Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-01-14 / 2. szám

1958 jamiÄr 14 OllFlOSÄG A jó propagandista az egész politikai kör eredmiényes munkájának biztosítéka Hogyan dolgozik Navrátil elvtárs propagandista A komáromi Skoda-üzemben dől- | gozik a 24 éves Navrátil elvtárs. Navrátil elvtárs azok közé az alkal­mazottak közé tartozik, akik az üzemben tanultak s az üzem munká­ját alaposan ismerik. 1948-ban kez­dett s kitanult géplakatosnak. Mi­kor az üzembe jött, azonnal aktivan bekapcsolódott az Kjúsági Szövet­ség munkájába és résztvett az 1948- ban megalakult üzemi CsISz-szer- vezet alakításéban, később pedig ma­ga állott a szervezet élére. Munká­ja elismeréseként 1951-ben Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának tag­jelöltje lett. A CsiSz KB elnökségének az if­júéi« 1952—53. évi politikai isko- lázásáröl szóló határozata megje­lenése után Navrátil elvtársat a párt üzemi szervezete a CsISz alap­politikai körének propagandistájá­vá választotta. Azért lett propagan­dista, mert eddig is jól dolgozott, a műit évben pedig, mint a pártok- tatáítt év résztvevője megmutatta, hogy alkalmas a propagandista mun­kakörét betölteni. Mikor Navrátn elvtárs propagan­dista lett, megkapta köre tagjainak jegyzékét. Azonban hamarosan meg­győződött arról, hogy ez a kör nála cssk papíron szerepel, s hogy az elvtársak nagy részének fo­galmuk sincs arról, hogy ök a po­litikai kör tagjai. Ez arról tanúsko­dik, hogy a régi vezetőség nem szentelt kellő figyelmet a körök megalakitásémak és gépiesen, for­mailag alakította meg a köröket. Navrátil elvtársat ez a valóság nem félemlttette meg. Személyesen meg­látogatott minden tagot, beszélt ve­lük a kör munkájáról és 15-tagú kollektívát toborzott, akik egész év­ben. mint vezetők dolgoznak a po­litikai körökben. Navrátil elvtát« mint propagan­dista, rendszeresen résztvett a CsISZ komáromi járási választmánya ál­tal a propagandisták részére ren­dezett szemináriumokon. A szemi­náriumokon megtárgyalták az SzKP XIX. kongresszusának beszá­molót, amely Navrátil elvtársnak nagyban segített munkájában. Hogy a kör tagjai kölcsönösen megismerkedjenek egymással, Na­vrátil elvtárs megbeszélte velük, hogy minden gyűlés előtt közülük hárman nagyjából elmondják élet­rajzukat és beszélnek az üzemben és a CjsISz-ben végzett munkájuk­ról. Ez az intézkedés jelentősen hoz­zájárul ahhoz, hogy a kör tagjai megértsék egymást és szilárd kol­lektívát alkossanak. Mint az üzem többi politikai kö­rei, úgy Navrátil elvtárs politikai köre is késön kezdte munkáját. Ki­tűnt. hogy a rendes anyagot nem veszik át a megállapított időpont­ban. Navrátil elvtárs sehogy sem tudta megérteni, hogj' éppen ök ma­radjanak el az SzKP XIX. kongresz- szusa anyagának átvételével. Ezért elhatározták, hogy a kör ös.szejöve- teli idejét meghosszabbítják és új évig a beszámolók felolvasását ren­desen bevégzik. A kör eddigi munkája mutatja, ha nem is éppen a legjobb, de jó a kör. A kör első összejövetele rosszul nézett ki. Gyenge volt a tagok rész­vétele is, mert ezen az első összejö­vetelen a tagoknak csak 38 száza­léka jelént meg. „De az én köröm kisegítője, Kvoriak elvtárs — mond­ja Navrátil elvtárs — tudja, hogy kell meggyőzni a tagokat a gyűlé­seken való részvétel fontosságáról, elérte azt, hogy a legközelebbi gyű­lésen mindenki jelen volt>‘ Annak érdekében, hogy az elvtársak bizto­sítsák a tagoknak a gyűléseken va­1 ló száMzázaiékos megjelenését és hogy biztosírsák a tartalmas vi­tát, Navrátil elvtárs kezdeményezé­sére grafikont vezetnek. Erre fel­jegyzik a tagok neveit és azt, hogy egyes tagok hogyan látogatták a köröket és hogyan vettek részt a vitában. Ahhoz, hogy a vita elérje a kí­vánt színvonalat, nem elég csak gra­fikont vezetni. Ehhez szükséges a propagandista alapos egyéni felké­szülése a tárgykörre és a beszélge­tésre, természetesen szükséges a kör tagjainak jó előkészülete is. Navrátil elvtárs nagy figyelmet szentel ennek az előkészületnek, Alaposan áttanulmányozta a szük­séges beszámolókat, a fontosabb részletet aláhúzta és a tárgykör elő­adásánál megmutatta, hogyan kell szorosan egybekapcsolni az átvett anyagot a munkahely feladataival és problémáival, ,a nemzetközi és bel­politikai helyzettel. Már most tapasztalhatjuk, hogy a munka meghozza gyümölcsét. A tagok nagj'része ideológiailag foko­zatosan fejlődik. A kör tagjai bírá- lólag tárgyalják az olyan eseteket, ha némely tag nem jelenik meg a gyűlésen. A kör munkája más té­ren is meghozza gyümölcsét. Öt tag színdarabot játszik és részvételük a próbákon gyenge volt. Az elvtár­sakat figyelmeztették a politikai kör tagjai, és ettől az időtől fogva rendesen megjelennek a színjátszó csoport próbáin. Maga Navrátil elvtárs mondja: „El akarom érni azt, hogy politikai köröm tagjai közül üzemünk és üze­mi CsISz-szervezetünk ideológiailag fejlett dolgozói kerüljenek ki.“ Mi hisszük, hogy Navrátil elv­társnak és a kör többi tagjának ez sikerül is. Gáfor János, Látogatás az apátfalva! tanulóotihonban Kora este volt, Mig múlt hat óra. Havas eső szitált elég kiadósán, mert az apátfalva! kastélyhoz vezető úton szinte patakzott a víz. Mi pedig a kastélyhoz igyekeztünk. A kastély fenn áll a dombon, az apátfalvai posztógyár felett. A kapitalista rendszer alatt valami grófé volt, a felszabadulás után tisztviselők lak­ták. Csupán egy éve tanulóotthon. Felértünk a hegyre és bekopog­tunk a kastélyba. Fehérkendös me­nyecske nyitott ajtót, bizoiíyosan az egyilc szakácsnő volt. Kicsiny szo­bába vezetett bennünket. Kicsinybe, de takarosba. Dívány, asztal, szek­rény állt benn. Az asztal mögött 35 év körüli, középtermetű férfi ült. Előtte mindenféle iratok. Belépünk, köszönünk, elmondjuk útunk célját. Az as2!talnál ülő elvtárs bemutatko. zik: ö az otthon vezetője és nevelője is egyszemélyben, azonkívül a Po. Tana posztógyár pártszervezetének elnöke. Megkérjük öt, beszéljen az otthon életéről. Riasz elvtái-s szíve­sen beszél. De nézzük csak azokat, akik 1952 szeptemberében jöttek az otthonba. Nagyobbrészük lány. Fiút mindössze hatot találunk. A lányok száma sem igen több, összson 38. Mikor megkértük Riasz elvtársat, hogy beszéljen a legjobb tanulókról, a kővetkezőket válaszolta: — Nehéz, igen nehéz a legjobba­kat kiválasztani. Általában mind. Vojencslak Margit, ipari tanuló miiMlonben példát mutat a többieknek. nyáján jók. Akad köztük egy-kettö, akik szeretnek esténként „szétnézni a városban“, de ezeket is igyekszünk minél helyesebb útra téríteni... Riasz elvtárs ajánlja, hogy néz. zünk szét egy kicsit az otthonban a tanulók között, elvégre ezért jöttünk. Először az ebédlőbe megyünk. Ez egy tágas szoba, a kastély legna­gyobb szobája. Valamikor ebben a szobában úri bálc^ folytak, vége- hossza nem volt az orgiáknak. Most azonban másféle emberek foglaltak itt helyet: a Losonc-környéki falvak lányai és fiai. Épepn vacsoránál ül­nek. A vacsora: paprikáskrumpli sa­vanyúkáposztával ... Riasz elvtárs alacsony, barna kis. lányra mutat s csendesen, hogy az elvfársnö ne hallja, elmondja, ez a lányka'az otthon égyik le^joob tanulója. Neve: Vojencsiak Margit. Jánosiból való. Nagyon szorgalmas lányka. A gyengébbeknek szívesen nyújt segítséget. Mikor megkérdez­zük tőle, hogy miért lett ipari tanu­ló, a következőket válaszolja: — Szeretem a gépet, szeretem a gyárat. Ezért lettem ipari tanuló. Szavaiból érezni az őszinteséget. Vojencsiak Margit tanulni akar, hogy 1 év múlva kiváló szakemberré vál­jon. De ilyenek a többiek is. Gomba- la Pál Lo.soncról, Havlik Mária Tor­naijáról, szintén az otthon példád ta- nulói közé tartozik. Riasz elvtárs elénk terjeszti né. hány tanuló iskolai füzetét. Nem akarok hinni a .szememnek. Hiszen ezek a füzetek becsületére válnának egy nyolcadikos gimnazistának is. Vacsora után szétszélednek a ta. nulók. Megtudjuk, hogy ma este mo­ziba készülnek. Közösen mennek. Közösen sportolnak, közösen olvas, nak, közösen akarják megszerezni a Fúcsik-jelvényt. Riasz elvtárs arcáról mosoly sugár, zik, amikor a tanulók elhagyják aa otthont. Tetszik neki, hogy a fiatal fiúk és lányok szívesen mennek együtt mindenüvé. Jakiibec Tibor. Rlaaz elvtárs, az otthon igazgatója, politikai eiőadá- sokat tart a tanulóknak. Főiskoláinkon nj értelmiség nevelkedik Az intemátus melletti megállóról nehézkesen indul el a villamos. Zsúfolásig megtelt fiatal fiúkkal és lányokkal. Vidám arcuk, osillogő szemük elárulja art a nagy boldog­ságot, amely fiatal szivüket betölti. Erősek, szabadok, örülnek az élet­nek, mert világosan kibontakozik előttük a jövő képe. Útjuk min­den nap a főiskola kapuihoz vezet, ahol szép, hosszú úton eljutnak a „tudomány várához.“ „Ezt a várat, ha törik, ha szakad, be kell ven­nünk“ — mondja Sztálin elvtárs, bölcs tanítónk. S a főiskolás ifjúság minden nap fáradhatatlanul ostro­molja ezt a várat, mert tudja, hogy csak úgy válhat belőle új szocia­lista értelmiség, ha elsajátítja az igazi, marxista-leninista alapokon nyugvó tudományt. Mi is itt vagyunk ezek között a fiatal harcosok között, mi, Cseh­szlovákia dolgozó magyarságának fiai és. lányai. Itt élünk testvéri kö­zösségben, nemzetiségre való tekin­tet nélkül, harcban a tudományért. A munkásosztály, szeretett pártunk vezetésével lehetővé tette számunk­ra a zavartalan tanulást, még pedig abban az iskolában, ahová a régi, kapitalista rendszer idején munkás-, vagy parasztember gyermeke soha­sem juthatott el. A kapitalista rend­szer urai arra törekedtek, hogy mi­nél tudatlanabb, műveletlenebb ma­radjon a dolgozó nép, hogy így köny- nyebben és jobban kizsákmányolhas-' sák. Ez a világ azonban nálunk vég­érvényesen megszűnt. A dicső Szov­jet Hadsereg felszabadította hazán­kat. a dolgozó néipet megszabadí­totta népnyúzó uraitól s népünk sa­ját kezébe vette a hatalmat. Azóta mindem téren óriási mértékben meg­változott a helyzet. A főiskolák ar­culata egészen más, mint régen. A kapitalisták, földbirtokosok és az ő érdektiit''“Sí!olgáló értelmiség úri cse­metéi eltűntek az egyetemről, he­lyükbe léptünk mi, a dolgozó nép fiai. Boldogok vagyunk, de büsz­kék is. mert nagy a felelősségtel­jes feladat vár ránk. Egyete­meinkről új emberek kerülnek ki. ■Oj szakemberek, építészek, techni­kusok, szocialista építésünk számá­ra. Orvosok, akik alapos tudással és lelkiismeretesen gyógyítják majd a dolgozókat, hogy megmentsék a legfőbb értékét, az embert, a szo­cialista építés számára. Nekünk, a pedagógiai fakultás hallgatóinak talán legszebb lesz a feladatunk: nevelni, tanítani a dol­gozó nép gyermekeit. öntudatos, munkára, harcra kész, szorgalmas embereket faragni belőlük. Átadni nekik minél többett azokból a tu­dományokból, melyeket a legnagyobb tudósok, Marx, Engels, Lenin és Sztálin helyezték új, erős alapok­ra. A mi feladatunk lesz minél több politikai és szakmai tudással ren­delkező embert nevelni hazánknak a szocializmus, majd a kommuniz­mus felépítéséhez, tölünk függ, mi­lyen lesz a holnap ifjúsága. Mi, a jövö tanárai és tanítói fogjuk elő­segíteni a dolgozó néptömegek kul­turális fejlődését is. Nagyon szép, de egyben nehéz is lesz feladatunk. A nehéz fe'ada- toktól azonban nem szabad félnünk, le kell győznünk a nehézségeket. Tudatában vagyunk annak, hogy hálával tartozunk pártunknak, amiért tanulásunkat lehetővé tet­te, érezzük, hogy ezt a gondosko­dó szeretet csak úgy há’álhntjuk meg, ha fáradságot nem ismerve tanulunk, képezzük magunkat ideo­lógiai és szakmai téren. Csak igy állhatunk majd helyt az életben, csak úgy tudunk majd másokat ne­velni és tanítani, ha előbb mi is alaposan elsajátítjuk a tudományo. kát és úgy a nevelés terén, mint általában mindenben átvesszük és felhasználjuk a hős szovjet nép nagy pedagógusainak módszereit és tapasztalatait. , Kovács Dániel, Pozsony. (2eaHyker dés ]D áskakázáii ■Minden tanuló igyekszik megszerezni a Fucsík-jel- vémyt. Ezért, amikor csak tehetik, különféle köny-f veket olvasnak. Ott, ahol a Csehiek vize már meg- . unta a szlabosi völgy falvainak kerül- j getését, a hegyoldalból integető som- | jabokrokat, ahol még jobban nekivág a Sajó irányába — fekszik egy kis ja- 1 lucska, Páskaháza. Apró, szürke házi­kóival alig különbözik a többi göniöri falvaktól. A nem egész száz kéményből fel­szálló szürkés füst védölepelként nyúj­tózik el a falu felett. Hűvös téli idő. A vasárnap délutáni hangulatba éles késként hasit bele a vonat mozdonyá­nak sikító fütyülése. Csend. Csak a széles faluköze és az iskola irányából hoz felénk a szél egy-két emberi han got. Mi is elindulunk ebbe az irányba. Az iskola környékén lüktet az élet. Fiúk és lányok tárgyalnak, beszélget­nek, futkosnak mindenütt. Néhányon székeket cipelnek. Egyi magas, szőke fiú fényes szőrcsizmát szorongat hóna alatt, valaki az udvaron szobarészletei fest a kulisszára. Főpróbára készül itt ma az ifjúság. A helyi CsISz-szervezet színjátszó gárdája előadja Kisfaludy , „Fösvény“ című színművét és ,.A számonkért hu­ták“ című rövid, időszerű darabot. — Ugy-e eljönnek, Mari néni? Na­gyon szép teszt — kiáltja az egyik kapuból egy mosolygós leány. — Hát majd megmondom Józsinak, ha hazajön — mondja Mari néni az ajtóból. Egy másik házban pionírok agitál­nak. És igy megy ez mindenütt, az egész faluban — Mindenkinek olt a helye — mond­ja Dábisz Gyula, a helyi CsISz csoport elnöke, egy öreg sopánkodó asszony­nak. Alacsony, barna, katonaviselt ember ez a Gyula Jól tud agitálni. Lelke a szervezetnek. Most jött haza a kato­naságtól. Sok mindent hozott magá­val: tudást, fegyelmet, erőt, akaratot, de főleg lendületet Alighogy vissza­tért, teljes erejéből hozzáfogott a falu ifjúsági mozgalmának megszilárdítá­sához. — Van itt munka elég Mert nem folyik minden a legjobb mederben — mondja. — Ezt bizonyítja az is. hogy Páskaházán még nincsen Egységes Földműves Szövetkezet. Együtt megyünk tovább Többen is csatlakoznak hozzánk Ragyina Gyula bácsi, egy ötven körüli embet tart felénk. — Ö tanította be a szindarnhm — világosit fel Szabados Laci — Gyula bácsi segít legtööhet nz ifjúságnak — toldja meg még Valaki a szót. A színdarab jól sikerült A színját­szók kitettek magukért Főleg Sebő János tűnt ki, aki q színészt és a tu­dóst alakitoíla. A szünetben Simon Erzsiké és Ja- szenka Adél pionírok, ukrán népi tán­cot táncoltak. A helyiség nem volt megfelelő Ki­csiny volt. Sokan az ajtón kívül ma­radtak. A színészek ts Létrán másztak fel az ablakba, csak így. az ab'nkon keresztül jutottak fel a színpadra. A szinielőadás után tánctnuialság következett. Van azonban egy komoly probléma Páskaházán, mégpedig az, hogy az egész faluban mindössze csak nyolc lány van Baj ez, nagy baj. mert legény meg van tizennyolc ts. Páskaházán bátrak a fiatalok, nem riadnak vissza a köt- csöntői sem Hisz nincs is abban sem­mi... ügy csinálták, hogy meghívták a két kilométerre fekvő Kúntnpolcáról a lányokat. Igy hát a oáskqhnzt leány­kérdés megoldódott. Kardos István

Next

/
Thumbnails
Contents