Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-03-04 / 9. szám

1953 március 4 miFiosAe Kutya-mars ka barátság A London szivében íekvö Wesi-End évtizedek dta az »jigol főváros legelegánsabb negyedének számit. A West-Rnd az angol arisztokrácia negyede és Itt ák- itl — mindig a legnagyobb vágya volt á londoni szno­boknak, nem is beszélve „őfelsége munkáspárt“-já- nak vezető politikusaitól Washington a Orosvenor-téren Rnn.?k a West-Endnek egyik legszebb része a ha- tasmat, zöld pázs tta; borított Orosvenor-tér, amely­nek története mint egy jelképes példája az amerikaiak angliai térhódítésának Kezdetben csak az amerikai nagykövetség székelt Itt, majd — a háború alatt — az amerikai expedlclós haderők főhadiszállása la Ide költözött. Az igazi invázió azonban csak a háború után kezdődött. Jött a Marshall-terv szervezett kiren- ,'leltsége (ma a Kölcsönös BlzotUági Hivatal hason, ó szerve), azt követték az Atlanti-szervezethez tar- tozó különböző missziók és bizottságok, ezeket a földközi tengeri amerikai haderő pau-ancanoksága, vé- gül az amerikai kémszolgálat és az úgynevezett ame. rikai tájékoztatási szolgálát szervei. A hatalmas tér épületeiből már rég kiköltöztek az egykor büszke ős- lakók ... A „Miniatűr Wash ngton" — ahogyan az angol lapok nevezik — terjeszkedése azonban még mindig nem fejeződött be. Az amerikai „élettér” már a kömye- zó utcákra is kiterjedt... Jelenlétét nemcsak a há- zakón lengő amerikai zászlók jelzik. A különböző hi­vatalok, szervezetek, ügynökségek kapujában min­denütt amerikai katonák tanyáznak, s hogy a kép még teljesebb legyen: a Grosvenor-téren és a környező ut­cákon éjjel-nappal amerikai őrjáratok cirkálnak, ame­lyeket — így illik ez a megszálló hatalomhoz — án- goi rendőri egységek kísérnek illő tisztelettel. „Washington kicsinyben“, valóban — csak éppen az angol főváros kellős közepén. Nemrégiben egy angol küldöttség tartott a Grosvenor-squarei amerikai nagy- követségre. „Vigyázat, amerikai területre léptek. Jobb lenne, ha előbb külön útleveleket váltanátok maga­toknak!" — kiáltotta feléjük egy arra haladó taxi sofförje. A coca-kulonizáció A Grosvenor-tér csak cseppként szemlélteti az egész országban, az egész birodalomban végbemenő fo:yama- tot. Hiszen itt csak pár száz amerikai megszállóról van szó, az egész országban azonban már százezer felé kö­zeledik számuk. A Grosvenor-téren csak néhány épület hirdeti az amerikai mindenhatóságot, az or­szágban aizonban légitámaszpontok, elkobzott szán­tóföldek éa rétek, messze elnyúló baraktáborok, le­foglalt épületek és tiltótáblák sokasága tanúsítja mil­lió és millió angol előtt napró-napra a megszállás tényét. Már a megszokott kts kocsmájukban és vendég­lőjükben is idegenül érzik magukat, amióta — mint a burzsoá Economist írja — „úgyszólván teljessé vált e helyiségek coca-kolonizációja“. Igen, itt ezerszer többről van szó, mint a Grosvenor bokebeléZéséröl. Az amerikai imperialistáknak egész Anglia kell. légitámaszpontjaival, ágyútőlteléknek szánt emberanyagával, befektetéseivel, piacaival, gyar­mataival együtt. Ez az uralkodási vágy, ez a haj­sza a maximális profit után az amerikai imperialis. ták Angliával és más országokkal szemben követett politikájának hajtóereje, ez határozza meg az angol­amerikai viszony alakulását is az utóbbi években. Min­dent egybevéve, ez az a savanyú gyümölcs, amelyet az amerikai imperialisták a „legyünk jóbarátok“ fel­iratú díszes tálcán nsrujtanak át j>artnereiknek. Ez a „legyünk jóbarátok“ politikai — az angol konzervatív és munkáspárti vezetők történelmi méretű hazaárulása következtében — kataeztrófális helyzetbe sodorta Angliát. A háború utáni első amerikai ,,köl­csöntöl", a Mar8hall-segély“-en keresztül az Atlanti- szerződéshez, a koreai agressziőban való részvételhez és az elviselhetetlen háborús fegyverkezéshez vezető út valamennyi állomása az angol fUggetl-eneég egy-egy részének feladását jelentette. fi!s az amerikai Imperia­listák nemcsak szorosabbra vonták a hurkot minden egyes lépésnél ..jóbarátjuk“ nyaka kórül de közben, ha az időnként mégis némi ellenállást tanúsított, hol leckéztették, hol pedig korbáccsal fenyegették „sző- vetségesükot“. „Halálos barátság“ Az eredmény? A ,,jóbarát“ befészkelte magát az- angol birodalom piacaira. Anglia rovására megerősí­tette pozícióit a brit nemzetköaösség egyes országai- ban s végül „kölcsöneivel", „aegélyeive!“, Kelettel folytatott kereskedelmének megtiltásával gazdasági függésbe; az újabb és újabb fegyverkezési tervek ki- rovásával a gazdasági összeomlás szélére; katonái szerződéseivel pedig a csaknem korlátlan politikád alá­vetettségére juttatta „partnerét". Mindez a számokban is kifejeződik. Az angol export 1952 III. negyedéiben 13 .százalékkal esett vissza a másodikhoz képest. Az ipari termelés 5 szá2^1ékkal visszaesett. Ami a ke- reskedelmet illeti: India külkereskedelmében 1938-ban Anglia 30.6, az USA 7.3 százalékkal részesedett. 1951- ben az angol részesedés már csak 18.4 .százalék, az amerikai viszont 23.6 százalék volt. Világos, hogy ez a ,,nalálos barátság“ egyre ele- .enebben érint} a piacokról mindinkább visszaszoruló angol monopóllsták maximális profit sz-erzésére irá­nyuló törekvéseit és épp ez a dühödt profitféltés tár­ta fel az utóbbi hetekben minden eddiginél élesebben a két rablóimperializmus növekvő ellentéteit. Nem kétséges, hogy ezek az ellentétek, a kapitalista világ­piac további elkerülhetetlen zsugorodásával még In­kább hevesebbekké válnak. Közben az angol tömegekben egyre mélyebbé válik a független angol külpolitika feladása mdátt érzett nem­zeti felháborodAs és ezzel párhuzamosan AnglSa* szerte növekszik az Amerika-ellenes hangulat. EMnek az Amerika-ellenes érzelemnek az ereje a New York Times szerint ..meghökkenti az amerikai megfigyelőt.“ 8 ezek az érzelmek — ugyancsak az említett lap szerint — „veszélyt jelentenek á nyugati világra és .... végzetes méretüekké válhatnak“. Igen, ezek a* érzelmek egyre tudatosabbá és erősebbé válnak a ki­fejezik az angol nép törekvését függetlenségének, jo. gainak visszaszerzésére. BUKAREST — a negyedik VIT városa A kősó délutáni gyorssal Bu­karestbe érkező utast temérdek meglepetés fogadja Félórányira Bukarest előtt még magasba nyúló szondákat — olajkutakat “ látott, amelyek százával áll­nak egymás mellett a dombos vidéken s'fekete úlafat szivaty- tyúznak a föld mélyéből. Azután rVáratlanui élesedő fényerdő tű­nik fel a horizonton; sokezer vtl- lanylámpa a tizenkétemeleles házak ablakaiból az épülő Scan- teia Ház vörös csillaga, a gyár csarnokok neoncsövei, a középü­leteket nappali ragyogásba öl­töztető reflektorok fénycsóvái. ßs alig múlik el néhány pere, az utas Bukarest fényeiben gyö­nyörködik, a vonat begördül a hatalmas Északi-pályaudvarra .. Az első benyomás; világvárosi forgatag Az egymillió lakosú Bukarestnek kiterjedt villamos-, trolefbusz. és autóbuszközleke­dése van, rengeteg autót látni az utcán. Másnapi programmunk. vá­rosnézés. Nehéz a választás, mit nézzünk meg elsősorban? Gépkocsiba ülünk és beutazzuk Bukarestet. A régi belvárosban, | a Calea Victorian és a General j Magherun 10—12 emeletes mo- ^ dern épületek — de Baneasa felé tartva hamarosan széles, fákkal dúsan szegélyezeti utak­ra érünk. Kél oldalt kertes há­zak, némelyikben múzeum, diák­otthon. Rövid idő alatt a Scan- teia Ház magasodó falainál va­gyunk. Hl épül a világ egyik legkorszerűbb és legnagyobb nyomdaipari kombinátja. Köz­ponti épülete elérte a tizenkét emeleti magasságot, a szárny­épületekben pedig már dolgoz­nak az újságszerkesztőségek. Itt készül a „Tartós békéért, népi demnkráfiáéri“ a román mun káspárt központi napilapja, a „Scanteia tirencuihii”, u napon­ta megjelenő ..Romániai Magyar Szó" és ti többiek. De ideológiát és szépirodalmi könyveket, isko­lai tankönyveket is nyomtatnak itt. Az óriási rotációsgépek né­hány óra alatt több millió újság- példányt állítanak elő Innen csak néhány perc az épülő agráregyetem- Végnélküli­nek tetsző park övezi az új épü- leieket. A gépszínben arató- cséplőgép, traktor, eke és külön­böző más mezőgazdasági gépek. Diákok, a fövő agronóniusai ta­nulmányozzák Őket. Az igazgató igen büszke a szőlőskerire. amelyben háromszáz különböző szötőfaftál találunk. Kóstolóra hívnak bennünket, azonban már a negyvenedik fajtánál jóllakunk s nem tudjuk megkülönböztetni: mi a különbség az édes és a savanyú szőlő között. A Dlnamo-sportpark méltán váltja ki az európai sportolók érdeklődését Belépünk a fő- kapun. Középütt sportstadión, fr^bra a hetven méter hosszú neonvilágitású tornacsarnok. Ezt is a legkorszerűbb felszeretések­kel látták d s úgy építették, hogy benne a torna mellett ko­sárlabda- röplabda-, box- és asztaUemszmérkSzéseket. birkó­zást, teniszezést és vívást is le­het rendezni. A stadión mögött van a beton kerékpárverseny­pálya, hat röplabdapálya, kosár­labda és teniszpálya. A röplab dapályán fiatalok játszanak: Dán Nlculescu, ismén nemzet­közi játékos tanítja őket Végül 'oég egy meglepetés: a sport- parkban sportkórház és sport­szanatórium is van, ahol egy­idejűleg kétszáz sportolót ré­szesítenek gyógykezelésben. Bukarest azonban a román nehézipar egyik fellegvára is. A „Vörös Qrivica" vagon, és tnoz- donygyár munkásainak 1933-as forradalmi megmozdulásaira, amelynek élén Gheorghiu-Dej elvtárs állt büszke az egész román nép. A gyárban, amelynek udvarát akkor a sztrájkoló mun­kások kiömlő vére festelte ptros- rra, most tágas műhelyeket, gyö­nyörű virágos parkokai látunk. A „Vörös űrivica“ mozdonyokat, fontos berendezéseket készít a vasút részére . . És ki ne ismer­né Bukarest dolgozóinak másik büszkeségét, a Rákosi Mátyás Műveket? Itt dolgozik a híres sztahano­vista ifjúmunkás esztergályos: Vasú Nicolae. Az S nevével tér­jedt el a Román Népköztársaság miúden részébe a gyorsított fém megmunkálás módszere és több más hasznos kezdeményezés. Vagy tegyünk látogatást az „Augusztus 23" gyárban, ahol az újílótípusú gépek egész soro­zatai készülnek. Itt gyártják a bukaresti trolejbuszokat is. A városnak talán legszebb része a -,Sztálin-kulíúrpark“ és az öt tó, a Herastrau-tavak vi­déke. ősi platánok váltogatják egymást fiatat ligetekkel. A bu­karestiek kedvenc szórakozó he­lye ez. Itt van a Vidám-park körhintáival, óriáskerekével. Sportpályák, strandok, csónak- kikötők, nyári színház tejcsárdák és vendéglők, kiállítások és gyö­nyörű sétányok várják esténlcénl és vasárnaponként a fiatalokat Az öt tavon pedig vitorláscsó nakok, evezősök és motorosok hívják a kirándulókat Vidám­ság. felszabadult öröm minde­nütt. Az idő délutánra jár és gépkocsivezetőnk ajánlja: men­jünk be a ti partján épült ven­déglátóba. Emeletes, román népi stílusban épített íerraszos ven­déglő. Az ebéd — román nem­zeti ételekből áll: kis tálon .brindza“, brailai sajt - aztán padUzsánsaíáta és utána savany- kás leves a „csorba". Kivánsá­Bukareot vázdatos térképe gunkra ezután tengeri halat. — füstölt ,,morun“-i és végül nagy adag sült húst hoznak Sok mindent kellene megnéz­ni, ami most épül. A dcUszinhá- zat, a bujieai filmközponíot. a munkásszínházat, a rádióköz­pontot, a Szakszervezeti Tanács művészegyüttesének készülő színházat. Bukarest, amely egy évtizeddel ezelőtt még q rikító ellentétek városa volt, mindin­kább levetkőzi magáról a múlt rendszer szégyenfoltját. A párt és kormány határozatot hozott Bukarest szocialista álépitésének általános tervéről, amelynek so­rán a várost tengeri kikötővé építik s megépítik a Metrót is. Mindezt Gheorghiu-Dej elvtárs, a román nép szeretett vezetője kezdeményezte, az ő atyai gon­doskodását megtalálni a terv minden részletében. Bukarest — vagy ahogy so­kan nevezik — a parkok városa, az új élet öröméi, a békés alko­tómunka diadalát hirdeti,..‘St mindez párosul a bukarestiek, az egész román nép határtahms vendégszeretetével. A bukaresti- "k testvérként fogadják külföldi barátaikat és erős kezüket nyújt­sák segítőül, ha a békéért kell küzdeni. Sebes Tibor Míg a kapitalista országok kormányai az amerikai impe­rialisták által diktált őrült fegyverkezési hajszájukban a dolgozókat nyomorba taszít­ják, a Szovjetunió társadalmi szervezetei jelentős segítséget nyújtottak az árvizsújtotta angol és holland lakosságnak. Az angol lakosságnak nyúj­tott 90.(W0 font és a holland lakosságnak adományozott 150.000 gulden a Szovjetunió dolgozóinak testvéri segítségé­ről tanúskodnak. A proletámemzetközlség szellemében nevelt szovjet em­ber embertársához való viszo­nyának ragyogó példaképe ez a Segítség, s egyben megdönt­hetetlen bizonyítéka a Szov­jetunió békeszeretö politikájá­nak. A szovjet dolgozók 8 a szovjet állam már számtalan­szor tanújelét adták a világ dolgozói iránti hűségűknek, el­lentétben a kapitalista álla­mok álszent és hazug ígérge­téseivel. ★ Az amerikai légihaderö tisztjei vallomásukban fényt vetettek a báktérlumháborű állatiasságára. E vallomások, ha tüzetesen átolvassuk azo­kat, mást is elárulnak. Elárulják elsősorban azt, hogy az Észak-Korea hős né­pe szabadsága ellen törö van­dál pusztítók között sincs meg a kölcsönös bizalom, mert még a magasrangü vezérkari tisztek, az úgynevezett „ve­gyiháború szakértőinek" is csak egy kis csoportját bízták meg ennek az aljas szerepnek a végrehajtásával s még e „szükkőrü társaság" Is köl­csönösen ellenőrizte egymás munkáját azután Is, hogy ró­luk az Amerlkaellenes tevé­kenységet vizsgáló bizottság irodáinak titkos fiókjaiban a legjobb kádervédemények la­pulnak. Ezek az emberek egymás előtt is titkolták azt, hogy gazdáik az értelmi szerzői, s ők a dróton rángatott figurák, a gyakorlati végrehajtói a g;yalázatos tetteknek. Clark ezredes, ahogy a fog­ságba esett Frank H. Schwäb­le ezredes vallomásában mond- ja, megkérdezte tőle, hogy: Ml az ön véleménye a bak­tériumbombák alkalmazásáról. Schwäble azt felelte: „Uram, ez nemcsak elveimmel áll el­lentétben, hanem egész bizto­san foltot ejt a haditengeré­szet hírnevén is.“ A nyugateurópai külügymi­niszterek római értekezletén I» felmerültek az ellentétek. Dulles európai körútja során ultimátumszerűén 75 napos ha­táridőt szabott az „európai hadsereg" megalakításának a parlamentben való ratifikálá­sára. Az ellentétek elsősorban a francia kormány által kidol­gozott, úgynevezett pótjegyzö­könyv körül bontakoztak ki, amelyet a francia kormány a célból dolgozott ki az ,.euró­pai hadsereg" egyezményhez, hogy megkönnyítse e háborús egyezmény elfogadtatását a parlamentben. A jjótjegyzö- könyvet, habár jórészben csak technikai kérdésekre vo­natkozik 8 nem érinti az egyezmény lényegét, Bonn mégis visszautasította. A kül­ügyminiszterek most arra tö­rekednek, hogy rábírják Pá­rizst ezen követelések m’dosí- tására. Hollandiában és Ang­liában hatalmas árvíz pusztít. Képünk egy hol­landiai anyát ábrázol, aki éppen, hogy el tu­dott menekülni gyer­mekeivel az áirvíz elöl. A má(3ik kép egy kis szigetet ábrázol ame­lyen az ott maradt ju­hok pusztulásukat vár. ják. A hatalmas tenger mindent elnyel. j l

Next

/
Thumbnails
Contents