniszterelnökhelyettesének: „Miniszterelnökhelyettes úr, a Csehszlovák Köztársaság mi­niszterelnökévé nevezem ki Önt. ' Antonín Zápotocky.“ Az újonnan kinevezett miniszterelnök ezután a prágai várban a köztársaság elnökének kezébe letette az Alkotmány által elő­írt fogadalmát. A fo.gadalomtételnél jelen voltak Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségi tagjai, a Nemzeti Arcvona! Központi Akció bizottságának elnöksége, a a kormány tagjai, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárai, a Nemzetgyűlés elnökségi tagjai, a Szlo­vák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testületének tagjai. Antonín Zápotocky köztársasági elnök és az összes jelenlévők ezután szerencsekívánataikat fejezték ki Viliam Sirokynak, a Csehszlovák Népi Demokratikus Köztársaság új miniszterelnö­kének. Előre, előre, egy lépést sem hátra! Mindenkihez eljutott a hír, döbbent fájdalom rázta meg az országot. Az emberek- némán, szomorúan ol­vasták a gyászkeretes újságokat, fájdalomtól lehajtott fejjel ültek a gyászzenét és a Központi Bizottság jelentését sugárzó rádiók mellett. Prága felé szállt minden gondolat, Gottwald elvtái’s felé, aki egy­maga többet tett nemzeteinkért, mint a történelmünk nagyjainak ezrei, a legnagyobb volt ö, nemze­teink nagyjai között. Súlyos idők következtek nemze­teinkre, de a nagy csapás még el- szántabbá, egj'ségesebbé tette az új rohambrigádot, a haladásnak ez új élgárdáját, amelynek vezérkarát ö kovácsolta ki három évtizedes ke­mény harcokban. Prága felé tekintenek a fájda­lomtól könnycsszemü emberek, Prága felé száll az emberiség rész­véte, együttérzése, feléje száll mil­liók elszánt ragaszkodása. Prága, az aranyváros gyászos és szomorú ezekben a napokban, a tavaszi napfényben ragyogó épüle­tek csúcsíveire, tornyaira gyászlo­bogók kúsztak, az erőt és biztonsá­got sugárzó ódon épületeinek dús díszbeszökkenö, karcsú oszlopain súlyos gyászdraipériákat lenget a fürge tavaszi szél. De a gyászoló Prága él. Üze­mek búgnak a peremén, gyorsab­ban forognak a gépek, erőt, biz­tonságot sugároz a járdákat elöntő emberek arca, — százezrek törnek még elszántabban céljaik, Gottwald célja felé. Minden reá, a legnagyobbra em­lékeztet ez élő, lüktető városban. Ha a szomorú arcokba nézünk, ott van ö, a keménység, a bátor el­szántság, ha a gyorsaibibain forgó gépek zaját hallgatjuk ott van ö, a tettek embere s halljuk szavát; előre, előre, egy lépést sem hátra! Ott lükteti energiája o pezsgő vá­ros erejében, megállíthatatlan éle­tében. Úgy emelkedik ki népeink .tengeréből, mint Húsz János szobor bronzalakja harcosainak és ellensé­geinek csoportjából: igazságot min­denkinek! Reánk mosolyog biztató arca Prága kirakataiból, melyek elé a kegj'elet, szeretet és hála tit- I ko.s kezei mindtöbb virágot hord- j tak össze. Az ö .szava.it halljuk a gyászbaöltözött Vencel-téren. reá emlékeztetnek Prága házain a hősi harcokban elesettek emléktáblái, azoknak áz emléke, akik éltek és meghaltak az ö ügyéért, népünk ügyéért. Prága gyászol, de a gyászlobo­gók és drapériák mellett mindenhol ott találjuk az élet győzelmének virágerdeit, a győzelem és a to­vábbi eltökélt haic vörös zá.szlait. Él a párt, él a nép és világos az út, amelyet ö mutatott meg ne­künk, ★ Prága fölött fenn az ősi vár or­mán, tornyain tavaszi szél cibálja a félárbócra eresztett zászlókat. Emberek végeláthatatlan mozgó sora lépked lassan tereken, utcá­kon végig a rav'atal felé, hogy le­rója végső tiszteletét vezére, atyja, barátja ravatalánál. Úgy nö, hosz- szabbodik egyre a sor és válik végtelené, mint ahogy az ö 'tettei nőttek, mint ahogy egyre messzebb­re és messzebbre mutatta meg ne­künk az utat, •— végtelen ez a sor. mint ahog.v végtelenül nö né­pének szeretete, pártunk és a nagy Szovjetunió iránt. Hosszú a sor és egyre nö. mint ahogy nö pártunJe ereje. Százezrek lépkednek e tömör, néma sorokban, hogy elhelyezzék .szívük .szeretet virágját e ravatalnál. Csehek, .szlová'ko'k, magyarok, oroszok, uk­ránok, kínaiak, a harcoló Korea fiai jöttek ravatalához. A gyászlepellel bevont fényes spanyolterem virágei'deje közt ott fekszik ö, a nagy vezér mozdulat­lanul. Körülötte épp úgy, mint éle­tében, ott állnak leghübb társai, a gottwaldi sereg vezérkara: Zápo­tocky, Siroky és a többi harcedzett barátok — arcuk erőt, biztonságot sugároz, a gyászoló nép felé. Gyászzene szól s2wmorúan, fáj­dalmasan valahol a terem karza­tán, léptek nesze hallik. Fiatalok, öregek, nők, féi-fiak, anyák gyer­mekekkel lépkednek el a ravatal előtt. I Pionírok, CsISz-tagok, Gottwald ifjúsága e győzni bíró tavaszi ifjú sereg lépked halkan, csendesen. A .gottwaldi korszak új emberei ök, akik már nem ismerik a nyomort, nélkülözést, a kilátástalan életet, akikben ö keltette szárnyra az új élet gazdag érzéseit, akiket ö ne­velt. bátor, céltudatos roham csa­patává a szocializmus építésének, akiket ö tanított meg izzóan gyű­lölni az ellenséget és szeretni szen­vedélycsen ifjú hévvel a népet. Búcsúznak vezérüktől a dolgozók, fiatalok szivükben elszánt célratö­réssel lépkednek el a ravatal előtt — megvajósitják vezérük végakara­tát! A legnehezebb percek és órák következtek a városra. Fenn a vár Spanyol-termében utolsó búcsút vesznek vezérüktől, leghübb tsinít. ványai, harcostársai, Prága gyá­szoló néma megállással tiszteleg. Egy pillanatra megáll a milliós vá­ros élete, forgalma. Emberek száz. ezrei állnak lehorgasztott fejjel. Prága és az egész ország tiszte, leg utolsó tiszteletadásra. A menet lassan elindul s végig a városon feketébe öltözött emberek sorfala között halad végig. A gott­waldi néphadsereg utóljára vonul fel ravatala előtt, néphadseregünk fiai még keményebbre szorítják a fegy. vert, még elszántabb gyűlölettel te. kintenek népünk ellenségeire, akik meg akarják hiúsítani az ö nagy terveinek megvalósítását. Lassan halad a menet, ott viszik öt ágyútalpra fektetett, egyszerű ; tölgyfakoporsóban, a Václav.tér fe­lé. Nehezek ezek a percek, a vezér búcsúzik népétöl és népe búcsúzik vezérétől. Könnyes arcú, harcedzett férfiak, zokogó asszonyok, síró gyermekek kísérik a menetet, A gottwaldi vezérkar, népünk él­csapata, egész népünk esküszik ra. vatalánál, hogy maradéktalanul tel­jesíteni fogja az ö végakaratát. ..Esküszünk neked Gottwald társ, hogy sohasem áruljuk el a Szovjetunióhoz, fels2».badit6nkhoz, Lenin és Sztálin nagy országához, a béke és haladás bástyájához fű­ződő szilárd és hűséges barátságun­kat és szövetségünket! Utolsó harcos és elvtársi üdvöz­letünket küldjük Neked, szeretett tanítónk és barátunk, Gottwald elv­társ! Tisztelet nagy munkódnak­Dicsöség halhatatlan emlékednek! Előre csehszlovák rohambrigád, előre Lenin és Sztálin zászlaja alatt, előre Gottweild elvtárs életművének teljesítéséért, a szocializmus fel. építéséért hazánkban! Előre, előre, egy lépést sem .bát. ra!“ Fel az árbocra a zászlót, a fórra, dalmi harc a hősi munka zászlajétí — ez méltó hozzá, ez végső akara­ta! Sz^e József, Baloldali kép: Antonin Zápotocky köztársasági elnök szendéje a űiszszázad előtt Dr. A. Ccj)iéka ncnizctvudebni miniszter és kormányelnökhelyettes vezetésével. Jobboldali kép: elylgííi» ÓjiMlwai» t0n®vy?sett konuágjelaök leteszi az előirt esküt Antonin Zápotocky elvtárs, köztársasági elnök kezébe.

Next

/
Thumbnails
Contents